Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)
1950-10-15 / 239. szám, vasárnap
Világ proletárjai egyesüljetek! • h jűSgSGSN&^-xs&gfW• áaHBBí®^ txm A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Brcrtislava, 1950 október 15, vasárnap 3 Kčs ül. évfolyam, 239. szám A szoviet küldöttség javaslatának megvalósítása megszilárdítja a békét Az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága csütörtök délelőtti ülésén folytatta az „Egyesült akció a béke védelmére" című napirendi pont vitáját, amelynek keretében — mint ismeretes —, az USA és hat más állam határozat-tervezetet nyújtott be. Ennek lényege az egyhangúság elvének és az ENSz alapokmányának felszámolása az amerikai imperializmus agresszív terveinek érdekében. Az első felszólaló Nagy-Britannia képviselője, azt igyekezett bizonygatni, hogy ez a határozat-tervezet megfelel az ENSz alapokmányának. A továbbiakban foglalkozott általánosságban a szovjet küldöttség által október 11-én beterjesztett két határozattervezettel. Mint ismeretes, e két szovjet határozattervezet közül az első ajánlja a Biztonsági Tanács készítsen elő intézkedéseket az ENSz alapokmánya ama rendelkezéseinek életbeléptetésére, amelyek értelmében az ENSz tagállamai fegyveres erőket bocsáthatnak a Biztonsági Tanács rendelkezésére. A másik szovjet határozattervezet ajánlja: érvényesítsék az alapokmány 106. cikkelyét. Ez a cikkely előírja, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának (az öt nagyhatalomnak) tanácskoznia kell a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához szükséges együttes akciók érdekében addig is, amíg az alapokmány rendelkezésének megfelelően fegyveres erőket bocsátanak a Biztonsági Tanács rendelkezésére. Ezután Baranovszkij elvtárs, Ukrajna képviselője szólalt fel. Rámutatott, hogy a hét állam javaslata támadást jelent az egyhangúság elve, az alapokmány ellen. Foglalkozott a Szovjetúniónak a kis nemzetekkel kapcsolatos politikájával, niajd hangsúlyozta, hogy minden ország álláspontját számításba kell venni és az ENSz alapokmánya számításba is veszi. Kijelentette, hogy nem ellenzi a hét állam javaslatából azt a pottot, amely • esetenként a közgyűlés rendkívüli ülésszakainak összehívását ajánlja. Lehetségesnek tartja a „béke megfigyelésével foglalkozó bizottság" szervezését is, ha az valóban az ENSz egészét és nem egy csoport érdekét képviseli. Elfogadhatatlannak tartja azonban az ENSzcsapatoknaik a Biztonsági Tanács megkerülésével történő létesítéséről, ugyanígy katonai szakértők kinevezéséről s az úgynevezett kollektív intézkedések bizottságáról, szóló javaslatokat, mert azok fel akarják számolni azt az elvet, hogy a béke szempontjából döntő határozatokat csak az öt nagyhatalom egyöntetű állásfoglalása nyomán lehet hozni. Bolívia és Mexikó küldötte után Kiszelev elvtárs, Bjelorusszia küldötte mondott beszédet. Rámutatott, hogy a vétó-jog .körüli viták az ENSzben kialakult két irányzat küzdelmét tükrözik. Az egyik az ENSzalapokmány tiszteletben tartása mellett száll síkra, a másik arra törekszik, hogy aláássa az ENSz alapját. Az USA küldöttsége láthatólag elhatározta, hogy felborítja a Biztonsági Tanácsban képviselt nagyhatalmak egyhangúsági elvét. Olyan felhatalmazásokat akar a közgyűlésre ruházni (ahol többséggel rendelkezik), melyekkel az alapokmány értelmében csak a Biztonsági Tanács rendelkezhet. Bjelorusszia küldötte beszéde végén kijelentette, hogy támogatja a Szovjetunió küldöttsége által beterjesztett két hatá' rozattervezetet, mert annak segítségével biztosítani lehet a nemzetközi béke megszilárdításához szükséges — az ENSz alapokmányában előírt intézkedések végrehajtását. A délutáni ülésen először Dulles amerikai küldőt beszélt, majd Panama képviselője szólalt fel az amerikai javaslat mellett. Svédország képvise lője szintén támogatta ezt a javasla tot, bár kiemelte, hogy Svédország érvényben lévő törvényei értelmében nem bocsáthat fegyveres erőket az ENSz rendelkezésére. Ezért — mondotta — Svédország tar tózkodik a szavazástól az amerikai határozati javaslat e pontjával kap csolatban. A javaslat „általános céljait" támogatva a Délafrikai Unió küldötte kifogásolta azt a pontot, amely szerint a közgyűlés kényszerítő intézkedéseket ajánlhat, kijelen tette: előnyösebb volna, ha o bizottság tartaná magát az ENSz alapokmányához, ahelyett, hogy elfogadja az amerikai határozati javaslat előírásait. Ellenezte ezenkívül azt is, hogy katonai szakértőkből áJló cpopo&et alakítsanak az ENSz mellett. A későbbiek során Wierfolowsky lengyel küldött emelkedett szólásra — A legfontosabb — mondotta —, hogy elérjük a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését. Az utána felszólaló argentin, dán és columbiai képviselők, valamint a Kuomintang-küldött az amerikai határozati javaslat mellett nyilatkoztak. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz poiitikai bizottságában A Biztonsági Tanács eredménytelen működésének oka az angol-amerikai tömb álláspontja Az Egyesült Nemzetek Szervezete politikai bizottsága folytatta az „Egyesült akció a békéért" című napirendi pont vitáját, amellve! kapcsolatban, mint ismeretes', Dulles amerikai küldött az USA és hat más állam nevében határozati javaslatot terjesztett be. Elfőnek Ausztrália képviselője szólt hozzá a vitához és a többi között arról beszélt, hogv felül kell vizsgálni az alapokmány egyes cikkelyeit. Lényegében elismerte, hogv a hét állam határozati javaslata túllépi az ENSz alapokmány által megengedett kereteket. Támogatta a határozati javaslat első három szakaszát, majd felhívta a politikai bizottságot, kérje fel közös tanácskozásra a nagyhatalmakat annak a lehetőségnek tisztázására, hogy együttes akciót" kezdjenek az ENSZ nevében a béke és biztonság megőrzésére. A továbbiakban Peru és Brazília küldöttei szólaltak fel és támogatták a javaslatokat. Ezzel a délelőtti ülés véget ért. A délutáni ülés a kubai és holland megbízottak felszólalásával kezdődött, akik támogatták az amerikai javaslatot. Ezután Visinszkij elvtárs emelkekedett szólásra. Ismertette a békéért folyó harc élén haladó Szovjetúnió politikáját. Kijelentette, minden állam szent kötelessége, hogv megmentse az emberiséget a háború szörnyűségeitől. A béke kérdése az emberek százmllióit mozgatta meg a z egész világon és a béke követelésének mozgalma egyre szélesedik A Szovjetúnió. híven békeszerető külnolitiká jához, amelyet fennállása óta folvtat, évről évre Iavaslatokat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására. A Szovjetúnió 1946-ban iavaslatokat terjesztett elő a fegyverzet és a fegyveres erők általános csökkentéséről, 1947-ben az ENSZ közgyűlése a Szovjetúnió kezdeményezésére határozatot hozott az új háborúra irányuló propaganda ellen; 1948—49-ben a Szovjetúnió felhívta a nagyhatalmakat fegyverkezésüknek egyharmaddal való csökkentésére és 1 békepaktum megkötésére. Idén a Szovietúnió békedeklarácót terjesztett elő. E? az út teljes mértékben összhangban áll az emeberek millióinak létfontosságú érdekeivel, akik tiltakoznak a háborús kalandok minden