Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-24 / 194. szám, csütörtök

ÜJSZÖ ­Parasztküldöttségü nk a Szovjetunióban Kogyan folyt le az aratás a szovjet kolhozokban A csehszlovákiai földműves küldöttség, amely most nyáron a Szovjet- férfi dolgozik, akikel 20 percenként uniohnn iárt mecrie!ŕirifť»tt-A Imm/ 'in fnluí!/ o rr nrolíc 1 r-mi I - ^ 1Í-. ,-> <-. I - I . .11 1. 1950 augusztus 24 unióban járt, megtekintette, hogyan folyik az aratás a szovjet kolhozok­ban. i A küldöttség tanúja volt annak, hogy a szovjet kolhoztagok hogy ta­karítják be a magas sztálini terméseket. Látta az aratás mestereit, a szocia­lista munka hó'seit, amint azok a kövér gabonát aratják, amilyen csak a szovjet gazdaságtudomány segítségével a Szovjetúnióban terem. A csehszlovákiai földműves küldöt­tek látták, hogy a nagy táblákon hogy segítenek a modernéi modernebb gé­pek a szovjet kolhoztagoknak. Föld­műveseink felbecsülhetetjen tapaszta­latokat hoztak a világ leghaladóbb és legjobban gépesített gazdaságából. Sok tapasztalatot szereztek a Szovjetunió­ban az aratási munkálatok körül is. Az aratás kezdete a Szovjetunióban nagy ünnepet jelent. Hisz ekkor kez­dik a kolhoztagok betakarítani boldog és örömteljes munkájuk gyümölcsét. Hisz saját maguk számára aratnak — a szovjet nép számára. Hisz a béké­ért dolgoznak, hogy a béke leghatal­masabb ereje, a Szovjetúnió, a béke­szerető nép öröme és büszkesége, még erősebb legyen, még hatalma­sabb. Ezer és ezer vagón gabonát ta­karítanak be a szovjet földekről a bé­ke és a világ dolgozó népe boldogsá­gának nevében, a nagy Sztálin nevé­ben. A SZTÁLINI TERMÉSÉRT. A manykovszkij kerületi kolhoz tagjai Ukrajnában a sztálini ter­mésért harcolnak, örömteljes ver­senymozgalom fejlődik már tél óta a magas termésért. Vállvetve a tudo­mánnyal és az állami gépállomások segítségével a kolhoztagok egyre na­gyobb sikereket érnek el örömteljes munkájukban. Közeledik az aratás. A termés szépnek ígérkezik. A kolhoztagok ké­szülnek a betakarításra. A kolhoz vezetősége már tárgyal az állami gépállomás vezetőségével, hogy minél előbb bocsássanak traktorokat a kolhoz rendelkezésére, hogy meg­kezdhessék az aratási munkát. A kol­hoz aratási terve a gépeket, fogato­kat és szekereket brigádokra osztja és az egyes brigádoknak akkordnapn­kat javasol. Az önkötözőket és a ka­szálógépeket is lázas ütemben készí­tik elő. És a brigádok? Az egyes brigádok tagjai szintén számolgatnak, tervez­nek. Számításukat azonban egyelőre titkolják. A kolhoz tagjai értekezleteket tar­tanak, amelyeken újra meg újra meg­beszélik a kolhoz aratási tervét. A kolhoz elnöke megismerteti többi tár­sát a terv-javaslattal és a brigádokat a rájuk váró feladatokkal. Most Fjedorovics Lebegy brigádos kér szót. Az ő brigádja — a szocia­lista munka hősének brigádja — nem marad háttérben. Győztesen akarja befejezni a magas termésért folytatott harcot: — Tervünket két nappal megrövi­dítjük! — jelentette ki. Az aratási idő tervét további brigá­dok is rövidítik. 9 Kezdődik az aratás. A vörös zászló alatt virágokkal a kezükben és víg énekkel az ajkukon vonul a szovjet ember a munka helyére. Víg daluk egybeolvad az önkötözők, a kaszálógé­pek és a traktorok, kombájnok üte­mes morajával. Az aratás a szovjet kolhozokban megkezdődött. Este a kolhoz irodájá­ban Panasz Grigorjevics Levcsenko a Sztálin-kolhoz elnöke, a szocialista munka hőse beszélget Vaszil Fjedoro­vics Lebeggyel, brigádvezetővei. A szocialista munka hősei, a magas 'ter­més mesterei beszélgetnek az aratási munka folyamáról az első napon. Vaszil Lebegy, aki megszerezte a Szocialista munka hőse címet még az 1937-es évben, beszámolót tart. Min­den rendben van. Jelenti brigádja munkájának eredményeit: hektáron­ként 33 mázsa búzát arattak le. Egyenként megérkeznek a többi brigádosok is. Méltatják az elmúlt nap eredményeit, kicserélik tapaszta­lataikat, megbeszélik a hiányokat és tervet készítenek másnapra. Másnap reggel a brigádosok meg­beszélik feladataikat a kolhoztagokkal és az aratás vezetőivel. így van ez mindennap. e — Kombájn! — kiáltott fel valaki a csehszlovákiai küldöttségből és min­den szem a nagy búzatáblára szege­ződött, amelynek végét látni sem le­hetett. — És még hozzá milyen kombájn! Autónk gyorsan közeledett a kom­bájn felé. Mindnyájan a kombájnról beszé­lünk, arról, hogy ez mennyire meg­könnyíti és meggyorsítja a munka fo­lyamatát. És most megtekintjük ezt a nagyszerű gépet. Ez „sztálini gép", a spoíjáni állami traktorállomásról. Meglepett bennünket e hatalmas gép különösen azzal, hogy nemcsak kaszál és csépel, hanem egyúttal szánt is. Valentin Blizsnyák tiakto­rista egy percig megáll és Ocserekjan kombájnistával ránk mosolyognak. Nemsokára a kombájn ismét útnak indul és 6 méter szélességben vágja a búzát. A kicsépelt szem egy tartály­ban gyűl össze, a szalma pedig bizo­nyos időközökben csomókban a tarló­ra esik. Még akkor sem áll meg a kombájn, amikor a gabonát a teherautókra át­rakják. — Ezek jó munkások! — mulat rá Szemjon Markovics Kochno kolhoz­elnök a távolodó kombájnra, amely mintha csak ringana az arany búza­kalászok hullámain. És itt Blizsnyák traktorista és Ocserekjan kombájnista szavai jutnak eszünkbe, akik rövid elő­adásban megismertettek bennünket munkájukkal. — Naponta 16, sőt 20 hektárt is le­aratunk, a norma pedig csak 10 hek­tár. Egy nap alatt 50 tonna szemet kicsépelünk... Csak egypár szót mondottak mun­kájukról és gépeikről, de ezek az egy­szerű és örömteljes szavak boldogan hangzottak. A szovjet ember úgy be­szél munkájáról, ahogy senki más a világon. Büszkén, szeretettel és fel­mérhetetlen lelkesedéssel arcukon és hangjukban. Elszántság, erő és büsz­keség hallatszik a szovjet ember egy­szerű szavaiból és mondataiból. Elindultunk a majdnem kétszáz hektárnyi búzatábláról — arról a bú­zatábláról, amelyen teljes mértékben ki lehet a gépeket használni — arról a tábláról, amely a szovjet kolhozta­goknak új, örömteljesebb életet bizto­sít. • A vinyickij kerületben a „Május el­seje" kolhozban folyik a cséplés. A nagy villanymotoros cséplőgép min­den második percben egy mázsa ga­bonát csorgat a zsákokba, minden órában átlag 3 tonnát, sőt többet Is és minden 24 órában 6 vagón ga­bonát. Porfin Anikijevics Pluta,, a párt­szervezet titkára, aki a kolhoz elnökét helyettesíti (ő ugyanis most egy kur­zuson vesz részt), megmagyarázza a munka megszervezését a cséplésnél: — Az etetők óránként váltakoznak, egy órát dolgoznak és 5 órát pihen­nek, mert nehéz munkát végeznek. 24 óráért, habár valójában csak négy órát dolgoznak, 6 — sőt 7 munka­egységi napot kapnak ... így gondoskodnak az ember egész­ségéről a Szovjetúnió gyáraiban, kol­hozaiban, iskoláiban és mindenütt. Figyeljük a cséplőgép körüli mun­kát! Az etetővel két nő dolgozik. Az egyik asszony elszedi az asztagról adogatott kévét és a másik asszony­nak adogatja őket. Ez szétoldozza és az etetőnek nyújtja. Az etető a meg­lazított kévéket a dobba engedi. Ugyanez történik a másik oldalon Is. Pluta elvtárs az asztagra mutat. — Az asztagon négy kévehányó váltanak A cséplés szakadatlanul folyik éj­jel-nappal, a pihenés és az étkezés idejét kivéve. Ekkor a gépész ponto­san átvizsgálja a cséplőgépet, megke­ni és az esetleges hibákat megjavítja. A cséplőgépek alatt gyorsan telnek a zsákok. A szalmát dróttal kötözik nagy csomókba és két pár ló hord ja a kazalhoz. Mikor a tömérdek mennyiségű ki­csépelt gabona mellett álltunk, Pluta elvtárs kijelentette: — Beszolgáltatási kötelezettségün­ket az államnak, már ezelőtt három nappal teljesítettük! Büszkén hangzottak ezek a szavak. — Igen, beszolgáltatási kötelezett­ségünket az államnak, már teljesítet­tük! — ismételte egy asszony a kol­hozból. A kendő alól, amely a nap sugarai elől takarta az asszony szemeit, ked­ves baráti mosoly látszott. A beszolgáltatási kötelezettség tel­jesítése — becsület dolga, amelyért minden kolhoztag harcol. Ez szeretet és ragaszkodás megnyilvánulása a szocialista állam iránt, amely a szov­jet földműveseknek új, kizsákmányo­lás és elnyomás nélküli életet hozott. Ez a szeretet és a köszönet meg­nyilvánulása a nagy Sztálin iránt. • Mint más kolhozokban, a „Sztálin kolhozban" is faliújságok jelennek meg. Ilyeneket a földeken és a csép­lőgépeknél is és a kultúrházakban is lehet találni. A Becsület tábláján naponta lehet látni az aratásban legjobban kitűnt dolgozók neveit. Tréfásan és karika­túrákkal bírálják a faliújságokon az előforduló hiányokat vagy pedig az esetleges gyöngébb munkákat. Meg­tekintettük a „Sztálin kolhoz" karika­túráját. Ez a kolhoztagok elégedet­lenségét ábrázolta a kévék hiányos rakása miatt, amelyet az elmúlt na­pon az egyik asszony végzett. Ez az asszony másnap már kiküszöbölte hi­báját. A Május elseje kolhozban nem mesz­sze a cséplőgéptől mozgói-könyvtár és zeneszerszámokkal megrakott fö­dött szekér állott. Ezt is megtekin­tettük. Itt szórakoznak a kolhoz tag­jai, amikor pihenési idő van. Könyve­ket vagy újságokat olvasnak, énekel­nek vagy valamelyik hangszeren ját­szanak, aztán újra dolgozni kezdenek. A mozgó könyvtár és a zeneszer­számokkal megrakott, födött szekér a földműveseket a földekre is elkíséri az aratás vagy pedig a tavaszi, illetve őszi munkák alatt. A Krizsopolszkij kerületben lévő „Harmadik döntő" kolhoz végelátha­tatlan tábláin pihenőhelyek vannak. Ide sietnek a kolhoz tagjai a pihenés idejében a tűző napfény elől, esetleg az esőzés elől. A pihenőben van rádió, könyvtár, úgyhogy a földművesek itt mindig új erőt merítnek. • A beszolgáltatási kötelezettség tel­jesítésekor nagy ünnepséget rendez­nek a kolhozokban. A szovjet kolhoz­tag örül munkája eredményeinek, fel­adatai teljesítésének — örül annak, hogy munkájával hozzájárul a kom­munizmus kiépítésében a szovjet ha­zában és hozzájárul a világbéke meg­védéséhez. O. ŠVESTKA. Szabotáló és feketéző kolákok A falusi reakció, a kulákok minden alkalmat felhasználnak, hogy a rá­juk háruló feladatokat elszabotálják. Nem teljesítik beszolgáltatási kötele­zettségeiket és minden áron a jövedelmezőbb feketepiacot akarják újra fel­támasztani. így akarják a népi demokráciát aláásni, azonban a dolgozó nép ébersége minden esetben leleplezi a a kulákok mesterkedéseit és a falusi zsíros parasztok egymás után kerülnek a bíróságok elé, hogy ott méltó bün­tetésüket megkapják. A kulákok visszasírják állandóan a multat, s ki tehet róla, hogy éppen rajtuk bizonyosodik be a régi közmondás: addig jár a korsó a kútra, mig egyszer csak eltörik. A galgóci járásban Ulich zsíros pa­raszt feketén adott el gabonát, Cvi­csela János pedig 40 mázsa gabonát rejtegetett hordókban. Üzbég községben Eitner kulák fe­ketén egy vagon árpát vásárolt Chu­dik kuláktársától, aki kevesebb földet jelentett be, mint amennyije van, hogy gy bújjon ki beszolgáltatási kötele­zettsége alól. Ugyancsak Üzbégen Ze­Ieckynék kulák asszony birtokát nem­zeti felügyelet alá kellett helyezni, mert földjeit nagyon rosszul művelte és állatállományát is nagyon elhanya­golta. Palárikovon Janovics kulák na­gyobb mennyiségű lisztet és korpát rejtegetett pincéjében. A surányi járásban Suche János zsírosparaszt nem akarta elvégezni a tarlóhántást, sem a tarlónövénvd: és takarmányok vetését. 25 hektá. ­dolgozik, amiből nevén csak 8 hektár jöhetett csapni van, a többi földjét pedig másokra íratta át, hogy így eltakarja kulák mi­voltát. Ezeken kívül még sok kulákot meg­büntettek, akik nem teljesítették be­szolgáltatási kötelezettségüket. Ezeknek a kulákoknak egy része most a munkatáborokban „utónyaralá­son" van. Az aratás alatt úgyis meg­erőltették magukat a szokatlan mun­kával, így hát rájuk fér egy kis pihe­nés. Igazán nem sajnája tőlük senki sem azt a néhány hónapi vagy né­hány évi munkatábort. A másik része meg ceruzát és papírt koptat és szá­molja, hogy mi lett volna jövedelme­zőbb: maximális áron eladni valamit, vagy pedig a büntetést fizetni. Majd csak megtanulják egyszer a számtant és akkor rájönnek, hogy az az idő már elmúlt, amikor a dolgozó népet még ki lehetett játszani és be ii ják: PERBETE JÁRÁSI ARATÓÜNNEPÉLY SZÍNHELYE VOLT Az ógyallai járás minden községe, még azok is, amelyekben még nincs EFSz feldíszített kocsikkal, trak­rokkal. arató-, cséplő- és vetőgépek­kel érkeztek Perbetére. Amire még nem volt példa Perbete életébsn, már a kora reggeli óráktól dübörögtek a járművek és a község csakhamar megtelt a járás dolgozóival. Aki felvette volna a kérdést, hogy