Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-26 / 196. szám, szombat

1950 augusztus 26 UJ5I0­Mint a hősies felkelés ügye 9 úgy Korea szabadságharca is a mi ügyünk KÉT ŐSZI RUHA A Felkelés dicső eseményeire büsz­kén tekintenek vissza hazánk asszo­nyai, a szabad fejlődés útján járó asz­szonyok, akik már megszabadultak az elnyomástól és kizsákmányolástól. A felkelés nagy ügye, már annakidején felrázta Szlovákia dolgozó nőit és részben fegyverrel kezükben harcoltak a fasiszta elnyomók megsemmisítésé­ért, részben otthonukban segítettek, bujtatták partizánjainkat és a hírszol­gálat nehéz feladatait vállalták. Ezek­ben az időkben proletárasszonya'nk, a Párt illegális munkásai a munkahe­lyeiken szervezték a felkelést. Ebben a megmozdulásban előrevetette fé­nyét a szocializmus felszabadító napja a nőkre is. A szocializmusért küzdő asszonyok ismerték a győzelem jelen­tőségét és így most tisztában vannak a szocializmust építő munka fontossá­gával és derekasan ki is veszik részü­ket belőle. Mint ahogy már akkor tud­ták büszke öntudattal, hogy miért har­colnak és miért küldik a harcba gon­dcľodás nélkül legféltettebbjeiket, ép­pen úgy tudják most is, miért dcl»oz­nak, miért szilárdítják a normákat munkahelyükön, miért igyekeznek őket túlteljesíteni, miért harcosai a szövetkezetnek a faluban. Tisztában vannak azzal, hogy amint áldozatos részvételük a felkelésben gazdag ered­ményeket hozott, éppen úgy lesz építő­munkájuk eredménye nemcsak a saját és gyermekei boldog életének biztosi­téka, hanem a béke biztosítéka is. Korea földjén vér folyik. Korea asz­szonyai átélik szívükben és lelkükben a háború minden kínját. A családtagok egymástól elszakítva, állandó légitá­madás borzalmas veszélye, az ellenség kegyetlenkedései gyermekeikkel, ott­honuk elvesztése, mind olyan élmé­nyek, amelyekben nemrégen mind­nyájunknak részünk volt és még igen frissen él bennünk az emlékük. Együtt­érzéssel és borzalommal figyeljük és követjük a koreai eseményeket. Un­dorral és megvetéssel bélyegezzük meg azokat, akik haszonlesésből, önző hatalmi vágyból ismét lángba akarják borítani a világot és lelkünket és tes­tünket fájdalommal megnyomorítani. A koreai harcosokat segítik az egész világ dolgozó és békeszerető asszo­nyai és elszánt harcot folytatnak a bé­kéért, koreai asszonytársaik meg­segítéséért és a háború következté­ben elszenvedett hiánykáraik pótlásá­ért. A nők a szocializmus országaiban, aza? a népi demokratikus államokban és a Szovjetunióban a háborúellenes harc jegyében minden eddigit felül­múló sikereket és eredményeket ér­nek el. Síkra szállnak az atombomba betiltásáért, a békeharcosok ellen in­tézett hajsza megszüntetseért és a koreai kérdés békés elintézéséért. A Demokratikus Nők Világszövetsége cselekvő részvételre hŕv minden asz­szonyt és összefogásra szólítja fel a nőket ebben a nagy békemozgalom­ban. Mint mindenütt, ebben a harcos se­regszemlében is elsőhelyen állnak / a Szovjetúnió asszonyai, akik a világ leghaladóbb országát képviselik, akik mozgósítják minden erejüket a háború utáni sztálini ötéves terv teljesítésé­ért, a szovjet nép élet- és kultúrális színvonalának emeléseért, a tartós béke biztosításáért. A szocializmus országa, a nagy szovjet haza vezeti azt a világméretű békemozgalmat, amely óceántól-óceá­nig a békevágyó dolgozók százmilliói­nak s?éttéphetetíen szövetségével fog­ja át a földet. A szovjet nép körében lelkes visszhangra talál a stockholmi békefelhívás, a városokban és falvak­ban hatalmas gyűléseken követelték a szovjet dolgozók az atomfegyver el­tiltását és tettek hítvrllást a szovjet­kormány rendíthetetlen, következetes sztálini békepolitikája mellett. A béke­harcosok első soraiban küzdenek pél­daképeink, a szovjetasszonyok: mun­kásnők, tudósok, főiskolai h'tgatónők, kolhoz parasztasszonyok, művésznők, gépŕlbmások dolgozónői, háziasszo­nyok. Emelkednek a termelés túltelje­sítésére tett munkafelajánlások. A szovjet asszonyok ezekben a napok­ban nemcsak aláírásukkal, hanem ter­meiisi terveik túlte (esetésével is meg­mutatják ismét a világnak, hogyan horcol az egész emberiség javáért a nagy szovjet haza, a béke leghatalma­sabb tényezője, a Szovjetúnió. A román Demokratikus Nőszövet­ség központi bizottsága a stockholmi békefelhívást aláíró több mint ötmillió román nő nevében táviratban tiltako­zott az ENSz Biztonsági Tanácsnál az amerikai csapatoknak Korea ellen inté­zett támadása és az amerikai imperia­listáknak a békés koreai nép ellen in­tézett terror bombázásai ellen. A Magyar Népköztársaság dolgozó asszonyai nem elégedtek meg azzal, hogy pénzadományaikkal segítsék a koreai harcosokat, hanem a legszebb eredményeket érik el a koreai hét békeműszakának versenyében és a legújabb akciójuk a koreai szeretet­csomagok gyűjtése, amelyek száma 28.000-re emelkedett a hét elején. Hazánkban is megindult a gyűjtés Korea harcosai részére és minden asz­szonytársunk munkájával és munka­eredményeinek emelésével, az új nor­mák állandó betartásával segíti leg­jobban a koreaiak szabadságharcát. Nekünk, akik a szocializmusnak építői és élvezői vagyunk, a legnagvobb erő­feszítéssel és áldozatokkal kell dolgoz­nunk a béke megvédéséért. Mi már tudjuk, mit veszíthetünk. Az elmúlt kétéves és a megkezdett ötéves terv eredményei mindnyájunk egyéni ügye, mindnyájunk közös munkája. Mi a szocializmus élvezői és építői, a felszabadított asszonyok nem térünk vissza a kizsákmányolt és alárendelt asszonyi sorba, megvédjük gyerme­keink jövőjét, boldog és szabad életű­ket, jogunkat és lehetőségünket, a tanulásra és munkára. Tel jes meggyő­ződésünkkel és minden erőnk megfe­szítésével, építőmunkánkkal csatlako­zunk az asszonyok békemozgalmához. „El a kezekkel Koreától!" TURI MARIA. MOZURÜJNAS VLADAS: / A PARTIZÁN Szülőházam, felgyújtották, apám tőr döfte le, S amíg a drága test fölött zúgott a tél szele, Anyám a mély erdőbe ment el aznap este még, Szegény, bújdosni vitte el kisebbik gyermekét. Vak rémület terpeszkedett az ősi földeken, Akasztottak himbálóztak öreg feszületen, S gyakran villant felém távol tűzfény a fák között, Hogy egy egy drága ház megint parázsba öltözött. A bosszúm éjjelente épp ily véres lánggal ég, És nem kerüli el kezem az átkozott pribék. Radó György fordítósa. A közeledő ősz ruhagondokat hoz magával. Elővesszük régi szövet" holminkat, átnézzük, javítunk, alakítunk rajta és itiu>tt készül egy ú) ruha is. Képünk két igen célszerű sportruhát mutat. Az első sima egy­színű szövetből készül. Fentről egész le két szemberánc húzódik végig rajta az ővrész megszakításával. Ki$ színes csokor s hasonló bőröv díszí­ti. A másik ruha szintén szövetből készül, mégpedig kockás vagy pe­pita mintásból. Négy nagy zseb, széles bőröv és egy kihajtott fehér gallér díszít^ . A csehszlovákiai magyar dolgozók lap­jának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe Kéf fehér cica Volt egyszer két pindurlnka, Kis ügyes lds fehér cica. Játszadoztak, hancúroztak S egyszer az utcára szaladtak. Arra jött két pajkos gyerek Nekik a két cica tetszett, Összesúgtak, mosolyogtak Lesz nekünk pajtás vidám nap. Megfogjuk a kis cicákat, Hazavisszük, Iluskának. Velük otthon hancurozunk, Játszadozunk, hej, lesz jó napunk. A két cica észrevette A kacagó gyerekeket Ugrottak egyet, hopp! Az fut jobban, aki tud. Kis cicuskák futni kezdtek, Utána a két rossz gyerek, A két cica gyorsan futott, De a két rossz gyerek is jól tudott. S egyet gondol a két cica Átugrott az árokpartra, A két gyerek utána És beleestek a sárba. Bogár mese Öría: V. Olga Az erdő melletti széles országúton összetalálkozott a nagy bajuszos hős­cincér a szarvasbogárral. Mivel szeg­ről-végröl komák is voltak, meg már régen nem is látták egymást öröm­mel álltak meg egy kis rokoni tere­ferére. Elpanaszolták egymásnak apró-cseprő baja kat, kisebb szeren­csétlenségüket és mivel mind a ket­ten kishitűek voltak szidták a sor­sot, hogy oknélkül miért zúdít ba­jokat a szegény bogarak nyakába. Apközben emigyen lopta a napot a két koma, az útat szegélyező bo­zótosból két kisfjú lépett az ország­útra. Nézd már mlyen két csúnya bo­gár! — kiáltott fe] a kisebbik gye­rek. _ »Gyere tapossuk el öket!« >Megái-!j!' — mondta a nagyobbik. — Sokkal jobb tréfát csinálhatunk velük!« »Ügy teszünk mintha -lab­dák lennének.* »Én elrúgom az egyi­ket te meg a másikat.« »Aki mesz­szebbre rúgja a maga bogarát, az nyerlc ... És a két vásott kölyök, cipője orrával messze az országút melletti fűbe lódította a két szerencsétlen bo­garat. 2>Jaj, jaj, jaj — óbégatott a fűben a szarvasbogár — jaj-jaj, talán a csontom is összetört!« »Jaj, talán a íábaim is kificcamodtak!« »Hát nem volt igazunk, amikor azt mondtuk, hogy njnes igazság a földön ?« »Mit vétettünk m' most. hogy ilyen ha­talmas rúgást kellett elszenved­nünk?* A hőscjncér azonban sem nem jajgatott, sem nem zúgolódott. Ki­meredt szemmeí, rogvacogva bá­mult az országútnak arra a darab­kájára, ahol még pár perccel elébb a sorsot szidták a szarvasbogár ka­mával. Éppen most robogott ott vé­gig irtózatos dübörgéssel egy óriási gépszörnyeteg és cincérünknek még a háta is libabőrös jett arra a gon­dolatra, hogy mi lett volna belőlük, ha nem éri őket ez a közbejött me­rénylet, Szekér alatt született (koreai legenda) Inlo szegény ember volt és fa­eladásból élt*, Naponta három rakás fát gyűjtött. Kettőt eladott és egyet megtartott magának tüzelőnek. Egy napon észrevette, hogy az egyik rakás eltűnt. Igy hát a szegény Inlo tüzelő nélkül maradt. Inlo úgy gondolta, hogy többet kell dolgoznia. Es attól a nap­tól kezdve mindennap négy rakás fát készített. De ez sem segített. Minden éjszaka eltűnt az egyik rakás fája. — Hát ha ez így megy tovább, — elmélkedett Inlo, — meg kell lesnem a tolvajt. — Es aznap este bemászott a negyedik farakásba és várta, mi fog történni. Ügy éjfél tájékán hirtelen az egész nyaláb felemelkedett a levegő­be és a szegény Inloval együtt az ég­be repült. Az égben mindjárt Okon­sante két szolgálja vette át a farakást és neki látott a szétbontásához. Így találtak rá Inlora. Azonnal a nagy Okonsante elé vezették, aki kikérdezte Inlót, hogyan jutott az égbe és ho­gyan élt lent a földön. Inlo szépen elmondott neki mindent, ami a szívén feküdt. Panaszkodott szerencsétlen sorsara. Erre Okonsante megígérte neki, hogy megnézi, mit hoz számára a sors. Parancsot adott szolgáinak, hogy hozzák oda a sors könyvét. So­káig olvasgatta, aztán így szólt Inló­hoz: — Valóban semmi jó nem vár rád lent a földön. Egész életedben gürcöl­ni fogsz és örökké szegény maradsz. Még koldúslevesre sem fog telni. Inlo elsírta magát. — Nem fehe'tne valahogy változtat­ni ezen, uram? — kérdezte. — In­kább hamarabb haljak meg, de addig jól éljek. A Nagy Okonsante megsajnálta Inlót: — Megnézem, mit lehetne érdeked­ben tenni. Sorsodat nem változtatha­tom meg, éveidből sem vehetek már le de mondok én neked valamit! Vedd át valakinek a szerencséjét és hasz­nált addig, míg csak az illető el nem megy hozzád a szerencséjéért De ha i megérkezik a tulajdonos, újra szegény leszel Inlo. Hogy ez ne következhes­sen be egyhamar, valami igen ritka nevet választok ki a számodra. Okonsante még néhány percig la­pozgatott a sorsok könyvében, aztán így szólt: — Ügy, már találtam is valamit szá­modra. Vedd hát egy Csapogi nevű ember szerencséjét. Azt hiszem, jól lársz vele. Inlo megköszönte a segítséget és a Nagy Okonsante szolgái leszállítot­ták a földre kis kunyhójába. Inlo aludni tért és másnap elment szerencsét próbáni. Gazdag szomszéd­ját megkérte, hogy kölcsönözzön ne­ki pénzt és kölest. Es nézzük csak, a szomszéd, aki azelőtt sohasem köl­csönzött Inlónak egyetlen fillért sem, egyszerre nagylelkűen annyi pénzt adott neki, amennyit csak kért. Ez csak azért volt igy, mert Inlo szeren­csés volt. A kölcsönkapott pénzzel kereskedni kezdett és idővel szép va­gyonra tett szert. ~ Mindenki irigykedett rá, de Inlo tudta, hogv csak azért megy sora ilyen jól, mert eltulajdonította egy Csapogi nevű ember szerencséjét. Félt ettől az ismeretlentől. Éjszakán­kent nem jött álom a szemére. Na­gyon félt, hogy eljön hozzá Csapog! és visszaveszi szerencséjét. — Leg­jobb volna, ha megölném, — gondolta Inlo egy napon. — Megölöm, ha meglátogat és örök­re megszabadulok tőle. Egy napon két vándor, egy férfi és egy nö ment el a háza előtt. Udvarán egy szekér állt és a férfi megkérte Inlót, hogy engedje meg nekik, hogy rövid időre lepihenhessenek a szekér arnyékában. — Feleségem más álla­potban van, — mondotta a férfi — és rosszul van a mai hőségtől. Inlo engedélyt adott nekik és a két vándor a szekér alá bújt. Nemsokára pedig egy ú|szülött síró hangját lehe­tett a szekér alól hallani. — Ki rí annyira a szekér alatt? — kérdezte Inlo. — Csapogi, — felelték a szolgái. — A két vándornak fiuk született és mert a szekér alatt született, Csapogi nevet adták az újszülöttnek, ami any­nyit jelent, hogy a szekér alatt szü­letett. Inlo elsáppadt. Ügy nézett M, mint­ha vért csapoltak volna hirtelen belő­le. — Nézzük csak, mi sült ki a do- » logból! — gondolta. — En azt vár­tam, hogy a Csapogi valami szörny lesz és ez meg egy csecsemő, akinek még pólyája sincs. Dehát ezt az ártat­lant csak nem fogom megölni?! Már tudom mit fogok tenni: fiammá foga­dom, felnevelem, mint saját fiamat és gondoskodom a szerencséjéről. Gon­dozni fogom szeretettel és mindket­tőnknek jól fog majd menni. És Inlo így is tett. És még ma is élnsk fiával, ha meg nem haltak. (Vaszta Hilszká: „Gyémánt hegyek'* c koreai legenda-gyűjteményéből.) Ford.: S. Gy. Eláriisitó-háMzattmh kiszélesítésé. »el dolgozóink szamára lehetfívé tea». «/ül<, hogy lakhelyük közvetlen krtze lében ruhát vájtárolhaasanak. Oda is ellátogat vándorelársltónk mindazok, hal az árúkkal, nmeitekre dolgo­zóinknak szükségük \an, ahonnan nemrég még ruhavásárlás céljából dolgozóink távoli városokat valtak kénytelenek felkeresni. Gyári munkásságunk Johb ellátá •ára hrvezettiik az esti ruhoeláru sitásí. Jobb kiszolgálás céljából pr. iile megvalósítjuk a tömeges mérrt­vételt. Mindezt és sok más vívmány! Irlzáróla^osan csak a mai elosztó r< nrt valósíthatja meg. Ahhoz az elv hez tartjuk magunkat; a szocialista üzlet a dolgozókat szolgálja. Nemzeti Vállalat 1632/v

Next

/
Thumbnails
Contents