Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-23 / 193. szám, szerda

U J SZO 1950 augusztus 23 V<u*Ut* ulmvzhtiUL Jüv-lJiklMi Leo él Moszkva hatalmas város. Sokszáz négyzetkilométer területén több mint egy hónapig kellene járni, ha eszünk. be jutna végigsétálni Moszkva háromezer utcáján. Jó öt órát kellene rászánni akkor is, ha a legrövidebb úton szeretnénk átszelni a hatalmas fővárost. Üljünk be tehát egy autóba és induljunk el. A gyors „Moszkvics" villámgyorsan repít végig a ,J3" úton. Mögöttünk marad a Majakóvszkij-tér a Metro-állomással és a mesés Csaj. kovszkij-hangversenyterem, a Leninről elnevezett Hadi Politikai Akadémia új épülete. Elhagyjuk a csillagvizsgálót és elhaladunk a Nehézgép. gyártás Minisztériuma előtt. Máris itt vagyunk a kiszélesített Zubovszkáján és hangtalanul futunk rá a gyönyörű híd hat részre osztott úttestére. S ime a Moszkve-folyó ... Szélesen hömpölygő vizét kőből épült rakodópart szegélyezi. Már közeledünk a Maxim Gorkij kultúr» és üdülőparkhoz. Ma furcsa rágondolni, hogy a nyárfák, hársfák és jávórfák a hatalmas virágágyak és a szemet pihentető pázsitnövények helyén valamikor szeméttelep volt. A park csupa virág és derű. Itt vagyunk a Nagy KöhídOn. Ezt az óriási, modern hidat szovjet mérnökök építették, bolsevik kezek és elmék alkották. Moszkva legnagyszerűbb látnivalói közé tartozik. Órákig elnézhetjük innen a város;, anélkül, hogy tudomást vennénk az idő múlásáról. Előttünk a Kreml tündöklő szépségével, Bástyatornya/il ról a bolsevikok letisztították r tzá zadok porát és most rubincsillagok ragyognak felettük. A moszkvavidéki kolhozok mo. num#-ntális tiszlelettábiáján álljunk meg egy pillanatra. Kissé feljebb emelkedik a Vörös Hadsereg Központi• Színházának épülete. Rendületlenül áll ez a hatalmas csillagháza moszkvai földön, a szovjet nép győéehnetoiek és harci dicsőségeinek jelképe. Eddig is már sok mindent láttunk és mégis t alám, a tizedrészét sem eti nek a csodálatos városnak. Nem néztük meg a híres moszkvai Metro-állomásokat, a Puskin-teret, a Frunze. Akadémiát, a gyárak mesébe illő klubjait. Szálljunk le az autóról és folytatsuk utunkat gyalog. Vasárnap dél után van. A mindig élénk Moszkva most különösen zajos és vidám. Pillantsunk be a Pavlik MorOzOva nevét viselő „Trohgornaja" szövetáru. gyár kultúrházába. Tizenöt évvel ezelőtt a szülők számára lektorátust létesítettek itt. Ilyen lektorátus sok más gyárklubban is működik. A lektorátusok szónoki emelvényein Moszkva legkiválóbb pedagógusai és orvos-prüfesszorai tartanak előadást a helyes gyedmeknevelésről és ismertetik a mai pedagógiai tudomány új vívmányait. Leszáll az este. Kattan a kapcso. ló és kigyúl a villanyfény. A moszkvai ember nem tudja, honnan érke zik hozzá az áram. Lehet, hogy Kasírban termelték, vagy Moszkvában de lehet, hogy a Volgánál vagy Sutúrban ... A főwros villanyközponijának főüzemvezetője dolgozószobája, b ól teljhatalmúlag rendelkezik a sok villanytelep árama felett, amelyek egyetlen gigantikus elektromos gyűrűben egyesülnek. A csendes nyári estén egyre több és több ember lepi el az utcákat. A moszkvai ember vendégségbe megy: leereszkedik a „földalatti városba" a Metróhoz, amelynek élete nem hason lítható a moszkvai utcák hétköznapi életéhez. Itt különös klima uralkodik — a moszkvai Metro klímája: a rekkenő nyári melegből üdítő hüvöségbe érkezik, aki a földalatti vasi'tJo

