Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-01 / 201. szám, péntek

1950 szeptember 1. 35. szám SZEPTEftilftfcK ELSEJE... A nyárvégi nap sugarai Kíméletlenül perzselik földünk ven hátát, mintha csak dacolnának a természettel, amely már lassan búcsúzik a nyártól. A fák zöld lombjai lassan fakulni kezdenek s az eddigi Udezöld színbe mind több piros és sárga vegyül. A boldog gazda mindig gyakrabban látogat el szőlőjébe, ahol a mosoiygó fürtök mindig duzzadtabbak lesznek s élénkebb színt kapnak. A mezőkön a traktorok százai berregnek s egymásután hasítják az új sávokat s egymásután tüntetik el az ezeréves, nemzedékek verejtékétől áztatott barázdákat, amelyek nyomorról, szenvedésről regélnek. Frissen szántott föld illata terjeng, amely igér; a dolgozók asztalára nagyobb karéj kenyeret ígér. A gabonaraktárak előtt hatalmas sorokban állnak a gabonával megrakott kocsik. A raktár falán diagram. Az ember szeme előtt összefutnak a számok: 98, 104, 117, 142%. „Munkástestvérem, ezt neked ajándékozzuk, hogy a jövőben tovább gyártsd a gépek és traktorok százait!" Gyárainkban megállás nélkül zakatolnak a gépek. A motorok berregése, gyaluk, fú rók csikorgása belevegyül a kalapácsok csengésébe. A gépek új melódiát zengnek. A munkás kék montérkában éí forrasztóval a kezében — jövőnk hős kovácsa — egy pillanatra megáll s hallgatja e számunkra eddig ismeretlen melódiát, amelyet csupán ál mainkban hallottunk s az új zenének új / elnevezést ád munkaverseny, boldogabb jö vő — béke! Ez évben megnyílnak azok is, amelyek immár öt éve zárva voltak. Ezenkívül sok-sok új iskola. A kis tarisznyák, táskák, kofferek, amelyekbe a gondos anyai kéz elkészítette a szükséges dolgokat, vállra kerülnek s a sok ifjú egyenként, de egy céllal s egy irányba elindul. Legifjabbjaink, akik számára a boldog, gondtalan, játékkal teli pár év elmultával az iskola új fogalmat jelent, furcsán s sok esetben értelmetlenül szemlélik a hatalmas fekete táblát. Erre hatalmas fehér betűkkel írott két idegen szó kerül: béke — háború. A tanító beszéde, magyarázata alapján a betűk mozogni kezdenek s valódi, eleven kép tárul kis hailgatóink elé. A béke szó valami szépet jelent, ami hasonlít a mi életünkhöz: új házak épülnek, az emberek mindenfelé vidáman dolgoznak, megtelnek a kirakatok jobbnál jobb dolgokkal, a színházak, mozik és sportpályák minden nap megtelnek nézőkkel, a diákok együtt dolgoznak az inasokkal az ifjúsági építkezéseken, együtt nyaralnak a szebbnél szebb üdülőhelyeken — és még sok hasonló példát hoz fel a tanító bácsi A háború, — a másik szó pedig szörnyűbb, mint eddig e

1képzelték. Üj ismeretlen szavak hangzanak: Korea, Vietnam, Kína, amelyekről csak annyit tudnak, hogy tőlünk messze, pár ezernyi kilométerre vannak. A kis emberek képzeletében a tábla helyén megjelennek a bombákat szóró repülők, melyek nyomán csak rom, vér, szétszaggatott emberi hullák, síró gyermekek és anyák maradnak. Megjelennek a levágott karókra tűzött fejek, akiknek meg kellett halniok, mert olyan békét követeltek, mint nálunk is van. E mögött megjelennek a dühtől fogukat csikorgató arcok akik vértől áztatott zsákjukban dolláraikat szorongatják s akiknek kezük, szájuk egyaránt véres. S ez a véres ké: lassan nyúl felénk is. A gyermek, aki eddig az ilyen dolgokról nem hallott s nem tudott, most ennek hallatára megrémül s öntudatlanul is megérlelődik benne a válasz: Nem, ml nem akarunk háborút! Koreai, vietnami, kínai pajtás, veletek vagyunk e nehéz időben. Azok, akik ellenetek harcolnak s titeket gyilkolnak, ellenünk is harcolnak. Minden elesett ifjúban testvérünket veszítettük el s minden meggyilkolt anyában anyánkat siratjuk. Testvérek, veletek harcolunk mi is! Minder lehetőséget megragadunk, hogy segítsünk ebben a harcban, amelyet a közös ellenség ellen vívtok sikerrel. Igen, az egész világ ifjúságával együtt veletek harcolunk, mert mi iskolákat építeni s nem rombolni akarunk Azt akarjuk, hosy szeptembei elsején ne az ágyúk üvöltsenek és bombák siivöltsenek, hanem az e "ész világon a boldog gyermek vidám kacaja éí az iskolák cs°r>"-ői hirdessék az új, örömteli életet. Zs. L. Uz egész vélág ifjúsága harcban a békéért A Diákság Nemzetközi Szövetségének II. kongresszusa egyöntetűleg támogatja és elismeri a VUág Békevédelmi Kongresszusa állandó bizottságának Prágában tartott elnöki ülésének határozatát, mert ezek a határozatok megegyeznek az egész diákság érdekeivel és kívánságaival. Üdvözöljük azt a határozatot, amelynek értelmében ez év november 13—19-re Nagy-Británniában összehívandó a Békevédelmi Bizottság II. világkongresszusa és felhívjuk az összes diákságot a világ minden részében, hogy aktívan készüljenek erre a kongresszusra! A Békevédelmi Bizottság elnökségének prágai ülésén elfogadott felhívás lángoló és elszánt szavait ismételve felhívjuk a világ összes ifjúságát: Folytassátok a harcot az atomfegyverek betiltása érdekében és követeljétek ismételten mindennemű fegyverkezéi csökkentését a világ összes országaiban. Követeljétek ezen határozat betartásának szigorú ellenőrzését! Az egész világ diáksága! Vessetek el mindennemű kihívást, bármikor is következzék az be. ítéljetek el mindennemű fegyveres és idegen beavatkozást a nemzetek belügyeibe. Követeljétek minden beavatkozás megszüntetését, bármikor legyen is az. Diákok az egész világon! ítéljétek el a támadó háborúi propagandát és követeljétek ennek betütását! A Diákság Nemzetközi Szövetségének II. kongresszusa e legmélyebb meggyőződéssel kijelenti, hogy minden fajú é* nemzetiségű ifjú a világ minden részén, minden lehetű politikai, vallási vagy filozófiai nézetkülönbség nélkül akarja és szolgálni is fogja a béke és azon nemzetek barátságának és biztonságának hatalmas ügyét, amelyek az újabb háború veszélye ellen harcolnak. Éljen az emberiség biztonságáért és a békéér

+ 'íarcolč demokratikus diákok egysége! Éljen a világbéke! (A felhívás egy részlete.

J A díákííjúságí mozgalom demokratizálásáért A békéért és a diákság érdekeiért folyó küzdelem csak abban az esetben folytatható eredményesen, ha a világ diákságának nemzetközi egysége továbbá is fejlődni és erősödni fog. Ezért a kongresszus arra szólítja fel a nemzetközi diákszövetség vezető szerveit és a diákszervezeteket, hogy egyesítsék a diákságot politikai és vallás' meggyőződésükre és más nézeteltérésekre való tekintet nélkül, egységesíteni azokat, akik készek harcolni a békéért a háború ellen, az atombomba eltiltásáért, a fegyverkezés általános csökkentéséért, az agresszió és a háborús propaganda ellen. A kongresszus hisz abban, hogy egyre több diák és diákszervezet kapcsolódik be ebbe a programba a jövő érdekében. A kongresszus azt ajánlja hogy a nemzetközi diákszövetség fokozza tevékenységét azon diákszervezetek megnyerése árdekében, amelyek készek elfogadni az alapszabályokat. Felhívja a francia dán és ausztráliai diákság nemzeti szövetségeit, hogy térjenek vissza a nemzetközi diákszövetségbe és meg var győződve arról, hogy együttműködésükkel hathatósan támogatják a diákság egységét a békeharcban. A kongresszus azt ajánlja a nemzetközi diákszövetség keretébe tartozó diákszövetségeknek, hogy fejlesszék a más diákszervezetekkel való együttműködést és szolidaritást, hogy egyesüli erővel küzdhessenek a békéért, a nemzetek függetlenségéért, a demokratikus nevelésért és a diákság mindennapi szükségleteinek teljesítéséért. A kongresszus felhívja a diákszervezetek figyelmét mindazon elemek elleni küzdelemre, amelyek a legkülönfélébb kifogások ürügye alatt próbálkoznak tévútra vezetni a diákságot és így gyengíteni a nemzetközi diákszövetséget Felhívja a diákokat, hogy fejlesszék és fokozzák az ifjúság más rétegeivel való közreműködést és főleg minden fiatá" érdekeinek képviselőjével a demokratikus ifjúság vilá v federációipvpl. Ez a nemzetközi diákszövetség jövőbeli si-