Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-09 / 208. szám, szombat

JÓZSEF ATTILA: /Q bányász Erőlködve, mint akii szél ért, sziklát fejtek, vájom a szén-ért, egy darab üszög-kenyérért. Elfeledtem a nevetési... a sírás fakó arcomon biztosan undoritó... testem csupasz, tálam csupasz, karom lassú lett, lábam is az... egy fagyos napon, mint ma, de régen, föld alá fektettem feleségem ... gyermekeimet tavasszal temettem viaszsárgák voltak mindketten... sziklát fejtek, vájom a szén-ért puszta aknákban egy darab üszög-kenyérért... mind esetlenebbül, mind rútabban a torkom szorongató vastag porban. • A nagy magyar proletárköltő ver- lyén, csak forrt, önmagát emésztette, tét az elnyomatás és ínség lélekgyil- de nem tudott feltörni. Ám azokat, koló és szellemtipró éveiben írta. Ha. akiknek ez a vers szólt, lázadóvá tetragja mint tüzes láva a kráter mé- te, a jövö harcosaim edzette. * Világ proletárjai egyesüljetek! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPIA Bratislava, 1950 szeptember 9, szombat 3 Kčs III évfolyam, 208. szám Megdőlt a munkáskizsákmányolás és átok évszázados uralma A. Zápotocký kormányelnök beszéde a Bányászszövetség Központi Bizottságának oszfravai ünnepi ülésén Pénteken délelőtt kezdődtek mer a csehszlovákiai bányászok nagy napjának, a Bányásznapnak ünnepségei. Az ünnepségeket a Bányászszövetség Központi Bizottságának iilése nyitotta meg az osztravai Zdenek Nejedlý nevét viselő állami színházban, melyen A. Zápotocký kormányelnök tartott beszédet. Ezután a Bányászszövetség központi titkára, J. Kohout számolt be az ülésen részletesen arról, hogy a bányászok hogyan teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket Klement Gottwald köztársasági elnök eléjük tűzött, majd kihirdette a köztársasági elnök adományozta zászlóért folytatott verseny eredményeit. Ezt a Iegmegtisztelőbb kitüntetést ebben az esztendőben as osztrava-karvini bányavidék bányászni kapták meg. A második helyre a reslcei-oslavani bányavidék került, a harmadikra pedig a trutnovi. Az ünnepi ülésen negyven legjobb bányászt tüntettek ki „A Szocialista munka úttörője" I. osztályú kitüntetésével. A Szakszervezetek Központi Tanácsa nevében az ünnepi ülésen Fr. Zupka, a Szakszervezeti Központ Tanács elnöke szólalt fel. A. Zápotocký kormányelnök szól a Bányásznap ünnepi közönségéhez A csehek és a szlovákok nemzeti arcvonalának kormánya nevében üdvözöllek benneteket, bányászokat, kohászokat, Osztrava dolgozó népét és a bányásznap mai ünnepségeinek összes résztvevőit. Miért határoztuk el, hogy a Bányásznap köztársaságunkban állami ünnepnap lesz? A Bányásznapot köztársaságunkban állami ünneppé tettük és vele kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk ma a szocializmus építésében bányászati termelésünknek. A kapitalisták tönkretették a bányászokat. Lealacsonyító, megvetett foglalkozásnak tekintették a bányászatot. „Jobb, ha a fiúnak kitekerik a nyakát, mintsem bányába küldjék." Ilyen vélemény szállt szájről-szájra. Nem csoda tehát, ha a kapitalista uralom korszaka alatt a bányász valóban kizsákmányolt, elnyomott, nyomorban élő rabszolga volt. Ismeritek Osztrava vidéke népköltőjének, a felejthetetlen művésznek, Peter Bezrucsnak szavait, aki a bányászokról a következőképpen írt: „Kenyerem szénporral faltam az éjnapi