Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-11 / 183. szám, péntek

HRTJBJAK EMIL: rmoeriség és művészet L E korban azonban az egyre erősödő polgárság mindenkivel szövetkezett a királyság, a gazdag nemesek és az egyház ellen csakhogy megszerezze a hatalmat, az árutermelöt, a piacot. Sokszor eszközként maga mellé állította a kizsákmányolt tömegeket is, csak hogy győzedmet arasson és magának biztosíthassa a kizsákmányolási. Polgári forradalmak lángolnak fel mindenfelé melyek a bomlóban lévő feudális, hűbéri társadalmat lassan szétfeszítették. Kúpitalizmus és a művészet. A polgári forradalmak u'án kialakult a kapitalista társadalom államrendszere és általánosságban az irodalmi és művészi szemlélete is. Eleinte kétségtelenül fejlődést jelentett a polgári művész alkotása a világtól elforduló papi művészettel szemben, de később csak a burzsoázia életének visszataszítóan förtelmes tükrévé vált. Köztudomású, hogy a közép- és kispolgár kedvenc olvasmánya a ponyvaregény. Ezek szerzői élénken kiszínezik a bűnügyi krónika eseményeit és szennyel és vérrel szórakoztatják az olvasót. Maxim Gorkij a szocialistá-rcalista szovjet irodalom megteremtője ezzel kapcsolatban a következőket írja: A mai Európa uralkodó osztálya beteges bomlásánál egészen különös és szánalmas szerepet játszik a burzsoá értelmiség. A burzspázia szemérmetlenül kizsákmányolja a parasztokat, a munkásokat, a gyarmati népeket és energiáját kimeríti a hatalomért és pénzére való harc Megtagadja saját kultúrájának alapjait és a művészetből szatócsságot rendez. A múltban a burzsoá humanisták buzgón segédkeztek a hűbéruraknak abban, hogy kiirtsák Watt Taylor seregének parasztjait. Ma ugyanilyen hidegvérrel és kegyetlenül gyilkolják a munkást kat Berlin, Madrid utcáin, a Fülöp-szigeteken, India városaiban, Koreában és mindenütt. Ez a tény bizonyítja a polgári elmélkedők állításának hamisságát. Ök ugyanis ezt mondják: a humanizmus a polgári kultúra alapja. Ez azonban valótlanság, a tények mást bizonyítanak és ők maguk is csak üres frázisként használják.' De újabban már nem is beszélnek róla, mintha éreznék, hogy szemérmetlenség humanizmust emlegetni, Goethet ünnepelni és ugyanakkor csaknem naponta sortüzet nyitni a npugati országok éhes munkásaira. Megváltoztatták tehát módszerüket, nem hangoztatnak már szólamokat és mézes-mázos szavakat az emberszeretetről, hanem ehelyett a kultúra fogalmát helyettesítik a háborúra való neveléssel. Ha a polgárság humanizmusa nem volna hazug és őszintén akarná, hogy kiszipolyozott és le'gázott áldozataiban felébressze az emberi érzést, akkor az állami költségvetések alkalmával nem a hadi kiadásokra fordított őszszeget növelnék, hanem iskolákat és kórházakat nyitnának. De nem! A polgári kultúra „mesterei" inkább közreműködnek ' YPOÄAňHAH IIJIflCOBAfl Rjézapkln szövege Vasziljev—Bugláj zenéje Lányi V. fordítása CJIOBS Pe8anuHHa Myauica JX. BacankeB-ByrJiafl V i'gen (E i óe nekes) Beceno (3a nepaAo) (Kórus) é 1. Vígan van a kol-hoz "tag, Ha-ja-hó! í.Be. ce no KOJÍ X03 . HH_ KSLm »y, yi poxb* "J

T ,

7_

a J.

) J

) 1

7' f U m Ér ^ 5 á ha-pja ho .boldog,hogyha dol-goz - ha-t, J Hy,n pom

b! Ey.AeTXJ)e6eu. o . 3W _ MblÖ j j) j) y? frL

H'

ji i'

j'

ji

1 m " de 10. iái de 1 o'. 'Bo - CJ rbe>n I, D a) de jo, jaj de jo! "jo - ve rben lesz. oň,.xcLpoui

1 Oň xo.pom'. 3m, CTa

.pMH

.Ky- " ff A f % bu^a.rozs, té--Ien át , te -len át M a. t y UJ . Ky _ n po. BO, ynaCt, rrpojBo >waň. Raj-ta, végezi if-jú nép, jó mun-kat. Ey.jB.eTBaM,pe.6« Tyujj^M,.. y_ po • a baktérium háborúra való készületben, az atombombagyártásban stb. A polgárság művésze szellemi moslékkal és rendelésre készült fércmüvekkel szolgálja a népet. És ma a tökésurak háborút rendeltek. Mit írhat tehát egy nyugati író?! Es ha mégis megírja az igazságot és ha mégis érezteti alkotásában a nép érzelmét és gondolatát, akkor éhen kell halnia, börtönben kell szenvednie vagy el kell menekülnie. (Folytatjuk.) Pandi és Kidzsara Prágába indul Körülnéztek. A cella, „hova i ledobták őket, olyan szűk voit, ' hogy kinyújtott két kezükkel elérhették a falakat és olyan forróság volt benne, mint egy katlanban. Kidzsara felemelkedett. Feje még erősen vérzett talpát, amit gumibottal vertek, nem is érezte. Csak akkor szisszent fel, amikor rá próbált állni, De azért felállt! Ingéből leszakított egy darabot, mert látta, hogy táirsának, Pandi. nak, háta erősen vérzik. Este, amikor letartóztatták őket, még nem tudták, mi a „bünük". Most már tudják. Harcosok voltak kommunisták. Azért tartóztatták le őket, mert aláírásokat gyűjtöttek a béke megvédésére, meri a koreai nép igazságos háborújáról beszéltek diáktársainknak. Arról is beszéltek, hogy az NDSZ kongresszusa megmutatja majd a diákoknak, hogyan harcolhatnak egységesen az eddiginél jobban, eredményesebben a békéért. Ezért kerültek börtönbe, ezért kínozták meg őket. A börtön ablakától tíz méterre zsibongott a kalkuttai élet. Elegáns Buickok suhanlak szikár, cigarettázó angolokkat és hájas, kopaszodó jenkiket röpítve új üzletek felé; kulik szaladtak megrakott riksáikJcc?l. Itt csak a börtönőr léptei hallatszottak és nehéz, fojtó nyögések a szomszéd cellákból ,.. * Marcstu megtörölte izzadt homlokát, azután folytatta: — Semmi törvényes alapja nincsen Kidzsara és Pandi letartóztatásának. A rendőrségnek ez az akciója brutális fasiszta gonosztett. Feladatunk, hogy kiszabadítsuk társainkat a börtönből! A diákok, akik színültig megtöltötték a nagy udvart, felzúgtak: — Szabadítsuk ki barátainkat a bitang hóhérok kezeiből!. Az egész tömeg megmozdult és fenyegetően, nyolcas sorokban a börtön felé tartott. Va. laki elkezdte — a többiek felkapták a dalt: „Egy nagy cél érdekében, tör előr

e ifjú seregünk..." Mire a Randkipura-térre értek, számuk majdnem megkétszereződött. Riksahordó kulik, középiskolás diákok álltak be a sorba. Igy érték el a börtönt, mely körül géppisztolyos őrök cirkáltak. Amikor a börtön kapujához értek, elemi erővel tört ki a fiatalokból a kiáltás: — Engedjék ki lefogott elv. társainkat! Éljenek a béke ifjú harcosai! Hirtelen felbomlottak a nyolcas sorok; lovasrendőr ön vágtattak a tömegbe. Kadzsapura, egy tizennyolcéves lány, szőr. nyű ütést kapc^tt a fejére, öszszerogyott. — Tömörülni, elvtársak! Ha egy csomóban maradunk, nem bírnak szétzavarni! — kiálltotta Marcsu, de szavait elnyelte a kiabálás. A lovak összei visszarohangáltak a téren; a diákok egyre jobban szétszóródtak. Ebben a pillanatban a Narayana-utca felől harsogó ének szó hallatszott: „Fel vörösök, proletárrok ..." Marcu arca felderült, a rendőrlovak megtorpantak. Vörös zászlók alatt, a kalkuttai nagyüzemek dolgozói jöttek segíteni diák elvtársaiknak .., Az őrmester egy percig arra gondolt, hogy közibük vág. tat, de aztán vállalvont: a par rancsban csak a diákokról voU szó. Meg azután — a munkásokkal .nem jó kikezdeni. Még emlékezett május elsejére, ami kor alig bírt valahogy kikászálódni a ló alól. Megfordította lovát, s eltűnt egy mellékutcában ... Hurrá! — zúgott fel tízezer torok, amikor a munkások és diákok küldötsége megjelent a börtön kapujában Kidzsarát és Pandit támogatva. Vállukra vették őket és csak akkor engedték el óvatosan, amikor Moatcsu beszélni kezdett. — A harcot, amit elvtársaink kiszabadításáért vív'.unk megnyertük. Pandi és K '--a. r a elvtársak, a béke jó katonásinak bizonyultak. Ind ivozom, elvtársak, hogy őket küldjük Prágába a kcr.r;re?zszusra. Náluk jobban senki sem képviselheti a békéért harcoló kalkuttai diákokat! Elfogadjátok? Ezer kar emelkedett a leve. gőbe, ezer torok zúgta az éljent.