Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-15 / 239. szám, vasárnap

U J §10 1950 október 14 I. A gonosz ember. Van egy megbocsáthatatlan mulasztásunk: itteni életuhk első fejezete — 1918—1938 — ináig sincs leidolgozva. Régi dédelgetett vágya™, hogy ezt a munkát elvégezzem. A múltkoriban itt járt nálam K u g 1 e r János, a „Szabad Földműves" szerkesztője és ö biztatott, noszogatott; irjam meg. Első felbuzdulásomban azonnal hozzáfogtam az anyag összehordásához. Rendezés közben egy vastag kötegcsomóra bukkantam. Felirata: „C z a b á n - ü g y". Levelek, jegyzőkönyvmásolatok, végzések, újságcikkek. Papírossá fagyva egy tiszta ember segélykiáltása. kit az igazság nevében és álarcában védtelenné nyomorított a hatalmi igazságtalanság. Egy személyre, egy esetre szűkítve ugyanakkor azonban elénk mered az első republika minden képmutatása, korruptsága, belső elégtelensége, áldemokráciája. Kesernyés mosollyal tettem vissza a kötegcsomót: egy tiszta élet tiszta szándéka elégtétel, méltánylás, emlék nélkül, nyomtalanul ime újra visszabukik aktacsomóvá, levéltári sorszámmá: „Iskolaügy 28"... És akkor hetek múlva egyszerre csak azt olvasom, hogy Győry Dezső könyvet írt Czabán Samuról „A veszedelmes ember" címyi. A kritika hiányolja, hogy Győry keveset beszél „a tanító majdnem 20 éves csehszlovákiai harcáról". Beszéljen, szóljon hát a „Czabán-ügy", mely végakkordja és összegezuje a nagy tanító itteni munkájának, harcának és Üldöztetésének. Az igazság: veszedelem. Az igaz ember teliát veszedeimes ember Veszedelmes, mert igaz ember csak tiszta ember lehet. Vele szemben csak egy védekezés van: elgáncsolni, bemocskolni, elhallgattatni, a hatalom segítségével semmivé, hatástalanná torpiteni. Ha író: kiütni a tollat a kezéből, ha tanító: lelökni a katedráról. Czabán .Samu tanító volt. Mint nagy elődje, Apácai Cseri János, ő is a „nép mélyéből jött". Apja csizmadiamester volt, Czabán a tanítói szalinak lett nagy mestere. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1914 előtt ő volt a magyarországi Tanítók Egyesületének az elnöke. Szakmai tudásánál csak szociális világnézete és érzéke volt nagyobb. Világos, hogy ilyen veszedelmes ember nem beszélhet a „nemzet napszámosainak" nevében. I-e kell járatni, le kell törni! 1913-ban politikai sztrájk készül Budapesten. Czabán Samu, a nagyszénási tanító, községében a sztrájkolok gyermekeinek segélyezésére „társadalmi akciót" indít, amiért Békés vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya „saját költségén más állomáshelyre való áthelyezésre ítéli". Az indokolás kimondja: „a fegyelmi választmány a legsúlyosabb ítélet kiszabásától eltekintett, mert nevezett tanító fegyelmileg büntetve még nem volt s mert tanítói teendőit kitűnően lát ja el". A vármegye e viszonylagos korrektségét azonban semmivé tépi a miniszteri végdöntés, mely Czabánt hivatalvesztésre ítéli. A Népszava vezércikk formájában adja közre a fegyelmi választmány ítéletét és a miniszter döntését. A Czabán-ligy a munkáspárt ügye lett, ors'igos ügy: vezércikk, vezérpanasz a háború mámoros légkörében is. A csehszlovákiai fejezet kicsinyesebb, de kicsinységében — felháborítóbb és szégjenítőbb. Czabán Samu emigrál, Beregszászban kap tanítói állást és a „köztársaságban", a „demokráciában" Csakhamar ugyanazokat a rákfenéket fedezi fel, melyek' ellen .Magyarországon harcolt: a felekezeti iskolák felett itt is iskolaszékek basáskodnak, az államiakban pedig az agrárpártiak és a szociáldemokraták. Ami ezenfelül van — az a gonosztól van. Czabán Samu, magyarországi „veszedelmes ember" így lesz itt csakhamar ,,g o n o s z e m b e r". Pontos idézetekkel szolgálhatunk: „Kötekedő elbizakodottság. A gonosz embereket jellemző dölyf. Mindenkit lekicsinylő, lealacso-.. nyitó, seinmibevevő téboly. A feltolakodásnak a legszeménnetlenebb, legarcátlanabb módja ... tudományos köntösbe burkolt emberi aljasság". (Balla József, szocdem szenátor, a beregszászi pártlap, a „Szabadság" 193G május 1-i számában.) Ha van tiszta ember, akkor Czabán Samu a kalaplevételre késztető példa. Tiszta volt; tisztességes, tehát naiv. Tisztaságot követelt és tisztességet keresett egy olyan társadalomban, melynek megnyilvánulásai csak képmutatásban és frázisban merülhettek ki. Ha ilyen képmutatók szembekerülnek az igazság megszállottjával, akkor megvadulnak és tolvajt kiáltanak. Czabán Samu e recept szerint így lesz Balla „elvtárs" jóvoltából gonosz, hazug, tolvaj és ámokfutó, „aki aprítja, kaszabolja összevissza az útjába kerülő ártatlanokat". És kik voltak e szegény ártatW A CZA BÄM™U BY" lanok Balla szenátoron kívül ? Hitler . peluuul es Mussolini, a lasizmus és a náboru, az áldemokrácia és az álszoeiailzmus, a farizeizmus és az álszenieskedés, a sovinizmus és a klerikalizmus. Czaban Samunak volt egy megbocsáthatatlan bűne: vejévei. nuu i/allal együtt Kiadta a „cseiisziovákiaj progresszív irányú magyar tanítók lapját", az ,,u j k o r s z a k"-ot. Az „uj korszak" (Czabán nem hasznait nagybetűt) volt az egyetlen magyarnyelvű pedagógiai lap, meiy a parizxi nemzetuózi tanítóegyesület SuS jeleit leadta és kommentálta. Más bűnei is voltak ennek a ámokfutó gonosz embernek. Beszüntetik például a magyar tanítóképzőt: ki az, aki vészharangot kongat? Czabán í>amu. ' Eljárás indul egy tanító ellen, mert Auyt szavaltatta: „Aki csak élt, mások könnye árán, / Rettenetes, rút véggel pusztul. / Sírban, maban, ágyékban ki zsarnok, / Dögként iog , elnuilni, csapatostul: / Rettenetes, , rút véggel pusztul". Ki az, aki védel- j mébe veszi Adyt és rajta át a tanítót, ki intéz nyílt levelet az ügyészhez? Az „új korszak"! Az épp éiedö spanyol terror börtönbe veti Louis Bar- j zana barcelonai taítut: ki az, aki tiltakozó táviratot küld a prágai spanyol követségnek? Czabán Samu. Az . „új korszak": Czabán Samu. „Tud- ' juk, hogy aki mint egy elnyomott osztály es mint bűnnek bélyegzett eszmék katonája indul a csatába, an- 1 nak előre számítania kell arra, hogy csak vereségek és veszteségek keserves során keresztül juthat el az első sikerhez, sőt talán el sem juthat... és be keli érnie azzal, hogy néliány lépéssel közelebb jutott az ostromlott várhoz és valamivel megkönnyítette a győzelmét az utána jövőknek. Az utána jövők csak ma tudják, hogy kl volt Czabán Samu, az igazság megszállottja. A tegnap hazugságai eltorzították alakját, betno^kolták és kisemmizték. Zola-hős volt ő, mint ama szüntelen harcban álló Mare Froment: „Az erkölcsi parancs kötelezővé teszi minden egyes ember számára, hogy a maga helyén és a maga eszközeivel a lehető legerélycsebben tiltakozzék a lelkiismereti szabadság nevében az igazságon eli követett erőszak ellen". Az ilyen vágású ember a Balla-szenátorok szemében csak ámokfutó lehetett, kit a legszívesebben leütöttek voina, mint VtuAeiL kuijui, ue mén „sí&oi voitak, ,,eiv misak" es „utiuo&rauiK" es az „.f.iizsag" álarcauan uuilck ie or\ ui a kiSued jeta«uu«mt zavaio czauon o&uiut, A „v^zautiu-ugy" icneleti voiiiii tisztító A>reyius-ycr, így ii./.uiiDitn o»a.K pedagógiai reiiuegeiiy le. te itt t Ueiuie, egy bciúUKrwait, e^y tarsuualui.i visszavelaio VaUvuine. Czanan imuuu a nagy igazsa^ueresésuen eicsuszott e„y inMttUCsucjon, kozveuen