robot során, a véremtől tapad a falban a tégla minden palotán. Száz évig tűrtem, nyeltem a szót, ez időt ki adja meg nekem"!..." Xlyen reménytelennek és kilátástalannak látszott a bányásznép sorsa az osztrák uralom alatt a Gero-márkik uralma idején és a Larischok, a Rotschildok uralma alatt is, az első burzsoá köztársaság idején. És ma? Megdőlt a munkáskizsákmányolás és átok évszázados uralma. Megdöntötte a fasiszta reakció veresége és a szovjet hadsereg dicsőséges győzelme, nagy barátunk és felszabaditónk, Sztálin elvtárs zsenialitása. Megdöntötte a dolgozó tömegek 1945 májusi nemzeti felkelése. Véglegesen 1948 győzedelmes februárja döntötte meg őket, amikor a Csehszlovákiai Kommunista Párt és elnöke, a mai köztársasági elnök, Klement Gottwald vezetésével meghiúsították a hazai és külföldi reakciónak államcsínyre irányuló szándékát, amellyel fel akarták számolni a forradalmi vívmányokat és örökre megdöntötte az, hogy határozottan ráléptünk a szocializmus felépítése felé vezető útra. A bányász már nem rabszolga többé, az ö verítékéből már sem Geromárki, sem a Larischok, sem a Rotschildok, sem Wilczek és hasonlók nem gazdagodnak. Nem épülnek idegen urak számára paloták a Duna mentén, Staré Hamryban és sehol sem Osztravában, sem más bányászvidékeken nem halnak éhen az elhagyott bányászárvák. Nem lövöldöznek a munkanélküliek közé, nem ömlik Sziléziában a harcos bányászvér. A rendörök nem vezetik vasraverve a bányászokat. A régi átkos bányászsors nincs többé. Az új élet felépítésében, a szocializmus építésében a bányásztermelés lett építésünk legszilárdabb alapja, a bányászat önt-, százezernyi és milliónyi hőkalőriát egyre jobban élénkülő és fejlődő termelésünk ereibe. Ma a bányász az űj szocialista termelés építőinek első helyén áll. Nem akarom elszámlálni mindazt, amit végeztünk, hogy a bányásztermelés és a bányászalkalmazottak megbecsülését kihangsúlyozzuk. Nem fogom elszámlálni, milyen erőfeszítéseket tettünk, hogy a bányászokat megszabadítsuk a régi kapitalizmus alatti alárendelt helyzetükből. Ti mindnyájan a legjobban tudjátok, hogy a kormány illetékes helyei mily nagy figyelmet fordítottak a bányászatra és a bányászokra. Tudjátok, milyen különösen nagy gondossággal törődött Klement Gottwald elvtárs elnökünk a bányásznép sorsának felemelésével. A lány-i akció, amelyben a fiatal dolgozók ezreit nyerték meg a bányászatnak, a legjobban jellemzi azt a nagy forradalmi fordulatot, amely nálunk a bányászat szemléletében éppen elnökünk érdeméből beállott. Ezért joggal ünnepeljük ma a Bányásznapot. Joggal ünnepeljük ezt a napot azért is, mert sikerült nekünk újból helyreállítanunk a bányásztermelést, sikerült teljesítenünk a terveket és azokat túl is szárnyalni, sikerült megakadályozni a zavart és biztosítani egész termelésünk fejlődését és ezzel valamennyi polgár jólétének emelkedését is. Sokan voltak nálunk, akik kételkedtek abban, hogy ez sikerül nekünk. Nem tagadjuk, hogy a fordulat után a bányásztermelésben a helyzet nálunk egyenesen kétségbeejtő volt. A munkaerők általános elégtelensége mellett a bányászmunkától való menekülés különösen érezhető volt. A tárnák ki voltak rabolva és berendezésük kapitalista kapzsisággal tönkre volt téve és ugyanilyen kimerültek és egészségileg tönkretettek voltak a bányászd'olgozók is. Ezért volt szükséges a bányászatnak és különösen a földalatti munkának különös figyelmet szentelni és megkeresni azokat az eszközöket, amelyekkel ki lehetett kerülni abból a kétségbeesett helyzetből, amely nemcsak bányászati termelésünket, hanem termelésünket általában is fenyegette. Megtettünk mindent és nem ijedtünk vissza semilyen áldozattól sem. Tudjuk, sokan kifogásolták, hogy a bányászatra annyit áldozunk, Sok intézkedést nem értettek meg és félremagyaráztak. Mindez ma már mögöttünk van. A terveket teljesítjük és továbbra is teljesíteni fogjuk. A bányásztermelés továbbra is biztosítva lesz. Annál inkább kötelességünk most, hogy eltávolítsuk azokat a fogyatékosságokat és gyengéket, sőt hibákat és helytelenségeket, amelyek bányásztermelésünkben még előfordulnak. Bányászati termelésünket különleges intézkedésekkel mentettük meg és ennek tudatában kell lennünk, valamint annak is, hogy ezek az intézkedések gyakran nagyon költségesek voltak és nagy anyagi áldozatokat kívántak. Üjból és ezredszer hangsúlyoztuk és ismételtük: Ha egész népünk életszínvonalát emelni akarjuk és biztosítani óhajtjuk, többet kell juttatnunk és hogy többet tudjunk juttatni, többet, gyorsabban és olcsóbban kell termelnünk, ez azt jelenti, hogy teljesítményeinknek magasabbaknak kall lenniök, hogy a termelés termelékenysége is magasabb legyen, mint a kapitalista termelékenység. Ennek az alapvető feladatnak teljesítését a bányásztermelésben még nem értýk el. Jóllehet teljesítjük a terveket és az ellenterveket, az egyénenkénti teljesítmények átlagosan alacsonyabbak és ezzel csökken a termelékenység is. Ez gyenge pontja az utolsó ver. senynek is, ez gyenge pontja a hüségpőtléknak is, amelyet ma kifizetünk A hűségpótlék kifizetése két alapfeltételhez fűződött: 1. teljesíteni a kitermelés tervét, 2. nem emelni a bérszázalékot széntonnánként. Az első feltételt teljesítették, a második azonban teljesítetlen maradt. A bérszázalék emelkedett, a szénkitermelés megdrágult. Eszerint a hüségpótlékot sok esetben nem kellett volna kifizetni. Ha mégis mindennek ellenére a hüségpótlékot kifizetjük, ezt azért tettük, hogy újból bebizonyítsuk, hogy a mi útunk különbözik a kapitalista kizsákmányoló úttól. Hangsúlyozzuk, hogy így kivételesen csak ebben az első évben tettünk, meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben bányászelvtársaink oly következetesen fogják teljesíteni az összes feltételeket, mint ahogy azokat a kormány teljesíti. Kell, hogy a bányászmunka termelékenysége is nagyobb legyen, mint amilyen a kapitalista termelékenység volt. Szégyen volna a bányászokra, ha ezt nem érnék el. Ezzel saját maguknak tartoznak, s tartoznak ezzel a köztársaságnak, valamennyi bajtársuknak, akik száz éven át szenvedtek, akik a jobb jövőért az első sorokban harcoltak és akik vágyaik beteljesedését nem érték meg. Hiszem ezért, hogy az osztravai bányászok a köztársaság valamenynyi bányászának nevében ma megígérik Klement Gottwald elnöknek, hogy: becsületbeli feladatunk tudatában, amelyet a szocializmus és a jobb jövö építésében betöltünk, kötelezzük magunkat, hogy teljesítményeinket emeljük és a kapitalista termelékenységet túlhaladjuk. Ez igéret teljesítéséhez nektek, osztravai bányászoknak és az egész köztársaság valamennyi bányászának sok szerencsét kívánok! i