Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-10 / 182. szám, csütörtök

1950 augusztus 10 mint egy ház, két fordulóval bevitték az összes gabonáját és az egész dolgot elintézte azzal, hogy a tisztességes fuvart néhány koronával kifizette és utána legfejebb még a traktorístával barátságosan kezet rázott. Jöhetett a cséplőgép és emberünk már ott a gépnél számolt magában, hogy mennyi kei! itthon, mennyi kell vetőmagnak, a többi meg menjen befelé a raktárba, legalább ezt a gondot is levettem a fejemről. Igy a kisparaszt! A középparaszt? Hát annak meg mindig a fold, a jó termés, a szép állatok, szóval a rendezett gazdaság volt minden öröme. Ez a középparaszt azelőtt is, de most meg külSnösen végezte ész nélkül a dolgát és dehogy is hanyagolta volna el bármely.

k munkáját is. Az aratás, hordás és a cséplés, — ez az a munka, amikor az ember az egész évi munkájának és befektetésének a gyümölcsét látja, hát ennél sürgősebb munkája a középparasztnak nem lehet. A cséplőgépért képes volna összeverekedni, mert retteg már, ha csak egy kis bárányfelhő takarja is el a napot: eső lesz, kicsírázik az asztag és elvész az egész évi termés. A középparaszt is elvégezte idejében a munkáját. Hát a kulák? Jóformán már az egész falu elcsépelt, de az ő gabonája még mindég a tarlón van keresztekben. Esik az eső? Ott egye a fene, had essen, annyi gabonám csak megmarad, amennyi magamnak elég lesz. Akinek meg nr.es, hát az kérjen kenyeret a kommunistáktói, azok majd terveznek neki. Ezt mondja a kulák. Az egyes községek vezetőségei pedig eddig még semmiféle intézkedést nem tettek, hogy a kulákot szelíd ábrándozásaiból felébresszék és ha a kuláknak nem méltóztatik a gabonájával törődni, akkor törődjön vele az illetékes földműves szövetkezet, vagy pedig a község vezetősége. Nem a kulák kenyeréről van szó, — az a legkisebb gondunk, hogy a kulák mit eszik. Ha a kulák gabonája kint áz.k a tarlón, a szél szanaszét hordja a kévéket, nem a kulák gabonája megy tönkre, hanem az ország, a dolgozó nép kenyere forog veszélyben. A kulák szabotál, tehát a dolgozóknak kell ébernek és ha szükséges, határozottnak és erélyesnek lenniök, hogy az ilyen pusztulásra szánt gabonát megmentsék. Ha a kuláknak nincs kedve hordani és csépelni, akkor ezt a munkát végezze el az ottani szövetkezet. Nem kell attól félni, hogy ez potya munka lesz. Akad még a kuláknál annyi, hogy az ilyen munka költségeit megtudják venni rajta. A most folyó mezőgazdasági munkák közű! a legsürgősebb teendő a cséplás mielőbbi befejezése. A cséplőgépeknek megfelelő elosztásával, a munka jó megszervezésével arra kell törekedni, hogy azokban a községekben is, ahol a csépléssel el vannak maradva, a cséplést a lehető legrövidebb Időn belül befejezzék. Kedvezi itfofárás a kapásnövényekre Az elmúlt heti esőzések rendkívüli jó hatással voltak a kapás- és a későbbi vetésű takarmánynövényekre. A hosszantartó nyári szárazság után, — amelyet esetleg csak helyenként szakítottak meg kisebb zivatarok — most bőségesen megázott a föld. A kukorica még nem későn, a szemképződés idején kapott esőt, amikor is egész tenyészideje alatt a legnagyobb szüksége van a nedvességre. Már most is, pár nappal az esőzések után 'átni lehet, hogy a szárazság következtében fonnyadásnak indult kukoricák a csapadék és a kedvező hőmérséklet hatására kizöldültek és rohamos fejlődésnek indultak. Ugyanez a helyzet a cukor- és a takarmányrépánál is. A sárguló répalevelek megélénkültek és a répa, szépen fejlődik. Azonban a most folyó mezőgazdasági munkák közül egyik legsürgősebb feladatunk a cukorrépa kapálása legyen. A cukorrépa kapálása most annál is nagyobb jelentőséggel bír, mert a föld jól megázott és feltétlenül szükséges, hogy az összetömődött földet a kapálással porhanyóssá tegyék s ezáltal a répa további fejlődéséhez szükséges nedvességet megőrizzük. A gyom" irtás szempontjából is nagyon fontos ez a nyárvégi kapálás. Az aratás ideje alatt, amikor a répaföld ápolása szünetel, a gyomok megerősödtek, felnőttek és nemcsak a nedvességet és a tápanyagokat szívják el a répa elől, hanem ha most nem irtjuk őket,, akkor felmagzanak és elgyomosítják az egész földet. A cúkorrépa nyári kapálásával a répa hozamát holdanként 5—6 mázsával emelhetjük. Az esőzések nagyon jó hatással voltak a tarlóba vetett takarmánynövényekre is. Elősegítette azonban az esőzés a tarlószántást és az egyéb talajmunkákat is. A nedves földet most könnyen meg lehet munkálni, a kipergett szemek és gyommagvak gyorsan kikelnek, éppen ezért, ahol a tarlószántást még nem végezték el, ott sürgősen el kell végezni, hogy kihasználják a föld kedvező nedvességét s még az esőzések előtt felszántott tarlókat fel kell fogasolni, hogy a porhanyós talajfelszín előállításával a most kapott nedvességet a lehetőségig megőrizzük. A csehszlovákiai magyar dolgozók ;ának 'eSszava az 1950. évre az UJ SZO minden magyar dolgozó kezébe Heg kell gyorsítani a cséplést (b. 1.) A múltheti tartós esőzések mintegy figyelmeztetés volt, hogy ott, ahol megkéstek a csépléssel, fokottabb munkával, megfelelő mennyiségű cséplőgépek beállításával meg kell gyorsítani a cséplés munkálatait. Niem egész egy hétig esett az eső, de már ez is elég vek ahhoz, hogy azoknál a földmű vesiknél, akik, mint minden munkájukat, úgy az asztagrakást is hanyagul és Pathó Pál űr módjára végezték, a meleg esők hatására az asztagban lévő gabona csírázásnak induljon. Nem egy ilyen esetet lehetne felsorolni vagy még ennél is rosszabbakat, olyanokat, amelyekben gabonájukat keresztekben kinn hagyták a határban és az esőzések alatt ott rothadt, feketedett, ők pedig — mit sem törődve a világgal, még kevésbbé a horjással, csépbssel és a rájuk háruló köLbzettségekkel — a falut járják és panaszkodnak fűnek-fának, hogy látod komám, ez a tervgazdálkodás, nemhogy elcsépeltem volna, de még csak be sem tudtam hordani, pedig tudod, hogy azelőtt mindég én voltam az első a faluban, akihez a cséplőgép bejárt. Az ilyen emberek nem az 1—2 holdas kisparasztok, de még csak nem is a 10 vagy 15 holdas középparasztok. Az a kisparaszt, aki egész évi munkáját és minden reménységét adta bele az egy-két barázda fiildecskébe és akinek abból a kevésből is igen nagy tervei vannak, mert abból lesz a fejadag, a malacnak a hízlalnivaló, a feleslegből pedig pénz ál i a házhog, — ez a kisparaszt akár a hátán is képes volna behordani a gabonát és abból a néhány keresztből olyan takaros asztagot rak, mint a skatulya és máris cséplőgép után szalad. Közismert dolog, hogy ezt a kisparasztot a kulák ilyenkor tudta a legjobban kihasználni, mert ilyenkor volt bent a szegény ember a kutyaszorítóban, mikor az egész évi termésére! volt szó és iga kellett volna hordán. A kulák ilyenkor tudta mindenre rákényszeríteni, mert mit tehetett mást a szerencsétlen, mint hogy elfogadott minden feltételt, csakhogy a gabonáját otthon tudja biztonságban. Ma ilyesmitől az egy-két holdas megszabadult. Ha hordás alatt az embr a falut járta, meggyőződhetett róla, hogy ez a kisparaszt volt az első, I aki traktort fogadott a hordásra. Olcsó J Is volt, rögtön meg is kapta és gyors ; munkát lehetett vele végezni. Süve- r gelni sem kellett érte senkit és utána még egy évig már messziről előre köszönni, mert ha azelőtt nem ezt tette, akkor hamar meghallotta drága krlák jóakarójától, hogy, na nézt azt a nyavalyást, de hamar elfelejtette, hogy jót tettem vele, behordtam a gabonáját. No, de csak jöjjön az még hozzám valamivel, miattam ugyan eheti a fene egász pereputtyával együtt... I Hát ez most már elmúlt, mert ez a keményderekú kisparaszt, akinek sehogy sem fért a fejébe, hogy azért a kis munkáért a kuláknak, aki úgyis többszörösen felszámolta a fuvart, miért kell érte kezet is csókclni, — hát ez a kisparaszt már tavaly is, de az idén is úgy megrakodott a traktorra, I - UJSZÖ ——— Szamokov község dolgozó parasztasszonyai munkával és tanulással harcolnak a békéért — Szamokov legszorgalmasabb dolgozói az asszonyok — monäták a szófiaiak. Nos, erről a saját szemünkkel győződtünk meg a helyszínen. Sürü erdők és magas hegyek váltakoznak, amint Szarnokovba Szófia megye egyik járási székhelyére igyekszünk. Kísérőinktől, a bolgár újságíró szövetség elnökétől útközben megtudjuk, hogy ez a község a bolgár munkásmozgalom egyik történelmi helye, ahol az elnyomás nehéz esztendői alatt az elkeseredett szamokovi parasztok nem egyszer ragadták ásót, kapát a cári karhatalom ellen, hogy kivívják jogos követeléseiket. 1910-ben a községi választásokom már kommun sta többséget kaptak. Azóta a cári karhatalom több alkalommai is megpróbálta elfojtani a szamokoviak törekvéseit de teljesen soha nem sikerült. 1923 óta három felkelés is volt, amelyet mindannyiszor az uralkodó osztály véres boszszúja követett. A község dolgozói a főtéren díszes táblára elhelyezett fényképeken őrzik a 23-as felkelés hősi halottainak emlékét. Középen Borisz Hagyzsi Szerťrov képe, aki a községi választásokon az első kommunista győzelmet vezette. — ők hősi halált haltak, hogy mi élhessünk — hirdeti a tábla fődé helyezett felirat A .felnőtteken kívül gyakran keresik fel ezt a helyet tanítóik vezetésével az iskolás gyermekek is, akik hőseik példáján lelkesedve most jobb tanulással építik az új Bulgáriát. A szamokoviak méltóak a hősökhöz. Bármerre tekintünk, mindenütt lelkes munkát és építést látunk. A község szélén új gyár emelkedik, mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemet építenek, a határban, cséplők búgnak, arrább a szorgalmas bolgár parasztok már a tarlóhántást végzik. Zlatko Kolárova asszony, a helyi nőszövetség elnöke és egyben tagja a községi Néptanácsnak is. Munkától megkeményedett ujjain számlálja, hogy a mai nap hány asszony ment dolgozni a napközibe és hány a szövetkezetbe. — Az aratás és cséplés idejére minden termelőszövetkezetbe elsősegélynyujtási állomást szerveztünk — mondja, — amelynek szolgálatát a dolgozó anyák vállalták magukra. Nyáron gyakori a baleset és ennek akarjuk igy elejét venni. A községben sehol egy lélek. — Hol vannak? Se gyerek, se felnőtt? Kolárova asszony így felel: — A felnőttek a mezőn, az apróságok pedig a gyermekotthonokban. Szamokovban a felszabadulás óta négy gyermekotthon épü-It és ezek tisztántartását, a gyerekek gondozását a nőszövetség tagjai végzik. A szamokovi anyák emellett minden héten tíztagú brigádokban felváltva önkéntes munkát végeznek a környékbeli üzemekben. Estefelé, ha a gépek leállnak, dal csendül a nőszövetség székháza előtt és seprőkkel, vödrökkel kezükben vidám asszonyok menetelnek az üzemekbe ren>det és tisztaságot teremteni. Az elmúlt héten az a hír érkezett a szomszédos Alinóból, hogy mégcsak 30 százaléknál tartanak a gyapjúbegyüjtéssel. Az alinói termelők a kulákok befolyása alá kerültek. 30 szamokovi asszony kerekedett fel. hogy kiköszörülje Alinóban a csorbát. Minden termelőt egyenként kerestek fel. Türelemmel, okosan magyarázták meg, hogy a gyapjúbeadással több és jobb ruha kerül ki a bolgár üzemekből a falvakba. Rá két napra 100 százalékod felül tartottak a begyűjtéssel és a szamokovi asszonyokat az alinói parasztok fellobogózott szekerekkel, vidám nótaszó mellett szállították haza. 1400 tagja van a szamokovi nőszövetségnek, de ha munkáról van szó ennél sokkal többet tudnak mozgósítani. Zlatkó Kclarova aszszony csillogó szemmel számol be arról, hogy a békealáírás-gyüitések idején valamennyien járták a falvakat és a helyi nőszövetség tagjai több mint 130.000 aláírást gyűjtöttek. Szamokov község dolgozó anyái munkával, tanulással és példamutatással harcolnak a béke ügyéért. Ari Kálmán. » J/tosi már szabad földön élítelek« — mondja Gi-5un ©on, a felszabadított délQoreai paraszt Dél-Korea monszum által tikkasztott hegyei közt, a rizsföldek közepén megbúvó Kis falvakban, ólmos nap alatt és mindenütt ahová a partizánkülönítmények és a népi hadsereg meghozzák a szabadságot. új élet születik. A sokmilliónyi koreai, akik számára a japán gyarmati iga lerázása nem jelentett egyebet, mint egy új elnyomatás kezdetét, az amerikai imprialisták és lakájaik uralmát, felfedeznek egy új életet, azt, amelynek immár öt év óta részeseik északi honfitársaik, akiket 1945-ben mindörökre felszabadított a győzelmesen előrehaladó Szovjet Hadsereg. Mindenütt, ahová a kék-vörös zászló leng, amelyet középütt fehér körben elhelyezett vörös csillag díszít, az évek hosszú Során illegalitásba kényszerített népi bizottságok biztosítják a küszöbönálló demokratikus választások lebonyolításáig az ideiglenes hatalmat. Észak városaiból és falvaiból paraszt csapatok, élüzemek munkásai, egyetemi hallgatók ömlenek a felszabadított területekre, hogy segítsenek honfitársaiknak új életük megindításában, az új demokratikus reformok gyakorlatba való átültetésénél, amelyeket a 38. szélességi foktól északra már régen megvalósítottak. Elsősorban jött az agrárreform. Az 1946. márciusi törvényt alkalmazták délen is. E törvény alapján egymillió hektár földet, amely a régi japán gyarmatosítókhoz, a nagybTtokcsokhoz tartozott, meg a nemzet árulóihoz, elvették és a lakos(jgy kell néki, jól megjárta^. — Te, Kati, ki fekszik ott? — A zsíros gazda. — Mi baja van? — Csak azt mondta, Ingy itt dögöljön meg, ha nem igaz, hogy holnap kitör a háborúi ság 80 százalékát kitevő földnélküliek és törpebirtokosok között ingyenesen kiosztottak. Észak parasztjai, akik felszabadított társaik segítségére sietnek, saját tapasztalataikból vett példákon mutatják be, hegy mit jelent az agrárreform. Itt van 42 északi falu története: 1944-ben 58.000 mázsa gabonát arattak, 1949-ben 75.000-et, 1944-ben ugyanezeknek a parasztoknak az óriási haszonbérlet megfizetése után földbirtokosaiktól 4000 mázsa gabonát kellett elképesztő kamatok mellett kölcsönkérniük, hogy legyen mit enniök a következő aratásig. Egész máskép alakult a helyzet múlt évben. Miután az államnak természetben megfizették a 18.500 mázsát kitevő adót. megmaradt nekik még 5000 mázsa. Miután félretettek családjaiknak 40.000 mázsát, eladtak 11.000 mázsát. A munkások beszélnek délvidéki társaiknak az államosításról, mint az ipar új lendítőkerekéről, beszélnek új életükről is, a kultúrházakról és kórházakról, a Japántenger partján lévő fürdőhelyeken eltöltött fizetéses szabadságról is. Az egyetemi hallgatók beszélnek az újonnan létesített 15 főiskoláról. 1945 előtt egy sem volt az országban. Kétszer annyi elemi iskola van. mint azelőtt, 23-szor annyi középiskola, mint 1945 előtt. A parasztok és a népi hadsereg közreműködésével nagy népgyüléseket rendeznek, amelyek összegyűjtik az egész dedgozó lakosságot. Mielőtt befejeznénk cikkünket, adjuk át a szót Li-Sziffi-Bonnak, a felszábadított déli Embek-körzet Kugun nevü falujából való parasztnak. Li-Szun-Bon egyik ilyen gyűlésen elmondott egyszerű és megindító beszédében egyrészt arról beszélt, hogy mily őrültségekhez vezetett Korea kettészakítása, másrészt arról, milyen volt és milyen lesz Dél-Korea lakosságának az élete. •>Ma a boldogság részesei vagyunk mar mondatta — Mi, e vidék parasztjai eddig csírk, északi testvéreink jóvoltából tudtunk létezni. A kegwni víztároló, amely 13.000 hektárt öntöz és 40 falut lát el vízzel, a 38. szélességi foktól északra van. Az északiaknak szükségük vam. a vízre, mert szabad földjeiken bö termést akarnak. Az utóbbi évek folyamán kérésünkre mégis odaadták. ezt a vízmennyiséget. De a nagybirtokosok, ezek a vérszopók. megfizettették velünk azt a v'zet, amelyet északi testvéreink ingyen adtak nekünk. Aztán a nagybirtokosok majdnem az egész termést elvették tőlünk. A mult évben learatott 20 zsák rizsből csak ötöt hogy. tak meg. Most már ez nem történik meg többé. Most már szabad földön, élhetsz. (Fordítás a Humarátéből,}