Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-15 / 186. szám, kedd

- UJSZÖ Ahol a íolgozót nem kell íiiuiÉaverseayrg buzdítani Mát látott traš

?tori

$!a &iiiuKkásunk a S ovieiúsiió&an ? 1

r

,50 augusztus 15 Ján Púl!

y aMegb zotfak Testületének aeínö&e, pésizügyi megbízót! a ny íraí szövetkezeti értekezleten A nyitrai kerület szövetkezeti tagjai, az állami birtokok és az állami gépállomások kiküldöttei, valamint a felvásárlási szervezetek, a Szlovák Földművesek Egységes Szövetsége a SzKP kerületi b zottsága és a kerületi Nemzeti Bizottság kiküldöttei augusztus 12-én értekezletre gyűltek össze a nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság epületében, hogy méltányolják a falu szocializálásában edd;g elért eredményeket, hogy mérleget állítsanak fel az «zév; aratási cséplési és felvásárlási munkákról és hogy további feladatokat tűzzenek ki az öszi gazdasági munkák elvégzésére. és a kis- és középföldmüvesek meggyőzésére a szövetkezeti munka előnye röl. A csehszlovák és a szovjet himnuszok után az értekezletet Štepan Krištof a Kerületi Nemzeti Bizctság alelnöke nyitotta meg, aki részletesen beszámolt az ezévi aratási, cséplési és felvásárlási munkákról. Az ara

tás a ry traj kerületben — mondotta — június 26-án kezdődött és 30 napig tartott, ami a tavalyival szemben 27 nap megtakarítást jelent. A kerületben összesen 688 munkacsoportot szerveztek meg. Meg ken azonban jegyezni — folytatta —. hogy nem tejtettek ki elég tevékenységet ezen aratási csoportok mennyiségének növelésére. Az 1950es évben a nyitrai kerületben 726 ön kötöző dolgozott, míg tavaly csak 212. Az önkötözők 32.796 hektárnyi területen végzték el az aratási munkálatokat. A cséplés július 3-án kezdődött. Egyidejűleg a tarlóhántást js megkezdték, amiben most a bő esőzés után szép eredménv mutatkozik. A legjobb Járások: Šurany 94%. Komárom 93.2%, Privigye 82.3 százalék és Verebély 75.9%. A tarlótakarmányok vetését a földművesek augusztus 9-ig 35.8 százalékra végezték el. A gabonabess«»«ráltat4íil kötelezetségek végrehajtás* ts Jól halad. Ez elsősorban kjs- és középföldmüvese nk érdeme, akik magasan felülhaladják a száz százalékos beszolgáltatást. A gabona beszolgáltatásban első helyen állnak: az érsekújvári, párkányi zselizi, surányi, ógyalftü és a lévai járások. Összkerületi viszonylatban augusztus 10-éig a gabonafelvásárlást 97% -ra teljesítették. Beszéde továbi részében Krštof a szövetkezeti mozgalom fejlődéséről számolt be Kerületünkben — mondotta — összesen 300 EFSz van, melyek közül 138 elsötipusú 99 második tipusú EFSz. A harmadik típusú munkamódszert is már 55 EFSz 1 aláírta. Az EFSz tagjainak száma az egész kerületben 28.138, ebből 4087 nő. i Ezek után Dr. Ján Pún, pénzügyi ' megbízott emelekedett szólásra viharos taps közepette. Beszédében országos v szonylatban méltányolta az eddig elért eredményeket a szövetkezeti mozgalomban, az EFSz-ek magasabbtipusú munkaimódszerekre való áttérésében. Többek között a következőket mondotta: »Az EFSz funkcionáriusainak és a nyitrai kerület gazdasági dolgozóinak értekezlete azokban a napokban történik, am kor már nagyobb távíatbój tekinthetünk vissza az ar tá_ si cséplési munkálatokra. Az aratás, cséplés és a felvásárlás a földművesek százait, sőt ezreit győzte meg a szövetkezeti munka, valamint a munka új megszervezésének, a gazdaság gépesítésének