Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-18 / 189. szám, péntek

M 1950 augusztus 18 W^mmmí^ Ä 41 33. szám A CSM és az «rek Üj népi demokratikus társa­dalmunknak olyan kultúrára van .izüksége, amely gyökeréig át van hatva a marxi-lenini ta­nítás harci szellemével, amely a szocialista társadalom kiépí­téséhez tudatos segítséget nyújt és amely haladó szelle­me, elvszerüsé|fe és érthető­sége folytán a legszélesebb népi tömegek tulajdonává vá­lik. E cél elérése érdekében nagy figyelmet kell fordíta­nunk a társadalmi tudományok közül a pedagógiára. A neve­lés- és népnevelés elméletét megvalósítva, a szovjet peda­gógia elméleti és gyakorlati példájára be kell vezetnünk iskoláinkba a szocialista ne­velés munkáját. Ezek megvalósítását a Párt IX. kongresszusa tűzte ki fel­adatunkul. Široký elvtárs be­szédében világosan elénk tár­ta ezeket. „A szakoktatás el­mélyítésén kívül új értelmisé­günket tanfolyamokon és is­kolákban a leghaladóbb világ­nézet, a dialektikus és törté­nelmi materializmus, a mar­xizmus-leninizmus szellemében kell nevelni" — mondotta. Iskolaügyi igazgatásunk eleinte nem tudhatta megva­lósítani megalkuvás nélkül a szocialista vonalat, mert nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az iskolák államosításá­val átvettünk olyan tanító­kat is, akik sohasem lehetnek biztosítékai ifjú nemzedékünk szocialista nevelésének. Ezek a tanítók aztán elszigetelték az iskolát és a tanítói kart a politikai élettől és céltudato­san állandósítani igyekeztek a burzsoá világnézetet. Igen sokszor pedig ellentétben a Párt vonalával, gátolták a magyar és ukrán dolgozók gyermekeinek anyanyelvükön való iskolázását. A Párt IX. kongresszusa után az Iskolaügyi Megbízot­ti Hivatal vezetését Sýkora elvtárs vette át. A vezetés­ben beállott változás nem ma­radt csupán személyi változás, hanem mélységes fordulatot jelentett egész iskolapoliti­kánkban. Sýkora elvtárs a CsISz szlovákiai központjá­nak elnöke is és így a CsISz szervezetek bevonásával biz­tosítható iskolapolitikánkban a szocialista szellem. Basťovanský elvtárs a Párt kongresszusán elmondott be­szédében a következőképpen vázolta ezt: „Azonkívül, hogy új értelmiségi munkája minden erőnket megfeszítjük az iskolai nevelés szocialista szellemének megszilárdítására, az iskolákban a CsISz szerve­zeteire fogunk támaszkodni, amelyeknek így jelentős fele­lősségteljes feladat jut". így tehát új iskolaügyi po­litikánk nagy eredménye és vívmánya az, hogy a munká­sok, kis- és középparasztok és dolgozó értelmiségiek fiai és leányai előtt megnyitottuk iskoláink kapuit. A tanítók átképzése és kiképzése volt első és döntő lépésünk ezen a téren. A magyarnyelvű isko­lák tanítóképzőjébe való je­lentkezést a CsISz magyar osztálya szervezte meg. Ugyan­csak a CsISz szervezte meg az internátusok rendjét is. És a CsISz segítette, támogatta a tanári kar munkáját és most az új tanítók politikai iskolázásánál is döntő szere­pet tölt be. tály, de kiterjed az egész dol­gozó népre is. Ez pedig azt is jelenti, hogy nevelömun­kánknak alá kell támasztania Pártunk nagy célkitűzéseit. Tanítóinkra, nevelőinkre vár tehát az a feladat, hogy ne csak általánosságban hang­súlyozott tény legyen a Párt vezetőszerepe, hanem munká­jukkal, a nevelőmunka eszkö­zeivel mozgósítsák dolgozó né­pünket azokért a célokért, amelyeket Pártunk állított népünk elé. Vagyis az ötéves terv teljesítéséért, a mun­ka magasabb termelékenysé­géért, az élmunkás- és újító mozgalomért, országunk ipa­rosításáért, a szocialista kul­túráért és a szocialista em­berért küzdjön, dolgozzon a ta­nító az iskola mindennapi ke­retében és a közéletben is. Nekünk olyan tanítókra, olyan nevelőkre van szüksé­günk, akik tudatosan harci feladatnak tekintik a nevelő­munkát és akik igyekeznek magukévá tenni azokat a har­ci erényeket, amelyeket Pár­Qijííú 1 Qyötyif etsäh ňäzätt fefet itets&en a koceai esetnényekte Vörös tűz gyúlt Koreában, megindult már a menet. Félelmes vihar szavában győz. és leszámol Kelet. Reng a föld, dörren a fegyver, omlik a hegy, tág a tér — Előre! az ember-tenger az utolsó hadra kél... Előre! Nagy harcát vívja a megvetett „csőcselék", Vietnam, Korea, Kína s tovább — ha ez sem elég. Elvtárs, tekints Kelet felé! Ügy figyelj, hogy odaát új talajba tűzik belé a nép vörös csillagát.., $euq.á Andcds m lolytatia Gyilkos hadak, rabló hadak hová rohantok oly nagyon? Itt talán forróbb lett a föld, mint otthon Nyugaton? Talán tövisbe léptetek? méhrajba nyúlt a kéz, mely — könnyű zsákmányt vélve itt — De továbbra is gondosko­dunk arról, hogy az iskolák kapui tárva maradjanak és hogy a dolgozó nép soraiból a tanulók áramlása iskoláink fe­lé állandóan növekedjék és ha­talmasodjék olymódon, amint ezt megköveteli hazánk ha­talmas fejlődése és előrehala­dása. Népművelési munkánk súly­pontja és alapja a munkásosz­mutatott még elébb? Vagy vihart sejtve fut tova a „dicső" hadsereg, mint égzengéstől a félénk kis iskolás-gyerek ? Nem vihar ez, csak milliárd ajak kiált feléd: El a kezekkel Koreától, hitvány gepredék! tunk megkövetel a politikai vagy gazdasági területen dol­gozó elvtársaktól. Nekünk olyan tanítókra van szüksé­günk, akik a munkásosztály hü fiai, becsületes és önfelál­dozó dolgozók, akik nem is­mernek más célt, mint azt, hogy a népet szolgál Vlk, akik akadályokat; nehézségiket és veszélyeket leküzdve hősiesen viszik a szocializmus zászla­ját és vasakarattal küzdve acélos elszántsággal megvaló­sítják a Párt parancsait, a Párt iskolapolitikai vonalát. Ez gyökeres szakítás a mult iskolapolitikájával és eddigi gyakorlatával, de éppen ez a célunk. Mi, igenis pártszerű és pártos népművelési mun­kát akarunk! A burzsoá vi­lágnézetet élesztgető nevelők álláspontja az, hogy az iskola mindig mentes volt a politi­kától és most is igyekeznek a nevelést légmentesen elzárni a külvilágtól, a közélettől, a po­litikai élettől. Ez a hazug ál­láspont könnyen megcáfolha­tó s bebizonyítható, hogy épp ez a légmentes nevelői mun­ka, ez a politikamentes iskola jelentené számunkra nevelé­sünk céltalanságát és azt, hogy egész iskolapolitikánk újból a burzsoá-nacionalizmua vontató kötelére kerül. Az óvodákban s az elsőfokú isko­lákban, ahol talán a legna­gyobb mértékben formálódik a gyermek jelleme, ott a leg­fontosabb elsősorban megvaló­sítani a szocialista neveléa irányvonalát, hogy biztosít­hassuk a szocializmus építésé­hez az új szellemben nevelt öntudatos, tettrekész ifjú nem­zedéket. Ugyancsak több fi­gyelmet kell szentelnünk is­koláinkban a pionírok moz­galmának is, támogatnunk kell szervezetei kiépítését és gon­doskodnunk kell arról, hogy azok az igazi szocialista neve­lés hordozóivá váljanak. CsISz szervezeteink így lesznek jó és hü fiai Pártunk­nak, a csehszlovák munkás­osztály nagy és dicsőséges Pártjának, a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak, tunely hazánkban büszkén és győzel­mesen viszi előre Lenin éa Sztálin halhatatlan zászlaját. Csakis CsISz szervezeteink éa iskoláink közös munkája biz­tosíthatja ifjúságunk hazája iránti szeretetének állandó nö­velését és azt, hogy a proletár nemzetköziség szellemének je­gyében ifjúságunkat hazánk és a munkásosztály öntudatos dolgozóivá nevelhessük. Ifjúsági mozgalmunkat te­hát szervezetileg meg kell erő­sítenünk, a marxi-lenini szel­lemben megacéloznunk, egy­ségét, nagyságát és cselekvő­képességét növelnünk. így fogjuk mozgalmunkból mun­kásosztályunk hatalmas fegy­verét kovácsolni, hogy telje­síthessük feladatunkat és ki­építhessük a szocialista Cseh­szlovák Köztársaságban a bol­dog és virágzó Szlovákiát.

Next

/
Thumbnails
Contents