Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-07 / 206. szám, csütörtök

1950 szeptember 2 - U J sin —

L A legközelebbi napok feladatai Pártunk Központi Bizottsága Elnökségének augusztus 28-án tartott ülésén elfogadott határozat megjelöli mezőgazdaságunk legközelebbi feladatat. A határozat elsősorban is foglalkozik az idei közös aratás sikereivel, amely szervezettségével biztosította a gabonabetakarítási munkálatok gyors es veszteség nélküli leiolyását. A közös aratási munkákkal azonban nemcsak azt értük el, hogy az aratási idejét az elmúlt évekével szemben lényegesen csökkentettük és hogy a gépek használatával a munkák jóval kevesebbe kerültek, mintha kézierővel végeztük volna, — hanem „az aratás a parasztság széles rétegei számára a közös munka főiskolájává lett", — állapítja mag a határozat. Hogy ez tényleg ígv van, bizonyítja az, hogy a közös aratási munkák tapasztalatai és eredmenyei alapján nagyon sok új szövetkezet alakult, de még több azoknak a szövetkezeteknek a száma, amelyek az aratás után áttértek a szövetkezeti gazdálkodás magasabb típusára. Mindig több azoknak a kézzelfogható bizonyítékoknak a száma, amelyek a gyakorlatban győzik meg a még kételkedő parasztokat arról, hogy sorsának jobbrafordulását és további javulását csak a szövetkezeti gazdálkodásban találja meg. Eddig is elmondhattuk, hogy volt már jónéhány szövetkezetünk, amelyek példás eredményeket értek el és tagjaik részére már a kezdet-kezdeten is sokkal nagyobb jövedelmet biztosítottak, mintha azok a megszokott maradi módszerekkel egyénileg gazdálkodtak volna. Most ezeknek a szövetkezeteknek a száma ugyancsak megszaporodott, hiszen sok község van már, ahol az egész falu lakossága rálépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára, áttértek a szövetkezetek magasabb típusaira és felszántották a mezsgyéket, ezzel is mintegy jelképezve, hogy szakítottak a maradi múlttal. A mezsgyék felszántásával eltűntek az apró kis parcellák és azokban a községekben, ahol eddig nyolc meg tízezer vagy még több parcellácska volt, hatalmas nagy tábla földek keletkeztek, amelyeken traktorok, meg egyéb gépek dolgoznak. Ha az ember ezeket a nagykiterjedésű földeket nézi, akkor önkéntelenül is eszébe jut a mult a maga nagybirtokosaival. Azelőtt csak kiváltságos uraknak voltak ilyen többezer holdas hatalmas birtokaik és hozzávaló modern gazdasági felszerelésük, most meg a közösség' gondolat, a szövetkezeti munka alapján dolgozó földműveseinknek megvan a lehetőségük, hogy nagyüzemi gazdálkodást folytassanak. Ha az ember a dolgokat a maguk valóságában nézi, akkor kibontakozik előtte az egész jövő a maga nagyszerűségében, mert nagy dolog az, hogy mind az a lehetőseg, vagy még sokkal több is, mint amenynyi azelőtt a népnyúzó uraknak volt adva, az most mind a népé, a dolgozó parasztoké. Szeptember eleje van már. készülődni kell az őszi munkákra, hisz jóformán egy hét múlva már megkezdik a rozs vetését. Ezt a még hátralévő néhány napot esetleg a búzavetésig lévő néhány hetet még fel lehet és fel Is kell használni, hogy azokban a községekben, ahol a maradiságot még egyáltalán vagy legalábbis még teljes egészében nem tudták letörni, a földműveseket meggyőzzék a szövetkezeti gazdálkodás jelentőségéről. A Központi Bizottság Elnökségének határozata is kiemeli, „hogy ezek a napok és hetek, döntők az EFSz-ek egész jövő esztendei fejlődésére." A régi közmondást ke'I most szem előtt tartani: „ki mint vet. úgy arat". Idei vetésünknek olyannak kell lennie, hogy a jövő évi aratásunk még több kenyeret, még szebb jövőt és örömet hozzon, mint az eddigiek hoztak. A bő termést pedig csak a szövetkezett gazdálkodással érhel jük el és a több jövedelmet is csak a jó termés meg az olcsó gépi munka tudja biztosítani. Az elkövetkező napok feladata tehát, hogy minden meggyőző munkát a szövetkezeti mozgalom kibővítésére állítsunk be. Ebben a szervezési munkában elsősorban is a komrfiunistáknak kell az élen járniok, meg a szövetkezetek tagjainak kell a parasztság széles soraiban a felvilágosító és meggyőző munkát elvégezni. Nagy feladat hárul most a Szovjetúnióban iárt parasztküldöttség tagjaira is. A legjobban és leghitelesebben csak ők tudják elmondani, hogy az orosz parasztnak, aki azelőtt a legembertelenebb körülmények közölt élt, mit hozott a szövetkezeti gazdálkodás. Hogy a tudomány felhasználásával milyen nagyszerű eredményéket érnek el és az azelőtt terméketlen konár területek ma a szovjet föld eervik legbőségesebben termő vidékévé váltak. Szembe kell szállni és szét kell verni a falusi reakciónak, a kulákoknak ostoba és minden alapot nélkülöző rémhírterjesztéseit. Sok esetben a reakció rémhírterjesztései akadályozzák meg a dolgozó parasztokat abban, hogy rátérjenek a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Több esetben előfordul, hogy a szövetkezeten kívül álló földművesek elismerik, hogy a szövetkezeti gazdálkodással többet, jobbat és olcsóbban lehet termelni, de a szövetkezetbe való belépésre még sem tudják magukgt elhatározni, mert még mindig a reakciós kulákok befolyása alatt állnak, akik a. legképtelenebb ostobaságokkal tömik a fejüket. Ezt kell tehát kiküszöbölni, a kulákok befolyását. — a kis- és középparasztokban pedig a bizalmat feiébreszteni a szövetkezet iránt. Most az őszi munkák megkezdése előtt, amikor a jövő évi termésünk alapjait rakjuk le, használjuk fel a még hátralévő napokat arra, hogy szövetkezeti mozgalmunkat minél jobban kiszélesítsük, a már meglévő szövetkezetek pedig még az őszi munkák megkezdése előtt a szövetkezeti gazdálkodás magasabb típusaira térjenek át, hogy igy a szövetkezeti gazdálkodassal biztosítsuk a dolgozó népünk jövő évi kenyerét. A közös állattenyésztés előnyei Ha az ember a falukat járja, kora tavasztól késő őszig látja, hogy ittott a földek közé beékelt kisdarabka réteken a füzesek alatt vagy az utak és az árkok mentén legtöbbnyire gyermekek mozognak, de látni feinőt eteket is, amint szarvasmarhákait legeltetnek. Megszokott dolog ez, így volt ez mindig faluhelyeiken, hogy kora tavasszal, különösen ha a mull évben gyenge volt a takarmányter més, akkor alighogy a fű kibújik a földből, az éhes állatokat legeltetni viszik. Tart ez aztán egészen késő őszig, úgy mindenszentek tójáig, vagy ha hosszú az ősz, akkor még tovább is, mert az úgy van, hogy takarmányból 90ik sohasem terem, hogy nincs az a sok takarmány, ami aztán télen el ne fogyna, így persze, hogy ameddig csak lehet, hát legeltetik az állatokat, mert addig, amíg legel, nem eszi a készet, vagy legalábbis kevecebbel beéri. Ez így jól is van, tudni illik már az, hogy minden lehetőséget fel kell használni a takarmányszükséglet biztosítására, meg hát az egyébként istállózott állatnak szük sége van arra a szabad mozg sra, meg a megfelelő zöldtakarmányra, amit a legolcsóbban a legeltetéssel tudunk csak száméra biztosítani. Nagy hiba azonban ez az egyenkénti legeltetés. Annál a gazdánál ls, ahol ne legyen több, csak egy tehén, annak is a legeltetése, az őrzése ilyenformán egy ember idejét teljesen leköti. Ez pedig ugyancsak drága mulatság. Igaz. hogy ahol gyerek van, ott az állatok legeltetését azokra bízzák, hogy a felnőttek ne töltsék ezzel az idejüket, mert hisz az a vélemény, hogy ezt a munkát a gyerek is el tudja végezni, ami ugyan nem egészen úgy van, mert hiába, az a gyerekmunka csak gyerekmunka marad és az ilyen legeltetést aztán az állat sínyli meg- Erre a munkára még az egészen kicsiny, a még alig hét-nyolc éves kisgyereket használják fel, aki egyéb gazdasag; munkára még úgy sem alka-mas s persze, hogy az ilyen kicsi, tudatlan gyereknek a legkisebb gondja is nagyobb, mint hogy az állatok jótartásáról gondoskodjon. A gondjaira bízott állatokat aztán csak ide-oda húzza, vagyis inkább ez állatok húzzák őt oda, ahová akarják s így aztán azok vagy éhesen maradnak vagy pedig a vetésekbe mennek és sokszor bizony elég nagy károkat okoznak. No meg aztán az az alig néhány éves kisgyermek igazán nem arra való, hogy azt a felnőtteknek való munkát végezze. Ha meg felnőttek legeltetik az állatokat, mert ilyen is van nagyon sok, ez aztán a legdrágább időpocsékolás. Munkabíró, felnőtt embernek egy-két darab állat legeltetésével eltölteni az időt, igazán nem kifizetődő dolog. A legeltetésről, meg egyébként is állatjai gondozásáról az embernek a legnagyobb munkaidőben is gondos kodni kell Ez pedig ugyancsak sok időt vesz igénybe s nincs olyan sürgős munka, amikor az állatok etetését el lehetne hagyni és ha az ember gondolkodik és utánaszámol, akkor rájön, hogy az etetéssel meg gondozfással eltöltött idő jóformán több veszteséget okoz. minit amennyit az egész állat ér Nem számított ez az időveszteség azelőtt a régi világban, amikor annak a parasztnak csak az a munkája volt, ami éppen a saját gazdaságán adódott, — hanem ma minden elfecsérelt óra már anyagi veszteséget jelent, mert hisz ha az -UJSZÖ r Pereden is jobbra fordult a dolgozó paraszt sorsa Pered nagyközség. Lakosai számához mérten bizony elég kevés föld |ut egy-egy családra. Pár kulák kivételéval alig 2—3 hektár családonként. Ez is már a mai viszonyok javára irható, mert a fölszabadulás előtt a falu ötven százalékának nem volt földié. Nagyon nehéz sorsuk volt a peredi dolgozóknak a régi kapitalista rendszerben és hogy a legszűkebb megélhetést biztosítsák maguknak, kénytelenek voltak a környékbeli falvakba menni dolgozni. Így telt el az életük javarésze, úgyszólván a kulákok kutyái voltak. A felszabadulás után a Kommunista Párt vezetésével összefogtak a falu haladószellemű dolgozói, hogy ezt a régi állapotot megszüntessék. Előszö

r is földhöz juttatták a nincsteleneket. Ezeknek a földhöz jutott kisparasztoknak kezdetben még nehezen ment a föld megművelése, mert nem voll elegendő gazdasági szerszámuk és igás jószáguk sem. De rájöttek arra. ha szövetkeznek és összeadják földjeiket, sokkal jobb és könnyebb lesz a gazdálkodás. Ebben a szervezésben nagyrésze volt Barci Lászlónak, aki mint hadifogoly két évet dolgozott a Szov jetúnióban az Ural tájékán levő Molotovkolhozban. Barci az alakuló gyűléseken beszédeket tartott és mintaképül állította oda a szovjet kolhozparasztok életét. Többek között elmondotta, nekik foglyoknak is meg volt a 60 rúbel havi keresetük az ellátásukon felül. Nem is kellett sokat beszélnie a peredi kis- és középparasztoknak, mert rájöttek maguk is, hogyha közösen fognak gazdálkodni, eltűnnek a nadrágszíj keskeny földeken a mezsgyék is. Könnyebb munkával sokkal többet és jobbat fogunk termelni, — mondogatták egymásnak a gyűlések után. Meg is alakult az Egységes Földműves Szövetkezet mult év novemberében 35 taggal. Ebből ez év áprilisára már 90 tagú II. típusu szövetkezet lett. Aratásra már megszervezték a közös munkákat. 170 hektáron 3 géppel 9 napig arattak, ami azt jelenti, hogy feleannyi ideig sem, mint régen, mert tavaly is három hétig tartott az aratás. — Az aratási és cséplési munkák befejezése után eleget tettünk beszolgáltatási kötelezettségeinknek is, — mondja Barci elvtárs, a szövetkezet tagja, aki egyben a vágsellyei járás politikai oktatója is. — Földjeink terméshozama hektáronként búzából es rozsból 22 mázsa, árpából 16, zabból pedig csak 10 métermázsa volt. A beszolgáltatást 125 százalékra teljesítettük. — Rájöttünk azonban arra. hogy a mi jóminőségű földjeinkből többet ts ki tudunk hozni, ha bevezetjük a táblás gazdálkodást. Meg is alakítottuk a III, típusú szövetkezetet. Igy most már két típusban működő szövetkezetünk van. Van egy 50 taggal gazdálkodó II. típusú, a III. típusúnak pedig 105 tagja van. A III. típusban őszre már közös állatállományunk lesz és 500 hektáron megkezdjük a nagyüzemi gazdálkodást. Tervbe van véve a közös istálló, sertéshizlalda és a baromfifarm létesítése. Pered öntudatos és szocialista érzésű dolgozói rátértek a helyes útra, amelyen már nem a régi világ kulákjainak fognak dolgozni, hanem mindenki sajátmagának és együttvéve az egész falu jobb életéért. — Előfordult ugyan az is. hogy Kovács Jánosj kisparaszt hallani sem akart a szövetkezetről, — mond|a Barci elvtárs. — Pedig ő is csak a felszabadulás után jutott földhöz. Egész életében egy kuláknál dolgozott a faluban és éppen csak hogy meg tudott élni. Az idén is még a kulák aratója volt Igy aztán annyira a kulák hatalmában volt Kovács elvtárs, hogy csak az ő szavainak hitt. Egyszer aztán elmentem hozzá a lakására, felvilágosítottam őt a szövetkezeti életről és a szövetkezeti munkákról. Ügy meggyőztem, hogy a mi Kovács Jánosunk nemcsak hogy belépett a szövetkezetbe, hanem egyik legjobb szervező tagja lett. Ma már hiába minden mesterkedésük a kulákoknak, mert a peredi szövetkezet tagjait már soha sem fogják tudni letéríteni a szocializmus útjáról. Ezt mondta a falu plébánosa is, ak! szintén belépett a szövetkezetbe. Margorin István plébános azok közé a békeszerető papok közé tartozik, akik az elsők közt csatlakozlak a katolikus akcióhoz. Amikor a szövetkezet tagja lett, örömtől sugárzó arccal mondotta: jóban, rosszban mindig együtt működtem a falu lakosságával és örülök, hogy tagja lehettem az EFSz-nék és én is résztvehetek abban a nagy szocialista építő munkában, amelynek befejezése után meg is lesz a jói végzett munka gyümölcse, a békésebb, szebb és szeretettel teli élet falun. M éry Ferenc. Tovább kell folytatni a kolorádo-bogár elleni harcot A burgonya fejlődésének ideje már a végefelé jár. A termést már-már látni lehet és a földművesek nem értékelik elégséges mértékben a kolorádo-bogár elleni védekezést. Látják, hogy az idén a kolorádo-bogár már több kárt nem tehet a burgonyában és ezért az ellene folytatott harc meglazult. Mi azonban még alaposabban és határozottabban harcolunk azért, hogy a jövő évben e káros rovar hazai fészkekből ki ne fejlődjék. Nem szabad megengedni, hogy bur. gonya földjeinken a kolorádo-bogár átteleljen. Ezt úgy érhetjük el, ha a növényorvosok utasításai szerint az ismeretes védekező berendezéseken kivtil a fejlődési időben, még a burgonya betakarítás előtt átvizsgáljuk a földeket, hogy nem található-e valahol kolorádo-bogár. A keresést ismét csoportokban végezzük. Ha valahol kolorádo-bogarat találunk, a területet rögtön szórjuk be gessarollal. A burgonyaszedés előtt két-három héttel az arzénvegyüléket nem szabad használni, mert ellenkező esetben mérgezés történhetne. Ha a földet nagyon ellepték a kolorádo-bogarak, a betakarítás után a földet HCH (hexachlor)-val fertőtlenítjük. Ekével szántsuk fel a burgonyát Mindnyájan tudjuk, hogy bármenynyire vigyázva vágunk is alá kiszedéskor a burgonyatőnek a kapával mindig megsértünk egy-két gumót és pedjg reindszer nt a legszebbeket. Ez veszteséget jelent, mert • kapával megsértett gumót a selejtbe, az úgynevezett III. osztályú közé kell rakni Legtökéletesebben géppel szedhetjük a burgonyát Burgonyaszedő gépek az

0nban még csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre. Több helyen használnak ekét burgonyaszedésre. Ez a kiszedés egyik legtökéletesebb módja, mégsem terjedt el még olyan mértékben, amint az kívánatos volna. Elterjedését gátolják a kis parcellák, ahol a fogat

0s ekével nem lehet gazdaságosan haladni, vagy egyáltalán nem lehet beállni. Hátránya az is, hogy nincs tökéletes burgonyák szántó eke. Gazdasági ekével is egészen jól végezhetjük a kiszántást, csak nem szabad idegenkedni -ettől a kiszedési módtól. Ekével akkor végezhetünk jó munkát, ha a kormánylemezet leszedjük. Ekkor az eke inkább csak emel és nem dobja rá a földet a gumókra. A betakarás veszélyét csökkentjük, ha először minden második sort szántunk alá. A közbenső sorokat ped'g akkor szántjuk ki, ha ezeknek a soroknak a gumóit felszedtük. Amint minden gépi szedésnél, az ekével történő szedésnél is elkerülhetetlen, hogy a földben néhány gumó ne maradjon. Az elmaradt gumókat azonban fogasolással a felszínre hozhatjuk és könnyen összeszedhetjük Egészen tökéletes munkát végezhetünk, ha a kiszántott gumókat gereblyével összehuzzuk s ha a gereblye fogait a földbe is beeresztjük. Az ekével végzett burgonyaszedés munkamegtakarítással jár. Gyakorlati tapasztalat szerint körülbelül egyharmadával kevesebb munka szükséges a felszedéshez, m nt amikor kapával szedik a burgonyát. Ez a legfigyelemreméltóbb előnye az ekével való kiszántásnak, amellett, hogy munkánk termelékenységét is fokozzuk. Ott tehát ahol tourgonyaszedö gép nem álj rendelkezésére, a kiszedést nevégezzük kapával, hanem leszerelt kormánylemezü ekével. Ha a burgonyaföld olyan kis területű, hogy fogatos ekével nem lehet rajta mozogni, akkor pedig legmegfelelőbb, ha villával szedjük fel a burgonyát. Különösen alkalmas az ásó-villa. A v llákkal sem sértjük meg a gumókat. embernek száz keze volna, akkor is találna munkát. Ahogy a föld közös megművelésével, valamint az apró parcellák megszüntetésével meg lehetett könnyíteni a földműves munkáját, ez éppen úgy keresztülvihető az állattenyésztésnél is. A közös földművelés természetesen maga után vonja a közös állattenyésztést is. Igy az egyik a másikat kiegészíti, mert végeredményben egyiket sem lehet a másik nélkül eredményesen végrehajtani. Meg aztán, ahogy a többtermelés érdekében szükség van a nagyüzemi gazdálkodásra, éppen úgy a többtermelés érdekében szükség van a szövetkezeti közös állattenyésztésre isHisz éppen az előbb volt róla szó. hogy a kis, megánáll a t tenyésztés mennyi időt vesz el feleslegesen a dolgozó paraszttól. Ez még nem elég, hanem minit például a gabonaterme lésben az egyén; gazdálkodó soha sem tudott olyan eredményt elérni, mint a nagytermelő, éppen így van ez az állattenyésztésben is. Ha a néhányholdas kisparaszt tehenére évi 4—500 liter tejbeszolgá!tatást vetnek ki, akkor ez a fejét vakarja, hogy ez bizony egy kicsit sok, ennyit az ő te hene nem igen fog tudni leadni, — a "ftőrei, szövetkezetinél meg az ilyen teheneket sürgősen kiselejtezik, mert azt tartják, hogy az olyan tehenet, amelyik csak ennyi tejet ád, kár etetni. Vagy megemlíthetjük az állami, birtokokat, ahol a tehenek általában leadnak naponta 15—20 liter tejet, de aztán akár ne is beszéljünk arról, hogy a Szovjetúnióban járt parasztküldöttségünk látott olyan tehenet is, amelyik évi 17.000 liter tejet ad. A Szovjetúnióban az a tehén, amelyik évi 8—9000 liter tejet ad, egyáltalán nem ritkaság, sőt azt lehetne mondani, hogy ez az átlagos Ná'.unk ezt talán sokan el sem hiszik, hihetetlennek tűnik fel, mert a mi parasztjainknak az ilyesmi eddig lehetetlen volt Mindez pedig nálunk is megvalósítható, mert- a szövetkezeti közös gazdálkodás, a közös állattenyésztés lehetőséget ad rá. A több tejre pedig éppen úgy, mint a több gabonára, dolgozóinknak szüksége van, meg aztán a több tej több hasznot is hoz. De nemcsak több tejre van szükségünk, hanem több húsra, zsírra és tojásra, meg minden állati termék re és ezt a többtermelést csak a szövetkezeti közös állattenyésztéssel tudjuk elérni. A közös álattenyésztéssel nagyban csökkentjük a termelési költségeket azzal, hogy itt egy munkaerő jóval több állat gondozását és ápolását tudja ellátni, mintha azt egyénileg végezzük, — ez a munkaerő, illetve költségmegtakarítás pedig már maga komolyabb jövedelem. Ezenfelül meg a szövetkezeti közös állattenyésztéssel a termelést az egyéni termeléssel szemben jelentős mértékben lehet növelni- Ezt pedig nemcsak a közellátás érdekei kívánják, hanem minden földműves jól felfogott egyéni érdeke is, hogy mindenből minél többet és minél olcsóbban termeljen, mert hisz annál több a jövedelme. Az aratás után sok szövetkezetiért át a magasabb típusú szövetkezeti gazdálkodásra, azok a szövetkezetek, amelyek a harmadik vagy a negyedik típusra tértek át, már most, az ősszel bevezetik a közös állattenyésztést is. A szövetkezetek tagjai rájöttek arra, hogy a szövetkezet a feladatát, a többíermelést és ezáltal a szövetkezeti tagok jövedelmének a fokozását csak úgy tudja elérni, ha a közös földművelés mellett bevezetik a közös állattenyésztést is.