Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

-UJSZG Bi y k 1950 július 6 — — UJ szo Az amerikai Detroitban, a „Fordművek városában" a legnagyobb munkaidőben az emberek tömege lézeng cél nélkül az utcákon. Köztudomású, hogy Ford átállította a gyár munkáját és erre az időre szélnek eresztette a munkásokat. Az átállítás után a Ford.művek igazgatósága 8000 munkást nem vett vissza. Ford emelte a „munka intenzitását" és így a 8000 munkásra nem volt többet szükség. Ez a gyáron belül természetesen anynyit jelent, hogy a futószalagok mozgásának sebessége annyira megnövekedett, hogy a szerelőmunkások az alkatrészek szerelését a legnagyobb erő. feszítés mellett is alig tudják elvégezni. A pittsburgi „Garbisen Worker" Kohómüvekben valamennyi időszaki kemence a szabad ég alatt áll. Az éghajlat ezen a vidéken rendkívül szigorú, így el lehet képzelni, hogy milyen végzetes hatása van a munkások egészségére az ilyen munkaviszonyoknak. Amikor valaki megkérdezte a gyár tulajdonosától, hogy miért nem huzat tetőt a kemencék fölé, az cinikusan így válaszolt: — Minek az, nem lenne abból nekem egy cent hasznom sem. Az amerikai statisztika hivatalos adatai szerint az USA gyáraiban és üzemeiben minden 16 másodpercben szerencsétlenség történik. Egyetlenegy év alatt 1,960.000 ember vesztette el munkaképességét. Mindez csak néhány kiragadott példa, de elképzelni is nehéz, hogy milyen szörnyű feltételek között él az amerikai munkások többsége, hogy mire kárhoztatja őket a kapitalizmus rendszerének kényszermunkája. Még a megvásárolható ameiikai sajtó is kénytelen elismerni, hogy például a csikágói tömeglakások még istállóknak is alig felelnek meg. Amerika lakosságának majdnem egyharmada tömeg, szállásokon lakik. Ezzel szemben például Dupont hadianyaggyáros családjának 24 villája van. Pierre Dupont pedig egy olyan palotában él, amelynek 200 szobája van. Rockefeller gyer_ mekei számára olyan játékházat építettek, amely 500.000 dollárba került. Ilyen tehát a kapitalsita „paradicsom", ilyen a „demokratikus" Amerika. Az amerikai kapitalista vállalatoknál a munkás csak ráadás a géphez és kilátástalan, elcsigázó munkára, lassú halálra ítélt rabszolga. A SZOVJET MUNKÁS ezzel szemben harcos, alkotó dolgozó, gazdája a gyárnak, amelyben dolgozik, a kommunista társadalom hivatott építője. A szovjet gyárak nemcsak munkára alkalmazzák az embereket, hanem tágranyitják előttük a kaput, széleskörű lehetőséget nyújtanak arra, hogy tökéletesítsék szaktudásukat, fejlesszék képességeiket és tehetségüket. A T r u d egyik legutóbbi száma a „.Krasznij Keramík" gyár-kombinát munkásainak életét ismertette. A gyárkombinát vezetőinek túlnyomó többsége a gyárban kezdte munkáját, mint tanuló, kisegítő, gyakran mint segédmunkás. A gyári szervezet segítette őket abban, hogy magasabb tudásra te. gyenek szert és hogy képességeiknek megfellelő vezetőmuinkát végezzenek. A „Krasznij Keramik" központi gépműhelyében nemrég egy hatalmas modern prést készítettek. Az új gép gyártását Vasziiij Ignatyevics Bogdanov, a gépműhely főnöke irányította. Sokan emlékeznek arra az időre, amikor Bogdanov elvtárs tanulóként lépett be a gyárba. A fiatal tanuló anélkül, hogy a napi munkától elszakadt volna, az esti iskolában tanult, majd az ifjúmunkások iskolájában, végül pedig a gépészeti főiskolán folytatta tanulmányait Bogdanov mérnök lett és hamarosan kinevezték főnöknek ugyanabban a műhelyben, amelyben azelőtt tanulóként dolgozott. Bogdanov mérnökhöz hasonlóan tanulóként, vagy segédmunkásként kezdte munkáséletét a gyár-kombinát energetikai vezetője, Hvojkin elvtárs, az áramfejlesztő telep főnöke, Babics elvtárs, Szamarin elvtárs a főmechanikus és még sokan mások. Azok a munkások, akik magasabb képzettséget kívánnak elérni az esti, vagy a levelező-egyetemen tanulnak, anélkül, hogy elszakadnának a termelőmunkától. Vasziiij Popov lakatos például az ipari főiskolán tanul. Vasziiij Szvetlov, a műszaki ellenőrzési osztály dolgozója az egyetem kémiatechnológiai fakultásának hallgatója. Tamara Lomtyeva minőségi ellenőrnő pedig a tanárképző főiskola előadásait hallgatja. Ezek azonban csak kiragadott példák. Az elmúlt három év folyamán a gyárkombinát négyezer munkása végzett ej különböző műszaki szaktanfolyamot. Azok az ifjúmunkások, akiknek nincs teljes középiskolai végzettségük, az ifjúmunkás-iskolában tanulnak. Sok munkás és munkásnő jár a bányászati és kerámiai főiskolára. A háború utolsó évében jelentkezett a gyárban egy Vasziiij Antonov nevű fiatal kolhozparaszt. A gyári kollektív segítségével hamarosan szakképzett lakatos lett belőle. A múlt évben a szakszervezet azt tanácsolta a tehetséges fiatal lakatosnak, hogy iratkozzék be a technikai főiskolára. Vasziiij Antonov most már a második évfolyam hallgatója. A gyár klubja, a klubok műkedvelő körei, a munkások és a munkásnők művészi képességeiket fejlesztik. A szakszervezet energikusan gondoskodik a lakásépítésről. A gyár dolgozóinak rendelkezésére állnak a sporttelepek, a tiszta étkezdék, a jól felszerelt poliklinika és a számtalan jóléti intézmény. A gyári dolgozók gyermekei számára nyolc gyermekkertet és ugyanannyi bölcsődét létesítettek. A szovjet munkás megbecsüli az iránta megnyilvánuló gondoskodást, nagyra tartja üzemének hírnevét és sztahanovista munkával, alkotó kezdeményezéssel igyekszik dicsőséget hozni gyárának. A „KRASZNIJ KERAMIK" gépműhelyének sztahanovistái a háború utáni ötéves terv első évében felajánlották, hogy nemcsak a már meglévő gépeket tartják jókarban, hanem újakat is gyártanak. Ettől az időtől kezdve a gépműhely sok új prést, munkagépet és bonyolult gépcsoportot készített. A „Krasznij Keramik" gyár-kombinátban a munkások között sok a tehetséges feltaláló és észszerüsítő. A legutóbbi időben a gyári sztahanovisták több mint 360 újítási javaslatot nyújtottak be. ... Ha az ember összehasonlítja bármely szovjet gyár hétköznapjait azzal a képpel, ami a kapitalista Amerikában tárul az objektív megfigyelő szeme elé, eszébe jutnak Gabriel d'Ar. boussiernek, az afrikai Demokratikus Szövetség főtitkárának szavai: — Az igazság olyan, mint a felkelő nap. Ha megjelenik a láthatáron, nem takarhatod el tenyereddel. Nincsen olyan tenyér — legyen az bár Truman, vagy Churchill tenyere —, amely elég széles lenne ahhoz, hogy eltakarja a világ valamennyi kizsákmányoltja és elnyomottja elől a Kreml felől sugárzó napot, azt a napot, amely az emberiség előtt a haladás és a boldogság útját világítja meg. Atyai tekintély Részlet Makarenko: „Szülők könyve" című művéből Szemjon Pavlovies Rurilovszkiij a tervosztály főnöke volt a gyárban. A nagy munkáslakóház egész területén senki sem vehette volna fel a versenyt ővele. Erről különben maga Kurilovszkij is meg volt győződve. Az ő fontoskodásában volt valami, amit mások neim tudtak megérteni. A gyárban legalább így volt. De Kurilovszkij családjában mindenki jól megértette és el sem tudták volná képzelni az életet a családfő tekintélye nélkül. Nehéz volt megállapítani, hogy ez a tekintély a tervezési munkálatokban, vagy Kurilovszkij nevelési elveiben nyilvánult meg inkább. De néhányan, akiket Szemjon Pavlovies eszmecserére méltatott, efféle kijelentéseket hallhattak: — Az apának tekintélyt kell tartani! Az apa — minden! Lehet-e nevelést elképzelni tekintély nélkül? Szemjon Pavlovies valóban magasan trónolt. Otthon külön dolgozószobája volt, melybe csak feleségének lehetett bejárása. Szemjon Pavlovies minden szabadidejét ott töltötte, de hogy mivel, azt háznépe közül senki sem tudta. Mikor hivatalából hazatért, ez a papa nem ment, hanem vonult végig, át a szobákon, kezében duplaszárú, barna bőr irattáskájával, hogy azt szobája oltárára elhelyezze. Ez a papa egyedül ebédelt, mogorván és újságokba temetkezve, a gyerekei pedig ezalatt valami távoli zúgban kuksoltak. Szemjon Pavlovic&nak ugyan nincs autója, de a gyári kiskocsi gyakran rendelkezésére áll. Nagy kínnal döcög ez a kis gép az utca homokján, lármája messze elhallatszik, a környező udvarokon a kutyákat bőszíti és a gyerekek is összeszaladnak láttára. Az egész természet bámuló szemeket mereszt a kisautóra, annak mérges soffprjére és magára Szemjon Pavlovies Kurilovszkijra. Ez a kis gép természetesen egyik lényeges alkotórésze az atyai tekintélynek és ezt különösen jól tudja a hétéves Oleg Kurilovszkij, az ötéves Jeléna és a háromesztendős Vologya. Szemjon Pavlovies ritkán ereszkedik le magaslatáról a pedagógiai tevékenység területére, de a családban minden az ő nevéhez fűződik, az ő kedvétől függ. Csak elégedetlenségről lehet szó és nem haragról, mert azt már szinte elképzelni nehéz, olyan szörnyű lehet. A mama gyakran mondogatja ezt: — A papa megtudja. — Majd elmondom a papának. Ez a papa ritkán kerül közvetlen kapcsolatba alattvalóival. Nagy néha osztja meg étkezési idejét családjával, ilyenkor egy-egy nagylelkű tréfát ereszt meg, melyre mindenki köteles elragadtatással mosob'ogni. Olykor megcsípi Jelena állát és enynyit mond: — Nos?! De a papa leggyakrabban a mama beszámolója után és annak nyomán közli benyomásait és utasításait. S akkor a mama így adja tovább: — A papa beleegyezett. — A papa nem egyezett bele. A gyermek — élő ember. Egyáltalán nem a mi életünk puszta dísze, hanem különálló, gazdag, telivér élet. A gyermek élete, benyomásai erejénél, mélységénél, megfeszített akaratának tisztaságánál fogva, hasonlíthatatlanul gazdagabb, mint a felnőttek élete. De éppen ezért, ennek az életnek az örömei és drámái veszélyesebbek is, könnyen teremthetnek a közösség számára lefokozott jellemet," sőt gyanús, gonosz és magányos embert is. Ha tekintélyünk mozdulatlan és tarkára mázolt és csak áll a gyermekélet mellett, mint egy madárijesztő, ha a gyermekarc játéka, mol sólya, tűnődése és könnye nyomtala" nul tűnik el szemünk előtt, ha az apai arcon nem látszik meg az állampolgár arca, — akkor egy fabatkát sem ér a tekintélyünk, akár autóval, haragvó dühhel, vagy nadrágszíjjal van is fölfegyverkezve. HIREK tst Kétszeresére emelkedett a charkovi körzet kombájnparkja. Charkovi jelen. tések szerint a körzet gép. és traktori állomásainak kombájnparkja a mult évihez képest kétszeresére emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állomások kétakkora területen gyűjtik be a termést, mint az elmúlt évben. Ez elősegíti, hogy a cséplést rövidebb idő alatt végezzék el. • Határidő előtt teljesítették a bakul olajvállalatok tervüket. A bakui olajipari vállalatok a szocialista munkaver. seny során, amelyei a legfelső tanács ülésszaka alatt indítottak, túlteljesítették az előirányzott tervet. Komoly sikereket ért el a „KIROV" olajvállalat, amely fél hónappal a kitűzött határidő előtt teljesítette első félévi tervét. 0 Az első gabona az államnak. A délkazahsztáni területeken a kolhozparasz_ tok tömeggyűléseken vitatták meg a szovjet minisztertanácsnak és a Párt Központi Bizottságának az 1950. évi termésbetakarítással és beadással kapcsolatos határozatát. A Párt és a' kormány felhívásába a csimkenti terület „Marx Károly "-kolhoza kötelezettséget vállalt, hogy a termés begyűjtését húsz nap alatt elvégzi. A kolhoz tagjai betartották ígéretüket és á területen elsőnek kezdték meg a gabona beadását. • A cukorgyártási évad előtt. Az idén a Litván Szocialista Szovjet Köztársaság lényegesen megnöveli cukor_ gyártását. Jelenleg e köztársaság cukorgyárai tevékenyen készülődnek ' az új gyártási évadra. A gyárakat a dolgozók munkaversenyben készítik elő és így az előkészületi munkákat még a kitűzött határidő előtt befejezik. Számos gyárban új gépberendezéseket állítottak be, így a vilniuszi gyár naponta 400 mázsával több répát t

u

d a majd feldolgozni, mint az elmúlt MMl ben. A szállítási és rakodási neh(?3j(j| munkát túlnyornórészben gépesítik. • Négy új tea-szovhoz. Grúzia .szubtropikus körzeteiben négy új tea.szovhozt szerveznek Az új teaültetvények összterülete 7000 holdra terjed. Jlmifi izôhľ-a. Részlet Konstantin Pausztovszkij: Mezítlábas Odisszeusok című regényéből Dramatizálta: Faludy György. (Szín: egy faépület, pontosabban egy hosszabb barak hátsó vége. A falon légsúlymérő. Mellette térkép, mely Poti környékét mutatja, le egészen a török.szovjet határáig. A térképen a Fekete-tenger világoskék, nagy folt. Gyalulatlan fapolc, rajta egy-két könyv. A polc tetején Lenin apró bronzszobra. A sarokban nehéz gázlócsizmák. A fal mentén tábori ágy, előtte asztalka. A asztalkán jegyzetfüzetek, légszeszlámpa. Hát. térben ajtó, ablak egymás mellett. Az ablak mögött magas töltés látszik. A töltésen földemelőgép — úgynevezett exkavátor — áll. Körötte eukaliptusfák. Nyárdélutáni éles világosság, mely néhány pillanat alatt ijesztő sötétséggé változik.) Gabunia (fiatal mérnök, munkazubbonyban ül az ágy szélén. Könyvet olvas, nyugtalanul körülnéz, szimatol — majd ismét a könyvbe mélyed.) Miha (csoportvezető, lassan belép, cserkeszkáját igazgatja. Lábujjhegyen a légsúlymérőhöz akar osonni de Gabunia észreveszi. Erre megáll. Keserűen elmosolyodik): Most rajtakaptál, mérnök elvtárs. Gabunia: Valld csak be: te is érzed a szagát. Mintha vaníliaillata volna a levegőnek. Miha (a légsúlymérőhöz megy, megkopogtatja): Jól éreztem. Süllyed. Első jön, mérnök elvtárs. (A légsúlymérő üvegében nézi magát.) Olyan sárga vagyok a láztól, mint, egy kanári. (Üjabb keserű mosoly.) Es itt az eső. Gabunia: Egy tudós kiszámította: a föld napi csapadékmennyisége kilencven köbkilométer. En ezt hiszem: mind itt esik le Kolhiszban, ahol mocsarat akarunk szárítani. (Csend.) Gabuna: Azonnal fel kell tölteni. Miha arcát kémlelve): Azt mondják rólad, Miha, hogy bátor ember vagy. A legkellemetlenebb pillanatokban mosolyogsz. Amikor a Gőben cirkáló megjelent Poti előtt és a nehézágyúkkal tüzet nyitott a városra, te a piacon kirántottad pisztolyodat és hétszer lőttél a német hajóra. A cirkáló erre tüzet szüntetett és eltávozott. Nyilván véletlen volt. Azóta Potiban bátor em. ber számba vesznek, mert rozsdás pisztollyal támadtál a páncéloscirkálóra. Látod — ezt is tudom rólad, Miha. De most mit mondasz? Miha (hallgat.) Gabunia: Mennyit süllyedt a gát, mióta az exkavátor leállt? Miha: Több mint egy métert. Gaubnia: Azonnal fel kell tölteni. Miha (verejtékes' homlokát törölgeti): Mit érek ezekkel a maláriásokkal? Ugyanannyit, mint amikor rozsdás pisztollyal lőttem a német cirkálóra. •Az ár lejön a hegyekből és ha addig nem tudjuk rendbehozni a gépet, lerombol mindent — gátat, bara.kot, az ültetvényeket. Esztendők munkáját. A tea- és citromcserjéket. Mindazt, amit te szovjet-trópusoknak szoktál nevezni. Átkozott vidék! (Csend. Távoli mennydörgés hatlatszik.) Gabunia (jegyzetei közt számol): Ugy, úgy. Ha Szjóma három órán belül nem tér vissza az alkatrésszel a városból és a gép el nem indul, nem tudjuk megakadályozni az áradást. Az emberek a felé* se győzik. És Szjóma is elpusztul, ha útközben éri az eső. Miha: sÉ elupsztulunk mi is, anélkül, hogy az ültetvényt megmentettük vol. na. És elpusztul Nyevszkája elvtársnő is az úton ... Gabunia: Mi? Nyevszkája elvtársnő is kijön? Miha: Tegnap mondta a kísérleti állomáson. Ar

ra kért: tartogassam a látogatást meglepetésnek. Meg akarja nézni, mi van a teacserjékkel és a mérnök elvtárssal. Gabunia (lemondó mozdulatot tesz — aztán visszahajlik jegyzeteire): Három óra múlva ideér az ár Nem várható, hogy Szjóma addig megérkezik az alkatrésszel. Mégsem szabad kétségbeesni. Egy bolsevik sohasem esik kétségbe — soha. Érted? Miha? Nem jön meg az alkatrész? Ügy is jó! (Támolyogva feláll.) Mi készítjük el három óra alatt itt a kovácsműhelyben. De miből, miből az ördögből? Bronz kell! Hol van bronz? (Közben egészen besötétedett, villámlik és dörög. Miha elgondolkozva áll, majd meggyújtja a légszesziám. pát az asztalon.) Miha: Hohó, most jut eszembe. Hét verszt ide Csaladidi, az erdőn át. Az állomáson van egy bronzkolomp. Rendelkezz! Én megyek, elhozom a kolompot. Gabunia (legyint): Ostobaság. Mindenki a szerelvényhez. Mindenki, az asszonyok is. Máris öt percet vesztettünk. Mindjárt jövök. Gyorsan! Mindenki a szerelvényhez, ásóval, kapával! Miha (kirohan a barak mögé, vasrúddal veri a gongot): Mindenki a gátra! Mindenki! (Az ablak mögött munkások rohannak, lapátok csörrennek. Gabunia kinint vesz nyelvére, leöblíti és megkeményedett viharkabátját próbálja felvenni. Alig áll a lábán. Szélroham.) Gabunia: Bronz kell, akárhonnan is (ordítva) bronz kell! bronz! (Csendesen.) Megint ez a maláriaroham, azt hiszem, félrebeszélek — vagy félek? Nem, csak Miha fél. Gyáva ember. Csupa gyávaságból lőtt a piacon a né. met cirkálóra, mikor pánik támadt... Most is Csaladidibe akart menni, az állomásra, a bronzkolompért. Tizennégy verszt az erdőn át — az öt óra. De az állomás nincs árterületen. Gyáva! (Le. esik az ágyra, majd lassan újra felemelkedik.) Nem, Miha nem hagy cser. ben. A víz nem törheti át a gátat s ha áttöri? Ez lesz az utolsó áradás, itt Kolhiszban. Ha én nem — más szovjet ember szárítja ki a mocsarat és ülteti újra tele citrommal, naranccsal, teával, rámival, szünteti meg a maláriát és épít nyaralókat a tenger körül. Ez mellékes. A fő, hogy új természetet teremtünk a munka új. szabad emberének. Nem kell kétségbeesni. Ha mi nem, azok, akik helyünkre állnak, vég. zik el a munkát Ez lesz Kolhiszban az utolsó áradás .. (Fogvacogva felhúzza köpenyét és a sarokban ásót keres.) Hogyan is mondja Puskin? (Kívülről női hang kiáltja: Gabunia elvtárs!) Gabunia (énekelve): A jeges finn sziklától a lángoló Kolhiszig ... Nyevszkája (vizesen, szakadt eső. köpenyben, a fáktól összekarmolt csizmában megjelenik az ajtóban): Gabunia elvtárs! (Ligegve megáll.) Azt hit. tem már sohasem érek ide! Gabunia: Üljön le Nyevszkája elvtársnő, itt a barakban és várjon — most nincs időm. Nyevszkája: Maga lázas. Hol vannak a munkások? Gabunia: A csatornánál. Csak át ne szakadjon a gát. Az exkavátor nem működik. Szjóma a pótalkatrésszel még nem tért vissza. Mindjárt jövők. Na, maga is jól megválasztotta a látogatás napját! Nyevszkája (megbántva': Miért üljek le itt a barakban? Azt hiszi: nem tudok úgy dolgozni, mint más? Micsoda ostoba kaukázusi

xlpvagiaskodás ez? Gabunia (eléje áll, gyengéden): Hát jó — hallgasson ide. Száz munkás van itt összesen. Ez a száz ember — meg maga és én —, nekünk kell az áradástól megmentenünk Kolhisznak ezt a részét. A teát, a narancs- és citromültetvényeket, a sok milliárd köbméter iszapot, ami a kiszáradt mocsarakban itt maradt. Ez a mi dolgunk. Köröskörül, tucatnyi kilométerre, sehol egy teremtett lélek... Az exkavátor nem működik, széttört a bronzgyűrű és beesett a folyóba. A tíz körmünkkel kell dolgoznunk. Nincs bronzunk. Szjóma még nem érkezett meg a pótalkatrészszel. Három óra múlva itt az ár. Érti? Kibírja? Nyevszkája (halkan): Ha nem lenne maláriája, bizonyára nem kérdezne ilyesmit. Nem is olyan rémes: Majd csak megleszünk. Gabunia (felnevet): Nem is olyan rémes? Szavamra, tetszik nekem ez a biztonság. Jó! Gyerünk! (Gyengéden átöleli.) Nyevszkája (átkarolja és megcsókolja). (Amitn a polc előtt megcsókolják egymást, villám szalad át az égen. Ä villám a polcon álló Lenin.szobrot világítja meg. A szobor olyan, mintha alig észrevehetően mosolyogna és vizsgálódó, összehúzódó szemöldöke alól egyenest Gabuniára nézne.) Gabunia (aki a csók közben már elkapta Lenin szempillantását és kibonta. kozott az" ölelésből, maid kezébe veszi a Lenin-szobrot): Bronz! (Még egyszer, suttogva és rekedten.) Bronz! (Diadal, masan.) Beolvasztani! Kiöntjük, lecsiszoljuk, két órát se tart. Nincs más kiút! Gyerünk, előbb a kovácsműhefybe, aztán a gátra — addig is dolgozzunk, amíg a gyűrű elkészül. (Még egyszer, figyelmesen nézi Lenin szobrát és közben karját nyújtja Nyevszkájának. Ásót vesz elő. Elgondolkodva:) Beolvasztani. Az én helyemben ő is ezt tette volna! Nyevszkája: Ki? Gabunia: ö, Lenin! (Függöny.)