Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NEPI DEMOKRÁCIÁÉRT

F 1Q50 augusztus 20 * ÜX A kubai nép fokozza ellenállását a háborús hisztériával és a harmadik világháború kiróbbantására irányuló törekvésekkel szemben. A kubai nép nem akarja, hogy ebben a háborúban az USA imperialistáinak sakkfigurája legyen. Az amerikai imperialisták koreai interv enciója ürügyül szolgált a kubai kormánynak, a falangista elemeknek és az imperializmus más lakájainak arra, hogy üldözzék a béke híveit, hogy mozgalmat indítsanak a Szocialista Néppárt törvényen kívül helyezése és a munkásmozgalom elleni hajsza fokozása érdekében. Az imperialisták szolgálatában álló sajíó és rádió, az áruló szakszervezeti vezetőit, a kormánykörök és az „ellenzék"-hez tartozó burzsoá pártok magas állásokban lévő politikai tényezői, alig hogy megkezdődtek Koreában a hadműveleteik, minden harangot félrevertek: abban reménykedtek, hogy a „hatalmas" USA hadiflottáival, rakétarendszerű bombavetőivel, a fasiszta MacArthur parancsnoksága alatt rövidesen szétveri a „kommunistákat" és leigázza Koreát. El sem tudták volna képzelni azt, hogy ez a kicsiny ország ellenállhat a betolakodó jenkiknek. Az imperialisták újságjai, folyóiratai és rádióállomásai természetesen siettek kijelenteni, hogy feltétlenül az USA mellett foglalnak állást, hogy igenis, kétségkívül „a kommunisták" voltak az „agresszorok", hogy a koreaiak törtek be... a saját országukba. Egyesek még odáig mentek, hogy hadüzenetet követeltek a Szovjetunió felé. Az amerikai imperialisták összes lakájai megegyeztek abban, hogy megtorló intézkedéseket kell foganatosítani a „vörösök" ellen. • A kubai kormány hivatalosan kijelentette, hogy támogatja az amerikai intervenciót. Alberto Inocente Alvarez, aki a második világháború idején tőzsdespekulációival tette magát hírhedtté, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahová Kuba delegátusaként tolja fel magát, javaslatot tett, hogy kubai testvéreink is ontsák vérüket az imperialisták érdekeiért Koreában. • Az SZTK (Szakadár Szakszervezet. Szerk.) boncai, a szakszervezeti áru'ók, akik az imperialisták és kormányaik talpát nyalják, haladéktalanul mozgósítottnak nyilvánították magukat és több gengszterbandát szerveztek abból a célból, hogy az utcán aláírásokat gyűjtsenek egy javaslat támogatására, amely a kommunisták törvényen kívül helyezését szorgalmazza, Cofino, aki az imperialisták drótonrángatott bábuja a szakszervezetekben, szolgai buzgóságában odáig ment, hogy a koreai eseményekre és egy új világháború veszélyére hivatkozva, megfosztotta a vilianyteleppken és a szakszervezetekben dolgozó kommunistákat jogaiktól és „követelte" elbocsátásukat. Tíz szakképzett munkás vált ilyenformán első áldozatává ennek a rendőrbesúgónak A „Második Világháború Veteránjainak Egyesülete" (az amerikai követség által pénzelt fasiszta szervezet), az „Amerika barátok" Társasága és mindenféle gengszterekből álló pogromszervezetek nyilatkozatokat közöltek a sajtóban, hogy fegyveres „tüntetésre" készülnek és megszállják a „Hoy" kiadóhivatalának és nyomdájának épületét, amennyiben „ez a kommunista újság az USA-t továbbra is támadja és a koreai beavatkozással vádolja". Egyidejűleg Kuba legnagyobb rádióállomása beszüntette Salvador Gareia Agüerónak, a legutolsó választásokon képviselővé választott néger kommunista * Irta: MEtis Mitra a Kubai Szocialista Néppárt főtitkára • • vezérnek vasárnaponként tartott félórás előadásait. César Escalantet, egy havanai városi tanácsost rádióelőadásai miatt bíróság elé állítottak, azzal az ürüggyel, hogy .visszaélt" a szólásszabadság jogával. A kubai munkásosztály és nép azonban nemcsak nem hátrál meg a reakció támadásai elől, hanem fokozza harcát a békéért, a demokratikus jogokért és nyiltan síkraszáll az amerikaiak koreai betörése ellen. A Szocialista Néppárt nyomkan leleplezte az amerikai beavatkozók provokációját és támadó beavatkozását, mint imperialista ténykedéseket, mint új lépést a világháború felé és mint kísérletet arra, hogy Ázsiában megfojtsák a nemzeti szabadságmozgalmat. A Párt harcra buzdítja a tömegeket a koreai amerikai beavatkozás rhegszüntetése érdekében és azért, hogy a koreat népnek joga legyen saját sorsát irányítani. A Párt követelte, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ismerje el a Kínai