leletluseneK, egy korrupt taluelugy uoiieu Kicáuiyea bosszúján. Ciauaii iSaniu a sioetiuis pcuagogtu magy ar ptoiuiya es nuu Uijíi, KineK ernitke ncai évűinél cl. De nein n uihet el aiuata egy musiK ne v sem: elieniaoa&auUiK neve, aki így lesz \egul is iialiuiiiit.au. A iiaiaii.,£itag Jüuaznay (nena: mumji ntvre iiaiigat és Beregszászban voit tanfelügyelő. Korrupt konjuiiKtúraiova^, a sulcnácik lajkújáool való, akik anw^iv idején jóvateuetetlenul kompromittáltak a cseiiszlox ákiai szociáldemokráciát. Kiskirályok voltak, akik a niaguk hasonlatosságára kény szeritettek embereket, kisiutierek, kik csak a bizantinizmus légkörében érezhették, hogy valakik. Züllötten züllesztettek, desperádókat neveltek: nyomorul tságukat fedező kis ekzteztenciákat. Kivájt üres emberek voltai:: szocializmusuk frázis és a párt húsosfazék, cím és rang biztositéka. És ezeknek az embereknek az útját keresztezte Czabán Samu, az igazság fanatikusa. A találkozás, az összecsapás eredménye egy pillanatra sem lehetett kétséges: a kicsiny ességnek, a törpeségnek kellett győznie. A „veszedelmes ember" mint „gonosz ember" másodszor is elbukott a csatán. Kellett, hogy elbukjék, kellett, hogy a semmibe találjon. Az igazság megszállottja maximális energiával hatlakozott a .légüres tér, a semmi, a senkik ellen, kiket csak az államhatalom, a korrupt társadalmi rend nagyíthatott győztesekké. De a hazugságon, hatalmon szerzett győzel Jm visLSzaüt és a „Czabán-ügy" ma élőn vádol és az „Igazság" mint igazság végül is győz. De túrelem: még 1935-ben vagyunk... 11. A tiszta ember. 1935-ben vagvunk, amikor 35 beregszászi tanító ftI tf Husznav az úr, aki háztartásába cseléd helyett, az egyik iskolaszolgát fogja be. Ez az inaskodó iskcl szoiga ilyen körülmények közt nem tudja az óraszünetet pontosan kicsengetni.. Zavarok keletkeznek, mire Husznay diktátorhoz i.lő módon cllja meg a gordiuszi csomót: egyszerűen kiad egy rendeletet, m.lv csak 10 órakor engedélyez egy tízperces szünetet. Ľ pedagógiai szörnyűség ellen a tantestület ülésen és lap iában egyedül Czabán Samu lép fel, ak! h.vatalos úton is beadja panaszát. A7 ügy kivizsgálására megérkezik Vondracek, országos főtanklügyelő, aki rá akarja bírni Czabánt, hogy vonja vissza panaszát és tanácsosa, „hogv hagyja abba a cikkezést", mert „nem republikába, hanem monarchiába való az ilyen dí.hg". Czabán nem enged: „Minden igazságtalanságot ezcntál is nyilvánosságra fegak hozni, mert ez közérdek". A közérdeket a ielen esetben azonban Husznay és kl kkie jelenti és így nemsokára elhangzik a végítélet: „ftlüggesztés"! Indok: „nemcsak tiszteletiarül járt el hivatalos hatóságával szemben, de még az iskola és nevelés érdekét is veszélyezteti". Magyarázat: Czabán, egyszer vérmérgezéses operáció miatt nem javíthatta ki idejére a dolgozatokat ... Micsoda tertű! A magyar bíróság prlltlkum miatt büntette, tie a felfüggesztő ítélet kiemelte, hogy Czabán Samu „tanítói teendőit kitűnően látia cl '. Itt és most a politikumot, öhönmaguk pcllingérezését elkenik eo az országos hírű pedagógust mint tanítót marasztalják el! Hamisítanak, hazudnak, mert csak így ujj';i ghatnaiv győze'met. A fórumot továbbra is ők uralják, a szocirl zmus ügyet továbbra is ők kéoviscl k, a respnbiikát változatlanul ők jelentik. Tisztára mosatták önmagukat, korluptságukat és oiad. lt ültek azok, k knek az igazsaggal szemben nincs más ó:vük mint Vondráček országos főtaníeiügyelő n.'ii(ient elári ló mondata: „nem respubll ába, hanem monarchiát a víiIó ez" Az első csehszlovák bui/soá-repub ka itt kendőzeil?nül mondotta el ö. magáról a