előnyeiről. Az évi szép eredményeket ann ik köszönhetjük hogy az dén sokkal több gép állott rendelkezésére a földműveseknek, mjnt a múltban. Pártunk és kormányunk segítségével földműveseink számára eddig példátlan lehetőségek nyílnak. Ezt jói látják kis- és középföldmüveseink és ezért tömegesen lépnek be az EFSz-be. A szocializmus felé vezető útunknak még csak az elején vagyunk. Ámde büszkén megállapíthatjuk, hogy a kitűzött feladatokat teljesítettük. Ennek eller,ere még hiányok is mutatkoznak. Ezeket a jövőben el kell távolítanunk Meg kell nyernünk k s- és középföldmüveseinket a földműves-politika új irányainak követésére. — Az ezévi aratási és cséplési munkálatokban — folytatta dr. Púll, pénzügyi megbízott —, a zsírosparasztok megmutatták igazi arcukat, ak;k ugyan kedvesen beszéltek, de aljasan cselekedtek. Az osztályharcban falva nkban biztosítanunk kell a vezető helyet kis- és középföldműveseinknek. Beszéde további során Dr. Púll rámutatott az EFSz-re váró feladatokra. Nagy feladatok állnak előttünk, mondotta — de kis- és középföldműveseink mindig megrend'íthetetien támaszra találnak a Pártban, amelynek segítségével a múltban js nagy győzelmet arattunk. Pártunk népünket a boldog szocialista jövő felé vezeti és államunk amely a nagy Szovjetúnió segítségére támaszkodik. további nagy győzelmeket fog elérni a haladás, a szabadság és a Béke útján. Dr. Púli beszéde magyarnyelvű fordításának meghallgatása után az értekezlet résztvevői megvitatták a ítrzéd tartalmát és a legközelebbi faladatokat Példás tarlóhánfási hetet rendez az eperjesi kerület Estefelé hat óra után Ki szel i t az élmunkás traktoristát éppen abban a pillanatban lepjük meg, amikor a javítóműhelyben jegyzetei közt kutatva egy beszámolót diktál az Üj Szó számára a Sozvjetúnlóban szerzett tapasztalatairól. A műhelyben ünnepi csönd uralkodik, traktorista társai kórul állják, feszült érdeklődéssel az arcukon és a gépelő hivatalnok arcán Is ott ragyog a várakozás derűs izgalma. Kiszeli maga feltűrt. Ingujjban, maszatos, kissé olajos arcával úgy néz ki, mint egy utas, aki felfedező útjáról épp most érkezett és rajta van még az út pora. Kiszeli a következó'ket diktálja: „A Szovjetunióban azt tapasztaltam, hogy minden dolgozó biiszke a munkájára és büszke a hazájára. A szocialista munkaverseny ott oly természetes, oly magától értetődő..." A mondatot már be nem fejezhette. Annak ellenére, hogy a bő esőzés következtében az eperjesi kerület járásaiban a földművesek a tarlóhántási tervet teljesítették, összkerületi viszonylatban a tarlóhántási eredmények nem egészen kielégitőek. Ezért az eperjesi kerületi Nemzeti Bizottság augusztus 10—17 között példás tarlóhántási hetet rendez, amelynek folyamán megszervezik a Gömör-Migléc községben először I végezték az aratási munkálatokat ' közösen. Három dolgozó munkacsoport 42 hektár gabenát aratott egy önkötöző" segítségével. A közös munka nagyon megkönnyítette a migléci szövetkezeti tagok munkáját. Ebben az évben hat nap alatt elvégezték az aratást. Ez azt jelenti, hogy 3 napot megtakarítottak a tavalyival szemben. Kiszámították, milyen költséggel jár az ez évi és milyen köt.séggei járt a tavalyi. Ez idén aránylag keveset dolgozhattak géppel, mert a gabonában nagy károkat okozott a íjégteső. Ennek ellenére is meglepő (eredményeket értek el. Az egész aratás 29.400 korona költséggel járt, tehát állag 1 hektár learatása 700.— Kčs-be került. Ugyanezt a munkát a múltban a közös munka megszervezése és a gépek használatbavétele nélkül 9 nap alatt végezték el Kčs 55.020.— költséggel. Egy hektár learatására Kčs 1310.— esik. Ezidén tehát 42 hektáron 25.620.— Kčs-t takarítottak meg, annak ellenére, hogy a gabona nagyobb részét kézzel kaszálták le. A közös munkáknál nagy megtakarítási tarlóhántást két váltással és a munkába további 50 traktort kapcsolnak be. A „példás tarlóhántási hét" előtt a tarlóhántásban a helyzet a következő volt. Vranov 35%, Nagykapos 23%, Girált 60%, Eperjes 50%, Sabinov 10 százalék. A járási jelentések szerint a példás tarlóhántási hét első napjaiban is már jelentős javulás mutatkozik a tarlóhántási terv teljesítésében. I lehetőségek vannak. Hogyha figyelembe vesszük a három megtakarított napot is, amelyet most más munkanak szentelhetnek, az eredmények még sokkal szembetűnőbbek. A közösen dolgozó földműveseknek megmutatták a pontos elszámolást, hogy meggyőződhessenek, hogy milyen előnyökkel jár a közös munka. Igy pld. Rekeny földművesnek, akinek 4—6 hektár gabonáját aratták le közösen, csak az aratásért kellett volna fizetnie 3220.— Kčs-t. 0 maga is résztvett a közös munkában. Rá 2.5 hektárnyi aratási terület esik. Munkája kiértékelése után még 1472 Kčs-t fizet a EFSz-nek. Nagyon meg van elégedve az elvégzett közös munkával, mert nemcsak, hogv gyorsan meglett az aratás, hanem jobban Is végezték, mint a muitban. Brezinnáuak 2 liekrár gabonát arattak le, ami 1400.— Kčs költséggel járt. Brezina teljesítménye azonban 2.5 hektár. Saját keresete tehát 350.— Kčs. N.aigy megelégedéssel fogadta és elhatározta, hogy bizony nem fog többé egyénileg dolgozni, hanem bekapcsolódik a közös munkába, mert igy a munka gyorsabban megy és könnyebb. Mint akit meghitt, legbensőbb vallomása közben lepnek meg, úgy ugrik fel Kiszeli és bizonyos zavartsággal üdvözöl bennünket. A félbeszakított mondatot próbáljuk befejezni. „A munkaverseny ott oly természetes és magától értetődő, mint a midennapi kenyér." — Igen, valahogy így van ez," — mondja tűnődve és mosolyogva. — A Szovjetunióban minden dolgozó kötelességének érzi, hogy részt vegyen a munkaversenyben, hogy többet és jobbat tehneljen és minden igyekezetével részt vegyen szocialista hazája építőmunkájában. A szovjet dolgozót a munkaversenyre nem kell buzdítani. Az idegen, aki látja milyen lendülettel és milyen lelkesedéssel dolgozik a szovjet munkás, megérti azt is, miért tudta a fasizmus gépesített hadoszlopait pozdorjává zúzni. Nincs a világon az az erő, amely a Szovjetúniót le tudná győzni. A szovjet dolgozóban olyan lángoló hazaszeretet él, olyan erős hűség a Párt iránt és annyi igaz szeretet nagy é3 bölcs vezetője Sztálin iránt, hogy az imperializmus minden aranya, fegyvere és ereje eltörpül mellette. Nyíltan és bátran szereti a szovjet dolgozó szocialista hazáját, tiszta, kikristályosodott Pártját és nagy vezérét, Sztálint. Ott az a dolgozó is, aki nincs a Pártban meggyőződéssel és bizalommal követi a Párt irányvonalát és büszkén Jelenti ki, hogy ő „pártonkívüli kommunista". Sztálin nevét pedig a legnagyobb tisztelettel ejti ki a szovjet dolgozó. Pontosan tudja hogy a z iránta való háláját soha le nem róhatja. — Dehát mindez nagyon is érthető, — folytatja Kiszeli. — Otthonaikban, munkahelyelken ott van Sztálin nyilttekintetü arcképe és az ö atyai tekintete őrzi nyugalmukat és kíséri őket munkájukban lépten-nyomon. Ezt szó szerint lehet értelmezni, mert Sztálinnak a figyelme mindenre kiterjed és ha akád egy munkás, aki kiválik munkateljesítményével, Sztálin azonnal megához hivatja és elbeszélget vele, mint atya hü gyermekével. — A Szovjetunióban ez jelenti a legnagyobb dicsőséget, ha valaki szemtől szembe állhat Sztálinnal, a szovjet nép nagy vezetőjével és kezet szoríthat vele. Charkov környékén megismertem e^y traktoristanőt, Pasa Angelinának hívják. Egyszerű kolhozuiunkásnö volt, fejte a teheneket és gondozta őket, majd a gépek, a traktorok iránt kezdett érdeklődni, így lett aztán traktoristanő. Nos ez az asszony, aki egyébként anya is, olyan kiváló munkateljesítményt nyújtott, hogy a versenyben túlszárnyalta a förfiakat is és egy szezónban elérte «z ezer hektárt. Ennek a kiváló munkateljesítménynek aztán az volt az eredménye, hogy Sztálin magához hivatta és kitűntette a hegnagyob érdemrenddel. Ma Pasa Angelina a Szovjetek Központi Tanácsának a tagja. Am ne hidd azt, hogy most már ölhetett, kezekkel ül és pihen a babérjain. Nem. ha valaki kezet fog és elbeszélget Sztálinnal még fokozottabb munkára az kötelezi a dologzót. Pasa Angelina ma mint a Szovjetek Központi Tanácsának a tagja egy traktor-brigád vezetője és felelős az egész brigád mii Ilkájáért. Kiszeli tűnődve teszi hozzá. — Tudod, ezer hektárt felszántani egy évadban, óriási teljesítményt jelent. De kijelentem neked, liogy én is mindent elkövetnék, hogy elérjem ezt az eredményt, csak azért, hogy kezet foghassak Sztálinnal. És talán el is érném. Ott a határ nem olyan széjjelszaggatott, mint a miénk. Az elválasztó barázdának ott nyoma sincs. Hullámzó búzatenger ott a határ és ha az ember ügy elnézi, szinte ver a szíve a nagy boldogságtól, mert ň<ry érzi, hogy ott messze, a távolságban, a kalász feje az égisr ér. Itt ezen a területen, ahol egyetlen barázda se bontja meg a határt, ha elindulnék a traktorommal, bizonyára elérném az ezer hektárt és kezet foghatnék a nary Sztálinnal, a világ dolgozóinak nagy vezetőjével. KISZELT ARCA RAGYOG AZ ÖRÖMTŐL, A BOLDOGSÁGTÓL Kiszeli tekintete tiszta és nyílt és szinte megnő és megerősödik előttünk, amint beszámol a Szovjetúnióban szerzett tapasztalatairól. — Tudod — mondja nekem — még az úri demokráciában, ifjúmunkás koromban, amikor harcolnom kellett azért, hogy munkához jussak, akkor is egyetlen vágyam volt, hogy lássam a Szovjetúniót, az első munkáshazát. Ez a vágy egy munkás álma volt, aki szabadulni szeretett volna egy olyan országból, amely gondokat rakott rá akkor, amikor melléje kellett volna állnia. Anyám hadiözvegy volt és már gyermekkoromban én voltam az ö legnagyobb támasza és nekem kellett futkosnom munkáért és a legsúlyosabb terheket vállalnom. Érthető ezért, hogy a Szovjetúnióba vágytam. Most végre vágyam teljesült. Népi demokráciánk megadta a lehetőséget, hogy kijussak abba a munkásállamba, amely lehetővé tette számunkra, hogy építsük a szocializmust és erősítsük a békét a Szovjetúnió oldalán. — Ami engem a Szovjetúhióban bámulatba ejtett, az a tökéletesen megszervezett közös munka volt. Mint traktoristát engem természetesen elsősorban a traktorgyárak és a kolhozok érdekeltek. Moszkva környékén meg is tekintettem egy gyárat, ahol önkötöző, kaszáló és hasonló mezőgazdasági gépeket gyártottak. Itt azt tapasztaltam, hogy a nők is ugyanazzal a fegyelmezettséggel vesznek részt a munkaversenyben, mint a férfiak. Azt lehetne mondani, hogy ötven százalékban nők dolgoztak, különösen a finomabb gépeknél, amelyeknek kezelése komoly szakértelmet igényel. Elbeszélgettem a nőkkel és kérdeztem őket, hogy ízlik a munka, hát mosolyogtak rajtam, olyan kómikusnak találták a kérdést. Megmagyarázták nekem, hogy ök teljesen egyenrangúak a férfiakkal, tehát kell, hosy a munkábwi is egyenrangúan kivegyék a részüket. Bátor és öntudatos lányok és asszonyok ezek. Öröm volt nézni, amint dolgoznak és lépést tudnak tartani a fréfiakkal. . Innen van az, hogy a Honvédelmi Háborúban, amikor veszélyben érezték szocialista hazájukat, ép oly hősiesen tudtak harcolni, mint a szovjet férfiak. Ezek a munkásnők munka után aztán elegánsan felöltöznek, színházba, koncertekre, előadásokra járnak és a vitákon épúgy résztvesznek hozzászólásaikkal, mint a férfiak. — A munkaverseny az tizemben remekül van megszervezve. A falon ott lóg a táblázat, ah®I mindennap feljegyzik a munkateljesítményt. A munkások csoportokban vannak megszervezve és egymás között folyik mind az egyéni, mind a csoportverseny. Az üzemnek megvan a maga vándorzászlaja, amely egyik csoporttál a másikhoz vándorol, a szerint, hogy melyik a győztes. Ebben a Pe'rovssky Závodban egy csoport már három hónapja tartja a zászlót. Ez a győztes csoport aztán résen van és bizony egykönnyen nem ea£edi ki a kezéből a zászlót. A KIEV-KÖRNYÉKI KOLHOZ — A kolhoz gépállomásán először megdöbbentett engem az a csönd, amely ott uralkodott. Aratás ideje volt és egyetlen traktort, egyetlen traktoristát sem lehetett láni. Ä műhelyben csak egy néhány gépészsegéd dolgozot alkatrészeken. Itt döbbentem rá arra a különbségre, ami a mi munkánk és a Szovjetúnió munkája között tátong. Ott a szervezésben egyetlen hézag sincs. Az aratásnak teljes felkészültséggel néztek elibe, egyetlen hibás gép sem rostokolt itt. A géperőt alapos szakértelemmel használják ki. A traktorbrigádok ott jártak a búzatengerben és zavartalanul dolgoztak. Holmi csekély javítással nem futottak mindjárt a gépállomásra, hanem ott a helyszínen kijavították, — A traktorbrigádnak mindjárt a határban van lakása is. Van szakácsnőjük, ami megfőzi nekik a reggelit, ebédet, vacsorát és rendben tartja a lakást. Ott a fekvőhelyük és el vannak látva napilapokkal, könyvekkel és rádióval. A traktoristák telefón útján állandó összeköttetésben vannak a gépállomással és ha szükség van valami alkatrészre vagy fűtőanyagra, azt egy telefónjelentés révén haladéktalanul megkapják. Minden brigádcsoportnak megvan a maga vezetője, aki pontosan ellenőrzi a végzett munkát, az üzemanyag fogyasztását és a gépek épségére is ügyel. A Szovjetunióban nemcsak a vezető kiváló szakember, hanem maga a traktorista is elsőrangú szaktudással bír. Nem egyszerű dolog az, ott traktoristának lenni. Ott még nem elegendő egy vizsga ahhoz, hogy rábízzanak egy traktort, mint nálunk például, amikor egy fiatal traktorista többnyire csak kárt okoz, hanem ott a vizsga után először, mint segédtraktorista működik és csak később, ha már gyakorlatban elsajátította a tudást, jut egy traktorhoz. Természetesen mielőtt a traktort átveszi, alá kell írnia egy szerződést, hogy munkáját becsületesen fogja elvégezni és a traktorra úgy fog vigyázni, mint a közösség vagyonára. — A szovjet traktorista bizony öntudatos, vigyáz is a rábízott vagyonra, mint a szeme fényére és ott nem fordul elö az, hogy egy traktor hanyagság miatt kiesik a munkából és tönkre menjen. Csakis így, ilyen lelkiismeretesen megszervezett munkával vált lehetségessé az, hogy a Szovjetúnió ma egy borzalmas háború után sokkal erösebb, mint valaha volt. Itt minden szovjet dolgozó kötelességének tartja, hogy munkájával hozzájáruljon szocialista hazája megerősítéséhez. ÜJ ÜZEM A LEROMBOLT GYÁR HELYÉN — Magam láttam azt a hatalmas új gyárat, amelyet a német fasiszták a háború idején a föld színével egyenlővé tettek. Sokkal szebb a gyár, mint valaha volt és sokkal szebb és jobb traktorokat gyártanak benne, mint a háború előtt. A legújabb gépekkel és a legkorszerűbb munkamódszerrel folyik itt a munka. A munka lendületét, tempóját lehetetlen szemmel követni, az ember csak lelkesedéssel követheti a szovjet dolgozót. Én például egyetlen pillanatra sem tudtam szabadulni attól a gondolattól, amely kérdés formájában állandóan felbukkant bennem. Vájjon mikor fogjuk tudni mi ezt végezni ? Hetven traktor készül ebben a gyárban naponta. Fényes, ragyogó traktorok aeek, a legjobb anyagból gyártva. A szemem csak úgy káprázott, amint néztem a munka jgyors, ütemes menetét, amint a másiknak segítségére siet, amíg aztán lassú méltósággal kivonul a gyárból az új traktor. Kint a gyár udvarán, a telepen már ott sorakoznak egymás mellett, hosszú sorokban a traktorok és már ott a vonat is, megrakodva az új gyártmányokkal. A vonat már indul is, indul 'és szétviszi a Szovjetúnió minden zúgába a traktort. Kiszeli zavartan végigsimít homlokán és mosolyogva mondja: — A legnagyobb zavarban vagyok. Nem tudom, hogy mit mondjak el neked előbb. Olyan friss még bennem minden és azt hiszem egy egész életen át lesz mondanivalóm. Az volt a benyomásom, hogy a szovjet dolgozónak a Párt adta meg a biztosságot, az öntudatot és bátorságot, hogy így tudja elvégezni a munkáját. Ehhez még hozzájárul az is, hogy Sztálint nagyon, de nagyon szeretik. Ezt a szeretetet meg lehet érteni. A szovjet dolgozóról alaposan gondoskodnak. Mindjárt ott van az üzemben a szanatórium, ahol a munkást, ha valami baja van, azonnal kezelésbe veszik. Ott a gyermekotthon, ott a kultúrterem a könyvtárral, a legújabb könyvekkel. És végül a gyár közelében egy fenyves mélyedésében, mint egy tengerszem fekszik a pionírtábor, ahol a dolgozók gyermekeit nevelik a legnagyobb gonddal. Az a fiatalság, amely innen kikerül, merőben más lesz, mint mi vagyunk. Az a kizsákmányolásnak még az emlékeit sem fogja ösmerni. Ezek a pionírok oly lelkesedéssel fogadtak bennünket, mint a legközelebbi rokonokat. Én nagyon meghatódtam, mert én ezt a kitörö, lelkes örömöt gyermekkoromban nem ösmertem. Arra kérdésre, hogy miért állt be azonnal a munkába, miért nem pihente ki előbb az út fáradalmait, Kiszeli mosolyogva válaszolja: —- Csak nem képzeled, hogy azért jártam a Szovjetúnióban, hogy megtanuljam a pihenés módját. Nem, azért jártam ott, hogy lássam szovjet testvéreimtől, hogyan kell a szocializmust építeni. Jó adag türelmetlenség élt már bennem az úton, ahogy visszafelé jöttünk, mert már szerettem volna a traktoron ülni és megmutatni társaimnak, hogy dolgoznak szovjet testvéreink, akik munkájukkal a világbékét őrzik. Szabó Béla A közös munka erecfiniénirei Higlécen