Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

tVSO augusztus 13. ' 32. (92.) TARTÓS BÉKÉÉRT, NÉPI DEMOKRÁCIÁÉRT/ 11 A Vatikánban — a katolikus reakció és a középkori sötétség e központjában — lázas tevékenység észlelhető. A papi köntösben rejtőző reakciósok, a hívők érzéseire spekulálva, minden alkalmat igyekeznek felhasználni arra, hogy harcoljanak a haladás, a demokrácia és a népek szabadsága ellen, fokozzák a vallási fanatizmust, s azt az amerikai imperializmusnak, a Vatikán jelenlegi legfőbb támaszának szolgálatába állítsák. Ilyen jó alkalomnak kínálkozott a Vatikán számára az idei 1950-es év — a „szentév" is —, amelyet minden 25. évben ünnepel. A Vatikánban minden előkészület megtörtént arra, hogy ez a vallásos szertartás minél jobban sikerüljön. De Gasperi kormánya a legnagyobb készséggel nyújtott óriási kedvezményeket a Vatikánt látogató „turistáknak" országjáró útjaikhoz, természetesen... az olasz nép számlájára. A klerikális sajtó nagy garral beszélt a zarándokok özönléséről és sok római üzletember ringatta magát abban a reményben, hogy a válság következtében megrendült üzleti ügyeit rendbeszedheti: szállodákat építettek, szobákat készítettek elő, egyes városrészekben lerombolták a viskókat, hogy a templom körüli térségeket szabaddá tegyék, ami azt jelentette, hogy ugyanakkor sok szegény nyomorgót családostól az utcára dobtak. A szálloda- és vendéglőtulajdonosok, a kereskedők és a gyárosok együtt igyekeztek megszervezni a „kegytárgyak" és „emléktárgyak" gyártását és eladását. De egyikük sem számolt a reális valósággal. A Vatikán már régóta inkább foglalkozik földi ügyekkel, mint égiekkel. A pápa elhatározta, hogy a „szentévből" jó üzletet csinál és a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatta arra, hogy a „szentév" jövedelmében osztozkodjon olasz pénzember és nagyiparos kollégáival. Az idegen országokból bűnbocsánatért Rórnába érkezett zarándokoknak a vasúti jegyet és a teljes ellátásra jogosító beutalást a katolikus egyházközségekben kellett beszerezniök: a nagy számban működő kolostorokat és a különféle vallásos kongregációk helyiségeit éttermekké alakították át. Az „emléktárgyakat" és a „kegytárgyakat" ott helyben, a templomokban árusították. Ilymódon a zarándokoknak egyetlen lirája sem kerülte el a Vatikán telhetetlen pénzeszsákját. Ezzel kapcsolatban a szállodák, az éttermek, a bútorozott szobák tulajdonosai és a különféle „szentholmik" árusítói olyan éktelenül átkozódnak, hogy a papok aligha győzik bűnbocsártattal a sok istenkáromlást. Minden okuk megvan az „istenkáromlásra": a „szentév" szervezésére alakult bizottság készített elő 15.000 szobát s ez most mind üresen tátong. A „szentév" nem sikerült, sem üzleti, még kevésbbé propaganda szempontból. Az előkelő zarándokok A zarándokok egyrésze mégis megérkezett Rómába. Elegendő futó pillantást vetni a Rómába Összecsődült zarándokok névsorára — szabadalmazott kémekre és politikai üzérekre, kalandorokra és összeesküvőkre, a néptől már régen elszakadt „politikai tényezők" minden fajtájára —, hogy meglássuk a társadalom minden söpredékével egy gyékényen áruló Vatikán mai arculatát. Vannak a zarándokok között becsületes emberek is, akiket elbódított a katolikus egyház propagandája, de ezeket a zarándokokat a Vatikán és annak kufárai csak „jövedelmet hozó tömegnek" tekintik. S ilyenfajta zarándok különben is kevés akad Rómában. A Szent Péter-tér időnként valami népes táborra emlékeztet, ahoi a különböző rendbeli lelkészek és apácák, a csodakeresésre .érkezett emberek csoportjai, az Actio Catholica szervezetek vezetői és A „SZENT E V> «« ESA VATIKAN tagjai, amerikai katonák és tisztek találkoznak egymással... A jelenlévők tömegesen nyernek bűnbocsánatot minden bűnükre. Különleges áldásban csupán bizonyos kategóriájú személyek részesülnek, akik megszolgálták a Vatikán különös jóindulatát. Közülök sokan már jártak Rómában: Párizs grófja, Bourbon hercege, Lichtenstein és Monaco hercegei, (a hírhedt játéktermek tulajdonosaival a Vatikán külön kapcsolatot tart fenn: — amint megírták, de soha meg nem cáfolták —, a híres Monte-Carlo-i kaszinó részvényeinek többsége a Vatikán tulajdonában van) és sokan mások... Jártak a Vatikánban osztrák, német, spanyol, argentin és portugál államférfiak és miniszterek és végül sok vendég az USAból. Az utóbbiak a Vatikán különös jóindulatát élvezik. Ott volt Lipót, a belga „király", aki segítséget és tanácsot jött kérni! Franco, a Vatikán legkedvesebb fiainak egyike, nem szánta rá magát az útra, maga helyett külügyminiszterét küldte, s nemrégen pedig a leányát is. Scelba, aki emlékezett arra a fogadtatásra, melyben Róma népe részesítette Franco külügyminiszterét (Róma ifjúsága akkor betörte a spanyol követség ablakait és felfordította a Franco-miniszter gépkocsiját) szigorú óvintézkedéseket tett. Mégis, Nápoly egyik éttermében felismerték Franco leányát és nyomban felhangzott a kiáltás: „Le Francóval!" „Éljen Passionária!" Az ilyenfajta zarándokokkal, mint az „Osservatore Romano" írja, a pápa félórákat is elbeszélgetett. Hogy e beszélgetésekben miről esett szó, következtethetünk abból az interjúból, melyet az United Press párizsi tudósítójának Rómából visszatértében adott O'Kelly, Írország elnöke, akit a pápa külön kihallgatáson fogadott. „Őszentsége — mondta O'Kelly szent lelkesedésétől sugallva — biztosított bennünket arról, hogy a kommunizmus elbukik és erre még az ő életében sor kerül. Én csak osztozhatom ebben az optimizmusban!" Valóban, az optimizmus néha erény, de nem ártana, ha Írország jámbor elnöke és tiarás vendéglátója, akár csak egy pillanatig is elgondolkozna Hitler és Mussolini sorsán, akik — szintén fel akarták számolni a kommunizmust. A vatikáni kalmárszellem Közel kétezer éve áll fönn a katolikus hierarchia, amely — egy régi közmondás szerint — folyton „vizet prédikál, de bort iszik..." Két évvel ezelőtt, amikor a keresztény középpárt politikájának és a Marshalltervnek „jóvoltából" Olaszországban már kétmillió volt a munkanélküliek száma, a csalhatatlan pápa figyelmeztető szavakat intézett Olaszország dolgozóihoz az „örömök utáni szenvedélyes vágy, gondtalanság és a könnyelműség veszélyéről, amely behatol a munkások körébe". Persze ezek a „bölcs tanácsok" a katolikus hierarchiára nem vonatkoztathatók. Az Actio Catholica mértékadó szócsöve, az „Italia" a következőket írta: „Abban a társadalomban. amelyben a tulajdont jogilag elismerik, az egyháznak, mint jogi személynek az a kötelessége, hogy céljainak megvalósítása érdekében vagyonnal rendelkezzen. Az egyháznak és szervezeteinek külső életével összefüggő konkrét terve van, amelynek meg kell valósulnia." Hogy mi ez a terv és mik a céljai, azt az egyszerű hívők közül senki sem tudja. Nekik még az is nehéz, hogy hozzávetőleges fogalmat alkossanak maguknak a Vatikán hatalmas gazdagságáról és pénzügyi műveleteinek méreteiről. A Vatikánnak 464.833 hektár földje, rengeteg palotája, háza, műkincse s egyebe van Olaszország* Irta: G. Germán vttf* ban. A Vatikán ma a világ egyik legnagyobb pénzhatalma. „A katolikus egyház legfelsőbb hierarchiája — mondotta Togliatti elvtárs az Olasz Kommunista Párt VI. kongresszusán — mindinkább a rothadó kapitalista társadalom vezető erőihez köti magát. Nem függvénve, hanem részese lett a nagytőké nék..." Nincs Olaszországnak egyetlen olyan gazdasági tevékenységi területe, ahol a Vatikánnak ne lenne tőkeérdekeltsége, egyik esetben mint közvetlen részvénytulajdonos, a másik esetben, közvetve, strómanok útján, akik a Vatikán tényleges tulajdonában lévő vállalatokat vezetik. A Vatikán ismert pénzemberek és nagyiparosok családjain keresztül — a Nogar-család (Nogar a Vatikán pénzügyminisztere), Paccelli (a pápa unokaöccse, akit Mussolini hercegi rangra emelt), Galleazzi, Sacchetti útján ellenőrzi a legfontosabb részvénytársaságokat. 31 részvénytársaságban, amelyeknek tőkéje eléri a 33 milliárd lírát, az ellenőrző részvényköteg a Vatikán tulajdonában van; 25 milliárd líra értékű tőkének megfelelő részvényeivel minden gazdasági és pénzügyi tevékenységnek valamenynyi területén uralkodik. (Villamosipar, vegyiipar, textilipar stb.) A Vatikán olyan nagybankokkal van összeköttetésben, mint a Kereskedelmi Bank, a „Szentlélek"-bank, Római Bank stb. „Állíthatjuk — mondotta egy olasz bankár —, hogy Olaszország gazdasági életét több mint felerészében a Vatikán ellenőrzi a 40 „katolikus" bankon és a néhány százra tehető „nép"-bankon keresztül, amelynek bankbetétés j folyószámlabetétállománya 1946 december 31-én több mint 400 milliárd lírát ért el az egész ország 628 milliárd lírányi bankbetét állományából." A Vatikánnak ezenkívül részvényei, földjei és más értékei vannak Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában. Svájcban, Argentínában, Bolíviában, Braziliában stb. Nem kétséges, hogy a Vatikánnak az Egyesűit Államokban van a legnagyobb részvénytőkéje, ahol társtulajdonosa a „Sinclair Oil" kőolajtrösztnek, az „Anaconda Copper" réztrösztnek és sok más ipari trösztnek. A Vatikán érdekeit az Egyesült Államokban a Morgancsoport védelmezi, amelynek képviselője Miron Taylor, Truman személyi követe volt a Szentszéknél. Hír szerint a Vatikán jövedelmének 80 százaléka az Egyesült Államokból származik. Ki is csodálkozna ezekután azon a tényen, hogy a Vatikán politikája Olaszországban és az egész világon mindig és mindenütt a népi tömegeknek bármilyen követelése ellen irányuló dühös ellenhatás formájában nyilatkozik meg, hogy a Vatikán politikája támogat minden antidemokratikus és kommunistaellenes mozgalmat és feltétlenül támogatja az USA imperialistái által előkészített katonai provokációkat. Amerikaiak XII. Pius udvartartásában Nyissuk föl a „Szentszék" hivatalos lapjának, az „Osservatore Romano"-nak bármelyik számát, s mindig találunk benne hosszú listát azokról az amerikai előkelőségekről, akik meglátogatták a Vatikánt: püspökök és kardinálisok, tábornokok és atomdiplomaták, nagyiparosok és bankárok, zabolátlanul rágalmazó újságírók, háborút szító szenátorok, nemkülönben hollywoodi filmsztárok, akik reklám céljából jönnek Rómába és még nagyszámú válópereik sem botrán koztatják meg a pápát, noha Olaszországban a pápa úgy reklámozza magát, mint aki a válás megtiltásának rendíthetetlen hive. A Vatikánban jóindulattal fogadnak mindent, ami a „made in USA" védjegyét viseli magán. A kardinálisok kollégiumának egyik legtekintélyesebb tagja tSpelimann, az amerikai kardinális, akit a jelenlegi pápa legvalószínűbb utódául emlegetnek. A vatikáni diplomáciai testület jelentékeny része amerikaiakból áll. „A nyugati és keresztény civilizáció megmentése érdekében" a Vatikán az oceánontúli tapasztalatoknak és legfrissebb utasításoknak megfelelően korszerűsíti a propaganda minden eszközét. A rádió, a mozi, a színház, az újságok, a folyóiratok, amelyeket a Vatikán ellenőriz (és a iakosság minden életkorú, ízlésű és társadalmi rétegének szántak) naponta ontják a kommunista- és szovjetellenes hazugságok és rágalmak szennyes áradatát, s az ehhez szükséges ihletet bőségesen merítik az amerikai forrásokból. A Vatikán „ördöginek" minősíti a magas erkölcsiségükkel rendkívül nevelő hatású szovjet filmeket és szovjet irodalmat. És ezzel szemben, mint a lélekre és a testre „hasznosan és gyógyítóan ható" műveket ajánlja az amerikai filmeket, időszaki kiadványokat és irodalmat, amelyek az erőszakot, a gyilkosságot hirdetik és a legaljasabb ösztönökre apellálnak. A Vatikán évszázadok óta harcot folytat a szabadkőművesek éllen. Most pedig, a közös érdekek védelmében gyorsan egyességre jut a katolikus pápa és a szabadkőműves Truman. Sőt, mi több, a pápát nemrégen tiszteletbeli tagjává választotta a newyorki, majd később a chicagói rendőrség is! A pápa politikája — Truman politikája A- Marshall-terv elfogadásának időpontjában a Vatikán lapja, az ..Osservatore Romano" a következőket írta: — „Nincs semmi ok az elfogultságra. Oktalan az olyan előítélet, amely a „Marshall-terv"-ben világuralomra törekvést lát." Az Atlanti Szerződés megkötésének előestéjén maga a pápa volt az, aki 1949 január 12-i pásztorlevelében kijelentette: „Mi örömmel üdvözöljük és helyeseljük ezt a kezdeményezést, amely a legszorosabb kötelékekkel igyekszik szövetségbe tömöríteni a nemzeteket." És a katolikus ifjúság lapja hozzátette: „A katolikusok csak helyeselhetik ezt a katonai szerződést, amely erősíti a n- ugati országokat. Ezt az energikus, harcos és bizonyos értelemben katonai állásfoglalást ma el kell fogadni." Ki ellen? Fölösleges ezt magyarázni. Aki elfogadja az Atlanti Szerződést és tapsol neki, az egyszersmind elfogadja az atombomba politikáját is, azt az eszközt, amelynek segítségével az amerikai imperialisták igyekeznek igájukba hajtani más népeket és megteremteni az epész világon a dollár hegemóniáját. A Vatikán mecmiutatta és á stockholmi felhívással kapcsolatban elfoglalt álláspontja ma Is mutatja, hogy buzgó segítőtársa a háborús gyujtogatóknak. A Vatikán a kereszténység védelmééi' folyó keresztes hadjáratnak igyekszik feltüntetni azt, ami a valóságban egy maroknyi tőkés csoport érdekeinek védelmét jelenti a dolgozók széles tömegeinek, asszonyoknak és gyermekeknek, az egész világ népeinek rovására. Ámde a képmutatás és a hazugság vatikáni mesterei mind nehezebben tudják becsapni a tömegeket. Miután arra kényszerülnek, liopy közvetlenül beavatkozzanak a kapitalizmus veszendő világának utolsó állásait védelmező harcba (s ez új jelenség S Vatikán politikájában). a Vatikán leveti álarcát. Látja, hogy régi ideológiai fegyvere eltompult, már csak szemétdombra való. Nem remélhetnek jobb sorsot a Vatikán más eszközei sem, kezdve a mindenféle „csodáktól" egészen a „szentévig". , A lengyel i íjai sás* részvétele a szocializmus építésében A napokban ült össze Varsóban a Lengyel Ifjúsági Szövetség főtanácsának teljes ülése, amelyen részt vett a szövetség számos aktivistája, a „Lengyelország szolgálata" nevü ifjúsági szervezet és a diákifjúság szövetségének képviselői. A teljes ülés munkájában Mazur elvtárs, az Egységes Lengyel Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára is részt vett. A három napig tartó teljes ülésen Matwin elvtárs, a Szövetség főtanácsának elnöke beszédet mondott a Szövetség íolyó politikai és szervezési feladatairól és beszámoló hangzott el a Szövetség feladatairól a hatéves terv végrehajtásában. A beszámolók hangsúlyozták, hogy a Szövetségnek a terv teljesítéséért folyó harc első soraiban kell haladnia. De ehhez a szocialista építés és munka hősiességének pátosza kell, amire a szovjet ifjúság — Komszomolszk és a sztálini ötéves tervek többi üzemóriásainak építői adnak példát. Ennek csírái észlejhetők már a Krakkó melletti ,,Nova Huta" fémipari óriásüzem építésénél dolgozó számos ifjúsági brigád munkájában. Matwin elvtárs beszámolójában rámutatott arra, hogy a Szövetség részvétele az osztályharc folytatásában eddig nem volt kielégítő és, hogy feltétlenül mozgósítani kell a Szövetség összes szervezeteit az osztályellenséggel vívott harcra és A Szövetség legfontosabb feladata, amelyet a teljes ülés megjelölt — az ideológiai és nevelői tevékenység megerősítése. A Lengyel Ifjúság Szövetségének a Párt hű segédcsapatává kell válnia az ifjú nemzedék szocialista öntudatának kialakításában. Ugyanilyen fontos fokozni a Szövetség szervezési tevékenységét, növelni és erősíteni a Szövetségnek munkásokból álló magvát. Ki kell szélesíteni a szegény- és középparasztifjúság között a szervezetek hálózatát, közelebb kell férkőznie az ifjúság széles tömegeihez, figyelmesen kell tanulmányozni szükségleteiket és Jobban kell vezetni őket. A teljes ülés hangsúlyozta, hogy a Lengyel Ifjúsági Szövetség előtt a lenini Komszomol álljon példaképül. A Szövetségnek ugyancsak támaszkodnia kell a háborúelőtti Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetség forradalmi hagyományaira is Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a Szövetség minden szervezetében, a legalsótól 3 legfelsőig, szilárd alapokra helyezzék a Párt közvetlen vezetését. Ez év végén ül össze a Lengyel Ifjúsági Szövetség II. kongreszszusa. A kongresszus előkészítésének és magának a kongresszusnak a széleskörű ideológiai támadás, a fordulat megteremtése és a Szövetség minden munkájának a legmagasabb politikai és szervezeti színszüntelenül fokozni kell a fórra I vonalra emelése jegyében kell ledalmi éberséget. | zajlania, i