Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-31 / 200. szám, csütörtök

1950 augusztus 31 y j szo A csataji járási szövetkezeti tanácskozáson Közös munkával, mezsgyék nélkül, olcsóbban, jobbat és többet termelnek a szenei járás szövetkezetei A közös aratás és csépBés tapasztalatai (H. L.) A szenei járásban az Egységes Földműves Szövetkezetek később ala­kultak meg, mint a szomszédos járások községeiben. Az eddigi tapaszlalatok azt mutatják, hogy fejlődésük nem egyforma. Annak ellenére, hogy néhány szövet­kezet csak a legutolsó hónapokban keletkezett, fejlődésükkel túlhaladták a ré­gebben alakított szövetkezeteket. Ennek példájául megemlíthetjük a csatai Egy­séges Földműves Szövetkezetet. A szenei járásban mindössze 16 EFSz működik. A csatai szövetkezet után a legsikeresebb a švehlovo-hajmási és a nagyfödé­mes! szövetkezetek. Ezek aránylag taglétszámban is a legnagyobbak. A többi EFSz a kezdet kezdetén van még, de sikeresen győzik le az építés közben fel­merülő nehézségeket. A 16 szövetkezet azt bizonyítja, hogy a kis- és középpa­rasztok értik már a szövetkezetek jelentőségét és küldetését. Tudják azt, amit már a Szlovákiában működő szövetkeze lek százai munkájukkal bebizonyítottak. hogy egyedül a szövetkezet útján lehet mentesíteni a kis- és középparasztságot a súlyos, megerőltető és az életet felőrlő robottól, csakis ezen az úton juthatnak el agyon-hasogatott földjeik, nadrágszíj-parcelláik terméshozamának emeléséhez, igy juthatnak el magasabb termelési formák felé, ami a falu felemelkedéséhez vezet. A példás szövetkezeti munka tanulságaiból merítve a szenei járás szövet­kezetesei is megkezdték a gazdálkodás magasabb formáit, szövetkezeteik kere­tében közösen müvelik meg a földet, csökkentik az önköltséget és növelik a hek­tárhozamot. Ez az egyedüli út, amely a kis- és középparasztság életszínvonalát emeli. Erről az útról tárgyaltak a szenei járás szövetkezeteselnek csatai értekez­letén, amelynek legértékesebb tapasztalatait lapunk olvasótábora, kis- és közép­parasztjaink elé tárjuk. HOGYAN DOLGOZOTT A CSATAI EGYSÉGES FÖLDMŰVES SZÖVETKEZET A község szántóföldjei 1285 hek tárnyi területet foglalnak el. A szö­tvetkezet tagjai összesen 1053 hek­tárt művelnek meg. A gazdák min­dan nap olvasták az újságokat és e rádióban is sokat hallottak a szövet­kezet építéséről. Azonban mindezek ellenére sem volt előttük világos minden szövetkezeti kérdés. A föld­művesek közül sokan valósággal fél­tek az EFSz-töl, nem jártak a gyű­lésekre sem, ahol ezekről a kérdé­sekről beszélhettek volna. — Láttuk — mondotta Krips elv­társ, a csatai szövetkezet elnöke, hogy így nehezen jutunk tovább és ezért rátértünk az egyedül lehetsé­ges útra, a személyes meggyőződés, a politikai munka útjára, amelyben igen nagy segítséget nyújtottak ne­künk földművesasszonyaink. A poli­tikai meggyőző munka, a kis- és középparasztság nagy többségének felébresztette az érdeklődést céljaink iránt és a földművesek tanácskozá­sain egyre hosszabb és egyre éle­sebb viták alakultak ki, amelyek az­után nagy részben megvilágították az összes vitás kérdéseket. Csakis meggyőző munkával tudtuk megsze­rezni a kis- és középparasztság zö­mét. — Kezdetben — folytatta az elnök — magunk sem tudtuk, hogy a szö­vetkezet melyik típusát válasszuk. Végül is a kérdést az újonnan meg­nyert kis- és középparasztok döntöt­ték el, akik rájöttek arra, hogy csu­pán a harmadik szövetkezeti típus­ban tudják jelentős módon leszál­lítani a termelési költségeket és le­hetetlenné tenni a kulákok kizsák­mányolási lehetőségeit. Azonkívül igen sok szószólója akadt a harma­dik típusnak, azért is, mert itt min­den szövetkezetes igazségosabb ju­talmazásban részesül elvégzett mun­kája szerint A kis- és középparasz­tok kezdeményezését a szövetkezet vezetősége elfogadta és azonnal meg­kezdte a harmadik típusra jelentke­zők aláírását. Gyorsan kellett csele­kednünk, — mondotta Krips elvtárs — mert roppant gyorsasággal köze­ledett az aratás ideje, amelyre — mi tagadás — nem voltunk felké­szülve. Nagy segítséget nyújtott ne­künk védnökségi üzemünk, amely politikai oktatót küldött és így meg­segített bennünket az aratási mun­kák megszervezésénél. Gondoljátok csak el, április 2-án alakultunk csak meg és júniusban már megkezdtük az aratási és cséplési munkálatok közös megszervezését. 112 EMBERREL TlZ NAP ALATT 585 HEKTÁRT ARATTUNK Az előző években több mint há­rom hétre volt szükség ahhoz, hogy ezt az 535 hektárt földműveseink learassák. Most azonban a 112 em­berből álló 16 munkacsoport olyan lelkesedéssel és olyan nagyszerű gé­pi segítséggel dolgozott, hogy az aratást tíz nap alatt befejeztük. Em­bereink vidáman dolgoztak a mezőn. Az önkötözők fürgén forogtak és a falu dolgozói látták, hogy könnyebb és jobb örömtelibb ez a munka. A közös aratás hozzásegített ben­nünket ahhoz, hogy még a legjobban habozó és kétkedő földműveseink is a közös munka híveivé lettek. Nem győzték eléggé dicsérni, hangsúlyoz­ták, hogy micsoda könnyebbséget jelent és mennyivel olcsóbb. Ehhez hozz' j árult az is, hogy a közös ara­tás minden résztvevőjét igazságosan megjutalmaztuk és ez a faluban ál­talános megelégedést keltett — Az ezidei aratás igen megerő­sítette szövetkezetünket. Nyugodtan és bátran foghatunk hozzá a közös őszivetés előkészületéhez. Kilencdü­lős rendszerrel fogunk dolgozni 842 hektárnyi földterületen. Kidolgoztuk tehát a következő 1950-51-es gazda­sági év vetési tervét, amelyben az egyes terményfajták, így oszlanak meg: körülbelül 200 hektár búza, 29 hektár rozs, 138.7 hektár árpa, 18 hektár zab és 83 hektár kukorica. Az összes gabonafajtákat 467 hektá­ron vetjük el. Kapások 125, az ola­jos magvak 50, a takarmány 214 hek­tárt és más vetemények 44 hektárt foglalnak el. — A jövő gazdasági évben a veté­si tervben néhány változást hajtunk végre. Ebben az évben tudniillik na­gyobbára még a régi helyen hagy­tuk a lucernát, hogy elegendő ta­karmányt biztosítsunk. Azonban a jövő gazdaság; évben minden takar­mányt pontosan a terv szerint ve­tünk. IDEJÉBEN ELVÉGZETT TARLÓBUKTATASSAL BIZTOSÍTJUK A JÖVÖ ÉVI TERMÉST A tarlóbuktatást száz százalékban elvégeztük. Ezzel megsemmisítettük a gyomot és megőriztük a föld nedves­ségét, ami a jövő évi hektárhozam fo­kozását szolgálja. Amikor a föld­idei törődünk és nagymennyiségű műtrágyával biztosítjuk megjavítá­sát, nem feledkezünk meg az állat­tenyésztésről sem. Tudjuk azt, hogy az állattenyésztés sokkal magasabb hozamot biztosít földműveseinknek, mint a növényi termelés és már most gondoskodunk arról, hogy megteremtsük ennek feltételeit. Már ez évben megkezdtük egy istálló épí­tését 350 állat számára és 500 ser­tés hizlalására szükséges hizlalda javítási munkálatait. A baromfi farm ezer darab baromfit nevel egy­szerre. — Jelentősen megnőtt gépeink szá­ma is, ma már négy traktor, öt ara­tógép, egy kaszálógép, öt eke és más kisebb mezőgazdasági gép segít föld­műveseink munkájának megkönnyí­tésében, Még ez évben megteszünk minden lépéit ahhoz, hogy egy bur­gonya ülrtetőgépet, azonkívül burgo­nya felszedőgépet, két műtrágyaszó­rót, egy gaboniapácoló állomást, trá­gyáié szivattyút, répavágót és más gépeket (kapjunk. A nagy gépeket az Állami Gépállomás biztosítja, amely az ezidei aratásnál mind­annyiunk teljes megelégedésére óriái­si segítséget nyújtott nekünk. Sok és nagy tervünk van, amelyeket védnökségi üzemeink, a belügyi Megbízotti Hivatal és a Pravda ki­adóvállalat segítségével meg is való­sítunk. — Könnyebben dolgoznak asszo­nyaink is, villanygép segít nekik a mosás munkájában, a Napközi Ott­honban vidám gyermekek hirdetik az új falu minden örömét. A falu kis termelő üzemeit fokozatosan be­kapcsoljuk a nagyüzemi gazdálko­dás keretébe és meg vagyunk győ­ződve arról, hogy a munkánkat si­ker koronázza. Felszólítjuk egy­úttal a szene; j|árás összes földmű­veseit és földművesasszonyait, hogy kövessék példánkat, mert így válik jobbá földműveseink élete. A PUSZTAFÖDÉMESI EFSZ-RÖL A vasárnapi*járási szövetkezeti ta­nácskozáson a csatai beszámoló után Pusztafödémes küldötte, Pavlo György jelentkezett szólásra. Elmon­dotta, hogy a pusztafödémesi EFSz­nek már 484 tagja van, akik közül 28 aktív résztvevő földmüvesasszony. Csaknem az egész falu résztvesz a közös munkában. A szövetkezet 164 fiatalja is résztvett a tavaszi mun­kákban és így beváltották azt az ígéretet, amelyet Široký elvtársnak legutóbbi látogatása alkalmával tet­tek. Az ifjúság egy hétig vezette a falut és így a szövetkezetet is. Tevé­kenyen részvettek a tavasziak vetésé­ben és az aratási munkálatokban is. Az aratási munkákat 14 munkacso­portban végezték el. A szövetkezete­sek, miután meggyőződtek arról, hogy a közös aratási és cséplési mun­kálatok jó eredményeket hoznak és megkönnyítik a falu munkáját, ol­csóbbá teszik a termelést, elhatároz­ták, hogy továbbra is közösen fog­nak dolgozni és így mindannyian alá­írták a második tipusú EFSz munka­rendjét. összesen 1100 hektár földet fognak közösen megművelni, a község összterületének csaknem 70 százalé­kát. A tagok egy része már most mérlegeli, nem volna-e helyes a har­madik típusra áttérni, mert ettől még nagyobb előnyöket várnak. Pusztafödémes felszántotta az ösz. szes mezsgyéket és kidolgozta a kö­zös őszi vetés tervét. A jó pártmun­ka kiküszöbölte az ellentéteket a fa­lu lakosai között, akik belátták, hogy a kis- és középparasztság helye a munkásosztály oldalán van. A Szovjetúnió tapasztalatait értékesítik a födémesi (Veľké Ulany) szövetke­zet tagjai, akiknek soraiban nagy mozgató erö az Ifjúság és a meggyő­ződés, amelyet a közös munkák sike­res végrehajtásánál szereztek. Még most is emlegetik a födémesiek, hogy 370.000 koronát takarítottak meg az aratásnál és a cséplésnél és a csatai aratási ünnepségre is azzal az elha­tározással jöttek, hogy ezentúl még szilárdabban lépnek ki a haladás út­ján. A RÉTÉI SZÖVETKEZET IS A MÁSODIK TÍPUSBAN VAN MÁR Tamáskovics elvtárs beszámolójá­ból szereztünk tudomást a rétéi szö­vetkezetesek munkájáról. Réte, bár egyike a legrégibb szövetkezeteknek a szenei járásban, még alig lábolt ki a kezdeti nehézségekből. Kezdetben tudnillik a szövetkezet főleg a ba­romfifarmra és más ilyen kezdemé­nyezésekre összpontosította erejét és keveset törődött a szövetkezetek iga­zi céljával, a közös munkával. Ez év tavaszára már más lett a helyzet. 43 hektáron már csoportos vetést hajtottak végre és ezen a területen közösen szervezték meg az aratást és' a cséplést is, amiben segítséget nyújtottak nekik a védnökségi üzem brigádosai is. A tavaszi és az aratási munkánk első tapasztalatai után a ta­gok elhatározták, hogy áttérnek a második típusra. A megművelendő földterület megszaporodott. A szö­vetkezet tulajdonában lévő körülbe­lül 100 hektáron és a tagok 134 hek­tárán folyik a közös munka. Ezen a területen 9 dülös közös ve­tési eljárást dolgoztak ki. Igen ám, de közben a szövetkezet tagjainak száma