Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-17 / 188. szám, csütörtök

6 U J SI® 1950 augusztus 17 9/fa SFir.enbmg: CSEHSZLOVÁKIA Gabona betakarítási munkálatok a népi demokráciákban UKRAJNÁBAN különösen nagy munkát ad ebben az évben a cséplőgépek dolgozóinak a dús gabonatermés. Nikoláj Bredjuk. a csernyigovi »Munka« nevü kolhoz cséplőgépkezeiöje 55 tonna gabonát csépel ki naponta, M. K. 1.100 gépével. De volt már olyan nap is, amikor t zenegyszeres teljesítményt ért el: 132 tonna gabonát csépelt ki. Bredjuk gépe megszakítás nélkül a gépmunkások többszöri váltásával, éjjelnappal dolgozik. A hjres cséplögépkezelö új munkamódszerével a kévék folyamatosan és egyenletesen kerülnek a cséplőgép dobjába. A gépen a dob mellett egyszerre ketten dolgoznak és mindkettőjüknek ketten adogatják fel a kévéket. Az etetők szétbontják a kévét és futószalagra helyezik, úgy hogy minden szétterített kéve az előbbi kéve hosszának egyharmad részét takarja. A dob mellett dolgozók felváltva, kétoidalról villámsebesen rakják a szétbontott kévéket, s igy a leggyorsabb gépjárás mellett is egyenletesen árad a gabona a dobba. Az idén már sokezer ukrán cséplögépkezelö vette át Bredjuk kiváló módszerét, s alakította át gépét futószalagos adagolásba. Ez a nagyszerű újítás ismét egy lépés ahhoz, hogy a szovjet kolhozparasztok a gazdag termést gyorsan szemveszteség nélkül adhassák be, boldog életüket biztosító szocialista államunknak. A ROMÁN Népköztársaságban a temesmegyei Vojtény község lett az első a terménybeadásban. Július 2án a vojtényi dolgozó parasztok már teljesítették kötelességüket az állam iránt. A másik temesmegyej községből, Dentáról, mindennap fellobogózott, jelszavas táblákkal díszített szekerek indulnak a terménybegyüjtőhely felé. De így van ez az ország sokszáz községében. Felvirágozott kocsik viszik e jövőévi kenyérnekvalót a városi dolgozóknak, akik ipari cikkeket készítenek a falu számára és önzetlen segítőkészségükkel szünet nélkül mellettük állnak. A román dolgozó parasztoknak a fejadagon, vetőmagon, kötelező beadáson kívül bőven jut arra is, hogy szabadgabonát adjanak el népi demokratikus államuknak. LENGYELORSZÁGBAN — ahol a hűvösebb időjárás miatt még csak most folynak az aratási munkák, — mindenütt versenyben végzik a terménybetakarítást. Az olasztyni vajdaságban több mint 900 község végzi versenyben az aratás; munkákat. A rypini állam; gazdaság munkásai határidő előtt öt nappal teljesítették munkavállalásalkat. A gdansk; körI zet állami gazdaságainak dolgozó; a lengyel nép felszabadulási ünnepe alkalmából jelentős betakarítási munkafelajánlást tettek. A bydgoszcsi vajdaság mozewjcei és nowydwcr; termelőszövetkezetei kötelezték magukat, hogy 55 hold rozstertermésüket négy nap alatt aratják le, de munka versenyben már három nap alatt teljesítették. Most már mindenütt az országban: termelőszövetkezetben állami gazdaságokban és a Lengyel Paraszt Önsegélybe tömörült egyéni dolgozó parasztok arra készülnek, hogy a cséplést és a terménybeadást is versenyben végezzék e] BULGÁRIA termelőszövetkezetei és egyéni dolgozó parasztjai js minden eddigit túlszárnyaló lendütettel és lelkesedéssel végzi a terménybetakarítást. A bolgár földmüvelésügy; minisztérium jelentése szerint július 10- g Bulgária csaknem minden körzete 100 százalékig teljesítette az aratási, cséplési és tarlóhántási tervet. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek roskadásig megrakott gépkocsikon és szekereken szállítják be a gabonát az állam; magtárakba. A karavánok útját vidám énekszó kíséri mindenfelé, a magtárakban pedig ünnepélyes fogadtatásokat rendeznek. A bolgár nép tudja, hogy a sokezer gabonával megrakott kocsi újabb csapást jelent az ellenségre, ezért igyekszik gabonabeadási kötelezettségének m;nél előbb eleget tenni. ALBÁNIA falvaiban is lázas ütemben folyik a betakarítási munka. A termelőszövetkezetek dolgozó parasztsága gazdag termést aratott az idén. Most a gabomabeadási terv teljesítésért folyik a harc. A termelőcsoportok legtöbben már az első csépléstöl viszik a gabonát a magtárba. A betakarítás munkálataiból nagymértékben kivesz; a részét a falus; ifjúság. Az úttörők is bekapcsolódtak a munkába. Jelszavuk: >,Egyetlen szem gabona se vesszen kárba!« A füSeki élmurckásüzeni úfabb sikereket JeSenf Az öntők szilárdítják normáikat A füleki Kovosmaltban az élmunkás üzem elnevezés elnyerése után sem szűnt meg a munka és tovább fejlődött a szocialista munkaverseny. Az újítómozgalom is figyelemreméltó teljesítményeket mutat fel. Az utóbbi időben az újítók kb. három s fél millió korona értékű újítási javaslattal gazdagították üzemüket. A selejt ismét 4 százalékkal csökkent, de lejjebb szállt a munkából való távolmaradás és a munkaerők hullámzásának mértéke is. A termelési terv teljesítésében és a munka termelékenységében jelentős emelkedés mutatkozik. A normák bevezetése is jól halad előre. A teljesítmény- és anyagnormákat már 505 fajta gyártmányra dolgozták ki. Műszaki gazdasági normákat augusztus 25-ig még körülbelül 95 fajta gyártmányra dolgoznak ki. Megszülettek a legújabb szocialista szerződések is. A nikkelezőben az elvtársnők kötelezettségvállalásukban ezeket írják: „Mi, a nikkelezőben dolgozó nők, elhatároztuk, hogy normáinkat megszilárdítjuk és azt a munkát, amelyet eddig nyolc nő végzett, mától kezdve négyen végezzük el, a nélkül, hogy a teljesítmény csökkenne." A kötelezettségvállalást Szebenyi Ilona, Botos Erzsébet, Janosik Mária és Paluch Mária írták alá. A nikkelezőben dolgozó másik munkacsoport, amelynek tagjai: Koleszár Irén, Bencsík Malvin, Koronci Mária és Fazekas Erzsébet, szintén elhatározta, hogy két munkaerőt pótol. Az öntödében Sztutik Géza és Tulpas Pál rámoló partija normáját 10 százalékkal szilárdította. „Hamarább érkezünk el a szocializmushoz, ha többet és olcsóbbat termelünk — mondja Osvát Ferenc elvtárs kötelezettségvállalásában és így folytatja: „ezért normámat a vasalók felső részének formázásánál 5 szazalékkai szilárdítom." Hasonló kijelentéseket tettek az öntöde többi munkásai is. LEPJ BE, FIAM! Az eső apró, sűrű szemekben esni kezdett. Nem sokan hittek, hogy lesz belőle valami, hisz fellegek, azok járnak mostanában, csak az a csatorna nem igen akart megnyílni. Most azonban esik, még hozzá olyan simára van borulva, hogy biztos nem áll el egy-kettőre ... A Csarnai család behúzódott a gátőr eresze alá. Csarnai a hámot nézegeti, varrni kellene. Manci — egy hónap múlva lesz első osztályos — a kétéves Ferkó lábát mossa, mivelhogy le akarják fektetni: aludjon ebéd után egy kicsit. Lajkó, a libapásztor, a színből hoz elő szederindáit, abból köt pici szakajtókosarat. hogy kinek, azt nem mondja meg. Csarnainé pedig vagdossa a krumplit — tejfeles krumplilevest főz ebédre. Mindenki dolgozik valamit, csak az öreg Csarnai nem, folyton a vén szutykos pipáját szörtyögteti, megcsavargatja bozontos bajuszát és bentülő apró szemeivel nézegeti a csillogva hulló esőt. Néha pedig odaveteget egy-egy szót a fiának. — Hogy kezditek ősszel? Erre nagy csend lesz. Olyan, hogy a krumpli recsegése is hallatszik, amit Csarnainé apróz. Aztán megszólal a fiatalabb Csarnai: — Nem tudom én, hallja. — Pedig kéne tudni, hisz egy kettőre itt az ősz, szántani, vetni kellene, — így az öreg. — Az igaz, csakhogy megáll az ember esze mostanában, — mondja a fiatalabb. — Mert úgye én eddig azt mondtam, hogy utolsó leszek a faluban, aki belép a termelőc*oportba. Most szemembe nevet a világ, ha beállítok az irodába és azt mondom: vegyenek fel engem is. — Nevet, nem nevet, egyre megy az, — mondja Csarnainé s közben megáll a keze is, a kés ottmarad a krumpliban. , — Kinevelnek, na és. Inkább ölje meg a bosszúság az embert ,hogy állat módjára dolgozunk és mégis ott vagyunk, ahol a part szakad. Nézd meg. Banánok 290 munkaegysége van tavaly szeptember óta, az asszonynak meg 140. Tegnap volt az első elszámolás, 28 forintot várnak egy-egy munkaegység után. Ha megkapják, már ki is számították, Barnának 8120, az asszonynak pedig 3920 forint jár nem is egészen egy évi munkáért. Mikor láttam és ennyi pénz egycsomóban? — Az még nem biztos — legyint Csarnai — bizonytalan még a 28 forint, akár a kutya vacsorája. A termés még kint van a. határban, akármi baj érheti. — Ugyanúgy érheti a mienket is — húzza meg a vállát az asszony. — Az igaz, könnyebben élnek mint ti, — így az öreg, — mert az aratást én kiváltképpen nehéz munkának tartom. A szántás se sokkal könynyebb, a vetés se és nekik mindezt gép végezte el. Még a kapálásnál is könnyítettek magukon; gumikerekű vontató után tíz ekekapát kapcsoltak és haladtak, mint a szél. , — Ez az, amiért belépnek, — enged is kicsit a hangján Csarnai. Mert bolond ember az, aki a könnyű helyett a nehezet választja. 48 éves vagyok, mégis igen belereccsen a derekamba a könnyebb munka is. A nehéznél pedig remeg a lábam és a karom. —- Az én hátamon meg húsz esztendeje van cipó, — mondja csendesen az öreg, — ezt se a gépi munka tette. , — Na meg nemcsak a Qép — pattog Csarnainé. miközben a habarást készíti, — hanem a nagygazdaságban valahogy jobban megy minden. Én két kotlóalja kiscsírkéval elbaj. molódok egész nap, ott meg egy-két asszony kétezret is felnevel. Nagyban csinálnak mindent és kevesebb munka kell hozzá, többen tudják azt csinálni .ami sürgős. Ők bezzeg nem késtek el a kapálással, mint mi. de az aratásnál se pergett ki a szem, mikor megjött a nagy forróság. Csarnait mindenki jó gazdának ismeri a faluban és most az asszony szavából azt érzi, hogy tán nem jól gazdálkodott. Oda is mond neki: — Lépj be, ha olyan nagyon tetszik neked. — Tetszik is mert az embernek azért van esze, hogy oda menjen, ahol könnyebb, jobb lesz az élete. És nemcsak nekem, hanem neked is oda kell menni. — össze ne vesszetek már, — csitítja őket az öreg Csarnai. Inkább azt mondjátok, miért nem akartok bemenni. — Miért, miért, — így a fia. Maga mindig megvolt valahogy, pedig szövetkezet nélkül dolgozott Ha nehéz is volt, hát kinek könnyű? Azért vagyunk, hrogy törjük magunkat és ne várjuk, hogy a sültgalamb a szánkba repüljön. És azt mondom, inkább hordják én be kevesebbet a kamrába, mint jusson a szövetkezetbe elszámolás után. — Olyan maradi vagy mint kucori Horvát, — csipkelődik az asszony. — Hiába mégy be tavasszal a mi kamránkba, ha nem lesz benne semmi. Nem jobb lenne, ha a csoport magtárából kihozhatnánk az egész évi kenyérnek valót, meg a krumplit ásás titán és a hízónak való tengerit törés után, mint így, hogy majd nézzük az üres ltamrát, górét, meg a vermet. Aztán én kihez menjek, hogy adjon akár száz forintot is. Mikor lesz az én kezemben egyszerre tízezer forint? — Igazad van Mári, — helyesel az öreg. Err

e aztán Csarnai is leteszi a hámot a térdére és megszólal, — kicsi/ szemrehányóan: — Apám is csak beszél. Megérte a 72 évet, látja, hogy kínlódunk ezzel a hat hold földdel, már mind. járt negyven év óta. Mag

a sokat megért, tudnia kellene, hogy érdemesebb gazdálkodni. Mondja meg egyszer, ha jó a szövetkezet, hogy lépjek be, ha meg rossz, hát okkor mondja meg kerek-perec, hogy ne lépjek be. Mnodja meg és én követem a szavát. Erre aztán ismét csend lett. Nagysokára az öreg azt mondta: — Lépj be fiam! Én belépnék, ha fiatalabb lennék, (gonda) VIDÁM, BOLDOG IFJÚSÁG... Husztkában, ebben az üdülőnek is beillő elővárosban van a dolgozó ifjúság hatalmas iskolája. Ezek a fiúk és lányok rövidesen a pedagógiai főiskola hallgatói lesznek. Ma, még tanulnak, holnap már maguk is tanítanak. Fejlődik az új értelmiség, nem véletlen felfedezés számára a szocializmus útja és nem is kívülről rájuk kényszerített kötelező út, hanem valami egészen más, melyei} gyökerező út; minden ifjú, minden l'ány éleének egyetlen lehetséges útja. Hoszszasan beszélgettem ezzel az ifjúsággal. Milyen vidámnak, mennyire bíznak az életben! Ilyen vidám nevetést, ilyen dalokat, ilyen örömteli szavakat egyszer sem hallottam a gazdag, jóllakott, évszázadok óta nem háborúzó Svájcban, összekerültem valahogy egy prágai ügyvéddel is, akit nem igen lehetne az új rendszer hívei közé sorolni és valóban, sok mindent megkritizált. Aztán megkérdeztem tőle: — És mondja, csak, maga szerint ki áll az új rendszer mellett? ... Gondolkodás nélkül felelt: — A fiatalok. Az én körömhöz tartozó emberek akaratlanul is hátrafelé néznek. A lányom azonban egészen máskép gondolkozik. Hiszen a fiataloktól nem vettek el semmit, hanem annál többet adtak nekik — perspektívát... Husztkában találkoztam egy kis lánnyal is, aki kitűnően beszélt oroszul. Orosz tanárnő szeretne lenni. Megadta szüleinek címét. Táborban laknak. Eljutottam ebbe a városba is. Tábor Csehszlovákia egyik legrégibb és talán legdicsöbb városa, a népi forradalom gyermeke, — a husziták alapították. Első pillantásra olyan, mint valami múzeum, a régi emlékeknek valóságos gyűjteménye, a turisták kedvenc helye — amellett amolyan begyepesedett cívis város, ahol csupa nyugdíjas tisztviselő, pedáns, álmodozó és akkurátus csodabogár él. Valóban mindezeket meg is leh^t találni Táborban. De mikor a husetkai kislány szüleinek otthonát kerestem, modern iskolát, vidám gyerekeket és olyan tanítónőket láttam, akiket az emelt fel, hogy a tudás a kenyerévé vált ennek a népnek. Nemcsak a dühöngő Ziska képeit, sötét földalatti folyosókat és történelmi romokat láttam Táborban, hanem beszélgettem a diákokkal, elmentem a pedagógusok értekezletére és munkájukra büszke dolgozókkal beszélgettem. Szlovákia elmaradott vidéknek számított, sok szép színes hímzést és sok egyszerű, fájdalmas tragédiát láthatott itt az ember. Most este ragyogó villanyfényeket láttam a Vág I

völgyében — vízierőművet építenek. A néma völgyben villódzó fények, az új Szlovákia ragyogó szemeinek tűntek. Elmondhatja az ember, hogy minden maradt a régiben, hiszen most is öreg pásztorok hajtják a hegyekbe a juhokat, most is zöldéinek a rétek és bánatosan csengenek a gyönyörű dalok és az öreg Kosztka, a tót fazekas, csodálatos korsókat készít egy marék agyagból. Mindez igaz, de az is igaz, hogy Szlovákiára mégse ismer rá az ember. HiVatakozhaíhatinék számokra is: pl. 23 új gyár ebben a kis országrészben. De nem csupán az iparosítás a lényeg — megváltozott az emberék lelke. A cseh nagyiparos szövetsége a szlovák parasztlánnyal, valóban egyenlőtlen házasság volt. A szlovákok cseh kapitalistákat és cseh hivatalnokokat szolgáltak. MOst a másik Csehországot, a munkások Csehország át ismerték és szerették

1 meg a szlovákok. Először írhatja le az ember azt a szót, hogy „Csehszlovákia", anélkül, hogy azt a gyanús kötőjelet tenné közéje. Jártam egy falusi földművesszővetkezetben is a Nyitra melletti Zsitavic faluban. A munka könnyebb lett, — a paraszt könyvet visz haza a könyvtárból, a gyerekek középiskolában tanulnak. A szlovák nép tehetséges, forrószívü és mondjuk meg őszintén — lelkes nép. Az elhagyatott, világtól elszigetelt, könynyü zsákmánynak tűnő vidék fel ébredt. Ki tudja, hátha nagy ember lesz valaha ebből a zsitavici parasztból. Talán az egész országot bejárja ennek a szőke fiúnak a híre. ak; olyan gondosan kísérletezik a perzsabáránytenyésztéssel? TURÓCSZENTMÁRTON Van Szlovákiában egy Város, amit úgy hívnak, hogy Turčiansky Svätý Martin (í'úrócszentmárton). Húsz évvel ezelőtt így írtam le; „A szélső nacionalisták itt építettélt k; „fővárosukat". Amilyen hosszú a neve, olyan kicsi lényegében, hiszen a „fővárosnak" mindössze 5 ezer lakosa van. A kertek között, ahol libák legelésznek, van egy ház. Itt üldögélnek a „nemzeti kultúra" bolondjai, akik el akarják zárni a szlovákok, fejét a csen eszméktől. A pásztorok ugyan nem olvassák tudós müveiket, a pozsonyi újságírók pedig kinevetik őket, mert egyszersmindenkorra elbúcsúztak a kertektől és libáktól és többre becsülik a pozsonyi amerikai bárokat. A fentemlített dicső lovagok csalódottan sóhajtoznak: — Hogy repül az idő! Hogy változnak az eszmék!... Turgenyevet tartják kortársuknak, Csehov már túlságosan modern és Jeszenyint — akinek létezéséről csak véletlenül hallottak — valóságos katasztrófának. A kőház körül nyugodtan gágognak; a libák és a régi világ •álma tovább folytatódik ..." Most jártam újra Turčiansky Svätý Martinban (Túrócszentmárton) és meg sem ismertem Hihetetlenül megnőtt; ahoj azelőtt még csak kertek voltak, most hatalmas kőházak állnak és nemrégiben indították be az új acélkohót. De mindennél jobban megmagyarázza a változást ennek az új gyárnak a neve: a munkások kérésére úgy hívják, hogy »Sztálim«-gyár. A munkások pedig Majakovszkij verseit olvassák. Vájjon nem szenvedte meg mindezt a snemzet; kultúra*? Nem. Véletlenül ünnepnapon jártam arra és a város főterén szlovák népdalokat énekeltek és szlovák táncokat jártak. Természetesen új eszmék is hatoltak be az emberek fejébe, még hozzá nem is csupán »cseh« eszmék, hanem olyanok, amelyek ma egész Csehszlovákiát éltetik: a testvériség, szolidaritás és társadalmi igazság eszméi. Az ősi bratislavai vár tövében szabadtéri színházat építettek Ott beszéltem a békemozgalomról. Határozottan izgultam; túlságosan is éreztem annak a sokezer embernek megfeszített figyelmét. A vár alatt kéken folyik a Duna, ellátni egész az osztrák határig.., EGY GÉPÉSZ LEVELE Csehszlovákia annak a világnak határvidéke, mely a békét védi; azzal a Bajorországgal is határos, amelyben amerikai csapatok állomásoznak Kaptam egy levelet egy gépésztől! Azt írja: > Micsoda gyalázat, hogy vannak, ak;k még mindig háborúzni akarnak! Ha valaki csak a temetőt szereti, hát éljen a temetőben. de ne mérgezze a világot ezzel a hullaszaggal. Mi, a Skoda-gyár munkásai, nem engedjük, hogy az ilyen alakok örökké csak bajt 'okozzanak a rendes embereknek. Van egy unokahúgom Amerikában, a férje már 26 év óta dolgozik kint, de mikor levelet kapok tőlük, elsötétül a lelkem. Inkább térne vissza a hazájába — h'szen akadna számára egy falat kenyér —, így meg abban az átkozott labirintusban még elveszik, örökké attól fél, hogy holnap már nem lesz hol aludnia sem. Most beteg és azt írja, hogy nincs pénze orvosra. Dehát még meghalni is jobb otthon! Hát ez Amerika és ez az amerikai jólét! Ha van dollárod akkor n'ncs baj, de ha nincs, akkor dögölj meg és kész. M; itt. Csehszlovákiában, szívesen adnánk pénzt arra, hogy valami neves doktort kerítsünk, hogy gyógyítsa ki már végre a Wall-Street őrültjeit. Milliomosok és mégis szerencsétlenek, mert egyre többet akarnak összelopni, szeretnék minden embertői ellopni a falat kenyeret, a hazáját. de még az isten napját is. Nem! Mi, a Skoda-gyár munkásai, nem engedjük ezt. Tudjuk, hogy a Szovjetúnió a béke mellett áll, hogy m; a szovjet néppel tartunk és a szovjet dolgozók egytöl-egyig rendes emberek. Tehát nem engedhetjük meg, hogy háború legyen Mindezt a Škcda-gépgyárak munkásainak nevében mondtam.« Egyesek mondhatják rá hogy felettébb naiv. Pedig nem hinném. Az egyszerű ember gondolata;, reménye;, felháborodása ez. Könnyű háborút kezdeni, amkor az emberek közömbösek, mikor nem ragaszkodnak az élethez, hiszen nem igen van m.t veszteniök. A szél elfújja a futónomokot. de az erdővel már nem bír. Csehszlovákia jól tudja, miért éi és nem volt könnyű ezt az új életet megszereznie. München nem ismétlődhetik meg mégegyszer: Csehszlovákia ma már nem kártya a hazárdjátékosok kezében, hanem erös állam és mögötte számos erös és hü barátja áll.