n a város másik végébe akar utazni. A Metro pályaudvarát nappali fény árasztja el. A vasúti kocsik széles, kétszárnyú ajtóit, mintegy vezényszóra. önműködően nyílnak és zá. rulnak. A lépcsők, mintha élnének, szüntelenül le- és felfelé mOgOgruik. De míg lent gyönyörködtünk c földalatti város szépségeiben, addig fent kigyúlnak a mozik reklámjai nak vörös fénysugarai. Este 8 óra. Ilyenkor a moszkvai Kis Színház nézőterén kilobbannak a lámpák és a színpadon felgördül a függöny A földszint ötödik sorában ül Alexej Jermolajev lakatos családjával. Fiúk a moszkvai egyetem hallgatója, fizikus lesz belőle. Lánimk a Moszkvai Állami Konzervatórium énekosztályának hallgatója. Ő inkább hangversenyeket hallgat. Ma barátjaival a Csajkovszkij.ferembe ment, ahol az Állami Kórust A. Szvesnyikov vezényli .,. Későre jár. Moszkva utcáin színházak, klubok, kultúrpaloták kapuin kiözönlő embertömeg. Éjjel egy óráig barátságos vörös fényben izzanak a hatalmas neonbetűk a pompás moszkvai Metro előcsarnoka felett. A Kreml tornyán az öreg ze. nélőóra mutatói két órához közelednek. Moszkva utcáira lassan csend borul. A lakások ablakaiban, a színes lámpaernyők alatt kigyúlnak a fények. Vége a vasárnapnak. Moszkva álomba merül. Holnap reggel a moszkvai ember, mikor felébred, meglepetten látja, hoyg a szomszéd ház éjjel új helyre került: tegnap homlokzata a főutcára nézett, ma pedig a szomszéd mellékutcára tekint. És ami mindennél csodálatosabb — a ház lakói nem vették észre csodálatos utazásukat. Még az asztalon álló, színültig víz. zel telt pohárból sem folyt ki egy csepp sem. Ha felsoroljuk New-York minaen háztulajdonosát, jegyzékük vastag kötetre terjed. Mindegyikük elsősor ban a saját házára gondol és közömbös a várossal szemben. Érthető, hogy egy ilyen várost átalakítani — ahol bármelyik vMakert megközelíthetetlen erőddé lesz, amikor arról van szó, hogy közérdekből el kellent tányolítani — teljesen lehetetlen. Más a helyzet a Szovjetúnióban, Moszkvának egy gazdája van és amel„ lett a leggazdagabb — a szovjet nép, amely a maga számára épyj a várost, az ő városát, büszkeségét, Moszkvát. A szovjet hatalom megalakulása, óta az egész világ dolgozói Moszkvára tekintenek. Moszkva o népek szemében az új korszák egyik zászlóvivője, a tartós béke és a népek szabadságáért vívott küzdelem egyik élharcosának . megtestesítője. Ha Moszkva szól, a mlág mindén részében gyorsabban dobbannak a szível ha Moszkva beszél, a világ minden sarkában, a távoli barátok szemei, ben felragyognak a SZSlidaritás és a testvériség fényei. Moszkvát nemcsak a szovjet nép, hanem a világ valamennyi becsületes dolgozója magáénak valja. A HAMPSTEADI bús zor ka n yiil dözéji Lehelévé tesszük a dolgozók számára a vadászatot A Csehszlovákiai Állami Erdők n. v. lehetővé teszi a vadászatot a dolgozók széles tömegei számára. A Központi bizottság 878/47 számú rendelete szerint előírt vadászati adót 50—75%-al caökkenti. Részletesebben a ..Poľovnícky obzor" című folyóirat, és a Csehszlovákiai Állami Erdők nemzeti vállalat üzemei adnak felvilágosítást. t A vadászvendégek kedvezményes áron való elszállásolásáról & Csehszlovákiai Állami Erdők, nemzeti vállalait vadászotthonok berendezésével gondoskodik. Ezek az előnyök azt bizonyíijlšOc, hogy a Csehszlovákiai Állami Erdők n. v. a vadászatot tényleg népiszórakozássá akarja változtatni. Geraldine Chalmers, egy tizenöt éves londoni iskoláslány 150 aláírást gyűjtött az iskolában arra a békeívre, amely az egész világ békeszerető tömegeit hatalmas egységbe kovácsolja. A konzervatív és a szocialista sajtó „kénköves lángokat fújt" az eset miatt és a kis Geraldine csakhamar saját személyében lett tanúja a középkorra emlékeztető „boszorkányűldözésnek". KÖZÉPKOR Javaslatok hangzottak el az iskoj Iából történő azonnali kizárásáról, szi| szigorúbb felügyelet alá helyezéséről s ha erre a szülők vagy a hozzátartozók képtelenek lennének, akkor ezt a „kötelességet" lássa el a rendőrség „Javító- és nevelőintézetek" nevei röpködtek a lapok hasábjain s a kislány értetlenül nézet a „felnőtteket" a zúgó békétlenség közepette egy békeívvel a kezében. A HAMPSTEADI NAGYMAMA. Geraldine Hampstead-ben lakik s itt él Ooris Orna, egy galambőszhajú, idős összvegyasszony, akit évtizedek óta „a Hampstead-i Nagymamának" hív a környék. Az idős asszonyt a kislány elleni támadássok arra bírták, hogy nyilvános ülést .hívjon öszs?.e, ahol nemcsak ő, hanem a városrész többi lakója Is védelmébe vette a kis* diáklányt, akinek érdekében Platts Mills, a munkáspártból kilépett képviselő is íelszólalt. — ízléstelen és érthetetlen a Geraldine ellen fellángolt támadás — mondta csöndes, de nagyon határozott hangon a fehérhajú „Hampstead-i Nagymama". — Ne bántsa senki, mert jót akart és jói tett s az a gonosz, aki ezért bántani akarja. EGY SZÖRNYŰ ÉJSZAKA. Aztán mások szólaltak fel s a beszédekben lassan kirajzolódott annak az éjszakának képe, amikor Hampstead házai összedőltek és lángbaborultak a világháború alatt. — Ki akarja, ki kívánja a háborút? — zúgott a kérdés a hampstead-i téren. — Ki tud megállítani minket a béke útján? Senki! Igenis, aláírjuk a békeívet! JELENET A HACKNEY-BEN. S valóban — mint a Daily Worker írja — egyre nő Angliában is a békealáírások száma. Hackney-ben, London egyik városrészében Dávid Prynn 13 éves diák gyűjtötte az aláírást. Egy katona arra utasította, hogy menjen inkább haza és csinálja meg a feladatát. — Azt csinálom — hangzott a klsfiú válasza. — A békéért vállalt feladatomat csinálom és szükségem van az ön aláírására is. Megkapta az aláírást. Egy másik kisgyereknek ezt mondta egy férfi: — Mit tudsz te a háborúról és a békéről? Én résztvettem a háborúban. — Én is <— mondta a gyerek. — Az iskolánkat tanítás alatt érte bomba. Huszonnyolc társunk meghall. A nővérem és én szerencsések voltunk. Az iskola felépült. Ön azt akarja, hogy mégegyszer elpusztuljon? A kisgyerek ívére is odakerült az új aláírás. Tito úiM „kölcsönért" könyörög A Newyork Times belgrádi tudósítója beszámol arról, hogy a Titg-kormány újabb kölcsönért fordult az Export-import Bankhoz és további 25 millió dollárt kért a Nemzetközi Újjáépítési Banktól. A belgrádi fasiszta gengszterek, mint az amerikai lap tudósiífcásából kitűnik, azzal érvelnek gazdáik felé, hogy újabb amerikai kölcsön nemcsak gazdasági segítséget jelentene, hanem „katonailag is erősítené Jugoszláviát." A tudósító a továbbiakban Tito Jugoszláviájának súlyos gazdasági helyzetéről számol be Áz ország városaiban súlyos az élelmiszerhiány és más fogyasztási cikkek jóformán egyáltalán nem léteznek. A szabadpiacon az árak megfizethetetlenül magasak. Az élelmiszertermelés, amely tavaly a parasztok passzív ellenállása miatt csökkent, az idén még tovább zuhan. Az Associated Press amerikai hírügynökség belgrádi tudósítója Jugoszlávia súlyos gazdasági helyzetével foglalkozva, ugyancsak megállapítja, hogy Tito nehézségei napról napra szaporodnak. „Tito helyzete olyan — írja —, mintha puskaporos hordón ülne, amely mindien pillanatban felrobbanhat."" A csehszlovákiai magyar doSgozók lapiának jelszava az 1950. évre az ĎI SZÓ minden magyar dolgozó kezébe BORISZ POLEVOJ: EGY SZTÁLINGRÁDI MUNKÁS Fordította: Rajna Béla. 9 Újból és újból átolvasta ezeket a gondosan aláhúzott szavakat. Kazimov érezte hogy szeme elhomályosod'k és egész környezete: az összesodort, sokszorosított jegyzetek lapjai, Szlávka feléje forduló kerek arca, a lámpa és az egész szoba — elveszítette határozott körvonalait és valamj szürke fátyol vonta be. Pantyelej Petrovics, miért sír? — hallotta a ködön keresztül Szlávka hangját. Én? Mit beszélsz? Honnan veszed ezt ? — riadt meg Kaz mov. Hirtelen felugrott, leszórta a földre az előadási „Jgyzet néhány lapját, aztán odalépett ahhoz a fényképhez amely őt. Szlávka apját és két másik gyárj újítót ábrázolta életük legszebb napján. »Utat mutattak.« Igaz. Megmutattuk, leraktuk. Most pedig nekem magamnak kell utolérnem azokat, akik olyan messzire jutattak ezen az úton. amelyről annakdején sem Kazimov, sem barátaj nem is mertek álmodozni Hej, idő idő, mi mindent vettél el tőlem! De utol kell érni őket! Utolérni és csak azért is utolérni, mert különben valóban ^tisztelettel fognak emlegetni*, mint a halottat. — Pantyelej Petrovjcs. ha tizenötből kivonunk nyolcat, úgy-e hét marad? — érdeklődött Szlávka, aki iámét belemerült a számtan titkaiba Ne kérdezz te tőlem, Szvjatoszláv semmit. Nem tudok én kisöcsém semmit sem a mai időkből. Lehet hogy rövidesen hozzád kell majd fordulnom, te tanítsz majd engem, — válaszolta a lakó és a gyerek nem értette, tréfált-e, vagy komolyan mondotta? De Klavdia most vett észre elöezör egy gyenge mosolyt lakója forradásos arcán. Igaz, nem tünt el szeméből az az aggodalmas szomorúság, csak mintha elbújt volna egy kissé a szemgolyó mélyében. De mindenesetre mosoly volt. És valahogyan a friss zöld ágra emlékeztette az asszonyt, amelyet a gyári garázs udvarán álló sérült fűzfa hajtott. Klavdia az éj közepén felébredt és észrevette, hogy a Villany még mindig ég. Olyan ügyesen, szinte művésziesen vonta be Kazimov újságpapírral a villanykörtét, hogy az egész szoba sötétben maradt és csak az asztalra vetett a lámpa egy : vékony fénysugarat. Kazimov a könyv fölé hajolt, tenyerével végigsimította meredek, akaratot kifejező homlokát aztán nekitámaszkodott a szék támlájának, csendesen dobolni kezdett ujjaival az asztal lapján és valamit suttogott. Mintha szó szerint meg akarná tanulni.. A következő pillanatban pedig erélyes mozdulattal eltolt maga elől mindent, ami ott feküdt az asztalon és írni kezdett Szlávka füzetébe. Klavdia fél g leeresztett pillái alól figyelte lakóját és nagyon megörült, amikor észrevette, hogy Kazimov fogai között nem füstölög a cigaretta. E naptól kezdve Kazimov sokkal korábban járt haza a gyárból. Gyorsan megebédelt, letisztította az asztalt, odaállította a tintatartót' és vidáman nevetve mondta: — Nos. Szvjatoszláv. tanulunk ... És leültek egymássá] szemben: Szlávka az ábécéskönyvvel és házifeladataival, a lakó pedig az acélöntésről szóló előadás jegpzeteivel. Szlávka hihetetlenül komolyan vette ezt a közös tanulást. Ha ötöst kapott az iskolában,* nyomban közölte * A szovjet iskolákban a legjobb jegy as ötös. A ford. ezt a lakóval, elbüszkélkedett vele és megkérdezte, milyen osztályzatot kapott ő? Kazimov kedvesen megsimogatta a gyerek kerek, tüskés kobakját. — Hej, Szvjatoszláv,, (jcskös, nekem még nem adnak osztályzatot. Korai még Nem érkezett el az ideje. Nos, leülünk, tanulunk, vagy mi lesz? Kazimov most már naponta tanult. Elolvasta a főmérnök bevezető szavait és nyomban hallatlan érdeklődés támadt benne a tanulás iránt. Egészen magával ragadta a lelkesedés és rájött, hogy ez az előadás az, amelyre éppen szüksége van. Mindjárt tovább is ment a tanulásban és »A kemence adagolásai című fejezetet kezdte tanulmányozni de megakadt a vegytani képleteknél. Elgondolkozott. Na, na, nem való az ilyen előadás a technikusoknak! De a következő pillanatban már vídám akaraterő kerítette hatalmába és elhatározta, hogy meg kell tanulnia az egész tanfolyam anyagát, meg kell tanulnia, ha még olyan nehéz is, mégpedig egyedül mindenféle segítség nélkül. Kazimov nem értett meg mindent és nem is értette meg egyszerre azt, amiről az előadások szóltak. Egyről-másról mégis csak érdeklődött Valogya Sumilovnál. Meg aztán a klub technikai tanácsadójának is fel kellett tennie néhány, számára magyarázatra szoruló kérdést, sőt. sokat kutatott a folyóiratokban is. A segédolvasztár még mindig nemjelentkezett az üzemben. Sum lov továbbra is helyettesítette a távollevő munkást és így napona két műszakban dolgozott. A főmérnök előadásából elsajátított tudást és tapasztalatot Kazimov alkalmazta a munkájában és ez segített neki abban — amint magában mondogatta —. hogy »a megszerzett tudást harcba vesse«. Most már nem szégyenkezett ha olyankor jött be az üzembe, amikor Sumilov maga olvasztotta az acélt. Csodálkozó tekintettel figyelte a fiatal olvasztár nyugodt, pontos, a legkisebb -részletekig kiszámított mozdulatait, nézte hogy készíti elő a kemence adagolását. hogy szervezi meg a pakolást, mint vezeti az olvasztást, hogyan szabályozza az időt az előkészítő savasítás és az acél csapolása között. Megfigyelte a fiú munkáját, arra törekedett, hogy fejében tartsa mindazt, amit látott és amikor azután a műszak befejeztével Valogya beállt hozzá segédnek, Kazimov arra törekedett hogy ö maga is megvalósítsa azt, amit a fiútól tanult. Most már ö is bátran fokozta az olvasztás hőmérsékletét, de amikor már folyt az olvasztás, mégis csak megriadt, hogy meg-folyósodik a kemence boltozata, elrontja mindazt, amit eddig csinált és nem merte megközelíteni a hőmérsékletnek azt a felső határát, amelyen bátran és nyugodtan dolgozott Valogya. Ez a félénkség, amely az első sikertelenség eredménye volt, egyre jobban ránehezedett tönkretette hangulatát és ingerültté tette öt. Néha megtörtént, hogy szabad perceiben odajött a kemencéhez Zorin. Szokása szerint hallgatagon elővette cigarettásdobozát megkínálta Kazjmot és ő maga is rágyújtott. — Nos, mi újság, gárda-olvasztár, forr a kása? — Meglátja még, Zorin elvtárs Pantyelej bácsi majd valamenynyiünknek megmutatja a hátsó ütközőt'— jegyezte meg Valogya és szomjasan nyelte a bádogpohárból a szikvizet. — Már megint » Pantyelej bácsi*! M'ért öregíted? Micsoda bácsid ő (neked? Én meg akarom nősíteni, te meg azt mondod: »bácsi«! — tréfálkozott Zorin és hunyorgatott hozzá mert az olvadó acej forró lángja zavarta a szemét. — Megálljatok csak! Amint készen leszünk itt az üzemben a választásokkal és egy •kissé felszabadulok, egyszerre fogom megházasítani a bácsit is, meg az öccsét Mert hát itt az ideje, hogy gondoskodjunk az új olvasztár nemzedékről! i Zorin ravasz tekintete végigsiklott Sumilov arcán.Valogya szégyenlősen elfordult. — Hogy nrket ki nem talál!... — Te pedig ne pirulj, nem vagy kislány. Vedd tudomásul, hogy a párttitkár kötelessége, lxogy még a falakon is keresztüllásson ... Tudod, hol van a te titkod? Itt ni! — kacagott Zorin és tréfásan a nyakára ütött. — Ha te tudnád, mennyit mart engem a te expressz-laboránsnöd azért, mert pártmunkára mozgósítottam Kazimov segédjét és ezzel téged annyira túlterheltelek a munkával, — hogy neki nincs kivel sítúrára mennie!... Még egy kicsit eltréfált, szerencsét kívánt a »bácsi«-nak és »öccsének«, azután visszament a maga üstjéhez. Egyik-másik munkásra rámosolygott, megint másnak kedvesen integetett a kezével. Kazimov pedig azt érezte, hogy valahányszor meglátogatja öt ez az ember, mindig itthagy neki emlékül egy kis részt a maga megtörhetetlen, vídám jókedvéből. Megjelent Válja. Átadta a brigádvezetőnek az új laboratóriumi elemzést, leült az alumínium karosszékbe és — mintha csak várná a következő próbát, jelentőségteljesen nézett Valogyára. Sumilov mintha észre sem venné, csak a munkával foglalkoznék, bonyolult manőverekbe kezdett amelyek eredményeként szinte észrevétlenül közeledett a lányhoz. Abban a biztos tudatban, hogy Kazimov most nagyon elfoglalt, nem vesz észre semmit, odahajolt a lányhoz. A fiatalok néhány -szót váltottak egymással és vidáman önfeledten nevettek. Kaz'mov ilyen esetekben mindig ügy tett, mintha belemerülne a munkába. Perceken keresztül mozdulatlanul figyelte, hogyan forr a fém. vagy pedig fel-lépett a kemencepódiumra és azt vizsgálta, hogyan készítik elő az újabb adagolást, A férfi akaratlanul is gyönyörködött a fiatal pár szeme csillogásában, pirosló arcukban. (Folytatjuk^