Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-28 / 224. szám, csütörtök

1950 szeptember 28 U J szo A losonci járás EFSz-ei Panyitdaróc határa olyan nyüzs­gő, mint a méhkas. Kukorica és bur­.goayaszedéssel vannak elfoglalva. A falu apraja nagyja a határban. Az erősebbek ássák a burgonyát, a gye­rekek pedig kosarakkal vidám fut­kározással versenyzenek egymás kö­zött hogy melyik csoport tud több zsákkal összeszedni. Benn a faluban pedig csengetyűs fogatok telt hordókkal hordják a he­gyekből a szőlőt. Itt, a szüret, kia­bálják a kocsin ülő gyerekek ... — közben tragtorzúgás hallattszik a ha­tárból, mely jelzi azt, hogy elérke­zett a vetés ideje és a traktorok má­ris készítik a földeket, hogy minél előbb a földbe kerüljön mindennapi kenyerünknek a magva, a ross és a búza. Maglátszik, hogy A PANYITDARÓCI PÁRT­SZERVEZET EREDMÉNYES MUNKÁT VÉGZETT. Nyolcvantagú második tipusú szö­vetkezet van a faluban. Voltak ugyan itt is egy páran, legfőképp a nagybirtokosok, ak'lk meg akarták akadályozni hogy a községben őszre már összeszántsák a barázdákat és hogy bevezessék a nagyüzemi gazdál­kodást, de hiába volt minden mester­kedésük, mert a dolgozók ébersíge idejében ártalmatlanná tette az ilyen felforgató elemeket. Igy most már zökkenő nélkül foly­hatnak az őszi munkálatok s a falu nyolcvan százaléka már közösen végzi a kukorica, burgonya és a ré­pa betakarítását, melyet gyorsított iramban kell befe.ezniök, mert a kukorica és a burgonyaföldekbe ve­tik a rozsot és a búzát. Amint végeznek a kukorica mun­kával, a kontingens-t is beadják mert azzal sem akarnak elmaradni. Ha a többi gabonafélékből 140°/o-ban teljesítették a beadást, kukoricából is legalább százszázalékra akarnak eleget tenni beszolgáltatási kötele­zettségünknek. —. Mindent megteszünk a kukorica és burgonyabeszolgáltatás érdekében mondja Sžapóci elvtárs, a falu politi­kai oktatója. _ Igaz, némi nehéžsé­geink vannak, mert • a nagy száraz­ság miatt elég gyenge a kukorica és burgonyatermésünk. Azután AZ 1950—51-es ÉVRE SZÓLÓ VETÉSI TERVEZETET néztük meg, mely szer'nt 130 hek­tárt búzával, 12 hektárt rozsai fog­nak az ősz folyamán bevetni Az öszi vetés után azonnaj hozzáfogunk a tavaszi mélyszántáshoz, — mond­ja Szapóci, — úgyhogy október 30­ra már be is kell fe;;'ezái Tavaszi vetéstervünk a következő­képp néz ki: 84 hektár árpa, 36 hektár burgonya, korai és késői 5 hektár répa. 10 hektár dohány és 7 hektár szőlő, am t most fogunk átültetni Egész szántóterületünk 506 hektárt tesz ki. Épül már a 83 méter hosszú közös istálló is, melyet az őszei be akar­nak fejezni. Az épületen a kőműve­sek és a munkások akkordmunkát végeznek. Megemlítjük itt Nádasdi kőművest, aki a falazásnál 22 mun­kanap alatt 9000 koronát keresett. Van aztán olyan csoport is, amelyik nem jön ki lyen jól. De nem is cs ­nálták meg azt a teljesítményt, me­lyet Nádasdi csoportja. Az épület megkezdésénél verseny­re hívták a rimabrézai hasonló épü­let munkásait, és ebben a verseny­ben eddig a panyitdaróciak az elsők. Nagy hasznára válik a falunak az is hogy MEGNYÍLIK A GAZDASÁGI SZAKISKOLA. Tizenötéves kortól lehet beiratkoz­ni. az iskola időtartama két év. Gu­bányi Imre, az iskola vez tője mond­ja, hogy milyen nagy lehetősége van ma már a folusi fiatalságnak . a ta­nulásra. Ennek az skolának sikeres elvégzése ütán a tanulók még négy­éves iskolába kerülnek. A négyéves továbbképső iskola után, ha m'nden­ben megfelel a hallgató, gazdasági mérnök Í3 lehet. _ A kékkői járásból jöttem Panyit­darócra — mondja Crbányi. Négy­éves gazdasági iskolám elvégzése után neveztek k ide, tanítónak a most megnyíló gazdasági iskolába. Körülbelül 28—30 tanulót fogok taní­tani. Igyekezni fogok, hogy a reám bízott tanulókkal minél előbb meg­ismertessem a mai dök szocialista életét, hogy tisztában legyenek a falu lakosai azzal hogy mi is az a. szocializmus, amit építünk. Kalondán már sokkal nehezebb volt a z ősz munkák megszervezése. Ti­zanhattagú első tipusú szövetke­zet van ;tt. Hogy ilyen kevesen van­nak. az is érthető, mert az egész fa­luban több 100 holdas nagyparaszt van s ezek bizony mindent megtesz­nek, hogy a szövetkezet munkáját megakadályozzák. De azért Rubint Imre, a SzKP he­lyicsoportjának elnöke és Tóth Esne Antal, a szövetkezet elnöke közremű­ködésével, MÉGIS MEGSZERVEZTÉK A KÖZÖS ARATÁST ÉS SZÉNAKASZÁLÁST és ugyanígy a közös öszi munkákat :s. Az aratás és szénakaszálás alatt is bebizonyult, hogy sokkal előbb vé­gezték be, mint régen. A gabona­beadást 1800/o-ban teljesítették. A szövetkezeti élet fellendülését még nagyon sok oldalról akadályoz­zák — mond.'a Rubint elvtárs. Nagy nehézségeink vannak az oktatás te­rén is De még helyiségünk sincs, ahol gyűléseket tarthatnánk. Kértük ugyan már Tóth Gécz Jözsef egyik házát, mivel két háza van s az egyik­ben úgy sem lakik senki, s nekünk éppen megfelelne szövetkezeti iro­dának, amit mindjárt be tudnánk ren­dezni, mert csak k's javítási mun­kák volnának rajta, de nem akarja átengedni. Kértük már a helyi Nemzeti Ta­nácsot is, hogy juttassa nekünk ezt az épületet. De úgy látszik, hogy a Nemzeti Tanács elnöke jó komaság­ban van Tóth Józseffel s azért rem kaptuk meg tőle sem az engedélyt. Kiutaltak nekünk azonban egy szo­bát egy öreg házaspárnál, akiket mindig zavarnak ha gyűlést tartunk. A kulák háza pedig üresen áll. Csak azt r.em értem, hogy mért nem kap­hatjuk meg ezt a házat, amibon úgy sincs lakó. Egyedül a kalondai állami birtok az, amely mindenben kisegít bennün­ket. KÖLCSÖNÖS SZERZŐDÉST KÖTÖTTÜNK AZ ÁLLAMI BIRTOKKAL hogy az őszi munkák elvégzésénél egymást mindenben kisegítsük, mind ember, mind gépi erővel. Az öszi munkákban versenyben állunk a tocsnicai szövetkezettel. Kalondán is nagy megfeszített munkára van szükség, hogy le tud­ják győzni az ellenségeskedő kulá­kokat. De hisszük, hogy ez rövide­sen megszűnik s azután nyugodtan dolgozhatnak Kalondán is a jobb jö­vő eléréséért. MIKSI KÖZSÉG SZÖVETKEZETE GYENGE találkozás Qideg Sándorral Az U j Szó szeptember 24­i számá­ba n, a harmadik oldalon találkoztam öt esztendő óta először Rideg Sán­dorral. Háromszor is megtörültem a szemüvegemet. Nem hittem a sze­memnek ... Képzeletem visszaszállt az emlékek szárnyain és akaratlanul is kerestem, kutatam ennek a halk­szavú poétának az ábrázatát... és lassan, lassan megtaláltam őt az em­lékezések messzi távlatában• Igen ... most már világosan látom őt: vézna, igénytelen alakját, megtörtfényű, fe­kete. szemeit, amelyekből sokszor, na­gyon sokszor a megnemalukuvás, az engesztelhetetlenség ijesztő lángjai csaptak ki. Inkább hasonlított ez az ember egy vidéki, agyonkínzott kis­iparoshoz, mint a magyar szocialista irodalom reprezentánsához. Kopott fekete ruhát viselt, nagy, pecsétes fe­kete kalapot; fényezetlen, seszínű ci­pőinek hátsó részén szüntelenül la­fogtak a fuszekliszárak. 1944 június 8-á-n a délutáni órák­ban (pontosan emlékszem: Úrnapja volt) erős katonai fedezettel kísértek vagy nyolcvanunkat Alsódabasról Üj­hartyánba. A 6 kilométeres útsza­kaszt izzadva, sóhajtozva és váloga­tott káromkodások között tettük meg. Aki nem bírta az iramot, abba a ma­gyar királyi honvédség csiliogó fegy- j verű katonái egyszerűen belerugdos­tak vagy háibavágták a nehéz puska- ., BEL- ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE TRYBÜNA R0B0TNICZA A lengyel lap a brit parlamentben uralkodó állapotokról ezeket írja: „Mint ismeretes, a Labour Party a képviselőházban csupán hét szótöbb­séggel rendelkezik Minden egyes Labour Party képviselőnek megbete­gedése a parlamenti ülés előtt a kor­mány tagjait ideglázba dönti: mi len­ne, ha most bennünket Churchilék le­szavaznának. Az, hogy két képviselő hordágyon szállítja be meghűlt kúpviselőtársát, egyáltalában nem rit­ka jelenség ebben a különös parla­mentben Legutoljára midőn a kor­mány iránti bizalomról szavaztak, a munkáspárti körök táborában valósá­gos riadalom volt. Mert nem tréfa, ha öt képviselő beteg és a további há­rom bármely pillanatban felszed egy alapos náthát valahol. Ez a pillanat a konzervatívokra és vezérükre Chur­chillre, aki elpusztíthatatlan egészsé­gű, bizony nagyon jelentős pillanat lenne. Ezzel kapcsolatosan Londonban olyan pletykák forognak, hogy a La­bour Party vezetősége képviselőihez drámai felhívást intézett, amely a kö­vetkező szavakkal végződik: Gentle­manok — öltözködjetek melegen. A haza figyelme rajtatok van. A párt­fegyelem érdekében minden este ve­gyetek be — két tabletta asoirint." tussal. Ugy 4 óra tájban érkeztünk « pv A r»> O Ä IBTlft be ebbe a sváb faluba és vq.lameny- JjlAuTAfft KAi/lvJ nyien révedező tekintettel szemléltük, \ vájjon hová visznek és hol fognak elszállásolni bennünket. Az úgyneve­zett „keretlegénység" kivétel nélkül úgy bánt velünk, mint a kutyákkal. Emlékszem, vagy egy órát ácsorog_ tunk a falu egyik mellékutcájában, míg nagynehezen csillogó szuronyok | között behajtottak bennünket a drót­kerítéssel övezett iskolaudvarra. Ba­tyuinkat leraktuk a lábunk elé és úgy vártunk. Nem ismertük egymást, A Magyar Rádió hetilapja a nyu­gati 'rádióhallgatók leveleit közli. Elisabeth Reiternek, egy idősebb német asszonynak, a nyugatnémetor­szági amerikai zónából írt levelét idézzük: „Koreában ismét ömlik a vér. Nem téboly ez? Hiszen ezeket az amerikai legényeket soha senki sem bántotta. Micsoda jogon törnek be egy idegen Z országba, hogy ott mindent szétrom­Pár kilométerre fekszik Miks' köz­ség Panyitdarőctól Míg Panyitda­rócon élettaljes, jókedvű s megelége­dett arcokkal találkozunk, addig Mik­sin egy alig 60 házból álló falutan, fél órát kell keresgélnünk amig * bad egymással ; szalmán heníergő megtalaljuk a szövetkezet elnökét. S Az egy k néni szerint nincs is szövet­Tunk &2S SS Ä bolj,nak ? Semmiféle farizeus hivat­kolaablakból furcsaarcú embereket i k off az E Nf z törvénytár „hataro­láttunk kihajolni, akikről akaratla, tataira", amelyeket az Egyesült Ál­nul is meg kellett állapítanunk, hogy hunok csatlósai fogadtak el, nem sorsuk nem különbözik a műnktől: , tudja álcázni azt a tényt, hogy az gyűröttek voliunk valamennyien és amerikaiak gyarmati teruletrablo riadt tekintettel szemléltek bennün- ! háborút robbantottak ki Koreában." ket, új jövevényeket. | Ruhle rádióhallgató Svájcból pedig Ugy alkonyattájban három részre " ezt írja a moszkvai rádiónak: oszlottak bennünket, tn az első cso- . .. , , , , .. porital bekerültem az iskou első trak- ' . -Truman úrnak nehez lesz bark.t tusába harminc társammal. A helyi-;" meggyőznie arról hogy a koreai ségben vegyesillatú levegő csapóit bűntény a béke érdekét szolgaija. Ez meg. A szalmán meggyötört arcú em- * a z ^ e s S ala d agresszw melysege­berek feküdtek. Láttam raj.uk, hogy l sen felháborított engem. Meg csak nemszívesen látnak bennünket, mert S meghatározni Ls lehetetlen ennek ők már tudtak, hogy milyen sors vár szemérmetlenségnek a n.ertekét, reánk. Mivel fekvőhelyre nagyon so­vány kilátásaink voltak, a tanterem közepén helyezkedtem el vackaim­mal együtt, mint akinek már minden mindegy. Beszélgetnünk nem volt sza­kezet, a másik bácsi azt sem tudja ki a helyi SzKP vagy a szövetkezet elnöke. Mondhatom, nagyon szomo­rú ez az állapot. Félórai keresés után végre meg­találtam Szákhegyit, a szövetkezet elnökét. Nem nagyon biztató az sem, amit ö mond, mert Székhegyi elvtárs is csak panasszal áll elő, hogy nem se­gít senk a munkájában, hogy ő egye­dül nem tud semmit megszervezni. Na meg aztán így a járáson, úgy a járáson hangoetatja, nem adnak ren­de oktatót sem Hogy a múltkor is az egyik gyűlésen egy volt járási oktató olyan valamit mondott vclna, hogy csak úgy alakíthatnak második tipusú szövetkezetet, ha a tagok a falu 60'Vo-át teszik kl. Bizony a falu­ban sem kellett több: nemhogy meg­alakult volna a másod k tipusú szö­vetkezet, hanem még az elsőből is többen kiléptek. Úgyhogy most már harmincketten maradtak az első tí­pusban 50 közül. Ezekután nem csoda, hogy meg­nőtt a szarva a zsíros parasztoknak, akik úgy is csak azt keresik, hogy mikor árthatnak a kisparasztnak. Vannak egy páran Miksin s, például Süli József 60 holdas kulák, Ágos­ton Samu, szintén 60 holdas akik mindig a szegény emberek zsírjából éltek, s még most is azzal fenye­getődznek, hogy nem fognak adni a szegény embernek aratást Nem is kell már a kisparasztnak a kulák földjén aratni, ha összefognak és nagyüzemi gazdálkodással fognak dolgozni. Csali nem szabad vissza­riadni egy kis szervező munkától, mint ahogy Székhegyi elvtárs teszi. Jól tudjuk, hogy ilyenkor sok dolguk van a földműveseknek, de azért es­ténként összejöhetnek egy kis be­szélgetésre és meg v tathatják a to­vábbi munkákat. És nem szabad minden gondot a szövetkezet elnöké­re hagyni, hanem egymással meg­osztva a munkát dolgozzanak a ta­gok. M. F. emberekről azonban nyomban meg­állapítottam, hogy különleges típusai a társadalomnak. Egy hóhérkinézésű törzsőrmester forgolódott körülöttünk súlyos bikacsekkel a kezében és szün­telenül ugatott valamit és szidta az egész társaságot. Közvetlenül mellet­te egy hosszú férfi feküdt a szalmán, színtelen, zöldesszínű kalap volt az arcára borítva. Aludt ... Ugy látszott: nem érdekli őt semmi ezen a világon, Amikor a törzsőrmester odaért a fek­vőhelyéhez, vésztjósló hangon ráor­dított: — A kutyaistenit magának, maga mindig döglik, halló! A létratermetű