Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-27 / 170. szám, csütörtök

yj 1950 A magyar film sikere a Fesztiválon <P. GcanQo beszámolója a „<3>záca"-ban A HALHATATLAN MUZSIKUS 1950 júljus 28-án világszerte ünneplik a legnagyobb zene alkotók egyikének Johann Sebastian Bachnak kétszázadik halála napját. Hajporos parókájának furcsa keretéből egy rég letűnt világra jellemző, kissé Imatag és közömbös arckifejezéssel tekint ránk Johann Sebastián Bach egykorú arcképe. Csodálatos jelenség azonban hogy abból a hajdaiij német kispolgári életkörből, amelynek keretében teltek le 1685—1750 között a nagy zeneszerző napjai, micsoda elevenséggel hangzanak el hozzánk, egészen máig az ő majd drámai hevületü, majd ljrai tűzzel átjárt oratóriumai világ, dalai és karénekei, szonátái s egyéb, zongorára és orgonára irt szerzeményei. A

z ihlet ragyogása, a művészi termelés egyedülálló bősége és zenetechnika mély tudás jellemzi ezt a thürjngiai Eisenachból származó polgársarjat, aki abDan a kis államokra széttördelt Németországban élt és dolgozott, ahol a XIV. Lajos példáját majmoló apró zsarnokok a társadalmi osztályon közötti feszültségből gyekeztek hasznot húzni fejedelmi diktaturajuk számára. Hallatlan egyhangú volt a feudális kor zárt városaiban élő polgár élete s ha előfordult olyan eset, hogy mint szellemi munkás, mint művész ki akar

4 kerülni azoknak szűkös és nyomott légköréből, akkor valamilyen fejedelmi udvar vagy egyházfő támogatását kellett megszereznie Ilyen utakon kényszerült Johann Sebastian Bach is boldogulást és érvényesülést keresni. Udvari hegedűs, fejedelmi hangversenymester és herceg orgonaművész gyanánt kereste kenyerét. A maga korában mint a zongora és orgonajáték mestere és mint zenepedagógus szerzett nevet. Mintegy ötven-hetvenöt évvel halála után fedezték föl benne a nagy alkotót és a fölfedezök sorában elsősorban a romantikus zene mestereit, Mendelsohnt és Schumaut kell megemlíteni. Ök hívták föl a figyelmet arra a Johann Sebastian Bachra aki a szenvedélyt és a szenvedést, az életkedvet és a derűt, a polgár: lét szürke korlátozottsága ellen lázadó lendületét belevitte nemcsak világi szerzeményeibe, hanem egyházzenei alkotásaiba is. A nagy romantikus zenészek azért f gyeitek fel rá, mert amilyen hűen kellett Johann Sebastian padinak osztályát és hercegi urait szolgálnia, annyira kitört és megszólalt zenéjében a szuverén művész aki az önkífejtésben magát Korlátozn nem engedi. A nagy zeneszerzőnek egyik őse. aki valószínűleg Bratislavában is megfordult, molnár és pék mesterséget űzött a XVI században, feljegyezték róla. hogy tamburája csodálatos szépen szólt a malomkerekek zúgása kö zepette. A zenei tehetség örökletes volt a Bach családban, melvből hat generáción keresztül jeles zenészek kerültek ki. A család egyik ága firfur ban élt, itt is zenei tevékenységével szerzett nevet s Erfurtban a városi Zenészeket általában Bachoknak hívták, mégha nem is tartoz'ak a családhoz. A nagy Bach t 708-TÓI 1717-ig a w'eimari hercegi udvarban élt s erre az időre esnek orgonára irt szet zeményei. 1717-től 1723-ig Köthenben működött egy másik herceg udvarában s erre az időre esnek világi zenekari szerzeményei. 1723-tól 1750-ben bekövetkezett liaJálájg Lipcsében, mint egyházi zeneigazgató és zenetanáéit s ekkor készülnek korális szerzeményei zenekari kísérettel. ötvenkilenc hatalmas kötetben adta ki a Bach-társaság több mint félszázados munka árán összegyűjtőt! müveit. Ezeknek sorába egv nagy mise, négy kisebb mise, két -passió, több mint 200 kantáta, rengeteg szólóének. szonáták, zongora- és orgonadarabok tartoznak / Johann Sebastian Bach szülőföldjét a szovjet hadsereg szabadította fel annak az önkényuralomnak utolsó változatától, melynek súlyát ez a nagy lélek is érezte, aki magános, de emberi mélységű panaszaival és öröme'vel a zenébe menekült. A demokratikus Németország azoknak az államoknak élén jár. amelyek a mostani kéiszázados évfordulón kegyelettel adóznak nemcsak Bach emlékének, hanem élő nagyságának is. A népi demokráciák országainak hangversenytermeiben és rádióiban felhangzanak Bach hatalmas erejű kórusai és elragadó dallamai, amelvek most közvetlenül azokhoz a tömegekhez szólnak, amelyekhez 5 vagy egyált;lán nem vagy csak kerülő utakon szólhatott. A népi kultúrák zeneorgnni'.ációi Bach szerzeményeit a zenei népműveltség fokozására szólaltatják meg és közkinccsé teszik. Sas Andor. HABER ZOLTÁN: Az uraság százholdas táblái uralják a határi. Ringó aranykalászok milliói pompáznak, s a búzavirág kékje úgy Játszik ki belőle mint a végtelen, de hullámzó tengerben az ég kék káorázata. Kivül a táblák mellett pipacs piroslik és margitvirág fehér csomói lepik el az árkot. Olyan az egész, mint egy nagy festmény. Csak megállni elő te. És gyönyörködni benne. Azaz .. . Az urasági táblákon túl húzódnak a kisparasztok gonddal, adóval, adóssággal megterheli földjei. Egyik sem tesz ki öt holdnál többet. A kalászok soványak, fakóbbak, mint az urasági gabona kalásza'. Hja. nekik nem telik nemesített vetőmagra. Még a búzavirág is kikerüli őket. Csak a konkoly fészkelte be magát a paraszti mag közé Ha vabhogyan nem látnánk a nagy urasági táblákat, úgy tűnne fel. mintha egy elhagyatott, kifosztott tá jon verekednének a földdel a parasztok, hogy kenyeret csiholjanak ki belőle. így azonban a kép mást mutat. Osztálytagozódást. Lálni ezt a munkán is. A paraszt maga arat. Segítségül a családot hozza ki. Bezzeg az uraság felfogadott ötven pár aratót. Széles vonalban nyomulnak előre a táblákon, mögöttük a marokszedők izzadva fogják a sarlóba a ledült rendeket. Nyár van. Forróság. A kék égbolt minden fullasztó melege ráfekszik az emberekre. A veríték nagy csöppekben hull le róluk. A kép sorsot mutat. Paraszti sorsot. És proletársorsot. Kijön az ispán. Kevély, büszke tekintettel fogja át az aratókat, a kereszteket, asztagokat és táblákat. — Hé emberek — mondja most öntelten, — jó lesz ám sietni. Az idő egy-kettőre megváltozik és aztán baj lehet. Mert még csépelni is kell ám! És az izzadt, leégett bőrű aratók még szorosabban markolják a kaszát, miközben halkan egy-egy káromkodást engednek ki a fogaik közül. Ittott felcsendül a kaszapengés. Valamelyik marokszedő-lány nótára kezd. Mikor, látja, hogy senki sem kapcsolódik bele szégyenkezve eláll. Nincs kedvük az embereknek énekelni. Sűrűn hullanak a kalászok. És a nap rendületlenül éget. Este a nagy pajtában alusznak. Ki az evéssel foglalatoskodik. ki meg ózonnal végigdől a szalmán. Valaki tüzet rak Szalonnát tog pirítani. Egy fáradt hang beleszól a némaságba. — Azért szép a gabona. Jó részre van kilátás. — Megette a fene! — szól most bele egy másik. — Húszba még kilencedet kaptunk, még tavalyelőtt is megvót a tized. Most meg a tizenkettediket kapjuk. Ez az a jó rész? — De ha rossz vóna a kalász akkó még ennyi se gyünne. — Tán visszaadnád, ha többet kapná, mi? 'szen még ebbü se tudsz kigyiinni egész esztendőben. Valaki most a szalmáról odakiált: — Szamarak vótunk, hogy belementünk. • Mindtöbben és többen szólnak bele a beszélgetésbe. Lassan az egész pajta a vitatkozók köré gyűlik össze. — Most már hiába sírunk. Hamarébb köllőtt vóna. Ezt megint csak az első mondia És fanyelű bicskáiával nagyott szelt a rágó= szalonnából. — No és. ha azt mondanánk hogy addi'

T nem dógozunk. amíg meg ne n kapuk a tizediket... mi vóna akkor^ Mindnyájan a beszélőre néztek Vetés volt aki a sorban mindjárt az élen dolgozott Veres okos ember hírében áll. Azt mondják róla. hogy * szakszervezetben is benne van. sőt talán hogy ő ottan a pénztáros. — Mi vóna akkor, he? — kérdezte és belépeti a körbe. — Kidobnának, — szisszent fel egy lány. — Asszonybeszéd — mondja most rá Veres, — Má mér dobnának ki? Fenét! Még könyörögnének is hoev siessünk vele. Nem látjátok, hogy sietős? 1 Az „Utolsó puskagolyó" című csehszlovák és a „Szabóné" című magyar filmnek egy közös vonásuk van: a gyári környezet. Máskülönben az összehasonlítás filmünk számára nem éppen kedvező. Ahogy azt a tavalyi fesztivál bebizonyította, a magyar filmtermelés, habár mennyiségileg nem nagyon erős. a népi demokratikus államok filmiparának az élére került és ma is ott áll nyomban a szovjet filmipar mögött a né m e-t film termeléssel együtt és lehetséges, hogy a kínai filmtermeléssel az egész világ filmiparának az élére kerül, mi vei ideológiailag és művészi téren is magas színvonalú filmeket gyárt Az „Utolsó puskagolyó" című film annyiban érdekes, hogy a színészek mindenekelőtt a népből szármáznák és angM dokumentális stílussal mutatja be a Szovjet Hadseregnek Osztravíért folytatott felszabadító harcát. A történet a bányászok harcára összpontosul, amelyet "a vasművek megvédéséért a németek ellen folytatfák, akik a gyárat visszavonulásuk közben fel akarják robbantani. A film új bizonyítéka az intuítiv úgyszólván szövegkönyvnélküli rög tönzött rendezői munka tehetetlenségének, amely ezenkívül még angol polgáriassiggal is meg van terhelve, a legveszedelmesebb és legaljasabb formájával a látszólag emberi, magviban pedig naturalista és ezért va lóságnak meg nem felelő, haladás elleni objektívizmusnak. A filmnek tökéletes átgondolt drámai egységnek kell lennie, Emely művészien leleplezi és megmagyarázza «z élet tényeit Pusztán® egyszerű rámutatások nem elegendők, mert a tény és a tények láncolata — ez még nem művészi igazság. Csupán a tényekben — drámai összefüggések nélkül — nincs feszültség, nincs drámaiság. , Ezekután érthető, hogy a drámaisíg elérésére a műben idegen elemekei szőnek be. amelyek művészetellenesen hangzanak, — ezt legszem beíűnőbben az „Utolsó puskagolyó" című film végén tapasztalhatjuk, Fitt — És ha másokat hoznának dógozni? — Hátha hagynánk... De nem hagyjuk! Az emberek zúgtak és kiabáltak. Lassan mind Veres pártjára álltak. Félóra múlva Veres fölállt. Egyszeriben csend lett. — Emberek! Hát úgy lesz, ahogy megmondtuk. De aztán helyin legyen mind! Most ne beszéjjünk többet ruia. Aludjunk, mér korán kelünk. A lámpákat elojtották. Az emberek lehúzódnak a szalmára. Csend van. Senkisetn tudhatja, hogy mi forr a fekvőkben. Reggel mikor az ispán kijött, a sor szélén dolgozó Veres megállt a karjával megtörölte a homlokát. Ez volt a jel. Egy pillanat és a kaszák megmerevednek. A következőkben meg a marokszedők szinte egyszerre egyenesednek föl. Az ispán megijedt. — Nézzék emberek, ne csináljanak ribilliót. Én majd szólok a nagyságos úrnak, maguk meg csak dolgozzanak addig. — Azt nem! Csak akkor fogunk neki, fia megegyeztünk! Az ispán látta, hogy itt nem lehet vitatkozni. Visszahajtatott a kastélyba és jelentette az esetet az uraságnak. A nagyságqs asszony ijedtében elájult. Az úr meg dühösen kezdett csapkodni. Egy óra múlva csendőrök jelentek meg a tábla mellett. Nem szóltak senkihez Csak föl és alá járkáltak. Közben fél szemmel a sztrá jkolókra sandítottak. Egyszer csak kirobog az uraság kocsija. — Mars ki a földemről! — ordította magából kikelve a nagyúr. — Abbu riem eszik! Nekünk szegödésiink van. — Akkor meg dolgozni! A szegődés csak munkára szól! ahol a fiatal fiút egyszerűen lelövik az úgynevezett „Utolsó puskagolyó"val. A filmben a munkásság egyszerű hősiességének gyönyörű példáit láthatjuk, amint önzetlenül védte a nemzeti vagyont a pusztulás előtt. Ám ezek a tények egyedülállók, nem képeznek dráma; egységet és ezért nem tudják megragadni a közönséget. A „Szabóné" című magyar film a legjelentősebb a fesztiválon eddig bemutatott művek közül. Központi térni ja a munka és a dolgfczók öntuda ta, amely bennük a célnélküli robot jiárma alóli felszabadítás után ébredt. Szabó Anna elvtársnő az üzemi szervezet ülésén felajánlotta, hogy átmegy dolgozni a magkészitőbe, amely a tervet nem teljesíti és így az egész vállalatban hátráltatja a termelést. Sokáig tartott, amíg Annának sikerült megnyugtatni a közvéleményt és eltávolítani a személye ellen mutatott ellenszenvet, amelyet kérdéseivel idézett elő. Anna nem ingadozik, mikor választania kell a sze. mélyi és az üzemi érdekek közül és lemond Hodisról, aki miatta otthagyott egy kislányt a magkészitöből így a magkészítőben visszaáll a béke. Ez az első feltétele annak, hogy a termelést emelhessék és hogy az üzem, amely eredetileg lemaradt, fokozatosan élüzemmé váljon. A film második központi motívuma Hodis munkás fejlődése, aki techmm mm — Adja meg a tizediket, akkor dógozunk. A csendőrök is odajöttek. De amii kor meglátták a kaszák fenyegető sorát félrevonultak. A földesúr meg a kárörvendő kisparasztok gúnyos mosolyától kisérve mérgesen elhajtatott. Délben kijött az egyik béres. A bizottságot hívta tárgyalni. Közben halkan odasúgta: — Az úr a szomszéd gróftul kért köcsön aratókat. De azok nem akarnak gyünni. ök is sztrá jkónak. — Egyedül nem megyünk Gyiijjon legalább a fele. — mondta Veres. — Minek a'? — No és ha minket bekaszliznak? Igy nem iesz olyan könnyű. — Akkor megyünk mind. — Nem a! Fele itt marad. Hátha idegeneket akarnak hozni? Egy óra múlva visszajöttek. Azt mondták, az uraság dühösködött, de később egyre csendesebb lett. Aztári mégis csak alá'rta. Fölvették a munkát. A kalászok megint dűlni kezdtek. Az embereknek jó kedvük volt. A lány újra énekbe fogott. És a marokszedők vele együtt gö

rnyedve de énekelték: — Ha az utca, a fő úton piros rózsát teremne .... Este boldog emberek aludtak a szalmán. Csak Veres nem' aludt. Ide-oda forgolódott és a tetőt nézte Egyszer csak úgy tűnt fel neki. mintha az ég hirtelen megvörösödne. Felugrott Egy pillanat múlva kint volt. Egy másik pillanat és beleordított az alvók so.ába: — Emberek! Ég az asztag! Vad rohanás kezdődött. Az emberek a tüzet nézték. Arra gondoltak, hogy most odaég az egész, az évi kenyér. Kétségbeesetten futottak a tűz felé. Legelöl Veres. — Minek futunk. — szólt most egy hang. — Hiszen nem tudunk oltani. Nincs víz. nikai téren tehetséges ember s akit a kapitalizmus alatti nehéz élet bizalmatlanná tett. Ebből a mai napig megmaradt valami. Fél, hogy találmányával becsapják, úgy mint akkor. Csak lassan és keservesen tud ezektől a félelmektől szabadulni és válik a pártjelöltből és jó szakmunkásból igazi kommunista. A film mély igazságokat tár fel. Ereje a történet tárgyilagosságában és a szereplők életszerűségében rejlik. Alkotói jól ismerik a gyárat, mai problémáit és embereit. Az újítási javaslatok, az élmunkásmozgalom és a szocialista erkölcs tételeit ügyesen bele tudják oltani a szereplőkbe, akik bennünket ezzel teljes mértékben meg tudnak nyerni, gyengeségeik és hibáik ellenére is. Azért teljes mértékben, mert ez a művészi munka igazul kifejezi a Párt vezető szerepét, a szakszervezetek szervező erejét, a munkához való új viszony kifejlődését, a szebb jövő útját, mely tárva-nyitva áll az ifjúság előtt, az előtt az ifjúság előtt, amely tud lelkesedni és dolgozni. Ha majd a filmet nálunk is előadják, részletesebb 'értékelést közlünk, mert olyan műről van szó, amelyre joggal lehet büszke a testvéri magyar filmgyártás. Ez a film a szakszervezeti munkásság számára még sokkal jelentöségteljesebb. Minden fesztiválnak programrészéül kell, hogy váljék. A többi filmek közül igen kevés töltheti csak be ezt a szerepet. Az egyiket a faluba szalasztották a tűzoltókért. Ott már csoportokba verődve azon tanakodtak az emberpk, hogy ugyon hol is éghet. Közben a tűz átliarapódzott az asztag melletti gazdaíüldekre is. A kisparasztok egy-kettőre földhözragadt szegényekké váltak. És a tűz csak terjedt. Oltani nem lehetett. Viz sem volt a közelben, de nem is lehetett a közelbe jutni. Ötven méter távolságból leperzselte róluk a bőrt, olyan nagy volt a hőség. Három falu tűzoltósága is kivonult, de csak nézték tehetetlenül. A magukkal hozott víz kevés volt. A legközelebbi kút meg kilométerekre — Nem volt biztosítva ... Tönkremegyek. Ékkor ért oda Veres. Arca füstösen, ruhája rongyosan, friss pörkölődés szagával. Az uraság elé állt. Kemény arcán megmerevedett a düh. — Maga csinálta! Maga! — Megbolondult? — A földesúr lihegett és ijedten hátrált. — Hogy gondolja? — Igen, maga! Nekünk ne mondja, hogy nincs biztosítva. Azt akar]a, hogy mi ne követeljünk semmit. Hogy a biztosítást egészben kapja meg. Ne, ne szóljon. Tudom úgyis, hogy mit akar mondani, hogy nem igaz De én egy petróleumos üveget láttam eldobva az aszlag körül. Elhoztam volna, de nem bírtam odáig menni, mert a hőség majd ledöntött Azt az üveget ma délután a szerződés aláírásakor a maga konyfiáján láttam. Négyszögletes fehér üveg ... Az uraság elsápadt. Veres öntudatosan folytatta — Azért tette hogy bennünkel megbosszuljon a sztrájkért hogy mind magának maradjon. Tudunk mindent! Látunk! Nekünk is van szeműnk! Mi is tudunk gondolkodni! Nem hagyjuk magunkát becsapni! A részünket követeljük! A jogunkat akarjuk! Lángoló szavai betöltötték az éjszakát a lángoló földek fölött, síró asszonyok és összetört kisgazdák között. És az aratók úgy álltak ott a vörös égbolt alatt, mint az igazság óriásai, akik elindultak, hogy igazságot szólaltassanak évszázadok igazságtalanságaiért. i Az UJ SZO szabadságodra is elkísér! t Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt bizf tosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szívesked| jenek az új címeket (az eddigi cim és előfizetői szám t feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni, t A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló f olvasóink kívánságára is nyaralási ideje alatt a kívánt j címre lapunkat megküldjük. ] Az Uj Szó kiadóhivatala. •