Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-26 / 196. szám, szombat

1950 augusztus 26 UJ5I0Mint a hősies felkelés ügye

9 úgy Korea szabadságharca is a mi ügyünk KÉT ŐSZI RUHA A Felkelés dicső eseményeire büszkén tekintenek vissza hazánk asszonyai, a szabad fejlődés útján járó aszszonyok, akik már megszabadultak az elnyomástól és kizsákmányolástól. A felkelés nagy ügye, már annakidején felrázta Szlovákia dolgozó nőit és részben fegyverrel kezükben harcoltak a fasiszta elnyomók megsemmisítéséért, részben otthonukban segítettek, bujtatták partizánjainkat és a hírszolgálat nehéz feladatait vállalták. Ezekben az időkben proletárasszonya'nk, a Párt illegális munkásai a munkahelyeiken szervezték a felkelést. Ebben a megmozdulásban előrevetette fényét a szocializmus felszabadító napja a nőkre is. A szocializmusért küzdő asszonyok ismerték a győzelem jelentőségét és így most tisztában vannak a szocializmust építő munka fontosságával és derekasan ki is veszik részüket belőle. Mint ahogy már akkor tudták büszke öntudattal, hogy miért harcolnak és miért küldik a harcba gondcľodás nélkül legféltettebbjeiket, éppen úgy tudják most is, miért dcl»oznak, miért szilárdítják a normákat munkahelyükön, miért igyekeznek őket túlteljesíteni, miért harcosai a szövetkezetnek a faluban. Tisztában vannak azzal, hogy amint áldozatos részvételük a felkelésben gazdag eredményeket hozott, éppen úgy lesz építőmunkájuk eredménye nemcsak a saját és gyermekei boldog életének biztositéka, hanem a béke biztosítéka is. Korea földjén vér folyik. Korea aszszonyai átélik szívükben és lelkükben a háború minden kínját. A családtagok egymástól elszakítva, állandó légitámadás borzalmas veszélye, az ellenség kegyetlenkedései gyermekeikkel, otthonuk elvesztése, mind olyan élmények, amelyekben nemrégen mindnyájunknak részünk volt és még igen frissen él bennünk az emlékük. Együttérzéssel és borzalommal figyeljük és követjük a koreai eseményeket. Undorral és megvetéssel bélyegezzük meg azokat, akik haszonlesésből, önző hatalmi vágyból ismét lángba akarják borítani a világot és lelkünket és testünket fájdalommal megnyomorítani. A koreai harcosokat segítik az egész világ dolgozó és békeszerető asszonyai és elszánt harcot folytatnak a békéért, koreai asszonytársaik megsegítéséért és a háború következtében elszenvedett hiánykáraik pótlásáért. A nők a szocializmus országaiban, aza? a népi demokratikus államokban és a Szovjetunióban a háborúellenes harc jegyében minden eddigit felülmúló sikereket és eredményeket érnek el. Síkra szállnak az atombomba betiltásáért, a békeharcosok ellen intézett hajsza megszüntetseért és a koreai kérdés békés elintézéséért. A Demokratikus Nők Világszövetsége cselekvő részvételre hŕv minden aszszonyt és összefogásra szólítja fel a nőket ebben a nagy békemozgalomban. Mint mindenütt, ebben a harcos seregszemlében is elsőhelyen állnak / a Szovjetúnió asszonyai, akik a világ leghaladóbb országát képviselik, akik mozgósítják minden erejüket a háború utáni sztálini ötéves terv teljesítéséért, a szovjet nép élet- és kultúrális színvonalának emeléseért, a tartós béke biztosításáért. A szocializmus országa, a nagy szovjet haza vezeti azt a világméretű békemozgalmat, amely óceántól-óceánig a békevágyó dolgozók százmillióinak s?éttéphetetíen szövetségével fogja át a földet. A szovjet nép körében lelkes visszhangra talál a stockholmi békefelhívás, a városokban és falvakban hatalmas gyűléseken követelték a szovjet dolgozók az atomfegyver eltiltását és tettek hítvrllást a szovjetkormány rendíthetetlen, következetes sztálini békepolitikája mellett. A békeharcosok első soraiban küzdenek példaképeink, a szovjetasszonyok: munkásnők, tudósok, főiskolai h'tgatónők, kolhoz parasztasszonyok, művésznők, gépŕlbmások dolgozónői, háziasszonyok. Emelkednek a termelés túlteljesítésére tett munkafelajánlások. A szovjet asszonyok ezekben a napokban nemcsak aláírásukkal, hanem termeiisi terveik túlte (esetésével is megmutatják ismét a világnak, hogyan horcol az egész emberiség javáért a nagy szovjet haza, a béke leghatalmasabb tényezője, a Szovjetúnió. A román Demokratikus Nőszövetség központi bizottsága a stockholmi békefelhívást aláíró több mint ötmillió román nő nevében táviratban tiltakozott az ENSz Biztonsági Tanácsnál az amerikai csapatoknak Korea ellen intézett támadása és az amerikai imperialistáknak a békés koreai nép ellen intézett terror bombázásai ellen. A Magyar Népköztársaság dolgozó asszonyai nem elégedtek meg azzal, hogy pénzadományaikkal segítsék a koreai harcosokat, hanem a legszebb eredményeket érik el a koreai hét békeműszakának versenyében és a legújabb akciójuk a koreai szeretetcsomagok gyűjtése, amelyek száma 28.000-re emelkedett a hét elején. Hazánkban is megindult a gyűjtés Korea harcosai részére és minden aszszonytársunk munkájával és munkaeredményeinek emelésével, az új normák állandó betartásával segíti legjobban a koreaiak szabadságharcát. Nekünk, akik a szocializmusnak építői és élvezői vagyunk, a legnagvobb erőfeszítéssel és áldozatokkal kell dolgoznunk a béke megvédéséért. Mi már tudjuk, mit veszíthetünk. Az elmúlt kétéves és a megkezdett ötéves terv eredményei mindnyájunk egyéni ügye, mindnyájunk közös munkája. Mi a szocializmus élvezői és építői, a felszabadított asszonyok nem térünk vissza a kizsákmányolt és alárendelt asszonyi sorba, megvédjük gyermekeink jövőjét, boldog és szabad életűket, jogunkat és lehetőségünket, a tanulásra és munkára. Tel jes meggyőződésünkkel és minden erőnk megfeszítésével, építőmunkánkkal csatlakozunk az asszonyok békemozgalmához. „El a kezekkel Koreától!" TURI MARIA. MOZURÜJNAS VLADAS: / A PARTIZÁN Szülőházam, felgyújtották, apám tőr döfte le, S amíg a drága test fölött zúgott a tél szele, Anyám a mély erdőbe ment el aznap este még, Szegény, bújdosni vitte el kisebbik gyermekét. Vak rémület terpeszkedett az ősi földeken, Akasztottak himbálóztak öreg feszületen, S gyakran villant felém távol tűzfény a fák között, Hogy egy egy drága ház megint parázsba öltözött. A bosszúm éjjelente épp ily véres lánggal ég, És nem kerüli el kezem az átkozott pribék. Radó György fordítósa. A közeledő ősz ruhagondokat hoz magával. Elővesszük régi szövet" holminkat, átnézzük, javítunk, alakítunk rajta és itiu>tt készül egy ú) ruha is. Képünk két igen célszerű sportruhát mutat. Az első sima egyszínű szövetből készül. Fentről egész le két szemberánc húzódik végig rajta az ővrész megszakításával. Ki$ színes csokor s hasonló bőröv díszíti. A másik ruha szintén szövetből készül, mégpedig kockás vagy pepita mintásból. Négy nagy zseb, széles bőröv és egy kihajtott fehér gallér díszít^ . A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe Kéf fehér cica Volt egyszer két pindurlnka, Kis ügyes lds fehér cica. Játszadoztak, hancúroztak S egyszer az utcára szaladtak. Arra jött két pajkos gyerek Nekik a két cica tetszett, Összesúgtak, mosolyogtak Lesz nekünk pajtás vidám nap. Megfogjuk a kis cicákat, Hazavisszük, Iluskának. Velük otthon hancurozunk, Játszadozunk, hej, lesz jó napunk. A két cica észrevette A kacagó gyerekeket Ugrottak egyet, hopp! Az fut jobban, aki tud. Kis cicuskák futni kezdtek, Utána a két rossz gyerek, A két cica gyorsan futott, De a két rossz gyerek is jól tudott. S egyet gondol a két cica Átugrott az árokpartra, A két gyerek utána És beleestek a sárba. Bogár mese Öría: V. Olga Az erdő melletti széles országúton összetalálkozott a nagy bajuszos hőscincér a szarvasbogárral. Mivel szegről-végröl komák is voltak, meg már régen nem is látták egymást örömmel álltak meg egy kis rokoni tereferére. Elpanaszolták egymásnak apró-cseprő baja kat, kisebb szerencsétlenségüket és mivel mind a ketten kishitűek voltak szidták a sorsot, hogy oknélkül miért zúdít bajokat a szegény bogarak nyakába. Apközben emigyen lopta a napot a két koma, az útat szegélyező bozótosból két kisfjú lépett az országútra. Nézd már mlyen két csúnya bogár! — kiáltott fe] a kisebbik gyerek. _ »Gyere tapossuk el öket!« >Megái-!j!' — mondta a nagyobbik. — Sokkal jobb tréfát csinálhatunk velük!« »Ügy teszünk mintha -labdák lennének.* »Én elrúgom az egyiket te meg a másikat.« »Aki meszszebbre rúgja a maga bogarát, az nyerlc ... És a két vásott kölyök, cipője orrával messze az országút melletti fűbe lódította a két szerencsétlen bogarat. 2>Jaj, jaj, jaj — óbégatott a fűben a szarvasbogár — jaj-jaj, talán a csontom is összetört!« »Jaj, talán a íábaim is kificcamodtak!« »Hát nem volt igazunk, amikor azt mondtuk, hogy njnes igazság a földön ?« »Mit vétettünk m' most. hogy ilyen hatalmas rúgást kellett elszenvednünk?* A hőscjncér azonban sem nem jajgatott, sem nem zúgolódott. Kimeredt szemmeí, rogvacogva bámult az országútnak arra a darabkájára, ahol még pár perccel elébb a sorsot szidták a szarvasbogár kamával. Éppen most robogott ott végig irtózatos dübörgéssel egy óriási gépszörnyeteg és cincérünknek még a háta is libabőrös jett arra a gondolatra, hogy mi lett volna belőlük, ha nem éri őket ez a közbejött merénylet, Szekér alatt született (koreai legenda) Inlo szegény ember volt és faeladásból élt*, Naponta három rakás fát gyűjtött. Kettőt eladott és egyet megtartott magának tüzelőnek. Egy napon észrevette, hogy az egyik rakás eltűnt. Igy hát a szegény Inlo tüzelő nélkül maradt. Inlo úgy gondolta, hogy többet kell dolgoznia. Es attól a naptól kezdve mindennap négy rakás fát készített. De ez sem segített. Minden éjszaka eltűnt az egyik rakás fája. — Hát ha ez így megy tovább, — elmélkedett Inlo, — meg kell lesnem a tolvajt. — Es aznap este bemászott a negyedik farakásba és várta, mi fog történni. Ügy éjfél tájékán hirtelen az egész nyaláb felemelkedett a levegőbe és a szegény Inloval együtt az égbe repült. Az égben mindjárt Okonsante két szolgálja vette át a farakást és neki látott a szétbontásához. Így találtak rá Inlora. Azonnal a nagy Okonsante elé vezették, aki kikérdezte Inlót, hogyan jutott az égbe és hogyan élt lent a földön. Inlo szépen elmondott neki mindent, ami a szívén feküdt. Panaszkodott szerencsétlen sorsara. Erre Okonsante megígérte neki, hogy megnézi, mit hoz számára a sors. Parancsot adott szolgáinak, hogy hozzák oda a sors könyvét. Sokáig olvasgatta, aztán így szólt Inlóhoz: — Valóban semmi jó nem vár rád lent a földön. Egész életedben gürcölni fogsz és örökké szegény maradsz. Még koldúslevesre sem fog telni. Inlo elsírta magát. — Nem fehe'tne valahogy változtatni ezen, uram? — kérdezte. — Inkább hamarabb haljak meg, de addig jól éljek. A Nagy Okonsante megsajnálta Inlót: — Megnézem, mit lehetne érdekedben tenni. Sorsodat nem változtathatom meg, éveidből sem vehetek már le de mondok én neked valamit! Vedd át valakinek a szerencséjét és használt addig, míg csak az illető el nem megy hozzád a szerencséjéért De ha i megérkezik a tulajdonos, újra szegény leszel Inlo. Hogy ez ne következhessen be egyhamar, valami igen ritka nevet választok ki a számodra. Okonsante még néhány percig lapozgatott a sorsok könyvében, aztán így szólt: — Ügy, már találtam is valamit számodra. Vedd hát egy Csapogi nevű ember szerencséjét. Azt hiszem, jól lársz vele. Inlo megköszönte a segítséget és a Nagy Okonsante szolgái leszállították a földre kis kunyhójába. Inlo aludni tért és másnap elment szerencsét próbáni. Gazdag szomszédját megkérte, hogy kölcsönözzön neki pénzt és kölest. Es nézzük csak, a szomszéd, aki azelőtt sohasem kölcsönzött Inlónak egyetlen fillért sem, egyszerre nagylelkűen annyi pénzt adott neki, amennyit csak kért. Ez csak azért volt igy, mert Inlo szerencsés volt. A kölcsönkapott pénzzel kereskedni kezdett és idővel szép vagyonra tett szert. ~ Mindenki irigykedett rá, de Inlo tudta, hogv csak azért megy sora ilyen jól, mert eltulajdonította egy Csapogi nevű ember szerencséjét. Félt ettől az ismeretlentől. Éjszakánkent nem jött álom a szemére. Nagyon félt, hogy eljön hozzá Csapog! és visszaveszi szerencséjét. — Legjobb volna, ha megölném, — gondolta Inlo egy napon. — Megölöm, ha meglátogat és örökre megszabadulok tőle. Egy napon két vándor, egy férfi és egy nö ment el a háza előtt. Udvarán egy szekér állt és a férfi megkérte Inlót, hogy engedje meg nekik, hogy rövid időre lepihenhessenek a szekér arnyékában. — Feleségem más állapotban van, — mondotta a férfi — és rosszul van a mai hőségtől. Inlo engedélyt adott nekik és a két vándor a szekér alá bújt. Nemsokára pedig egy ú|szülött síró hangját lehetett a szekér alól hallani. — Ki rí annyira a szekér alatt? — kérdezte Inlo. — Csapogi, — felelték a szolgái. — A két vándornak fiuk született és mert a szekér alatt született, Csapogi nevet adták az újszülöttnek, ami anynyit jelent, hogy a szekér alatt született. Inlo elsáppadt. Ügy nézett M, mintha vért csapoltak volna hirtelen belőle. — Nézzük csak, mi sült ki a do- » logból! — gondolta. — En azt vártam, hogy a Csapogi valami szörny lesz és ez meg egy csecsemő, akinek még pólyája sincs. Dehát ezt az ártatlant csak nem fogom megölni?! Már tudom mit fogok tenni: fiammá fogadom, felnevelem, mint saját fiamat és gondoskodom a szerencséjéről. Gondozni fogom szeretettel és mindkettőnknek jól fog majd menni. És Inlo így is tett. És még ma is élnsk fiával, ha meg nem haltak. (Vaszta Hilszká: „Gyémánt hegyek'* c koreai legenda-gyűjteményéből.) Ford.: S. Gy. Eláriisitó-háMzattmh kiszélesítésé. »el dolgozóink szamára lehetfívé tea». «/ül<, hogy lakhelyük közvetlen krtze lében ruhát vájtárolhaasanak. Oda is ellátogat vándorelársltónk mindazok, hal az árúkkal, nmeitekre dolgozóinknak szükségük \an, ahonnan nemrég még ruhavásárlás céljából dolgozóink távoli városokat valtak kénytelenek felkeresni. Gyári munkásságunk Johb ellátá •ára hrvezettiik az esti ruhoeláru sitásí. Jobb kiszolgálás céljából pr. iile megvalósítjuk a tömeges mérrtvételt. Mindezt és sok más vívmány! Irlzáróla^osan csak a mai elosztó r< nrt valósíthatja meg. Ahhoz az elv hez tartjuk magunkat; a szocialista üzlet a dolgozókat szolgálja. Nemzeti Vállalat 1632/v