Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-03 / 203. szám, vasárnap

ÜJSZÖ 1950 szeptember 3 A Nemzetközi Diákszövetség II. kongresszusának eredménye VÁDIRAT AZ IMPERIALISTÁK ELLEN IV Enzo Modica az olasz haladó ifjúság üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Modenában hat munkásifjúnak azért kellett megha;n a, — mondotta — mert védték a dolgozók jogait a gyárakat az amerikai imperialisták ellen. A skótok a po;itika kérdések mellőzését kérték a kongresszustól. Erre így felelt Modica elvtárs: — Létezhetnek különböző nézetek, de a béke utáni vágy egységbe tömörítheti az összes küldöttségeket, népeket. A politikamentes állásfoglalás csak megcsalhatna bennünket és elvonná a figyelmünket arról, ami'ellen küzdünk: a háborús előkészületekről, a munkanélkül ségröl az egyetemek és az iskolák elégtelen pénzügyi támogatásáról a kapitalista országokban . .. Olaszország lakóinak 21 százaléka írni, olvasni nem tud. Kétmillió gyermek a szűkös anyag: viszonyok miatt nem járhat iskolába. A papi iskolák az államiak rovására mind nagyobb tért hódítanak. A legutóbbi két év alatt 40.000-rei csökkent az egyetemi hallgatók száma. Mit jdlent ez? Süllyed a dolgozók életszínvonala A munkanélküliek száma már kétm ilióra emelkedett. Az angol-amerikai imperialisták leépítik nehéziparunkat, mely függetlenségek egyedüli védője lehetne és a kormány a helyett, hogy a munkásság jólétéről gondoskodna újabb gyárakat csukat be és újból 100 milliárd lírát fordított had célokra. Az állandóan rosszabbodó életszínvonal fokozza az olasz nép forradalmiságát. Az imperialista bérenc kormány, hiába rendez vérfürdőket hiába gyilkolja a munkásság legjobbjait, a dolgozók forradalm mozgalmát ez csak erősíti. »A békéért való küzdelem, a nemzetek függetlenségének védelme vált a dolgozók az if júság alapfeladatává« — mondotta Modica elvtárs. Olaszországban a stockholmi bákehatározatot. már több mint 15 millió dolgozó írta alá s az aláírások száma főleg akkor gyarapodott, amikor az amerika ak beavatkoztak Korea népének szabadságküzdelmébe. Az egész világon a gyarmati és a marshallizált országokban a dolgozók már csak egy e;vet tartanak szem előtt: »E] az imperialistákkal, hogy a dolgozók független hazában szabadon építhessék szebb jövőjüket.* — Örömmel tapasztaltam Csehszlovákjában az igazi demokrác'át — mondotta Totah argentin kiküldött. — ahol a dolgozók boldogok és minden erejükkel szebb jövőjüket építik. Csak most tudtuk igazán felbecsülni, hogy mnyen nagy különbség van a népi demokrác ák és a kapitalista államok között. S most, ha hazatérünk, még elszántabban fogunk küzdeni a dollárlakájok ejJ. Grohman, a® NDSz elnöke, len hogy mj is hasonló, népi demokratikus országot építhessünk ki magunknak. A Nemzetközi D ákszövetség második kongresszusa a békének és a népek szabadságának szószólójává vált. Minden nép előtt lehullt SB amerikai áldemokrácia álarca és látják, hogy az emberi jogok, a nemzetek függetlenségének védelme helyett, a népek leigázására törekszenek. Az impéria]'sták a Szovjetunió ellen uszítanak Miért? Azért, hogy a világ burzsoáziáját a dolgozók millióinak elnyomóit egységbe tömörítsék s hogy továbbra is fokozhassák k zsákmányoló politikájukat, növeljék a munkásság nyomorát, elmaradottságát és álszent célkitűzéseikkel elodázzák elkerülhetetlen végüket. Hogyan tudnák máskép továbbra is fenntartani uralmukat, mint. hogy még erőtel-'esebben viszszaszorítsák a dolgozók követelményeit s a kommunizmus veszélyének hangoztatásával megfélemlítik a kapital sta országok népeit. »Nyomasztó terrorjukkal rendőruralmukkai akarják féken tartani a duzzadó népi forradalmi erők kirobbanását. Ki ne kívánná ma a népi demokráciát, me;y egyedül biztosíthatja a szabadságát s dolgozóink boldogulását. Az Imperialisták igáia alatt nyögő népek fiainak vádiratát kellően alátámasztották a szabad országok kiküldöttei. ak;k örömmel tudatták, hogy náluk a dolgozók hat-Ima virágzásnak indította az életet. A szovjet, a kírai Christov Stojan bolgár, a mongol, a v'etnami. a magyar a lengyel kiküldöttek felszólalásaikban és baráti beszélgetéseikben értékes érvelésekkel és konkrét adatokkal bizonyították be, hogy a szocializmus eszméjét követő népek országaiban teljesen kiküszöbölték a burzsoá kizsákmányolást, szabaddá tették a nép: erők fejlődését s a dolgozók jóléte kiépítésének útjára léptek. A kiküldöttek, akik az imperialisták bűnös, háborús és népeket elnyomó szándékait ki pellengérezték s elítélték őket. Korea népének szabadságharcába való beavatkozásuk miatt — most még edzettebb, harCoS lelkülettel térnek haza, hogy erőteljesebb harcot folytassanak az elnyomatás, az elmaradottság ellen, népeik függetlenségéért és felemelkedéséért. Az egyik napon Kan Bukkai a koreaj hadsereg alezredesével, a koreai diákküldöttség vezetőjével jött össze az egyik magyarországi diák. Nem értették egymás nyelvét, de erős kézszorításuk osszeölelkezésük és barát mosolyuk kifejezett mindent. Nagy szolidaritás nyilvánult meg ebben. — Azért küldtünk hozzátok táb

0ri kórházat, orvosokat, hogy mi is elősegíthessük győzelmeteket, — mondotta egyszerű és meghatott szavakkal a magyar diák. A világ békeerö nek találkozásává vált ez a kongresszus, s mint Grohman elnök is mondotta: A k

cngreszszus sikere abban nyilvánult meg. hogy a békéért folyó harc szilárd alapjává vá]t fokozta a nemzetek függetlenségi mozgalmát és elősegítette az ifjúság szebb életének kialakulását. — A békért folyó harcban az ifjúság velünk tart. — mondotta Boulier abbé, egy ilyen húsz éves Raymond Dyen, aki a Vietnamba halált vivő vonatszerelvény előtt a vágányokra vetette magát, több, mint sz mbólum. Ez az elszántság és erős hit eljövendő győzelmünket hirdeti. Amikor láttam a t; lelkesodésteket és áldozatkészségeteket, a ti nevetésteket és örömötöket, érzem, hogy a ti leikesedésték az egész világot megmozgatja s hogy a mi harcunk győztes lesz. S mit mond erről egy cseh dolgozó? N

0vák elvtárs aki a ČKD Sokolovo élmunkása, így beszél: — A dlákkcngresszus erősen hozzájárult az értelmiség és a munkásosztály együttműködéséhez, erősítette és szilárdította a béketáb

0rt. Most a m k

0r egyre jobban kiéleződik a helyzet az egész világon a béke és a háborús uszítók tábora között s egyre inkább gyarapszik a béke. a haladó erők tábora, a világ nemzeteinek d;ák kiküldöttei az imper a'.izmus elleni vádiratukkai hűen fejezték ki a béke gondolatát, azt, hogy a népek elnyomatásának megszüntetésével, hazájukban a szabadság a demokrácia meghonosításával és a dolgozók nemzetközi szolidaritásának kímélyítésével elősegítik a béke táborának győzelmét a háborúra uszító imperialisták felett. Petrőci Bálint. ZÁRECZKY ISTVÁN plébános: A KATOLICIZMUS A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN Az alábbi cikket Záreczky István bratislavai plébános írta, aki a Magyar Népköztársaság és a katolikus püspöki kar közötti megegyezés alkalmával az itteni hazaf as papság véleményét közli a nyilvánossággal. Augusztus 30-án a Magyar Népköztársaság és a róma: katolikus püspöki kar között megegyezés jött létre, amely az állam és egyház viszonyát a két fél megnyugtatására kielégítően rendezi. Ez az esemény és a katolikus egyház tagjainak más országokban való hasonló törekvései arra indítanak, hogy foglalkozzunk azzal a magasztos feladattal, amely a katolicizmus vállá ra nehezedik egy olyan világban amely politikájában szociális berendezkedésében, kultúrájában, egy szóval egész társadalmi struktúrájában gyökeresen újjászületik. A katol cjzmus és annak szervezett formában való történelmi megjelenése, a katolikus egyház azt a küldetést kapta megalapítójától, Krisztustól, hogy az embert az erkölcs örök törvényei nyomán magasabb életcél felé vezesse. És éppen ezért a katolicizmus minden törekvése tulajdonképen egy központi célnak a szolgálatában áll, hogy tudnijll k az ember méltósága amelyiket maga az Isten is annyira becsült, hogy érdekében megrendezte a megváltás nagy munkáját, ez az emberi méltóság nem csupán természetfeletti tervezgetéseinkben legyen sorsdöntő vezérszemp

0nt, hanem már a -földi életnek berendezésében is arra törekedjünk, hogy az ember számára, mégped g minden ember számára a lehetséges legtökéletesebb társadalmi életformát teremtsük meg Az életmódnak a társadalmi berendezkedésnek ilyen értelmű formálásában találkozik a katolicizmus a vjlágot formáló többi erőkkel, amelyek szintén az ember sorsának formálását tűzik zászlajukra. Ma a történelem sodrában a szoc'ális arcú katolicizmusnak van fokozottabb szerepe és hivatása. Ma arrói van szó, hogy a bukott gazdasági rendszer, a kapitalizmus helyébe olyan társadalmi rend lép, amelyik megszabadítja az embermüliókat a nyomor és létbizonytalanság szörnyű béklyóiból. Ma arról van szó, hogy a kevesek kezében összpontosítot és mások elnyomására használt pol tikai hatalmat kitépték a kiváltságosok kezeiből és odaadták a népnek hogy vezesse a dolgozók mjlliós táborának életét. Ma arrói van szó. hogy a kultúra, az iskoláztatás, a természeti szépségek és gazdagságok nem egyes nemzeteket és nem egyes osztályokat gazdagítanak, hanem kitárták kapuikat a széles népi tömegek előtt, hogy mindenki érezze áldásos hatásukat. Egyszóval ma arról van sző hogy a századok lolyamán elferdült, lelkiismeretlen spekulánsok álBORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 1T —• Hát, mit képzelsz, r.ekik sokkal könnyebb lesz az útjuk a kommün zmushoz. Könnyebben lépkednek, de rajtunk, öreg tankista, még ottrag"ad valami régi kacat, bizony van még rajtunk a régiből Menetközben kell ezt leráznunk magunkról . .. Ami pedig azt illeti, hát te egészen bizonyosan gratuláltál ,volt.a neki. Elgondolkodtál volna, megvakartad volna a kobakodat, de odamentél volna... Nos, az utolsót. A kommunizmusra elvtársak! És ittak a kommunizmusra! Klavdia és Válja gyorsan leszedte az ünnepi asztalról az edényeket, tjszta terítőt raktak az asztalra. Már barátságosan duruzsolt az asztalon a szamovár, amikjr Zor n hirtelen észbekapott és izgatottan tapogatni kezdte a zsebeit. — Állj, gyerekek, hiba történt. Kiittuk már az egész vodkát, de a legfontosabbat még meg sem mutattam. Azzal kihúzott a zsebéből valamilyen iratot és ünnepélyesen átnyújtotta Kazimovnak — Fogadd, mester. A gyárvezetöség ajándéka. Az igazgató megparancsolta, hogy feltétlenül még ma adjam át. Kiutalás. Megvalósult álom: lakás! És micsoda lakás?! Magam is megnéztem. Ablakaiból a Dél néz feléd. Két szoba, a fürdőszoba csempéje vakító. Parkett. Holnap egyszerűen felrakod a holmidat egy teherautóra és — gyerünk! Mi pedig résztveszünk a lakásavatáson js.,, D

e a meglepetés nem járt a várt hatással. Kazimov gepiesen kinyújtotta kezét a kiutalásért, meg sem nézte, csak egyszerűen tányérja alá dugta Klavdia valahogy megdermedt, komoly arca még szigorúbbá vált. Látszólag teljesen nyugodt volt de a teáscsésze, amelyet éppen törölgetett, megcsörrent a kezében. Még Valogya és Válja is. akik pedig teljesen egymásbamerültek és semm t sem értettek abból, ami körülöttük történik, megérezték az általános megdöbbenést, elcsendesedtek és értelmetlenül néztek a társaságra. — Mi van magukkal? — kérdezte meglepetten Zorin. — Kát szoba . . . Mit csináljak én, szegény ördög két szobával? szólalt meg végre, hosszas hallgatás után, csendr-sen. fáradtan Kazimov. Üjbó] bántó csend támadt. A fesziifj: csendbe hirtelen belesivított Szlávka vékony hangja: — Úgy-e msigával visz bennünket, a mamát és engem ? A teáscsésze k csúszott Klavdia kezéből és hangos csörömpöléssel darabokra tört. — Szerencse. . kiáltotta Zorin, de nyomban elnémult. — Komolyan monckim Pantyelej Petrovics, mi magával megyünk — folytatta Szlávka és egészen belevö•rösödött ebbe a boldog gondolatba. — Együtt élünk majd, mindig együtt... Együtt tanulunk és együtt sétálgatunk — Elhallgass, haszontalan kölyök! kiáltotta Klavdia, aztán hirtelen kezébe temette arcát és Kaz'mov lakosztályába, a spanyolfal mögé szaladt. Szlávkát azonban még ez sem zavarta. Az a gondolat hogy a lakó, akivel olyan szépen összebarátkozott. aki nélkül az ö kis élete olyan üres lenne, elhagyhatja őket. egészen megrémítette. Hogyan, lehetséges lenne, hogy holnap egyszerűen fogja a bőröndjét, felül egy teherautóra és elköltözik ? Elmegy örökre, valamilyen buta két szobába fürdőszobával, elmegy és elfele ti barátját, Szlávkát. vagy amj még rosszabb lenne, más fiúkkal köt majd barátságot. . . Ezek a gondolatok annyira megr asztották a gyereket. hogy nem törődött az anyja kiáltásával odaugrott Kazjmovhoz bflecsimpaszkodott a zubbonyába és kérlelte: — Űgy-e magával visz, úgy-e elvisz bennünket? Pantyelejnek arcába szaladt minden vére. Szíve olyan vadul dobogott. mintha ki akart volna szakadn

; a mellkasából. — De mit szól ehhez az anyád? Öt kérdezd meg. Kérdés, vájjon egyáltalán eliönne-e velem? — kérdezte rekedt suttogással. Szlávka a spanyolfal mögé futott. — Anyám anyukám, úgy-e eljössz? Mondd, hogy jössz! No, miért sírsz? Ügy-e jössz? Elfojtott szipogás hallatszott a spanyolfal mögül. A narancsszínű áprilisi alkonyat megfestette az ablaküveget, bearanyozta az ablak páfrányszerü. gyenge jégvirágait és különös, ijesztő színt kölcsönzött a szobának. Zorin cigarettájának füstkarikái lassan tekerőztek a mennyezet felé. A párttitkár olyan feszült figyelemmel nézte őket mintha sok fontos és bonyolult létkérdés megoldása függne azoktól a fodros, egymásbafolyó, majd ismét szétváló füstkar káktól. Valogya és Válja szinte beledugta fejét valamilyen öreg képeslapba. Ebben a feszült csendben, amelyet nem tört meg, sőt még jobban kihangsúlyozott a párnábafo.'tott aszszonyi zokogás, mégis akadt valami ami megőrizte régi nyugalmát: az ébresztőóra továbbra is zavartalanul és erélyesen ketyegett Kazimovnak az

0nban úgy tetszett, hogy még az óra is siet. Mintha eltörött volna az idő fékje és a mutatók — elveszítvén filozof kus mértékletességüket — vadui forognának a számlapon. De azt is érezte, hogy a szíve ugyanolyan hevesen dobog, amilyen gyorsan az ór

a mutatói forognak. Megfeledkezett a barátairól, mindenről a világon minden figyelmét összpontosítva — mint ma délelőtt a kemencére csak a spanyolfalra nézett, amely piögött most dőlt el a sorsa. — Mama, anyám követelözően sürgette Szlávka az anyját. — Halgass, te kis bolond, hallgass! Hát lehet ilyen körülmények között beszélni ? . . Lehet igy .. . egyszerre .. — suttogta az izgatott asszonyi hang. A tavaszi alkonyat rózsaszín sugarai kihúnytak az ablakok páfrányain és füvein, amelyeket az utolsó tavaszi fagy rajzolt az üvegekre: A szobába észrevétlenül besompclygott az ébredő tavasz. (Vége.) tai kihasznált és a tömegeket szellemi és anyagi nyomorba döntő igazságtalan társadalmi életformák szertezúzódnak és helyükbe olyan életforma és olyan osztóigazság ]ép, amelyik az embereket nem ruhájuk, nem származásuk, nem nyelvük és nem vallásuk szer nt osztályozza. hanem a szerint hogy menynyire egészséges és építő tagjai a közösség boldogabb jövendőjének. Ebben a társadalm; életformában csak egy kiváltságos osztáy lesz és ez a becsületesen dolgozók osztálya. Amikor egy ilyen lényegében újjászülető világ küszöbén állunk, kétségtelen. hogy a katol cizmus nem maradhat néma tanuja ennek a Világformálódásnajc. S mivel lényegében hordja azt a nemes hivatást, hogy szebbé és boldogabbá tegye az ember életét, meg kell. mutatnia az egyház mélyen szociális arcát és le kell vetnie magáról a történelem á-tal rárakott deformációkat, hogy megt sztulva az jdők próba tüzében a milliók érdekeit szolgálja. A katolic'zmus sorsa és jövője azon fordul meg, vájjon tudjuk-é magunkat függetleníteni tisztán emberj szempontoktól, egyéni érdekektől és esetleg ölünkbe' hullott előnyöktől és fel tudjuk-e áldozni a magunk munkábaállását és testilelki energ áinkat hogy jó utat vágjunk a jövőbe. Itt mutatkozik aztán meg az. hogy ki az igaz; hivő ember. Mert, aki a katolicizmushoz csak azért ragaszkodott, hogy előnyök birtokosa legyen, hogy a ferdén alkalmazott vallási indokolásokkal leszerelje a milliók jogos követelését, vagy hogy önmaga előtt tetszelegjen egy pusztán formális és látszólagos vallásos élet ruhájában, de bent a szívében, másokkal való bánásmódjában, érzésv lágában és egész lényében messze volt az átélt és gyakorlatilag alkalmazott katolicizmustól, az ilyen katolikus hivő már régen elhagyta azt a sászlót amelyikre Krisztus az igazság, szeretet és béke szavait írta. Az a hívő, vagy vezető egyházi ember, aki például a háhorú borzalmainak kártyáira teszi fel boldogulásának sorsát, az már régen letért a katolicizmus gyakorlat; útjairól. Az a lelkiismeretlen pol tikai emigráció, amelyik cserben hagyta felebarátjait és gyáván megszökött és a külföldről osztogatja tanácsait és akar beszélni a katolicizmus nevében, az csak a maga tehetetlen és spekuláns pol tikai számvetéséről állít ki bizonyítványt mert vagy hitt abban, amit most hirdet és akkor maradt volna itthon, vagy nem hitt és nem hisz és akkor nincs joga beszélni egy olyan eszme nevében, amely ket gyakorlatban soha meg nem élt. A magyar püspöki kar az állammal most megkötött egyezményében gyönyörűen formulázza meg, hogy a katolicizmus hivatasáh

cz hűen a széles dolgozó tömegek erőfeszítését fogja támogatni az ország újjászületésében. Minden erejével segít sikerrel befejezni az ötéves gazdasági tervet. Tiszteletben fogia tartani a népi köztársaság törvényeit és azokat a lelkészeket, akik az állami és társadalmi rend ellen vétenek, maga az egyház is szigorúan bünteti és különös fgy elemmel fog

;a segíteni a falu életének szocializálását. hogy a dolgozó földművesek életszínvonalának emeléséhez hathatósan járuljon hozzá. Ez az egyezmény nem más, mint bizonyítéka annak a történelmi szükségességnek, amelyik a katolicizmustól is megkívánja minden időkben, hogy lényegének romlatlan megőrzése mellett az idők követelménye; előtt be ne csukja érdektelenül füleit. Az a katolicizmus, amely a társadalmi igazságnak hirdetője; amely a felebaráti szeretet és megbecsülés harcosa; amely a béke őre; amely az emberben az istenarcot tehát a megváltott ember méltóságát látja és nem a kizsákmányolt páriáét; amely az egymásrautaltság nagy világtestvériségét hirdeti; amely a kötelesség becsületes elvégzésére tanít; amely az igazságos munkabérek, egészséges családi házaknak és emberhez méltó életnek törhetetlen hirdetője, ez a katolicizmus meg kell, hogy találja a helyét abban az új világban, amely most formálódik ki milliós dolgozó tömegek kemény cspásai alatt és le kell raknia a lerombolt régi társadalmi formák helyett az emberibb élet egészséges alapjait.