Uj Szó, 1950. szeptember (3. évfolyam, 201-226.szám)
1950-09-20 / 217. szám, szerda
Víl dg proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 szeptember 20, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 217. szám A békés építőmunka frontjáról A kisüzemek is megadják a választ az imperialistáknak SIKERRŐL SIKERRE Reggelenként, mikor a munkás m unkába indul, az újságokban újabb és újabb híreket olvas a koreai népről. Visszaemlékszik a hitleri idők kegyetlenkedéseire és arra, amit annak idején mondogattak, hogy Madridnál Prágáért és Bratislaváért is harcolnak. Azzal a meggyőződéssel megy munkába, hogy Pegunná! és Pusannál Bratislaváért is harcolnak, az ő házáért, jövőjéért és családja jövőjéért. Hasonlóan gondolkozik dolgozó parasztunk is, miközben beszántja a mezsgyéket. Hasonlóan gondolkodiksok pap is, akik még emlékeznek, hogy Hitler is eleinte kommunistaellenes uszítással kezdte, hogy aztán üldözhesse a papságot, az egyházat és a vallást. Ezt tanúsítják a következő levelek, amelyeket ipari és földműves dolgozóink igaz meggyőződésből írtak: Mi, az érsekújvári építővállalat munkásai az egész haladó világgal együtt tiltakozunk Korea lakosságának barbár bombázása ellen. Meg akarjuk mutatni, hogy mint nagy üzemeink, úgy a kisebb üzemek is munkánkkal válaszolunk az imperialistáknak. Köteleztük magunkat, hogy a téglagyártás termelékenységét havonta 45 százalékkal fokozzuk. Ezt a teljesítményt megtartjuk az idény végéig. Átint látjuk, — és megerősíti ezt Jasan elvtárs, a téglagyár régi munkása is — a munkások ezt a kötelezettséget teljesitik, sőt túlteljesítik. Maga Jasan elvtárs azzal járult hozzá, hogy a kiselejtezett anyagból új keverőgépet állított össze. Igy a munkások nemcsak fokozott lendülettel, hanem újítójavaslatok segítségével is teljesítik vállalt kötelezettségeiket, Tasko Béla, Érsekújvár. Lassan közeledik a Béke Védői vllágbizottsága kongresszusának napja. Erre a kongresszusra üzemünk szép békekötelezettségeket vállalt, amelyet Široký elvtársnak is bejelentett Hogy betartsuk adott szavunkat, állandóan ellenőrizzük a kötelezettségek teljesítését. Megrendeztük az élmunkások, újitók, mesterek, párt, szakszervezeti és ifjúsági funkcionáriusok aktíváját, amelyen határozatot hoztunk: Hogy adott szavunk értelmében csökkentsük a hiányzásokat és az üzemi hullámzást (ami eddig nem igen sikerült), minden központunkban bizottságokat alapítunk. Azon osztályoknak, amelyeken az összes munkások versenyben állnak, teljesen ki kell kiiszöbölniök a megokolatlan hiányzást hogy vállalt kötelezettségük szerint élmühelyekké válhassanak. Fontolóra vettük az ellentervezésben mutatkozó hiányokat és megállapítottuk hogy a dolgozók gyökere alkalmazottaink politikai és szakképzettségi színvonalában van. Hogy ezt a színvonalat emeljük, politikai, gazdasági és szakiskolázást rendezünk az összes alkalmazottak részére. Ezeket az iskolákat a munkások lakóhelyén állítjuk fel, hogy a vidékről bejáró alakalmazottak is résztvehessenek rajtuk. Az 1951 évi ellentervezéssel nyert összes kedvező tapasztalatokat felhasználjuk már ez év utolsó negyedévében is. Elfogadjuk Podbrezová felhívását az újító hónap megtartására és mindent megteszünk, hogy a legnagyobb számú újító javaslatot é jük el. A felsorolt határozati pontokat az egyes műhelyek külön-külön kidolgozzák. Hisszük, hogy teljesítjük a béke kötelezettségvállalások minden pontját, mert be akarjuk bizonyítani, hogy munkávaj harcólunk a békéért. Bulko István, Skoda művek, Dubnica. IGY BESZÉLNEK A FÖLDMŰVESEK! Mint a világ többi haladószellemü emberei, mi, a verebélyi járásban lévő Pany község földművesei, azzal a felhívással fordulunk az imperialista gyilkosokhoz, hogy azonnal változtassák meg politikájukat, mert számításukkal zsákutcába jutnak, láthatják, hogy az egész világ ellenük van. A mi kis falunkban mi is megmutattuk békeakaratunkat és gyűjtést rendeztünk a koreai gyermekek javára. Az emberek igyekeztek a lehető legtöbbet adni. Egyesek mondták: „Rozsot nem adok, búzát azonban igen, akár a saját tartalékomból. Még pénzt is adok valamennyit." Igy a gyűjtés, amely csak 3 óra hosszat tartott a 700 lakosú községben, csaknem 6 ezer korona készpénzt és kb. 20 mázsa gabonát eredményezett. Azt mondták az ajándékozók:' „Adunk akkor is, ha magunkat rövidítjük meg vele. Hiszen nálunk van szabad kenyér, vehetünk amennyit csak akarunk. Segítenünk kell azokon, akiknek nincsen lehetőségük, sem idejük földjüket ősszel bevetni és biztosítani a kenyerüket. Ha az utolsó karéj kenyerünket kellene velük megosztanunk, akkor is odaadnánk." Mi, panyiak, a saját börünkön éreztük a háború borzalmait. Szomorú tapasztalatokat szereztünk. Az én férjemet például álmából hurcolták el búcsú nélkül és örökre. És sok hasonló esetnek voltunk tanúi. Mi lehet hát ott, abban a szerencsétlen Koreában, hiszen Amerika minden gyilkos eszközzel pusztítja azt a népet, amely még csak most kezdte volna el hazája felépítését. Mi Csehszlovákiában nem fogunk éhezni, bár ellenségeink akadályozni igyekeztek termelésünket. Ezek a gazemberek azonban elhullanak a sorainkból, mert ha a kis- és középparasztok mind áttérnek a közös gazdálkodásra. akkor teljesen letörik a falusi reakció. Minden falusi dolgozó s meggyőződéses harcos az EFSzbe tartozik és ott fog dolgozni. Nem tartoznak már közénk a dagadtra hizott volt bankárok, nagybirtokosok, grófi sarjak és ennek a letűnt világnak a maradványaira, sincs szükségünk szövetkezeteinkben. Azok, akik elmentek Amerikába és ott a béke szájhős ellenségei lettek, bizonyára nem érezték a háborút saját testükön. Az ilyenek a múltban csak távolról „szemlélték" a háborút. Az ilyenek beszédére nem adunk. Engedjék nekünk békében felépíteni gyönyörű jövőnket, a munkások és parasztok államát, Meneslk G., földművesasszony, Pany. Ďuriš miniszter a gy őzt es EFSz-ekhez Végezzétek feladataitokat továbbra is felelősségiek tudatában A prágai Slovansky dómban az 1950-es év aratási versenyének győztes EFSz-eit Duríš elvtárs, földmüvelésügyi miniszter tüntette ki. Ďuriš miniszter beszédében, amelyet a kitüntetett földműves szövetkezetek képviselőihez intézett, hangsúlyozta az idei aratási munkák eredményességét, a szövetkezetek közötti verseny nagy jelentőségét. Majd beszédének további részében az állami tervhivatalnak legutóbbi jelentésére utalva, megállapította, hogy a mezőgazdasági tervteljesítést földműveseink sikeresen hajtják nagyjából végre. A hektárhozamok emelkedése, a gyorsan végrehajtott gabonafelvásárlás, a burgonya- és a cukorrépatermés kiváló eredményei a tervet nemcsak hogy teljesítik, hanem nagymértékben túl is teljesítik. — Mindez azonban — hangsúlyozta beszédében Duríš elvtárs — nem ad lehetőséget arra, hogy az eredményekkel megelégedettek legyünk, mert azokon még nagyon sokat kell javítanunk. Maga Klement Gottwald, köztársaságunk elnöke, hangsúlyozta legutóbbi beszédében, hogy a baráti, türelmes tneggyözés módszere az egyedüli helyes út, amelyen keresztül földműveseinket a közös szövetkezeti gazdálkodás céljainak meg kell nyerni. Minden eltérés ettől az alapelvtől helytelen, sőt rossz eszköz lenne, vagyis pontosabban minden egyes eltérés ezektől az alapelvektől azt jelentené, hogy egyenesen fékezzük, megkárosítjuk a fejlődést. Elvtársak és elvtársnők, azért ismételem köztársasági elnökünknek szavait, mert megfeledkezni erről az igazságról egyet jelentene az EFSz-ek érdekében kifejtett törekvéseink meggyőngítéséve!, pedig ezeket a magasabb termelés kifejlesztése érdekében épp erősítenünk kell. És ezért megnyugtathatom a boliuslavici földműveseket, akik arról írtak nekem, hogy állítólag az ő akaratuk ellenére akarják a tagosítást a községben végrehajtani, kivizsgáljuk ezt az esetet, mert- tagosítani a földet, a földet közösen és jobban megművelni az egyúttal azt jelenti, hogy egyesíteni akarják az embereket közös jóakaratban, hogy magasabb terméseredményeket érhessenek el. A meggyőzés munkája alapvető kelléke a jó munkának, a gazdag, magasabbrendü termésnek. Ďuriš miniszter ezek után a földmüvesszövetkezetek téli munkájával foglalkozott felhívta a szövetkezeti tagok figyelmét arra, hogy a téli hónapokban a szövetkezeti épületek helyreállítására, megjavítására kell a főhangsúlyt fektetni, majd beszédét ezekkel a szavakkai fejezte be: — A Szovjetúmó kormányának határozata a gigantikus építkezésekről igazloják, mit ad a szocializmus a mezőgazdaságnak a parasztoknak és azok családjának. Ti elvtársak az Egységes Földműves Szövetkezetekben végzett munkátokkal hivatva vagytok arra, hogy a munkásosztály hü segítségével kiépítsétek nálunk is a szocialista mezőgazdaságot. Nagy és tiszteletreméltó feladat ez. Éppen azért ma, amikor megköszönjük nektek az első szép eredményeket, amelyeket felmutattatok ezen az úton, arra kérünk, hogy ezen feladataitokat továbbra is felelősségtek tudatában, a szocializmus építése és a béke biztosítása érdekében végezzétek. Amidőn tervünk teljesítéséről beszélünk, ez azt is jelenti, hogy ma jobban és vidámabban élünk. Számokról beszélünk és a számok mögött új üzemek sorát látjuk felépülni, amelyek alapjában megváltoztatják Szlovákia arculatát. A számokban látjuk munkásaink, kis- és középparasztjaink becsületes munkáját, látjuk a jobban és gazdagabban megterített asztalokat, a több ruhát és cipőt, egyszóval a teljesebb és gazdagabb életet. Az 1950. évben kormányunk már háromszor csökkentette a piaci termékek árát és lényegesen kibővítette a szabadpiac hálózatát. Az árak csökkentésével és a szabadpiac kibővítésével fizeti vissza kormányunk dolgozóink erőfeszítéseit. Ezzel viszonozza azt, hogy a munkások az üzemekben jobb munkamegszervezéssel, újító Javaslatokkal és új munkamódszerek érvényesítésével emelik a munka termelékenységét és csökkentik a termelést költségeket. Kormányunk ezzel viszo- ' nozza továbbá azt, hogy a kis- és középföldmüvesek az idei békearatás folyamán az Egységes Földműves Szövetkezetek keretében már nagyrészben áttértek a közös munkákra s a közös gazdálkodásra, hogy a terményhozamok fokozásával és az állattenyésztés fejlesztésével biztosítsák nemzetünk élelmezését. A trnavai Kovosmaltban az elvtársak helyesen fogták fel a terv teljesítése és életszínvonalunk javulása közötti kapcsolatot, amidőn a villámtárgyaláson, amelyen a normák megszilárdítását propagálták, egy munkást rajzoltak meg, aki megfojtja az eddigi normát és magasabb normát tűz ki és a munkás alakja mellé államosított kereskedelmünk egy alkalmazottját rajzolták meg, aki a kirakatban megfojtja az áruk eddigi árait és azokat alacsonyabbakkal helyettesíti. Így tekintsünk a tervfeljesítés hivatalos számadataira és ezek a számadatok mindjárt közelebbiek, közvetlenebbek lesznek számunkra és ha olyan számadatokról van szó, amelyek a terv túlteljesítését jelzik, kedvesebbek is lesznek számunkra. Mit mondanak az 1950-es év első félévének tervteljesítéséről szóló számadatok Szlovákiában? Ezek a számadatok mindenekelőtt további sikerekről beszélnek, amelyeket Szlovákia iparosításában értünk el. Szlovákia iparosítását új üzemek építése, mindenekelőtt a nehéz gépipari üzemek építése jelenti. Ezt jelenti továbbá iparunk állandóan fokozódó igényeinek megfelelő szénellátás, ezt jelenti iparunk energiával való ellátásának biztosítása. 1950 első félévében a nehéz gépipar a tervet 101.2 százalékban teljesítette, ami a nehéz gépipar termelésének lényeges megnövekedését tekintetbe véve a mult évi termeléssel szemben értékes sikert jelent. Kívánatos azonban, hogy a nehéz gépipar a CsKP Központi Bizottsága februári ülésének és az SzKP IX. kongresszusa határozatának értelmében még jobban túlhaladja a tervet, annál is inkább, mert ez iparág feladatai a jövő évben még jobban megnövekednek. Az ellentervezés eddigi folyamata a nehéz gépipari üzemekben arról tanúskodik, hogy a dolgozók a normák megszilárdításával és azok felülvizsgálásával, az élmunkás és újítómozgalom kiterjesztésével felkészülnek arra, hogy nagyobb nehézségek nélkül már a jövő év elején teljesíthessék a gottwald! ötéves terv harmadik évének fokozott feladatait. A termelési terv teljesítésében értékes sikereket értek el szén- és fémbányáink ís, amelyek az 1950. év első félévében a tervet 100.2 százalékban teljesítették. Bányászaink munkáját karvini beszédeikben méltatták Gottwald elvtárs köztársasági elnök és Zápotocký elvtárs kormányelnök is. Zápotocký elvtárs azonban bányászainkhoz bíráló szavakat is intézett. különösen a bányászmunka termelékenységével kapcsolatban. Zápotocký elvtárs a következőket mondotta: „Jóllehet teljesítjük a terveket és ellenterveket, az egyénenkénti átlagos teljesítmények alacsonyabbak és ezzel csökkent a termelékenység is." Tehát a magasabb munkatermelékenységért vívott harc a bányászatban bányászaink legközelebbi feladata. Jóllehet az energetikai szektor az 1950-es év első félévének tervét 100.7 százalékban teljesítette, a terv teljesítésének egyenetlensége és különösen ez év második negyedévi tervének nemteljesitése sok zavart okozott üzemeink működésében. A vízierőmüvek és villamosművek tervezett építése a jövőben kiküszöböli a zavarokat az áramszolgáltatásban, amelyet különösen a folyók alacsony vízállása okozott. Sikeresen működtek az év első félévében a nehézipar többi ágazatai is, különösen a könnyű fémipar, amely a tervet 107.6 százalékban teljesítette. Az építkezési anyagok és a keramika! ipar azonban elmaradt, küönösen a téglagyártás, amelynek tervét ez év június végéig csak 90.9 százalékban teljesítették. A könnyűipar valamennyi ágazatában az ezévi első félév tervét nemcsak hogy teljesítették, hanem túl is teljesítették. A terv teljesítésének és túlteljesítésének kérdése a könnyűiparban kell, hogy mindenekelőtt a munkatermelékenység emelésének kérdése legyen, annál is inkább, mert időszerű szakkáderek bizonyos számának áthelyezése a könnyűiparból a nehézipar főágazataiba, különösen a nehéz gépiparba. Az a tény, hogy pl. a textiliparban a munkatermelékenység tervét nem teljesítették és az 1950. évi első negyedévével összehasonlítva a termelés értéke egy alkalmazottra számítva csökkent, arról tanúskodik, hogy ebben az ágazatban a terv teljesítésének kérdését még mindig nem oldották meg a munkatermelékenység fokozásával. A textiliparban a még mindig aránytalan hullámzás és az új, bedolgozatlan erők felvétele fékezi a munkatermelékenység kifejlődését. A hatvan lakásegység, amelyet árammódszerrel építettek Novákyban, arról tanúskodik, hogy az építkezési iparban mindinkább kezdik érvényesíteni az új munkamódszereket. Hasonlóképpen kedvező befolyással van a munka termelékenységére az építkezésben az állami munkakatalógus és az országos normák bevezetése. Az építkezésben azonban elmarad' a terv tárgyi teljesítése, főleg azért, mert megnövekedtek a termelési költségek. A termelési költségeknek ezt a megnövekedését az építkezési munkák megszervezésének fogyatékosságai okozzák és az építkezések elégtelen ellenőrzése. Az építkezések pártbeli és szakszervezeti dolgozói politikai aktivitásának fokozása nagymértékben hozzájárult e fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Hasonlóképpen súlyoa fogyatékosságot jelent az építkezésben az építkezési gépek kapacitásának tökéletlen kihasználása, mindenekelőtt az, hogy a gépek túlnyomórészt csak egy váltásban dolgoznak, valamint az a tény, hogy az építkezési gépek sérült alkatrészeinek megjavítása nem történik eléggé gyorsan. Az ipar általában, kivéve az élelmezési ipart, az 1950-es év első félévében a tervet 101.2 százalékban teljesítette, holott az 1949-es év első félévével összehasonlítva az ipari termelés 18.6 százalékkal megnövekedett. Ezt a sikert mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy a szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom állandóan mind jobban terjed és kimélyül. Ehhez nagymértékben hozzájárul a legjobb műhely, a legjobb osztály s a legjobb egyén címéért folyó verseny, amelyet az SzKP IX. kongresszusára fejlesztettek ki. A munkaversenyben a legtöbben a fémfeldolgozó és gépüzemekböl vesznek részt (93.7 százalék). Közülük némelyek — mint a pov. bystricai Klement Gottwald üzem, a trnavai Kovosmalt, a filakovoi és a petržalkai Kovosmalt, a bratisiavai Finommechanika — már elnyerték az élmunkásüzem megtisztelő cimét. Sikerrel fejlődik az újítómozgalom is. Az 1950-es évek második negyedévében beadott 2400 újítójavaslat közül eddig 1189-et valósítottak meg. 1950 második félévében üzemeink a Béke Hívei világkongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek jegyében indulnak Számos üzem különösen a nehéz gépipari üzemek, a dubnicai Skoda üzemek kezdeményezésére a gottwladi ötéves terv második évének idöelötti befejezését tűzte ki. Ezen üzemek kötelezettségvállalásait a munkások egyéni kötelezettségvállalásainak ezrei támasztják alá. akik fokozott munkaeröfeszítéssel nyilvánítják szilárd akaratukat, amellyel a világbéke megvédéséhez akarnak hozzájárulni. Üzemeink dolgozói valóra váltják Gottwald elvtárs köztársasági elnökünk szavait, amelyeket a karvini bányásznapon mondott: »Nem engedhetünk és nem szabad engednünk, ha azt akarjuk, hogy népünk életszínvonala állandóan emelkedjék. Nem engedhetünk és nem szabad engednünk, ha meg akarjuk sokszoroznia a világ békeerőit s ha új csapásokat akarunk mérni a háborús uszitókra. Munkakötelezettségvállalásaink tehát nemcsak magunk számára, népünk számára vállalt kötelezetségek, hanem ezeket a kötelezettségeket Korea hős népének és a világ valamennyi békeharcosának érdekében vállaljuk. És ez azt jelenti, hogy a mi feladatunk az, hogy a termelést továbbra is fokozzuk, bátrabban tovább fejlesszük a szocialista munkaversenyt és az élmunkásmozgalmat és tovább tökéletesítsük a munkamódszereket*.