megszaporodott, úgyhogy ma már körülbelül 460 hektár földdel számolhat a rétéi EFSz. A földmű­vesek közül sokan mérlegelik az át­térést a harmadik típusra és így meg van a remény arra, hogy Rétén is si­keresen legyőzik a nehézségeket és ebben a faluban is nemsokára min­'taszövetkezet épül ki. Jókán még nehezebb volt a kezdet. De a közös aratási és cséplési mun­kák meggyőzték a földművesek je­lentős részét a közös munka előnyei­ről. Azonban Jókán még csak az el­ső típusnál tartanak. A tagoké kö­rülbelül 500 hektár és körülbelül 300 hektár az EFSz közös tulajdona. A közös gazdálkodásnak tehát Jókán kb. 800 hektár az adapja és ez a köz­ség szántóterületének csupán 35 szá­zaléka. Azonban már ezen a terüle­ten is módjukban van megmutatni a község egész lakosságának, mit lehet elérni a nagyüzemi termelés maga­sabb formáival. Ezeket az adatokat Kiss István be­számolójából vettük, aki szavait az­zal fejezte be, hogy a jókai szövet­kezetesek bizalommal és reménnyel néznek a jövő elé, mert hiszik, hogy a földművesek ebben a faluban is követni fogják a csatai példát. MI A HELYZET NAGYGURABON ÉS HAJMÁSON Az elmúlt években Nagygurabon 36—40 pár aratót fogadtak fel a kö­zeli környékből. Az önkötözők segít­sége feleslegessé tette az idegen ke­zek munkáját és az aratás idejét is a felére csökkentette. Az aratási mun­kákban jóval több ember vett részt mint ahogyan előre feltételezték. Az önkötözők mellett néhány csoport csak 4—5 órát dolgozott naponta, akkora munkaerő felesleg volt. A2 ezidei aratás tapasztalatain okulva a nagygurabi szövetkezetesek politikai meggyőző munkába kezdtek, hogy szövetkezetüket megerősítsék és har­madik típusú fejlett szövetkezeti gazdálkodást létesítsenek a falu földterületének jelentős részén. Hajmás kis puszta csupán. De az egész település benn van a szövetke­zetben és követi Csata felhívását. Az első héten a hajmásiak kezében volt a vándorzászló is. Miért kapták meg kétszer is itt a vándorzászlót ? Azért, mert a föld területéhez mért legrövi­debb időben és aránylag kevés gép­pel végezték el az aratást, 100 szá­Rendelet a hízott libák és kacsák beszolgáltatásáról A mezőgazdasági termékek terme­lési és felvásárlási terve az 1950. év­re többek között megszabja a közellá­tás céljára a libák és kacsák beszol­gáltatását. A beszolgáltatás végrehaj­tásáról az élelmezésügyi megbízotti hivatal B.—70.001/1950-V.-3. sz. ren­deletével intézkedik. A rendelet sze­rint azok a liba- és kacsatenyésztők, akik a termelési és beszolgáltatási szerződés aláírásával magukra vállal­ták a liba és kacsa beszolgáltatását, vagy pedig azok, akik részére a be­szolgáltatás végzéssel lett megállapít­va, kötelesek a libákat vagy a kacsá­kat az előírt mennyiségben a megje­lölt napon és helyen a felvásárlással megbízott közegeknek átadni. A felvásárlás a hízlalatlan libáknál 1950 június 15-én kezdődött, a hízla­latlan kacsáknál és pulykáknál pedig 1950 augusztus 1-én és 1950 novem­bes 15-ig tart, a hizlalt libák és ka­csák felvásárlása 1950 augusztus 1-től 1950 december 15-ig tart. Kihízlalt szárnyasnak kell tekinteni azt a libát vagy kacsát, amely leg­alább négy hétig elzárva és töméssel hizlalva volt. Előfordulhat az is. hogy a tenyész­tőnek kevesebb súlyút kell leadni, mint amilyent beszállít. Éppen ezért meg van engedve, hogv egy tenvésztö löbh tenyésztő helyett is telfesíthet! a beszolgáltatás)' kötelezettséget, de az eladásnál a felvásárlónak be kell azok­nak a neveit is jelenteni, akik helyett a beszolgáltatási kötelezettséget telje­síti. A tenyésztők attól a naptól kezdve, amikor egész évi beszolgáltatási kö­telezettségüknek eleget tettek, feles­leges szárnyasaikat akár a földműves raktárszövetkezetnek, akár vásárcsar­nokokban és piacokon közvetlen a fo­gyasztóknak szabadon eladhatják. zalékra a tarlóhántást és 105 száza­lékra szolgáltatták be a gabonát. Most ősszel 214 hektáron kezdik meg a közös vetést. Felhasználhat­ják majd a nehéz gazdasági gépeket is, mert a földek egy tagban vannak és így lényegesen csökkentik a ter­melési költségeket. A toronylak nevében Toronyi Dé­nes mondotta el, micsoda nehézségek­kel kellett megküzdeniök a szövet­kezet megalakításakor. Sok helyen kiseprűzték őket, de ez nem kedvet­lenítette el a szövetkezeti gondolat lelkes úttörőit és ma már ott tarta­nak, hogy 51 tagjuk van és bár föld­jük szántófelülete kevés, mégis meg­mutatják a falunak, hogy egységes vetési tervvel jobb terméshozamot ér­nek el. Felpanaszolták azt, hogy a szenei kataszteri hivatal tisztviselői készségének hiánya miatt nem tud­ták eddig megvalósítani ezt a tervet, mert a mai napig nem adták még ki a kataszteri rajzot. Fekete elvtárs beszámolójából meg tudtuk, hogy Sárfőn is javul a hely­zet. Itt az elmúlt évig soha nem tel­jesítették a gabonabeszolgáltatást, egyrészt azért, mert a kulákok sza­botáltak, másrészt azért, mert a községben sok meg nem müveit föld volt a spekulánsok kezében. A kis­és középparasztok elkeseredett har­cot vívtak a kulákokkal, amíg meg tudták teremteni szövetkezetüket. Ma a szövetkezet megműveli már a spekulánsok földjeit is, valamint azT a 700 parcellába tagozott 508 hek­tár földet, amely a földvásárlás után maradt. A szövetkezetesek megkezd, ték a politikai munkát az irányban, hogy az egész községben megte­remtsék a közös vetés előfeltételeit. Harcolniok kell a kulákok rosszin­dulatú rágalmazásai ellen, azonban mindezek ellenére is napról napra egyre több kis- és középparaszt áll a szövetkezet oldalára. HOL NINCS MÉG KÖZÖS MUNKA Közös munka ott nincsen, ahol a szövetkezetesek még nem fejtettek ki eléggé aktív tevékenységet, politi­kai meggyőző munkát. Igy például még nem indult meg az igazi szövet­kezeti tevékenység Királyfán, Bor­sán, Nagyboldogasszonyon, Jánoshá­zán és még néhány községben, ame­lyekben most folynak az előkészüle­tek arra, hogy a csatai példa nyomán itt is meginduljon az új élet. Szene járás néhány nappal ezelőtt büszkén jelentette Gottwald elvtárs­nak, köztársaságunk elnökének, hogy a gabonabeszolgáltatást 100 százalékon felül teljesítette. Ez a tény csalhatatlanul bizonyítja azt, hogy a szenei járás földművesei meg­értették a szövetkezeti gondolatot és a falu szocialista útját, hálásan fogadják a munkásosztály segítsé­gét a kis- és középparasztság fel­emelésére és elhatározták azt, hogy széttörik az eddigi lélektelen és em­berölő robot bilincseit s a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás segítsé­gével többet, jobbat és olcsóbban akarnak termelni, mint eddig. Ezek a szenei járás csatai szövet­kezeti tanácskozásán szerzett tapasz­talataink és mint ahogyan Záturecká képviselőnő is hangsúlyozta, e ta­nácskozás végszavában elmondott értékelésében, a szenei járásban meg vannak az előfeltételek ahhoz, hogy az erős szövetkezeti mozgalom ott­honává és továbbfejlesztőjévé vál­jék. A szövetkezetesek ne sajnálják a fáradságot és házról házra folyta­tott politikai meggyőző munkával segítsék hozzá kis- és középparaszt­ságunkat ahhoz, hogy a falvakban mindenütt tömeeesen lépjenek be az EFSz-ekbe és így az itt végzett kö­zös munkával, jobb munkával, köny­nyebb munkával biztosítsák az or­szág kenvprét. önmafuk és család­juk jobb életét, falvaink boldog jö­vőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents