Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-20 / 191. szám, vasárnap

1050 augusztus 20. • 33. (93.) TARTÓS BEKEERT, NEP1 DEMOKRÁCIÁÉRT.' S ROMÁNIA FELSZABADÍTÁS HATODIK ÉVFORDULÓJA A román nép augusztus 23-án ünnepli hatodik évfordulóját annak, hogy a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg felszabadította Romániát. Országunk felszabadítása lehetővé tette, hogy a dolgozók arra az útra léphessenek, amelyen haladva viszonylag rövid idő alatt megszabadulhatnak minden kizsákmányolástól. A felszabadítás adta meg az alapot ahhoz, hogy országunk megszüntesse mindennemű függőségét az imperializmustól, alapot adott igaz és teljes nemzeti függetlenségünk kivívásához, új korszak kezdetét jelentette ez Románia történelmében a hazafias, demokratikus erők — szabad és rohamos fejlődésének időszakát — a Román Kommunista Párttal az élen, megadta az alapot országunkban a szocializmus alapjainak lerakására. A felszabadító szovjet csapatok jelenléte az országban és az az állandó segítség, amelyet a Szovjetunió népünknek nyújtott, kedvező körülményeket teremtett arra, hogy Pártja vezetésével a román munkásosztály, szövetségben a város és falu dolgozó tömegeivel, a nagybirtokosok és a burzsoázia ellen vívott kemény harc útján, nagy eredményeket tudjon elérni: megragadta az államhatalmat, államosította az összes nagyvállalatokat és létrehozta a népi demokratikus rendszert — a proletárdiktatúra egyik formáját. E győzelmek eredményeként országunk — a Román Népköztársaság — újtípusú állammá lett, amelyet minden téren a dolgozók kormányoznak. A dolgozók az államhatalom központi szerveiben — a Nagy Nemzetgyűlésben, a kormányban és minisztériumokban, valamint a helyi szervekben — a népi tanácsok ideiglenes bizottságaiban, — olyan vezetőket látnak, akik a munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiból kerültek ki és szívükön viselik a nép érdekeit. Az államosított vállalatok, a gép- és traktorállomások és az állami mezőgazdasági üzemek igazgatóinak többsége nemrég még munkás és dolgozó paraszt volt. A szocializmus felépítéséért vívott harc a néptömegek mélyéből tehetségek szervezők ezreit hozza felszínre, olyanokat, akiknek képességei a kapitalizmus idején nem bontakozhattak volna ki, akik azonban ma — a Párt szerető gondossága folytán — az állami, párt-, gazdasági és szakszervezeti szerveknek kitűnő vezető kádereivé nevelődtek. Az ország közigazgatás! és gazdasági körzetekre osztásának végrehajtása, de különösen a népi tanácsok küszöbön álló választásai még szorosabb kapcsolatot teremtenek állami szerveink és a dolgozó tömegek között és az embereknek újabb ezreit emlik ki a nép köréből az orszá,g társadalmi életének vezetésére. A dolgozók államvezetésének eredményei bizonyítják, hogy a tegnapi kizsákmányoltak jobban kormányozzák az államot, mint a burzsoázia, és pedig éppen azért, mert burzsoázia nélkül és a burzsoázia ellenére, a kizsákmányoló osztályok ellen kormányoznak. Köztudomású, hogy a nyugati országok — miután már néhány esztendeje a „Marshall-terv" járma alatt nyögnek, amely iparuk megfojtását, a munkanélküliséget, inflációt stb.-t hozta magával — Trumantól garancsot kapnak arra, hogy a háborús előkészületek érdekében feltétlenül mondjanak le gazdasági életük helyreállítására vonatkozó minden igényükről. Ezzel szemben: Románia — a francia, angol, amerikai és nénjét imperializmus egykori félgyarmata — a népi demokratikus rendszerben, a tervgazdaság fejlődésének alig két esztendeje alatt megkétszerezte ipari termelését. Ez év első negyedének végén iparunk össztermelése 60 százalékkal meghaladta az 1938. évi termelési színvonalat. Országunk gyors léptekkel halad azon az úton, hogy megszüntesse elmaradottságát, mégpedig nemcsak gazdasági, de kulturális téren is. Ebben az esztendőben 700.000 írástudatlan tanulja meg a betűvetés tudományát. A főiskolai hallgatók száma a háború előtti 24.000-ről 44.Q00-re növekedett. 206.000 diák állami ösztöndíjban részesül, 190.000 közép- és főiskolai hallgató pedig állami diákotthonokban lakik. Sikereket érnek el a dolgozók a Párt vezetésével, az új szocialista kultúra létrehozása terén is. Élénk bizonyság erre a színházainkban előadott számos új darab, zenénk fejlődése, stb. Az ország sikereinek kézzelfogható eredménye a dolgozók anyagi életszínvonalának növekedése is. 1949-ben például az átlagos munkabér az iparban 30 százalékkal emelkedett. Tízezrével küldték a dolgozókat üdülőkbe és fürdőhelyekre az állam költségén. Amíg nyugaton növekszik a munkanélküliség, országunkban évről-évre növekszik a munkások és tisztviselők száma. Nálunk ma 260.000-rel több munkás dolgozik, mint tavaly. Állandóan emelkedik azok száma is, akik államköltségen új szakképzettséget nyernek. A sztálini ötéves tervek nagy példájától lelkesítve készülnek dolgozóink arra, hogy 1951 január elsején elkezdjék az első ötéves terv végrehajtását, amelynek keretszámait nemrég hagyta jóvá a minisztertanács. Az ötéves terv legfőbb láncszeme az ország iparosítása, amely lehetővé teszi, hogy új, élenjáró technikai alapon egész nemzetgazdaságunkat újjáalakítsuk. Szocialista iparosításról van szó, amely a gazdasági életben egyre inkább növeli a szocialista elemek túlsúlyát a kapitalista elemek fölött, a szocialista gazdasági formák túlsúlyát a kapitalista formák fölött; olyan iparosításról van szó, amely biztosítaná a szocialista támadás sikerét a kapitalista elemek ellen. Az ötéves terv e célból 1950-hez viszonyítva az ipari termelés megkétszerezését irányozta elő. Uj ipari központok létesülnek, új nagyvállalatok épülnek. A sztálini iparosítási módszer alkalmazásával, amelynek alapja az, hogy a nehézipar fejlesztésére összpontosítjuk a főerőt. biztosítani tudiuk az ipari termelésnek átlagos évi 17 százalékos növekedését. Ez olyan ütem, amilyent kapitalista rendszerben el sem lehet képzelni. A terv keretszámai előirányozzák * Irta: Anna B*aitk&r, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára * • a kitermelő ipar lendületes fejlesztését, az energetikai bázis jelentős kiszélesítését, a kohászatnak és fémfeldolgozó iparnak, különösen a gépgyártóiparnak óriási méretű növelését. Igv 1950-hez képest az olajkitermelés több mint kétszeresére, a szén- és vaskitermelés majdnem kétszeresére emc-l'kedik. A kohászat és a fémfeldolgozó ipar termelése több mint kétszeresére növekszik, a gépipar termelése pedig közel két és félszeres lesz. A keretszámok előirányozzák a könnyűipar jelentékeny növelését is. Iparunk rohamos növekedése és a munkásosztály számának gyors emelkedése a föidművelés elmaradottságának megszüntetését, a földmüvelésnek új technikai alapon — korszerű mezőgazdasági gépek, műtrágya, válogatott vetőmagvak és élenjáró agrotechnika segítségével — történő újjáalakítását követeli. A kis, szétforgácsolt mezőgazdaság nem tud ilyen technikai alapot kihasználni. Pártunk ezért már tavaly elkezdte a politikai és gazdasági feltételek előkészítését annak érdekében, hogy a dolgozó parasztság fokozatosan és önkéntesen nagy kollektív gazdaságokba — a jövő korszerű technikával felszerelt nagy gabonatermelő gazdaságaiba — egyesüljön. E munka eredményeként aug. l-ig több mint 35.000 parasztgazdaság egyesült önként olyan kollektív gazdaságokba, amelyek a munka fizetésének szocialista elvein és a föld társas tulajdonán épülnek fel. A dolgozó parasztság széles tömegei nagy érdeklődéssel figyelik az első kollektív gazdaságok sikereit, ezek a sikerek pedig szemmelláthatók. A kollektív gazdaságok idei termését valóban történelmi jelentőségűnek mondhatjuk. Sok kollektív gazdaság több mint 2000 kilogramm búzát aratott hektáronként, egyesek pedig még 3000 kilogrammnál is többet! Mikor takarítottak be országunk dolgozó parasztjai ilyen termést? A szegényes középparasztság széles rétegei már ma meggyőződnek arról, hogy a Pártnak igaza van, amikor azt tanácsolja nekik, hogy habozás nélkül lépjenek a kollektív gazdaság útjára. Ha számításba vesszük a dolgozó parasztságnak egyre fokozódó vonzódását az egyesülés felé, feltételezhetjük, hogy 'az ötéves terv végére a parasztgazdaságok nagyrésze kollektív lesz. Magától értetődik, hogy ez hatalmas nagyipar, mezőgazdasági gépipar megteremtését feltételezi. Másszóval földművelésünk szocialista újjáalakításának kulcsa az iparfejlesztés gyors irama. A város és falu közötti árucsere, — a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének gazdasági alapja — szüntelenül növekedni fog. Ez a fejlődés nem csupán azon a vonalon fog haladni, hogy a dolgozó parasztoknak mint fogyasztóknak személyes szükségleteit elégítse ki, hanem azon a vonalon is, hogy termelési szükségleteik kielégítésében is nyújtson segítséget abból a célból, hogy növeljük a földművelés termelékenységét, különösen a falunak mezőgazdasági gépekkel való ellátása révén. Az ötéves terv az árucsere (állami kereskedelem és szövetkezetek) terén olymódon írja elő a szocialista szektor fejlesztését, hogy ez a szektor az egész áruforgalomnak 85—90 százalékát bonyolítsa le. A szocialista termelési szektor állandó kiszélesítése, a nemzeti jövedelem szüntelen emelkedése és a nemzeti jövedelemből a dolgozók javára fordított rész fokozódó növekedése, a kizsákmányolók csökkenő részesedése a nemzeti jövedelemből — mindez a dolgozók életszínvonalának 80 százalékos emelkedését eredményezi. Amint a felsoroltakból látható, az ötéves terv nagyszerű programját adja annak, hogyan rakjuk le országunkban a szocializmus alapjait. E hatalmas építkezés elvégzése érdekében a munkásság, dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség minden erejét megfeszíti, szélesen kihasználva a belső tartalékokat. A belső erőforrások azonban elégtelenek volnának a szocializmus felépítésére, ha népi köztársaságunk nem élvezné nap mint nap a Szovjetunió testvéri segítségét. Természetesen, amikor olyan nagy munkához fogunk, mint az első ötéves terv megvalósítása, nem várjuk, hogy ez az út sima lesz, akadályok és nehézségek nélkül való. Voltak már nagy nehézségeink, de legyőztük azokat. Lesznek még nehézségeink, ezeket is le fogjuk győzni. Legyőzzük olymódon, hogy küzdünk a burzsoáziától örökölt gazdasági és kulturális elmaradottság ellen; legyőzzük olymódon, hogy szétzúzzuk a kizsákmányolók egyre dühödtebb ellenállását, akik már vesztüket érzik; legyőzzük olymódon, hogy leleplezzük az imperialisták és országunkon belül lévő ügynökeik aljas próbálkozásait. Minden eddig elért eredményünknek, minden jövőre alkotott tervünknek a békés alkotó hiunka az alapja. Béke kell ahhoz, hogv népünk felépíthesse a boldog jövőt. Népünk békeakarafa kifejezésre jutott a békehívek mozgalmának hatalmas lendületében, abban a több mint 10 millió aláírásban, amelyet a román nép gyűjtött a stockholmi felhívás alá, abban a lelkesedésben, amely a megyei és járási békekonferenciák küldötteinek, valamint a román békebizottságok szeptember 9-re Bukarestbe összehívott országos kongresszusán részvevő küldöttek választásait kíséri. A román nép tömegei a gyűlések ezrein mélységes felháborodással bélyegezték meg az amerikai imperialisták aljas agresszióját a koreai nép ellen és annak az elhatározásuknak adtak kifejezést, hogy valamennyi békeszerető néppel együtt megakadályozzák az új világháború kirobbantását. A békevédelmi mozgalom fokozta a tömegeknek konkrét akciókban megnyilvánuló hazafiságát. A stockholmi felhívás aláírását jelentékeny termelési eredmények kísérték. A dolgozókat erre az a népszerűvé vált jelszó lelkesítette: „Termelési eredményekkel pecsételjük meg békealáírásunkat!" Ma, ötéves tervünk megindulása* nak küszöbén, a szocialista munkaverseny „A hazáért s a békéért!" jelszóval új, konkrét kifejezést nyert a nép tudatában, lelkesíti és mozgósítja a dolgozók tömegeit. A termelésnek olyan élmunkásai, mint losif Bartha, Alexandra Hotea, Copetin Géza bányászok, már 1951. évi tervüket hajtják végre; Engelberg Focht és Iuliu Gherendi acélöntők, Ion Gábor mozdonyvezető, Paraschiva Matei és Maria Cinka textilmunkásnők, Nicolae Purvulescu olajfúrómester azzal, hogy a szovjet sztahánovisták élenjáró módszereit alkalmazzák, igen nagy eredményeket érnek el a munka termelékenységének fokozása és a gépek kihasználása terén. A Román Népköztársaság békebizottságainak kongresszusa előtt új lendületet vett a szocialista munkaverseny. A békemozgalom szüntelenül erősödik és a tömegek éberségének és harckészségének további fokozását követeli a belső osztályellenség — kulákok, spekulánsok, stb. — és a külföldi háborús gyujtogatók ellen, akiket a szocializmus és népi demokrácia tábora iránt érzett közös gyűlölet és az új háborúhoz fűzött bűnös remény egyesít. Különösen ébereknek kell lennünk Tito fasiszta bandájával és ügynökségével szemben, akik, mint a közelmúltban lefolyt bukaresti per mutatta, országunkban már 1944-ben kiterjedt kémhálózatot szerveztek s arra készültek, hogy az amerikai és angol imperializmus háborús terveinek megvalósítása kedvéért a román Bánátot Jugoszláviához csatolják. Köztársaságunk az utóbbi években olyan sikereket ért el, amelyek a kapitalista országok számára elérhetetlenek. A felszabadításunktól számított hetedik esztendőbe lépve még nagyobb sikerek megvalósítására készülünk. E sikereknek biztosítéka az, hogy Pártunkat Marx—Engels—LeninSztálin legyőzhetetlen eszméi vezetik, s ezek az eszmék egyre jobban meghódítják országunk dolgozó tömegeit. Sikereinknek biztosítéka az, hogy országunk a Szovjetunió gazdag tapasztalata nyomán halad. Mélyen behatolt a tömegek közé és állandóan új tért hódít az a gondolat, hogy a szovjet tapasztalatok minden téren való alkalmazásával megrövidíthetjük a szocializmushoz vezető utat. Sikereink biztosítéka a szocialista állam segítsége és szoros barátságunk a Szovjetunióval. Jövendő sikereink biztosítéka a proletárdiktatúrának, állami szerveinek, különösen pedig vezető erejének; a Pártnak szüntelen «-rősödése. Még szorosabban tömörülve a Párt köré, erősítve kapcsolatait a béke, a demokrácia és a szocializmus táborával, amelynek élén a nagy Szovjetunió áll, — munkásnépünk Lenin és Sztálin diadalmas zászlaja alatt ingadozás nélkül halad a szocializmus ragyogó csúcsai felé. MítHifl )V (