miért nem Ógyallán, a járási szék­helyen tartották meg az aratási ün­nepélyt, annak egyszerűen megvála­szolhatjuk, hogy azért nem, mert Perbete EFSz-e a járás összes szö vetkezeteinek példaadója volt A perbetei szövetkezet 1949 június 14-én alakult meg. A megalakításkor 40 tagja- volt, de állandó felvilágo­sító munkával a tagok létszámát si­került 615-re emelni. A kezdeti ne­hézségek ellenére a földművelésügyi megbízotti hivatal segítségével még a mult évben garázst épített a gé­peknek, 300 sertés befogadóképessé­gű hizlaldát és tyúkfarmot létesített. Ilyen eredmények mellett nem várt nehéz munka a szövetkezet szerve­zőire. Az aratás és cséplés idejére sikerült megvalósítani a közös mun­kát és a gabonát egyenesen a gép­től hordtuk a szövetkezeti raktárba. Az aratási ünnepélyen résztvevő tömeg széles sorokban hömpölygött Perbete utcáin. Elsőnek a S^UB, majd a CsISz, a CSEMADOK, a ROHí az EFSz-ek, a Zivena nőszö­vetség pgrbetei helyi csoportjai, majd Madar, Hetény, Ógyalla, Zele­ný Háj. Imely, Haraszt, a bagotai állami birtok, Bajcs, Balázstag, Mar­tos, Šrobárovo, Izsa, Marcellhéza Naszvad, Dulovce, Modrany, Szent­péter, Agyagos több mint 3000 lelket kitevő dolgozói vonultak fel az ün­nepélyen. Az egybegyűltek lelkesen üdvö­zölték az EFSz célkitűzéseinek ds­mertetését. A falvak haladószellemű népe már megérti, hogy mit jelent az összefogás és a gazdasági erőket egységesítő szervezkedés.. Tudjak, hogy milyen feladatok megoldása vár rájuk közös érdekeik és közös céljaik megvalósításáért'' folyó harcukban. A közös munka és a közösen elért nagyszerű eredmények megszilárdí­tották a szlovák és magyar földmű­vesek kötelékét. A csehszlovákiai magyar földművesek épúgy: mint a népi demokráciák többi dolgozói, a világbéke tartós biztosítására törek­szenek. A nép egyszerű fiai ma a szocia­lizmus acélvárát építő harcosok 1eV­tek, akik végérvényesen és szilárdan a tartós béke és a szabadság megőr­zését tűzték ki céljukul. A szabad­ság és béke katonái vagyunk, azé a szabadságé, amelynek vörös zász­laja már ott leng Pekingtől Berlinig. Tudatunkban világosan élnek a ko­reai néphadsereg győztes katonái, az olasz, a francia, a német munkás­testvérek eddig még imperialista el­nyomás alatt élő sztrájkoló sorai. Üj erővel fogunk a szocialista tervgazdálkodás megvalósításiához és fogadalmat teszünk, hogy szabadsá­gért küzdő munkástestvéreink támo­gatására, hacsak egy kalapácsütéssel de túlteljesítjük az előirányzott tervet. Küldhetik a kapitalista államok az atombombáról és a világ végé­ről koholt rémmeséiket, a népi de­mokráciák dolgozó népe ezeknek hi­telt nem ad. Megtanulták felismerni az igazságot az utolsó csepp vérig kizsákmányoló hűbéri, kapitalista és imperialista kormányzatok idején. A mai dolgozók már harcokban ed­zett öntudatos munkások, akik ki­veszik részüket a békés országépítő munkából és minden eszközzel meg­őrzik azt a szabadságot, amelyért annyi munkástestvérünk hullatta vé­rét. Munkánkat, szabadságunkat és békénket az életünknél jobban félt­jük és azt üzenjük a vérszomjas im­perialista háborús uszítóknak, hogy takarodjanak ki a szabadságszerető népek országaiból, mert előbb­utóbb lesújt rájuk az igazság ökle. Csehszlovákia magyar földművesei a világ összes haladószellemű dolgo­zóival egyetértve arra törekszenek, hogy megvalósítsák kitűzött céljai­kat, hogy sikeresen és gyorsított ütemben teljesítsék az első ötéves tervet a dolgozó nép jobb életének, a népi demokratikus Csehszlovákia boldog szocialista jövőjének alapjait. Az aratási ünnepélyen Duchon Béla református lelkész is felszó­lalt — Még el sem tűntek a mult há­ború pusztításának' nyomai, még itt járnak köztünk a gyermekeiket vesz-i tet anyák, az özvegyek és az árvák, máris újabb bombák hullanak Ko­reában. ismét ömlik ártatlan gyer­mekek és anyák vére. Mi, akik is­merjük a szörnyű háború pusztítá­sait, nem rombolni, hanem építeni akarunk, azért nekünk lelkészeknek is kötelességünk, hogy a lelkekben, elvessük a világbékét biztosító szo­cializmus magvait, — mondotta töb-, bek közt Duchon református lelkész. Az aratóünnepélyen a járás köz­ségeiből megjelent földművesek lel­kes köszönetüket fejezték ki a Cseh­szlovák Kommunista. Pártnak és nagy vezetőjének, Gottwald elvtárs­nak azért, hogy a falvaknak is meg­mutatták a szebb és boldogabb jö­vőhöz vezető útat. Süti József, munkáslevelező, Perbete. HIVATALOS JELENTÉS VIZKELET KÖZSÉGBŐL. Az SzKP IX. kongresszusira kö­telezettségként vállaltuk a gabonabe­szolgáltatás idő előtti, manifesztá­ciói végrehajtását 1950 augusztus 15-ig, Kis- és középföldműveseink ön­tud?tosságával azonban ezt. a köte­lezettséget túlteljesítettük és a ma­nifesztációszerű beszolgáltatást már 1950 augusztus 6-:g végrehajtottuk. Az elsírt 1525 q búza kontingens helyett beszolgáltattunk 2171.56 q bú­zát, íehát 142.39%-ot. Az előirt 16ö2 q árpa helyett 1513.20 métermázsa árpát, tehát 100.65%-ot Az előír? 201 q rozs helyett átadtunk 337.y2 n-ótf-riTiázsa rozsJí, tehát !63i;% c-t, Zas eléírás: 29 q. beszolgáltatva 11 j 34 métermázsa, tehát 300%-ka 1 Vizkelet kis- és középföldmüvesei nagyon dicsérik a. közös aratátei és eséplési munkát és a gépesített munkálatok idején állandóan új "ta­gok léptek be az EFSz be. Saját ta­pasztalatból meggyőződtek a gépesí­tett munkák könnyebbségéről és elis­merik, hogy csakis az EFSz-n ke­resztül és közös vetési tervvel fo­kozhatják a föld hektárhozamát. Földműveseink hozzá akarnak járul­ni hazánk dolgozói életszínvonalénak emeléséhez és igyekeznek minél gyorsabban megvalósítani a falu szocializálását. Uhrovcsik EFSz elnök, Kukucska EFSz könyvelő, Demovics István EFSz pol. oktató, Vizkelet HOG YAN könnyítsük meg a munkát a háztartasban? i A PKRT'X-OPTIMA viHanymo­-rtff^p mentesiti gazdasszonyain­» Uaí aj otthoni n^héz munkáktól, ruert önműködően mossa, öblíti és kifacsarja a ruhát, A mosógép mindenki számára férhető, ha rg> házban tobb esa?ád együtt vá­sárolja meg közös váltakozó hasz­nálatra. A T^CHNOKOV minden ..E" jrlzésíj fdárusitójáhan készségesei é* díjtalanul bemutatjuk a gép használatát és magyarázzuk keze­lesét. TEEHNDHUlf ••afcillŔíÖátóftaa**. ,1631/v '^st-fv^S'Tľ ä®/ ýjSM&f^flnffgfe' I

Next

/
Thumbnails
Contents