Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-30 / 199. szám, szerda

•zxmmä l i t UJSZO 1950 augusztus 30 Egy orosz népművészeti ág — a zománcíestés Rosztov vonaton alig négy órányira van Moszkvától. Itt ismerkedtem meg egy régi orosz művészettel, a zománcfestéssel. A zománcfestés művészete már igen régen kialakult Oroszországban, Az orosz mesterek alkotásait nemcsak hazájukban, hanem számos európai ország, valamint Kína és Délkelet-Ázsia piacain is vásárolták. Festettek ikonokat és különféle kegytárgyakat is, de művészetük alapjában véve világi, realista, népi művészet volt. A rosztovi múzeumban csodálatos gyűjtemény látható a régi mesterek munkáiból. Vannak közöttük arcképek, tájképek, csendéletek egyaránt, A rosztovi zománcfestészetre az orosz festőművészet klasszikusainak nagy hatása volt. A régi Oroszország burzsoá földbirtokos rendszerének viszonyai között a népi mesterek ipara elsorvadt. Csak a Nagy Októberi Forradalom győzelme után kelt új, teljesebb életre a zománcfestök művészete. A szovjethatalom első éveitől kezdve az idős Alekszandr Nazárov mester és az általa nevelt új mesternemzedék művészetét a szocialista építés szolgálatába állította. A rosztoVi mesterek hagyományaiból átvették a zománcfestés technikáját s azt tökéletesítették. A rosztovi mesterek a technikai formákon túlmenően hatalmas változást hajtottak végre. A2 eddigi csecsebecsék helyett a szovjet társadalom számára már jelentősebb müveket készítenek. Alkotásaik híven tükrözik vissza a Szovjetúnié életét és fejlődését. A rosztovi zománcfestők között új, tehetséges arcképfestök, tájképfestök és iparművészek tűntek fel. Különösen híres közülük Nyikoláj Karászov, akinek müveit nemcsak több moszkvai kiállításon, hanem s párizsi világkiállításon is bemutatták. Garászev alkotásai közül különösen híresek a „Szövetséges Köztársaságok címere" című díszdoboz, amelyet a Sztálini Alkotmány elfogadásának emlékére készített, valamint az az ékkövekkel gyönyörűen kirakott ezüstládika, amelyen csodálatos zománcrafestett miniatűrök láthatók, Ezt a díszdobozt Sztálin elvtárs 70 születésnapjára készítette. Ka-rászev mellett még számos más tehetséges zománcfestő működik Rosztovban, akiknek müvei kiállításokon nagy sikert firattak. A Szovjetúnió minden eszközzel támogatja a rosztovi művészeket és gondoskodik sajátos művészetük felvirágoztatásáról. Korunk legyőzhetetlen mozgalma 1935 augusztus 30-ról 31-re virradó éjjel a Don-medence Centrálnaja Irmino nevű bányájában történelmi jelentőségű esemény történt. Alekszej Sztahánov vájár egy műszak alatt 102 tonna szenet fejtett és ezzel 14-szeresen teljesítette túl az akkori normát! Hatalmas sikerét s fejtés munkájának gyökeresen új megszervezésével érte el. Sztahánov termelési győzelmének híre villámsebességgel terjedt el az egész Szovjetúnióban s rövidesen az ország minden sarkában lelkes követői akadtak. Buszigin, a gorkiji autógyár kovácsa, egy műszak alatt 1146 könyöktengelyt kovácsolt a normában előírt 675 helyett. Gudov, a moszkvai gépgyár marósa egy műszak alatt 14-szeresen teljesítette túl normáját. A leningrádi „Szkorohod" cipögyái tűző j e, Szmetyánin, 680 pár cipő helyett 1400 pár cipőt adott tovább egy műszakban. Vinogradova szövőnő, aki addig 70 auomata gépet kezelt, először 144, majd 216 gépen folytatta munkáját. Sztaiianov kezdeményezése magával ragadta az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés valamennyi ágazatát s hatalmas, általános mozgalom alapjává vált, amelyet Sztálin elvtárs korunk „rendkívül életrevaló és feltartóztathatatlan" mozgalmának nevezett. A Sztahanov-mozgalom forrásai Mi a Sztahánov-mozgalom lényege és hogyan keletkezett? A Sztahánov-mozgalom a szocialista munkaverseny magasabb tormája Alapvető célja a munka termelékenységének emelése. S végeredményben — a munka termelékenysége dönti el a szocializmus győzelmét a kapitalizmus felett. Minél magasabb a munka termeié, kenysége, annál gazdagabb a szocialista társadalom, annál nagyobb bőséget és jólétet tud nyújtani minden egyes dolgozó számára. A kapitalista rendszerben a munkásnak nem érdeke a munka termelékenységének emelése. Akármilyen jól is dolgozik, munkája haszna a kapitalistáé — a vállalat tulajdonosáé. S a kapitalista a munkásnak továbbra is csak koldusbért fizet. Egészen más a helyzet a szocializmusban. A szocialista társadalmi rendben felszabadul a írpnka, alkotó tevékenységgé válik, amelyet a munkás önmaga s az egész dolgozó nép érdekében végez. A szocializmusban nincsenek kizsákmányoló osztályok, nincsen kizsákmányolás. A gytirak éí az üzemek a nép tulajdona s maga a nép igazgatja ezeket. Maguk a dolgozók élvezik munkájuk gyümölcsét Ilyen körülmények között a Szovjetúnióban a dolgozóknak önnön érdekük, hogy fáradhatatlanul növeljék a munka termelékenységét és szakadatlanul tökéletesítsék a termelést, A munka magas termelékenységéért folytatott szocialista munkaverseny a szovjet hatalom legelsC éveiben született meg. Lenin már akkor a munkához való új, kommunista viszony csíráit, a szocializmus építésének döntö tényezőjét látta meg benne. A mozgalom kezdetben a a kommunista szombatok és vasárnapok formájában jelentkezett. Az emberek a rendes munkapap befejezése után ingyen dolgoztak tovább tovább az üzemekben, hogy végrehajtsák a különösen sürgős, halaszthatatlan feladatokat. A kommunista szombatok mozgalma ezután rohammunkás-mozgalommá fejlődött. S ezen a talajon — a szovjet ország egész megelőző gazdasági és kulturális fejlődése által előkészített talajon, a Szovjetúnió iparosításának talaján — született meg a Sztahánovmozgalom. Abban az időben a szovjet állam már befejezte első sztálini ötéves tervét és sikeresen küzdött a második ötéves terv teljesítéséért. Ennek eredményeként az ipar rohamosan fejlődött, egyre nagyobb mértékben támaszkodott az új, a korszerű technikára. Éppen ehhez kapcsolódik a Sztahánov-mozgalom keletkezése. „A Sztahánov-mozgalom — mondja Sztálin elvtárs — nem képzelhető el új, magasabb technika nélkül." A Sztahánov-mozgalom másik fontos alapjat a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavulása képezte. Elegendő rámutatni arra, hogy az első ötéves terv során kétszeresére emelkedett a munkások és tisztviselők keresete, a második ötéves terv végére pedig ismét két és félszeresé, re. A dolgozók évről évre jobban táplálkoztak, jobban öltözködtek és többet költöttek egyéni szükségleteikre. Növekedett a jólét. „Az élet vidámabb lett — mondotta Sztálin elvtárs. — Már pedig, ha az ember vidáman él, akkor szaporán megy a munka." Új emberek A Sztahánov-mozgalom azért születhetett meg, mert az országban új emberek jelentek meg, olyan munkások és munkásnők, akik tökéletesen elsajátították a technikát és előbbre vitték