7 igazságot. ,Pľi\da vil»z>''r a Czabán-ügy így lesz cafcľiatztlan történelem. A "T.agukai i szocializmussal azonosító konjunktúra hvagok fenntartás n'Rüi győzhettek a szocializmust kiteljesítő Czabán Samu felett. A fórumot a 35 ezer korona I sztDénzzel eliszámoin' ie„- tudó Husznav maradt, aki győzelmében kéjelegve még sajtó útján is rúg egyet áldozatán, (hogy aztán felelősségre vonva, letagadja a Aláírásgyűjtésen Párizsban Nemrégiben vasárnap aláírásokat gyűjtöttem a stockholmi felhívásra Francois-val, 22 éves elvtársammal. Francois foglalkozására nézve gépszerelő. Négy hónappal ezelőtt elbocsátották a párizsi SNECMA-repíilőmotorgyárból. Azért vesztette el munkáját, mert sztrájkolt.' A karja még most is fel van kötve — egy rendőr törte el a karcsont iát gumibottal. Június 9-én pedig, a Tito-ellenes tüntetés alkalmával egy másik rendőr öklével az arcába vágott. „ Aláírásgyűjtési körutunkat a téglából épült házak egy óriási tömbjénél kezdtük meg, amelv méhkashoz és kaszárnyához is hasonlított. Felmentünk a nyolcadik emeletre. A lépcsőházból négy ajtó nyílott. Becsöngettünk az egyiken. Egy fejkendős asszony, porolóronggyal a kezében, nyitott ajtót. — Az atombomba ellen? Persze, hogy ellene vagyok. Hogv én aláírjam? Ugyan, mit akarnak, miért? Hát ki vagyok én? Ha „ők" háborút akarnak kezdeni, akkor az én aláírásom úgysem segít. — Igaza van. egy aláírás, az semmi, sokmillió aláírás azonban gondolkodásra készteti azokat, akik le akarják dobni a bombát. Mi háborús bűnösnek nyilvánítjuk őket és most már tudják, hogy ezek nem puszta szavak. Míg Francois beszélt, a nő jobbkeze körmeivel 'a balkeze körmeit tisztogotta. Már szeretett volna visszatérni mindennapos foglalkozásához, a lakás takarításához, ahhoz, ami gész életét alkotja. Az aláírás, amelvet tőle kértek, megijesztette és kizökkentette a rendes kerékvágásból. Nem szokott hozzá, hogy olyasmin törje a fejét, ami túlmegy mindennapos tevékenységének keretein. A felhívás létezéséről a rádióból szerzett tudomást, amely a kormány ellenőrzése alatt áll és amely úgy emlékezett meg a felhíváról mint valami „kommunista és szovjet ötletről" — De hiszen én nem is foglalkozom politikával, úgy hogy.... — vonakodott az asszony. — Maga talán azt gondolja, hogy az a bomba, amely magára esnék, foo lalkozik politikával? — kérdezte Francois. Francois leírta az asszonynak a végIrta DominiQue Desanti. teien utcákat, a szürke, repedezett falú házakkal, leirta a gyermekeket, akik naphosszat az úttesten játszanák, az egész háztömböt, amciy • ííntegy kis várost képez, a vár >-,bai,. a polgármesteri hivatal meile.t. az italíe-téren. Elmondta, hogv a lányok és a legények hogyan beszélnek m^g találkát a Metro lejáratánál, hogy a c:-cndes, meleg estéken hogyan beszélteinek el egymással tu>sszú ideig a közeli kávéházból kiszűrődő gramofon hangjai mellett. Midőn az aszszony rádöbbent a jólismert képre nem piszkálta tovább a körmeit és elmosolyodott. Francpis most hirtelen felemeľe a hangját A bomba zuhanásáról beszéli... Majd kivett a zsebéből egy szörnyű fényképet. — Ezt a gyereket a hirosimai robbanás ölte meg. Vannak gvermekeP Magának is meg kell érlenie, hogy mit jelent ez a rengeteg aláírás . . . Az asszony lassan megtörölte kezét a kötényében: — Hát, ha úgy gondolják, hogy segíthetek, adják ide azt az ívet. Egy emelettel leijebb egy tanító nyitott nekünk ajtót. Ez már „jólértesült" ember, tudta, miről van szó. Az elôszoba-asztaľon a Monde című napilap példányai fekszenek. Ez a lap a külügyminisztérium szócsöve és gyakran ír a stockholmi felhívás ellen. — Ismerem ezt a taktikát — mondta fölényes hangon a tiszieietremrltó tanító. Nem vagyok olyan naiv, hogy aláírjam a felhívást, amdv csak a kommunistákra nézve előnvös. — Ugyan már miért? Azért, mert ez a felhívás segít megőrizni a békét? Kétség'elen, a béke előnvös az egész világ kommunstái számára. De vájjon ez az előnv nem teried-e ki a nem-kommunistákra is? Vagy talán ön antikommunista elképzelések alapján akarja a háborút? A :anítót esténként a Monde-t olvassa, reggelenként pedig a Párisién Liberé-t. Közöltük vele. hogy ezt a lapot két évvel ezelőtt megvásárolták a gaulleisták. A politikát leplezett formában adja be olvasóinak. Mindent elkövet, hogv elvonja a figyelmet a fontos kérdésekről. Nem csoda tehát, hogy a mi tanítónk, mikor megmutatjuk neki a felhívást aláíró ismert közéleti személyiségek névsorát, csodálkozással olvassa egy püspök és számos lelkész nevét. — Sőt, mi több, én egy alkalommal egy lelkész társaságában gvüjtöttem aiáírásokat — mondtam a tanítónak. Azonban ez sem segített. — Nagyon sajnálom — mondta Francos —, hogy ön nem képes felhozni egy komoly érvet sem és mégis megtagadja az aláírást csak azért, mert a felhívás kezdeményezői között voltak kommunisták és mert a Szovjetúnió, valamint a néDi demokráciák kormányai támogatják. Minden türelmemet elveszítve, hozzátettem: — Ha maid közlik önnel hogy ég az iskolája és ezt történetesen egy kommunista hozza hírül — ne higgyen neki .... A harmadik emelet lakói szívesörömest aláírták az ívet. Ekkor megjelent a tanító. — Adják ide azt az ívet! Ki tudja, hátha lesz hatása .. — maid hozzátette: — azonban természetesen til'akozom az ellen, hogv nevem bármilyen jegvzóken is szerepeljen propaganda-célokra . .. A tanitó aláírta az ívet. Utána elmondta, hogy tagja a „szocialista" pártnak, de már ineadoz'k. Hirtelen megjelent a házmesterné, seprővel a kezében. Sovánv, fiatal, ondoláhhajú. Vadul száiaskodott: — Mit csinálnak itt maeuk? Azonnal megyek a rendőrért . . Francois diadalmas mosollval közeledett feléje: — Madame, mi éppen önhöz igyekeznünk. hogy megszerezzük az ön a'áírásáKis. A fúria kiabálni készült Tulajdonképpen nem tudta, miről van szó, a tadióban csak a dalokat hallgatja, az ú ságban pedig csak a folytatásos rémregényeket olvassa, no meg a képek alatt látható szöveuet. Francois ismét beszélt a bombákról, a iapán gyermekről, a házmesterné felelősségéi ői és arról, hogy miiven nagyjelentőségű az ő véleménye a lakók szempontjából, A házmesterné egészen átalakult. aláírta az ívet — és még kért három ívet,-hogy maga is gyűjthessen aláírásokat. nevével megjelent cikk szerzőségét). A szociáldemokrata pártban a Husznayak eKenére is vohak hívő, tiszta emberek, akik fejcsóválva nézték Husznay magánakcióját. Husznay mosakodni kénytelen, ami az ő esetében azt jelent, hogy Czabánt most már a fd.smerhetetlenségig feketíti be. Husznay a „veszedelmes emberből", a „gonosz emberből" egyszerűen „hálúilin embert" farag. Emlékezzünk: Csabán Samu nagy pedagógus és vezér veit már Magyarországon is. Ez a vezetőember emigrálni kénytelen. Es most ezen a ponton léD a színre Husznay: „£n voltam ugyanis az, aki őt mint emigráns-tanítót szolgálatba segítettem. Amikor üldözött vad módjára, szánaiomram'ltó á hpotban megérkezett... város, tanítót csin/itam belel:". Ö, a nagy Husznay a kis nyomorultat! Amikor azonban Husznay a nyomorultakat felemelő szenterzsébeti pózban kitetszelegte magát, továbbmegy és azonmód denunc'ál: „S mialatt a magyar kommunban exponált barátait a Horthv-terror tzeddte meg, Czabán Samu a bankudvari protekciós lakásban tárogatón dudálta el a régi és új magyar nótákat, közte azt is, hogy 3ő-es baka vagyok én". Értitek? „Bankudvari lakásrt'l" kell beszélni, hogy bankkapcsolatot lehessen hunyorítani, tárogatókat kell előszedni, katonanótákon szörnyülködni, hogy reakcióssá avathassuk a hálátlan embert! Husznay azonban megbocsát: „Az én lelkiismeretem tiszta. Az én cselekedeteim vele szemben a legember bbek ... Megbocsájtrísra indít a

z a körülmény, hogy ez a Czabán Samu egy súlyosan beteg ember, aki nem rlkalmas sem fizikai, sem szellemi párbajra". Husznay a nagy megbocsátó, egy mondattrl tovább azonban már ígv beszél: „Egy dyan beteg kígyó ez a szerencsétlen öreg ember, aki immár összes mérges nyálát elfröcsköndözte". Történelmet írunk A Czabán-ügy: történelem, de ugyanúgy és ugyanakkor a Husznayak is történelmet jelentenek, egy elmúlt kor árnyképét, vádló dokumentumát. Kik győztek itt és ki bukott el: ezen a tényen a szociáldemokrácia sorsát lehet lemérni. Magyarországon a Czabán-ügy még vezércikket jelentett, Czabán Samu a szoci.'llemokrácia védettje volt, ütőkártya a hatalmi önkény ellen, név, melyet vádként és zálogként lobogtathattak, míg itt ugyanaz a Czabán Samu csak a hatalmor, levő szocdem. konjuktúralovagok kapcarongya lehetett. A züllés arányai ijesztőre nőttek: a csőd kikerülhetetlen. És ennek a csődtömegnek lett áldozata Czabán Samu, a tiszta ember! »Tudnotok kell, hogy mindig tiszta ember voltam — írja levelében. — A régi Alagyarországon is az elsők között voltam: a lelkiismeretes munkában Itt sem lehettem rosszabb. Nagyon fáj, hogy felfüggesztettek ... a tanítástól való elti

1tás: megszégyenítés. . működik pedig ttt olyan tanító, akit el ke'lett vezetni az iskolából, mert részeg volt, van olyan, aki véresre vert gyermeket, van, aki a szegény gyermekeknek szánt ingyen tejet eladta a gazdagoknak és van, aki a magyar internátus számlájára íratta a maga adósságát ... és ezek mind vígan dolgozhatnak* ... A Czabán-ügy az áldemokrácia és álszociaüzmus fertőzött levegőjében csak rémregér.nyé torzulhatott. Konstruktív tett helyett csak kórtiinet lehetett, mely azonban mindennél pontosabban jelezte egy lejtőre került társadalmi rend hőfokát, életképtelenségét. Czabán Samu nem akart, nem tudott bűnrészes lenni, harcolt akkor is, amikor keserűsége szívét facsarta: »Töretlen úton kell járnunk, harcot akarunk, küzde'met mindaddig, amíg kl nem vívtuk mindazt, amiért zászlót bontottunk*. Mára kivívódott mindaz, amiért Czabán Samu magányos posztján harcolt. Lapja, az »ll)j korszak* kimondottan »a köztársaságheli magyar n é p k u 1

1 ú r á é r t és néptanítóságért indult harcba*. Es mi más realizálódik most, mint a néptanítóság vezette népkultúra?! A Czabán-ügy nem vádló vezércikk többé, de beteljesülés. A mai vezércikk örömről tudósít: »Iskoláinkba olyan ifjúság érke7ik, amely népünk szorgalmas munkájának bőséges gyümölcsét é'vezi. Olyan környezetbői érkezik ez az ifjúság, ahf'l már nincs nyomor és munkanélküliség. Olvan otthonok küldik őket, amelyeknek módjukban van takaros ruhában járatni az Ifjúságot. Sokan közü'iik üdülő központokból térnek vissza. Al'rlábai elvan vívmányokról beszélhetünk me'vekről nemrégiben még csak álmodhattunk*. Czabán Samu nem álmodott. Ha a tisztaság csak á Hm. akkor nrnden elveszett. Czabán Samu álmot akart valósítani. Tisztaságot tisztességgel. Belerúgtak, bepiszkították és hiába, mert ma mindenkinél tisztábban ragyog. Igazsága, nedagógiáia: a népku'tiíra és néptanítóság kezd valóság lenni. A »veszedelmes embir*, a »gonosz ember* igazolást, e'égfételt kapott, új és végleges címet. Czabán Samu elorozhatatlanut ar lett, aki mindig volt: »tiszta ember« FABRY ZOLTÁN