Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

1950 július 6 — — UJ szo Az első nöi mozdonyvezető Kínában Mir/t Dairenből jelentik, Teng-TaiJüan, a Kínai Népköztársaság vasútügyi minisztere szerencsekívánatait fejezte ki Tlen-Kuei-Jingnek, az első kínai női mozdonyvezetőnek, aki március 8-án Dairenből Port Arthurba vezetett egy vonatot. Az első kínai női mozdonyvezető munkábaállása szinte jelképes jelentőségű. Jelképezi azt az utat, amelyet a népi Kína a felszabadulás óta eltelt rövid idő óta a fejlődés útján megtett. Valóban: a kínai nép nem kis munkát végzett már a gazdasági élet újjáépítése és új, népi demokratikus alapokra történő fokozatos átépítése terén. Már több mint 22.000 kilométer vasútvonalat állítottak .helyre és újból megnyitottak a rendszeres közlekedést a Peking—Mukden, Peking —Szuijuan, Tiencin—Nukcu, Nanking—Sanghai—Nimbo, Hunan— Sanszi, • Peking—Hankau szakaszokon és számos más vonalon. Kína 26 vasúti üzeme a mult év végéig kijavított és forgalomba állított 3800 gőzmozdonyt és 14.000 vasúti kocsit. Újjáépítettek több mint 1500 hidat és rengeteg fontos vasúti építményt Mandzsúria 180.000 vasutasa Mao-CeTunghoz intézett jelentésében örömmel állapította meg, hogy határidő előtt másfél hónappal teljesítették és jelentősen túltelj esi tették a be- és kirakodási munkák, valamint a szállítások tervét. Ez egyrészt annak az eredménye, hogy alkalmazták a vonatok brigádban történő kiszolgálásának szovjet tapasztalatát, amely jelentősen meggyorsította a gördülő anyag futását és jókarban tartását, ásrészt annak az eredménye, hogy vasutasok körében megindult munkaverseny szélesen kibontakozott. Komoly sikereket értek el a szénés ércbányászat helyreállításában is. Mandzsúria és Közép-Kína valamennyi nagy szénbányájának' december végén előirányzott helyreállítási tervét egy hónappal a határidő. előtt teljesítették. De nemcsak helyreállították a szénbányákat, hanem a szénkitermelést is jelentős mértékben növelték a korábbi időhöz képest. A munkások a harcok folyamán megvédték a wolfram-, antimon- és ónbányákat a déli és délnyugati tartományokban és neim engedték meg, hogy a Kuomintang emberei felrobbantsák azokat. Mukden, Tiencin, Peking, Sanghai, Hankau, Csansa és Kanton felszabadítása után mindezekben a nagyvárosokban az állam átvette és üzembehelyezte az összes pamut, selyem és vasipari üzemeket, élelmiszeripari, vegyipari, cement-, dohány- és gyufagyárakat, valamint a községi közüzemeket. Pekingben például a papírgyár teljesítménye 1828 báláról 7707 bálára növekedett. Sanghaiban a pamut, fonal és a szövetek termelése csaknem 50 százalékkal meghaladta a korábbi termelésit. Újból megindult az áruforgalom Sanghai és az ország többi körzetei között. Az állami kereskedelmi társaság megszervezte a munkások és alkalmazottak ellátását az elsőrer«i;i szükségleti cikkekkel. A történelemben most fordult elő először, hogy Sanghai gazdasági életének félgyarmati jellege megszűnt. Először állítottak össze olyan városi költségvetést, amelyben a bevételek jóval felülmúlják a kiadásokat. A költségeSö Irányzat 23 százalékát népnevelésre fordítjlák. A nehézipar gyorsabb és eredményesebb helyreállítása és fejlesztése érdekében nagy állami ipari társaságok alakultak, amelyek egyesítették a különböző nagyüzemeket. Az állami üzemek a szervezett munkásoknak csaknem felét foglalkoztatják. A munkások helyzete az éllaimi vállalatoknál gyökeresen megváltozott. Teljesen felszabadultak a kapitalista kizsákmányolás alól, maguknak, népüknek dolgoznak és résztvesznek a vállalatok igazgatásiban. Az üzemekben erősen csökkentették a munkanap hosszát, szigorú reálfoénminimumot 'állapítottak meg, megszervezték a társadalombiztosítást és a munka védelmét. A munkások ingyenes orvosi kezelésben és oktatásban részesülnek. Egyidejűleg a kormiány politikája következtében a magántőke is a társadalmilag hasznos ipari beruházások felé fordul. A nemzeti kis- és középburzsoázia, amely a munkásosztály és élcsapata, a Kommunista Párt vezetése alatt résztvett az egységes népi demokratikus arcvonalban, megszabadult a külföldi tőke és a Kuomintang nagytöke nyomásától. Ez a kis- és középburzsoázia tevékenyen bekapcsolódott az ipar és a kereskedelem újjáépítésébe, a népi hatóságok ellenőrzése alatt. Ezidőszerint magánvállalatok foglalkoztatják a szervezett munkásoknak körülbelül a felét a pamut-, selyem-, élelmiszer-, dohány-, malomés k'ötszövőiparokban, valamint a kis kézművesség és háziipar szervezetlen bérmunkásainak túlnyomó többségét. Ezek a munkások még nem szabadultak fel a kapitalista kizsákmányolás alól, a kizsákmányolást csak korlátozza a népi demokratikus állam törvénye. De a munkások helyzete a múlthoz viszonyítva itt is erőteljesen megjavult. Naponként legfeljebb 10 órát dolgoznak a régebbi 16 óra helyett, természetben megállapított bérminimumot kapnak, szabadon tömörülhetnek szakszervezetekben, amelyek védik jogaikat és kollektív szerződéseket kötnek a vállalkozókkal. A vállalkozók kötelesek jövedelmük 5 százalékát a munkások biztosítására fordítani, fizetik a munkások szabadságát, egyenlő munkáért egyenlő bért fizetnek és betartják a munkavédelmi szabályokat. Még ez évben, az ázsiai országok szakszervezeti értekezletének határozata értelmében, Kínában a foglalkoztatott munkások 100 százalékát 10 nagy szakszervezetbe szervezik be, az ipari elv alapján. Ez még inkább meggyorsítja majd az ipar helyreállításának folyamatát, a megszervezendő nagyarányú munkaverseny révén. Kína munkásosztálya, amely a kínai nép élén harcolva, kiküzdötte az ország felszabadítását a félgyarmati és hűbéri rabságból, most lerakja a gazdaságii újjáépítés arcvonalán a Kínai Népköztársaság gazdasági függetlenségének és felvirágzásának alapjait. És az új harc során megjelent az egyik kínai mozdony kapcsolója mellett az első női mozdonyvezető ... Gyermekeinket uuöztessük világos, mosható, könnyű ruhákba, hogy a melegtől hiába ne szenvedjenek. Képünk két célszerű, csínos gyermekruhát ábrázol, melynek megvarrása nagyon egyszerű, hordásban pedig praktikus és helyes. Mindkét ruhácska vászonból készül s így a mosásnál semmi nehézségek nincsenek. Rövidesen megjelenik a Magyar Könyvtár iar^fai Körének második tagilletmény könyve, Jókai Mór: Szabadság a hó alatt I. Ha még nem tagja körünknek, jelentkezzék! Tagsági díj nincs! Tagjaink számára a tagilletményi könyvek ára egyenként 75 Kčs kötve. Ezen könyvek bolti ára több, mint 100 Kčs. Tagjaink könyvvásárlásnál engedményben részesülnek. Címünk: Magyar Könyvtár Barátainak Köre, Bratislava, Dunajská ul. 25. MESE A KET CSINYTEVOROL Valahol a nagy Afrikában, ahol a nyár örök és mindig olyan meleg van, hogy aki leveszi a kalapját, megsül a fején a haja, ott a nagy erdők mélyén, mezők szé

T lén élt egyszer és együtt játszott reggeltől eslig két állatgyerek: egy kis zsiráf, meg egy kis elefánt. Haszontalan gézengúzok voltak őkelmék, folyton csak a játékon járt az eszük, fogócskát játszottak, bukfencet vetettek és akkora lármát csaptak, hogy annál nagyobbat még ti sem tudtok csinálni, ha tízen hancúroztok egyszerre. Mindkettőjüket, a kis zsiráfot is, a kis elefántot is, minden reggel tisztába öltöztette a mamájuk, de ez csak igen rövid ideig tartott rajtuk. Mert mindjárt meghemperegtek a homokban, sárban s rőglön vége lett a szép tisztaságnak. Szegény mamáik csak csodálkoz+ak, mikor meglátták ő'-st: hogyan tudtak olyan hcrriai bepiszkolódni? Egy napon aztán a zsiráfmama és az e'efántmama összejöttek tanácskozni, mert már nem győzték nyelni a sok mérget csemetéi

1' rakoncátlcmságai miatt. Azt mondta a zsiráfmama: — Ez így tovább nem mehet. Sírba visz ez a gyerek! Szomszédasszony, meglássa, A piszoktól maholnap Nem is ismerek rája! Az elefántmama is csak siránkozott: — Bizony, igaz, kedvesem, Múltkor fejét keresem, Hogy az orrát megtöröljem, Hát a portól nem találtam S a farkincáját töröltem! Hát amint így tűnődtek, tanakodtak, végre mégis csak kitalálták, hogy mit kéne csinálni a két rossz csonttal: — Menjenek az uszodába, Álljanak a víz sodrába S kérjék meg a fürdős bácsit, Az öreg Krokodil apust, Engedjen rájuk egy kis tust, S mossa meg őket rendesen. Mi nem megyünk e melegben, Menjenek ők el csak ketten. Nagyon tetszett a két mamának a jó eszme. Egyenes az út a folyóig, el sem tévedhetnek a gyerekek és elég nagyok már, semmi veszedelem sem érheti őket. Igen ám, de mi lesz, ha a gézengúzok mosakodás helyett újra csak játszani kezdenek és még piszkosabban jönnek haza, mint mikor elmentek? Hopp, ezen is könnyű segíteni: — írunk majd két szép levelet, Elviszik majd a gyerekek, Megkérjük a jó Krokodilt, Hogy úgy küldje őket vissza. Maradjon mindkettő tiszta! És így is cselekedtek. A zsiráfmama azt írta az öreg Krokodilnak, hogy főleg a nyakát mossa jól meg az ő drágalátos csemetéjének, mert a kis zsiráfgyereken a nyak a legfontosabb, mivel az a leghosszabb. A többi már szinte nem is számít. Ugyancsak egy szép, külön levelet írt az elefántmama is Krokodil bácsinak, a rosszcsont kis elefántfiú érdekében, melyben külön kérte, hogy különösen a fülét tisztítsa meg alaposan, mert egy elefánton a fül a legnagyobb, a többi már szinte nem is számít. Odaadták a leveleket a két gézengúznak, mindegyik kapott három friss pogácsát útravalónak, aztán elindultak. Hát a kis zsiráf és a kis elefánt mentek, mendegéltek az úton szépen. Egyszer csak a kis zsiráf meglátott az egyik falevélen egy szép, piros és kék pccpagálytollat. Le is vette mindjárt és gyönyörködve nézegette. Addigaddig nézte, míg a kis elefánt nagyon megkívánta a szép, színes holmit: — ó, add nekem, pajtikám, Ügy vágyom e tollra ám! Mire azt mondja a kis zsiráf: — Hű, barátom, ez vagyon, Mit adsz érte, ha adom? De hát a kis elefántnak nem volt egyebe, mint a mamája által írt levél. Odaadta hát meggondolatlanul a Krokodilnak küldött levelet a szép, színes tollért. Mentek aztán tovább, csendesen. Egy idő múlva a kis elefánt is talált valamit. Egy szép, tarka csiga-bigát, ami úgy csillogott a napsugarak hatására, mintha színaranyból lett volna. Fölvette, nézegette, hát olyan szép, aranyos volt, hogy a kis zsiráf menten megkívánta: — Ó, add nekem, pajtikám. Nekem nincs csiga-bigám! Most aztán a kis elefánt mondta: — Hü, barátom, ez vagyon, Mit adsz érte, ha adom? De hát a kis zsiráfnak sem volt egyebe, mint a mamájától kapott levél. így most ő adta oda azt az aranyos csiga-bigáért a kis elefántnak. Ezzel szépen kicserélték a kapott leveleket és most már úgy mentek tovócbb, mindegyik a másik levelével és játékával. A folyó partján aztán megtalálták az öreg Krokodil bácsit, a fürdőmestert és átadva neki a leveleket, így szóltak: — Melegben fürödni jó. Kérjük Krokodil apó, Mosdasson meg minket szépen, Ahogy itt van e levélben! Tisztelteti a mamánk S kéri: vigyázzon reánk! Az öreg Krokodil bácsi föltette a pápaszemét és előbb elolvasta azt a levelet, amit a kis elefánt adott át neki; meg is csóválta rá a fejét, mikor mondta: — Hogy ez mi, manó tudja, Bolond dolog, de kis munka. Azt írja a mamád itten, Nyakad mossam jól meg vízben. De mivel alig van nyakad. Meglesz ez egy félperc alatt... Azzal beledugta a kisujját a vízbe, körülhúzta a kis elefánt nyakán és már készen is volt a mosdással. Utána elolvasta a kis zsiráf által kézbesített levelet és még jobban csóválta a vén fejét és így dörmögött: — Hej! itt meg, a kutyafáját, Azt írják: a füle táját Mossam meg jól nekije, — Ez munkának semmise, Mivel füled akkora, Mint egy kicsi zsebóra! A kisujja hegyével a kis zsiráf fülét is körülkerítette és ezzel készen is voltak. Akkor aztán rájuk rivalt: — És most aztán gyerekek. Szépen haza menjetek. Azt üzente mamátok, Hogy vigyázzak reátok. Tehát csend és fegyelem, Aki rossz lesz, elverem! Nem mondatták ezt maguknak kétszer az állatgyerekek. Menten elindultak hazafelé, igaz hogy útközben itt-ott egy kicsit még birkóztak és hancúroztak is, amitől persze még piszkosabbak lettek. Otthon szegény zsiráfmama és elefántmama majd elájult, mikor a két drágalátos csemetéjét meglátta. A fülük, nyakuk még piszkosabb volt, mint mikor elindultak! De tán fedje sűrű fátyol. Hogy mit kaptak a mamáktól... Elég az, hogy megjavultak És megbánva csínyt és multat Azóta biz* jó gyerekek — S ti is ilyenek legyetek! Mesélő.