Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-27 / 197. szám, vasárnap

1950 auga.^t, . >J H (94.) TARTÓS BEKEERT. NEPI DEMOKRÁCIÁÉRTI A reakció véres terrorja nem töri meg a munkásosztály harci akaratát A dolgozók ellenségeinek aljas gaztette Augusztus 18-án este leopoldista banditák kézi gépfegyverrel orvul meggyilkolták Liége melletti há­zában Julién Lahaut-t, a Belga Kommunista Párt elnökét. Minden őszinte demokrata, Bel­gium és az egész világ valamennyi becsületes embere mélységes felhá­borodással fordul szembe azokkal, akik a közvetlen felelősséget vise­lik ezért az új bűncselekményért; amelyet a belga dolgozók egyik legrégibb és legnépszerűbb veze­tője ellen követtek el, aki egész életét a munkásosztály ügyének szentelte. A Liége-környéki dolgo­zók, nyomukban pedig Belgium összes dolgozói, azonnal sztrájkba­léptek és tiltakozó tüntetéseket ren­deztek. Franciaországban, Olasz­országban és más országokban tün­tetések és sztrájkok fejezik ki a belga dolgozók iránti szolidaritást a klerikális fasiszta banditák el­len. Nem véletlen, hogy ezt az aljas gyilkosságot néhány nappa' azutfin követték el, hogy az áruló király visszatért Belgiumba, mégpedig közvetlenül a jobboldali szociálde­mokraták és a klerikálisok meg­egyezése után. Ez a lepaktálás, amely a népakarat elárulásával egyenlő, a gyakorlatban lehetővé tette a náci királynak, hogy a tró­non maradjon és a reakciós Pholien kormányának megalakítá­sához vezetett. A Kommunista Párt nevében a belga parlamentben éppen a gyil­kosság előtti napon felszólaló Jean Terfve elvtárs a kormányt úgy jel­lemezte, hogy ez „a megtorlások, a nyomorúság és a háború felé való versenyfutás kormánya", hogy „még Lipótnál is leopoldistább" kor­mány, s „felháborítóan reakciós, aminőhöz hasonló már régen nem volt Belgiumban ..." Sajnos, a té­nyek igazolták ezt a jóslatot, még­pedig a legtragikusabb módon. A klerikális fasiszta reakció erői, biztosak lévén a kormány cinkos együttműködésében, az áruló ki­rály ellen megnyilvánuló népi til­takozás óriási és egységes mozgal­mán feldühödve követték az ame­rikai imperialisták ösztönzését és áttértek bűnös terveik megvalósí­tására: a politikai gyilkosságokra és a terrorra. Már ezelőtt is elég sűrűn fordultak elő merényletek a demokraták ellen és gyakori táma­dások érték a demokratikus szer­vezeteket. Gráce-Berleur-ben a rendőrség bestiálisán gyilkolt és megsebesített békés tüntetőket. A Lipót-ellenes tüntetések alatt szá­mos letartóztatás történt; letartóz­tatták például a belga Kommunista Párt főtitkárát, Lalmand elvtársat is. Ezt követte a támadás a Kom­munista Párt bruxellesi központi helyisége ellen. A parlamentben bombát dobtak a baloldaliak pad­soraira, stb. A reakciós sajtó nyíl­tan gyilkosságokra uszított. Jette­ben egy Lipót-barát pap azzal kel­tett felháborodást a hívők között, hogy vasárnap mise közben felkiál­tott: „V.ér folyt... ez jó... a harc tehát elkezdődött!" A jobboldali szociáldemokrata ve­zetők — a Spaakok, Buset-k és társaik — látva, hogy a dolgozók egysége napról-napra erősödik, a maguk részéről fokozták kommu­nistaellenes tevékenységüket, s a lesTSzemérmetlenebb hazugságot és rágalmat terjesztették az egyetlen Pártról, amely nem s"avakkal, h*­nem tettekkel ad kifejezést a nép 'gazi akaratának. E népellenes és kommunistaellenes kampány légkörében az ellenség elérke­zettnek látta az időt, hogy csapást mérjen a Belga Kommunista Pártra, annak vezetőségére, még­pedig egyik legkedveltebb és leg­tiszteltebb vezetője személyében, akinek élete a belga dolgozók szá­máré ragyogó példája volt a tör­hetetlen hűségnek a nép ügyéhez, a demokráciához és az ország füg­getlenségéhez. Ho?v a reakció kegyeseiül el­számította magit, azt a tényekn-k kellett bebizonyítani. A belga do'­gozók sohasem felejtik el Lahaut elvtárs hősi példáját, aki Jacque­motte-tol együtt alapította meg a Belga Kommunista Pártot, négy évig volt német internálótáborban, s akit semmi sem tudott arra kényszerí­teni, hogy eltérjen ama feladat tel­jesítésétől, amely életének célja volt, ho^v a belga népet a szocia­lizmus útjára vezesse. A kommunisták elleni terrorért a legsúlyosabb fele'.ősség a szoc'álde­mokrata vezetőkre hárul, akilcrek álláspontja biztosította a feltétele­ket ahhoz, hogv III. Linót az ál­lam é'én maradhasson, hogy Bel­giumban a klerikális rendőri reak­ció kormánya*- alakulhasson meg, számos munkásaktivistát vethesse­nek bőrtönbe és a belga nép legjobb fiait, közöttük Lahaut elvtársat meggyilkolhassák. A belga dolgo­zók már kezdik megérteni azt is, hogy csak egységükkel tudják meg­fékezni a reakciót, megmenteni a függetlenséget, a békét, a demokrá­ciát és az ország szabadságát. Ámde Lahaut elvtárs meggyilko­lása egyben figyelmeztetés is vala­mennyi belga harcos, valamint az egés^ világ dolgozói számára. La­haut gyilkosának kezébe azpk adtak fegyvert, akik 1948-ban halálba akarták küldeni Togliatti és Tokuda elvtársakat. Azok adták kezébe a fegyvert, akik ma Koreában és Viet­namban, Argentínában és Latin­Amerika többi országaiban, Irakban, az USA-ban, Görögországban és Ausztráliában gyilkolják, letartóz­tatják és börtönbe vetik a vezetőket és élenjáró harcosokat, hogy így megteremtsék a terror légkörét, el­nyomják és meghiúsítsák a népek függetlenségért, békéért és szabad­ságért vívott harcát. Mindeme gaz­tetteken ugyanaz a védjegy: mind­egyik imperialista háborús gyújto­gatok próbálkozásainak eredménye. A napról-napra világszerte fejlődő és növekvő hatalmas demokratikus mozgalom közepette, világura'mi terveik csődje láttán a Wáll Street mágnásai és a marshallizáit orszá­gokban működő kiszolgálóik habo­zás nélkül áttérnek a demokrácia legjobb harcosai ellen alkalmazott terrorra, és abban reménykednek, hogy ezzel megakadályozhatják vagy késleltethetik a nép politikai, vagy szociális életét érintő komoly, alapvető kérdések megoldását. Is­meretes, hogyan válaszolt az olasz nép a Togliatti elvtárs elleni me­rényletre. Most annak vagyunk ta­núi, hogy a belga nép miként felel erre az aljas gyilkosságra, amit a leopoldista fasiszták követtek el. E gaztettek láttán minden őszinte demokratának, valamennyi békesze­rető és szabadságszerető embernek egyesülnie kell és a legébereb­ben kell őrködnie, hogy meg­akadályozhassa a fasiszta bűnö­zők, a gyűlölet magvetői, a háborús gyújtogatok terveinek megvalósítá­sát. Nem fér hozzá kétség, hogy Lahaut elvtárs gyilkosai és felbuj­tóik elveszik megérdemelt bünteté­süket a népek ítélőszéke előtt. Száz­ezernyi új békeharcos áll a helyére hogy — mint a Belga Kommunista Párt Központi lapja, a „Drapeaux Rouge" írja: — „minden eddiginé' határozottabban, eltökéltebben vé­delmezze azt az ügyet, amelyért Lahaut elvtárs oly sok máshoz ha­sonlóan életét áldozta." M r w:čmut elrtúrs emiéke&ete (Edgard Lalmandnak, a Belga Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozata) Julién Lahaut, a Belga Kommu­nista Párt elnöke, az az ember, akit 50 esztendei szüntelen harc a belga proletariátus élő szimbólu­mává tett, — aljas bűnténynek esett áldozatul. Julién Lahaut-t azért gyilkolták meg, mert ő volt a Kommunista Párt zászlóvivője, a reakció ellen, a fasizmus helyreállítása ellen ví­vott harc egyik legnépszerűbb ki­fejezője, mert élő példájával erősí­tette meg ragaszkodásunkat és határtalan hűségünket a szocializ­mus oiczága — a Szovjetunió iránt, s mert élén állt a háborús gyújto­gatok ellen vívott kérlelhetetlen harcnak. A bűncselekmény közvetlen fel­bujtói a Lipót-párti rexisták, akik sajtójukban nap mint nap erőszakra bujtogatnak a belgiumi kommu­nista aktivistákkal szemben és há­borúra uszítanak a Szovjetunió el­len. Ezek azok az emberek, ákik nem hálóznák kirobbantani egy ha-, ď:k világháborút, hogy meg­menthessék szégyenteljes osztály­e'.őjoga'kat. Ez az aljas bűntett azonban felbujtói, a háborús gyújto­gatok és azok cinkosai ellen fordult Valóban, ez a gyilkesság, amely Jean Jaurésnek az 1914—1918-as világháború küszöbén történt meg­gyilkolására emlékeztet, egész Bel­giumban oly mélységes, dühös fel­háborodást váltott ki a néptöme­gekből, hogy ez komoly csapást mért azoknak a terveire, akik a há­borús gyújtogatok politikájának megvalósítása érdekében „a trón körüli egyesülést" tűzték ki célul. A gráce-berleur-i mészárlás után Ju­lién Lahaut meggyilkolása a *nun­kásosztályt és a lakosság demokra­tikus elemeit annyira felháborította, hogy a jobboldal! szocialistáknak ma egyre nehezebbé válik „nemzeti megbékélést" hirdetni a reakcióval, amely közvetlenül viseli a felelős­séget ezért a bűncselekményért. Julién Lahaut temetése Belgium történelmében egyik leghatalmasabb megnyilvánulása volt a munkás­osztály erejének és harc: szellemé­nek Belga dolgozók százezrei hir­dettek figyelmeztető sztrájkokat. Liége teljesen megbénított ipari medencéjében az egész lakosság ha­ta'mas erővel mutatta meg azt a szándékát, hogy még jobban meg fogja szilárdítani a harci egységét a fasizmus helyreállítási kísérletei ellen, megmutatta eltökéltségét, hogy meghiúsítja azok terveit, akik abban reménykedtek, hogy nyomorúságot és háborút szülő terveik megvaló­sítása érdekében elszigetelhetik a Kommunista Pártot A Kommunista Pártnak az a kö­telessége, hogy minden erővel Őrizze és szilárdítsa az egységet, amelyet Julién Lahaut halála alkal­mával oly óriási méretekben valósí­tottak meg. Ennek az egységnek fenntartásával és szilárdításával fogja megvédeni a kenyeret, a sza­badságot és a békét és végrehaj­tani azt az utasítást, amelyet tra­gikus halála előtt néhány nappal Julién Lahaut, ez a becsületes har­cos adott, aki egész életét a dol­gozók íigvének szentelte: „a lehető leggyorsabban meg kell valósíta­nunk Belgiumban az összes mun­káserők szoros egységét, ha való­ban elő akarjuk segíteni az orszá­gunkat fenyegető veszély e'hárítá­sát." Bruxelles, 1930 augusztus 24. JULIÉN LAHAUT Mélységes gyász és dühös felhá­borodás tölti el a világ dolgozóit azzal kapcsolatban, hogy az impe­rializmus fasiszta bérencei bestiá­lis módon meggyilkolták a Belga Kommunista Párt elnökét, a belga munkásosztály hűséges fiát, Julién Lahaut elvtársat. Minden ország munkásai és dol­gozói osztják a belga munkások gyászát és felháborodását, együtt­éreznek a Belga Kommunista Párt­tal reászakadt gyászában és megbélyegzik e bűntett aljas fel­bujtóit és szerve­zőit: az amerikai háborús gyujtoga­tókat A fasiszta ter­rorlegények, akik Togliatti és Toku­da elvtársakra lőt­tek, akik naponta ontják a szabad­ságért és békéért síkraszálló demo­kraták, a jobb éle­tért küzdő munká­sok vérét, — most a munkásmozga­lom egyik legrégibb és legnépsze­rűbb vezetőjére sújtottak le orgyilkos, kézzel. Lahaut elvtárs éveken át fontos helyet töltött be a nemzetközi kom­munista mozgalom dicsőséges har­cosai között. Kiváló forradalmi ve­zetőszemélyiség volt, lángoló nép­vezér, tehetséges szervező, példa­képe a nép ügye iránti odaadásnak, az állhatatosságnak és önfeláldo­zásnak, Lenin és Sztálin nagy ta­nítása iránti feltétlen hűségnek. Julién Lahaut, aki egy seraingi munkáscsaládban született 1884-ber, korán kikerült az életbe és korán kezdte a harcot a dolgozók érde­keiért. 14 esztendős korában mára Cockerill és Renori vasgyáraiban dolgozik. 18 éves ifjúként vesz részt az első politikai sztrájkban. A Liége­környéki ougrée-marihaye-i üzemek­ben szervezett nagy sztrájk után, amelynek szervezője Lahaut elvtárs volt, a reakciósoktól „a sztrájkok zsenije" dicsőséges előnevet kapta. A Nagy Októberi Forradalom és a világ első munkás-paraszt államának harca döntő befolyással volt Lahaut elvtárs egyéniségének kialakulá­sára. A forradalmi eszméket ma­gáévá téve, 1923-ban belép a Kom­munista Pártba és egészen a kom­munizmus ügyéért vívott harcnak szenteli magát. 1924-ben a Központi Vezetőség tagjává és a Belga Kom­munista Párt Politikai Bizottságá­nak tagjává választják. Egyidejűleg a vasmunkások szakszervezetének tit­káraként és a szakszervezeti inter­nacionálé Végrehajtó Bizottsága tagjaként is dolgozik. Lahaut elv­társ a Párt ellenségei iránt kérlel­hetetlen, elvhű kommunista volt, kérlelhetetlen minden opportunistá­val, szociálárulóval és trockista ügynökkel szemben. Amikor Belgiumot megszállták a hitleri intervenciósok, Lahaut elv­társ állt a belga dolgozók szabad­ságért és nemzeti függetlenségért vívott harca élére, vezeti fegyveres harcukat és tömö­ríti őket a Kom­munista Párt kö­ré. ö szervezi meg Liége 100 ezer munkásának sztrájkját, — az első tömegmeg­mozdulást a meg­szállók ellen. A hitleri impe­rialisták veszélyes ellenséget láttak Lahaut elvtársban. A Gestapo 1941 július hó 22-én | az egyik belgiumi erődbe bőrtö­| nözte, majd 4 esztendőt töltött a neuengammei és mauthauseni halál­táborokban. Lahaut elvtársat bátor élete során összesen 25 alkalom­mal ítélte börtönre és vetette inter­nálótáborba a burzsoázia. Sem az ítéletek, sem a börtönélet borzalmai nem törték meg állhatatosságát. 1945-ben a Belga Kommunista Párt elnökévé és parlamenti képvi­selővé választották. E minőségében Lahaut elvtárs fáradhatatlanul har­col, leleplezi az amerikai imperia­lizmus bérenceinek népellenes poli­tikáját, szervezi a tömegeket a bé­kéért, a demokratikus jogokért, a királyi fasiszta diktatúra helyre­állítása elleni harcra. Az amerikai háborús gyújtoga­tok bérenceik, a belga fasiszták kezével álltak bosszút Lahaut elv­társon; embertelenül meggyilkolták a belgiumi dolgozó tömegek barát­ját és vezetőjét A Belga Kommunista Párt azon­ban még szorosabbra vonja sorait és fokozza éberségét az impe­rialista reakció ellen a béke és de­mokrácia ügyéért és az ország nemzeti függetlenségéért vívott kérlelhetetlen harcában. Lahaut elv­társ kiváló alakja, a proletárinterna­cionalizmus iránti hűsége, a Szovjet­unió iránt érzett forró szeretete s a béke ügye iránti odaadása lelkesítő példaképe lesz a forradalmároknak az egész világon. Részvétnyilvánítások Julién Lahaut elvtárs gálád meggyilkolása alkalmából A Belga Kommunista Párt Köz­ponti Vezetőségének címére részvét­nyilvánítások érkeznek a kommu­nista testvérpártoktól, s különböző országok demokratikus szervezetei­től és dolgozóitól. Részvétét fejezte ki a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Vezetősége, a Francia Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a Magyar Dolgo zók Pártja, a Román Munkáspárt, a Németországi Szocialista Egység­párt; Csehszlovákia, Bulgária, USA, Nagybritannia, Nyugat-Németország. Hollandia, Svédország, Ausztria, Norvégia, Dánia, Luxemburg, Atgir, Trieszt, Izrael. Spanyolország, Finn­ország és Uruguay kommunista pártjai, a Svájci Munkapárt, a Ku­bai Szocialista Néppárt, a Katalo­niai Egvesü't Szocialista Párt és több más párt. v. k

Next

/
Thumbnails
Contents