azt. Ezeket az új embereket a Bolsevik Párt — a szovjet társadalom vezető és irányító ereje — nevelte. A Sztahánov-mozgalom mélyen forradalmi mozgalom. Nem békül meg az elavult munkamódszerekkel, a régi technikai normákkal, a pangással, a tespedéssel. A sztahanovisták — a merész alkotás emberei. Arra törekednek, hogy kipréseljék a technikából mindazt, amit csak adhat. A már elért eredményeknél nem állnak meg. A sztáhánovisták — „nyughatatlan" emberek. Újítók a szó legmélyebb értelmében. Kutatí értelmük behatol a termelés legbonyolultabb, legfinomabb részleteibe is, keresi és mindig meg is találja az újat. A Sztahanov-mozgalom alapelvei A szocialista munkaverseny és a Sztahánov-mozgalom gyökeresen különböznek a kapitalista versengéstől, a konkurrenciától. »A konkurrencia elve — mondja Sztálin elvtárs — vereség és halál az egyiknek, győzelem és uralkodás, a másiknak. A szocialista verseny elve: elvtársi segítség az elmaradottaknak az élenjárók részéről, hogy ewei általános emelkedést érjünk el.« A munkaverseny és a Sztahánovmozgalom — küzdelem a régi és elhaló ellen az újért, a haladóért. Ilyen körülmények között a munkaverseny és a Sztahánov-mozgalom — a szovjet társadalom fejlődésének hatalmas hajtóereje. Nemcsak előbbre viszi a termelést, hanem a munkásosztály kultúrális és technikai színvonalának emelését is elősegíti. És ez az, ami lehetővé teszi a szellemi és fizikai munka közti különbségek felszámolását. A Sztahanov-mozgalom gyümölcsei Milyen . eredményeket ért el az óriási lendülettel előretörő szocialista munkaverseny és Sztahánovmozgalom a Szovjetúnióban? A Sztahánov-mozgalom legdöntőbb eredménye a munka termelékenységének szakadatlan, gyorsütemű emelkedése volt. 1941-ig az ipar területén a munka termelékenysége a forradalom előtti 1913-as év színvonalához képest négy és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a munkások életszínvonala is nagymértékben nőtt. A Sztahánov-mozgalom segítségével a szovjet állam határidő előtt fejezte be első és második ötéves tervét. A háború kezdetéig, 1941ig, a Szovjetunió Ipari termelése nyolc és félszeresen haiadta túl a forradalomeiőtti Oroszországét. Óriási sikereket ért el a mezőgazdaság is. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése biztosította á lakosság életszínvonalának rohamos növekedését A Nagy Honvédő Háború évei alatt a szovjet emberek sztahánovista munkájukkal biztosították, hogy a fr

0nt semmiben se szenvedr jen hiányt. Fegyvert, lőszert, élelmiszert állítottak elő a frontnak. A hadsereg harci sikerei a fr

0nt

0n és a hátország munkahőstettei — együttesen kovácsolták ki a szovjet nép győzelmét a fasisztát hordák felett. Új sikerek felé Ma a sztahanovisták a háborúutáni ötéves terv teljesítéséért küzdő harcosok első Soraiban állanak. Mindenütt és mindenben ott látjuk lelkes munkájuk eredményeit: az ipari termelés több mint másfélszeresen túlszárnyalta a háború előtti színvonalat; a mezőgazdaság jóval több élelmiszert és nyersanyagot állít elö, mint a háború előtt; napról napra jobbmódúvá és kultúráltabbá válik a szovjet nép élete. Ezek a nagy sikerek szorosan összefüggnek a Sztahánov-mozgalom új fellendülésével és a mozgalom új formáinak kialakulásával. Nikolaj Rosszijszkijnak, a moszkvai »Kajibr«-gyár mesterének kezdeményezésére számos brigád, műhely, sőt egész üzem tért át kollektíven a sztahánovista munkára. Pavel Bikov és Henrich Bortkevics esztergályosok kezdeményezésére a gyorsvágással dolgozó munkások mozgalma már tömegmozgalommá vált. Alexandr Csutkih, a krasznozolmszki fésüsfonó-kombinát segédművezetője lerakta a kizárólag, kiváló minőségű termikek előállításáért folytatott tömegmozgalom alapjait. Széles körökben elterjedt az anyaggal való takarékoskodásért, az álló- és forgóalapok jobb kihasználásáért, valamint a termelés magas kultúrájáért folytatott küzdelem. » A munka magas termelékenységéért és a termelés megjavításáért folytatott küzdelemben megmutatkozik az új szovjet ember aki lángoló híve és igazi gazdája szocialista hazájának. — Egyszerű szovjet ember vagyok — mondja Vaszilij Szkipnyev, a híres kujbisevi sztahánovista festőmunkás. — De én, mint mind a kétszázmillió szovjet ember, országunk gazdája és a kommunizmus építője vagyok. ilf Rosszovszklj BQRISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 14 Kazimov jókedve nyomban magávalragadta a brigád tagjait is. — Gárdista olvasztár elvtárs, jelentem, hogy a brigád készen áll a kísérletre. A legénység soraiban beteg és gyenge nincs. Az adag készen áll a teknökben, a kemencepódiumon, parancsának megfelelően, — jelentette vidáman, kezét szorosan a nadrág varrásához szorítva a segéd- je. — Pihenj! A hasad máskor húzd be a jelentéstételkor... — folytatta a tréfát Kazimov és fellépett a kemenceszintre. A kemence tápláléka valóban oly pontos rendben várta a munka megkezdését, amint azt tegnap megparancsolta. A kemencéhez legközelebb a hulladék és az acélforgács, valamivel távolabb a mészkő, legtávolabb a nagy nyersvasdarabok. Minden úgy történt, ahogyan azt Kazimov előre elgondolta. Ámint megkezdődött az adagolás, az anyagot gyorsan és fennakadás nélkül forgatták be a kemencébe. Mialatt az első adag melegedett, előkészítették a nagyobb vasdarabokat és minden időveszteség nélkül hozzáláthattak a nyüás bedöngöléséhez. Mindezt Kazimov már tíóleőre pontosan kitervezte, a brigád /alaposan kidolgozta a terveket és / úgy haladt a munka, mintha egy jól J begyakorolt zenekar játszott volna. Gyorsan, vidáman és észszerűen együttdolgoztak a brigád tagjai, mint egy nagyszerű futballcsapat valamilyen nagyjelentőségű meccsen. Mindenki a maga munkáját végezte, de egyidejűleg segített társainak is. Kazimov kiadta az utasítást a csapolónyílás gyors bedöngöléséhez és csak akkor jutott elöször ahhoz,, hogy igyék. Tekintete véletlenül a műhely közepén levő nagy villanyórára esett és úgy meglepődött, hogy a szódavízzel teli bádogpoharát tartó keze megállt a levegőben. Az óra arról tanúskodott, hogy az adagolásnál mintegy hetven perc időmegtakarítást értek el. Kazimov sokáig állt így, mozdulatlanul. Arcára boldog mosoly ült ki és még mindig csak a kezében tartotta a poharat. íme, a rejtett tartalék ... — Hogy feküdt az anyag a kemencében, mintha csak ágyat vetettünk volna neki, úgy-e ? — kiáltott a fülébe a segédje. — Változzak kígyóvá, ha ma nem győzzük le azt az agyondicsért Valogykát. A segédolvasztár huncut szemében a verseny izgalma lángolt. KaZimov csendesen végigmérte segédje ragyogó, izgatott arcát, azután, mintha valami hirtelen az eszébe jutott volna, odanyomta a. fiú kezébbe az érintetlen szódavizes bögrét és a kemencéhez rohant. Az első siker szárnyakat adott neki, most már merészen fokozta a hőmérsékletet és bátran túllépte azt a határvonalat, amelynél pedig eddig mindig megállt. Kazimov a maximális határig emelte a kemence hőmérsékletét az olvasztás idején, feszülten figyelte a fel-felcsapódó fehér lángnyelveket, de közben szemmel tartotta a porlasztót is, nehogy az olajadagolás mértéke csökkenjen. Ott ült a kemence előtt és feszülten figyelt. Arca lángolt a kicsapódó forróságtól, a képén végighúzódó forradás még feltünőbbé'vált, szinte megkékült. Ajka egyetlen, szinte cérnavékonyságú vonallá merevült és az egész ember úgy hatott, mint egy összepréselt rúgó, amely minden pillanatban ugrásra kész. — A boltozat nem folyósodik meg ? Mi? — suttogta izgatottan Kazimov fülébe a segédje. Nem ok nélkül félt most ez a különben olyan bátor fiú. Hiszen még soha nem merészkedtek ilyen magas hőmérsékletre. — Eriggy! — mormogta Kazimov a foga között, anélkül, hogy csak egy másodpercre is levette volna tekintetét a lángokról. Patakokban ömlött arcáról a veríték. Teljesen átázott az inge is és csak akadályozza a mozgásban. Kazimov lerántotta magáról az inget és csak a trikójában maradt. Vidám pillantást vetett segédjére, akit most már teljes mértékben magávalragadott főnöke önbizalma, ö is ugyanolyan önfeledt izgalommal dolgozott. Kazimov ujjongott. Ezek a pillanatok a tankcsaták forró izgalmaira emlékeztették. Amikor alkalmazkodni kellett a terephez, gyorsan, ügyeken manőverezni, de úgy, hogy egyetlen pillanatra se veszítse szem elöl az ellenséget. Pontos tüz alá kellett venni az ellenséget és közben nemcsak a maga, hanem alárendeltjei gépének biztonságára is gondolnia kellett. Itt, a forró keménce mellett, amelyben — mintha csak darakása lenne — főtt, bugyborékolt az acél. Kazimov újból és újból átélte a harc örömét és lelkesedését, a közeli veszély tudatát és a maga tudásába, diadalába vetett hitet. Tüzvörös, verítékes arca lelkes, szinte mámoros örömben csillogott. Ha Klavdia most láthatta volna őt, egészen bizonyosan meglepődött volna, hogy mennyire hasonlatossá vált Kazimov ahhoz a fiatal, boldog emberhez, aki tizenöt évvel ezelőtt a Kreml fala előtt lefényképeztette magát az ö férjével együtt. Kazimovhoz odalépett a párttitkár. Barátja felé nyújtotta cigarettásdobozát, de az bizony még csak észre sem vette ... Zorin összehúzta a szemét és úgy nézett a lángokba, megnézte a hőmérőt, csóválgatta a fejét és ö is aggodalmaskodott a boltozat miatt. Az olvasztás ugyanis azon a határhöfokon történt, amelyet, ha csak egy kissé is túllépnek, már kész a baj. Zorin, aki pedig mindig meghajolt a technikai merészség előtt, most nagyon megijedt Kazimov bátorsága miatt. — Vigyázz, tankista, ne vidd túlzásba! Ne csak a kására gondolj, hanem a fazékra is... Felesleges volt a figyelmeztetés. Kazimov egy pillanatra sem feledkezett meg a kemencéről. Mindenre gondolt mindent tekintetbe vett És ebben az emelkedett lelkiállapotban, amikor minden figyelmét lekötötte a fortyogó acél, még arra is jutott ereje, hogy elgondolkodjék az életéről. Tudta, hogy most sokat kockáztat és nemcsak a maga hírnevét. Amint azonban az utóbbi években nem egyszer megtörtént az ilyen nehéz pillanatokban, maga előtt látta az emberek legnagyobbját, úgy ahogyan néhány órán keresztül látta öt a Kremlben, a sztahanovisták tanácskozásán. Gondolatban tőle kért tanácsot: mit tegyen, mit cselekedjék? É feleletet kapott a bölcs, jóságos, élestekintetü fekete szefnpárból, abból a mosolyból, amelyet talán nem is lehetett észrevenni, csak inkább el lehetett képzelni ott, a sűrű bajusz alatt: »Légy merész!« Ez a drága arc, amely az olvadó acél vakító világításában ott lebegett szeme előtt, hitet és erőt adott Kazimovnak. — A boltozatot... vigyázz, nehogy megfolyósodjék! — -rázta meg Zorin az acélöntő vállát. — Ne félj, gyalogos, semmi baj. A kását is megfőzöm és a fazék is épen marad! — felelt jókedvűen Kazimov, anélkül, hogy csak meg is fordult volna. Továbbra is magas hőfokon folytatta az olv^ztást. Tudta, amíg keményen kezében tartja a gyeplőt, ő uralkodik a kemenoe felett, nem történhetik semilyen baj. Ez az önmagába, a maga erejébe vetett hit nagy örömet okozott neki. A lelkesítő alkotás, a teremtés örömét És ez az öröm, ez az erő legyőzhetetlenné tette Kazimovoí— Hej, de nagyszerű, Pantyelej Petrovics! Nagyszerű, nagyszerű. Még a lelkem is dolgozik, így még Soha életemben nem olvasztottam — kiáltotta a segédje Kazimov fülébe és nyughatatlan gyermekképén a kockázat láza égett. — Ne zavarj! — mordult rá Kazimov. Most minden másról megfeledkezett, kivéve ezt a nagy, hatalmas kemencét, amelyben forrott az acél Valami különös hang csilingelt énekelt a lelkében és minden izma külön-külön örült és ujjongott. Az olvasztár szemében ez a kemence most mintha önmaga lényének folytatása lenne. Érezte, hogy ö most már nem találgat, nem kísérletezik mire van ssüksége a kemencének. A brigád pedig, amellyel ol>y sokat bajlódott, az utóbbj. hónapokban remekül dolgozik. A brigád tagjait •lelkesítette Kazimov példája, ők maguk is ugyanolyan lelki felemelkedést éreztek, mint vezetőjük, és arra törekedtek, hogy szinte kitalálják és már előre végre is hajtsák vezetőjük parancsait. 'Igen, ez volt áím a nap! Az egész Olvasztási jdö alatt, egészen addig a percig, amikor Zorin nagy öntöüstjévei a kemence felé közeledett és megállította a darut, Kazimovnak még annyi ideje sem volt, hogy az órájára nézzen. Csupán akkor, amikor kiadta az utasítást a segédjének, hogy szúrja fel a nyílást és csapolja le az acélt, csak akkor jutott hozzá, hogy letörölje arcáról a verítékét. Szeme az óra nagy fehér számlapjára esett és azt hitte, hogy megállt az óra. Mert arra még csak nem is gondolt, hogy ilyen rövid diö alatt befejezi az olvasztást Nem hitt a szemének. Ellenőrzésképpen megnézte a karóráját. A másodpercmutató vidáman szaladt körbe az óra számlapján. És a karóra ugyanazt az időt mutatta, mint az üzemi nagy villanyóra. Csak ebben a pillanatban, mikor a fehéren izzó acél vakító folyamban zúdult a csatornába és szerteszét szórta a csillagszerű szikrákat, hogy azután csendesen belefollyék az óriási üstbe, csak most értette meg Kazimov, milyen hatalmas eredményt ért el ma. Kissé megingott, nem annyira a fáradtságtól, m'nt inkább a belső izgalomtól, aztán odalépett a szódavizes üveghez és nem a bögrébe eresztette a vizet hanem egyenesen az üveg csapjából kezdte inni a hideg, kellemesen szénsavas vizet. Nagyon sokáig ivott. Egy pillanatra elvette szájától az üveget, de csak azért, hogy lélekzetet vegyen, azután tovább ivott és csak ivott. Különösen jó érzése támadt attól, hogy tüzes szervezete valahogyan megtelt kellemes nedvességgel. Amikor végzett az ivással, a maradék szódavizet a fejére fröcskölte és a lefolyó vizet jóleső érzéssel dörgölte szét a mellén. (FolytatjukJ