Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-08 / 180. szám, kedd

Világ proletár jai egyesüljetek / A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1950 augusztus 8, kedd 2 Kčs III. évfolyam, 180. szám Sztálin a dogozók új, hatalmas, szabad élete ! Sztálin a nemzetek testvérisége és boldogsága! SZTÁLIN A BÉKE! — mondotta Št. Bašťovanský elvtárs, az SzKP főtitkára a vasárnapi nagy béke-aratási ünnepségen A nyitrai kerület Egységes Földműves Szövetkezetei vasárnap Nitrianske Blatnieén aratóünnepélyt rendez­tek. Az egykori fó'úri parkban gyűlt össze a nyitrai kerü­let dolgozó parasztsága. Hosszú, végeláthatatlan menet­ben érkeztek a környék és a messze vidék földműves­delegációi színpompás nemzeti viseletben, feldíszített kocsikon, hogy a Párt, a népi közigazgatás és a külön­féle szervezetek kiküldötteinek részvételével megünne­peljék a parasztság, a kis- és középföldművesek és az Egységes Földműves Szövetkezetek nagy győzelmét, amelyet az idei közösen megszervezett aratás során a beszolgáltatások gyors teljesítésévei elértek. A több­ezer főnyi ünneplő közönséget Čierny József, a helyi Egységes Földműves Szövetkezet elnöke üdvözölte, majd Štefan B a s ť o v a n s k ý elvtárs, a Szlovákiai Kommunista Párt főtitkára mondott nagyhatású be­szédet, melyben a világpolitika mai helyzetét, a béke­tábor hatalmas erejét és a Szovjetúnió és a nagy Sztá­lin jelentőségét méltatta a béke megvédéséért és fenn­tartásáért folytatott harcban. Sztálin a dolgozók új, ha­talmas szabad élete, állapította meg Bašťovanský elv­társ. Sztálin a nemzetek testvérisége és boldogsága. Sztálin a béke! Üj földművesünk, a szövetkezetek tag­ja, a béke mély, meggyőződéses harcosa. A békére oly szükség van, mint a sóra, hogy építő munkásságát ki­fejthesse. Ezért újareii földművesünk ellensége minden jogtalanságnak, minden imperiaiista elnyomásnak és erőszaknak. Köztársaságunk hű polgára, öntudatos ha­zafi, népünk boldog holnapjának építője! Bašťovanský elvtárs beszédét a jelenlevő kis- és kö­zépparasztok, az Egységes Földműves Szövetkezet ki­küldöttei, valamint a falu lakossága nagy figyelemmel hallgatta meg és sokszor tapsviharral és ütemes kiáltá­sokkal szakította meg. Štefan Bašťovanský elvtárs beszéde Szép szokás hogy az aratás és a cséplés befejeztével a földművesek • összejönnek, hogy aratási ünnepség keretében megünnepeljék egész évi munkájuk betetözéset, és örüljenek az eredményeknek, új erőt merítve további munkájukhoz amelynek oty nagy jelentősége van egész orszá­gunk fejlődése és jövője szempont­jából. 1945 óta, hogy hazánkat a dicsőséges Vörös Hadsereg felsza­badította és becsületes, szorgalmas munkával a nép akarata szerint építhetjük népidemokratikus rend­szerünket aratás ünnepélyeink év­ről-évre örömtelibbek, vígabbak és boldogabbak Az idei aratási ünnep­ségek kétségei kizárólag valameny­nyi közül a legjelentöségteljesebb. Az idei aratást a béke aratásának neveztük el. Azért, mert népünk, amelyet a Kommunista Pár t és sze­retett Klement Gottwald elnökünk vezet, semmit sem kíván mélyebb meggyőződéssel, mint a világbéke fenntartását és megszilárdítását. Azon fáradozik miképpen tudná kiépíteni és fejleszten a népek kö­zött az őszinte, becsületes és békés egyiittmunkálkodást. Nagyon jól tudjuk, hogy hasonló­képpen gondolkoznak, hasonló vágy­tól vannak eltelve a világ becsüle­tes és tisztességes embereinek sok­száz millió a dclgozó nép széles rétege. És mert hiszünk e hatalmas háborúellenes erő legyözhetetlensé ­gében, a béketábor legyőzhetetlensé­gében. amelynek hatalma és egy­sége napról-napra nő és melynek élén olyan győzelmes és sérthetetlen hatalom áll mint a dicsőséges, a nagy és bölcs Sztálin vezette Szov­jetúnió, ezért hiszünk a békében és h sszük azt, hogy a békét meg le­het őrizni. Ám tudatosítsuk egyidejűleg, hogy a békének és a békéért folyó együtt­munkálkodásnak a nemzetek kö­zött vannak ellenségei, akiknek az új háborúra, a háborús pusztításra való előkészületei már iparszerü mindennap; kenyerükké váltak, akik a nemzetek szerencsétlensége, a milliók leírhatatlan szenvedése és nyomora nélkül éppenúgy nem tud­ják életüket elképzelni, min t ahogy a hal víz nélkül nem tud élni. Igen a földön léteznek sátánok, az emberi boldogság ördög 1 és bűnös ellensé­gei. a haladás és az előrejutás meg­átalkodott ellenfelei a boldogság és a dolgozó nép felemelkedésének durva ellenfelei, akik a munkás, a földműves és néphez hü müveit em­ber ellenségei. És kik ezek a veszett ellenségei a békének az emberiségnek és a haladásnak? Elsősorban az angol­amerikai imperialisták, a nagytőke, u tőkés rendszerek, bankok, gyárak, fegyverkezési ütemek képviselői, I háborús szállítók milliomosok és milliárdosok, akiknek « háború és a kétségbeejtő nyomor milliókat,, ha­talmas nyereségeket, elképzelhetet- í len, egyenesen mesés gazdagságot hoz. Igen a nagytöke, amely lelket- j lenül szipolyozza az amerikai az angol, francia és olasz munkást és földművest minden kapitalista állam dolgozó népét, a lenevad, amely durván elnyomja és szemérmetlenül kifosztja a tőle függő "és gyarmati államokat és ma a Marshall terv segítségévei a még oly fejlett kapi­talista államokat is, mir.t Nagy­Britanniát, Franciaországot. Olasz­országot és Belgiumot. A kapita­lizmusnak és az imperial zmusnak ez a fenevadja élenjáró ellensége a békének a demokráciának, a hala- l dásnak és a szabadságnak. Az amerikai Imperialisták, akik | ma a világ kapitalista elnyomásnak és kizsákmányolásnak föcsendőrei, akik éppenúgy, mint esztendőkkel ezelőtt Hitler és utálatos, gyűlölt fasiszta bandája, azon fáradoznak, hogy az egész világot hatalmuk alá gyűrjék leírhatatlan és kétségbe­esett gyűlölettel figyelik, hogy Keleten, Kelet és Délkelet-Európá­ban, valamint a Távolkele t terüle­tein hatalmas új világ éled, a mun­ka és az építés a boldogság világa, a dolgozó nép széles rétegeinek örömteli boldog élete. Felingerii őket már a tény hogy míg náluk a kapitalista országokban a gazda­ság; élet mindinkább mélypont felé közeledik és nö a válság, a munka­nélküliség, a dolgozó nép nyomora, addig a Szovjetúnió, amely a világ béketáborának vezető ereje, a de­mokrácia és a szocializmus otthona, napról-napra hatalmasabbá vál'k, napról-napra újabb és újabb építési győzelmeket hirdethet. És a Szov­jetúnióval, annak tartós és hathatós segítségével sikeresen fejlesztik nemzetgazdaságukat, ipari és mező­gazdasági termelésüket, emelik a nép életszínvonalát a népi demo­krácia országainak kulturális jólé­tét: Lengyelország, Magyarország, Bulgária Románia Albánia és a mi hazánk, a Csehszlovák Köztársa­ság is, élén a mi Klement Gottwald elnökünkkel. (Taps) Az amerikai imperialisták fejüket vesztik, amidőn látják, lwgy a mun­kásosztály és szövetségesei, a kis­és középföldmüvesség sikeresen kor­mányozzák az o^szagokat, amelyek megszabadultak az úri kapitalista kizsákmányolástól és így példát ad­nak azon államok dolgozó népeinek ahol a kapitalista és nagyb'rtoko­s 0k hatalmát még nem törték meg. A legsúlyosabb csapás az ameri­kai imperialista hatalmasságok vi­láguralmi terveire és spekulációira a hazaáruló Csangkajsek az ameri­kai lakájbandák súlyos veresége és a népidemokratikus erők Kinábán elért világraszóló nagy győzelme volt. A kínai nép, nemcsak, hogy szeretett vezére Mao-Ce-Tung veze­tése alatt győzött, (Éllen a szabad Kína! Hosszantartó taps) és ennek következtében elérte nemzeti sza­badságát és állami függetlenségét, de ezzel egy dejüleg hatalmas törté­nelmi mü megindításához fogott: az ország ősi elmaradottságának kiküszöböléséhez, az új gazdasági­lag és kultúrálisan fejlett Kína új­jáépítéséhez. amely tehetséges és szorgalmas ám az évszázadok so­rán át elnyomott népének megadja az örömteli, boldog és békés élet lehetőségét. A népi erők bárhol elért s'kere vereséget, pusztulást jelent az an­gol-amerikai kalandorok és segítő­társaik számára. És meg kell érte­ni, hogy ördögi világuralmi céljaik elérése érdekében megindított ter­veik sikertelensége felett az ameri­kai kapitalisták és militaristák jo­gosan kezdenek idegesek lenni. A súlyos vereség után, amelyet Kíná­ban szenvedtek aljas terveik Euró­pában is megbuktak részben azzal, hogy Wilhelm Pieck vezetésével megalakult a Német. Demokratikus Köztársaság, amely a dolgozó nép jogaiért harcol (Taps. Éljen P'eck elvtárs). A Német Demokratikus Köztársaság biztosíték arra, hogy a német népet nem lehet többé igénybevenni imperialista háború lerobbantására, amely békeszerető szomszédai ellen irányulna. Dc sú­lyos csapást jelentett az imperia­lista táborra az is, hogy a dolgozó nép a munkásosztály Franciaor­szágban, Olaszországban és más ka­pitalista országokban kommunista pártjai vezetése alatt hatásosan és eredményesen szembehelyezkedett az amerikai imperialisták és a zsold­jaikban álló hazaáruló kormányok aljas és háborúra irányuló céltörek­véseivel. A dolgozó nép a kommu­nista párt. vezetése alatt bátor és lelkes harcot folytat a nemzeti sza­badság és hazája állami független­ségének megvédéséért. Az amerikai imperial :sták gyűlö­lettel szemlélték hogy a népi de­mokratikus Koreai Köztársaság miJy sikeresen kezd haladn ; a fejlődés és az előrehaladás útján. Kim-Ir-Szen vezetésével a Koreai Népi Köztár­saság sikeresen küszöbölte ki az öröklött és ősidők óta fennálló el­maradottságot és lefektette új alap­jait a gazdaság'lag fejlett, boldog és szabad élet megteremtésének Az (Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovákiai földműves küldöttség Moszkvában a Metropol szálló előtt. A kolhozegyeíemen Geuél a özoujetúlnóból A csehszlovákiai földművesek cso­portja már néhány napja az ukrán kolhozokat látogatja. Ebben a csoportban különböző em­berek jöttek össze Vodslon František vezetésével, aki a csehszlovákiai föld­müvelésügyi miniszter helyettese. Itt van például Golková Mária, egy 19 éves fiatal földmüvesnö, aki még csak most kezd élni, továbbá egy 60 éves földműves, Grbel Bohumil, a j küldöttség tagjai kommunisták és J pártonkivüliek is, különböző nézetű, különböző élettapasztalatokkal ren­delkező emberek, vannak köztük szakemberek is és egyszerű földmű­vesek is. Mindegyiküknek azonban egy a cél­juk — a lehető legmélyebben meg akarják ismerni a kolhozéletet, hogy aztán a legteljesebb mértékben utá­nozhassák és valóra válthassák a szovjet kolhozparasztoknál szerzett tapasztalataikat az új élet felépíté­sében. Bárhová is menjenek a cseh­szlovákiai földművesek, mindenüvé hatalmas jegyfüzet és toll kíséri őket. Mindent feljegyeznek, egyetlen tényt vagy számadatot sem hagynak ki. Ezek a csehszlovákiai földművesek olyan kimeríthetetlen figyelemmel hallgatnak végig mindent, ami mély érdeklődés bizonyítéka. Rengeteg kér­dést intéznek a kolhozparasztokhoz, a kolhozok agronómjaihoz. az állami gép- és traktorállomások alkalma­zottaihoz. A kérdezésben fáradhatat­lanok és kitartóak. Ha ezeket a csehszlovákiai földmű­veseket hallgatóknak nevezzük el, akkor az ő liallgatótermeik a széles mezők és rétek, a baromfifarmok, a marhafarmok, a cséplések, a mezei munka, a falusi klubhelyiségek. És ezekben a „hallgató termekben" az egyetemi magántanárok a kolhozok elnökei, az agronómok, a brigád- és csoportvezetők, a híres lovászok és fejönők. a kiváló kombájn- és trak­torvezetők, a méhészek és a labora­tóriumok igazgatói. Mi érdekli a csehszlovákiai föld­műveseket az ukrán kolhozokban? Minden. Valóban minden, elejétől vé­gig. Vodslon František egyik nyilat­kozatában, amikor szavaival a kievi kerület manykovi járása Sztálin kol­hozának tagjaihoz fordult, ezeket mondotta: „Ma mi azt építjük, amit ti már régen felépítettetek. Ami ná­latok már a mult történelme, nálunk az a mát jelenti." Majdnem .minden egyes helyen azt kívánják a vendé­gek, hogy a kolhoz történelmét mond­ják el nekik. Kérdezősködnek az ar­tel gazdálkodás első napjai felől, a kollektivizálás korában lefolytatott osztályharc felöl, a felöl. hogyan törték meg a kulákok ádáz ellenállá­sát és kiizdötték le a szervezés idő­szakának nehézségeit. Az ukrán kol­lektív mezőgazdálkodás történelmé­ben keresik a választ arra, hogy ma ök hogyan járjanak el odahaza. A spoljáni járás Sztálin-kolhozá­ban. amelyet elsőkként látogattak meg, meghívták a vendégeket, hogy tekintsék meg az 50 hektárnyi ha­talmas területű kukoricaültetvényt, ahol ez idén a kolhoz legkevesebb 1000 pud kukoricát takarít be hek­táronként. A küldöttség tagjai kö­zül életében még senki hasonlót nem látott. Mint áthatolhatatlan zöld fal, úgy magaslott előttük a két és fél méter magasságú kukoricaerdö, ez szinte csodának tünt fel nekik, ami magyarázatra szorul. A csehszlová­kiai földművesek előtt egy alacsony termetű, vaskos, munkaruhába öltö­zött nö állott, Ludmilla Sztepanyen­ko. Ö és társnői teremtették meg ezt a „csodát". Sztepanyenko Lud­milla nyugodtan, minden izgalom nél­kül nézte a vendégeket, mint aki erejének teljes tudatában van és csak a kérdésekre vár. A vendégek közül az egyik egy maroknyi földet emelt I fel, majd megszólalt: — Jó föld, nálunk rosszabb a talaj — és kezében morzsolgatta a gyö­nyörű zsíros fekete földet. — Igen, nálunk jó a föld, kolhoz­föld — felelte Sztepanyenko, aki megértette a csehszlovákiai földmű­ves szavainak rejtett értelmét. A csehszlovákiai földműves azt, amit látott, a ltclhozmunka csodáját, a ter­mészet csodájaként akarta magya­rázni. Az egyszerű kolhozparaszt asszony, aki megértette a vendéget, éppen oly röviden válaszolt neki és szavainak mély értelme volt. A cseh­szlovákiai földműves szavait kijaví­totta és a földrajzi tényezőt szociá­lis tényezővel cserélte fel. Ezután Sztepanyenko Ludmillá­nak egy félórls előadást kellett tar­tania a vendégeknek, amely mély szociális gazdasági elemzést és a ku­korica agrotechnikai termelésének széleskörű adatait foglalta magában, Hallgatóinak em'ékezetébe idézte azt hogy még nem oly J n régmúlt az az idő, amikor az ukrán fekete iöldet a földbirtokosok tartották kezükben és a föld tízszerte kevesebb termést adott, mint ma. nemcsak kukoric'-- , ban, hanm a cóbb! terményben és gyümölcsben is. A kolhozrendszer hatalmas szocialista mezőgazdaságot szült, amely lehetővé telfe a nagy gé­pek felhasználásai és a föld helyes megművelésével magas termény ho­zam elérését. A szovjet kormány is­meretekkel fegyverezre fel a föld­művest, és a kor agrotechnikái, t kö­vetelményeinek megfelelően megta­nította öt vezetni a mezőgizd.isagot. A csoportvezető hallgatóinak: olyan számadatokat sorolt fel, amelyeket már előzőleg a kolhoz elnöke is meg­említett. A Sztálin-ko'hoz a mult év­ben 280 tonna műtrágyát kapott az államtól, és félhiszn Ita azt a talaj feljüvítiására és az idén már 350 ton­na műtrágyát szárítottak ki a me­zőre. A szovjet kormány, amely a föl­det a földműveseknek adta, meg­szabadította őket a kizsákmányolás­tól és megváltoztatta a munkához való viszonyukat. A szovjet földmű­vesek igazi lelkesedéssel és kirmr't­hetelen energiával dolgoznak, mert tudják, hogy munkájuk gyümölcsa szocialista hazájuk további felvirágo­záeá't és saját jólétük további emel­kedéséi jelenti. Akpjlában véve a szovjet földmű­vesek sikerének ezek a fő okai. így egynéhány szóban megmagyarázta. Sztepanyenko vendégeinek azt, hogy mit gondolt akkor, amikor büszkén „a kolhozföldről" beszélt. Mindenki, aki. földet művel: és elvetette a földbe a magot, tudja, hogy milyen izgalom vesz erőt az em­beren, amikor a beérő terményre náz. És a csehszlovák vendégek eppen ilyen izgalommal haladnak végig az ukrán kolhozok földjei mellett. Egyikük vagy másikuk leszakít egy kalászt, és a földműveseknek meg­szokott mozdulatával szétmorzsolja a tenyerében, a szemeket egyik te­nyérből a másikba önti, kifújja belő­lük a pelyvát, majd a fogai közt őr­li. Nagy, súlyos szemek ezek. Hány. szor escd 'lták meg a lfiikes cseh­szlovákiai földművesek! Bámulatuk­ban szinte kővé meredtek. Látták a bajusztalan búzát, amelynek pelyvá­ja ezért takarmányként szolgúl az állatrllománynak. A különösen erős gabonaszárak megakadályozzák, hogy a gabona megdőljön. A kolhozfölde, ken a földműves küldöttség tagjai szokatlan formájú gabonaszemekkel találkoztak, amelyek a borostyánkő minden színárnyalatát visszatükröz­ték. A kolhozparasztok bar'taikkal megismertették a búza új fajtáit, amelyek a szovjet nemesítők munká­jának eredményei. Egy idősebb föld­műves .megkérdezte Levcsenkor, a Sztálin-kolhoz elnöknőjét, aki a szo­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents