Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-28 / 171. szám, péntek

Ihring Mária élmunkás elvtársunk ötödször szilárdítja normáját „30 százalékos munkaszUárdítással üdvözlöm Sztálirt elvtársat" J. V. Sztálin elvtárs 70. szü letésnapjára élm-unkCsnővé vált s köszönete és Sztálin elvtárshoz való odaadása jeléül ismét 30 százalékkal szilárdította normáját. A munkaszil

1 jrilífcás után még nagyobb lendülettel látott munkához, mert a füleki Kovosimalt sem volt teljesen mentes a reakciótól. A haladás ellenségei ide is be Fényképemet is letépték a tábket letörni, annál is inkább, mert látták, hogy sok leányra hanással voltak és ezt meg akartát akadályozni. „Az én fényképemet is letékték a tábláról. Ezek azonban csak elszigetelt egyesek voltak s én nem azon harcosok közül való vagyok, aki a fegyvert harc köz ben elhajítja." A Párt és a CslSz üzemi csoportja azon oan résen voltak és segítettek neki mindenütt s minden lépésében. A SzKP üzemi szerkezete érdeme révén a munkát meghatározták, a szocialista módszerek kiszélesedtek s Ihring elvtársnő és az új munkamódszerek további úttörői révén a szocialista munkaverseny megindult győzelmes útján az egész üzemben. Az üzem később a Vörös Zászló gyözles birtokosává vált, azon zász lóé, amely elnyeréséért a banskábystricai kerület valamcnynyi üzeme versenyezett. 4 Párt IX. kongresszusának tiszteletére 26 százalékkal szilárdította normáját Ámde Ihring elvtársnő számára még ez sem volt kielégítő. Munkáját 2—3 órával előbb befejezte. Hogy teljes egészében kihasználja a munkaidőt, elhatározta, . hogy átmegy a dekorációs osztályra. A példás és lelkes munkásnő, Ihring elvtársnő azon „elégedetlenkedők" közé tartozik, akik soha nincsenek megelégedve az elért eredményekkel, hanem további, nagyobb és még nagyobb számú győzelem felé törnek s mindemellett megmarad benne egy a gottwaldi ifjúságot jellemző alaptulajdonságok közül — a szerénység. Közeledett a Párt IX. íongresszusa, amely tiszteletére a ragyolci elvtársnö ismételten 20 százalékkal szilárdította normáját. A dekorációs osztály élműhelye követte Ihring elvtársnőnk példáját s 5 százalékkal szilárdította normáját ós Ihring elvtársnő szintén. Élmunkásnőnk a munkateljesítmény 10 százalékos emelésével és egy egész sor újabb kötelezettségvállalással üdvözölte május 1-ét és a felszabadulás 5. évfordulóját. „Širokýval az élen vidáman versenyzünk" — ezzel a jelszóval versenyeztek a dekorációs osztályon, ahol Ihring elvtársnő 220 százalékos átlagos teljesítményt ér el. A ČSM kongresszusán újabb 15 százalékkal szilárdította normáját A kongresszuson is tudatott magáról s kérte felszólalásában a norma 15 százalékos megszilárdítását s versenyre hívta ki Csehszlovákia ifjúságát kötelezettségvállalása túlhaladása érdekében s egyidejűleg versenyre hívott minden saj tolóban dolgozó munkáén őt n „legjobb élmunkásnő" címért. Sokan gondolnák, hogy ez elegendő egy élmunkisnőnek — a kétéves kékszemű Marienka anyjának, deez nem így van. A hideg-sajtolóban eddig csak férfiak dolgoznak s a Párt jelöltje ideszegezU tekintetét. Ha befejezi a versenyt, átmegy a sajtolóba és ismételten bebizonyítja, hogy megállja a helyét. Az ellenterv előkészületeinek keretén belül legkevesebb 15 százalékkal megszilárdítom a normát Már előre elhatározta, hogy i hideg-sajtolóban iflSfszilárdítja normáját legkevesebb 15 százalékkal, mert a normaszilárdítás az ellenterv keretén belül elsőrendű feladat. „Hisz tudod, hogy van az a férfiakkal, elugranak rágyújtani s már meg is van. Én nem veszthetek egy percnyi időt sem s i munkámat még jobban meg fogom szervezni, mint eddig." Gondos kislánya eljött, hogy J a nyitott ajtón keresztül megtekintse anyukáját, mert fél, hogy a bácsi elviszi őt. „Ez is élmunkiísnő lesz, mint az anyja" — jegyezte meg az ifjú anya 3 tekintetével, melyből sugársUr ÍZ anyai szeretet, megsimogatta kislányát. A jó édesanya é9 leánya, a szerény és áldozat, iész Ihring Mária élmunkásnő — ahogy azt Klement Gottwald elvtárs is mondotta — egy izon sok közül, akikre ifjúságunk mint példaképre s ideálra tekint. Egy kis házikóban lakik testvéreivel együtt, naponta utazik a munkába, versenyez, javítja a munkát, szilárdítja a normát, mert szereti a munkát, a gyárat és az új smbereket, mert tudja, hogy egy boldogabb jövőt segít építeni Marienkája, saját maga és mindannyiunk számára. Ihring elvtársnő bebizonyította, hogy a termelés minden szakaszán ehetséges a termelés emelése is a norma szilárdítása, hogy termelésünk minden szakaszon, minden osztályon, minden műiielben vagy egy-egy gép mellett korlátlan lehetőségek vanaak, hogy élmunkásokká váljunk. Ismételten bebizonyítja äzt a hideg-sajtolóban és ezután is. A további s még meggyőzőbb eredmények elérése után nem áll meg, hanem saját kijelentése szerint szüntelenül támadni fogja az akadályokat, amelyek útjában állaak, mert: „A normaszilárdíbás'" nem ismer határokat — s ehhez akarok igazodni!" E kor ember még nem ismerte a- szolgaság egyetlen formáját sem és így az alkotás élményét szabadon birtokolhatta, adig, amíg egy-egy na gyebb egyéniség meg nem nyerte a törzs tetszését. Természetesene nem lehet e kor művészetét különválasztani és elvonatkoztatni a társadalmi élet eseményeitől, a vadászattól, az élet küzdelmeitől, mert éppúgy, mint a barlangi mű vészét korában az ember csak saját világával életével foglalkozott. Ez az oka, hogy az ősközösség eddig tárgyalt művészi jelenségei a kezdeti realizmus csíráját hordták magukkal. Mivel földünk területén eddig nem volt egységes fejlő dés, hanem az éghajlati egységek földrajzi részek szerint váltakoztak, még ma is találhatunk ősközösségben élő embercsoportokat. Ha következtetésemet példákkal igazolni akarnám, csak ezekre a tör zsekreh avatkozhatok, III. Rabszolgatársadalom és a művészet. Amikor földünkön az éghajlati viszonyok már-már megközelítették a mait, az emberek lassan elhagyták barlangjaikat és megkeadtélf as építHKl'RJÁK EMIL: Emberiség és művészet , kezést. Veremlakásokat, eö] löpépítményeket létesítettek. Megismerkedtek a vassal, ami ! ugrásszerű fejlődést eredmé1 nyezett. A rendszeres állatteI nyésztés mellett megkezdték a növények termelését is. A törzsek új harcokat indítottak. De most már nemcsak vetélkedésből folytak a harcok, hanem céljuk a javak és rabszolgák szerzése volt. Kiépítették az államhatalmat, hatalmas hadseregeket szerveztek, a termelés túlnyomó részét pedig rabszolgákkal végeztették. Az elnyomó államszervezet szerves részévé tették a tömegeket lenyűgöző vallást is. Boldog túlvilági életet ígértek a reménytelen életet élő rabszolgapáriáknak és közben a legkegyetlenebbül kizsákmányolták őket. Ez volt a rabszolgatársadalom! Osztálytársadalom volt, mert míg egyik oldalon a teljhatalmat élvező és minden termelőeszközt birtokló rabszqlgatartók alkották az államot, addig a másik oldalon a rabszolgák munkájukkal biztosították az állam életét. E társadalomban azonban nemcsak a hatalom, a termelőeszköz, a rabszolga élete és munkája volt az elnyomóké, hanem éppen ebből következve övék volt a kultúra és a művészet is. A termelésben részt ' nem vevő osztály már foglalkozhatott a műveltséggel, a kultúrával,' a művészetekkel. De mindennek alapját a legkegyetlenebbül kizsákmányolt rabszolgák képezték. így például Egyiptom fejlett mezőgazdasága, matématikája, építészete (piramisok stb.) a rabszolgák munkájából született. De ugyancsak ezt tapasztaljuk az ókori asszír-babilóniai népek történetének tanulmányozásánál. Vagy később a görögök és rómaiak kultúréleténél. Az ég felé csúcsosodó piramisok, díszes hieroglifák, a templomok oszlopos csarnokai, Pallas Athene szobra, a díszes fegyverek, a csecsebecse számba menő dísztárgyak és mindennapi használati tárgyak mind-mind a rabszolgák munkája volt! Az ókori görögök gyermekeik nevelését a „pedagajgoszra", a rabszolgák egyik fajtájára bízták... S a felcseperedett kényúr később nem egyszer felkoncoltatta, összevágatta és a halastóba dobatta eledelül nevelőjét, a „pedagajgoszt" . .. A fejlett árútermelés nyomán megjelent a pénz is, mint állandó forgalmi és értékmérő eszköz. Megkezdődött a közvetítő kereskedelem, mely akkor már világrészeket kapcsolt össze. így például a föníciaiak évszázadokon uralták a Földközi-tengert és partjait. Nagyon ügyes kereskedők voltak, de lelkiismeretfurdalás nélkül űzték a rabszolgakereskedést is. Szemükben az ember árucikk, élö termelőeszköz volt. Ez a társadalmi rendszer azonban nemcsak a művészetet bélyegezte meg és sajátította ki a kényurak számára, hanem ízlésének megfelelően alkotta ki korának vallását is. így természetesen az Isten földi mása, helytartója a fáraó, vagy a császár volt. A vallási hitet pedig úgy építette fel, hogy az emberek a hit dolgában is saját földi életük hasonlatosságát láthassák. Zeus, Jupiter, az öregisten például korlátlan úr volt az istenek között, melyekhez imádkoztak az emberek. Sőt, az istenek rendje alatt még különböző héroszok, nimfák, sellők, manók rendje is ismeretes volt az ókori ember előtt. (Folytatása következik.)