ember fölkapta fe­jét a szalmáról és nagyón szenvedő tekintetetl nézett az őrmesterre. — Hogy hívják magát? — Doktor Nagy Imre vagyok, ké­rem .. • — Keljen föl, ha beszélek magá­val, maga piszok kommunista! Megállapítottam, hogy a gyorsan fölugró 40 év körüli alak már régen gátolva lehetett szabad mozgásában, mert ruházatán ott volt a börtönök nyoma, fehérneműje cafatokban ló­gott rajta és kitetsző testrészein az elszaporodott férgek étkezöhelyei lát­szottak. összeszorított .fogakkal -csak ennyit mondott: — Tessék parancsolni, törzsőrmes­ter úr... A törzsőrmester hirtelen megfor­dult, a bikacsökkel megcsapdosta í . és csizmaszárát és kiment a teremből. | rno n"ja, Soká néztem ezt az embert, aztán mim—i csendesen bemutatkoztunk egymás­nak. — Ez itt mellettem szintén egy szenvedő elvtársam — mutatott a mellettem fekvő feketekalapos, kopott feketeruhás alakra. — Rideg Sándor vagyok — mutat­kozott be. Itt udtam meg, hogy ebben a gyász csoportban körülbelül negyvenen va­gyunk itt írók és újságírók, de volt egynéhány középiskolai tanár, ügy­véd, mérnök, napszámos, paraszt, kis­iparos és bányamunkás. a Én sohasem éreztem tiszteletet a dollár­királyok iránt, megvetésem most lángoló gyűlöletté változott! De le­hetne-e más az álláspontom azokkal a banditákkal szemben, akik nyers fegyveres erővel rommá változtatnak egy szabad <\s boldog országot. Az én szememben, mint az egyszerű embe­rek millióinak szemében is. Amerika és Anglia örök szégyent hozott ma­gára ezzel az agresszióval." LE MONDE a belgiumi A francia lap hírt ad gazdasági nehézségekről: „Belgiumban a kiskereskedések áraiban rohamos és általános emelke­dés mutatkozik, amely jőval túlhaladja a nagybani árak emelkedési százalé­kát. Így a gyapjú ára. amelv még né­hány nappal ezelőtt 19 frank volt. ma már 41 frank. Hasonlóképpen emelkedik a többi textiláruk ára is rohamosan. A textilárak emelkedése mellett az élel­miszerárak állandó emelkedése mind a Marshall-tervvel nyújtott „segítség" eredménye." SZOVJET KULTÚRA A Magyarországon megjelenő Szov­jet Kultúra című lap szeptemberi szá­mában llja Ľhrenburg „A idő sürget" című cikkét közli, amelvben a nagy szovjet író válaszol -a beérkezett vá­laszokra. Idézzük Priestlevre vonat­kozó megállapítását. „Ugyanilyen őszintén megmondom azt is, hogv Priestlev válasza megle­elkeserített. Priestley azt hogy nem csa: lakozhat az atomfegyver eltiltásának követelésé­hez, mert a szov jet kül lőttek kitértek a színházi kérdéseket tárgyaló nem­zetközi értekezl;tek>en való részvétel elől. Hát ez bizony tréfának hangzik, de sajnos, Priestlev komolv érvnek szánta. Szeretem a színházat, a tehet­séges színműírókat, iclosen Priestleyt is, csakhogy én nem színpadi ügyek­ben fordultam hozzá. Lehet-e vajjort egy drámaíró vagv rendező munkájá­ról békésen beszélgetni, ha az aszta­lon teáscsésze hevett atombomba me­redezik? Priestlev természetesen jól tudja, hogy nem csupán egvik vagy másik borzalmas fegyver használtá­nak eltiltásáról, hanem a béke megvé­déséről van szó. Én arra kértem őt, amire Nyugat vahmennvi jóérzésű íróját kérem: csaib.kozzék a Béke Híve nek mozgalmához és változtassa meg. korunk erkölci légkörét, cserélje fel a fegyvercsörtetést. a bclvi háború­kat az úgynevezett „hidegháborút" tárgyalásokkal, egyezményekkel, béké­vel. Véleményem szerint Pr est'eynek velím folytatott vitá ia — csupán ön­magával folytatott vitájának vissz­hangja. Priestlevben kétségtelenül drámai vívódás megy végbe és ebben különbözik a százkilenc norvég írótól. F.ilenmondásaival hasonlít sok jószán­dékú angol értelmiségire, aki gyűlöli ugvan a háborút, de nem tud ia, hogyan kelhne megakadályozni és aki a nya­ralója mellett magasodó három fenyő közt eltévedvén, megadással várja a szörnyű végkifcjlést." Ľ HUMANITE A Francia Kommunista Párt lapja beszámolót közöl a nvugat-német­országi kommunistaellenes rendőrségi eljárásokról: A brit rendőrség a német rendőrök­kel közösen valósággal ostrom alá vette a Kommunista Párt düsseldorfi székhelyét. A rendőrség feltörte az ajtókat, az épületben jelenlévő összes személyeket bezárta egv helyiségbe, majd tanúk nélkül folytatta az épület átvizsgálását, miközben három kom­munista képviselőt tiltakozásuk ellené­re és mentelmi joguk figyelembe nem vételévél bántalmaztak. A négyórás házkutatás után a rendőrség a párt­ban talált írásbeli anyagot elkobozta. A hír gyorsan terjedt el a városban és rövid idő múlva a dolgozók nagy tö­megei jelentek meg a pártszókház előtt és tiltakoztak a szabadságjogok ily megcsúfolása ellen. RUDE PRÁVO Vojtech Dolejší elvtárs, a Rudé Právo munkatársa „A nap visszhang­ja" című rovatában „A legfontosabb foglalkozás" címmel a következőket írja: , „A háború előtt, amikor a munká­sok élete a legnehezebb volt. fizeté­sük alig volt és mindig egy lábbal az utcán voltak, természetes volt, hogy a fiatalemberek is a legszívesebben a különféle altiszti állásokat pályázták meg, nem szégyelték. hogv egész munkakörük ajtónyitogatásból vagy iratcsomóknak hordozásából áll. A továbbszclgáló altisztnek az ilyen he­lyeket kizárólagos joggal fenntartot­ták. mint jövőjük és „egzisztenciá­juk" biztosítékai. A munkás munká­ja, aki új értékeket alkot kevésbbé értékesnek volt klasszifikálva. A hosszú évtizedeken át fennálló előítéletek, amelyekkel a legbecsülete­sebb, a legérdemdúsabb munkások iránt viseltettek, mint a bányászok, kohászok, nehézipari munkások iránt, az emberek tudatából nem önnek el azonnal. Mindennek ellenén azonban minden természetesebbé válik, hogy a fiatal és egészséges emberek a leg­fontosabb termelési ágba tartoznak. Ezt bizonyítja a lánv-i akció s'kere és bizonyára ezt fogják igazolni kato­náink is, akik most visszatérnek a pol­gári c'letbe és a munkába." Ez a „díszes" társaság a magyar királyi honvédség szemében leírha­tatlan bűnözőknek számított. Emlék­szem Rideg Sándor cinikus megjegy­zésére: „Kivontak bennünket a forgalom­ból, mint a régi tízfilléreseket, ne­hogy lerontsuk Horthy Miklós valutá­ját ebben a szerencsétlen országban." Tehát 1944 június 8-án hozott ösz­sze sorsom először azzal a magyar proletáríróval, akinek nevét ma az Uj Szó hasábjain fedeztem fel. Le­het, lesz alkalom még az Uj Szó ha­sábjain megírni annak a nyolc hó­napnak az eseményeit, amelyeket együtt kellett átszenvednünk Rideg Sándorral a koncentrációs táborban. Rideg Sándor szocialista író, mon­danivalóiban nincs mesterkéltség, megrázó élettapasztalatait a magyar proletársors termelte ki. Köszöntöm őt az Uj Szó hasábjain, köszöntöm őt. mint a magyar dolgozók ragyogó tollú szószólóját. Varga Sándor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents