Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)
1950-07-13 / 158. szám, csütörtök
1950 Július 13 UJS70 Körülbelül egyórás út után elérkeztünk úťimk első állomáshelyére, Maršovba. A kis faluban a tábori járás egyik legkiválóbb Egységes Földműves Szövetkezete működik. A íalu közepén modem községháza. Vele szemben a templom körül fák árnyékában pihen a szövetkezeti tagok egy csoportja. A falu lakóinak a hosszú autósor nagy meglepetés. Rövid ismerkedés után bevezettek bennünket a szövetkezeti ház tanácstermébe, ahol a hosszú asztal mellett helyet foglaltak a külföldi vendégek és az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai. Drhovsky Já-' nos, a szövetke- j zet elnöke üd-; vözlí a külföldi' vendégeket. Rövid, tartalmas bei szédben beszámol arról a küzdelemről, amelyet a cseh népnek a megszállás ideje alatt kellett; mindennapi életéért folytatnia, rámutat arra, hogy 1948 februárja óta teljesült a cseh dolgozó nép hő óhaja, a szocialista élet felépítésének fokozott haladása. A reakció leküzdésével és megsemmisítésével a falusi dolgozók is fokozottabb mértékben léphettek a szocializmus építésének útjára és így Maršov község kisés középparasztjai is elindulhattak azon az úton, amely megszabadította őket a kizsákmányolástól. A községnek 293 hektárnyi szántóföldje van, amely eddig 780 parcellára volt fölosztva, 50 hektár legelője, amely 230 parcellából állott. Ez a széttagozottság természetesen nemcsak munkatöbbletet jelentett, hanem költségtöbbletet is. A kisparaszt pénz és iga hiányában csak véres verejtékkel tudta megkeresni a mindennapira valóját, szükséges volt tehát, hogy valami segítséget találjunk, amely megkönnyíti a falu e legszorgalmasabb rétegének megélhetését. A Párt és népi demokratikus kormányzatunk mutatott rá elször, hogy a szövetkezeti életben rejlő erő kihasználásával nemcsak a munka nehezén tudunk segíteni, nemcsak könnyebbé tesszük életünket, de munkánk eredménye is jobb és olcsóbb lesz. jllPj^^^ szi át a szót. Ti* zenn é<3Y hold i " J 'öldje volt, amit f ľWjm^ |a szövetkezet''--^M/t ie k átadott, ö W ÉA széket mondja: — A faluban a földmegosztás a következő volt: a lakosság harminc százaléka öt hektáron aluli kisparaszt, harminc százaléka tíz hektár földdel rendelkezett, további harminc százaléka tizenöt hektár földdel és tíz százaléka annál július 5-én Táborban voltam, majd Kozi Hrádekon, hogy szemtanúja legyek a cseh dolgozók hatalmas kozihrádeki békemanifeszfációjának, amelyen Husz János ragyogó történelmi szerepét idézve felsorakoztak Tábor és a többi cseh járások szorgalmas dolgozói a béke zászlaja alá, hogy megmulassák egységüket, törhetetlen elszántságukat, amellyel hazájukat építve megszilárdítják a béke táborának súlyát és erejét. Kozi Hrádek, e név úgy száll az ajkakon, mint legenda és hit, amely sok század évre megszabta a cseh nép forradalmi lelkületét, amelynek szimbóluma és jelszava alatt sorakozott fel oly sokszor a cseh dolgozó osztály a véres elnyomások idején a szabadságért vívott küzdelemben. Ma Kozi Hrádek újabb lelkesítő jelszó, mert Husz jános szelleme győzött 1946 februárjában, amikor a nép lerázta magáról az idegen érdekek befolyását. A hatalmas méretű manifesztáció után az ünnepségen résztvevő külföldi küldöttségek azzal a kéréssel fordultak a rendezőséghez, hogy közelebbről szeretnének megtekinteni egy olyan falut, amely már áttért a szocialista mezőgazdasági termelésre. A külföldi küldöttségeknek óhaját azt hiszem johnson, a canterbury dékán juttatta kifejezésre és kívánságát őszinte lelkesedéssel fogadták a többi külföldi országok kiküldöttei is. Rövid tanácskozás után a rendezőség úgy döntött, hogy három Egységes Földműves Szövetkezetet nézünk meg, egy első, egy második és egy harmadik típusú szövetkezetet. Az autók felsorakoztak és elindult a kocsisor. nagyobb kiterjedésű földet vallott magáénak. Mikor szövetkezetünk megindult, 110 hektár földdel rendelkezett. A mi falunk környékén nem volt felosztásra került nagybirtok, így ez a 110 hektárnyi föld sajátunk volt, tehát nem juttatott földön kezdtük el a közös munka megindítását szövetkezeti úton, mint sok helyütt másutt, hanem a saját magunk földjén. Az egyik angol kiküldött kérdést intéz a szövetkezeti tagokhoz, igaz-e az, amit az angol rádióban sokszor hallanak, hogy a népi demokratikus országokban a földműveseket kényszerítik, hogy az Egységes Földmű-: ves Szövetkezetekbe belépjenek. Švehla František válaszol erre a kérdésre és válasza valóban talpraesett: — A szövetkezetben nincsen benn a falu egész lakossága, mert a harminckét földműves egységből, ami a faluban van, tizenhét egység, illetőleg tizen•Eva Veselá tanítónő és az EFSz gyernekserege játékvárat épít. hét család csatlakozott eddig az Egységes Földműves Szövetkezethez. Itt nálunk a szövetkezet pedig már több, mint egy éve dolgozik. Ha kényszer lenne, valószínűleg mindnyájan már rég benn lennének. . Drhovsky János folytatja az angol kérdésére a választ: — Nincs is értelme a kényszernek. Erőszakolni csak olyasmit kell, ami rossz, ami ártalmára van a népnek. Ami jó, az maga csinál magának propagandát, az maga fogja rávenni azt, akinek érdeke fűződik hozzá, hogy csatlakozzék a mozgalomhoz. És mi magunk, szövetkezeti tagok is ezt valljuk. Mindenki rá fog jönni arra földműves testvéreink közül, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági termelés valóban megszünteti mindazokat a nyűgöket és szenvedéseket, amelyek a kapitalista világban a parasztságnak osztályrészül jutottak. És így is van jól, hogy nem vagyunk benn mindnyájan, mert hisz mi magunk építjük ki, magunk rakjuk le az alapját Egységes Földműves Szövetkezetünknek. Sok mindennel kell megbirkóznunk, sok mindent kell megtanulnunk. Ugy vagyunk ezzel, mint az iskolával. A jó diák hamarább érti meg tanítója szavát és többet fog produkálni is, mint <3 lusta, vagy elmaradott iiák. Majd tőlünk, a mi munkánk tapasztalatain okulva fog utálunk jönni a ma még kétkedő és r szövetkezeteken kívül álló kis-agy középparasztok tábora. Švec Frantiseknek, a szövet- [ szet egy másik lelkes tagjának 3 volt szava a „kényszerrel" :apcsolatosan. Egyszerű szavai neggyőző erővel hatottak, ő a öld eddigi széttagoltságáról beszélt, a 780 parcelláról, melyet a I közös vetési eljárás bevezetésé-. vei megszüntettek. Ma már csak 90 parcella van a falu határában. A legelő lekaszálása (mint már említettük, a legelő 50 hektár terjedelmű volt és 230 parcellából állt) a múltban szép idő esetén 10 napig tartott, 600 munkanapot vett igénybe. A közös munka bevezetésével és a kaszálógépek alkalmazásával ez lényegesen csökkent, ami nemcsak a szövetkezet számára jelent hasznot, de a felszabadult munkaerőket iparunk átvehette. Hogy mit jelent a szövetkezeti munka? Erre talán a legjobban mutat rá az 1950-es évre készített számvetésünk, illetőleg tervünk. A szövetkezet birtokában lévő földeken eddig 60 munkaerővel kellett számolnunk. A terv szerint előkészített munka következtében és a gépek segítségével a munkaerők számát 17-re csökkentettük, ezek közül egész éven át csak 5 munkaerő lett volna foglalkoztatva és 14 munkaerő számára csak 100 napi munkát tudtunk biztosítani. Gondoskodnunk kellett tehát arról, hogy e 14 munkaerőnek egész évi foglalkoztatottságot biztosítsunk. Ezért új munkalehetőségeket teremtettünk, amelyek most így biztosítják a 14 munkaerő teljes kihasználását az egész év folyamán. Johnson, canterbury dékán ezután kérdést intézett a szövetkezet tagjaihoz, hogy a szövetkezetben foglalkoztatott földművesek évi keresete mennyit tesz ki és a szövetkezet számára bérbeadott földek után a tulajdonos kap-e bért. — Minden egyes tagunk évi jövedelme 50.000 korona körül mozog — hangzik a válasz. — Egy családból természetesen többen is dolgoznak, van olyan család, amelynek három tagja is aktíve vesz részt a munkában. A jövedelem természetesen ebben az esetben ia háromszorosa az 50.000 koronának. Ami a földbért illeti, úgy állapodtunk meg, szövetkezeti tagok, hogy a földet felértékeltük és az érték után járó kamatot kapják meg azok a földműves tagok, akik földjüket a szövetkezet rendelkezésére bocsátották. A külföldi vendégek továbbra is a „kényszer" kérdését feszegetik s e kérdéshez most Maria Janoušková elvtársnő szól hozzá. 56 éves parasztasszony, akinek 5 élő gyermeke van. ő megpróbálta a kapitalista világrend kizsákmányolásának minden baját, nyilt, emelt hangon szól az érdeklődőkhöz: "^iíSMSS — Nincs kóny- ^^^lä^Jrl szer r81 szól Az, I f * j cm nincsenek f| . yvfSl bent még a szö||| * ,; vetkez etben, az is ennek bizonyí|S T* fľjF téka, de a kívül'%\"Í2$> JU állóknak nagyberernk túlnyomó ^atamatmmmtm r^ sz e taktikázó, talán helytelen, ha így fejezem ki magamat, inkább helyesebb volna, ha azt mondanám, hogy előbb látni akarják az eredményeket. S majd, ha most betakarítjuk a termésünket és látják, hogy mennyivel hasznosabb a szövetkezett termelés, mint az egyéni földmegmunkálás, akkor majd ők is csatlakozni fognak. Önök az előbb azt mondották, hogy jó lenne, ha a szövetkezeti székházban statisztikai táblák függnének a falon, amelyekből szemléltető képet kaphatna a falusi dolgozó a szövetkezet eredményeiről. Én, mint asszony, ismerem a mi embereinket. Nekik nem statisztikai kimutatások kellenek, őket mindennél jobban meggyőzi az, ha kimennek a határba és (Folytatás a 6. oldalon.) Janoušková elvtársnö és Heyna Mária a mosógépet dicsérik,
