Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-12 / 210. szám, kedd

1950 szeptember 12 U J SZO Est láttam Koreában — U J SZO „Ma új emberek, bányászok vagyunk..." Mihal Géza, a handlovaj bányák üzemi tanácsának alelnöke a hűségpótlék jelentőségét méltatta... A komolyságot és elégedettséget sugárzó bányász szemekben az új élet fénye csillog. Mindenre figyelnek. A lelkes bányésztanoncok arcán kiülő mosoly elárulja, hogy ők már népi demokráciánk fiatal bányásznemzedékét képviselik. A marxi-lenini szellemben nevelt ifjak a szocialista munkamódszerek legkiválóbb alkalmazói kívánnak lenni. Ezt megígérték Gottwald elvtársnak s ennek eleget is tesznek. Nálunk nagyot változott az élet. Erről beszél minden bányász is. A múltban örültek, ha munkát, éhbért kaphattak, ha legalább egy falat kenyeret adhatnak; asszonyaiknak és gyermekeiknek. A

r szénbárók, a bankiárok kezében arannyá változott verejtékes munkájuk gyümölcse. Ma viszont mind halványabbá válik előttük a mult, melyre csak néha-néha emlékezünk vissza. Az eltűnt keserves életgóndO'k helyett a rohamos előrehaladás foglalkoztat mindnyájunkat. * H and lován 1602 bányász 8,550.990 korona hűségpótlékot kapott. Az üzemi gyűlés befejezése előtt először a legjobb tíz bányásznak adták át a megérdemelt jutalmat. Misik József 30.700, Wohland Pál 30.160, Baléi Ignác pedig 28.963 koronát kapott. Utána a többiek vették át a hűségpótlékot. Sokan voltak. Jól dolgoztak. Megérdemlik. A bányász lett a szocialista építőmunka élharcosa, tőle kapjuk a nyersanyagot, a szenet, a vasat, üzemeink tápanyagát és épülő új gyáraink legfontosabb kellékeit... A bányászat lett egyre duzzadó életünk fő ütőerei * Mosolygó arccal, elégedetten veszik át a bányászok a pénzesborítékokat. Majd az asztalitól egy kissé félreállnak s ujjaik közé szorítják a bankókat. A rossz nyelvek azt beszélték eddig, hogy a hűségpótlék csak ígéret. S most, hogy az ezreseket átszámolhatták, meggyőződhettek arról, hogy amit kormányunk ígér, az tetté, valósággá válik. Odamegyek az egyikhez. Alacsony növésű, negyvenévk'örüli bányász. Rámnéz. — Ilyet még sohasem láttam mutat a zöldesszínű, ötezres bankóra. — Munkám jutalma ez s mennél tovább jutunk előre, mennél többet termelünk, annál jobb dolgunk lesz ILLÉS —'

1 Elhiheted, hogy semmit sem értek. De az nem baj. Gyarmati hadseregben vagyunk, ahol idegen zsol- ' dosok szolgálnak, akiket az angolok maguk között fehér négereknek neveznek. A mi számunkra minden jó. Zászlóaljunk főorvosa a második világháború előtt könyvügynök volt Hamburgban. A segédorvosnak kocsmája -volt Szalonikiben. Patikusunk — könyvelő volt Bukarestben. És minden rendben lett volna, ha az a disznó szakács tegnap nem csinálja ezt a marhaságot. Olyan részeg volt, hogy diópálinka helyett valami mást, — az ördög tudja mit, azt hiszem ricinusolajat — kevert az ezredes koktéljába. Az ezredes csak a tizenhetedik pohár után vette észre, hogy a koktélnak különös mellékíze van. Akkor már késő volt. Az ezredes azonnal értem küldött, mert az egész orvosi személyzetből az én tudásomat becsüli legtöbbre. Joggal! Én meg is tettem a magamét és igazán nem az én hibám, hogy a legjobb orvosság sem segített az ezredes úron. Hogy a sikertelenséget igazoljam, azt mondtam neki, hogy vérhasa van. Ijedtében rögtön egészséges lett. Hálából engem lecsukatott. Na de. ha innét kiszabadulok, nem szeretnék a szakács bőrében lenni. — És hogy fogsz innét kikerülni? — Az ezredes maga fog kiszabadítani. Az öreg — ha én nem kezelném — már régen megőrült volna a sok alkoholtól. Csak az én orvosi művészetem tartja benne a lelket. Legalább ő ezt hiszi... Karcsi egy kurta negyedórán át káromkodott, aztán elcsendesedett. Sokáig elgondolkozva ült, majd a nélkül, hogy Pista megkérte volna erre, ö is elmondta történetét. — Természetesen a magyarul beszélő holland könyvelő igazat mondott. Az a bitang főhadnagy valóban eladott bennünket a francia idegenlégiónak. Afrikába kerültünk. Tumindnyájunknek. .„ — mondja határozottan. * \ Most pedig kérdezzük csak meg Baléi Ignácot, ' mire fordítja közel harmincezer koronás hűségpótlékát. — Szeretett asszonyom bútort akar venni. Most modern bútorok vannak, ilyenre akarjuk kicserélni a mi régi szobaberendezésünket, melyet még 1919-ben vettünk, Baléi elvtárs már 49 éves és 31 éve dolgozik itt a bányában. Azelőtt bizony szénporral ette kenyerét, gondokkal és keservekkel kellett megküzdenie. Bútorvásárlísira még álmában sem mert gondolni. Most örömében átkarol, szemében a meghatottság könnye csillog. Mélyen átérzi, hogy élete jobbrafordulását kinek köszönheti. — A Párt, Gottwald elvtárs mentett meg bennünket, köszönöm az elvtársaknak, Gottwald elvtársnak azt, amit értünk tettek. Ugy érzem magam, mintha paradicsomban volnék. Gottwald elvtársat még személyesen nem láttam, csak fényképen. Ez kevés. Ugy szeretném őt legalább egyszer az életben látni és megszorítani a kezét. — Ma a népi demokrácia emberré tett bennünket. A múltban, ha a kenyér után futó munkás a bányában akart foglalkozáshoz jutni, az irodában levetkőztették és megvizsgálták az izomzatát. És ha erős, kihasználhaA budapesti Nemzeti Színház csütörtökön nyitotta meg kapuit. A idei évadban hár

0m új magyar darabot mutat be. Az építkezési munka problémáit tárgyalja Gyárfás Miklós vígjátéka: »Hatszáz új lakás« címmel: Földes Mihály »Gyorsvágás« című színdarabja üzemi kérdéseket vet fel. Mai problémát dolgoz fel Mándi Éva új darabja is. A klasszikus magyar szerzők müvei közül bemutatják Mikszáth Kálmán ^Különös házasság* című regényének új színdarabvá-ltozatát. Üj rendezésben mutatja -be a Nemzeti Színház Katona József halhatatlan remekmüvét, a »Bánk bán«-t. A szovjet szerzők müvei közül bemutatják Trenyev »Ljubov JaroVája« BÉLA: 6 dod te, mi az az Afrika? — Francia Marokkó? Jobb, ha nem tudotfl Bár 1 én se tudnám. Nyolcheti szolgálat után, mikor századunk már a harmadik arab falut gyújtotta föl, megszöktem- De mert nem volt se térképem, se iránytűm, eltévesztettem az utat és nem észak felé szöktem, a tengerpart felé, hanem ellenkezőleg, dél felé meneteltem. Igy természetesen arab fogságba estem. Az arabok, akikről azt tanultuk, hogy élve darabolják fel a fehér embert, nem bántottak. Két hétig éltem egy arab faluban. Hidd el, nagyon jó emberek az arab parasztok, akikről annyi rettenetes dolgot tanultam az idegenlégióban. Csak éppen nem szeretik, ha a barjnaikat elhajtják, hogy ők éhezzenek és az éhség nyomása alatt kelljen menniök bányába vagy utat építeni. És azt sem szeretik, ha részeg katonák agyonrugdalják a gyermekeiket. Bizonyara ma is ott lennék köztük és jól menne a sorom, ha egy éjjel angolok nem törnek az arab falura, amely ott volt valahol a régi olasz gyarmat, Tripolitánia határán. Az angolok lemészárolták az arab aszszonyokat és gyermekeket, a férfiakat pedig láncra fűzték. Reggel észrevették, hogy én nem vagyok arab és ezért levettek a láncról. Hat héten át katonai kiképzést kaptam, aztán hajóra ültettek. Idehoztak MalajábaÚtközben megkérdezték tőlünk, kinek mi volt odahaza a foglalkozása. Azt mondtam: orvostanhallgató voltam. Mire ideérkeztünk, már elő is léptettem magamat: orvosnövendékből diplomás orvossá. Szerencsém volt. Olyan főorvos keze alá kerültem, aki a tífuszt nem tudta megkülönböztetni a fogfájástól. A többit tudod. Ha az a nyavalyás szakács... Másnap Sípos Karcsi elmesélte, hogy mi történt a többi leventével, azokkal, akik vele együtt kerültek Afrikába. V Kettő napszúrást kapott, Egyet vitó volt, csak akkor vették fel. — Ma felszabadultan és örömmel végezzünk a munkát. Laucsik elvtárs brigádjában vagyok. Az északi bányában dolgozom. Az augusztusi tervet 155 százalékra teljesítettük. —

; Gyermekeik vannak? — Fiam és leányom! A fiam katona, a lányom meg iskolás, 9 éves •.. — s amikor e szavakat mondja, mosolyog. Jól esik a lányáról beszélni, — szépen énekel szovjet dalokat. „Apuci drága — mondta reggel nekem —, vigyél el engem is a bányász ünnepségre, oly örömmel énekelnék ott Sztálinról." Ezek az egyszerű szavak is nagy társadalmi átalakulásunk új visszatükröztetői. Egyek vagyunk s egyet gondolunk mindnyájan. Sztálin és Gottald elvtárs neve díszeleg magasra tűzött vörös lobogóinkon. — És jól tanul a kislány — folytatja ezután Baléi elvtárs. Minden egyesért száz koronáit ígértem neki. Ma 1100 koronát kap tőlem, csupa egyesekkel dicsekszik. Már 5000 koronája van neki a bankbetétjében. Szót fogad... A szocializmus útján halad. — Baléi elvtárs, tudtál-e a. múltban ennyi pénzt adni gyermekeidnek? — Miből? Örültünk, hogy éltünk. De ma új emberek, bányászok vágyunk! S ezt megengedhetem magamnak. P. B. ' cimü, az intervenciós háború idején játszódó darabját, Lavrentyev »Amerika hangia« cimü müvét. A népi demokráciák íróinak színdarabjait többi között Wu Ko kinai iró »Harcban nőtt fel« cimü színmüve képviselj, az or

0sz klasszikusokat pedig Gogoly »Revizor«-a. A nyugati klasszikusok közül Shakespeare Moliére, Schiller, Beaumarchais és Lope de Vega drámái szerepelnek az évad műsorán A Nemzeti Színház céljául tűzte ki, hogy az előző évadokban nagy sikerei bemutatott színmüveket az idén is műsoron tartja, Igy előadják újra \ Szimon

0v: »Idegen árnyék*, Pavlenk

0: »Boldogság«, Caragiale: »Elve- | szett levél«, Gorkij: »Eltenségek«. I Meglátogattuk a szöuli börtönt, ah

0l az amerikai megszálló hatóságok 12.000 hazafit tartottak fogva. Ide sohasem hatolt be a napsugár. A börtönben golyóverte falat és szabadalmazott amerikai akasztófát találtunk. De az akasztófa nem alkalmas tömegkivégzésekre és nem állt rendelkezésre elegendő katona sem a borzalmas gyilkolások végrehajtására. Ekkor az amerikaiak ördögi gaztettre vetemedtek. Szöulban kiütéses t'fusz dühöngött abban az időben. Az amerikaiak megparancsolták, hogy a betegeket szállítsák be a kórházba, A zárkákban tizenkettesével voltak a foglyok. Tizenharmadiknak egy tífuszos beteget zárattak közéjük A szerencsétlen akaratán kívül a halálos ítéletvégrehajtója lett. A felakasztottak, az agyonlőtték és a tifuszhalottak holttestét szakadékba dobták, felettük szikiát robbantottak. Igy tűntették el az amerikaiak a borzalmas bűncselekmények nyomait. Egy koreai közmondás azonban ezt mondja: »A bűncselekményt nem lehet eltitkolni, előbb, vagy utóbb kiderüi«. Most is így történt. Láttam mást is. Láttam az éppen felszabadított falvakban a koreai hazafiak levágott fejét, amelyet Li Szín Man pribékjei karóra tűztek a lakosok elrettentésére. Borzongva néztem a fényképfelvételeket amelyeket a néphadsereg harcosai amerikai tiszteknél találtak. Bekötöttszemü parasztokat ábrázolnak ezek a képek. Szöges dróttal a kivégzőoszlophoz kötözték őket, szívük fölé papírcéltáblát erősítettek. Velük szemben tüzelésre kész fegyverrel parancsot váró katonák állnak. Ismerősök ezek a képek: hasonlókat találtunk a hitleri fasisztáknál is. A visszavonulásnál az amerikaiak maguk előtt hajtják a lakosságot Az embereket teherhordásra fogják, akár az állatokat. Láttam lakonikus rövidségü amerikai parancsokat: »Azokat a koreaiakat, akik estig nem Vonulnak dél felé, agyonlőjük*. A parancs teljesítéseként az amerikaiak kivégezték 300 diákot, akik nem vodtak hajlandók beállni Li Szin Man bandáiba. Kumcsan körzetében amerikai katonák a környező falvakból összeszedték a lányokat és erőszakot követtek el raituk. Azután egy hosszú vasúti alagútba terelték a szerencsétleneket és ott gépfegyverrel valamennyit agyonlőtték. Az amerikai légierő szünet nélkül bombázza Koreát. Ecshon városában 5000 békés lakós élt. Három órán át 30 repülőerőd zúdította a városra a halálthozó bombákat. Nem maradt egyetlen ép ház, egyetlen fai sem. Több mint 3000 ember életét vesztette. Több mint ezren nyomorékká váltak és égési sebeket szenvedtek. A többiek élelmiszer és ruha nélkül a hegyekbe menekültek. Ugyanez történt Sok más városban is. Szöultól Teguig minden falut porráégettek az amerikaiak és még mindig napról napra tovább bombázzák a vidéket. A hegyeket pernve és . hamu borítja. Egy fogoly amerikai repülöhadnagy elmondotta: »Walker altábornagy parancsot adott nekünk, hogy teJÉáik pusztasággá Koreát«. WÍ? Láttam Maidaneket és AuschwitZot. Voltam Varsóban és Lidicében. Ezért elmondhatom: Truman a gyilkolás és pusztítás terén semmivel sem marad Hitler mögött. Truman hatalmas haláítáborrá akarja változtatn; egész Koreát, ki akarja irtani a szabadságszerető koreai népet, amely bátran harcol a fasizmus sötét erői ellen. A néphadsereg, a pusztítások ellenére, megtörve az ellenség dühödt ellenállását diadalmasan nyomul előre. A koreai messzeh

0rdó tüzérség már lövi a puszani repülőteret, a repülöerödök legnagyobb kigyófészkét. A koreai nép szigorúan számbaveszj a gaztetteket, összeállítja a háborús bűnösök névjegyzékét Szerepel ebben a jegyzékben Parker tábornok a Koreában működő amerikai légierő parancsnoka, aki a repülőgépét cinikusan »szárnyas húsdarálónak* nevezte. De szerepelnek rajta kívül, oldalak százain át a'Z amerikai repülök, akiket fogságbaesett bűntársaik neveztek meg. Szolgáljon ez a tudósítás amelyet a bombázás közepett, a tűzvész vörös fényénél írtam, tanúvallomásul a nemzetközi bíróság előtt, az amerikai háborús bűnösök ellen. Szergej Borzenkó, a moszkvai Pravda phenjani tudósítója. A CSEMADOK bratisiavai helyicsoportja értesíti tagjait, hogy N á d I e pénztárnok minden csütörtökön este a Vazov-utca 2. sz. alatti helyiségben szolgálatot tart és kéri az elmaradt tagdíjak befizetését. nem lett volna baj, — az angol zsoldban álló gyarmati katonák és tisztek számára egy arculköpes nem olyan szokatlan dolog —, de Sípos Karcsi továbbment egy lépéssel: — Te piszkos, aljas, áruló, náelbérencl — vágta a megdöbbent főhadnagy arcába. — Lelkiismeretlen, gonosz emberkereskedő!... Sípos Karcsit Iáncraverve vitték a börtönbe. Két nappal későbben Tonio, a szakács pezsgősüveggel agyonverte a volt csendőrfőhadnagyot. 12. A háromárbocos gőzös, amelyen Pista pincérkedett, három napon át vígan szelte az óceánt. Pista rokkant angol katonákat szolgált ki. Az egyik angolnak mindkét szeme kiégett. Egy másiknak mindkét kezét tőből tépte ki egy gránát. A harmadiknak a balszeme és jobb lába hiányzott. Ez a félszemű, aki a második világháborúban is részt vett és először Franciaországban sebesült meg, nagyon szeretett beszélgetni. Valósággal kényszerítette Pistát, hogy maradjon mellette és hallgassa meg a történeteit. Pista bevallotta neki, hogy nem érti, mi történik Alalajában. — Nem érted, mert nem látod, arrtit látsz! — így a félszemű katona. — Ma-' lajában cink van, sok cink. Láttad mennyi cinket raknak a tehergőzösökre? Azt is látnod kellett, hogy a cinket amerikai gőzösökre rakják. Világos? Mi angolog, a malájiak felét kiírtjuk, htfgy az életbenmaradók cinket bányásszanak Amerikának. Tudod, mire kell a cink? Ezt se tudod? Kell a hadiiparnak És tudod, mi a hadiipar? A legjobb üzlet. De akik ezt az üzletet csinálják, még ennél is nagyobb üzletre éheznek. Háborúra! Üj világháborúra! Hanem abból nem esznek. Nem, nem! Félszemmel is világosan látom, hogy mi vár a háborús uszítókra. Nem úgy fogunk táncolni, ahogy ők húzzák. És én féllabbal ts elötáncos leszek, amikor megkezdődik a nagy tánc, az igazi tánc... .(Folytatjuk.)' 3Cewk.es (J)ista mtág.Uix^iiti utazása pera harapott meg- Az egyik megőrült. Hárman az arabokkal csatázva, golyót kaptak. Egyet a franciák lőttek le lázadásért és hazaárulásért. A többiekről nem tudott Karcsi. — De azt tudom — mondotta —, hogy egyiket sem fogjuk viszontlátni! Délután, mikor az ezredes végre Karcsiért küldött, hogy jöjjön gyorsan, mert különben megöli őt (az ezredest; az az átkozo.t aikohoi. Karcsi megkérdezte Pistától: — Mi akarsz 'lenni? Orvos, gyógyszerész vagy állatorvos? Pista a három tisztség közül egyiket sem Vállalta. Csak arra kérte Sípos Karcsit, hogy amennyiben módjában áll, szabadítsa ki ebből az átkozott cellából. — Holnap szabad leszel! — búcsúzott Karcsi. — A viszontlátásra. Másnap reggel Pistát átkísérték a helyőrségi kórházba. Hat héten át ott élt „betegi rangban". Sipos Karcsi kezelte. Ilyen jó dolga még sosem volt Kerekes Pistának!! Meghízott a koszton, amit Tonio, az olasz szakács neki és csak neki főzött. Olyan ételeket evett, uraknak valót, amelyeknek azelőtt hírét sem hallotta. És annyit, hogy az három embernek is sok lett volna. A hat hét alatt tizenegy kilót hízott. Egy sikkasztásért körözött dán könyvelőtől, aki itt e röntgenosztály vezetője volt, Pista angol órákat vett. Karcsitól egy gyönyörű, vadonatúj, rövidszárú angol pipát kapott, melynek fekete szárán, aranybetűs felirat díszelgett: „A Haza, Becsület és Szabadság hős védőinek — a hálás angol nép". Egy csíkos ponyva alatt hűsölve Pista egész nap pipázott és jeges italokat ivott. A kórház egyik ápolója, egy JUudáini tevehatfesár, hatalmas pálmalevelekből készült legyezővel legyezgette és hajtotta róla a legyeket és a szúnyogokat. Pista a csíkos ponyva alatt heverészve, nyitott szemmel Magyarországról álmodozott. Minél jobb dolga volt, annál erősebben kínozta a honvágy. Egyszer megkérdezte Sipos Karcsitól: — Vájjon milyen világ van most otthon? I — Magyarországon? Nagyon jó világ van! •— Miből gondolod? — Nem gondolom, hanem tudom. Az angol lapokból tudom. Az angol lapok rettenetesen szidják Magyarországot, rettenetes dolgokat írnak róla. És ha az angol lapok valamit szidnak, mérget vehetsz rá, hogy az, amit szidnak, szép, jó és emberséges dolog- Magyarországot nagyon szidják, tehát. .. — Nagyon szeretnék hazajutni! — Meg lehet csinálni. Megpróbáljuk. Sipos Karcsi néhány nap múlva beszerezte Pistát egy angol hajóra, amely sebesült és rokkant angol katonákat szállít Angliába. — Onnét majd csak hazavergődsz valahogy. Pista hajóra szállt. A hajó még a kikötőben vesztegelt, amikor Sipos Karcsi ismét börtönbe került. Most azonban nem néhány napra, hanem hosszú esztendőkre. De az is lehet, hogy mégis csak rövid időre. Lehet, hogy néhány hét után a börtönből a vesztőhelyre kísérik. Aznap, mikor Pista hajóra szállt, a Malája népe ellen, angol zsoldban harcoló fegyveres erők utánpótlást kaptak. Két menetzászlóaljat. A két menetzászlóalj tisztjei és katonái németek voltak, volt SS katonák. Hamburgból szállították őket Malájába. A németek a Horst Wessel-dalt énekelve vonultak fel és az angol parancsnokot karlendítéssel üdvözölték Ugyanúgy, mint pár esztendő előtt Hitlert: Heil! Sipos Karcsi este a banketten, amit az angol ezredes adott a német SS urak tiszteletére, az egyik náci-tiszt felismerte: az a magyar csenrlőrfőhadnagy volt, aki Salzburgban a magyar leventéket eladta a francia idegenlégiónak. Sipos Karcsi pár óra előtt kapta meg a segédorvosi kinevezést. Ennek örömére a kelleténél többet ivott. Mikor egy japán tiszt (aki most angol tiszt volt) bemutatta egykori főhadnagyának és a főhadnagy kezetnyujtott neki, Sipos Karcsi a mosolygó főhadnagyot arculköpte. Ez talán még Magyar írók új művei, haladó külföldi klasszikus színdarabok a budapesti Nemzeti Színház műsortervében