fajtája ellen. Aeheson szeptember 21-i felszólalásában azt állította, hogv a szovjet kormány emel akadályokat a béke útján és fenyegeti a békét. Amennyiben az amerikai javaslat szerzői saját céljaik érdekében koholmánvokat terjesztenek a Szovietúnió állítólagos politikájáról, emlékeztetni kell I. V. Sztálinnak Rov Howard számára 1936-ban adott nyilatkozatára, hogy a Szovjetúnió senkire sem próbálja rákényszeríteni a maga rendszerét, mert a politikai és társadalmi változások kérdése minden népnek belső ü<rve, a forradalom exportjának gondolata pedig értelmetlen. Dulles azon az alapon vette védelmébe az Egyesült Államok javaslatát, _ hogy az állítólag az ENSZ szervezeti í gyengeségének kiküszöbölésére és ez~ zel az ENSZ ama képességének fokozására irányul, hogy meg tudja állítani az agresszorokat. Más nyilatkozatokban pedig az hangzott el. hogy az amerikai tervezet olvan „pillér", volna, amely támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ebből az következik. hogy az ENSZ-nek nincs olyan pillére, amelyre támaszkodhatI nék, hogy a szervezet mint a béke helyreállításának eszköze nem élvez semmiféle tiszteletet. A szovjet kül1 döltség azonban nem érthet egyet ezzel az érveléssel. A hét hatalmi határozati javaslat, lényegét tekintve azt célozza, hogy gyengítsék a Biztonsápi Tanácsot, csökkentsék hatáskörét és megfosszák a béke fenntartásával kapcsolatos alapvető feladataitól. Csakhogy nem lehet megerősíteni egy építményt olymódon, hogy megdöntik alapját. Kétségtelen ugyanis, hogy az ENSZ alapja a Biztonsági Tanács, amely kizárólagos joggal rendelkezik, hogy küzdjön az agersszió ellen, megakadályozza az agressziót és olyan erőket vegyen igénybe, amelyeket az ENSZ egyetlen más szerve sem követeihet. Duliesnek a bizottságban tett nyilatkozata négy közvetett következtetést tartalmazott: I. A ..vétó" következtében a Biztonsági Tanács nem cselekedhet gyorsan, vagv egyáltalán nem cselekedhet; 2. a „vétó" következtében a Biztonsági Tanács nem rendelkezhetik a gyors és hatékony eljáráshoz szükséges felvilágosításokkal; 3. a „vétó" következtében a Biztonsági Tanács és általában az ENSZ nem rendelkezhetik fegyveres erőkkel; 4. a ..vétó" következtében a Biztonsági Tanács vagy az ENSZ nem akadályozhatja meg az agressziót. Duliesnek ezekből az érveiből vonják le azt az általános következtetést, hogy szűkség van a vétó kiküszöbölé sére. — Miért nem folyamodnak a héthatalmi javaslat szerzői az ENSZ alap(Folytatás a 2. oldalon.) » kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájánál; lartós békéért .. népi demokráciáért! című hetilapját mai számunkhoz csatoljuk rr Örök vigyázzatok a strázsán! (N. J.) Köszöntünk benneteket, az emberiesség legtisztább eszméjének fáklyahordozóit, akik a béke után vágyó emberiségnek és hazánk alkotó, teremtő, építő és dolgozó tömegeinek követei vagytok. Még csak néhány évfordulóját ültük annak a napnak, amely újból világosságra, napfényre engedte az óvóhelyek mélyére zárt emberek mfliióit. Mintha még csak tegnap lett volna, hogy az emberek sokaságának ajkán felhangzott a hálát és dicsőséget zengő dal, amely a békéről szólt. Azt hittük akkor, — bizonyosak voltunk benne, — hogy a megpróbáltatások szomorú évei hosszú időkre kivetik az emberi társadalom szótárából a háború, a gyilkosságok, életeket követelő jajok még fülünkbe zúgó szavát. Azt hittük akkor, hogy az oszthatatlan és tartós béke után vágyó őszinte óhajunkat minden ember vallja. Azt hittük, hogy az emberek nem feledkeznek el azokról az órákról és percekről, amikor az é^vadító háborús viharok zajában falhoztapadva vártuk és lestük a haláltosztogató, gyilkos bombabecsapódások elültét. Azt hittük, hogy a milliók könnyelműen, bestiálisán feláldozott élete, a sírhantok töméntelen sokasága, az anyák sápadt, megkínzott arca, gyermekeink hisztérikus sikolya mindenkitől parancsolólag követeli meg: soha többé háborút. És alig csendesedett el a háború befejeztét és a béke eljöttét hirdető harangok zúgása, a rém újból itt lebeg körülöttünk, megszállott, őrült és terméketlen agyak Házas vágya: a háború. Koreában emberek ezrei életükkel fizetnek az imperialista háborús ragadozók gyilkos játékáért. A koreai anyák és gyermekek tízezreinek ajkán némul el örökre a szó. Az emberi munka vérrel és verejtékkel felépített alkotásai kányavárként omlanak össze, semmisülnek meg az amberbörböl kivetkőzött maroknyi kis tőkéscsoport hazárd parancsára. És mi, a békés élet ufón vágyódó dolgozó emberek milliói megállhatunk-e ma pusztán a vágynál, a béke biztosításának puszta óhajánál? Nem! Amikor az imperialista tábor a hidegháborúból a nyilt agresszióba ment át, amikor Koreában és TávolKeleten esztelen céljainak és beteges ösztöneinek biztosítása érdekében gyiíkos tüzeket gyújtott, amikor szerte a világon, ahová csak ragadozó karmai elértek és azokat védtelen dolgozó testvéreink húslába vájta, amikor árulókkal és gonosztevőkkel vérszerződéseket köt a dolgozó emberiség újabb leigázására, — mi a béke szónak,puszta hangoztatásával nem elégedhetünk meg. Európa felszabadult népei, akik a nagy Sztálin és a mi életünkért saját életüket feláldozó szovjet hősök jóvoltából kerültünk ismét napvilágra, akiknek kezében ma a kalapács és a sarló azért van, hogy saját életünket és gyermekeinkét tehessük szebbé és boldogabbá, akik szerte az országban magunk és családunk jövőjét építhetjük, minden kapzsi és kizsákmányolásra éhes tőkés beleszólalása nélkül és akik ma iskolákat építünk azért, hogy jövő generációink behozhassanak mindent, amit őseink egy sötét kor elnyomása miatt nem szívhattak magukba, ma egy tömbbe kovácsol ód v a nemcsak szavakkal, de tetteinkkel is bizonyítanunk kell a békéhez való jussunkat. A minap egy jelenetnek voltam tanúja. Délután volt, munkásruhába öltözött férfi sietett el mellettem. Egyszerre csak pöttömnyi gyermek saaladt feléje, átölelte lábát és boldogan szólt hozzá: édesapám, gyere velem játszani. A férfi kérges kezével megsimogatta gyermeke arcát s így szólt: „Nem vehet, kislányom, nekem ma még dolgoznom kell", s hogy közelében engim is meglátott, félig, mintha hozzám intézte volna szavait, így folytatta a megkezdett mondatot: „Többet és jobban kell dolgoznom, hogy megvédjem áz ő békéjét" — és a szőkehajú gyermekére mutatott. A kékruhás munkásember nem készült meggyőző szónoklatra és szava mégis minden szónoklatnál, minden beszédnél meggyőzőbb volt. S ugyanakkor eszembe jutott, hogy valahol a Csendes-óceán vizein Truman úr az amerikaiak keleti banditaíőnökével, Mac Arthurral találkozik, hogy — mint azt az imperialisták szolgálatában álló sajtó jelentette — „a béke további biztosításáról és a koreai nép felemeléséről tárgyaljanak". Szavakkal ki nem fejezhető ellentét: a munkába siető kék munkásruhás igazi bé. keharcos és a vasalt ruhában, díszegyenruhába öltözködött, a békéről csak hangoskodó gyilkosokA moszkvai Pravda egyik legutóbbi számában olvashattuk, hogy a Béke Hívei világmozgalmának stockholmi határozatát eddig 500 millió ember írta alá. Az 500 millió aláírás közül a legtöbb kézjegy szovjet emberektől származik. Annak a hatalmas országnak építő polgáraitól, amely gyilkos szerszámok, atombombák, szuperbombák gyártása helyett minden lendületével és alkotnitudásával maga és az emberiség jobb életéért folytatja küzdelmét. Míg Koreában az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennkölt zászlaját beszennyező amerikai hordák egy szabadság és függetlenség ucán vágyó nép életét akarják kerékbetörni és nemzeti vagyonát, hosszú éveknek gyümölcsét semmisítik meg, azalatt a béketábor élén álló szovjet nép a szeleket töri meg, az éghajlatot gyűri hatalma alá, hogy gazdagabbá tegye a dolgozók életét, hogy szerte a világon a becsületes munkásemberek számára megsokszorozza a föld gyümölcsét. Míg az emberiség békés életére törő amerikaiak Nyugat-Németországban újabb Hitler-fiókák útjait egyengetik, Franciaországban a francia nép árulóinak kezébe kézigránátokat dug, vagy Olaszországban a Vatikánnal és az olasz népet szipolyozó arisztokráciával szövetkezik a földnélküliek további kizsarolására, addig a Szovjetúnió segítségével hazánk és a többi népi demokratikus országok naprólnapra magasabb életszínvonalat biztosítanak a dolgozóknak és az épülő gyárak, a fejlődő szövetkezetek, a munkanélküliség és lerongyoltság helyébe lépő jólét és megelégedettség öntudatosítják dolgozóink széles tömegét a szocializmus érdekében folytatott munka győzelmes befejezésére. Igen, a csehszlovák népi demokratikus köztársaság és a szocializmus minden hű fia tudatosítja, hogy nem elégséges ékesszóló, tüzes és érzelmes szónoklatokban elítélni a háborút és síkraszállni a békéért. Harcos munkával, többtermeléssel kell szolgálni a béke ügyét. Nem elégséges az, hogy a békét csak akarjuk, hanem azért tettekkel is kell harcolnunk, mindennapi munkával és a munkában becsületes helytállással. Szolgáljon például az a hatalmas lendület, alkotnitudás, építési láz, amely naponta bennünket is eláraszt, ha a Szovjetúnió felé tekintünk. Szövetkezeteseink most, nemrég érkeztek vissza a Szovjetúnióból. Ha megkérdezed őket, mit láttak, egyöntetű a válaszuk: munkát, hatalmas építkezéseket. Beszélni fognak szovjet dolgozókról, gyári munkásokról, kolhozparasztokról, akik mind-mind tüzes lendülettel, fáradhatatlan erővel építik a nagy és hatalmas Szovjetúniót, hogy minél erősebb. minél ellenállóbb, minél bevehetetlenebb bástyája legyen a béke táborának, ők tudják, hogy ebben a mai harcban, amelyet a békéért folytatunk, keménvnék, erősnek kell lennünk. A szovjet munkások a gyárakból, az üzemekből kovácsolnak fegyvert a béketábor számára. A kolhozparasztok a kolhozaikból, a szovjet írók az írásaikból, festőik festményeikből, a zeneszerzők harci dalaikból, hogy megakadályozzák a háborús gyújtogatok pusztitó tüzének továbbterjedését. S ezt a példát magunkévá kell tennünk — sorainkban megvalósítanunk. Mindnyáijtunkinak 1! Munkahelyeinken, békeőrhelyeinken. És különösképpen nektek, akik hazánk béVeféklyahordozói vagytok: békéd"'-"á tusoknak. Munkátok, cselekedeteitek, szavaitok a csehszlovák dolgozó nép, a m; óhajunkat és tetteinket tükrözik vissza. Tapasztalatai'okból pedig mi akarunk meríteni, hogy még erősebbé váljanak a tettek, amelyeket nemcsak a magunk, de .minden dolgozó embertársunk emelkedettebb, szociálisabb életlehetőségének biztosításáért. a béke fenntartásiért, a kis és nagy nemzetek kölcsönös ért oly nagy lelkesedéssel végzünk. „Qrök, vigyázzatok a strázsán! Az élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy átgázoljanak most rajta, véres, ostoba feneségek."