Népköztársaság törvényes képviseletét, és sokszázezer aláírást akar gyűjteni a stockholmi békeTelhívásra. A Demokratikus Nőszövetség az amerikaiak koreai beavatkozása ellen tiltakozó gyűlést szervezett, amelyet a kormány betiltott. A kubai nép erre válaszul sokszáz kisgyülést rendezett a gyárakban és üzemekben és igen sok lakógyűlést tartott. A kormánynak arra a fenyegetésére, hogy betiltja a „Hoy" utcai árusítását és letartóztatja a rikkancsokat, — pártbizottságaink brigádokat szerveztek lapunk utcai árusítására és két hét alatt elérték azt, hogy a lap példányszáma mintegy 3000-rel emelkedett. A pártbizottságok igen sok cikket, karikatúrát és tudósítást sokszorosítottak lapunkból és elterjesztették azokat a nép körében. Kuba dolgozóinak egységszakszervezete, Lázaro Pena vezetésével, támogatta a Szakszervezeti Világszövetség felhívását, amelynek értelmében ez év július 17-től '24-ig tartották meg „a koreai nép védelmének hetét". E hét folyamán „Az igazság Koreáról" című brosúrából 230.000 példányt osztottak szét. A Szocialista Ifjúsági Szövetség felhívást bocsátott ki az alábbi címmel: „A kubai ifjúság nem fogja szolgálni az amerikai imperializmust és nem vállalja az ázsiai népek hóhérának szerepét." A városok polgármesterei, tanácsnokai, képviselői, a különböző demokratikus pártok vezetői, a diákság, a szabadfoglalkozásúak, a nők. nem is beszélve a munkásokról és a parasztokról, erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a kormány a Szocialista Néppártot törvényen kívül akarja helyezni. A közvélemény nyomása olyan erősnek bizonyult, hogy a kommunisták kompromittált ellenségei kénytelenek voltak takarodót fújni, sőt nyiltan állást foglalni a bejelentett erőszakos intézkedések ellen, a bíróságok pedig felelősségre vonták azokat, akik a „Hoy" szerkesztőségét fenyegették. A szakszervezetek leleplezték a munkáselbocsátásokkal kapcsolatos bűnös t^vékenykedést. A dohányipari dolgozók családtagjaikkal együtt felvonultak a havanai városháza épületébe és követelték a már elbocsátott dolgozók visszavételét. A stockholmi békefelhívás aláírása szintén hatalmas lendületet kapott. Csupán Havanában 240.000-en írták alá a felhívást, az egész szigeten pedig 442.000 aláírást gyűjtöttek. A kubai nép elszántan tiltakozik az amerikai imperialisták koreai intervenciója ellen és lelkesen üdvözli a hatalmas szocialista Szovjetuniót, amely a más országok belügyeibe történő mindennemű beavatkozás ellen foglal állást. A kubai nép határozottan elutasítja országunk vezető köreinek azt a javaslatát, hogy a kubai nép fiait használják fel ágyútölteléknek egy olyan háborúban, amely az amerikai imperialisták érdekében folyik. Kuba népe nem tűri, hogy hóhérként használják fel hazája függetlenségéért, egységéért és a haladásért küzdő nép ellen. A kubai nép erélyesen elutasítja az üldöztetéseket és az amerikai imperialistákat kiszolgáló gengszterekből és árulókból álló kormány ádáz fenyegetőzéseit. A kubai nép megvédi azt a jogát, hogy antiimperialista, forradalmi, harcos, valódi népi pártja legyen — olyan párt, amely a ne.nzeti felszabadulásért és a szocializmusért, a békéért, a válság elleni küzdelem kubai tervének megvalósításáért, a munkásosztály egységéért, az agrárreformért, a népművelési törvényért és a faji megkülönböztetés elleni büntető rendszabályokért küzd. A kubai nép erre törekszik és el is fogja ezt érni. Az amerikai imperialisták koreai agressziójának megindulása Kanada Haladó Munkáspártját történelmi próba elé állította. Azóta, hogy Pártunk kiadta a jelszót: „Biztosítani kell Kanada függetlenségét!" — először állt előttünk az a feladat, hogy ezt a jelszót rendkívüli nemzetközi körülmények között alkalmazzuk. Azt mondhatjuk, hogy Pártunk alapjában véve k:állotta a próbát. Tini Buck elvtárs vezetése alatt a Haladó Munkáspárt egyetlen olyan pártként lépett fel az országban, amely harcol a békéért, Kanada líiggetlenségi politikájáért, ..El a kezekkel Kore.'.t'M" jelszóval küzd az etlen hogy Kanadát bevonják H lenkik h'borúiába és követeli a Uiztonsági Tin'.es törvényes működésének' helyreállítását.. Buc.k elvtárs iú "'is 27-én elítélte az amerkai háborús beavatkozást Koreáb1 mint ami nvilt és arcátlan ac -zió a nemzeti függetlensécré'-t és egységért harcoló koreai nér> • ' i és ekkor adták ki a jelszót: „El a !"»zekk

M Koreátó'l". Július 3-an a Párt Nemzeti Végrehajtó B

:zntfsápa k'áltványt tett közzé, amelvben frlMvjn a kanadaiakat, kövessenek el m'n h'bo-'' feriesrtésőnek megelőzésére. Amikor a kormfnv három kanadai to-ped'-mszádot b^'-Hott M^A'-t'mr rende'kezésér" a Haladó Munkáspárt azzal n követeléssé' léoett fel, <zm^^ a kap-"!^! fem've„Ve""' ' -'t P v"-'

! h-'i-o-v.*•••'••• 1" Cl t „..„..„f fT"i"

: —t<Te

1n"''b"7. T-m p..„t, pv"t levplet int*»<?tt. pnWvhon ip'on

1P7,t°. ho"v a korA kanadai dolgozók harcolnak a Wall Street koreai háborúja ellen -pilV " 3r

1 1 á ri 1

1 i í! az or°zág érdekeit. jú'

:us nedip táviratot kiild^tt a

/.za' a követeléssel, hogy Kanada TÁMOGASSA T \ hoz intézett válaszában tett békevédelmi javaslatát. A Haladó Munkáspárt Nemzeti Végrehajtó Bizottsága már a kezdet kezdetén felhívta az összes pártbizottságokat és a Párt valamennyi tagját, hogv minden vonalon fokozzák békevédelmi tevékenységüket. Éz gyakorlatilag mindenekelőtt sokkal több propaganda- és agitációsanyagkiadását és a kiadás ütemének gyorsítását tette szükségessé, hogy ilymódon közölhessük az igazságot Koreáról és hogy felhívjunk mindenkit az együttműködésre a béke megmentéséért. Ebben a kérdésben a kezdet tagadhatatlanul jó volt, bár a különböző kerületekben nem egyenletesen és nem is elég bátran és ötletesen folyt a munka. Július folyamán a Haladó Munkáspárt az egész országban — az üzemekben, az erdőkitermeléseknél és a lakóhelyeken — több mint negyedmilliós példányszámban terjesztett a világbéke megvédésére buzdító irodalmat, olyan propagandaanyagot, amely a háború kiterjesztése ellen irányul és az amerikaiak koreai fegyveres intervenciójának megszüntetését követeli, i'gvnnebben a hónapban a Haladó ý,*'

ni-*-«.--'rt az ország számos kis"

lMi és nagvobb városában gvűlés-ket szervezett — ..Ez az igazság Koreáról" jelszó alatt. Népes gyűlések voltak ezek nyilvános előadótermekben, az utcákon, a gvárak kapuinál, a szabad ég alatt, azonkívül programszerű tömeggyűléseket * Irta: Sietnley iS. %m»». a Kanadai Haladó Munkáspárt titkára • * is szerveztek. A koreai háború kérdésében a Párt a rádión keresztül is fellépett olyan vidékeken, mint Brit-Columbia, Saskatchewan és Manitoba. Quebecben a Párt plakátokat ragasztott ezzel a jelszóval: „Egyetlen kanadai katonát se a koreai háború céljaira!" Torontóban a szabóipari munkásoknak utcán rendezett gyűlései a munkások százait vonzották oda, akik megakadályozták a rendőrség zavartkeltő kísérleteit. A Pártnak a csendesóceáni partok mentén folytatott tömegmunkája különösen kihívta a monopolista sajtó féktelen tombolását. A „Canadian Tribúne", a „Pacific Tribúne" és a munkásosztály egész haladó sajtója az elsők között küzd, hogy az igazság eljusson a néphez és a békemozgalom kibontakozzék. A Nemzeti Végrehajtó Bizottság 1950 februárban tartott ülése erre a következtetésre jutott: a békéért fnlvtatott harcban a Párt tevékenységének döntő jelentősége van a tömegek együttműködésére. A, mostani rendkívüli körülmények között a Párt e téren bizonyos sikerekre mutathat. Ámde az egységfront létrehozásáért folytatott tömegmunkában a Párt álláspontjának meghirdetése elválaszthatatlan ennek az álláspontnak a megvalósításától. A kommunisták tevékenysége az általános békemozgalomban, a stockholmi felhívás aláírásgyűjtésében döntő jelentőségű és még lényegesen fokozni kell. A vidéki és környékbeli pártbizottságoknak június közepén küldött körlevelében a Nemzeti Végrehajtó Bizottság éles kritikával lépett fel: „Harcunk a stockholmi felhívás sikeréért nem kielégítő ... a felhívás sikerének mértéke: a békeharc sikere." A Párt minden erejét arra fordította, hogy elősegítse a békehivek kanadai kongresszusának céljait és tevékenységét: támogatta a kongresszust több nyilvános gyűlésen a koreai kérdésben, támogatta azt a követelést, hogy legalább húsz kanadai delegátust küldjenek a Béke Híveinek Világkongresszusára és mindenekelőtt hathatósan segítette a stockholmi felhívás aláírásainak gyűjtési munkáját. A stockholmi felhívás sikeréért folytatott harcban ragyogó példát mutattak fiatal elvtársaink és a Párt nőtagjai. A kanadaiak közül elsőként a Munkásiljúság Nemzeti Szövetségének két munkás-aktivistája. Mary Clarer és Walter Krehm (a tengerészek multévi nagv sztrájkjának részvevője) gyűjtött össze fejenként több mint ezer aláírást. A Haladó Munkáspárt nőtagjai a stockholmi felhívás legaktívabb és legjobb aláírásgyűjtői közé tartoznak. Az ellenséges sajtó esztelen kampányának és a reakció által a munkástömegek között folytatott „hidegháború" propagandájának ellenére, az országban széles és biztos bázisa van az egységfront megalakításának. Saskatchewan egyik pártmunkása írja a következőket: „Egvik elvtársam, aki a vasútnál dolgozik, közli velem, hogy munkatársai egységesen elítélik a jenkik intervencióját és lelkesen fogadják az északkoreai harcosok győzelmeit. Ugy érzi, hogy a nép mostani hangulata különbözik a csehszlovákiai és berlini krízis idején mutatkozott hangulattól. Most kevesebb a zavar. Meg kell jegyezni, hogv elvtársam nem tartozik a különösen optimisták közé. A feladat, kikristályosítani ezt az egészséges hangulatot és lehetővé tenni annak megnyilvánítását." A kanadai tömegek békeakarata kétségtelenül nőtt és mélviilt. Az, hogy a stockholmi felhívást Quebecben a 70 francia-kanadai katolikus egyházközség támogatja és 64 pap aláírta, az a szemmellátható hatás, amelyet a kanadai kormányra tett a nép tömeges ellenállása a csapatoknak Koreába irányításával szemben, mindez békeha rcunk hatalmas potenciális lehetőségeiről tanúskodik. A mi feladatunk az, hogv szélesebb és erősebb egységfrontot hozzunk létre a békéért, azzal, hogv szorgalmazzuk a stockholmi felhívás tömeges aláírását, a Béke Hívei mozgalmának mecs7e-vezését s azzal, hogy politikánkat bevisszük a kanadai népnek mind szélesebb tömegei közé. Kanadában a béketábor a harc során nö és szélesedik.