Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-12 / 157. szám, szerda

UJSZ0 1950 július 12 Mandzsúria gazdasági fe fedése Lin Fűn, Kína északkeleti tartományai népi kormányának elnökhelyettese felszólalt a népi politikai tanácskozó testület ülésén é;: a következő adatokat közölte Mandzsúria rohamos gazdasági fejlődéséről, amely a Mandzsúriában már 1948 tavaszán lényegében befejezett agrái reform után következett be. 1949-ig Mandzsúriában a társadalmi szektor üzemei által előállított termékek értéke a terület ipari és mezőgazdasági termékei összértékének 35 százalékát érte el. Ez év márciusában a társadalmi szektor üzemeinek száma elérte a 317-et. Az év végéig számuk 344-re emelkedik. A társadalmi szektor iparába több mint 400.000 új mutikást vontak be. 1949-ben az évi költségvetésnek 30.6 százalékát fordították gazdasági építésre. Ebben az évben e beruházások aránya 53.74 százalékig emelkedik. Az agráirelonn végrehajtásának megkezdése óta a parasztok lelkesedésének nagy emelkedése észlelhető. A vetési munkálatok az összes megművelt földeken május végéig befejeződtek; ha serrmi váratlan esemény nem jön közbe, a gabonatermés ebben az évben előreláthatóan 18 millió tonna lesz. A gyapottal bevetett terület a mult évihez képest több mint a kétszeresére növekedett. A gazdasági fejlődés növekedésével viszonylag stabilizálódtak a mezőgazdasági termékek ára>' is. Egy átlagmun. kás reálbére az utolsó 13 hónapban mintegy 40 százalékkal emelkedett. Az ipari és kereskedelmi magánvál. latok száma egy év alatt több mint 31.000-rel gyarapodott. A sztrájkoló amerikai vasuta sok nem állnak munkába.. A sztrájkoló amerikai vasúti váltókezelők nem álltak munkába annak ellenére, hogy Truman kormányellenőrzés alá helyezte a vasutasokat és parancsot adott, hogy a vasút üzemét a hadsereggel kell biztosítani. Miután a sztrájkolok elutasították a kormány követelését, hogy térjenek vissza munkájukhoz, a hadügyminisztérium képviselői kijelentették: július 10-én bírói parancsot igyekeznek szerezni, hogy a s*trájkolókat a munka megkezdésére kényszerítsék. Ugyanezt a módszert alkalmazta Truman 1948-ban is a vasutassztrájk megszüntetésére. DCfjtj dnk ö im gx annk, (Fjodor Vanjavkin kertész a kirszanovszki járásban lévő Lenin kolhoz agronómjának beszámolója) Kertész vagyok és szeretem a kolhoz kertjét, ahol minden almafát, minden málnabokrot, minden szőlővesszőt kolhozi szeretettel ápolnak és ugyanolyan kolhozparasztok ápolják őket, mint én vagyok. Szeretem szülőföldemet, melyet a szovjet dolgozó nép gyönyörű, virágzó kertté változtatott, szeretem azt a földet, ahol az emberiség történelmében először győzött a becsületqs munkásság rendszere, a szocializmus. Én sokmillió polgártársamhoz hasonlóan fegyverrel a kezemben védtem ezt a szeretett földet, amikor Hitler rablói rabigába verésére törekedtek. A szovjet nép óriási történelmi feladata az egész emberiség előtt ismeretes. Ez az áldozatkész nép nemcsak saját földjét, hanem Európa minden szabadságszerető népét megvédte a fasiszta uralom kapzsi kizsákmányoló politikája ellen. A szovjet nép, miután megvédte a maga és más népek szabadságát és biztosította önállóságukat, hazatért s fegyver helyett szerszámot vett a kezébe és békés építömunkához fogott, így én is hazatértem eredeti munkahelyemre és mint a múltban, most is szülőkolhozomban dolgozom. A mi kolhozunk már kiheverte a háború pusztításait, egyre inkább fejlődik, virágzik és gyarapszik közös vagyona. A kolhozmunkások élete itt egyre szebb és örömtelj esebb. Igyekezetünk főcélja, hogy a lehető legnagyobb mértékben növeljük munkánk termelékenységét és a többtermelés révén hozzájáruljunk a kommunizmus felépítéséhez hazánkban. Az angol-amerikai reakciós elemek dühöngenek, amikor látják a szovjet nép és a népi demokráciák óriási sikereit, látják, hogy a kapitalizmus rabsága alól felszabadult népek új úton, a szocializmus útján haladnak jobb jövőjük felé. Az imperialisták a legyőzhetetlen béketáfíor nyugtalanítására törekszenek és meg akarják rendíteni a világ népeinek azt a hatalmas táborát, amely ma már mindennél erősebb, amely a demokráciát és a szocializmust építi. Ezt a céljukat egy újabb háború kirobbantásával szándékoznak elérni és ezáltal a nyomor mélységébe akarják dönteni a világ békeszerető népeit. Az egyszerű népre atombombát akarnak dobálni. Ez azonban nem történik meg! Nem azért gondozzuk kertjeinket, nem azért építjük hazánkat, nem azért, dolgozunk, hogy munkánk eredménye bombák áldozatául essen. Nem azért neveljük gyermekeinket, hogy vérüket újabb háborúban ontsák ki. Ma már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy csírájában elfojtsunk minden ilyen gaztettet. A háborút nem azért nem akarjuk, mintha gyöngék volnánk, hanem csak azért, mert békés emberek vagyunk, akiknek főcélja az alkotás, az építés. Tudatában vagyunk annak, hogy minél szebb gyümölcsöt ér el munkánk, annál jobb életkörülményeket biztosíthatunk magunknak és gyermekeinknek. A stockholmi békehatározat egyszersmind a szovjet nép határozata is. Ezért írja alá minden szovjet kolhozmunkás örömmel ezt a határozatot. Én egyszerű szovjet földműves kérem az egész világ becsületes dolgozó népét, hogy indítson küzdelmet a béke megtartásáért, az igazság és az erő a mi oldalunkon van. Mi a becsületes dolgozók érdekeit képviseljük. Mi győzni fogunk, mert küzdelmünket a hatalmas Sztálin vezeti. A háborús uszítók bárhogy őrjönghetnek, én hiszem, hogy kertjeink békésen virágozni fognak. A „SCHUMAN-TERV" A béke nagy ügyéért! BORISZ POLEVOJ: Virágzó hársak illata tölti be Moszkva utcáit. E koraijüliusi napokban a körútak, terek és fasorok üde zöldjébe öltözött Moszkva még gyönyörűbb, mint máskor. A tiszta nyári légben pontosan kirajzolódnak éles vonalai: a bővizű, méltóságos Moszkva-folyó széles rakpartjainak gránitvértezetében, a messziről lehelletkönnyűnek látszó hatalmas hidak hajlatai, a szép és fenséges Gorkijutca pompás távlata, a Leningrádiműút, melynek hűs árnyat adó zöldje nyaranta oly dús sarjadásnak indul ... S akár a gyalogjárók földszintjéről, akár a felette keringő repülőgépek madártávlatából nézzük, mindenütt új, meg új építkezések. Magasra törnek a nyári égre a magasépítkezések csipkeszerű állványzatai, fönt még átlátni réseiken, de lent mér köbe öltözötten felvették kimért, szigorú formáikat. Mélyen az utc'ák alatt, a folyó medre alatt is lüktet a munka. A metróépítők vájják s betonozzák az alagutakat, lerakják a síneket, márványba és gránitba burkolják az új állomások földalatti palotáit. A Puskin-téren már bontják a deszkapalánkot s mögötte újnak hat az aszfalt szintje fölé emelt park zöldje a rózsaszínű márványkertben. Egymást érik az új, meg új lakóházak. A mellékutcákon, amelyeket tegnap még púpoa macskakövek borítottak, ma hatalmas hengerlőgépek vasalják simára az aszfaltot. A főváros utcáin járva-kellve hallgatjuk zsongását, figyeljük életét és úgy érezzük: soha eleddig nem volt ilyen népes, soha így nem pezsgett az alkotás örömében, élete még sohasem hömpölygött ily bővizűn. fenséges nyugalomban, mint most. Az üzletek kirakataiból árad a jólét és bőség. A színlapok és a hangversenyplakátok beszédes bizonyságai egy új felvirágzásnak a szovjet művészet minden ágában. A könyvüzletek állandóan zsúfoltak, alig győzik az elárusítók kirakni az újkiadású szépirodalmi, tudományos, művészettörténeti és műszaki könyveket. A múzeumok, képtárak, kiállítási helyiségek bejáratánál szünet nélkül — még hétköznapokon is — a látogatók tömege. A Politechnikai múzeum és a körzeti kultúrpaloták hatalmas előadótermeiben naponta ezrek hallgatják a tudomány minden területét megvilágító felolvasásokat, előadásokat. A főváros vállalatainak sztahanovistái a munkatermelékenység eddig példátlan rekordjait állítják fel. A tudományos intézetek munkásai folyton új felfedezésekkel tágítják az ember ismereteinek határait. Középiskoláik végeztével az ifjak s leányok évzáróünnepélyükre menve hevesen vitatják — milyen pályát válasszanak, hol folytassák tanulmányaikat, hiszen az ország szélesre tárta előttük minden főiskola kapuját. A most végzett egyetemi hallgatók intézeteik előtt, a tereken ugyancsak azon vitatkoznak, hova mennek maijd dolgozni — az Uraiba talán, vagy esetleg Kazahsztánba, északra-e, avagy délvidékre. Mindenütt pezsgőn lüktet az élet. mindenhol szükség van az ő munkájukra. Bizony, való igaz — még sohasem csapott ilyen magasra a mi öreg és örök-fiatal Moszkvánk örömösen alkotó életritmusa; hatalmas ütőere sohasem vert még ilyen telivéren, ilyen magabiztos nyugalommal. Ámde az életnek örvendő, szorgosan iparkodó szovjet ember sohasem volt sem rövidlátó, sem naiv, sem hiszékeny. Az élet öröme és teljessége, az alkotó munkálkodás sem képes elfeledtetni vele, hogy a kommunizmust építő szocialista világ határain túl, a népi demokráciák országainak és a felszabadult nagy Kínának határain túl egy másik világ terül el, amelyet magával sodort a háborús hisztéria, egy olyan világ, ahol miniszterek egy új istenséget, az atombombát imádják, ahol tudós szörnyetegek japán militaristák receptje szerint tenyésztik ki az emberiség kipusztítására szánt becillusokat, ahol cégéres imperialisták hitleri mintára főznek új s még eddig nem ismert mérgeket, hogy azokkal békés városokban élő nőket, aggokat, gyermekeket fertőzzenek meg. A washingtoni Fehér Ház törpéje „repülő erődöket" küld Korea fölé, hogy ott bombázzák a városokat. Amerikai zuhanórepülök lövik a koreai parasztkunyhókat, Koreai anyák zokognak A francia nagytöke ügynöke, Sclmman, ?> zseniális*. tervben egyesitette a német és francia, hadiipar gyárosokat. A »Schuman-terv« kiagyalója és gazdája azonban az amerikai imperializmus. Ezt ábrázolja a rajs: az amerikai mundérba bujtatott Schuvian és Adenauer. ágyútűzben elpusztult gyermekeik hullái fölött s vértócsák sötétlenek az aszfalton. S jóllehet mindez nagyon messze van Moszkvától, mi, szovjet emberek, a fennkölt szocialista humanizmus népe, nem nézhetjük mindezt közömbösen. A moszkvaiak esténkint feszült figyelemmel lesik a rádió hadijelentéseit a messzi Koreában folyó harcokról. Szívünket haragvó düh szorongatja azoknak az újabb rémtetteknek hallatára, amelyeket az amerikai imperialisták követnek el Korea földjén. Kezünk ökölbeszorul annak hírére, hogy amerikai tábornoki egyenruhás hóhérok repülőgépekről bombáztatnak békés városokat és falvakat. Ezekben a napokban, mikor amerikai bombák pusztítják Korea falvait és városait, a mi fővárosunkban mindenütt — üzemekben, gyárakban, intézményekben egyaránt viharos népgyűlések zajlanak. Minden moszkvai hevesen és elszántan tiltakozik a Koreát támadó amerikai fegyveres beavatkozás ellen. I. M. Subin, „Borec"-gyári vasesztergályos minden szovjet ember közös gondolatának adott hangot felszólalásában, mondván: — A koreai események megmutatják, hogy az amerikai imperialisták — e világuralomra törő Hitlerhez hasonlóképpen — a közvetlen támadás útjára lépnek. A béke ellenségei új világháborút akarnak kirobbantani. Mi, egyszerű szovjet emberek ezt mondjuk nekik: olyan nincs, urak! Mi békét akarunk és határozottan követeljük az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Koreából. Követeljük: el a kezekkel Koreától! El a kezekkel Koreától! Ez az elszánt követelés hangzik el most a gyűlések szónoki emelvényein. Ezt jelentették ki azok, akik aláírták a stockholmi békefelhívást — mint például Knipper Csehova, a legidősebb orosz színésznő, erről szólt Oparin akadémikus izgalmas beszéde a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának és Orvostudományi Akadémiájának együttes ülésén. E szavakat ismételte meg Konsztgntin Fégyin, a moszkvai írók értekezletén. Erről beszéltek és beszélnek országszerte a gyűlések szónokainak százai. A moszkvaiakat olyannyira jellemző öszeforrott egységben fejezik ki a dolgozók helyeslésüket a szovjet kormány bölcs sztálini békepolitikája iránt. Lelkesen csatolják aláírásukat a stockholmi felhíváshoz. A szovjet nép — békés nép. A béke és a békés munka állítása ugyanolyan szerves sajátossága a szovjet embernek, mint határtalan szeretett hazája iránt, mint szívének gondja a haza hatalma, virágzása, határainak sérthetetlensége fölött. Ámde a mi békeszeretetünk nem kislelkűségből, gyöngeségböl ered. Mikor aláírták a stockholmi felhívást dicső hőseink, akik Sztálingrádnál és Leningrádnál vívták ki halhatatlan tetteikkel az emberiség bámulatát, akik Szebasztopol és Odessza védelmének veteránjai — akkor azt követelik: meg kell fékezni a háborús gyujtogatókat és ezt azok követe lik, akik a megdöntött fasizmus fellegvárára tűzték k; a győzelem zászlaját. A stockholmi felhívást azok írják alá, akik Európát felszabadították a fasiszta rabságból. „Ma már mindenki elismeri •—• mondja Sztálin elvtárs —. hogy a szovjet nép mentette meg önfeláldozó küzdelmével Európa civilizációját a fasiszta pogrom-lovagoktól. Ez a szovjet nép nagy érdeme az emberiség történelme előtt". És ime, most ez a nagyszerű nép, amely megmentette Európa civilizációját, a reá jellemző egységes akarattal adja aláírásainak millióit ama történelmi okmány támogatásául, amely az eszüket vesztett atomlegényeket van hi

É vatva megzabolázni. A szovjet ember haragvó hangja ez: — Ki az amerikai imperialistákkal Koreából! Ez a fenyegető szózat a moszkvai üzemekből kiindulva már tovább harsog egész országunkban, visszhangra talál annak legeldugottabb zugaiban, minden egyes szovjet ember szívé ben. És most, amikor virágzanak a moszkvai hársak s a moszkvaiak lelkesen dolgoznak a haza javára, egy percre sem felejtik, hogy a távoli félszigeten amerikai imperialisták ontják a koreai munkások, parasztok vérét, hogy amerikai légihaderők rablótámadásai gyújtják fel Korea városait, pusztítják ott a békés lakosok hajlékait a „repülő erődök"-ről ledobott bombákkal. Forró együttérzéssel a harcoló koreai nép iránt, törhetetlen bizalommal a béke erői' ben, amelyek összehasnlíthatatlahul hatalmasabbak a háború erőinél, a szovjet emberek felháborodott tiltakozásukat fejezik ki, amikor aláírásukkal erősítik meg a stockholmi felhívást. IVAN VAZOV a nagy bolgár író Ivan Vazov a bolgár irodalomnak Botev mellett legnagyobb alakja most 100 éve született a Balkán hegylánc tövében Szopot városában. Az író költeményében, regényében, elbeszéléseiben és színdarabjaiban a török elnyomatás utolsó szakaszának gyötrelmes éveit, majd a török járom alól felszabadult Bulgária új életét örökíti meg. Realista író, írásaiban megrajzolta az 1948-as felszabadulás után kialakult mohó embertelen kapitalista társadalom igazi arcát. Érthető, hogy azok az írók, akik a feudalizmus nyomába lépett új kizsákmányoló rendszert szolgálták, késhegyig menő harcot folytattak ellene. A költő keményen állta a csatát és élete végéig védelnezte az öncélú művészet képviselőivel szemben azt a felfogást, hogy az irodalomnak fontos társadalmi, nemzeti és emberi gyökerei és feladatai vannak. Vazov társadalomformáló íro. dalmi tevékenysége" éles fényt vet a nyugati, de különösen az akkori angol imperializmus kegyetlenkedéseire. Támadja Anglia politikáját, amely a népek leigázására irányul és írásaiban szenvedélyesen megbélyegzi a búrok ellen viselt rablógyilkos hadjáratot. De nemcsak az imperializmus szörnyűségeit látja meg és leplezi le, hanem a sötétséget terjesztő klerikális reakció központilag megszervezett üzelmeit is. Különös figyelmet érdemel az itt közölt „A Vatikánban" című verse, amely drámai erővel érzékelteti, hogy a történelem nagy haladó mozgalmainak mindig kerékkötője, következetes ellenzője volt a mindenkori egyházi reakció. A VATIKÁNBAN — Iván Vázov verse — Mikor Galilei, e büszke szellem, kimondta a nagy szót: „A Föld fo. rog!" felhorkant a sötét, süket sereg lenn a mélyben, zúgott százezer torok, vad átok harsogott a földön át: „Sátán, halát reád!" Mikor Husz János égő, tiszta szóval a vak homályba bevilágított, az ész baltája villogott kezében s forgácsként hullt a sok hazug titok, zuhogott rá az átok és a vád: „Sátán, halál reád!" Mikor Gutenberg, ez az új Kolumbus, összerakta az első szavakat, s börtön-homályból könnyű surranással kiszabadult a tiszta gondolat, Vatikán, vad átokra nyilt a szád: „Sátán, halál reád!" Mikor később Voltaire próféta-ajka hirdette: „Nem kell dogma, trón, talár. Megszűnt a bűn s a sötétség hatalma, gyújtsatok fényt! Pusztuljon a homály!" — düh rázta meg a Vatikán falát: „Sátán, halál reád!" Századok szálltak s a harc tombol egyre s a bátrak népe már: sokmillió. Minden új gondolatra, műremekre ma is felzúg a földalatti szó — De, Vatikán, csak zúgjad átkodat: árad a fény és győz a gondolat! KÉPES GÉZA fordítása. A kínai parasztság készül az agrárreform végrehajtására A Szihua-ügynökség közlése szerint június végén Hunan tartomány fővárosában, Csansában 990 parasztképviselő részvételével értekezlet ült össze. Az értekezleten megtárgyalták az agrárrefor melőkészítéséhez szükséges intézkedéseket. Az agrárreform végre, hajtását ebben a tartományban az aratás után kezdik meg. Előreláthatóan a földreformot teljes sikerrel hajtják végre. A tartomány településeinek és falvainak 65 százalékában megalakultak a parasztszövetségek. A Csansában tartott értekezleten megalakult a Központi Parasztszövetség. H«

WI

Mt

tl

WHH

Wt

m

Ht

m

tt

MHM

MI

MM»M — A spanyol diákok szövetsége és a spanyol szocialista ifjúsági szövetség közös erővel 65.000 aláírást gyűjtött az Észak-Afrikában és Franciaországban száműzetésben élő spanyolok között, Xagában, Spanyolországban is Franco terrorje ellenére naponta többezer spanyol csatlakozik a békét követelő milliókhoz.