Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-06 / 179. szám, vasárnap

Világ proletárj ai egye süljeteli A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 augusztus 6, vasárnap 2 Kčs III. évfolyam, 179. szám Öt évvel Hiroshima után Mbl Brigádok a gabonafelvásárlás gyors végrehajtására 0 bratislavai és nyitrai kerület „gabonafelvásárlás! vasárnapot" rendez A nyitrai kerület példáját, amely a gabonabeszolgáltatást 100 százalékra teljesítette, követi a bratislavai kerü­let is, melyben Somorja, Dunaszerda­hely, Galánta, Szered és Szene járások kötelezték magukat, hogy augusztus 12-éig felvásárolják az összes lekö­tött és lekötetlen gabonát. A szövetkezet kerületi üzemei Nyitrán és Bratislavában augusztus 6-án „gabonafelvásárlási napot" ren­deznek. Már szombaton ellátogattak a szövetkezet alkalmazottai azokba a kerületekbe és községekbe, ahol szük­séges a földművesek meggyőzése a gabonabeszolg'áltatási kötelezett ségek gyors teljesítésének fontosságáról. A kerületi üzemekben a Mezőgazdasági Termékek Gazdálkodásával Megbízott Szövetkezet főigazgatóságának 240 alkalmazottja és a DHPV iskolájának 60 hallgatója látogat. Ez az akció bi­zonyára jelentős mértékben meggyor­sítja a gabona felvásárlását a bratisla­vai és a nyitrai kerület többi járásá­ban is. A nyitrai kerületben napról-napra gyorsabban végzik a felvásárlást. így például augusztus 2-án 1200 vagón gabonát vásároltak fel. Ez az ezévi gabonafelvásárlásban rekordot jelent. Az egész kerületben a gabonafelvá­sárlást aug. 15-ig be akarják fejez­ni. Különös figyelmet érdemel Veľké Lovce község példája, ahol a Földmű­ves Raktárszövetkezet a brigádok se­gítségéve! augusztus 2-án 17 órától 23 óráig 27 vagón gabonát vásárolt fel. Nagykomály község földművesei tüntetően szállították be a gabonát, — „a kontingenst teljesítjük, a reak­ciót tönkretesszük" jelszó alatt. Nagy­kozmály öntudatos földművessége nemcsak hogy 100 százalékra teljesí­tette beszolgáltatási kötelezettségét, hanem még két vagón gabonával túl is teljesítette. Nagykeszi községben (komáromi járás) augusztus 2-án fe­jezték be a cséplést és augusztus 3-án a rossz időjárás ellenére is a földmű­vesek 60 feldíszített szekéren vitték a lekötött gabonát és ezenkívül még Irárem vagón kötelezettségen felüli gabonát a Földműves Raktárszövetség magtárába. Nagykeszi gazdái gabona­beszolgáltatási kötelezettségük lelkiis­meretes teljesítésével fejezik ki szoli­daritásukat a hős koreai néppel, amely egységét, függetlenségét és szabad­ságát védi az amerikai imperialisták ellen. A beszolgáltatási kötelezettség példás teljesítéséért a község meg­kapta a győztes vándorzászlót. A kassai kerületben a gabonafel­vásárlásban a moldavai járás vezet, amely ezért megkapta a vándorzász­lót. A legjobb községek Alsólánc, Csecsejovce és Moldava, amelyekben a földművesek egész sora haladta túl a beszolgáltatási kötelezettségét. Pe. rics Ödön földműves, aki négy hek­táron gazdálkodik, három mázsa bú­za helyett 25 mázsa búzát adott be. Rencsisovszky István Csecsejovicéröl a kötött gabonán kívül még 23 má­zsa gabonát szolgáltatott be a Föld­műves Raktárszövetkezetbe. A kas­sai járásbeli Szláncsik község föld­művesei a beszolgáltatási kötelezett­ségnek 115 százalékosan tesznek ele­get. A rozsnyói járásban a henkovi­cei EFSz tagjai állanak példaként, akik annak ellenére, hogy termésük egy részét tönkretette a jégeső, be­szolgáltatási kötelezettségüket jóval túlhaladták. A zsolnai kerület községei sem akarnak lemaradni hazafias köteles­ségeik teljesítésében és habár ná­luk a cséplés tovább tart, már most 100 százalékos beszolgáltatásokról számolnak be. így például Vrtizser község (pov. bystricai járás) már jú­lius 29-én teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét 142 százalékra. En­nek a hazafias községnek példáját követte Horka község is a puchovi járásban, amely beszolgáltatási kö­telezettségének 115 százalékra tett eleget. Sok további község is készül a gabonabeszolgáltatás tüntető for­májára. A besztercebányia kerületből je lentik, hogy a földművesek elvállal­(Folytatás a 2. oldalon) A francia kormány 126 miliárd frank fedezetlen papírpénzt bocsát ki Pleven újabb hallatlan támadása a francia dolgozók életszínvonala ellen Az amerikai imperialisták szolgála- I tában álló francia kormány, mielőtt a parlament megkezdte volna nyári szü­netét. törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé a frank aranyértéké­nek csökkentésére. Eddig a frank ér­téke 1 uncia aranynak, azaz 35 ameri­kai dollárnak arányában volt kifejezve és egy dollár 119 franknak felelt meg. A frank új értéke pedig egy uncia arany, azaz 35 amerikai dollár ará­nyában fog kifejeződni, ugyanakkor egy dollár 349.50 franknak fog meg­felelni. A francia kormány kijelenti, hogy ezzel az intézkedéssl 126 milliárd frankot „nyer" a különféle belföldi és külföldi kötelezettségek törlesztésére, ezzel szemben a valóság az, hogy így kíván lehetőséget nyerni 126 milliárd fedezetlen új papírpénz nyomására, így kívánja emelni a forgalomban lé­vő pénz számát, ami természetesen az életszükségletek árának további in­flációs emelkedéséhez vezet. A közvélemény PJeven kormányá­nak ezt a határozatát nagy felháboro­dással fogadta, mert ebben az intézke­désben a dolgozók életszínvonalának további veszélyeztetését látja. Jacques Duclos elvtárs, a francia kommunista párt parlamenti klubjá­nak elnöke, a nemzetgyűlésben a kor­mányjavaslat felett éles kritikát gyako­rolt. Duclos képviselő beszédében rá­mutatott arra, hogy 1947 óta, — ami­dőn a kommunistákat kizárták a kor­mányból — a frank aránya a dollár­hoz 119-ről 350-re csökkent. Az arany­készlet 618-ról 460 tonnára, tehát tel­jes 25 százalékkal csökkent. Ezt az aranyat főleg az amerikaiak „szippan­ották" el, akiknek a „segítségét" az Eszak-Atlanti egyezmény szerint a franica nép kormánya hazaáruló poli­tikája következtében aranyban fizette meg. A kormányelnök nyilatkozata sze­rint Franciaország katonai kiadásai 1951-ben 500 milliárd frankot fognak kitenni. Ezt a hatalmas összeget a valóságban azonban még valószínűleg túl is lépik. A frankok százmilliárdjait így a háború feneketlen torkába ve­tik. A francia nemzetgazdaság ezáltal háborús gazdasággá változik át, a produktív kiadások csökkennek és a munkások bérét nevetségesen ala csony színvonalon tartják. Ezzel szemben a kormány hazárd módon kidobálja a pénzt a vietnami piszkos háború költségeire és a szov jeteilenes háború előkészítésére. francia kormány háborús politikája költségeinek fedezésére ismét az in fiáció veszélyes útjára lép." Duclos képviselő beszédét békefe! hívással fejezte be, a stockholmi bé kehatározat további aláírása érdeké ben. Egyidejűleg tiltakozott a francia katonáknak Koreába küldése ellen és követelte a vietnami háború beíejezé sét. i néphadsereg csapatai felszabadították Szang-Dzsu városát A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság főparancsnoksága a kö­vetkező jelentést adta ki: A néphadsereg csapatai az arc­vonal egész szélességén megtörik az amerikai csapatok ellenállását és folytatják az offenzívát. A néphadsereg alakulatai meg­törték az amerikai és Li-szin-mani csapatok kemény ellenállását és felszabadították Kum-Csen városát, amely fontos pont az ellenség védő­rendszerében. E város felszabadítá­sáért folyó harcokban a néphadse­reg csapatai súlyos csapásokat mértek az első amerikai gépesített hadosztály • visszavonuló maradvá­nyaira. Számos ellenséges katonát elfogtak és nagymennyiségű hadi­anyagot zsákmányoltak. A néphadsereg más csapatai fel­szabadították He-Csen városát és a környéken lévő falvakat. A He-Csen felszabadításáért folyó harcokban a néphadsereg csapatai az ellenségnek súlyos vereségeket okoztak számos elenséges katonát és tisztet elfogtak, nagymennyiségű hadianyagot zsák­mányoltak. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága péntek reggel jelentet­te. hogy a néphadsereg csapatai az ellenségnek óriási veszteségeket okozva valamennyi fronton folytat­ták előnyomulásukat délre. A nép­hadsereg csapatai, amelyek Szang­Dzsu irányában támadtak, augusz tus 2-án felszabadították Szang­Dzsu vár 0sát. amely az ellenség fontos védelmi pontja volt. A Szang-Dzsu felszabadításáért foly­tatott harcokban a néphadsereg csa patai az ellenségnek óriási vesztesé geket okoztak. A keleti partvidék körzetében a néphadsereg egységei folytatták kemény harcukat az amerikai és li-szin-mani csapatok ellen. A partizánok, akik támogat­ják a néphadsereg támadását tevé­kenységüket megerősítették Csed­Zsu, Ul-Szan, Hu-Szan és Te-Hu körzeteiben és más helyeiken is. A délkeletkoreai Fusan kikötőjé­től, mely legfontosabb utánpótlási he­lye a koreai nép szabadságára és életére törő USA imperializmusnak, 325 kilométer távolságra, kissé dél­keleti irányban a koreai csatorna túlsó partját szegélyező Hondo japán szigeten fekszik Hiroshima városa, melyet öt évvel ezelőtt 1945 augusz­tus 6-án úgyszólván eltörölt a föld színéről az első atombomba. Ennok ledobása az imperialista USA hadve­zetésének tette volt. Ami most Fusanban és környékén egy szabadságáért küzdő nép leigá­zására történik, szerves folytatása annak a gátlásnélküli támadó és hó­dító elvakultságnak, mely az atom­bombának Hiroshimára történt ledo­básában kifejezésre jutott. Ugyanaz a kéz, mely öt évvel ez­előtt aláírta az atombombának egy japán város feletti kipróbálására adott parancsot, irányít ma szuper­bombázókat és irányítja a gépesített haditechnika minden eszközét Ko­rea felé. A Béke Híveinek százmilliói azon fáradoznak, hogy az emberies­ség és a béke respektálására kénysze­rítsék az elvakult imperialista táma­dókat s megakadályozzák most és mindenkorra az atomenergia felhasz­nálását genocidiára: faj irtásra és tömegöldöklésre. Ilyen körülmények között Hiros­hima bombázásának ötödik évfordu­lóján alkalomszerű lesz visszaemlé­kezni az USA által végrehajtott atombombázás körülményeire és vá­laszolni arra kérdésre, miért történt ez a hadtörténet szörnyűségei között is páratlanul álló cselekedet éppen 1945 augusztus 6-án. Századunk eleje óta fejlődött az úgynevezett nukleáris vagy atom­fizika, amely kiderítette, hogy bizo­nyos anyagok atomjainak felbontása által energia szabadul fel, amely há­rommüliószor múlja felül az ugyan­olyan mennyiségű széntömeg elégeté­se által nyert energiát. Az atomfizi­ka tehát mint új energiák feltárója érdekli az emberiséget arra az eset­re, ha a föld méhében rejlő s a tudo­mány megállapítása szerint egyszer mégis csak kimerülő széntelepeket mint energiaforrást helyettesíteni kell. Az atomfizika eredményei természe­tesen a kapitalizmust is érdekelték és érdeklik, mert az atomerö a tech­nikai, az orvosi és általában a ter­melőmunka minden területén alkal­mazható, növelhető vele az üzemek termelékenysége, s a profit útján gyakorolható hatalom is megsokszo­rozódik. A második világháború fo­lyamán hallatlan vagyonra szert tett USA kapitalisták kikényszeríttték hogy az atomerőt először az ö ügyü­ket szolgáló háborúban próbálták ki, Amerikában 1941 ősze óta folytak rendszeres kísérletek atombomba ké­készítésére s 1945 elején a kísérletek annyira haladtak, hogy megállapí­tották az atomfegyver hatásának méreteit. Franklin D. Roosewelt, ha hadügyi államtitkárának, Stimsonnak közlése hiteles, az államtitkárral foly­tatott utolsó beszélgetésekor 1945 márciusában az atomenergiának nem­zetközi ellenőrzése mellett foglalt ál­lást, a tudománynak s a tudományos vívmányokhoz vezető utaknak sza­badsága alapján. Roosewelt utóda, Truman azonban a félelmetes talál­mány és a nukleáris erő nemzetközi ellenőrzése helyett, annak kizáróla­gos használatát tartotta előnyösebb­nek, s 1945 június 1-én már elhatá­rozta, hogy kísérletképpen egy japán városra dobat atombombát. Az USA háborús vezérkara úgy érvelt, hogy az atombomba meg fog ölni néhány tízezer japánt, míg a tengeri és szá­razföldi haderőkkel való leverés millió japán életébe kerülne. 1945 júliusában Új-Mexikóban ténylegesen kipróbálták az atom bombát. A nélkül, hogy a potsdami értekezleten tájékoztatták volna Oroszországot Amerika szándékai­ról. augusztus 6-án reggel negyed kilenckor egy négymotoros B-29 bom­bázó 8000 méter magasságból Hiros­himára atombombát dobott, amely úgy volt beállítva, hogy a föld fei­színe felett 700 méter magasságban robbant. Hiroshimának az 1940-es ia­pán népszámlálás szerint 343.000 la­kosa volt. A bomba 10 négyzetkilo­méternyi területen teljesen romba­döntötte a várost. Csupán a halottak száma Hiroshimában meghaladta az 50.000-et. A bomba ledobását követő borzai mak időrendiét meg lehetett állapíta n; a holttestek vizsgálata alapján Először fényhullám vakította elavá ros lakóit, azután a robbanásnál fel szabadult szervezetromboló sugarak ütköztek beléjük, majd hőhullám pörkölte és égette az élőket, végül pedig egy hallatlan erejű atomvihar hevessége zúzta és söpörte szét, ami a sugarak és a hőség pusztítása után megmaradt. Azok, akik egy évvel Hi rosima bombázása után a Bikini-szi getén végzett atombombadobás tanúi voltak, azt mondják, hogy a bomba robbanása olyan benyomást tesz < szemlélőre, mintha egy új nap jelen ne meg az égen s akiket hatása ér, azok úgy érzik, mintha a nap tűzten­gerének egy része zúdulna rájuk. Hogy miért történt Hiroshima bom­bázása atomfegyverrel éppen 1945 augusztus 6-án, annak magyarázatára ismerni kell a Jaltában, a Krim-fél­szigeten 1945 február 11-én aláírt egyezményt. Ennek érteiméiben a Szovjetúnió, az USA és Nagy-Britan­nia megegyeztek abban, hogy az európai háború befejezése után két vagy három hónappal — befejezés­nek tekintve Németország kapitulá­lását — a Szovjetúnió megindítja a háborút Japán ellen a szövetségesek sek oldalán. A Szovjetúniónak vi­szont biztosítjuk, hogy helyreállítják azokat a jogait, amelyeket Kelet­Ázsiában a japánok 1904-es támadá­sa megsértett. A Jaltai egyezmény külön pontja szói a Mongol Népköztirsasig status quojának fenntartásáról. Visszakerül a Szovjetunióhoz Szaehalin szigeté­nek déli része és az összes szomszé­dos szigetek. Dairen kereskedelmi ki­kötőjét nemztközivé teszik, garantál­ják a Szovjetúnió elsőbbségi jogait, visszalállítjják Port-Arthurnak hasz­nálatát a Szovjetúnió által tengeri tá­maszpontul. A jaltai jegyzőkönyvet, melyet Sztálin, Roosevelt és Churchill írtak alá, természetesen nem fogadták szí­vesen azok az imperialista körök Amerikában, amelyekről Zsd'ánov 1947 szeptemberében a Kommunista Pártok Lengyelországiban tartott ta,­nácskozássn azt mondotta, hogy min­den óhajuk és számításuk az volt, hogy a hitleri Németország olyan csapást mérjen a Szovjetunióra, mely ha nem is megsemmisítő, legalábbis föltétlenül meggyöngíti és befolyását aláássa. Ezek a reakciós körök még a jaltai egyezmény aláírásának ide­jén is reménykedtek ilyesmiben s ti­tokban azt várták, hogy a megegye­zés papíron marad, mert az általuk várt fordulattól a kapitalizmus vi­láguralmának megszilárdulását re­mélték, ha a német és a japán fasiz­mus segítségével is, Németország május 8-án kapitulált. S ezzel az európai háború véget ért. A jaltai egyezmény értelmében augusztus 8-án telt le az a hároin hónap, amelyen belül a Szovjetúnió kötelezte magát a háború megindí­tására Japán ellen. Sztálin a legna­gyobb pontossággal és hűséggel be­tartotta az általa aláírt jaltai egyez­ményt. Augusztus 8-án megindult a Vörös Hadsereg támadása a man­dzsúriai jap'án haderő ellen. Az ame­rikai telhetetlen kapitalizmus a vi­lágháború ázsiai .szakaszán Oroszor­szág közreműködése nélkül, no meg minél kevesebb anyag; és emberál­dozattal akart győzelmet aratni, de a híres fair playval összeférh-etönek tartotta, hogy szövetségesét az atom­bomba váratlan használatával meg­lepje, sót — ez volt az óhaja — meg­félemlítse. A szövetségesek európai győzelmét a Szovjetunió példátlan áldozatkészsége tette aránylag köny­nyűvé és kevés áldozattal járóvá a nyugati oldalon. A világ elismerésé­ből az oroszlánrész méltán jutott a Szovjetúniónak s tekintélye és nem­zetközi súlya rendkívül megnöveke­dett. Az amerikai szövetséges azért sietett az atombomba ledobásával, hogy megakadályozza a Szovjetúnió részvételét Japán legyőzésében olyan mértékben, mint ahogy az Németor­szág esetében történt. Ebben a számí­tásában azonban cősalódott, mert a Szovjet Hadsereg nagyszerű haditet­teket hajtott végre a Mandzsúriában továbbra is ellenálló japánokkal szemben. Minden emberi munkát el lehet végezni jój vagy rosszul. Jól: a kö­zösség, embertársaink javára, rosz­szul: úgy, hogy ártunk nekik. Ugyan­ez áll az emberi találékonyság min­den alkotásának, a technikának fel­használására is. E kettős lehetőség felett keseregni kispolgári siránko­zás. Cselekedni csak egyféleképp le­het s meg van a mód rá, hogy a jó utat válasszuk. Az, aki az ember el­len fordítja az emberi találékonyság alkotásait, kárhozatos munkát végez, de aki nem bírható arra, hogy ve­lük visszaéljen, aki fenntartás nélkül követeli, hogy az atomrombolás út­ján felszabaduló energiákat az em­beriség érdekében, nem a kapitalis­ták osztálya javára, hanem fénnyé, meleggé, a termelékenység fokozá­sára használják s atombombák ké­szítését tiltsák be és tegyék lehetet­lenné, az mutatja számunkra az élet és a boldogulás útját. Ezt teszi a Szovjetúnió népe és ezt teszik a Szovjetunióval karöltve haladó népi demokráciák nemzetei. Amerika más, sötét utat választott. Nem érte be az atombomba egyszeri operatív hasz­nálatával, hanem tovább csörtet ez­zel a minden kardnál vészesebb fegy­verrel. De a békehívek százmilliói­nak gondja lesz arra, hogy a föld semmiféle hatalma ne tehesse az atombombát nemzetközi viták elin­tézésének fegyverévé és sehol a föl­dön, se keleten, se nyugaton ne ren­dezhessen Hiroshimákat. Sas Andor. 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents