Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-06 / 205. szám, szerda

1950 szeptember 2 - U J sin —

L A sztálingrádi vízierőmü — a világ legnagyobb építménye Az ellentervezés második szakasza a Polana textilgyárban Az apátfalusi Polana textilüzem fonodamühelyében az ellentervezés második szakaszában új kötelezettségvállalások születtek. Ez annyit jelent, hogy az eddigi 5 százalékos többtermelést 10 százalékra emeltük. A jövőben a háromféle fonal gyártásánál nagy időveszteséget kerültünk el és termelékenységünk emelkedni fog. A hulladékveszteséget 2 százalékkal csökkentettük és egyre csökkentjük. Az eddig is 0%-os hiányzást a jövőben is igyekszünk megtartani. Ami a leglényegesebb, az új kötelezettségeket nem felülről diktálták, hanem a dolgozók saját tapasztalataik alapján és hármas szervezőcsoportjaik segítségével dolgozták ki, mivel tisztában vannak az ellentervezés jelentőségével úgy politikai, mint gazdasági téren. A többtermelés 10 százalékos emelkedését a müMAGYAIÍ ÉLMUNKÁS TANFOLYAM POÜ'IVÉNBEN Nem mindennapi esemény az, aminek részesei vagyunk. Pöstyenben magyar élmunkás tanfolyamot ínaitottak Petrinyec elvtárs vezetésevei. Erre a nagyjelentőségű ajanaekra azelőtt gonuoini sem mertünk volna. Hálásak vagyunk szocialista rendszerünknek, amely minden dolgozónak alkalmat ad arra, hogy munkája mellett tanuljon, fejlődjön, hogy munkájával tisztában legyen és tuaja azt, hogy miért dolgozik. Ma már minden öntudatos munkás tudja azt, hogy önmagának, a családjának és a dolgozók nagy családjának építi a szebb, jobb és boldogabb jövőt. Kugler, Zimmermann és Horváth elvtársak előadásaikban világosan megmutatják azt az utat, amely a szocializmus felé vezet. Nem kis feladat vár ránk munkásokra és élmunkásókra. Rövid idő alatt olyan hatalmas lépést teszünk előre, hogy szinte csodálkozunk azelőtti tapasztalatlanságunkon. Az újonnan megismert sztálini-lenini tanítások új fénnyel világítják meg környezetünket és előre lendítenek munkánk gyors elvégzéséhez. A magyar élmunkás tanfolyam hallgatósága hevében ígéretet teszek arra, hogy az itt elért jó eredményt otthon minden igyekezetünkkel felhasználjuk és rábeszéljük munkástársainkat, hogy csatlakozzanak a munkásmozgalomhoz s velünk együtt hü harcosai legyenek a szocializmus megvalósításának. Varhola Mihály élmunkás, Luciabánya A MUNKÁS FELELŐS A VÉGZETT MUNKAÉRT Tejfalusi barátaim meghívtak, hogy menjek velük dolgozni Jánošikovóra, az állami betonút építésére. Éppen ekkor jöttem haza Csehországból. Gondoltam, hogy miért ne mennék el, legalább meglátom, hogy megy ott a munka. Több társammal együtt jelentkeztem. Igy mi tejfalusiak egy egész csoportot alakítottunk. Tekintettel arra, hogy a baráti együttérzés mélyen begyökerezett szíveinkbe, az egész csoport máig is együtt van. Egy évvel ezelőtt, 1949 augusztusában alakítottuk meg csoportunkat. Kezdettől fogva Szabó elvtárs osztagában dolgozom. Szeretek itt dolgozni. Abban az időben, amikor az építészetre jöttem, teljesítményem korántsem volt olyan, mint ma. EgyA bratislavai földműves raktárszövt-tkezet tskarmánykeszítö telepét még az 1947-es évben kezdték építeni a volt Ludvig-malom helyén. A munkát kezdetleges viszonyok között kezdték meg, azonban ennek ellenéje is már az első évben 240 vagon takarmányt bocsátottak a földművesek rendelkezésére. Az 1949-es évben »zen a takarmányelőkészítő telepen már 540 vagon takarmányt készítettek elö. Ez a mennyiség azonban a hizlaldák és a fcaromfifarmok nagy szaki dolgozók minden egyes gépre külön-külön kidolgozták. Az irányszámokat a hármas szervező csoportok megtárgyalták a munkásokkal és a helyes felvilágosító mun/.a alapján készültek el a kötelezettségvállalások. Az üzem mesterei kötelezettségvállalásaikkal igyekeztek biztosítani az ellentervezés 100 százalékos sikerét. A mai mesterek már nem hajcsárai a munkásoknak. A szocialista rendszerben a mester éppúgy, mint a műszaki, egy nagyobb tudással rendelkező szakember, aki jő szervezéssel és tapasztalatai átadásával vezeti osztályán munkatársai munkáját. A kötelezettségvállalások elkészítéséhez hozzájárult Kazáni elvtárs osztályvezető is, aki védnökséget vállalt az osztályok felett és megígérte, hogy 1951 végéig két újítási javaslatot nyújt be. Mi, dolgozók a védnökségünk egyre szilárdult, feladatainkat mindig teljesítettük, sót túinaladtuk, rugalmasságunk egyre növekedett és azok a lenetöségek is egyre nagyobb számban jelentek meg előttünk, amelyekből meritettünü és amelyekből az építészet más munkacsoportjai is merítettek. Itt bebizonyult, hogy a munkásember egészséges öntudatával könnyen el lehet érni a célt, amely mindnyájunknak érdekét szolgálja. Mi saját magunk gondolkoztunk azon, hogyan lehetne a nehézségeket áthidalni es rájötcüuK arra, hogy ma már semilyen munkától sem félünk, bármilyen nehéz is. Vezetőink segítségével munkánknak mindennap új és értékes gyümölcseit rakjuk az állam asztalára és a gyermekeink asztalára. Ebben rejlik a felelős munka értelme. A munkát elvégezni könnyű, de felelősséget vállalni érte, ez már nehezebb. Mi a felelősségvállalást is ismerni akarjuk. Már meg is barátkoztunk vele. Jól tudjuk, hogy ha valamit hibásan végzünk el, főleg a betonozásnál, nehéz lesz helytállni a felelősségre vonás előtt. Beismerem, munkakedvemet még más valami is növelte. Hogyne örülnék munkámnak, ha vele hozzájárulok annak a gyönyörű útnak a felépítéséhez, amely Bratislavából hozzánk, Tejfaluba vezet. Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy a más községekből származó munkások nem dolgoznak olyan örömmel e közös munkában. Ez az állítáu alaptalan volna, mert az út Bacsón keresztül megy és így ök sem laknak messze a jó úttól! Bizony elvtársak, a mi kötelesség- és felelösségérzelmünk az általunk végzett munkáért nemcsak a mi határunkban végzett munkára vonatkozik. Ha a haza bármikor hív bennünket a köztársaság bármeiy sarkába, ugyanolyan mértékben kell telelnünk munkánkért és ugyanolyan szeretettel kell végeznünk a reánk bízott feladatokat, mint most. Ezt mindnyájunknak meg kell értenünk és szem előtt kell tartanunk. Minden proletárnak világosan kell látnia, hogy a mai világban nem az egyes emberek érdekéért, hanem az egész közösség érdekéért dolgozunk. Igy kell gondolnunk munkánkra, mert ha ezt nem értjük meg, nem tudjuk kiépíteni hazánkban a szocializmust, amely mindnyájunk érdekét szolgálja és nemcsak az egyesekét. Itt van az a

z ablak, amelybe minden percben bele kell tekintenünk, bármely részén is dolgozunk az országnak. Ezért mindnyájunk örömére végezzük a munkát, hogy ez az öröm mindazokra átszálljon, akik valaha is érdeklődése miatt korántsem volt elegendő. Murányi, Szabó és Valach elvtársak hosszabb gondolkodás után egy újító javaslattal álltak elö. Ök maguk összeállítottak olyan keverőket, amelyek teljesítményükkel messze túlhaladják a hollandiai legmodernebb keverőket. Ujítójavaslatuk által az egész keverési folyamat gyorsabb és egyszerűbb lett. Ezáltal a dolgozók munkája is megkönnyebbült és az új munkamódszer mellett évente, többmillió koronát megtakariségvállalást szívesen fogadjuk, mert első ízben akadt oiy^n osztályvezetőnk, akinél szolidaritást tapasztalunk munkatársaival. Szuja Pál és Borhy Károly elvtársak vállalták, hogy a fonodamühelyben minden héten kétszer ismertetik a gépeket és alkatrészeik kezelési módját, hogy a gépeket gazdaságosan ki tudjuk használni. A két mester elvtárs kötelezettségvállalását elismeréssel fogadjuk, mert munkájukkal most is. mint mindig, jó példát mutatnak társaiknak. A kötelezettségvállalások nemcsak papírra vetett számok lesznek, hanem azon leszünk, hogy valóra is váltsuk őket és bátrabb léptekkel haladjunk előre a szocializmus felé. Konya János és Kelemen Béla, Losonc-Apátfalva, Polana textilüzem n. v. értékelni fogják a mi kezeink munkáját. Még azt akarom megemlíteni, hogy még jobban le kell csökkenteni a távolmaradások számát, mert a távolmaradások csak szégyenünkre vannak és statisztikájuk sokszor rossz fényben tüntet fel bennünket. Építsük hazánkat, mert qsak munkával tudjuk biztosítani a világbékét. Csóka Ferenc élmunkás fl (V. I.) — Vasárnap délután a borús, szeles idö ellenére is szakadatlanul özönlött a tömeg Pétržalkára, a Kerületi Pártnapra. A két part között szakadatlanul közlekedtek a propellerek. Sehol sem volt tolakodás, mindenki fegyelmezetten várt a sorban, hogy a hajóra juthasson. Közben volt elég látnivalójuk is. A levegőben repülőgépek köröztek A gépekből hármasáv&i ugrottak ki az ejtőernyősök. A tömeg hangos tetszéssel fogadta a mutatványokat. Miközben vártunk a hajó indulásra, a gyerekek ujjongtak a sorban. — Ha megnövök, én is ejtőernyős Leszek, — mondotta N

0vák Jancsj az anyjának. A többi gyerekek is mind bizonygatták, hogy ők is repülősök lesznek. A felnőttek a kiugrások nagyszerűségében gyönyörködtek és találgatták hogy vájjon a vakmerő ejtőernyősök a Dunába esnek-e, vagy pedig szabályszerűen eltűnnek a fák között. Egy sem esett a Dunába. Pontosan, kiszámítottan és szakszerűen ugrottak és csakhamar eltűntek a fák között. * Hatalmas tömeg hullámzott a ligetfalusi parkban, ahol a közönség azt sem tudta, hogy merre forduljon. Mindenütt áruval telt sátrak. Hosszú sorok állnak a cipős, a textiles és a cukorkás bódék előtt m ndenki vásárol, mindenk. boldogan viszi az éppen megvásárolt holmikat. Örömteli, nevető arcok mindenfelé. A százezerfönyi ünneplő tömeg feszült figyelemmel hallgatja Ďuriš miniszter beszédét Egyes kitételeket hangos tetszésnyilvánítás és taps követ. A miniszter arról beszélt, hogy mj a különbség az amerikai farmerek és a mi földművesehk sorsa között. Elmondta, hogy az amerikai földművesek nem tudják eladni terményeiket és, hogy ott sok élelmiszert megsemisítenek. Amikor nak. A takarmányelökészítö telep többi munkása sem akart lemaradni és ez év június 30-án kötelezték magukat, hogy lemaradásukat 100 százalékra helyrehozzák a harmadik negyedév végéig. Július hónapban kötelezettségüknek 123.20%-ra. augusztusban pedig 158.30%-ra tettek eleget. Ma már a bratislavai takarmányelőkészítő telep fedezi a szlovákiai állami birtokok és a földműves szövetkezetek takarmányszükségletét. Sztálingrádban megkezdték a világ legnagyobb vízi erőmüvének építését. Ez a villanyerőmü arra lesz hivatva, hogy átalakítsa a természetet, illetőleg Sztálingrád környékének éghajlatát, ahol még jelenleg szeles és száraz az időjárás. A Káspi-tó melletti terméketlen vidékeket termékeny talajjá változtatja át. Működésben fogja tartani a Volgán-túli öntözómüveket. Ez a villanyerőmü el fogja látni árammal a Szovjetúnió középső szakaszát és a Káspi-tó közelében körülbelül 13 millió hektár talajt az új villanyerömüben előállított áram segítségével fognak öntözni. Ez a terület nagyobb, mint Belgium, Hollandia és Dánia területei összesen. A Szovjetúnió két nagy vízíerőmüve a Volgán — a kujbisevi és a sztálingrádi — a Szovjetúnió villanyenergiájának több mint egyharmadát szolgáltatja majd. Hogy milyen hatalmas villanyerömüvek ezek, azt az a tény is bizonytíja, hogy a két új építmény több, mint félannyi áramot szolgáltat, mint a Szovjetúnió egész készlete volt a második világháború elején. A szovjet építészek ezt a hatalmas erőmüvet nehéz geológiai feltételek mellett építik a Volgán, amely síkságon folyik és ahol a múltban még kisebb vízierőmü építését is lehetetlennek tartották. Hogy a munka óriási méreteit megértsük, elég ósupán néhány számadatot megemlíteni. A 30 négyzetkilométernyi területen, amelyet a vízierőmü el fog foglalni, több mint százmillió köbméter földet kell felásni és elszállítani. Az üzem alapjához körülbelül hétmillió köbméter betonra van szükség. A Vola miniszter megemlítette hogy a nemrégiben visszatért földműves küldöttség a szovjetúnióbeli viszonyokat miiyen másoknak, milyen fejlett nek és milyen tökéletesnek ismerte meg, a tömeg hangosan éljenzett. — A küldöttség tagja! beszélnek a kolhozok új mélyreható átépítéséről, továbbá a minta földmüvesvárosok, agrovároSok — felépítéséről, beszélnek a sztyeppék és sivatagok m Uiói és milliój hektárjai megtermékenyítéséről e hitetlen győzelmekről. Ilyenek a szocializmus és a oékés építés csodái. * Mit beszél és hogyan gondolkozik ez a százezernyi tömeg, amely itt Ligetfalun megjelent. LeúlÖK az egyik padra. Mellettem, előttem és a hátam mögött m ndenütt nök, férfiak gyermekek victam beszélgetése hangzik. Hallgassuk meg mit mondanan. Vlasta BejCjková poaivini traktoroslány éppen mesél a mellette ülö ismerösenek, hogyan lett belőle traktoros. — Ele nte a szüleim nagyon ellenezték és amikor először megláttak traktoron ülni, leparancsoltak róla és az apám azt monata hogy lánynak nem motoron a helye. Aztán mégis az én akaratom teljesült, és elmentem a traktorállomásra tanulni Bizony hosszú volt az út, amelyen végig kellett mennem, amíg a gépet megismertem. Sokszor még akiior is gyakoroltam, amikor a több ek már régen hazamentek, vagy szórakoztak valahol. De a munkának meg lett az eredménye. Az idei aratásnál a munkaversenyben győztem nő létemre és ezzei elnyertem az élmunkás címet. Milyen öröm volt nekem amikor apám a gépállomásra jött és saját földünkre mehettem traktorral aratni. Az én példám nyomán a faluból igen sok lány jelentkezett a traktorvezetői tanfolyamra. * (m f.) A mezőgazdasági k'állítás bemutatja EFSz-eink eddigi munkájának eredményeit Hatalmas képeken láthatók, mennyit változott a falusi dolgozók élete ott, ahol már rátértek a nagyüzemi gazdálkodásra. A mezőgazdasági k állítás képeit nézegetve az egyik kép előtt nagy csoport embert pillantottak meg. Hangosan nevetve beszélgetnek a képekre mutogatva. Közelebb húzódom a csoporthoz, mert kíváncsi voltam, hogy melyik kép az. ami annyira leköti f gyelmüket. A képen a suchohradi EFSz új közös istállói és a szövetkezet vezetőségi tagjai láthatók. Amint jobban szemügyre veszem a legközelebb álló három embert rájövök, én is, hogy m röl beszélgetnek, mert a képen iévő szövetkezeti tagok azonosak a ga és az Ural folyókat csatornával kötik össze. Ennek a csatornának megteremtése ugyancsak óriási munkát ad. Több mint 200 millió köbméter földet kell elszállítani az építésnél. A Volga vízállása a csatorna kiépítése után jelentősen emelkedni fog. Gátak építésével Sztálingrádtól néhányszáz kilométerre «gy tartalék tavat létesítenek. A sztálingrádi vízierőmü 60.000 négyzetkilométernyi területen a holt pusztát termékeny, virágzó vidékké alakítja át. Amint már fentebb említettük, az építkezés nagyon sok technikai problémát vet a szovjet építészek elé. Ahhoz, hogy a villanyáramot Moszkvába is eljuttassák, olyan távvezetéket kell építeni, amely képes 400.000 volt feszültségű áram vezetésére is a több mint 300 kilométer távolságra. Ez természetesen különleges távvezetékek építését és transzformátorok felhasználását igényeli. Az előkészületi munkálatokat már megkezdték. A gépek tervét egy szakértő csoport dolgozza ki, Sz. J. Zsuk vezetése alatt. Az építkezéssel egyidejűleg a szervezők megrendelték a szükséges gépberendezéseket a Szovjetúnió kü. lönbözö üzemeiben. A tudósok, mérnökök, geológusok, építészsk, hydrotechnikusok stb. százai vesznek részt a hatalmas mű építkezési és tervezési munkálataiban. A sztálingrádi villanyerőmü építése a Szovjetúnió és a szovjet nép békés céljainak leghűbb kifejezője. A szovjet nép ilyen békés építő úton akar haladni a világbéke megvalósítása felé. nézőkkel. Tréfálkozva kérdezik egymástól: János nem vagy még éhes a képen? Tudniillik a képen lévő Jánosról volt szó, aki ott állt közöttük és nézte a saját képét. Meg is kérdem öt, hogy valóban te vagy-e az elvtárs ? Igen, — feleli, — én vagyok a suchohradi szövetkezet elnöke. Mikor megláttam a képet, nem is akartam hinni szememnek, csak úgy gondoltam, hogy ez az ember majdnem olyan mint én vagyok. Csak amikor a másik két elvtársat is felismertük, jöttünk rá, hogy mi vagyunk. Nála boldogabb ember talán nem is volt a pártnapon, mert láthatta saját magát a szocializmus építői között. A mezőgazdasági kiállítás képei alatt lestük el az alább: párbeszédet is, ahol két falusi dolgozó egymás között beszélgetve vitatta meg, hogy milyen más volna a mi falunk is, ha előbb megalakult volna a szövetkezet. Malinovoról jöttek a Kerületi Pártnapra Az egyik Bokros Ferenc, az állami gazdaságban a sertéshizlaldában dolgozik. Egész életében cseléd volt agyongyötört ember. Elmondja, hogy cseléd korában annyit dolgozott mint egy állat kora reggeltől késő estélyig és azt sem tudta, hogy miért. Csak dolgozott, azért a kis betevő falatért, hogy meg tudjon élni családjával. — Arról álmodni sem mertem, hogy a dolgozó népnek még arra is jusson, hogy Bratisiavába felutazhasson, — mondja Bokros elvtárs. Míg cseléd voltam, ruházatra is alig jutott. Ha ruhát vettem, akkor nem jutott cipőre. Egész más már az ember élete amióta felszabadultunk. Ezen a ruhámon kívül még három ruhám van otthon, amiket csak vasárnap veszek fel. De most van is miből ruházkodni, mert az élelemre nem kell pénzt kiadni, azt megkapom a gazdaságtól. Azonkívül kapok még lakást tüzelőt és havonta három ezer koi'onát. — Igaz, hogy a kommenciót a régi gazdámtól is megkaptam pénzfizetés nélkül. Azt lehet mondani, hogy a régi világban fele fizetésért, mint amit most kapok, háromszor ňr.y= nyit kellett dolgoznom, de e mellett nem v

0lt semmi jogom. Sohasem jutott hozzá egy cseléd ahhoz a s

0k jöhoz amihez ma hozzájut Az a sok ruha. cipő és élelmiszer, amit f llérenkért megvehetünk, azt mutatja, hogy mennyire megváltozott országunk gazdasági téren és mennyivel könnyebb és jobb életünk van. Azután tovább ment B

0kr

0s elvtárs, mert még cipőt akar venni a f ának akit magával hozott, hogy ő is lássa és tanuljon, hogy odahaza az iskolában majd legyen mit beszélnie az osztálytársainak az itt látottakról. Kötelezettségvállalásokkal segítenek a földműves raktárszövetkezet dolgozói az EFSz-eknek és az állami birtokoknak jDárlnap vmneplői közölt