Uj Szó, 1950. október (3. évfolyam, 227-251.szám)

1950-10-15 / 239. szám, vasárnap

Világ proletárjai egyesüljetek! • h jűSgSGSN&^-xs&gfW­• áaHBBí®^ txm A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Brcrtislava, 1950 október 15, vasárnap 3 Kčs ül. évfolyam, 239. szám A szoviet küldöttség javaslatának megvalósítása megszilárdítja a békét Az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága csütörtök délelőtti ülésén folytatta az „Egyesült akció a béke védelmére" című napirendi pont vi­táját, amelynek keretében — mint ismeretes —, az USA és hat más ál­lam határozat-tervezetet nyújtott be. Ennek lényege az egyhangúság elvé­nek és az ENSz alapokmányának fel­számolása az amerikai imperializmus agresszív terveinek érdekében. Az első felszólaló Nagy-Britannia képviselője, azt igyekezett bizony­gatni, hogy ez a határozat-tervezet megfelel az ENSz alapokmányának. A továbbiakban foglalkozott általá­nosságban a szovjet küldöttség által október 11-én beterjesztett két hatá­rozattervezettel. Mint ismeretes, e két szovjet határozattervezet közül az első ajánlja a Biztonsági Tanács ké­szítsen elő intézkedéseket az ENSz alapokmánya ama rendelkezéseinek életbeléptetésére, amelyek értelmé­ben az ENSz tagállamai fegyveres erőket bocsáthatnak a Biztonsági Ta­nács rendelkezésére. A másik szovjet határozattervezet ajánlja: érvényesít­sék az alapokmány 106. cikkelyét. Ez a cikkely előírja, hogy a Bizton­sági Tanács öt állandó tagjának (az öt nagyhatalomnak) tanácskoznia kell a nemzetközi béke és biztonság fenn­tartásához szükséges együttes akciók érdekében addig is, amíg az alapok­mány rendelkezésének megfelelően fegyveres erőket bocsátanak a Biz­tonsági Tanács rendelkezésére. Ezután Baranovszkij elvtárs, Uk­rajna képviselője szólalt fel. Rámuta­tott, hogy a hét állam javaslata tá­madást jelent az egyhangúság elve, az alapokmány ellen. Foglalkozott a Szovjetúniónak a kis nemzetekkel kapcsolatos politikájával, niajd hang­súlyozta, hogy minden ország álláspontját számí­tásba kell venni és az ENSz alap­okmánya számításba is veszi. Kijelentette, hogy nem ellenzi a hét állam javaslatából azt a pottot, amely • esetenként a közgyűlés rend­kívüli ülésszakainak összehívását ajánlja. Lehetségesnek tartja a „bé­ke megfigyelésével foglalkozó bizott­ság" szervezését is, ha az va­lóban az ENSz egészét és nem egy csoport érdekét képviseli. Elfogadha­tatlannak tartja azonban az ENSz­csapatoknaik a Biztonsági Tanács megkerülésével történő létesítéséről, ugyanígy katonai szakértők kineve­zéséről s az úgynevezett kollektív in­tézkedések bizottságáról, szóló javas­latokat, mert azok fel akarják szá­molni azt az elvet, hogy a béke szem­pontjából döntő határozatokat csak az öt nagyhatalom egyöntetű állásfog­lalása nyomán lehet hozni. Bolívia és Mexikó küldötte után Kiszelev elvtárs, Bjelorusszia kül­dötte mondott beszédet. Rámutatott, hogy a vétó-jog .körüli viták az ENSz­ben kialakult két irányzat küzdel­mét tükrözik. Az egyik az ENSz­alapokmány tiszteletben tartása mel­lett száll síkra, a másik arra törek­szik, hogy aláássa az ENSz alapját. Az USA küldöttsége láthatólag el­határozta, hogy felborítja a Bizton­sági Tanácsban képviselt nagyha­talmak egyhangúsági elvét. Olyan felhatalmazásokat akar a köz­gyűlésre ruházni (ahol többséggel rendelkezik), melyekkel az alapok­mány értelmében csak a Biztonsági Tanács rendelkezhet. Bjelorusszia küldötte beszéde végén kijelentette, hogy támogatja a Szovjetunió kül­döttsége által beterjesztett két hatá' rozattervezetet, mert annak segítsé­gével biztosítani lehet a nemzetközi béke megszilárdításához szükséges — az ENSz alapokmányában előírt intézkedések végrehajtását. A délutáni ülésen először Dulles amerikai küldőt beszélt, majd Pana­ma képviselője szólalt fel az amerikai javaslat mellett. Svédország képvise lője szintén támogatta ezt a javasla tot, bár kiemelte, hogy Svédország érvényben lévő törvé­nyei értelmében nem bocsáthat fegyveres erőket az ENSz rendel­kezésére. Ezért — mondotta — Svédország tar tózkodik a szavazástól az amerikai határozati javaslat e pontjával kap csolatban. A javaslat „általános cél­jait" támogatva a Délafrikai Unió küldötte kifogásolta azt a pontot, amely szerint a közgyűlés kényszerí­tő intézkedéseket ajánlhat, kijelen tette: előnyösebb volna, ha o bizottság tartaná magát az ENSz alapokmá­nyához, ahelyett, hogy elfogadja az amerikai határozati javaslat előírásait. Ellenez­te ezenkívül azt is, hogy katonai szakértőkből áJló cpopo&et alakítsa­nak az ENSz mellett. A későbbiek során Wierfolowsky lengyel küldött emelkedett szólásra — A legfontosabb — mondotta —, hogy elérjük a különböző társadal­mi rendszerű államok együttműkö­dését. Az utána felszólaló argentin, dán és columbiai képviselők, valamint a Kuomintang-küldött az amerikai ha­tározati javaslat mellett nyilatkoztak. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz poiitikai bizottságában A Biztonsági Tanács eredménytelen működésének oka az angol-amerikai tömb álláspontja Az Egyesült Nemzetek Szervezete politikai bizottsága folytatta az „Egye­sült akció a békéért" című napirendi pont vitáját, amellve! kapcsolatban, mint ismeretes', Dulles amerikai kül­dött az USA és hat más állam nevé­ben határozati javaslatot terjesztett be. Elfőnek Ausztrália képviselője szólt hozzá a vitához és a többi kö­zött arról beszélt, hogv felül kell vizs­gálni az alapokmány egyes cikkelyeit. Lényegében elismerte, hogv a hét állam határozati javaslata túllépi az ENSz alapokmány által megengedett kereteket. Támogatta a határozati ja­vaslat első három szakaszát, majd fel­hívta a politikai bizottságot, kérje fel közös tanácskozásra a nagyhatalma­kat annak a lehetőségnek tisztázására, hogy együttes akciót" kezdjenek az ENSZ nevében a béke és biztonság megőrzésére. A továbbiakban Peru és Brazília küldöttei szólaltak fel és tá­mogatták a javaslatokat. Ezzel a dél­előtti ülés véget ért. A délutáni ülés a kubai és holland megbízottak felszólalásával kezdődött, akik támogatták az amerikai javasla­tot. Ezután Visinszkij elvtárs emelke­kedett szólásra. Ismertette a békéért folyó harc élén haladó Szovjetúnió po­litikáját. Kijelentette, minden állam szent kötelessége, hogv megmentse az emberiséget a háború szörnyűsé­geitől. A béke kérdése az emberek százmllióit mozgatta meg a z egész világon és a béke követelésének moz­galma egyre szélesedik A Szovjet­únió. híven békeszerető külnolitiká já­hoz, amelyet fennállása óta folvtat, évről évre Iavaslatokat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására. A Szovjetúnió 1946-ban iavaslato­kat terjesztett elő a fegyverzet és a fegyveres erők általános csökkenté­séről, 1947-ben az ENSZ közgyűlése a Szovjetúnió kezdeményezésére hatá­rozatot hozott az új háborúra irányuló propaganda ellen; 1948—49-ben a Szovjetúnió felhívta a nagyhatalma­kat fegyverkezésüknek egyharmaddal való csökkentésére és 1 békepaktum megkötésére. Idén a Szovietúnió bé­kedeklarácót terjesztett elő. E? az út teljes mértékben összhang­ban áll az emeberek millióinak lét­fontosságú érdekeivel, akik tiltakoz­nak a háborús kalandok minden fajtája ellen. Aeheson szeptember 21-i felszólalá­sában azt állította, hogv a szovjet kormány emel akadályokat a béke út­ján és fenyegeti a békét. Amennyiben az amerikai javaslat szerzői saját cél­jaik érdekében koholmánvokat ter­jesztenek a Szovietúnió állítólagos politikájáról, emlékeztetni kell I. V. Sztálinnak Rov Howard számára 1936-ban adott nyilatkozatára, hogy a Szovjetúnió senkire sem próbálja rá­kényszeríteni a maga rendszerét, mert a politikai és társadalmi változások kérdése minden népnek belső ü<rve, a forradalom exportjának gondolata pe­dig értelmetlen. Dulles azon az alapon vette védel­mébe az Egyesült Államok javaslatát, _ hogy az állítólag az ENSZ szervezeti í gyengeségének kiküszöbölésére és ez­~ zel az ENSZ ama képességének foko­zására irányul, hogy meg tudja állí­tani az agresszorokat. Más nyilatkoza­tokban pedig az hangzott el. hogy az amerikai tervezet olvan „pillér", volna, amely támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Ebből az kö­vetkezik. hogy az ENSZ-nek nincs olyan pillére, amelyre támaszkodhat­I nék, hogy a szervezet mint a béke helyreállításának eszköze nem élvez semmiféle tiszteletet. A szovjet kül­1 döltség azonban nem érthet egyet ez­zel az érveléssel. A hét hatalmi határo­zati javaslat, lényegét tekintve azt célozza, hogy gyengítsék a Biztonsápi Tanácsot, csökkentsék hatáskörét és meg­fosszák a béke fenntartásával kap­csolatos alapvető feladataitól. Csakhogy nem lehet megerősíteni egy építményt olymódon, hogy meg­döntik alapját. Kétségtelen ugyanis, hogy az ENSZ alapja a Biztonsági Ta­nács, amely kizárólagos joggal ren­delkezik, hogy küzdjön az agersszió ellen, megakadályozza az agressziót és olyan erőket vegyen igénybe, amelye­ket az ENSZ egyetlen más szerve sem követeihet. Duliesnek a bizottságban tett nyi­latkozata négy közvetett következte­tést tartalmazott: I. A ..vétó" követ­keztében a Biztonsági Tanács nem cselekedhet gyorsan, vagv egyáltalán nem cselekedhet; 2. a „vétó" követ­keztében a Biztonsági Tanács nem rendelkezhetik a gyors és hatékony eljáráshoz szükséges felvilágosítások­kal; 3. a „vétó" következtében a Biztonsági Tanács és általában az ENSZ nem rendelkezhetik fegy­veres erőkkel; 4. a ..vétó" követ­keztében a Biztonsági Tanács vagy az ENSZ nem akadályozhatja meg az agressziót. Duliesnek ezekből az érveiből von­ják le azt az általános következtetést, hogy szűkség van a vétó kiküszöbölé sére. — Miért nem folyamodnak a hét­hatalmi javaslat szerzői az ENSZ alap­(Folytatás a 2. oldalon.) » kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájánál; lartós békéért .. népi demokráciáért! című hetilapját mai számunkhoz csatoljuk rr Örök vigyázzatok a strázsán! (N. J.) Köszöntünk benneteket, az emberiesség legtisztább eszméjének fáklyahordozóit, akik a béke után vágyó emberiségnek és hazánk alko­tó, teremtő, építő és dolgozó töme­geinek követei vagytok. Még csak néhány évfordulóját ültük annak a napnak, amely újból világos­ságra, napfényre engedte az óvóhe­lyek mélyére zárt emberek mfliióit. Mintha még csak tegnap lett volna, hogy az emberek sokaságának ajkán felhangzott a hálát és dicsőséget zen­gő dal, amely a békéről szólt. Azt hittük akkor, — bizonyosak voltunk benne, — hogy a megpróbáltatások szomorú évei hosszú időkre kivetik az emberi társadalom szótárából a há­ború, a gyilkosságok, életeket köve­telő jajok még fülünkbe zúgó szavát. Azt hittük akkor, hogy az osztha­tatlan és tartós béke után vágyó őszinte óhajunkat minden ember vall­ja. Azt hittük, hogy az emberek nem feledkeznek el azokról az órákról és percekről, amikor az é^vadító há­borús viharok zajában falhoztapadva vártuk és lestük a haláltosztogató, gyilkos bombabecsapódások elültét. Azt hittük, hogy a milliók könnyel­műen, bestiálisán feláldozott élete, a sírhantok töméntelen sokasága, az anyák sápadt, megkínzott arca, gyer­mekeink hisztérikus sikolya minden­kitől parancsolólag követeli meg: so­ha többé háborút. És alig csendesedett el a háború befejeztét és a béke eljöttét hirdető harangok zúgása, a rém újból itt le­beg körülöttünk, megszállott, őrült és terméketlen agyak Házas vágya: a há­ború. Koreában emberek ezrei éle­tükkel fizetnek az imperialista há­borús ragadozók gyilkos játékáért. A koreai anyák és gyermekek tízezrei­nek ajkán némul el örökre a szó. Az emberi munka vérrel és verejtékkel felépített alkotásai kányavárként om­lanak össze, semmisülnek meg az amberbörböl kivetkőzött maroknyi kis tőkéscsoport hazárd parancsára. És mi, a békés élet ufón vágyódó dolgozó emberek milliói megállha­tunk-e ma pusztán a vágynál, a béke biztosításának puszta óhajánál? Nem! Amikor az imperialista tábor a hi­degháborúból a nyilt agresszióba ment át, amikor Koreában és Távol­Keleten esztelen céljainak és bete­ges ösztöneinek biztosítása érdekében gyiíkos tüzeket gyújtott, amikor szerte a világon, ahová csak ragadozó karmai elértek és azokat védtelen dolgozó testvéreink húslá­ba vájta, amikor árulókkal és go­nosztevőkkel vérszerződéseket köt a dolgozó emberiség újabb leigázására, — mi a béke szónak,puszta hangoz­tatásával nem elégedhetünk meg. Európa felszabadult népei, akik a nagy Sztálin és a mi életünkért saját életüket feláldozó szovjet hősök jó­voltából kerültünk ismét napvilágra, akiknek kezében ma a kalapács és a sarló azért van, hogy saját életün­ket és gyermekeinkét tehessük szeb­bé és boldogabbá, akik szerte az or­szágban magunk és családunk jövő­jét építhetjük, minden kapzsi és ki­zsákmányolásra éhes tőkés beleszó­lalása nélkül és akik ma iskolákat építünk azért, hogy jövő generáció­ink behozhassanak mindent, amit őseink egy sötét kor elnyomása miatt nem szívhattak magukba, ma egy tömbbe kovácsol ód v a nemcsak sza­vakkal, de tetteinkkel is bizonyíta­nunk kell a békéhez való jussunkat. A minap egy jelenetnek voltam ta­núja. Délután volt, munkásruhába öltözött férfi sietett el mellettem. Egyszerre csak pöttömnyi gyermek saaladt feléje, átölelte lábát és bol­dogan szólt hozzá: édesapám, gyere velem játszani. A férfi kérges kezé­vel megsimogatta gyermeke arcát s így szólt: „Nem vehet, kislányom, nekem ma még dolgoznom kell", s hogy közelében engim is meglátott, félig, mintha hozzám intézte volna szavait, így folytatta a megkezdett mondatot: „Többet és jobban kell dolgoznom, hogy megvédjem áz ő bé­kéjét" — és a szőkehajú gyermekére mutatott. A kékruhás munkásember nem ké­szült meggyőző szónoklatra és szava mégis minden szónoklatnál, minden beszédnél meggyőzőbb volt. S ugyan­akkor eszembe jutott, hogy valahol a Csendes-óceán vizein Truman úr az amerikaiak keleti banditaíőnökével, Mac Arthurral találkozik, hogy — mint azt az imperialisták szolgálatá­ban álló sajtó jelentette — „a béke további biztosításáról és a koreai nép felemeléséről tárgyaljanak". Szavak­kal ki nem fejezhető ellentét: a mun­kába siető kék munkásruhás igazi bé. keharcos és a vasalt ruhában, dísz­egyenruhába öltözködött, a békéről csak hangoskodó gyilkosok­A moszkvai Pravda egyik legutób­bi számában olvashattuk, hogy a Béke Hívei világmozgalmának stock­holmi határozatát eddig 500 millió ember írta alá. Az 500 millió aláírás közül a legtöbb kézjegy szovjet em­berektől származik. Annak a hatal­mas országnak építő polgáraitól, amely gyilkos szerszámok, atombom­bák, szuperbombák gyártása helyett minden lendületével és alkotnitudá­sával maga és az emberiség jobb éle­téért folytatja küzdelmét. Míg Koreá­ban az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének fennkölt zászlaját beszennyező amerikai hordák egy szabadság és függetlenség ucán vágyó nép életét akarják kerékbetörni és nemzeti va­gyonát, hosszú éveknek gyümölcsét semmisítik meg, azalatt a béketábor élén álló szovjet nép a szeleket töri meg, az éghajlatot gyűri hatalma alá, hogy gazdagabbá tegye a dolgozók életét, hogy szerte a világon a becsü­letes munkásemberek számára meg­sokszorozza a föld gyümölcsét. Míg az emberiség békés életére törő ame­rikaiak Nyugat-Németországban újabb Hitler-fiókák útjait egyengetik, Fran­ciaországban a francia nép árulóinak kezébe kézigránátokat dug, vagy Olaszországban a Vatikánnal és az olasz népet szipolyozó arisztokráciá­val szövetkezik a földnélküliek to­vábbi kizsarolására, addig a Szovjet­únió segítségével hazánk és a többi népi demokratikus országok napról­napra magasabb életszínvonalat biz­tosítanak a dolgozóknak és az épülő gyárak, a fejlődő szövetkezetek, a munkanélküliség és lerongyoltság helyébe lépő jólét és megelégedett­ség öntudatosítják dolgozóink széles tömegét a szocializmus érdekében folytatott munka győzelmes befeje­zésére. Igen, a csehszlovák népi demokra­tikus köztársaság és a szocializmus minden hű fia tudatosítja, hogy nem elégséges ékesszóló, tüzes és érzel­mes szónoklatokban elítélni a hábo­rút és síkraszállni a békéért. Harcos munkával, többtermeléssel kell szol­gálni a béke ügyét. Nem elégséges az, hogy a békét csak akarjuk, ha­nem azért tettekkel is kell harcol­nunk, mindennapi munkával és a munkában becsületes helytállással. Szolgáljon például az a hatalmas lendület, alkotnitudás, építési láz, amely naponta bennünket is eláraszt, ha a Szovjetúnió felé tekintünk. Szö­vetkezeteseink most, nemrég érkez­tek vissza a Szovjetúnióból. Ha meg­kérdezed őket, mit láttak, egyöntetű a válaszuk: munkát, hatalmas épít­kezéseket. Beszélni fognak szovjet dolgozókról, gyári munkásokról, kol­hozparasztokról, akik mind-mind tü­zes lendülettel, fáradhatatlan erővel építik a nagy és hatalmas Szovjet­úniót, hogy minél erősebb. minél el­lenállóbb, minél bevehetetlenebb bás­tyája legyen a béke táborának, ők tudják, hogy ebben a mai harcban, amelyet a békéért folytatunk, ke­ménvnék, erősnek kell lennünk. A szovjet munkások a gyárakból, az üzemekből kovácsolnak fegyvert a béketábor számára. A kolhozparasz­tok a kolhozaikból, a szovjet írók az írásaikból, festőik festményeikből, a zeneszerzők harci dalaikból, hogy megakadályozzák a háborús gyújto­gatok pusztitó tüzének továbbterje­dését. S ezt a példát magunkévá kell tennünk — sorainkban megvalósíta­nunk. Mindnyáijtunkinak 1! Munkahelyein­ken, békeőrhelyeinken. És különös­képpen nektek, akik hazánk béVe­féklyahordozói vagytok: békéd"'-"á tusoknak. Munkátok, cselekedeteitek, szavaitok a csehszlovák dolgozó nép, a m; óhajunkat és tetteinket tükrözik vissza. Tapasztalatai'okból pedig mi akarunk meríteni, hogy még erőseb­bé váljanak a tettek, amelyeket nem­csak a magunk, de .minden dolgozó embertársunk emelkedettebb, szociá­lisabb életlehetőségének biztosításá­ért. a béke fenntartásiért, a kis és nagy nemzetek kölcsönös ért oly nagy lelkesedéssel végzünk. „Qrök, vigyázzatok a strázsán! Az élet él és élni akar, nem azért adott annyi szépet, hogy átgázoljanak most rajta, véres, ostoba feneségek."

Next

/
Thumbnails
Contents