Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)

1950-09-21 / 218. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! mm IfcöSÉS A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 21, csütörtök 3 Kčs III. évfolyam, 218. szám Harmincéves a „Rudé Právo 1920 szeptember 21-én jelent meg Prágában először a „Rudé Právo", Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak központi lapja. Ezzel fáradhatat­lan és tevékeny pártharcos született, amely hűséges segítőtársa volt Pár­tunknak 30 éves harcában a dolgozó nép jogaiért és új szocialista jövőjé­ért. Mint a Párt harci ébresztője, győztesen került ki a csehszlovák burzsoázia és népeink ellenségeinek állandó üldözéséből, még pedig azért, mert a munkások lapja vo'l. akik szerették és támogatták, akiknek éles fegyvere és az igazságuknak értékes hírnöke volt. A munkásság önfelál­dozóan terjesztette és anyagilag biz­tosította saját lapját. A „Rudé Právo" 30 esztendeje a Csehszlovákia: dol­gozó nép Kommunista Pártjával való elválaszthatatlan egységének bizonyí­téka. A „Rudé Právo" 30 éve az igaz­ságért, a békéért, a hazáért és a szo­cializmusért folyó harc harminc esz­tendeje volt. Küzdelmek sorozata először a munkásosztály harci egy­ségéért, később az egységes, fasiszta­ellenes népfrontért, a háború és a fasizmus veresége és a nép dicsősé­ges győzelme után pedig a haza fel­építéséért és a szocialista tarsada'.om megteremtéséért. A „Rudé Právo" ejső napjaitól kezdve segített megszervezni és meg­szilárdítani Pártunkat. Nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a leg­job, osztály szempontból legqn tudato­sabb és legbecsületesebb munkások­ból, akik 1920-ig a szociáldemokrata párt tagjai voltak, valóban forradal­mi párt alakult ki, amely a legnehe­zebb körülmények között is győzelem­re tudta vezetni a csehszlovák mun­kásosztályt. A „Rudé Právo" segített a mun­kásság osztályöntudatának emelésé­ben. segített meggyőzni őket az osz­tályharc szükségességéről, arról, hogy a kapitalista uralmat meg kell dön­teni, mert ez egyedüli -útja a mun­kásság szabad létének. A „Rudé Prá­vo" segített a munkásságnak a mun­kanélküliség állandó veszélye, az éh­ség, bércsökkentés és az elbocsátá­sok elleni harcaiban. A „Rudé Právo" segített terjeszteni Marx, Engels, Lenin és Szftálin hal­hatatlan tanítását, hasábjain oktatta a Párt tagságát és funkcionáriusait, megismertette velük a marxista elmé­letet és annak gyakorlati felhaszná­lását. A „Rudé Právo" a Nagy Októberi Forradalom vívmányainak mindig fáradhatatlan terjesztője volt. Né­pünkhöz eljuttatta az igazságot a Szovjetunióról, könyörtelen harcot vívott a becsmérlések és rágalmazá­sok ellen, amelyekkel a szovjetek or­szágának ellensége; arra törekedtek, hogy népünk ne tudja meg az igaz­Ságot és ne intézze sorsát a szovjet népek példáján okulva. A „Rudé Právo" a legnagyobb je­lentőséget a fasizmus és a háború elleni népfrontért folyó harcokban szerezte, amikor az állami és nemze­ti önállóságért küzdött. A „Rudé Právo" e korszakában a lap élén Klement Gottwald elvtárs munkatár­sa, a nemzeti hős, Sverma elvtárs át­lőtt. Amikor a hazai reakció elárulta népeink érdekeit és a fasiszta Hitler bandáknak Münchenben szégyentel­jesen kapitulált, akkor a súlyos áldo­zatok árán kiadott illegális „Rudé Právo" dolgozó népünket, a cseh nemzetet ellenállásra tüzelte és segí­tett a Pártnak abban, hogy megszer­vezze harcát a megszállók ellen­Amennyire szerette és támogatta a Rudé Právot a doCgozó nép, úgy gyű­lölte a burzsoázia, amely minden esz­közzel el akarta hallgattatni ezt a harcost és lehetetlenné akarta tenni megjelenését. Azonban a „Rudé Prá­vo"-! nem tudták elhallgattatni, nem lehetett elhallgattatni a nép hangját. Ezért a „Rudé Pr?vo"-t nem tudták megfojtani a náci megszállók sem, bár leleplezés esetén a „Rudé Právo" kiadásában vagy terjesztésében tör­ténő minden részvétel biztos haí'ált jelentett. A „Rudé Právo"-nak még a felsza­badulás ut:n, a Köztársaság felépí­tésének megszervezésében nyújtott segítsége melleit le kellett lepleznie az áruló reakciót, amely dolgozó né­pünk egy részének bizalmával visz­szaélve, fel akarta használni ezt a né­pet a burzsoázia hatalmának felújí­tására, a régi idők visszahozás' ra. A „Rudé Právo"-nak nagy érdeme van abban, hogy a reakciónak e tervei vereséggel végződtek 1948 történelmi februárjában. A „Rudé Právo" Pártunk szabad­ság/ért folytatott harcának történel­mében az elmúlt időkben hatalmas fegyver volt és ma a Párt erős se­gítője a dolgozók új, boldog életének felépítésében a felszabadult Köztár­saságban. A „Rudé Právo" történelmének kezdete összefügg Csehszlovákia Kommunista Pártjának keletkezésé­vel. A cseh munkásosztály a Nagy Októberi Forradalom hatása alatt az első világháború után a nemzeti fel­szabadítással egyidejűleg a szociális felszabadulást is ki akarta harcolni. Azonban nem volt tapasztalt vezető­je, forradalmi pártja, hasonlatos a dicsőséges SzK(b)P hez. A szociálde­mokrata párt vezetői elárulták, op­portunista jelszavaikkal kibújtak a burzsoázia elleni osztályharc alól, mondván, hogy „lehetetlen a romokat szocializálni" és, hogy „várunk, míg a gazdasági élet rendbejön és az­tán szocializáljuk". Azonban a bur­zsoáziának sikerült megszilárdítania hataknát és megkezdte harcát a munkásság még erősebb megnyomo­rítására és a dolgozó nép elnyomá­sára. Ebből keletkezett a szociáldemokra­ta munkások ellenállása jobboldali vezéreik ellen- A Párt további poli­tikájáról a 13. kongresszusnak kel­lett volna döntenie az 1920 szeptem­ber 25-től 28-ig tartó napokban. Ami­kor az árulók, élükön Tuszár minisz­terelnökkel látták, hogy a kongresz­szuson kisebbségben maradnak, el­határozták, hogy elhalasszák, kiléptek a kormányból és szabad teret adtak a hivatalnok kormánynak, amelyre a hóhér szerepe várt a forradalmi munkásosztály elleni harcban. A munkások azonban azt fejelték, hogy a kongresszust megtartják az előírt időben, miután erre már meg is választották küldötteiket. A prá­gai szociáldemokrata bizalmiak ak­ciós bizotts-got választottak, amslly átvette a Párt épülete és nyomdája feletti védnökséget és szeptember 16 Ján a „Právo Lidu"-ban, amely ed­dig az ideig a Párt központi lapja volt, megjelent a bizalmiak határo­zata, hogy a kongresszust mégis meg­tartják. Ezután az események után a szo­ciáldemokrata jobboldal a Párt szét­bomlasztásába fogott, amikor szep­tember 18-án más prágai nyomdában kiadta saját újságjának első számát, amely a „Právo Lidu" régi elneve­zést viselte. A Párt baloldali tagjai is kiadták ezen a napon saját újság­jukat, amely a „Staré Právo Lidu" elnevezést viselte, hogy ezzel is ki­fejezésre juttassák, hogy az eredeti munkás- és szocialista folyóiratról van szó. A jobboldali szociáldemokraták az­után a bíróságon kierőszakolták azt, hogy a „Staré Právo Lidu" elnevezést ne használhassák. A bíróság erre vil­lámgyorsan döntött, hiszen a mun­kásosztály elleni lépésről volt szó. A baloldal ebben a helyzetben kényte­len volt la,pia számára új elnevezést választani. Új elnevezése is a „Prá­vo Lidu" régi hagyományaira kellett, hogy támaszkodjék, ameddig a való­ban szocialista párt lapja volt. Egy­idejűleg azonban meg kellett külön­böztetni a jobboldali „Právo Lidu"­tól, amelyet a munkások ötletesen „Bílé Právo"-nak kezdtek írni- Innét származik azután a „Rudé Právo" el­nevezés. A régi „Právo Lidu"-nak csupán két száma jelent meg. Szeptember 20­án, héťfôn az esti kiadás már „Rudé Právo" esti lapja elnevezés alatt je­lent meg és szeptember 21-én kedden reggel megjelent a „Rudé Právo" el­ső reggeli kiadása. A „Rudé Právo" ekkor, mint a szociáldemokrata baloldal lapja je­lent meg. Első számaiban minden fi­gyelmét a Párt előkészített kongresz­szusára fordította, amely a meghatá­rozott időben összejött és elítélte a joboldali vezetők bomlasztó politi­káját. A szociáldemokrata párt jobbolda­li vezetői azonban a Párt székhe­lyének és a Rudé Právo nyomdájá­nak, a Lidový Dűm-nak formális tu­lajdonosai voltak. Ezt az ürügyet rendőrtámadásra használták fel a Lidový Dúm ellen és december 9 én szuronyok segítségével elfoglalták. A munkások nagy tüntetést rendez­tek, amely Kulda munkás agyon,lövé­se után a prágai parlament előtt ál­talános sztrájkban csúcsosodott ki. Több, mint egymillió munkás vett ebben részt. A cseh országrészek já­rásainak egész sorában ostromálla­potot hirdettek ki. Moston a tüntetők ellen katonaságot vezényeltek ki, öt munkást agyonlőttek, huszonhármat súlyosan megsebesítettek. A, sztráj­kot a legkegyetlenebb módszerekkel nyomták el- Amikor 1948 februárjá­ban a reakció meg akarta ismételni azt. ami neki 1920 decemberében si­került, a munkásság bebizonyította, hogy a történelem jó iskola volt szá­mára. 1921 májusának első felében ült össze a szociáldemokrata baloldal kongresszusa, amelyen 562 szavazat­tal 7 ellenében elhatározták, hogy a Párt új neve Csehszlovákia Kommu­nista Pártja lesz. 1921 május 18-án a Rudé Právo mint a Kommunista Párt központi lapja jelent meg. A fiatal Párt és a fiatal Rudé Prá­vo egyenesen a kenyérért és munká­ért folyó legkeményebb munikáshar­cokba keveredtek. A prágai fém­munkáisok, az elbocsátott szlovákiai építkezési és földmunkások óriási méretű sztrájkjai, főleg pedig a bá­nyász- sztťáijkok, amelyek az egész Köztársaságot érintő 150.000 bányász általános sztrájkjában csúcsosodtak ki 1923 augusztusában, lekötötték a Rudé Právo főérdeklődését, amely irányította a harcot, mozgósította a nyilvánosságot a munkásság támoga­tására, megbélyegezte a szénbárók hatalmas méretű nyerészkedését és segítséget szervezett a sztrájkolok ré­szére. A Pártnak azonban az opportuniz­mus maradványai ellen is kellett har­colnia, amelyek soraiban még tartot­ták magukat. Ez a harc folyt a „Ru­dé Právo" lapjain egészen 1929-ig, amikor a CsKP gottwaldi vezetés alá került, miáltal a Párt bolseviki párt lett. Abban az időben szerezte meg a „Rudé Právo" nagy tekinté­lyét és népszerűségét a dolgozók kö­zött, mivel segített megszilárdítani a Párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatot és megindította a nagy gazdasági harcot a közelgő súlyos ka­pitalista válság ellen. A burzsoázia ellen folytatott meg nem alkuvó harcáért és azért, hogy megmutatta a munkásságnak a sza­badság felé vezető utat és szervezte harcát, a „Rudé Právo"-t állandóan üldözték. A sajtószabadság csak a burzsoá sajtót illette meg. míg a „Ru­dé Právo"-t, amelyet a Párt csak a legnagyobb áldozatok árán tudott ki­adni, elkobzással, hivatalos besünte­téssel, az el árusítás betiltásával és sajtóvádakkal nyomták el. A legna­gyobbméretű munkanélküliség és fa­sizálás idején, az 1933—35-ös évek­ben a „Rudé Právo"-t csaknem na­ponta elkobozták és néhány hónapon belül többször hivatalosan beszüntet­ték. Szerkesztőit bezárták és üldöz­ték. Ilyen körülmények között kezdte meg a Párt a „Rudé Právo" illegális * Pét** I- hrttM 19*1. f Óllo 89 hrrHH ruoe mm forte* msíx ttmmnaá smwr fcjKtsiofiHM I " (fBKS MWHOTKtt «!ÍW*a«Min p^.^ ^ Do prvních rud boja za práci, ch 14b, púd u a •vobodui Stnňta Komunísmus - jediná záchrana KI. Gottwald. vSocUBuSckv. mfrúntrIMuxuilck*, |>k pM oceňuj! nluibv >»o»- ••oműiU w.rrtcy tocraui ro»­tM taBwtroíi a vy^ý- ""'^cb, tfcáÉkL. PUtteky P i k pcbW ;<rlk», -"<«*> » 12 Itt n oMwd prtce pr. *nfm oMtaw. A rý- M SkoMr, pta SM.000 Kí rf * \ " í 2í*2Íľ „ ÄJľVJI ,T Priv* ir* bltac. W aebo Prtótv dr. W I . Ie r do- F,-.­tar A ttk <Mle.ZlT.Cfca: Alt . Jtaýc* kaptlxJiftických pod*M xa «al od tomttM. 1B0.0M M n Wer- b 1 a k o b y t * . o e I a I let . ek y eh « niL \> ptaŕ .p^tM. Prtre®' , ^ .r protpfeti *.-»ovrcf ohAodi t«o v 4 d e ... e n • k riI a, nt | .1.d £í ej. ' imn tidilobUmťiricb itwir je — i ba*v. AtfvoMtí* kancHM MhOt Wiatfa Neri (*oto divu, fe títo Ndé a ieflc.1 to. ata** dividenda, ataj* odjrfr, a elefrt daatáa WI.J00 ttl a Wtrvrea v daňových 1 »"">«•» toM* froa 7tiň*< rwí^TílM vVľlWaTkiwý byl r»- vfeadi jed*oho dnrfaív. ob- pokr^ov^i v, rt-é Jouvadnl poltia. Mi­lan vyaotó konj<-*» r. Pf«1rt»v* ť: cWHLÚ kolori. Zokaiý pa« Me!.«««r «d> tfden p favU r ahrant oi.m rt»«, » dob* • I «tt »lc o- if«*oja m i 15.000 Kč 'äjgT ^ — ( 11 • 1 i » • I I, v -- . ^ — ty ťjl. vlády. pm* krm*. KAMi • hweUWeb. Povo |n • vo* ttot* Mrieš •Bardov* paj»> I i A ri*» S Keiaaiittaaasít aekletl Mky a* tmW* ncUv.il. Ve ryfuMr Het aa pokračuj « J »* «< má paitt tí rb. kte* dMlua* M­: L orari « alavH «U. n^tacl Tfl­r-t*»III.ae»a irald. ae.a­rlaaaý«l> illlitt aa dliíb«| dobé ili'tul • e x • ay. ZaK rainWenlvo paoa Cucto r»í«;e aebo > T "i«mt foápory. .SoctíIW., I Cicsm mH ataoa • »»ra ŕato y«-l t'ioiumt pŕermiovany. Zla*l , xnal t<n»rl ale* prie I aa bývali b (d t a klada'milioat — I SaaCaané a* pere »p(Ba>» prtdlo rodtry i Na hroba rtmefko-rakomkŕctlnl arte • ; : . . a I • a é. aebo do 1, . a e e i'Stfťbmvch a «r. aoc. ntrany. H»f. aee. pft- \ pnvidí M. imperl.H,™. r^mnt+ip*. JalK /*tli illky k.pJI.Ulllc- d4d obv-A.il r~«nu Stfibrnytl. t draneovW ; r i a I U 11 ck «a t »3 a n i^ • Web k c M • i a I k 'nttW a i podobách Seíýeb »rvo»en! k-ap4U>a, ivťUenoo cíwtl M mei.­- . 1 I ,' M.Há C^*™. U— . — 'r. tP r 'Gdni rTH \ , v, V H (lUMtWML •a. A ? teay *>H MOMp<Hl. bdn M TnWri oraD rnňátKB a aanl osaejl *t p »«»dial. fTOKnCB /tptŕ­m ma. t at wnt i .. af a M% a ndM jbm A a utebAmto (toovMto bfMr­by alea piati aa daalch f'U'ln •*«! a«l ítirt, al* "" " (í »• *<| pMiiaá IrrtelOad, .-vVííct-w ľbroieirtai^a r -mwjiktivit mb>-vM« km*, pc rota klada a Mdy MM twrtP niim mum prád ­.leba-«iýbrtdrat.olaa'ail m e i d ; aepHnáíi roloOiftia a Iívbo vleeh nknM. Tam nenl po* tfley vilky, aýbr} politika mira. A In vi* "o, poatvaJi tam aenl dlkla­y bjríoaile, aýbrt dfktito­a bMs, M«n4 odbour*|áni meid a Sromudné propeuitAni, loupenl Booíáintho po|(4téni • manniMná d i M*tb«a m Mtatlcký torcr, vííke a nlÉení kokwňi — to |« politika Importollamu, ^ jeho východisko c krl«a. ••Sama ae> vín )a pro prn««|ici ll<5 né|nkA jlné východisko z krta*, j'ni c A „Rudé Právo" szerkesztőségének Praha Drága elvtársak! Harminc esztendeje harcol a „Rudé Právo" Csehszlová­kia népeinek szabadságáért, a szocializmus győzelmééit ha­zánkban. A „Rudé Právo" számunkra lángoló példa volt a múlt­ban és útmutatónk a jelenben. Ezért a Ti ünnepetek a mi ün­nepünk is és Csehszlovákia magyar dolgozóinak elvtársi, harci köszöntését tolmácsoljuk nektek ebből az alkalomból. Legyetek továbbra is zászlóvivői a dolgozó tömegeknek, mutassátok az utat mindannyiunk számára, húrcoljatok to­vábbra is a munkásosztály és vele a szocializmus végleges győzelméért. Világítsátok meg Csehszlovákia népei előtt a szocializ­mus felé vezető utat: Sztálin útját, melyen hazánkban Gott* wald elvtárs vezetésével haladva építjük szabad népeink boldog jövőjét. Az U) SZÓ szerkesztősége. kiadását és számos értékes tapaszta­latot szerzett a burzsoázia és a fasiz­mus ellen folytatott további harcok­hoz. Valójában tehát a „Rudé Právo" soha nem szűnt meg megjelenni. A Szovjetúnió ellen iranyuió leg­nagyobb uszítás és gyalázkodás elle­nére sem sikerűit soha dolgozó né­pünket a Szovjetúnió ellen hangolni. Ebben a „Rudé Právo"-t nagy érdem illleti meg. Fáradhatatlanul éles kri­tikai akciót vezetett a csehszlovák kormány hivatalos politikája ellen, amely Csehszlovákiát a szovjetelle­nes háborús előkészületek előterébe sodorta. 1934 júniusában a kormány kénytelen volt e".ism«rni a Szovjet­uniót, sőt 1935 májusában kölcsönös megsegítés; egyezményt is aláírt a Szovjetunióval. A „Rudé Právo" eb­ből az alkalomból rámutatott a cseh­szlovák politika eddigi csődjére, amely ezideig ellenséges állást foglalt ei a Szovjetúnióval szemben és is­mét megszilárdította a Párt tekinté­lyét a dolgozó nép között. A „Rudé Právo" a legnagyobb be­folyást a cseh népre 1935—36-ban gyakorolta, amikor Sverma elvtárs irányításával hangsúlyozta az egysé­ges fasisztaellenes front megalakítá­sának szükségességét. A cseh nép ha­talmas háborúellenes megnyilvánu­lásai éa az északi határvidék Hen­lein-terrorja, valamint a hazai reak­ciónak Hitlerrel való paktálása élleni felzúdulás megakadályozta, hogy a fasizmus a cseh országrészekben dön­tő sikert arasson. Felejthetetlenek a tizenkét év előtti szeptemberi na­pok, amikor a „Rudé Právo" segített a Pártnak az egész nemzetet megszer­vezni a Köztársaság védelmére. Ab­ban az időben a „Rudé Právo" pél­dányszáma négyszeresére emelkedett. Amikor a szövetkezett külföld; és hazai reakciónak sikerült keresztül­vinni a Hitler előtti kapitulációt, ez mindenesetre következményekkel járt a „Rudé Právo"-ra, a fasizmus, Hit­ler és a hazai árulók ellen küzdő fá­radhatatlan, harcosra. 1938 okt- 20-án a Syrový tábornok kapituláló kormá­nya hivatalosan betiltotta a Rudé Právst és egyúttal beszüntette a Kommunista Párt törvényes tevé­kenységét. A Párt és a Rudé Právo azonban nem voltak készületlenek. A Rudé Právo a megszállás egész ideje alatt I megjelent, bár gyakran nagy időkö­zökben, mivel a szerkesztők és a műszaki munkát végző elvtársak többször voltak letartóztatásban. Az elfogottak helyébe azonban új harco­sok léptek és a Rudé Právo ismét megjelent. A szabadságharcokban a Rudé Právo súlyos veszteségeket szenve­dett. Sverma János főszerkesztőn kí­vül, aki a szlovákiai hegyekben esett el mint partizán, kivégezték Július Fucsíkot, a Rudé Právo és a Tvorba szerkesztőjét, továbbá Eduard Urx elvtársat és hét rnásik vezető szer­kesztőt, valamint számos szerkesz­tőségi munkatársat. Munkájuk és áldozatuk azonban gazdag gyümöl­csöt hozott. Az ő mérhetetlen áldoza­taik és érdemeik nélkül nem lehetett volna a Rudé Právo az, ami ma, az egész dolgozó nép kedves lapja. A »Rudé Právo« 1945 május 10-én, a Prágáért folyó harcok idején je­lent meg ismét. Üjra a prágai Lido­vý Dúmban nyomtatták, ott, ahol 1920 szeptemberében először megje­lent. Mindjárt a felszabadulás után a »Rudé Právo« a csehszlovák köztár­saság legnagyobb lapja lett Napi példányszáma soha nem esett 400.000 alá, míg ma több mint háromnegyed millió példányszámban jelenik meg. A »Rudé Právo« ma a szocialista holnap legerősebb h rdetője hazánk­ban. Ismételten segít a Pártnak moz­gósítani a népet az országépítő mun­kára és- hazánk fölépítésére, oktatja a népet az új munkamódszerekre a gyárakban és a földeken, ösztönzője népünk nagy alkotó kezdeményező ertjének és kiapadhatatlan forrása a marxi-lenini tanok elsajátításában. Kitartóan hirdeti államunk összes nemz;ti és a Szovjetúnió népei közti testvérieséget. és elszánt harcba ve­zeti a népet a tartós világbéke meg­őrzéséért. A »Rudé Právo« útja csehszlovák Kommunista szülőpártunk oldalán, útja a szocializmusért folytatott el­ső harcoktól egész a mai szocial'sta épités dicső idejéig hatalmas és gyö­nyörű bizonyítéka annak, hogy mi­lyen erős eszköz a kommunista saj­tó a dolgozó nép kezében és hogy mi­lyen nagy munkát képes elvégezni boldogságáért és jövőjéért. Róbert Vlach.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents