Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-22 / 192. szám, kedd

1850 augusztus 19 „íl a kezekkel Tíaxtátál'" Csehszlovákia magyar dolgozói nem nyugszanak bele a koreai terrorháborúba Az Egyesült Nemzetek Szövetségé­llek! A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúregyesületének füleki helyi­csoportja a leghatározottabban til­takozik a Koreai Népköztársaságot és a hősi koreai népet ért imperialis­ta amerikai támadás ellen. Ezt a tá­madást annál is inkább elítéljük, mert nemcsak a koreai nép, hanem az egész békeszerető demokratikus tábor ellen irányul. A támadásra mi füleki magyar dolgozók azzal válaszolunk, hogy még fokozottabb ütemben végezzük építőmunkánkat és ezáltal megszilár­dítjuk a világ békeszerető népeinek egységét, a CSEMADOK füleki helyicsoportja. V Mi, a CSEMADOK bakai helyicso­portjának tagjai, határozottan til­takozunk az amerikai imperialisták koreai háborús beavatkozása ellen. Követeljük, hogy vonják vissza a támadó amerikai csapatokat Koreá­ból, amelyek veszélyeztetik a sza­badságszerető koreai nép békés éle­tét, kultúráját és emberi jogait, a CSEMADOK bakai helyicsoportja. Mi, a Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kultúregyesületének hovodai helyicsoportja, felháborodásunkat fejezzük ki az Egyesült Államok Ko. rea ellen indított háborúja miatt. Együttérezve a hős koreai néppel, csatlakozunk a békeerők hatalmas táborához és követeljük az amerikai csapatok azonnali visszavonását Ko­reából, követeljük a béke helyreállí­tását, hogy Korea népe is szabadon dolgozhasson a békeszerető nemze­- y j szo AFARKASD1HELYZET i tek, a szabad népi .demokráciák nagy családjában, a CSEMADOK hovodai helyicsoportja. A CSEMADOK csoltói helyicso­portja a legnagyobb felháborodással tiltakozik az amerikai imperialisták által indított koreai háború ellen. Felhívja az Egyesült Nemzetek Szö­vetségét, hogy szüntesse meg a vérontást, hogy a koreai nép ismét szabadon, békésen folytathassa or­szágépitö munkáját, a CSEMADOK osoltói helyicsoportja. V Mi, a CSEMADOK uszori helyicso­portjának tagjai, tiltakozunk a Ko­reát ért orvtámadás, egy újabb há­ború és vérontás ellen. Követeljük az amerikai csapatok kivonását Koreá­ból. A heh/icsoport nevében: Görcs Anna, MRzes Sándor. Sándor Rozália, Sándor László, Sándor Lajos, Ru­man Károly, Sándor Mihály. Rác Imre. Mayer Dezső, Takács István, Takács Irén, Görcs Katalin. Királyhelmecen az SzKP járási titkárságra az összes tömegszerveze- , tek részvételével tiltakozott az an- J gol-amerikni imperiáli stí knak a Ko- * reai Népköztársaság ellen Indított barbár támadása ellen. A tiltakozó gvíllés az ,.E1 a kezekkel Koreától!" jelszó alatt folvt le és határozottan követelte az ENSz-től a háború és a koreai békeszerető lakossá? gyilko­lásának azonnali beszüntetését és az amerikai csapatok azonnali vissza­vonását Korea területéről, a CSEMADOK Kassa járási csoporttal nevében, a kassai kerületi CSEMADOK titkár. A sellyei járásban Farkasd példája mutatta meg azt, hogy miként lehet leküzdeni vegyes lakosságú falvainkban és községeinkben a kezdeti nehézségeket és miként diadalmaskodik a szövetkezeti élet egysége azokon a mesterségesen szított ellentéteken, amelyeken a reakció év­századokon át kövérre hizlalta magát. Farkasd községben a szlovák és magyar dolgozók nagy része idejekorán felismerte azt a fontos tényt, hogy a dolgozóknak nemzetiségi különbség nélkül egyazon céljaik van­nak és csakis együttesen, összefogva haladhatnak a szocializmus útján és építhetik hazánk szebb és jobb jövőjét. Igaz, panaszok is hangzottak el, de ezek a panaszok éppen a szövetkezeti, a közösségi élet révén köny­nyen, egyetlen intéssel kiküszöbölhetők. Az eke, amely Farkasdon 1500 hektáron felszántja a mezsgyéket az elválasztó barázdákat, amelyek mint a férgek marták a nemzet testét és gátolták eddig a nagyüzemi közös gaz­dálkodást, ugyanaz az eke eltávolítja majd a nacionalizmus dadváit is, amelyek mind szlovák, mind magyar részről itt-ott még felütik a fejüket. Miért volt sikeres Nagyffaluban az idei aratás A nagyfalusi EFSz-ben az idén kö­zösen végezték az aratási munkálato­kat 330 hektárnyi területen. A közös aratásban az egész község részt vett. Hat munkacsoport dolgozott hat ön­kötöző segítségével. Az aratás idejét eredetileg tíz napra tervezték, de csak kilenc napig tartott. Az aratási költség hektáronként az idén csak 810 Kčs volt, a multban kö­rülbelül 1.620 Kčs. A gabonabehor­dását 12 napra tervezték és 9 nap alatt elvégezték. A közösen megszer­vezett terménybehordással a szállítá­si költségek körülbelül a felére csök­kentek. A másodfokú szövetkezeti munkamódszert az EFS összes taglal aláírták és az új gazdaságtechnikai intézkedésekbe, valamint a közös ve­tésbe az egész falu bekapcsolódott. A nagyfalusi EFSz megnyerte a Szlová­kiai Földművesek Egységes Szövet­sége járási szervezetének vándor­zászlaiát az aratási munkálatok pél­dás végrehajtásával. Az EFSz kereté­ben az egyes csoportok is versenyez­tek egymással. Ez a verseny nagyon bevált, mert az összes csoportok arra törekedtek, hogy minél nagvobb tel­jesítményt érjenek el. Legjobban An­talik Páí csoportja állta meg helyét. Hogy a nagyfalusi EFSz ily rövid idő leforgása alatt ily nagy és szem­betűnő eredményt ért e! az aratási munkálatok megszervezésében és a told őszi közös megművelése előké­szítésében, azt azzal magyarázhatjuk, hogy Benediktová elvtársnő politikai népnevelő és Szalay Pál bizalmi lelki­ismeretesen teljesítették kötelességü­ket. Megismerkedtek a falu problé­máival és az összes EFSz tagoknak megmagyarázták a közös munka elő­nyeit. A bizalmi meglátogatta az egyes földműves telepeket és meg­tárgyalta a termelőkkel egyenként is a közös aratás és cséplés megszerve­zését. Es csak amikor az összes terme­lők meggyőződtek az elgondolás he­lyességéről, kezdték meg az aratási és cséplési tervek kidolgozását a ve­zekényi EFSz példája szerint. Nagy­faluban a tervet a helyi viszonyoknak megfelelően dolgozták ki. Olyan min­taterv volt ez, hogy a KNB sokszoro­sította és megküldte az egész kerúle* összes EFSz-einek azzal a felhívással, hogy valamennyien hasonló t">-"ví dolgozzanak ki. Szalay Pál biz.ilm! az aratás ideién ott dolgozott a többi 'riHi.'űvesekkel, minden nap meg!.'! !-i­gatta a csoportokat, minden csoport­tal dolgozott bizonvos ideig, közben ellenőrizte a munkát és az előforduló hibákat azonnal kiküszöbölte. A zsirosparasztok és a beszolgáltatás A gabona manifesztiáidós módon I való beszolgáltatásáról szóló öröm- " teljes hírek mellett még mindig ta­lálkozunk okoskodó zsirosparasztok­kal, akik meg akarják fertőzni a ga­bonát régi zsizsikes termény beszol­gáltatásával és ezzel meg akarják rontani a község és járás kis- és kö­zépföldművesei becsületes munkájá­nak eredményét. Az idei cséplés és gabonafelvásár­lás ideje alatt a zsolnai kerület köz­ségeiben dolgozó népünk egyre job­ban megismeri a szabotáló zsírospa­rasztok igazi arcát. Ezt bizonvítják a Mezőgazdasági Termelő és Felvá p'rló bizottság járási szerveinek, va­lamint a Földműves Rak társzövet­kezet alkalmazottainak jelentései, akik az aratás és a cséplés befejezé­se után összekötte'ésbe kerülnek ezekkel az üzérkedőkkel. Szinger, Veľký Kolaömban, J. Szimonídes Slovenské Pravnóban, J. Kohút, Turčianská Bélán, J. Ferencei Pod tu mában — akik az üzérkedés fő mesterei — nem állnak egyedül. A napokban gyarapodott számuk olya­nokkal, akik még mindig nem tud­ják hogy a z ilyen utakon messzire nem jutnak. Verona Kazimír kunenédi földmű­ves és Jámbor Ferenc jasenói zsi­rosparaszit zsizsikes gabonával akar­ták tönkretenni dolgozó népünk élelmiszerellátását. A cséplések felülvizsgálása nem csak az igazságos gabonafe'.v'-yírlás előfeltétele, hanem a zsíros parasz­tok leleplezését is elősegíti. Az egyik Földműves Raktáüczö­vetkezetben olyan eset is előfordult, hogy az egyik fö'dműves fertőzött gabon'át szállított be, habár a mult évből nem maradt fel a gabonája. Ez úgy történt, hogy nem rögtön a cséplőgép alól szolgáltatott be. ha­nem a gabonát először a saj'át kam­rájában raktározta el. Itt valahogy a lisztből a gabonába zsizsikek ke ruMek. Ilyen esetben még a becsü­letes földművesék is ki vannak téve a veszélynek, hogy a közvéle­mény őket is szabotál ónak tartja. Ebből ez a tanulság, hogy a gabo­nát rögtön a cséplőgép alól kell be szállítani a Földműves Raktárszö vetkezert raktárába. Farkasdon diadalmasan halad elő­re és győztesen hódít tért az Egysé­ges Földműves Szövetkezet. Ezen az őszön a szövetkezet már a harmadik típusra tér át. Fiam György, az EFSz elnöke a következőket közli velünk: — Tegnap fejeződtek be nálunk a cséplési munkálatok. Eddig 114 vagon gabonát szolgál­tattunk be. Tehát 110 százalékban túlteljesítet­tük a kontingenst, de kilátás van ar­ra. hogy ezt a számot még öt száza­lékkal növeljük. Ami szövetkezeti mozgalmunkat illeti, azt mondhatom, hogy a gépekkel való aratás forra­dalmi hatással volt a község lakos­ságára, úgy, hogy közvetlenül utána 45 új tag jelentkezett az EFSz-be. Ma az a helyzet, hogy szövetkeze­tünk 297 taggal kezdi meg a közö­sen megszervezett őszi munkálato­kat. Egységes Földműves Szövetke­zetünk ma 1500 hektár földdel ren­delkezik és ezen a területen 'a tarló­hántással egyidöben felszántjuk a mezsgyéket, áttérünk a harmadik tí­pusra, ami által biztosíjuk kis- és középgazdáinknak a munkaeredmé­nyük szerinti hasznot. Párhuzamosan a barázdák eltüntetésével nekifog­tunk a régi urasági istállók átalakí­tásához, ahol közös istállóban fog­juk gondozni és nevelni a tagok álla­tait. — Tagjaink valamennyien kis- és közéj"gaz.iák — folytatja az elnök. — A lakosság egy része bekapcsoló­dott már az iparba, van azonban egy réteg, amely még habozik és az EFSz-szel szemben várakozó állás­pontra helyezkedett. Nem fér két­ség hozzá, hogy ezeket a dolgozókat is rövid időn belül meggyőzzük a szövetkezeti élet nagy előnyeiről. A mi nagyüzemi gazdálkcdásunk olyan eredményeket fog felmutatni, hogy az egyéni gazdálkodók éppúgy nem versenyezhetnek velünk, mint ahogy kis cipész nem versenyezhetett ré­gebben a nagy Bat'ával. Köztünk és Baťa között azonban az a nagy kü­lönbség. hogy míg mi szocialisták vagyunk és azért hívunk mindenkit az EFSz-be, hogy biztosítsuk kis­és középgazdáink megélhetését, ad­dig Bat'o kapitalista volt, nem törő­dött a kisiparosokkal, hanem egy­szerűen tönkretette őket. MIT MONDANAK A TAGOK, A KISGAZDÁK Iván Dániel kisgazda, két gyerek apja, 1933-tól tagja a Pártnak, a fasiszta éra alatt állandó üldöztetés­ben volt része, éppen ezért az öntu­datos dolgozó magatartásával, a fel­szabadulás első percétől síkra szállt a szocializmus megvalósításáért. — Mivel párttag vagyok — mond­ja. — tudatában voltam annak, hogy a falu szocializálását minél előbb meg kell teremtenünk, hogy ne ma­radjunk el a város dolgozói mögött. Nemcsak magunknak akarunk jobb jövőt biztosítani, hanem gyerme­keinknek is akarjuk ezt a szebb jövöt biztosítani. Ezért kell többet és job­bat termelnünk és a Párt útmutatá­sa szerint haladva meg kell valósíta­nunk a nagyüzemi gazdálkodást. Amióta nálunk megalakult az EFSz. egyetlen percig sem elégedtem meg azzal, hogy passzív tagja legyek, ha­nem állandóan magyaráztam szom­szédaimnak és ismerős gazdáinknak, hogy az EFSz az egyedüli út ame­lyen a szocializmus felé haladhatunk és az egyedüli fegyver, amellyel a kulákok kizsákmányolását mindörök­re megszüntethetjük. Most. hogy át­tértünk a harmadik típusra, az EFSz tényleg csakis a kis- és középgazda érdekeit fog­ja szolgálni, mert az osztalékot mindenki munkája eredménye után fogja kapni. Nálunk az volt a szerencse — teszi hozzá Szabó Pál kisgazda — , hogy mind a szlovák, mind a magyar dolgozók idejekorán felismerték azt, hogy össze kell fogniok és együtte­sen kell haladnunk a szocializmus útián. A megalakulásnál nálunk is voltak viszályok, súrlódások, mert a reakciónak gondja volt arra, hogy kiélezze a helyzetet de itt aztán a szlovák és magyar dolgozók össze­fogtak, együttesem felléptünk a re­akció ellen és megvalósítottuk az Egységes Földműves Szövetkezetet. Igy aztán meg volt adva a lehetőség a fejlődésre és áttérhettünk az EFSz harmadik típusára. Itt is, mi, szlo­vák és magyar párttagok elöljártunk a példával, ragaszkodtunk ehhez a fejlettebb gazdálkodási formához, mert ez a forma pontosan elvá­lasztja a dolgozó embert attól, aki nem dolgozik és más munkájából akar élni. Mi itt láttuk biztosítva kis- és kö­zépgazdáink jövőjét. Ennek a ma­gyarázatnak a hatása alatt a tagság többsége hozzánk csatlakozott. Most az a feladat vár ránk, hogy szövet­kezeti életünkkel, közösen megszer­vezett munkánkkal bebizonyítsuk az egész falu lakossárra előtt, hogy a szocializmus fejlődése, a jólét fel­virágzását jelenti. — Meg vagyok győződve arról, hogy rövidesen az egész falu lakos­sága mellénk áll — folytatja Szabó Pál. — Mi ugyanis felkészülten vár­juk a harcot, mert jól tudjuk, hogy vannak a faluban egyes reakciósok, akik titokban áskálódnak szövetke­zeti életünk ellen, söt azt is tudjuk, hogy ezek a reakciósok nemzetiségre való tekintet nélkül ellenségeink. Eb­ben a kiéleződő osztályharcban nem lehet lesz sokáig bújócskát játszani és a kuláknak nem lesz módjában a kis- és középgazdát felbujtani elle­nünk, mert a habozók rövidesen fel­ismerik fonák helyzetüket és rövide­sen mellénk állnak. A BELÉPÉS KÜSZÖBÉN A habozók zöme a kertészekből, a zöldségtermelőkből áll. Ezek igen dolgos és szorgalmas emberek. Na­ponta gyakran tizennégy és tizen­hat órát is dolgoznak földjükön. Eb­be a munkába családtagjaikat is be­fogják, így robotolnak hajnaltől-nap­estig, csakhogy gyarapítsák vagyo­nukat. Természetesen a nagy robot­ban alig jut idejük arra, hogy ol­vassanak és követhessék a szocializ­mus fejlődését. Ezek a kertészek nagyjában a városi kisiparosokhoz hasonlítanak, akik erőnek erejével önállóak akartak maradni. Makacsul ragaszkodtak a műhelyhez, a segé­dekhez, egyszóval a kizsákmányo­lás halvány árnyékához. De amikor az ipari szövetkezetek biztosították a segédek megélhetését, átléptek a szövetkezetbe és nemsokára követte őket a mester is, mert belátta, hogy egymaga saját munkájával nem tud­ja a műhelyt fenntartani. Ez vár a kertészekre is. Alkalmunk volt elbeszélgetni Sza­lai Lajos 32 esztendős családos kis­gazdával, aki épp most áll a belénés küszöbén, összesen két és fél holdja van. Amikor megkérdezzük, hogy miért habozott oly soká, azt vála­szolta, hogy van, akinek hamarabb fog az agya és van, akinek lassab­ban, de előbb-utóbb minden kis- rs kö­zépgaz.da rájön arra, hogy hol az igazság. Szalai ezután így folytatta: — Két és fél kat. holdam van. Mint földműves csak úgy tudtam eddig boldogulni, hogy idegen földet béreltem ki. Munkám révén olyan emberek jutottak haszonhoz, akik földjükkel nem is törődtek. Egyszer kifizettem a föld tulajdonosának 25.000 koronát azért, mert földjén dinnyét termeltem. Tehát a mun­kám javát ő fölözte le, holott azt sem tudta tulajdonképpen, mi törté­nik a földjén. Érthető, hogy népi de­mokráciánk ezt az Igazságtalanságot nem tűri. Ezért alakult meg az Egy­séges Földműves Szövetkezet, hogy a föld hozama azé legyen, aki meg­dolgozza és ezért akarok t a aj a len­ni. Esrvébként nyugodt lelkiismeret­tel állítom azt, hogy minden felme­rülő nehézségnek a zsíros gazdák az okai, ők azok, akik félreértéseket szítanak a kisgazdák között. AKIK MEG HABOZNAK Vagy itt van Csizmadia József 8 holdas középgazda. Az elvtársak és a falu lakosai azt állítják róla, hogy rendkívül becsületes és szorgalmas gazda. És bizony, ahogy nézzük kér­ges, napégette dolgos kezét, azt lát­juk, hogy ez a gazda bizony nem tá­maszkodott kihívóan portája kapu­félfájához karbarakotl kezekkel, ha nem becsületesen dolgozott. Amikor megkérdjük, hogy miért nem tagja az EFSz-nek, lesütött szemmel, kis­sé görnyedt háttal hallgat. Néma és makacs hallgatása szinte jelképesen hat. Viselkedésén meglátszik a vívó­dó habozás, még nem tudja, mi a te­endő, még nem döntött, lesütött sze­mével a föld felé irányuló takinte tén látni, hogy rabja a robotnak és rabja még azoknak a mende-mon­dáknak, amelyeket a zsiros gazd'ik alapos gonddal hintettek széjjel a fa­luban. Amikor szóvá tesszük előtte, hogy az EFSz is hozzáfog a kerté­szethez és ha elég zöldség lesz akkor igazán nem tudjuk, hogyan veheti fel a versenyt az EFSz termelésé­vel, ellenérvül csendesen azt vála­szolja, hogy ő olyan szakember a ker­tészetben, hogy kitűnő zöldséget ter­mel. Amikor felhívjuk a figyelmét arra. hogy az EFSz-nek módjában áll kitűnő kertészeket szerezni, Csiz­madia erre mosolyogva hallgat, majd csöndesen azt válaszolja, hogyh-át éppen most gondolkozik, most van éppen válaszúton. Mi Csizmadiának csak ezt üzen­hetjük, hogy ne gondolkozzék soká, na h-abozzék tovább, mert az idő sür­get és ha mint szakember utat mu­tat a többi kertészeknek a szocializ­mus felé, akkor az EFSz ezt komo­lyan értékelni fogja. A Szövetkezet egyébként nemcsak a munka meny­nyiségét, hanem a minőséget, egy­szóval a szaktudást is komolyan érté­keli. — Sörös Károly 20 holdas közép­gazda ugyancsak kertészkedik és rendkívül szorgalmas, de meri nagy­kiterjedésű földjét már nem képes egyedül megdolgozni, ha meg is sza­kad a munkájában, kénytelen fö'.d­jének egy részét felesbe bérbeadni. Tehát, hogy nyíltan fejezzük ki ma­gunkat, másnak a munkájából húz hasznot. Ez így van, még akkor is így van, ha Sörös gazda széles mel­lét verdesi és meggyőzően azt állít­ja, hogy ô a legjobb ember a vilá­gon. Sőt még akkor is igy van ez, ha B'.akman Gyula a feles bérló is jóvá hagyja ezt a meggyőző állítást. Nekünk erről ez a véleményünk: és tisztán csak azért nem mondjuk el mindazt, ami a nyelvünk hegyén van, mert tudjuk, hogy mind Sörös, mind Blakman becsületesen dolgozó emberek és reméljük, hogy rövidesen rájönnek arra, hogy az EFSz-ben a helyük. Csak is ott, sehol másutt. EGY RÖVID TÖRTÉNET TANULSÁGAI. És végül legyen szabad még egy rövid történetet elmondanunk, ame­lyet a vonaton lestünk el az urasok­tól, amikor Farkasdról Bratisiavába utaztunk. Az egyik padon egy öreg falusi néni kisjányunokájával helyez­kedett eL míg szemben vele egy vi­dám kosaras menyecske foglalt he­lyet. A két asszony természetesen ösmenkedett és elkezdték, beszélget­ni az életről, a munkáról. A nagyma­ma elmondta, hogy 72 esztendős és hogy itt-ott még kezébe fog egy sep­rőt és előfordul az is, hogy megeteti néha a malacokat. Továbbá megem­lítette azt is, hogy öreg korára való tekintettel szociális segélyt kap és most volt éppen Séllyén cipőt vásá­rolná. Tetszelegve mutatta vadonat­új cipőjét és gyakorlott mozdulattal hosszú szoknyájába törülte cipője porosodó hegyét. — Hát a konyha körül nem segít? — kérdezte mosolyogva a menyecs­ke. — Dehogy is segíthetek, — vála­szolt sokatmondóan a nagymama — hozzá sem engednek a tűzhelyhez. Menyem és fiam azt állítják, hogy nem értek a főzéshez. Hát mi taga­dás, igazuk is van. Egy hosszú éle­ten keresztül végeredményben csak tejlevest és krumplit főztem. Hát ez bizony számukra már nem eledel. Csodavilág ez gyermekem, „szoci­lista" világnak mondjiáik. Szervez­kednek nálunk az emberek és olyan gépekkel dolgoznák a határba, mint az elefántok. Ki hitte volna, hogy ez valaha így lesz. Én még a boldo­gult urammal a Riska tehénnel szán­tottam, hiárom hold földünkön. Sze­gény tehén, szegény uram. Ha az uram élne, nem morogna, megjönne a hangja és vitatkozna községházán. Hát ezt akartuk elmondani. A Csiz­madiáknak, a Sörös Károlyoknak, a Blakman Gyuláknak a nagymama észrevételeit akartuk figyelmükbe ajánlani. Dolgozó népünk életszínvo­nala egyre emelkedőben van és a növekvő igényeket csakis közösen megszerevezett nagyüzemi gazdálko­dássaL a jobb és több termeléssel lehet kielégíteni, Ezt a célt szolgálja falvainkban az Egységes Földmű­ves Szövetkezet. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents