Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-23 / 220. szám, szombat

1950 szeptember 24. * 629. (911.) TARTÓS BEKEERT. NEPI DEMOKRACIAERTI 8 iii szo Egyetért-e a% amerikai nép Truman támadó politikájával ? Az ímerikai propaganda az egésx vilá^o. telekiabálja azzal, hogy állítólag az amerikai nép egyöntetűen támogatja az USA uralkodó köreinek támadó politikáját. Ez a hangoskodás főleg az után fokozódott, hogy az Egyesült Államok megkezdték a fegyveres beavatkozást Koreában. A megvásárolható tollrágók és a rádio hircsaloi kibújnak bőrükből és azt igyekeznek „bebizonyítani". hogy Amerika egész népe egyetért a támadással és e.lenvetés nélkül kész követni mai uralkodóit és tovább haladni utánuk a háború út ián. E mellett rendszerint egyrészt a demokratapárt vezéreinek uszító beszédeire hivatkoznak, másrészt pedig a köztársasági párt vezetőinek beszédére. Ami a háborús uszítást illeti, Dewey és Dulles nem maradnak el Truman és Acheson mögött — ebben nincs mit egymás szemére vetniök. De vájjon ezek az urak kiíeiezik-e az amerikai nép véleményét? Ez a kérdés. Es hogy srre a kérdésre feleljünk, figyelembe kell venni a ténveket és azok azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban ma igen nehéz egy olyan államot vagy járást találni, amely ne visszhangozna a tiltakozó felszólalásoktól a gaz háború ellen, amit az amerikai imperialisták Koreában folytatnak és ahol ne tiltakoznának az újabb támadó akciók előkészítése ellen. A reakciósok a béke minden hívét „kommunistáknak" mondták. A valóságban azonban a béke megvédésére irányuló mozgalom az Egyesült Államok legkülönbözőbb nép rétegeit öleli fel és ebbe a mozgalomba a legkülönbözőbb meggyőződésű, vallású emberek kapcsolódnak bele. mindazok, akiknek drága a béke. A kommunistákkal együtt haladnak előre a haladó szellemű munkások, a haladó szellemű értelmiség és igen sok farmer. A béke megvédésére tartott „nemzeti szakszervezeti értekezlet" felhívással fordult az amerikai néphez, hogy tiltakozzék " Trwman támadó tervei, a koreai ügyekbe való fegyveres beavatkozása ellen. Június 28-án a newvorki gyűlésen, amelyet a béke és a szabadság megvédésére szenteltek, 18.000 ember jött össze, főleg munkások és haladó szellemi értelmiség. Markantonio, az Amerikai Egyesült Államok képviselői házának tagja, ezen a gyűlésen kijelentette, hogy az amerikai agresszív politika Koreában sérti az Amerikai Egyesült Államok chartájának szellemét és szövegét. Markantonb továbbá ezeket mondotta: „A Wall Street háborús összeesküvése ma már világosan áll előttünk ... Sötét idők következtek be, de nem a mi kétségbeesésünk ideie. Nekünk, amerikaiaknak harcos hagyományaink vannak és mi harcolni fogunk a békéért és a szabadságért." Ugyanolyan határozotthangú volt a kongresszus egyik vezérének beszéde azon a kongresszuson, amit a polgárjogokért folytatott küzdelem jegyében tartottak. Wiliam Patterson a következőket mondotta: „Mi, a polgárjogokért küzdő kongresszus képviselői, kijelentjük, hogy a háborút és a fasizmust el lehet és el kell hárítani." A rendőrség támadása ellenére augusztus másodikán Newvorkban a Béke Hívei ünnepi tüntetést tartottak, amelynek jelszavai a következők voltak: Békét akarunk! — Tiltsátok be az atombombát! — Szüntessétek he a háborút Koreában. Egy haladószellemű cárt nemzeti bizottsága élesen elítélte az amerikaiak Korea elleni támadását. A Fordüzemek munkásai is békeköveteléssel á'ltak elő és azzal, hogv szüntessék be a támadást. Az amerikai farmerek közt a béke megvédésére kiadott felhívás aláírásai kampánya sikeresen folvik. Nem oly rég írta alá a farmerek Nemzeti Szövetségének egyik vezetője, Christman is a stockholmi békehatározatot. És igy az amerikai reakciós sajtó és rádió ama állítása, hogy az amerikai nép egyöntetűen támogatja a „támadást", éppen olyan hazug, mint általában az egész burzsoá propaganda. a szeme elé. Halkan dudorászott magában. — Jő kedve van — mondta Szekereimé. — Jó, — mosolygott rá a lány. — Csak ne volna olyan piszkos munka, mi? — Piszkos munka? — A szőke csodálkozva felvonta a vállát — Hát... ha az ember palántát ültet, sáros lesz a keze, ha esztergályoz: olajos lesz, de nem piszkos. Piszkos dolog az, ha valaki bércsalást követ el, de az nem munka. Szekeresné tovább söpört. Kicsit bosszankodott a rendreutasitás miatt, de inkább azon, hogy hátha megsértette a szökehajút. Az egyik esztergapadon, egészen a falnál felfedezte Valit. Mögéje állt, szótlanul, nehogy zavarja a munkában. Hátha egy-két százalékkal kevesebbet termel miatta. Azt pedig nem venné a lelkére. Vali, mikor észrevette. odaszólt: — Nem akarja megpróbálni? Szekeresné ijedten szabadkozott, a lány nem erőltette. A lábával megérintett egy ládát. .— Idenézzen, — mondta — ennyit termeltem ma. Már megvan a százszázalék! — Mi^t^ dolgozik a gyárban? — Már két éve, de eddig a csavartizemben voltam — válogató. Nem nekem való munka volt, úgy voltam vele, mint maga a takarítással. Átjöttem gépre. Szekeresné legnagyobb csodálkozására, ebédszünetben a szőkehajú kereste — Nem akar kivenni könyvet a könyvtárból? Most lehet — Miért? — kérdezte meglepetten. — Mondta a Valinak, hogy otthon ur.atkoz'k. Szekeresné a tegnapi délután nyomasztó magányára gondolt s beleegyezett. A vörös saroknál volt a könyvszekrény. A szőke választott neki. Az asszonv mohón nézte meg a címét: Gorelik: A Sztálin-dijas. A könw borítólapján összehúzott szemit 'eszülten finyeló fiatal fiú. A S7ő'— p könyvet. — Ezt olvnsra el. esztergályosokról szól mondta. Vali nem ért rá lejör*

1' mert fe!*r?>!a<lt a SzIT-be — tette horzá. Szekeresné már a gyárban bekukkantott a könyvbe. A takarítással hamar végeztek, ült a kövér aszszony mellett az öltözőben, s olvasgatott Alig bírta letenni. Űgy volt vele, mint az az ember, aki immelámmal ül le az asztalhoz s evés közben Jön rá, hogy milyen éhes. _ Milyen új szokást vettél te fel* — mondta a társa. — Egyszerre fontos lett az olvasnivaló. — Esztergályosokról szól — felelte Szekeresné. Aztán hozzátette. — Lehet, hogy én is az leszek. — Csak lennél. Mit gondolsz, akárkit fölvesznek szakmunkásnak? Jól vigyázz! Szekeresné elnémult Erre nem !s gondolt. Pedig már úgy beleélte magát, hogyha valaki megkérdi tőle: mit csinált a gyárban ? Azt fogja válaszolni: kétszáz százalékot termelt. Kétszázat? No, ez azért egy kicsit sok. Százötven is elég lesz. Blúza alá rejtette a könyvet s felszaladt a műhelybe Valihoz. — Hátha nem is vesznek föl szakmunkásnak? — kérdezte aggódva. Vali csöppet sem csodálkozott. Nyugodtan leállította a gépet. A szekrényre könyökölt — Mért fél tőle? — Nem találnak majd öregnek? Vali mosolygott. — öregnek? Az a magas, fekete asszony — emlékszik? — harmincötéves, mint maga. Szekeresné lassanként megnyugodott — Azt se tudom, ml a módja ennek. — Hogy szakmunkás legyen ? Holnap reggel beszélünk a pártltkár elvtárssal, aztán nyomban átminősítik magát, s jöhet gépre dolgozni. Az én gépemen tanulhatna — ajánlotta szívesen, lelkesen. Szekeresné a gépre nézett Vali is. Vali szeme szinte simogatta a csillogó esztergapadot. Külön-külön minden alkatrészét a

z amerikánert, a szánt, az orsószéket amikről Szekeresné egyelőre még nem tudta, hogy milyen célt is szolgálnak. Csak anynyit tudott hogy megtöltik az ember életét tartalommal... Félhárom után feltörölte a követ s a házak árnyékába húzódva ballagott hazafelé. A megolvadt aszfaltot hullámosra gyúrták az autók s amint egy-egy elsuhant mellette, nem kicsi büszkeséggel nézett utána. — Az új autókba holnap már én esztergályozom a... mit is? a dugattyúcsapszeget. A haladószellemű amerikaiak egyöntetűen kifejezésre juttatják felháborodásukat Korea békés lakosainak áilatias gyilkolása felett, amit Truman parancsára hajtanak végre és a felett, hogy az amerikai imperialisták nyiUan készítik elő a harmadik világháborút. Egyre több és több amerikai kapcsolódik bele ta tevékeny békeIiarcba. Az, aki ma nyíltan a béke védőjének vallja magát Amerikában, magára vonja a háborús uszítók uralkodó kl.kkjének fenyegető haragját, üldözését és megtorlásait, amelveket férfiasan el kell szenvednie. Az amerikai hivatalok csak a béke megvédésére kiadott felhívás aláírásgyűjtéséért uszító kampányt indítottak a nép ellen és az embereket börtönbe zárják. Igy Filadelfiában egyetlen nap alatt 9 polgárt vetettek börtönbe. (közülük négy nőt), akik aláírást ervüjtöttrk. Az augusztus 2-i newvorki tüntetéssel kapcsolatosan az Associated Press hírügynökség jelentése szerint 13 embert börtönöztek be és igen sok tüntetőt kegyetlenül megkínoztak. Az óriási propaganda-gépezet. — a sajtó, a mozi és az egyházak — naponta és óránként mérgezik az amerikai nép közvéleményét a Szovjetunióról, a népi demokráciákról és a Béke Híveiről szóló gyalázatos rágalmakkal. Fenyegetéssel, rábeszéléssel própálják az amerikaiakat alávetni a monopol stág akaratának. S ennek ellenére több mint 1.250.000 amerikai férfi és nő irta alá a stockholmi határozatot és állt a béke harcosok sorába. A béke utáni vágy és a támadó körök agresszív politikájával való elégedetlenség az amerikai nép széles rétegeiben egyre inkább teried, habár ezek közül az emberek közül még igen sok a reakciós propaganda befolyása alatt áll. Természetesen a háborús kalandok egyáltaláa nem népszerűek. Ezt bizonyítja az önkéntes katonai szolgálatra toborzó kampány kudarca is. Az Amerikai Egyesült Államok 5. hadserepre vezérkarának képviselője, aki a toborzást végrehajtotta, kénytelen volt bevallani a következőket: „Attól a pillanattól kezdve, amikor a koreai események megindultak, a katonai toborzásba vetett minden reményünk meghiusult." Az amerikai katonák, akiket Koreába küldenek, a monopolisták érdekeiért halnak meg és nem szívesen harcolnak. Az Associated Press hírügynökség levelezője a kővetkezőket jelentette még július közepén: „Ügy látszik, hogy katonáink nem kívánnak ebben a háborúban harcolni." Azok a katonák, akiket a koreai néphadsereg fogságba ejtett, egyenesen olyan kijelentéseket tesznek, hogy az Amerikai Egyesült Államok kötelesek volnának beszüntetni a koreai beavatkozást. Az amerikai vezető körökhen peszszimisztikus hangulat lett úrrá. Senki sem akarja az Amerikai Egyesült Államok kalandra vágyó külpolitikájának csődjéért a felelősséget vállalni. A köztársaságiak ezt a felelősséget a demokratákra hárítják, Johnson Mac Artúrra. Mac Arthur Johnsonra ... Az Amerikai Egyesűit Államok uralkodó köreiben a belső ellentétek egyre inkább élesednek. A köztársasági párt lapia: a New York Herald Tribun a következőket Irta: Az, ami rövid és olcsó háborúnak látszott, ma már néhánv hónapja tart. Igen, az „olcsó" villámháború nem sikerült! Korea népe a nemzetközi banditák, az Amerikai Egyesült Államok uralkodói ellen elszántan felkelt. A New York Times, mely köze! áll a vezető körökhöz, iria. hogy az amerikaiak áldozatai egyre nagyobbak és a nyugateurópai országokkal a szövetség inog. A lapnak továbbá nem tetszik a hivatalos személyiségek civódása és egymás hibáztatása, továbbá rámutat arra, hogv a mozgósításra vonatkozó rendeletek kedvezőtlen hatással lesznek az ősze várható kongresszusi választásoknál az uralkodó párt helyzetére. Az amerikai vezető férfiak kilátásai nem kedvezőek! A támadás rosszalásának növekedése és az ellentétek kiélesedése az amerikai uralkodó körökben azonban még nem jelenti azt, hogv az új háborús veszély kisebb Minél rosszabb az imperialisták helyzete, annál szívósabban keresik háborús kalandokban a kivezető utat. Az Amerikai Egvesült Államok hadi szükségletére kiutalt további nagy utólagos összegek bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták igyekeznek kiterjeszteni támadásuk méreteit. Egyedül a háborús uszítók elleni szívós és kitartó harc biztosítja a béke győzelmét. I. Girjejev. Tanítóink és a népi orosz nyelvtanfolyam Slovákia tanítói akik szeptember 25-én és 26-án Bratislavában összszlovákiai konferenc ára gyűlnek össze ezen a konferencián felkészülnek a népi orosz nyelvtanfolyamok munkáira is, amelyek a közeljövőben egész Szlovákiában megkezdődnek. Megismerkedni a szovjet pedagógiával, érvényesíten a szocialista pedagógiai elmélet és gyakorlat elveit, megismerni az orosz nyelv elsajátítása által a szovjet tudomány vívmányait — ezak kép:zik a legfontosabb feladatokat, melyekhez tanítóinknak hozzá kell látniok A tanulók m ndenfokú iskolán tanulják ezt a nyelvet, amely egyszersmind világnyelv és amely megnyitja számukra a tudomány kapuit. 173 magyar iskolában előadó tanitó a szünidő alatt nyelvtanfolyamot látogatott Bratislavában, ahol megismerkedtek az orosz nyelv alapjaival. A tanítók számára azonban nem elég csupán csak a nyelv alapjait elsajátítan. Hogy sikeresen teljesíthesse feladatát iskolánk kiépítésében falvaink átépítésében; meg kell ismerkednie a szovjet pedagógia gazdag problematikájával és annak segédtudományaival. hogy Igy elsajátíthassa a tanítás bevált módszereit, amelyek biztosítják számára a sikereket, mnd a nyelv tanításában, mind pedig a többi tantárgyak előadásában. E követelmény megvalósítását már a mult iskolai és folyamán meg ezdték amikor hozzáfogtak a szovjet pedagógusok legnagyobb jeler.töségü müveinek fordításához. Lefordították Teplov, Komikov, Szmirnov, Goncsarov Kajrov, Medinszky, Pécsem kova Goloszn cka és több- más szovjet pedagógus müveit. Teplov »Pszichologiája« már megjelent. Goncs-rov »Pedagogiá^a« és Medinszky »A pedagógika történetet cimü müve rövid időn belül megjelenik. Az orosz népi tanfolyamok rendezésével és az orosz nyelv elsajátításával párhuzamosan ajánlatos dolog orosz olvasótermet létesíteni, a falvakra pedig megrendelni a szovjet folyóiratokat, hogy földműveseink tájékoztatást nyerjenek a szovjet falu átépítéséről és képéről valamint a kollektív gazdálkodás előnyeiről és eddig elért óriási eredményeiről. Iskolai munkásaink, akik iárási pedagógiai testületekben tömörültek, kötelezettséget vállaltak, hogy fokozni fogják tevékenységüket az orosz nyelvtanításban és sok járási pedagógia testület külön kötelezettséget vállalt, amiről értesítette az Állami pedagógiai intézetet is. Nyugat-Németországban a haladószellemű tisztviselőket elbocsátják az állami szolgálatból Adenauer bábkormánya a nyugat- 1 viselőket, alkalmazottakat és munkánémeto/szági megszálló hivatalok akik valamely haladó szerveutasítására fokozza hajszát a nyu- t jaJ vagy e tervezetekkel rogatnemetországi békemozgalom ellen. , ' , , .„ , A bábkormány legutolsó ülésén úgy konszenveznek, azonnali hatállyal döntött hogy az összes állami tiszt- i menesztik munkahelyükről. Látogatás Moszkva északi kikötőjében Azóta, amióta kiépítették a Moszkva—Volga csatornát, a hétmilliós szovjet főváros kikötővárossá lett. A Volga segítségével és számtalan csatorna útján Moszkvának közvetlen közlekedési összeköttetése van több tengerrel. Moszkva úgynevezett „Észa, ki kikötőjében" igen nagy a forgalom- Erről a kikötőről szól a mi kis riportunk: Autónk nagy gyorsasággal rohan a sima aszfaltúton, amely a kikötőhöz vezet. A roskadásig megrakott teherautók végtelen sorit hagyjuk magunk mögött. Ezek az autók a fciJcö- , főből gépeket, szerszámokat és élei- j mi szert szállítanak, amelyek messzi vidékekről érkeztek id* és az ellenkező irányú autóáramlat a kikötőbe szállítja Moszkva gyárainak termékeit. — Milyen az Északi kikötő? — fordulunk kíváncsian a gépkocsivezetőhöz. — Majd meglátják... — Én igen szeretem a kikötő lüktető életét, mert igen érdekes. Az egyetlen dolog, amit nem bírok elviselni, az ottani fülsüketítő lárma, zaj, ami olyan jellemző minden kikötőre. Főleg nem bírom elviselni a kikötőmunkások folytonos kiabálását. A gépkocsivtaető nem válaszolt megjegyzésemre, csak titokzatosan elmosolyodott. LÁZAS MUNKA FOLYIK A KIKÖTŐBEN Az úgynevezett Északi kikötőnek, a Moszkva-Völga csatorna óriási áruátrakodó kikötőjének látképe valóban egyedülállóA nagy kikötő tipikus arculata tárul itt az ember elé és mégis egészen más kép, mint amilyet Nyugat-Európa tengeri vagy folyammenti nagy kikötőiben látunk. Az ember az első pillanatban észre sem veszi, hogy mi okozza ezt a nagy különbséget, csak aztán később, amikor alaposan körülnéz és keresi — de nem találja — a kiabáló, hangos kikötőmunkások csoportjait, ébred rá hirtelen arra, hogy a moszkvai Északi kikötőből szinte teljesen hiányoznak az emberek. És mégis, az áru kirakása és berakása szinte villámgyorsan történik. A rakpartnak az a része, ahol gépkocsinkkal megálltunk, egy pillanattal ezelőtt még teljesen üres volt és lám csak, most már a ládák egész hegirei tornyosodnak itt. Egy-egy hajó szirénája itt-ott megbontja a csendet, de emberi hangokat máskülönben nem is lehet hallani. Igy lehetőségünk nyilt irra, hogy itt is megismerkedjünk a szovjet technika egyedülálló vívmányaival, a rakodógépekkel, azokkal a gépekkel, amelyek megszabadították az embert az egyik legnehezebb munkától és ugyanakkor a rakodómunka mennyiségét néhányszorosára emelték. A 9. SZÁMŰ EMELŐDARU A rakparton egy óriási emelődaru áll. Ez a 9. számú rakodó emelődaru. Gépfülkéjében ott látjuk végre 02 első embert. Igor Grígorjev még fiatal fiú, nyugodtan és biztos kézzel irányítja ezt a hatalmas gépet. Egy gombnyomásra a levegőbe emelkednek az emelődaru hatalmas karjai, a nagy tengerjáró hajó fölé, azután megint leereszkednek, óriás i vasmarktik. ba egy csomó ládát emelnek és kirakják a partra. Egy másik hajóra éppen zsákokat raknak és a zsákokkal megrakott teherautó közt szüntelenül fut egy villanyerőtől hajtott futószalag. Ennél az egész munkánál két ember segédkezik, akiknek egyetlen feladatuk, hogy a zsákokat a futószalagra dobják. önkéntelenül •is eszünkbe jutnak más kikötök, a félig mezítelen, napégette, izzadó kikötőmunkások tömegei, akik a nehéz teher alatt földig görnyednek és keskeny hidakon át vonszolják a terhet a hajók gyom. rába. CSAK HÁRMAN MARADTAK... Igor Grigorjev azonnal megmagyarázza nekünk ezt a különös képei: — Ezt az emelődarut három évvel ezelőtt helyeztük üzembe. Az első év alatt 50.000 tonna árut raktunk ki vele. A következő évben a gép telje, sítményét 20-000 tonnával emeltük, a mult évben pedig a teljesítmény már elérte a 150.000 tonnát. És mindehhez elég három ember, vagyis mi hárman, akik az emelő darun egymást váltjuk a műszakokban, mert a kikötőben éjjel-napal folmk a munka. Hogy más szavakkal mov.dtom. mi hárman három év alatt 17.000 vasúti tehervagón rakományt adtunk át. — És mi történt az emberekkel? — érdeklődünk tovább. Igor Grigorjev csak mosolyog, — Nos. hát emberekre is van még szükségünk. Hiszen még nem gépesítettünk. minden kikötőt. A kikötőmunkások egyrésze más kikötőkben dolgozik, sokan közülük teljesen más munkaszakaszon dolgoznak és tanulnak tovább. Én is tanulok. A munkaidény alatt itt dolgozom, télen azonban Gorklba vfazom, nhoj a folyami hajózás; iskolán folytatom tanvimánrtclmat- Sokan a.r*rt tanulunk, hogy tovább fejleszthessük kikötőink gépesítéséi. Ugyanis azt akarjuk, hogy a szovjet kikötőmunkások teljesen elfelejtsék, mit jelent a nehéz testi munka. a