Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-15 / 239. szám, vasárnap

U J §10 1950 október 14 I. A gonosz ember. Van egy megbocsáthatatlan mu­lasztásunk: itteni életuhk első feje­zete — 1918—1938 — ináig sincs lei­dolgozva. Régi dédelgetett vágya™, hogy ezt a munkát elvégezzem. A múltkoriban itt járt nálam K u g ­1 e r János, a „Szabad Földműves" szerkesztője és ö biztatott, noszoga­tott; irjam meg. Első felbuzdulásom­ban azonnal hozzáfogtam az anyag összehordásához. Rendezés közben egy vastag kötegcsomóra bukkantam. Felirata: „C z a b á n - ü g y". Leve­lek, jegyzőkönyvmásolatok, végzé­sek, újságcikkek. Papírossá fagyva egy tiszta ember segélykiáltása. kit az igazság nevében és álarcában véd­telenné nyomorított a hatalmi igaz­ságtalanság. Egy személyre, egy esetre szűkítve ugyanakkor azonban elénk mered az első republika min­den képmutatása, korruptsága, belső elégtelensége, áldemokráciája. Ke­sernyés mosollyal tettem vissza a kö­tegcsomót: egy tiszta élet tiszta szán­déka elégtétel, méltánylás, emlék nélkül, nyomtalanul ime újra vissza­bukik aktacsomóvá, levéltári sor­számmá: „Iskolaügy 28"... És ak­kor hetek múlva egyszerre csak azt olvasom, hogy Győry Dezső köny­vet írt Czabán Samuról „A vesze­delmes ember" címyi. A kritika hiányolja, hogy Győry keveset be­szél „a tanító majdnem 20 éves cseh­szlovákiai harcáról". Beszéljen, szól­jon hát a „Czabán-ügy", mely vég­akkordja és összegezuje a nagy taní­tó itteni munkájának, harcának és Üldöztetésének. Az igazság: veszedelem. Az igaz em­ber teliát veszedeimes ember Veszedel­mes, mert igaz ember csak tiszta em­ber lehet. Vele szemben csak egy védekezés van: elgáncsolni, bemocs­kolni, elhallgattatni, a hatalom segít­ségével semmivé, hatástalanná torpi­teni. Ha író: kiütni a tollat a kezé­ből, ha tanító: lelökni a katedráról. Czabán .Samu tanító volt. Mint nagy elődje, Apácai Cseri János, ő is a „nép mélyéből jött". Apja csizmadia­mester volt, Czabán a tanítói szali­nak lett nagy mestere. Semmi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1914 előtt ő volt a magyaror­szági Tanítók Egyesületének az el­nöke. Szakmai tudásánál csak szociá­lis világnézete és érzéke volt na­gyobb. Világos, hogy ilyen veszedel­mes ember nem beszélhet a „nemzet napszámosainak" nevében. I-e kell járatni, le kell törni! 1913-ban politi­kai sztrájk készül Budapesten. Cza­bán Samu, a nagyszénási tanító, köz­ségében a sztrájkolok gyermekeinek segélyezésére „társadalmi akciót" indít, amiért Békés vármegye köz­igazgatási bizottságának fegyelmi választmánya „saját költségén más állomáshelyre való áthelyezésre ítéli". Az indokolás kimondja: „a fegyelmi választmány a legsúlyosabb ítélet kiszabásától eltekintett, mert neve­zett tanító fegyelmileg büntetve még nem volt s mert tanítói teendőit kitű­nően lát ja el". A vármegye e viszony­lagos korrektségét azonban semmivé tépi a miniszteri végdöntés, mely Czabánt hivatalvesztésre ítéli. A Népszava vezércikk formájában adja közre a fegyelmi választmány ítéle­tét és a miniszter döntését. A Cza­bán-ligy a munkáspárt ügye lett, or­s'igos ügy: vezércikk, vezérpanasz a háború mámoros légkörében is. A csehszlovákiai fejezet kicsinye­sebb, de kicsinységében — felhábo­rítóbb és szégjenítőbb. Czabán Samu emigrál, Beregszászban kap tanítói állást és a „köztársaságban", a „de­mokráciában" Csakhamar ugyanazo­kat a rákfenéket fedezi fel, melyek' ellen .Magyarországon harcolt: a fele­kezeti iskolák felett itt is iskolaszé­kek basáskodnak, az államiakban pe­dig az agrárpártiak és a szociálde­mokraták. Ami ezenfelül van — az a gonosztól van. Czabán Samu, ma­gyarországi „veszedelmes ember" így lesz itt csakhamar ,,g o n o s z e m b e r". Pontos idézetekkel szol­gálhatunk: „Kötekedő elbizakodott­ság. A gonosz embereket jellemző dölyf. Mindenkit lekicsinylő, lealacso-.. nyitó, seinmibevevő téboly. A feltola­kodásnak a legszeménnetlenebb, leg­arcátlanabb módja ... tudományos köntösbe burkolt emberi aljasság". (Balla József, szocdem szenátor, a beregszászi pártlap, a „Szabadság" 193G május 1-i számában.) Ha van tiszta ember, akkor Cza­bán Samu a kalaplevételre késztető példa. Tiszta volt; tisztességes, tehát naiv. Tisztaságot követelt és tisztes­séget keresett egy olyan társadalom­ban, melynek megnyilvánulásai csak képmutatásban és frázisban merül­hettek ki. Ha ilyen képmutatók szem­bekerülnek az igazság megszállottjá­val, akkor megvadulnak és tolvajt kiáltanak. Czabán Samu e recept sze­rint így lesz Balla „elvtárs" jóvoltá­ból gonosz, hazug, tolvaj és ámokfu­tó, „aki aprítja, kaszabolja össze­vissza az útjába kerülő ártatlano­kat". És kik voltak e szegény ártat­W A CZA BÄM™U BY" lanok Balla szenátoron kívül ? Hitler . peluuul es Mussolini, a lasizmus és a náboru, az áldemokrácia és az ál­szoeiailzmus, a farizeizmus és az ál­szenieskedés, a sovinizmus és a kle­rikalizmus. Czaban Samunak volt egy megbo­csáthatatlan bűne: vejévei. nuu i/al­lal együtt Kiadta a „cseiisziovákiaj progresszív irányú magyar tanítók lapját", az ,,u j k o r s z a k"-ot. Az „uj korszak" (Czabán nem hasznait nagybetűt) volt az egyetlen magyar­nyelvű pedagógiai lap, meiy a parizxi nemzetuózi tanítóegyesület SuS je­leit leadta és kommentálta. Más bű­nei is voltak ennek a ámokfutó go­nosz embernek. Beszüntetik például a magyar tanítóképzőt: ki az, aki vészharangot kongat? Czabán í>amu. ' Eljárás indul egy tanító ellen, mert Auyt szavaltatta: „Aki csak élt, má­sok könnye árán, / Rettenetes, rút véggel pusztul. / Sírban, maban, ágyékban ki zsarnok, / Dögként iog , elnuilni, csapatostul: / Rettenetes, , rút véggel pusztul". Ki az, aki védel- j mébe veszi Adyt és rajta át a tanítót, ki intéz nyílt levelet az ügyészhez? Az „új korszak"! Az épp éiedö spa­nyol terror börtönbe veti Louis Bar- j zana barcelonai taítut: ki az, aki til­takozó táviratot küld a prágai spa­nyol követségnek? Czabán Samu. Az . „új korszak": Czabán Samu. „Tud- ' juk, hogy aki mint egy elnyomott osztály es mint bűnnek bélyegzett eszmék katonája indul a csatába, an- 1 nak előre számítania kell arra, hogy csak vereségek és veszteségek keser­ves során keresztül juthat el az első sikerhez, sőt talán el sem juthat... és be keli érnie azzal, hogy néliány lépéssel közelebb jutott az ostromlott várhoz és valamivel megkönnyítette a győzelmét az utána jövőknek. Az utána jövők csak ma tudják, hogy kl volt Czabán Samu, az igaz­ság megszállottja. A tegnap hazug­ságai eltorzították alakját, betno^­kolták és kisemmizték. Zola-hős volt ő, mint ama szüntelen harcban álló Mare Froment: „Az erkölcsi parancs kötelezővé teszi minden egyes ember számára, hogy a maga helyén és a maga eszközeivel a lehető legerélyc­sebben tiltakozzék a lelkiismereti szabadság nevében az igazságon eli követett erőszak ellen". Az ilyen vá­gású ember a Balla-szenátorok sze­mében csak ámokfutó lehetett, kit a legszívesebben leütöttek voina, mint VtuAeiL kuijui, ue mén „sí&oi voitak, ,,eiv misak" es „utiuo&rauiK" es az „.f.iizsag" álarcauan uuilck ie or\ ui a kiSued jeta«uu«mt zavaio czauon o&uiut, A „v^zautiu-ugy" icne­leti voiiiii tisztító A>reyius-ycr, így ii./.uiiDitn o»a.K pedagógiai reiiuegeiiy le. te itt t Ueiuie, egy bciúUKrwait, e^y tarsuualui.i visszavelaio VaUvuine. Czanan imuuu a nagy igazsa^uere­sésuen eicsuszott e„y inMttUCsucjon, kozveuen leletluseneK, egy korrupt taluelugy uoiieu Kicáuiyea bosszúján. Ciauaii iSaniu a sioetiuis pcuagogtu magy ar ptoiuiya es nuu Uijíi, KineK ernitke ncai évűinél cl. De nein n ui­het el aiuata egy musiK ne v sem: el­ieniaoa&auUiK neve, aki így lesz \egul is iialiuiiiit.au. A iiaiaii.,£itag Jüuaz­nay (nena: mumji ntvre iiaiigat és Beregszászban voit tanfelügyelő. Kor­rupt konjuiiKtúraiova^, a sulcnácik lajkújáool való, akik anw^iv idején jó­vateuetetlenul kompromittáltak a cseiiszlox ákiai szociáldemokráciát. Kiskirályok voltak, akik a niaguk hasonlatosságára kény szeritettek em­bereket, kisiutierek, kik csak a bizan­tinizmus légkörében érezhették, hogy valakik. Züllötten züllesztettek, des­perádókat neveltek: nyomorul tságu­kat fedező kis ekzteztenciákat. Kivájt üres emberek voltai:: szocializmusuk frázis és a párt húsosfazék, cím és rang biztositéka. És ezeknek az em­bereknek az útját keresztezte Czabán Samu, az igazság fanatikusa. A talál­kozás, az összecsapás eredménye egy pillanatra sem lehetett kétséges: a kicsiny ességnek, a törpeségnek kellett győznie. A „veszedelmes ember" mint „gonosz ember" másodszor is elbukott a csatán. Kellett, hogy el­bukjék, kellett, hogy a semmibe talál­jon. Az igazság megszállottja maxi­mális energiával hatlakozott a .lég­üres tér, a semmi, a senkik ellen, ki­ket csak az államhatalom, a korrupt társadalmi rend nagyíthatott győz­tesekké. De a hazugságon, hatalmon szerzett győzel Jm visLSzaüt és a „Cza­bán-ügy" ma élőn vádol és az „Igaz­ság" mint igazság végül is győz. De túrelem: még 1935-ben vagyunk... 11. A tiszta ember. 1935-ben vagvunk, amikor 35 bereg­szászi tanító ftI tf Husznav az úr, aki háztartásába cseléd helyett, az egyik iskolaszolgát fogja be. Ez az inasko­dó iskcl szoiga ilyen körülmények közt nem tudja az óraszünetet pontosan ki­csengetni.. Zavarok keletkeznek, mire Husznay diktátorhoz i.lő módon cllja meg a gordiuszi csomót: egyszerűen kiad egy rendeletet, m.lv csak 10 óra­kor engedélyez egy tízperces szüne­tet. Ľ pedagógiai szörnyűség ellen a tantestület ülésen és lap iában egyedül Czabán Samu lép fel, ak! h.vatalos úton is beadja panaszát. A7 ügy ki­vizsgálására megérkezik Vondracek, országos főtanklügyelő, aki rá akarja bírni Czabánt, hogy vonja vissza pa­naszát és tanácsosa, „hogv hagyja abba a cikkezést", mert „nem republi­kába, hanem monarchiába való az ilyen dí.hg". Czabán nem enged: „Minden igazságtalanságot ezcntál is nyilvá­nosságra fegak hozni, mert ez köz­érdek". A közérdeket a ielen esetben azonban Husznay és kl kkie jelenti és így nemsokára elhangzik a végítélet: „ftlüggesztés"! Indok: „nemcsak tiszteletiarül járt el hivatalos hatósá­gával szemben, de még az iskola és nevelés érdekét is veszélyezteti". Ma­gyarázat: Czabán, egyszer vérmérge­zéses operáció miatt nem javíthatta ki idejére a dolgozatokat ... Micsoda tertű! A magyar bíróság prlltlkum miatt büntette, tie a felfüggesztő ítélet kiemelte, hogy Czabán Samu „tanítói teendőit kitűnően látia cl '. Itt és most a politikumot, öhönmaguk pcllingérezé­sét elkenik eo az országos hírű peda­gógust mint tanítót marasztalják el! Hamisítanak, hazudnak, mert csak így ujj';i ghatnaiv győze'met. A fórumot továbbra is ők uralják, a szocirl zmus ügyet továbbra is ők kéoviscl k, a respnbiikát változatlanul ők jelentik. Tisztára mosatták önmagukat, kor­luptságukat és oiad. lt ültek azok, k k­nek az igazsaggal szemben nincs más ó:vük mint Vondráček országos fő­taníeiügyelő n.'ii(ient elári ló mondata: „nem respubll ába, hanem monar­chiát a víiIó ez" Az első csehszlovák bui/soá-repub ka itt kendőzeil?nül mondotta el ö. magáról a 7 igazságot. ,Pľi\da vil»z>''r a Czabán-ügy így lesz cafcľiatztlan történelem. A "T.agukai i szocializmussal azono­sító konjunktúra hvagok fenntartás n'Rüi győzhettek a szocializmust ki­teljesítő Czabán Samu felett. A fóru­mot a 35 ezer korona I sztDénzzel el­iszámoin' ie„- tudó Husznav maradt, aki győzelmében kéjelegve még sajtó útján is rúg egyet áldozatán, (hogy aztán felelősségre vonva, letagadja a Aláírásgyűjtésen Párizsban Nemrégiben vasárnap aláírásokat gyűjtöttem a stockholmi felhívásra Francois-val, 22 éves elvtársammal. Francois foglalkozására nézve gépsze­relő. Négy hónappal ezelőtt elbocsá­tották a párizsi SNECMA-repíilő­motorgyárból. Azért vesztette el munkáját, mert sztrájkolt.' A karja még most is fel van kötve — egy rendőr törte el a karcsont iát gumi­bottal. Június 9-én pedig, a Tito-elle­nes tüntetés alkalmával egy másik rendőr öklével az arcába vágott. „ Aláírásgyűjtési körutunkat a téglá­ból épült házak egy óriási tömbjénél kezdtük meg, amelv méhkashoz és ka­szárnyához is hasonlított. Felmentünk a nyolcadik emeletre. A lépcsőházból négy ajtó nyílott. Becsöngettünk az egyiken. Egy fejkendős asszony, po­rolóronggyal a kezében, nyitott ajtót. — Az atombomba ellen? Persze, hogy ellene vagyok. Hogv én alá­írjam? Ugyan, mit akarnak, miért? Hát ki vagyok én? Ha „ők" háborút akarnak kezdeni, akkor az én aláírá­som úgysem segít. — Igaza van. egy aláírás, az sem­mi, sokmillió aláírás azonban gondol­kodásra készteti azokat, akik le akar­ják dobni a bombát. Mi háborús bű­nösnek nyilvánítjuk őket és most már tudják, hogy ezek nem puszta sza­vak. Míg Francois beszélt, a nő jobbke­ze körmeivel 'a balkeze körmeit tiszto­gotta. Már szeretett volna visszatérni mindennapos foglalkozásához, a lakás takarításához, ahhoz, ami gész életét alkotja. Az aláírás, amelvet tőle kér­tek, megijesztette és kizökkentette a rendes kerékvágásból. Nem szokott hozzá, hogy olyasmin törje a fejét, ami túlmegy mindennapos tevékeny­ségének keretein. A felhívás létezésé­ről a rádióból szerzett tudomást, amely a kormány ellenőrzése alatt áll és amely úgy emlékezett meg a felhí­váról mint valami „kommunista és szovjet ötletről" — De hiszen én nem is foglalkozom politikával, úgy hogy.... — vonako­dott az asszony. — Maga talán azt gondolja, hogy az a bomba, amely magára esnék, foo lalkozik politikával? — kérdezte Fran­cois. Francois leírta az asszonynak a vég­Irta DominiQue Desanti. teien utcákat, a szürke, repedezett fa­lú házakkal, leirta a gyermekeket, akik naphosszat az úttesten játsza­nák, az egész háztömböt, amciy • íínt­egy kis várost képez, a vár >-,bai,. a polgármesteri hivatal meile.t. az italíe-téren. Elmondta, hogv a lányok és a legények hogyan beszélnek m^g találkát a Metro lejáratánál, hogy a c:-cndes, meleg estéken hogyan be­szélteinek el egymással tu>sszú ideig a közeli kávéházból kiszűrődő gramo­fon hangjai mellett. Midőn az asz­szony rádöbbent a jólismert képre nem piszkálta tovább a körmeit és el­mosolyodott. Francpis most hirtelen felemeľe a hangját A bomba zuhaná­sáról beszéli... Majd kivett a zsebé­ből egy szörnyű fényképet. — Ezt a gyereket a hirosimai rob­banás ölte meg. Vannak gvermekeP Magának is meg kell érlenie, hogy mit jelent ez a rengeteg aláírás . . . Az asszony lassan megtörölte ke­zét a kötényében: — Hát, ha úgy gondolják, hogy se­gíthetek, adják ide azt az ívet. Egy emelettel leijebb egy tanító nyitott nekünk ajtót. Ez már „jólérte­sült" ember, tudta, miről van szó. Az elôszoba-asztaľon a Monde című napi­lap példányai fekszenek. Ez a lap a külügyminisztérium szócsöve és gyak­ran ír a stockholmi felhívás ellen. — Ismerem ezt a taktikát — mond­ta fölényes hangon a tiszieietremrltó tanító. Nem vagyok olyan naiv, hogy aláírjam a felhívást, amdv csak a kommunistákra nézve előnvös. — Ugyan már miért? Azért, mert ez a felhívás segít megőrizni a békét? Kétség'elen, a béke előnvös az egész világ kommunstái számára. De váj­jon ez az előnv nem teried-e ki a nem-kommunistákra is? Vagy talán ön antikommunista elképzelések alap­ján akarja a háborút? A :anítót esténként a Monde-t ol­vassa, reggelenként pedig a Párisién Liberé-t. Közöltük vele. hogy ezt a lapot két évvel ezelőtt megvásárolták a gaulleisták. A politikát leplezett for­mában adja be olvasóinak. Mindent el­követ, hogv elvonja a figyelmet a fontos kérdésekről. Nem csoda tehát, hogy a mi tanítónk, mikor megmutat­juk neki a felhívást aláíró ismert köz­életi személyiségek névsorát, csodál­kozással olvassa egy püspök és szá­mos lelkész nevét. — Sőt, mi több, én egy alkalommal egy lelkész társaságában gvüjtöttem aiáírásokat — mondtam a tanítónak. Azonban ez sem segített. — Nagyon sajnálom — mondta Francos —, hogy ön nem képes fel­hozni egy komoly érvet sem és mégis megtagadja az aláírást csak azért, mert a felhívás kezdeményezői között voltak kommunisták és mert a Szov­jetúnió, valamint a néDi demokráciák kormányai támogatják. Minden türelmemet elveszítve, hoz­zátettem: — Ha maid közlik önnel hogy ég az iskolája és ezt történetesen egy kommunista hozza hírül — ne higgyen neki .... A harmadik emelet lakói szíves­örömest aláírták az ívet. Ekkor meg­jelent a tanító. — Adják ide azt az ívet! Ki tudja, hátha lesz hatása .. — maid hozzá­tette: — azonban természetesen til­'akozom az ellen, hogv nevem bármi­lyen jegvzóken is szerepeljen propa­ganda-célokra . .. A tanitó aláírta az ívet. Utána el­mondta, hogy tagja a „szocialista" pártnak, de már ineadoz'k. Hirtelen megjelent a házmesterné, seprővel a kezében. Sovánv, fiatal, ondoláhhajú. Vadul száiaskodott: — Mit csinálnak itt maeuk? Azon­nal megyek a rendőrért . . Francois diadalmas mosollval köze­ledett feléje: — Madame, mi éppen önhöz igye­keznünk. hogy megszerezzük az ön a'áírásáKis. A fúria kiabálni készült Tulajdon­képpen nem tudta, miről van szó, a tadióban csak a dalokat hallgatja, az ú ságban pedig csak a folytatásos rémregényeket olvassa, no meg a ké­pek alatt látható szöveuet. Francois ismét beszélt a bombákról, a iapán gyermekről, a házmesterné felelőssé­géi ői és arról, hogy miiven nagyjelen­tőségű az ő véleménye a lakók szem­pontjából, A házmesterné egészen át­alakult. aláírta az ívet — és még kért három ívet,-hogy maga is gyűjthessen aláírásokat. nevével megjelent cikk szerzőségét). A szociáldemokrata pártban a Husz­nayak eKenére is vohak hívő, tiszta emberek, akik fejcsóválva nézték Husznay magánakcióját. Husznay mo­sakodni kénytelen, ami az ő esetében azt jelent, hogy Czabánt most már a fd.smerhetetlenségig feketíti be. Husznay a „veszedelmes emberből", a „gonosz emberből" egyszerűen „há­lúilin embert" farag. Emlékezzünk: Csabán Samu nagy pedagógus és ve­zér veit már Magyarországon is. Ez a vezetőember emigrálni kénytelen. Es most ezen a ponton léD a színre Husznay: „£n voltam ugyanis az, aki őt mint emigráns-tanítót szolgálatba segítettem. Amikor üldözött vad módjá­ra, szánaiomram'ltó á hpotban meg­érkezett... város, tanítót csin/itam be­lel:". Ö, a nagy Husznay a kis nyo­morultat! Amikor azonban Husznay a nyomorultakat felemelő szenterzsébeti pózban kitetszelegte magát, tovább­megy és azonmód denunc'ál: „S mi­alatt a magyar kommunban exponált barátait a Horthv-terror tzeddte meg, Czabán Samu a bankudvari protekciós lakásban tárogatón dudálta el a régi és új magyar nótákat, közte azt is, hogy 3ő-es baka vagyok én". Értitek? „Bankudvari lakásrt'l" kell beszélni, hogy bankkapcsolatot lehessen hu­nyorítani, tárogatókat kell előszedni, katonanótákon szörnyülködni, hogy reakcióssá avathassuk a hálátlan em­bert! Husznay azonban megbocsát: „Az én lelkiismeretem tiszta. Az én cselekedeteim vele szemben a legembe­r bbek ... Megbocsájtrísra indít a z a körülmény, hogy ez a Czabán Samu egy súlyosan beteg ember, aki nem rlkal­mas sem fizikai, sem szellemi párbaj­ra". Husznay a nagy megbocsátó, egy mondattrl tovább azonban már ígv be­szél: „Egy dyan beteg kígyó ez a szerencsétlen öreg ember, aki immár összes mérges nyálát elfröcskön­dözte". Történelmet írunk A Czabán-ügy: történelem, de ugyanúgy és ugyan­akkor a Husznayak is történelmet je­lentenek, egy elmúlt kor árnyképét, vádló dokumentumát. Kik győztek itt és ki bukott el: ezen a tényen a szo­ciáldemokrácia sorsát lehet lemérni. Magyarországon a Czabán-ügy még vezércikket jelentett, Czabán Samu a szoci.'llemokrácia védettje volt, ütő­kártya a hatalmi önkény ellen, név, melyet vádként és zálogként lobogtat­hattak, míg itt ugyanaz a Czabán Sa­mu csak a hatalmor, levő szocdem. konjuktúralovagok kapcarongya lehe­tett. A züllés arányai ijesztőre nőttek: a csőd kikerülhetetlen. És ennek a csődtömegnek lett áldozata Czabán Samu, a tiszta ember! »Tudnotok kell, hogy mindig tiszta ember voltam — írja levelében. — A régi Alagyarorszá­gon is az elsők között voltam: a lelki­ismeretes munkában Itt sem lehettem rosszabb. Nagyon fáj, hogy felfüg­gesztettek ... a tanítástól való elti 1­tás: megszégyenítés. . működik pe­dig ttt olyan tanító, akit el ke'lett ve­zetni az iskolából, mert részeg volt, van olyan, aki véresre vert gyermeket, van, aki a szegény gyermekeknek szánt ingyen tejet eladta a gazdagok­nak és van, aki a magyar internátus számlájára íratta a maga adóssá­gát ... és ezek mind vígan dolgozhat­nak* ... A Czabán-ügy az áldemokrácia és álszociaüzmus fertőzött levegőjében csak rémregér.nyé torzulhatott. Kon­struktív tett helyett csak kórtiinet le­hetett, mely azonban mindennél pon­tosabban jelezte egy lejtőre került társadalmi rend hőfokát, életképtelen­ségét. Czabán Samu nem akart, nem tudott bűnrészes lenni, harcolt akkor is, amikor keserűsége szívét facsarta: »Töretlen úton kell járnunk, harcot akarunk, küzde'met mindaddig, amíg kl nem vívtuk mindazt, amiért zász­lót bontottunk*. Mára kivívódott mind­az, amiért Czabán Samu magányos posztján harcolt. Lapja, az »ll)j kor­szak* kimondottan »a köztársaságheli magyar n é p k u 1 1 ú r á é r t és nép­tanítóságért indult harcba*. Es mi más realizálódik most, mint a nép­tanítóság vezette népkultúra?! A Cza­bán-ügy nem vádló vezércikk többé, de beteljesülés. A mai vezércikk öröm­ről tudósít: »Iskoláinkba olyan ifjúság érke7ik, amely népünk szorgalmas munkájának bőséges gyümölcsét é've­zi. Olyan környezetbői érkezik ez az ifjúság, ahf'l már nincs nyomor és munkanélküliség. Olvan otthonok kül­dik őket, amelyeknek módjukban van takaros ruhában járatni az Ifjúságot. Sokan közü'iik üdülő központokból tér­nek vissza. Al'rlábai elvan vívmányok­ról beszélhetünk me'vekről nemrégi­ben még csak álmodhattunk*. Czabán Samu nem álmodott. Ha a tisztaság csak á Hm. akkor nrnden el­veszett. Czabán Samu álmot akart va­lósítani. Tisztaságot tisztességgel. Be­lerúgtak, bepiszkították és hiába, mert ma mindenkinél tisztábban ragyog. Igazsága, nedagógiáia: a népku'tiíra és néptanítóság kezd valóság lenni. A »veszedelmes embir*, a »gonosz ember* igazolást, e'égfételt kapott, új és végleges címet. Czabán Samu el­orozhatatlanut ar lett, aki mindig volt: »tiszta ember« FABRY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents