Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-17 / 188. szám, csütörtök

Ü

JSZ0 1950 augusztus 17 Csak a szövetkezeti gazdálkodás biztosítja a magas terméshozamát (b. I.) Ha az ember nyáron a falukat járta és megállt az aratócsoportoknál elbeszélgetni, kérdezősködni a munkáról, erröl-arról, az emberek örömmel újságolták, hogy ma már hét hektárt learattunk, pedig még este sincs, hiába, így közösen és gépekkel sokkal hamarabb dolgozunk. Győzött a gép, a közös munka, mert hisz meggyőződtek róla, hogy ez csak jó nekik, csak hasznukra van. így a gyakorlatban kint a földön, munka közben lehetett a felmerült kérdéseket megoldani, a kételyeket és a bizalmatlanságot eloszlatni. A párkányi járás faluit jártam. Nem emlékszem már rá, hogy melyik falu határában volt, megálltam az egyik aratócsoportnál. Az önkötözőgép dolgozott 4—5 emberből álló csoporttal. Alltak a föld végén az emberek is, meg a traktor is és valamin vitatkoztak. A föld gazdája magyarázatot kért a traktoristától, hogy miért van, hogy az ö földjén olyan magas, majdnem féllábszárig érő tarlót hagy, mikor éppen a harmadik szomszédét meg szinte leborotválta a gép. Ez a becsület, ez az egyenlőség, hogy az egyiknek jól, a másiknak meg csak úgy nagyjából7 Vagy talán még mindig az az átkozott protekció irányítja a jó munkát? A paraszt fel volt háborodva és az első pillanatra úgy látszott, hogy jogosan. Pedig dehogy. A traktorista nagyon nyugodtan és tárgyilagosan adott magyarázatot. Keskeny a föld. Tényleg nem volt több, mint 5—6 lépés széles. A középbarázdából kiindulva össze volt szántva. Nemcsak az idén volt így összeszántva, hanem mindig, mert hisz ha abban a keskeny földben még középbarázdát is hagy, akkor a földnek a két szélső, meg a középbarázdája jóformán a felét elviszi. Tehát a paraszt, mióta csak az eszét bírja, mindig összeszántotta és így a föld közepét anynyira fölemelte, hogy egészen domború lett. Szélétől a közepéig több mint félméter emelkedése volt. Kéthárom lépésnyi távolságon pedig f ilméter magasság elég nagy emelke. dés. Az aratógép ráállt a föld szélére. A széles gép sehogy sem tudott a föld egyenetlenségéhez igazodni. Az egyik fele lent, a másik fele fönt, egészen félre volt billenve, — hát persze, hogy nem tudta szépen, egyenletesen levágni a gabobonát. A legközepén, ahol féllépésnyi szélesen egyenes volt a föld, ott levágta rendesen, alig hagyott 1—2 centis tarlót. A traktor az aratógéppel egyszer elment, egyszer visszajött és maradt még egy gyengelépésnyi szélességű gabona. A 800 méter hoszszúságú földön az aratógépnek emiatt a keskeny esik miatt újra végig kellett mennie, pedig legalább négyszer olyan szélességűt is elfogott volna. A harmadik szomszédét — amit a paraszt emlegetett — azt persze, hogy levágta rendesen a gép, hisz az már elég széles és egyenlete.-; föld volt, lehetett vagy 4—5 hold. Ekkora földön már rendesebben lehet dolgozni, de még jobban az egészen nagy táblákon, mert ott a gépnek nem kell egy lépésnyi keskeny csíkért 800 méter hosszú földön elmennie, aztán újra üresen visszajönnie, hogy egy másik földbe beleálljon dolgozni. Mennyire meglassítja ez a munkát! Az üres járatokkal csak telik az idő, feleslegesen fogy az üzemanyag, így több az üzemköltség és mégsem lehet tökéletesen rendes munkát végezni. Ezt magyarázta a traktorista a méltatlankodó parasztnak és a többieknek meg azt, hogy látják, itt van. a szemükkel győződhetnek meg arról, hogy ezekre az átkozottul keskenv narcellákra csak ma°iik fizetnek rá, dolewni se lehet raita rendesen, meg nézzék csak, a föld közeoén iö a gabona, a két okialán, a két szélén már egészen gyenge, — hiába, no. nem lehet az ilyen kis darab földeken )>py termelni, mint a nasrv táblákon. Meg aztán itt van kétoldalt ez a két hosszú barázda, mindegyik megvan legalább félméter szélességű 800 méter hosszúságban az 400 öl Számítsák csak ki, a barázdák megteremnék ennek a földnek a kontin gensét. — Szegény ember maga — mond ja a traktorista a parasztnak mégis milyen könnyelműen szórja ki a pénzét az ablakon. Az ógyallai járásban, Perbetén pa naszkodtak a földművesek és ugyan csak aggodalomban voltak a kontingens miatt, hogy árpából határozot tan rossz termésük volt. Nem volt ritkaság, hogy az árpa hektáronként csak 5 mázsát adott, vagy nem egy parasztnak volt olyan árpája, hogy le sem tudta aratni, olyan nyomorult volt. Sokaknak alighogy csak a vetőmag megtermett, — hol van akkor még a munka, a trágya — hisz ez kész ráfizetés. Honnan lesz meg kontingnes, miből fog pénzt, árulni az ember és mit ad majd az állatainak enni? Ezek mind égető kérdések voltak de hát mit lehet csinálni, — nyugod tak bele a parasztok az öt mázsába hektáronként, — ha nem kedvezett az időjárás. Ugyanakkor jártam a környékbeli állami birtokokon is. Egyforma könynyű fekete föld ott az egész vidék, éppen olyan a paraszt földje is, mint az állami birtokoké, — ezt elismerik a parasztok is. Az állami birtokokon is panaszkodtak, hogy bizony nem lett olyan jó termés, mint amilyet vártak, de azért hektáronként átlagban mégis elérték a 28 mázsát. Persze, volt még ennél jobb is, 30—32 mázsa is, vagy még ennél is több. Hát hogy lehet ez? Nem hiszem, hogy mondjuk pár kilométerrel ar rébb, ahol az állami birtok fekszik, valami egészen más, talán megrendelt, a kívánalmaknak mindenképpen megfelelő időjárás lett volna. Ezt senki sem hiszi el, — akkor meg úgy látszik, mégis csak nem éppen az időjárásban volt a hiba. A napokban itt járt Tőréről Furinda elvtárs és ő is beszéli, hogy náluk is bizony a parasztoknak nem éppen a legjobb termésük volt. A tőrei szövetkezetnek sem volt olyan termése, mint amilyet szerettek volna, mert hisz hiába, még sokminden nem úgy megy, mint ahogy szeretnék, de azért a szövetkezet 30 vagonnal több gabonát szállított be, mint amennyi elő volt írva. Csak ez a kontingensen felül beszállított mennyiség is több volt, mint a rájuk kivetett kontingens, pedig a szövetkezet a határnak csak egy részén gazdálkodik. Ezek szerint tehát úgy látszik, hogy a jó termés biztosítása mégsem egészen a kedvező időjárástól függ s nem elég, ha az ember tőle telhető leg jól-rosszúl elvégzi a munkáját és utána az egészet az Istenre bízza és a rossz termésnél belenyugszik abba, hogy mit lehet tenni, ha nem kedvezett az időjárás. A földnek pedig, amint hiszi, a legjobb munkát adta. Pedig dehogy adta. Éppen a termésnél bizonyult be, hogy ott adtak jó munkát a földnek, ahol az öt mázsa helyett 28 mázsa termett. Az a néhányhohlas kisparaszt, aki emberemlékezet óta mindig csak egyformán dolgozta meg földjét és a termése is csak olyan volt, mint az idén, péklát vehet az állami birtokokról, vagy a tőrei vagy a többi jólműködő szövetkezetekről, hogy többet, sokkal többet is lehet termelni, mint amennyit ő szokott és hogy ezt valóra váltsa, az kizárólag csak rajta múlik, mert mindazt a lehetőséget, amivel például az állami birtokok elérik a magas terméshozamot, mindazt a lehetőséget a földművesek is megtalálják a földműves szövetkezetekben. Csak éppen, hogy szakítani kell a múlttal, a maradisággal és a paraszt életében naervon sok minden megvalósulhat, amiről eddig még csak álmodni sem mert. A gabonafelvásárlás! Szlovákiában augusztus 13-ig 791,-ra teljesítették A gabonafelvásárlás az utóbbi héten Szlovákiában — kis- és középfö;dműveseink öntudatosságának és a felvásárló szervek munkája megjavításának, valamint a Földműves Raktárszövetkezet és a Párt funkc cnárusaiból megszervezett népnevelő csoportok meggyőző agitációs munkájának eredményeképpen — nagyon megjavult. A THPV igazgatóságának jelentése szerint Szlovákjában a gabonafelvásárlási tervet augusztus 13-ig 79%-ra teljesítették. Az egyes gabonafajták felvásárlásában a helyzet a kővetkező: búza 90%, rozs 77.3o/

0 árpa 75.5% és zab 32.5%. A gabonabeszolgáltatásban első helyen továbbra is a nyitrai kerület áll. amely a gabonabeszolgáítatásl tervet 101.1%-ra teljesítette. Utána a bratislavai kerület következik 82.8%-kal. majd a košjcei 58.8%kal, a besztercebányai 57.8o/

0-kai az eperjesi 49.4%-kai, végül a zsolnai 18.2»/o-kal. A besztercebányai és eperjesi kerületekben különösen az árpa felvásárlásban mutatkoznak nagy hiányok. A besztercebányai kerületben az árpát csak 30.6°/

5-ra az eperjesiben pedig csak 26.9%-ra szolgáltatták be. Az árpa felvásárlásban nagycn szépen halad a bratislavai kerület, amelyben augusztus 13-ig a tervet 89.3%-ra teljesítették. UJSZ0 A Párt neveli a nép művészévé a balmazújvárosi parasztfiút 'Beszélgetés „Budas dVLatyivaľ A Ludas Matyi, nagy nyeresége Soós Imre, a főszereplő felfedezése. Ez az alig hiíszesztendős ifjú, aki nemrégiben még a kulák földjein napszámoskodot

t és túrta a zsíros paraszt földjét, páratlan játékkal tudta érzékeltetni Ludas Matyi diadalmas alakját. Soós Imre tökéletesen megértette hőse magatartását, mert ö maga is nemrég éppúgy vívódott a tanulási vággyal, mint Ludas Matyi. Élvezet volt követni ennek a gyermeknek változa

tosan gazdag játékát, amint lépésről lépésre készülődik nyomorában a lázadásra. Készülődik, anyago

t gyűjt, amíg végre a rámért ütések fájdalmas verejték fürdőjében megérlelik benne a döntő elhatározás, a leszámolás az úri bandával. Soós Imre arcjátékát súlyos emlékek és még súlyosabb tapasztalatok tették meggyőzővé és hitelessé LUDAS MATYI ALAKÍTÓJÁNAK RÖVID ÉLETRAJZA. Soós Imre élete nagyon hasonlított Ludas Matyi életéhez, azzal a különbséggel, hogy talán még súlyosabb volt, mert odahaza nyolcan voltak testvérek egyik apróbb a másiknál és végig kellett szenvednie nemcsak a maga, hanem testvérei éhezését, nélkülözését is. A felszabadulás előtt apja béres veit a Semsei gróf b rtokán és természetes, hogy minden igyekezete ellenére munkájával nem tudta ellátni családját. Természetes volt, mert a gróf nem azért tartotta őt, hogy elláthassa családját, hanem azért hogy a saját jólétét és kényelmét biztosítsa. Otthonukban a nyomor mindennapi vendég volt. Apja tehetetlenségében ivásra adta magát, ez persze még nagyobb nyomorba döntötte a családot. A kenyéradag egyre kisebbre zsugorodott és lassan ott tartottak már, hogy a nagyobb gyerekeknek kellett itt-ott munkába állniok, hogy megkereshessék az ennivalójukat. Imre nagynehezen végezte el a hat elemit. Tovább nem tanulhatott, mer

t napszámos munkát kellett végeznie a zsíros parasztoknál, hogy megélhessen és hogy valamivel segíthesse a családját is. így teltek el serdülöévei súlyos földmunkával. A munkája annál súlyosabb volt, mert heves vágy élt benne, hogy tanulezt a szerepet én jobban játszottam volna, de mindez valami nagyon za varos volt Magam sem voltam még teljesen tisztában, hogy mit akarok — Egy napon — folytatja Imre felvillanó tekintettel — a »Szabad Népben« olvastam egy felhívást, hogy a Népi Kollégium felvesz munkás és parasztcsaládból származó jelentkezőket, akik tehetséget érez n.ek a színészethez. Erre aztán én szívdobogva nekiálltam egy levelet írni. Hosszú levél volt, mert mindent elmondtam benne. Egész élettörténetemet részletesen és végül azt is megjegyeztem, hogy útiköltségem nincs. Nyíltan írtam meg mindent mert az volt a nézetem, hogy az elvtársak előtt nem szabad semmit sem eltitkolni. Persze a szü leimnek egy szót sem szóltam az egészről. Ügy döntöttem, hogy csak akkor szólok, ha levelemre megjön a válasz. Most persze lázas napok következtek. A postást lestem. — És várakozásom meghozta a maga gyümölcsét. Egy napon megérkezett a levél, a válasz Az elv társak azt írták, hogy jöhetek a felvételire és a vasúti jegy is mellé kelve volt Persze mos

t egyetlen percig sem haboztam tovább. Büszke izgalommal a vonatra ültem és mint az új forradalmi mesékben, felfedező útra indultam. Számomra legalább is a felfedezés erejével bírt ez az út. Az iránytű a leyél, a pontos hasson. Ez a vágy vezette arra,, hogy minden szabad idejét olvasással töltötte. A háború szörnyű borzalmait is költeményekkei a szivében vészelte át Szerette Petőfit és Aranyt és ezek költök tartották benne sértetlenül tanulási vágyat. Végre a felszabadulás után, felvirradt a hajnal az egész család számára. Imre akkor tizenöt esztendős volt. Pontosan emlékszik erre az időre, mert döntő fordulatot jelentett az egész család életében. Apja ugyanis tíz hold földet kapott a Magyar Népiköztársaságtól és attól kezdve hirtelen megváltozott, az italról fokozatosan leszokott, tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának és munkájával bekapcsolódott a termelő szövetkezet életébe. _ Olyan ez így mint egy mese, mondja őszinte mosollyal Imre — de igaz, mert nagyon sok ezer és ezer családot szabadított fe-1 így a szovjet hadsereg és a Magyar Dolgozók Pártja a keserves nyomorból. Hogy mi, hogy éltünk, azt én el sem mondhatom, mert a cigányok különbül éltek mint mi, mert azok koldulni tudtak, de mi még azt sem. Végeredményben az ember nem koldulhat ha tanulni vágyik, ha ad valamit ember; méltóságára. A kettő valahogy nem fér össze. Ezért én a felszabadulás után minden fiyeimemmei a »Szabad Nép« felé fordultam. Hacsak hozzá jutottam, izgalommal olvastam minden sorát. Tanultam és közben vártam valami üzenetfélét, valami hírt arról, hogy én is felszabaduljak. Akkor én már rtam verseket, drámát is írtam, meg egy regényhez is hozzáfogtam, néha egy filmet megnéztem és gyakran az volt az érzésemi hogy cím, a vasúti jegy volt és elindultam. hogy megismerjem munkáshazámat, megismerjem az elvtársakat, akik meghallották a hangomat, amely lentről, nagyon is a mélyből érkezett hozzájuk. Természetes, ha valakit megakarunk ösmerni. akkor először be kell mutatkoznunk. — Ez volt a felvételi vizsga. — folytatta Imre tűnődve — sokat töprengtem a bemutatkozás módján. Végül Petőfi mellett döntöttem. Az volt az álláspontom, hogy Petőfi a m; költőnk, a nép költője. Nagyon gyakran segítettek rajtam költeményei, ha nehéz helyzetbe jutottam, tehát kell, hogy most is segítsen rajtam. Eddig is. az ö szelleme vezérelt, ö tartotta bennem ébren a tanulási vágyat, tehát kell, hogy most ö segítsen rajtam. Segített is. »A falu végén kurta korcsmát* és a »Szülöföldem« című verseit szavaltam el a felvételi v

:zsgán és ennek az volt az eredménye, hogy azonnal felvettek a Kollégiumba és beiratkozhattam a színi főiskolába AZ ÍFJÜ GÁRDA ÉS A LUDAS MATYI SZEREPÉRŐL. Vizsga után azonnal felvételemet kértem a Pártba. Az volt a meggyőződésem, hogy ott a helyem, tanulnom kell tovább, haladnom kel annak a Pártnak a szellemében, amely célul tűzte ki, hogy a munkás és paraszt ifjúságot kiemelje abból a sötétségből, amelybe az urak taszították. A színművészeti főiskolán tízes bizalmi, majd népnevelő és most a DISZ-ben a Központi Vezetőség tagja lettem. Szép ez az út, amit Balmazújvá,rosról idáig megtettem, de azt is tudom, hogy mégcsak az út elején állok és rengeteget kell még tanulnom, rengeteget kell még dolgoznom. amig méltó tagja lehetek a mi Pártunknak. Ludas Matyi a második szerepem. Az első szerepemet Fadejev Ifjú Gárdájában játszottam. Az úgy volt, hogy a Nemzeti Színház Kamaraszínháza Szerjozsa Tulen

!n alakítására szereplöt keresett. A Főiskolán engem találtak erre alkalmasnak A szerepre Sztanisz'avszky elmélete alapján készültem. Először elolvastam a regényt, hogy tisztában legyek a légkörrel, ahol a történet lejátszódik és tiszta képet kapjak Szerjozsa jeneméről. így aztán nemcsak a valóság mását hanem a vajóság kivonatát hozhatom alakításommal felszínre. Ebben óriási segítségemre veit a szovjet film egyik legszebb alkotása »Az ifjú gárda«. Ez a szerepem volt életem első nyilvános fellépése. A kritika elismerőleg írt rólam, de fejembe nem szállhatott a dicsőség, mert kiderült. hogy az üzemi munkásság sokkal-sokkai nagyobb igényekkel lép fel, mint a hivatásos kritikus. A mi jelenlétünkben szenvedélyes viták fejlődtek ki a munkások között. A munkások nyíltan megmondták, hogy hol gyönge az alakításunk, rámutattak a hibákra és bizony nagyon gyakran elevenemre tapintottak. Az élmény erejével hatottak rám ezek a viták és naponta érlelték bennem Szerjozsa jellemének megértését és ilymódon csiszolódott az alakításom is. A munkásokat élvezet volt hallgatni mert olyan dolgokat mondtak, olyan meggyőző érvekkel jöttek, hogy az embernek elállt a szeme-szája. Ezek a viták aztán bebizonyították azt, hogy a színész számára nem elég az iskola, hanem szükséges, hogy állandó kapcsolatban legyen dolgozó népünkkel, csak is ilymódon teljesíthetjük művészi feladatainkat. Ludas Matyi szerepére is komoly előtanulmányokkal készültem. Először alaposan átkellett tanulmányoznom a forgatókönyvet, aztán Nádasdy rendezővel összeültünk, aki megmagyarázta, hogy mit akarunk tulajdonképen Ludas Matyiból kihozni Hangsúlyozta, hogy ezzel az alakításommal az osztályharcot kell kidomborítanom. Ludas Matyi ne •legyen egyes embernek a története, hanem egy korszak lényegét kell szemléltetően bemutatnia. A filmezés egy fél évig tartott. Munkámról csak akkor kaptam teljes képet, amikor az egész filmet levetítték előttem. Furcsa és nagyon kényelmetlen érzés fogott el. Ha rajtam mullott volna, akkor az egész filmet újra játszottam volna. Voltak jelenetek amelyeket határozottan gyengének találtam, így például a vásári jelenet, amikor járok sátrak között, valahogy egyhangúnak tetszett. Egyszóval elégedetlen voltam. Ludas Matyi élete végeredményben nagyon közel áll az én életemhez. Egyazon életkörülmények között nőttünk, fejlődtünk és vívódtunk a szebb és jobb jövőért, azzal különbséggel, hegy én csaknem másfél századdal később születtem és mögöttem már ott állt a Pártunk és segítő kezével felém nyúlt. — A bemutatón a Népnevelésügyi Minisztérium kocsiján Balmazújvárosról felhozatták anyámat és 85 éves nagyanyámat, akik ezelőtt soha moziban még nem voltak. Szegény anyám rosszul lett amikor elpáholtak és rámmérték az ötven — Miután csak hat elemim v

0lt, 1 ütést Persze, amikor én ütlegeltem, egy év leforgása alatt ]e kellett tennem a szakérettségit, ami annyit jelentett, hogy a-laposan át kellett vennem a magyar nyelvtant, irodalom és színház történelemből és az orosz nyelvből is kellett vizsgáznom. Bizony megfeszített szorgalommal kellett tanulnom, hogy, megálljam a helyemet. Végűi 1948-ban sikerrel letettem a vizsgát. E tanulmányaim folyamán nyílott ki a szemem, akkor jöttem rá arra, hogy mit jelent a népi köztársaság, mit' jelent a Dolgozók Pártja és mit jelent az, elvtársnak lenni. boldogan tapsolt, arca ragyogott az örömtől, hegy fiának végre sikerült az, amiről ő legfeljebb álmodozhatott. Mielőtt elbúcsúzunk Soós Imre még arra kér mosolyogva, hogy köszönjem meg a nevében a bratislavai dolgozóknak azt a szívélyes fogadtatást, amelyben részesítették. Soha, de soha nem fogja ezt elfelejteni, mert enny; őszinte szeretetben csak a balmazújvárosi bemutatón részesítették. Szabó $éla.