Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-26 / 169. szám, szerda

1950 július 29 lö SZ0 7 Hiúsítsuk meg az atomgengszlerek bűnös terveit! Az amerikai imperialisták által kipro«oká>lt koreai események s a háborús uszítók áttérése közvetlen agresszjós cselekedetekre arról tanúskodik, hogy megnőtt az új háborús veszély A népek békéjét és biztonságát a nek vadult atcmgengszterek közvetlenül fenyegetik. A koreai események legkezdetén Roberts konzervatív képviselő az angol alsóházban azzal a követeléssel lépett fel, hogy a koreai nép ellen alkalmazzák az atombombát. Amerikai képviselők és angol és francia poljt kusok ina már nyíltan hangoztatják azt a kannibáli követelést, hogy dobjanak atombombát a koreai népre amely hazája szabadságáért, függetlenségéért és egységéért harcol. Az úgynevezett európai problémák tanulmányozására alakult Nemzetközi Bizottság, amelynek tagjai mint Jsmeretes, »Franciaország sírásója«, Paul Reynaud, a »szocialista« Le Troquer, a katolikus Maurice Schuman, a radikális Bonnefous és Paul Bastid. az angol háborús uszítók — lord Vans ttarttal, Moore-Brabazonnal s másokkal egyetemben a napokban okiratot hoztak nyilvánosságra mely szerint »az atomfegyverrel való fenyegetőzést nem csupán igazoltnak, de áldásosnak ismerik el*. A fékevesztett atomgengsztereket visszhangozza a lepénzelt lapok gyalázatos hada példáu] az amerikai »Christian Science Monitor* a francia »Monde«, az angol »Smday Graphic*, amelyek cinikus féktelenséggel propagálják gazdáik kamnibáli terveit. Az imperialista tábor főkolomposaj — az USA elnöke, Truman és Acheson külügyminiszter hivatalosan kijelentették hogy az Egyesült Államok kormánya az atombombát akkor és ott fogja alkalmazni, ahol és amikor azt szükségesnek tartja. A béke ellenségei tehát teljesen feltárják bestiái s embergyülölettől áthatott terveiket. Azt a fenyegetést, hogy az atomfegyvert — az agresszió és a tömeges emberirtás fegyverét — alkalmazni fogják —, a lázas fegyverkezési verseny követi. Truman követeli, az USA kongresszusa pedig megszavazza az újabb százmilliókat atombombák készítésére. Nagy sietséggel rakják az amerikai fegyvereket a marshall zált országok kikötőibe induló ha ókra. Az USA-ban a tarta' 'kosok részleges mczgósitása folyik s eredményeképpen az amerikai hadsereg létszrma 300 000 fővel növekszik. Parancsokat adrak Amerika gazdasági életéne": rí;:"!' ges hadivágányra való átáll tísŕra. Még nry^rsabb iramban foly k Nyugat->" nteországban a fasiszta ha-" sere-* 0 'raszervezése, valamint a japán militarista gépezet felt:'ma. ztása. ~ito ez a szer.nyes amerikai ango' kém siet, nehogy lemarad ' n az Egye lt Államok többi bábja mögött és ícsapatmozdulatokról kiagy t meséket rikácsol világgá mik z'jei fokozza provokációit a népi d :->kratikus országok határain. A háborús készülődések mellett az amerika -angol imperialisták újabb megtorló intézkedéseket zúdítanak sa.'át népeikre: az Egyesült Állam kban és Franciaországban, a Délaf '-ii Unióban és Jugoszláviában Ausztráliában és Japánban a börtönök és gyüjtőtáborok megtelnek hazafiakkal és demokratákkal, akik nem akarnak megbékülni kor- , mányaik bűnös politikájával. Mi az oka annak, hegy az imperialisták fokozzák agressz v tevékenységüket mi az oka annak a vadáKatj kegyetlenségnek, amellyel Korea békés lakosságát gyilkolják, városait és falvait barbár bombavetőikkel pusztítják s az országra atombombát szándékoznak zúdítani? Mivel hívta ki a koreai nép az amerikai-angol imperialisták ekkora dühét? Az egész világ előtt ismeretes. hogy Li Szin-Man-klikkje amely Washington utasítására provokációs támadást intézett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. azt a célt tűzte maga elé, hogy az egész országot az USA gyarmatává teszi. Azonban a koreai nép ebbe nem egyezett bele. Az ország északi és déli réssé egy emberként állt talpra hogy harcoljon függetlenségéért és szabadságáért, Egy hét leforgása alatt a nép által megvetett Li Szin-Man-uralom — a külföldi hatalom uralma — teljes vereséget szenvedett. Csupán az amerikai szuronyok maradtak meg amelyek ezt az uralmat támogat ták. Az események azonban megmutatták az amerikai rablók szuronyai nem tudták és nem tudják megállítani a népet, amely nem hajlandó sarcot fizetni az új rabszolgatartóknak. És a rabszolgatartók erre felbőszültek. Egy Koreában tartózkodó amerikai újságíró az amer'kai rabszolgatartók dühének okát helyesen jelölte meg. Egy amerikai ezredes — mondja az újságíró — látva a délkoreai csapatok futását, dühében így kiáltott a katonákra: >Azonnal foglalják el a védelmi állásokat! Különben is ezért kapnak fizetést!« Koreában éppen úgy, mint ezt megelőzően Kínában füstbe mennek az amer kai dollármilliók, amelyeket az Egyesült Államok kormánya a délkoreai hadsereg fenntartására fecsérelt el, mert a délkoreaiak most megtagadják testvéreik legyilkolását. Füstbemennek a Wall Street részvényeseinek osztalékai, akik egész Korea ieigázására számítottak. Ami ped g azt illeti, miért fokozódik az atombombára való spekuláció, azt elárulta az USA egyik buzgó lakája, a Monde című lap levelezője. Lehetséges — írta ez a szörnyeteg —, hogy elegendő az atombomba alkalmazásával való puszta fenyegetőzés ahhoz, hogy pánikot idézzünk elő Észak-Korea lakossága közt. Véleménye szerint, ebben az esetben ez a hadjárat nem lenne sem költséges, sem hosszantartó. I A világuralom új trónkövetelői azért fenyegetőznek az atombomba alkalmazásával, mert abban a v lág •leigázásának >gyors és biztos* eszközét látják s cseppet sem tőrödnek az emberéletek millióival. Bűnösebb, . szörnyűségesebb tervet nehéz még csak elgondolni is! I Most már ország-világ előtt nyilvánvaló, hogy az amer kai intervenció Koreában éppúgy mint Kínában, az amerikai-angol imperialisták görcsös kísérleteit jelenti, hogy megakadályozzák Ázs a népeinek felszabadító mozgalmát. A Trumanok js Churchillek a történelem kerekét akarjak visszafordítani. Nem fog .ixerálni nekik! Az imperiaisták íem tudják megakaaályozn a népek diadalmas ellenállását az imperialista agresszióval szemben. j Az imperialisták dühe a koreai eseményekkel kapcsolatban csupán gyengeségükről tanuskod k Magatartásuk ismételten bebizonyítja a nagy Sztálin szavainak igazságát hogy a haldokló osztályok önként sohasem hagyják ei pozícióikat. Mennél inkább gyengül az imperialista tábor, annál elvetemültebb és veszedelmesebb lesz vezetőinek kalandorpolitikája. Ezért kell még magasabbra fokozni a népek éberséTét, még állhatatosabban és energi:jsabban folytatni a harcot a békéért és a nemzetköz biztonságért. Világszerte kibontakozik a mozgalom, mely a koreai nép iránti j jyüttérzést fejezi ki és t ltakozik .3 amerikai intervenció ellen Ko.eában. Ez a mozgalom azt mutatja, hogy a népek nem akarnak az mperialisták gaztetteinek tétlen néző maradni. Az atombomba koreai felhasználására irányuló fellüvások a néptömegek olyan heves visszautasításával találkoznak hogy a Moore-Brabazonok és le Troquerek ma már újságokban közölnek nyilatkozatokat, hogy kilépnek az európai problémák tanulmányozására alakult nemzetközi bizottságból, amelynek leple alatt készítették elő kannibáli okiratukat. Az amer kai imperialisták kijelentik, hogy a stockholmi felhívás őket még abban az esetben sem köti, ha azt akár az egész emberiség aláírja. Hát akkor, imperialista urak, miért harcoltok a felhívás ellen miért akarjátok hazug módon kiforgatni értelmét és miért akarjátok a népeket eltéríteni attól, hogy a felhívást aláírják? Miért? Mert féltek a népek határozott fellépésétől az atombomba eltiltása érdekében! Ez a ti félelmetek bizonyítja, hogy a békemozgalom máris erősen érezhető eredményeket ért el. Egyre szélesedik a Béke Híveinek tömegmozgalma. A stockholmi felhívást már több m'nt 200 millió ember írta alá. Növekszik és erősödik a béke harcosainak tábora A Szovjetúnió egyre újabb bizonyítékát nyújtja nemes és következetes békeharcának. A szovjet kormány újbói megmutatta eltökéltségét, hogy folytatja a békepolitikát, nem avatkozik be más államok belső ügyeibe és védi a népek szabadságát és függetlenségét. Sztál n elvtárs India miniszterelnökének, Nehrunak a koreai ügy békés rendezése ránt tett javaslatára válaszolva a izovjet kormány nevében kijelentene: »Üdvözlöm az ön békekezdeményezését. Teljesen osztom az ön nézetét a koreai kérdés békés rendezésének célszerűségére vonatkozólag a Biztonsági Tanács útján az öt nagyhatalom képviselőiek és köztük a kínai népi kormány képviselőinek kötelező részvételével. Ügy vélem, hogy a koreai kérdés gyors rendezése céljából célszerű lenne meghallgatni a Biztonsági Tanácsban a koreai nép képviselőit.* Ez a válasz világos b zonyitéka a változatlan szovjet békepolitikának. Az amerikai imperialisták agressziójának közvetlen tényei Ázs a országaiban, fenyegetőzéseik, hogy Koreában atombombát fognak alkalmazni, a békeidőben példátlan fegyverkezési verseny minden szabadságszerető népet meggyőz arról, hogy a legnagyobb mértékben fokozni és szélesíteni kell a harcot a béke védelmében hogy még jobban ki kell fejleszteni az aláírásgyűjtési mozgalmat' a stockholmi felhívás érdekében. Ha az atomgengszterek máris reszketnek annak láttán, hogy a stockholmi felhívást az emberek milliói írják a-lá, akkor az egész haladó emberiség szjne előtt, amely egyhangúan síkraszáll az agresszió és a tömeges emberirtás e fegyverének betiltásáért, a modern imperialista emberevők tervei ízzé-porrá törnek. Szélesítsük és lendítsük előre a népek békeharcát az egész világon! Kiharcoljuk az atomfegyver törvényen kívül helyezését! (A »Tartós békéért, népi demokráciáért!* legújabb számának vezércikke.) Szuszlov elvtárs a Bolsevik Pár! üdvözletét tolmácsolta a Német Szocialista Egységpár! kongresszusán A Német Szocialista Egységpárt kongresszusának második nap ján Max Reimann, a Német Kommunista Párt elnöke beszélt a nyugatnémetországi helyzetről és elmondotta. hogy az imperialista hataimak háborús előkészületei fokozott tempóban haladnak előre a nyugati övezetekben. Beszédében megbélyegezte a háborús uszítókat és az imeprialisták nyugatnémetországi cinkosait. Az Ülésen Szuszlov a szovjet küldöttség vezetője tolmácsolta a Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának testvéri üdvözletét. — Németország és a Szovjetúnió népének megszilárduló barátsága egyik legfontosabb nemzetközi jelentőségű tényező a békéért vívott harcban, amely az egész világon megerősíti a béke ügyét és az angol-amerikai imperialisták alattomos terveire súlyos csapást jelent — mondotta, — Mert ha ez a két nép, mint Sztálin elvtárs mondta megmutatja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel harcoljon a békéért, mint ahogyan a háborúban küzdött, akkor az európai békét biztosítottnak lehet tekinteni. — A szovjet emberek nagy figyelemmel és rokonszenvvel kísérik a német nép harcát, amit az egységes, független, demokratikus és békeszeiető Németországért, a fiatal Német Demokratikus Köztársaság további megerősítéséért folytat. A szovjet emberek a német népnek teljes szivükből kívánnak sok sikert igazságos harcához. Szuszlov felszólalása után szívélyesen kezet szorított Wilhelm Pieckkel és Ottó Grotewohllal közben a kongresszus résztvevői leírhatatlan lelkesedéssel éltették Sztálint, valamint a Szovjetúnió és Németország népeinek barátságát. A kongresszus üdvözlő táviratot intézett Sztálin generalisszimuszhoz. Ebben köszönetet mondanak azért a sokirányú és nagy segítségért, ainelyet Sztálin a pártnak és Németországnak nyújtott. — Az Ön messzelátó és bölcs megállapítása, hogy a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság megalakítása fordulópontot jelent Európa történelmében, valamennyiünk fezámáia rámutat az imperialista háborús gyújtogatok bűnös politikája ellen és az egységes békesEerető Németország megteremtéséért folyó harc nagy iedentőségére — mondja többek között a távirat. — Mindent el akarunk követni, hogy a Német Szocialista Eevségpárt — Németország valamennyi demokratikus és haladó erőinek főeiejeként, a német munkáosztáfy forradalmi hagyományaihoz híven — megoldja a militarizmus és a reakció végleges kiirtásának feladatait felszámolja a háború következményeit, amelybe Hitler taszította a német népet. Falvainkban dolgozó népünk akarata érvényesül Falvaink ébredeznek évszázados elnyomatásukból és egymással versenyre kelve erősítik az Egységes Földműves Szövetkezetek magasabb típusát. Egymással versengve szolgáltatják be a gabonát és távolítják el a közösen megszervezett munka utolsó akadályát, az elválasztó keskeny sávokat, a mezsgyéket, amelyek a nagyüzemi termelést meggátolják. E sikerek ellenére nem szabad elbizakodnunk, erre tanít bennünket Lenin és Sztálin. Falujárásunk folyamán azt tapasztaltuk, hogy azokban a falvakban, ahol öntudatos pártkáderek vannak, ahol az oktatók körültekintéssel dolgoznak a Párt irányvonaláért, ott a falu kis- és középgazdái egységes, megbonthatatlan tömbbé tömörülnek és a kulákság elveszti talaját. Azonban ott, ahol az Egységes Földműves Szövetkezet megszervezésénél engedményeket tettek és nem tartották be pontosan a Párt irányvonalát, ott bizony rés támadt és a reakció ezt a rést széles hasadékká próbálja tágíteni. Ilyen eset történt Bidovcén (Ma- i párttitkárságon jártam. Az első gyügyarbödön), a seéovcei járásban. Az j lésen az alelnök volt jelen. - z alelnök EFSz vezetőségébe itt mint alelnök- ! előtt a nép nem mert őszintén benek egy kulák fia került azon a cl- j szélni és máig is az az érzésem, ha men, hogy a vagyon nincs az ö nevén, tehát vagyontalan. Holott nyilvánvaló mindenk ielött, hogy az apja földjén ő gazdálkodik. És megtörtént a faluban az a páratlan esemény, hogy a közösen megszervezett aratás után, a 87 tagú EFSz-böl 51 tag egységesen megszervezve egyik napról a másikra egyszerűen bejelentette kilépését. És a legérdekesebb az eseményben az, hogy a kilépők nagyrészt kis- és középgazdák, mig a nagy^azdák az ártatlan bárány képét vették fel és bentmaradtak az EFSz-ben. Ezzel a kilépéssel párhuzamosan megindult a faluban az a mende-monda is, hogy annak ellenére, hogy a szülők magyar iskolába Íratták be gyermekeiket, nem lesz magyar iskola. A vizsgálat természetesen azonnal megindult, mert a gazdák négy lemondó íve egyazon szöveggel volt megfogalmazva, tehát alapos volt a gyanú, hogy a kilépést egységesen szervezték meg. Ám a vizsgálat vévéget sem ért. amikor másnap a kora hajnali órákban már újra jelentkeztek a kis- és középgazdák, hogy vissza akarnak térni az EFSz-be. Ilyen válságos időben 'kerültünk éppen Bidovcére, ahol Mihók Átírással, az EFSz elnökével elbeszélgettünk. Mihók András ama rendes gazdák közé tartozik, akik világéletükben két kezük munkájával keresték meg a kenyerüket. Szegény földműves családból származik. Legénykorában mint kepés dolgozott hosszú esztendőkön át a kulákoknál. Vagyona ma 8 és fél holdat tesz ki. Mihók András azonban tiltakozik e vagyonmegállapítás ellen és hangsúlyozza, hogy ő a vagyonából nem akar semmit sem eltitkolni. Az a helyzet ugyanis, hogy az apósának is van földje, amit ő művel meg és a beszolgáltatásnál is mint 15 holdas gazda szerepel. Ragaszkodik ahhoz, hogy a tizenöt holdat írjuk, mert ez a valóság, nincs mit titkolnia, mindenkinek nyíltan a szemébe akar nézni."Mihók András, Vaszil Imre, a helyi Nemzeti Tanács elnökének a jelenlétében a következőképp számol be a napokban lezajlott eseményekről; — Az úgy volt, hogy a falu népe a kilépés napján egy gyűlés összehívását követelte. Sajnos, én nem voltam akkor itthon, mert éppen a járási akkor itthon vagyok, nem történhe tik meg falunkban ez a szégyenteljes esemény. HOGYAN DOLGOZTATOTT A ZSÍROS PARASZT Vaszil Imre itt közbeszól: — Hát bizony a nép elég szemérmes és nem szólt, mert hiszen éppen azt kifogásolták, hogy olyan gazda van a vezetőségben, aki nem odavaló. Tehát éppen öt, az alelnököt kifogásolták. De hallottam őket zúgolódni, amikor azt mondták, hogy nem hajlandók a kulákoknak dolgozni. — Amikor hazajöttem, — veszi át újra Mihók elvtárs a szót — a nép nem akart már semmiről sem hallani. Akkor már annyira el voltak keseredve, hogy nem bíztak senkiben. Közbejött az iskola-hir is, mert a reakciónak gondja volt arra, hogy azonnal működésbe fogjon. Természetesen Pártunk azonnal akcióba lépett és megkezdődött a vizsgálat. Persze, nem kellett sokat kivizsgálni. A nép már hajnalban újra jelentkezett a szövetkezetbe. Mindannyian egységesen azt hangoztatták, hogy nem hajlandók a kulákok számára dolgozni. Tudniillik a közös aratásnál derült csak ki a napnál fényesebben, hogy a kulákok ma is azt várják, hogy a kis- és középgazda rájuk dolgozzon. És tényleg be kell vallanom, hogy a népnek igaza volt. Csak meg kellett figyelni, hogyan dolgoznak ezek a kulákok. Vaszil Imre itt újra közbevág: — Csak meg kellett figyelni Csabai Erzsébetet, akinek 35 hektárja van, ebből 15 szántó. A 15 éves fiával dolgozott, a másik fia, a kiszolgált katona addig dolgozott, amíg kedve tartotta, aztán felült a motorbiciklijére és vidáman elhajtott. — Az embernek fájt a szíve, ha látta azt a munkát — folytatja Mihók András. — Csabai Erzsébet például aratás után összerakta a maga földjén a kereszteket, de a szomszéd földjéhez hozzá sem nyúlt. Természetes, hogy a nép az ilyen viselkedést ma már nem türi. És ha látja, hogy ilyesmi mégis megtörténik, nem látja többé biztosítottnak azt, hogy az EFSz tényleg az ö érdekeit szolgálja, A dolgozó nép tudja, hogy a kulák alaposan kihasználta valamikor. Az ö verejtékén és munkáján gazdagodott. Bármennyit is dolgozott a kepés, minden kevés volt neki. Magam is pontosan emlékszem arra a napra, amikor K. Csabai Györgynél, 24 hektáros gazdánál dolgoztam, mint kepés és hajnali három órától alkonyatig a marokszedőkkel 53 keresztet arattunk le. És ez az eredmény is kevés volt neki. Emlékszem, hogy a kulák a kezeit dörzsölgetve jámbor hangon ezt mondta nekünk, hogy hát jól ettünk és jól ittunk és bizony lehetne még, folytatni a munkát a sötétedő órákban is. Nos, ezekután érthető hogy a kis- és középgazda nem hajlandó velük együttműködni. És érthető, ha azt hangoztatják, hogy az EFSz nem arra való, hogy a kulákoknak olcsó munkaerőről és olcsó gépekről gondoskodjék. Ezért nekem az a nézetem, hogy a nép követelésének helyt kell adnunk és szövetkezetünkbe csak a kis- és középgazdákat vesszük vissza, a kulákokat pedig kizárjuk, még akkor is, ha bennmarodtak az EFSz-ben. Hiába, nem találunk más módot, ha tényleg becsületesek akarunk lenni és az EFSz-el a szocializmust akarjuk szolgálni. Dolgozó népünk csupán azt az egy hibát követte el, hogy ahelyett, hogy harcolt volna nyíltan a kulákság eitávolitásáért, kilépéshez folyamodott De ez már a reakció munkája, amit az iskolára vonatkozó rémhír is bizonyit. OKTATÓT KÉRNEK A BIDOVCEIEK — Egyébként — teszi hozzá még végül Mihók elnök — nagyon szükseges lenne, ha egy rendes oktatót kapnánk, olyan oktatót, aki tényleg tanítani tud, mind szlovák, mind magyar nyelven, hogy mindenki megérthesse a szocializmust, az Egységes Földműves Szövetkezet céljait. Olyan szükségünk van már, mint a mindennapi kenyérre. Hidd el nekem, hogy mi, kis- és középgazdák, most a felszabadulás után újjásztilettünk és meg kell tanulnunk biztosan járnunk a saját lábunkon. Ezért nagy szükségünk van a Párt támogatására. Amint távozunk a faluból, Csontos Jánossal találkozunk, két és fél hektáros gazdával, aki mindenben megerősíti az EFSz elnökének állításait és hangsúlyozza, hogy a népnek az elégedetlenségre minden oka meg volt, amit az is bizonyít, hogy a cséplésnél először az alelnök búzáját csépelték. Amikor szóvátesszük, hogy meg kell tanítani azért a kulákokat dolgozni, Csontos édesanyja, egy nehéz munkában megöregedett asszonv lemondóan int a kezével s a következőket mondja: — Sohasem fognak azok dolgozni! — Mély meggyőződés van a hangjában, súlyos évek tapasztalata. Csontosné egyébként nyugdíjat kap Egyik unokája, aki jeles tanuló, most ösztöndíjért folyamodott, mert gimnáziumban akarja folytatni tanulmányait. Az unoka szünidejében az egyik kassai üzemben dolgozik, mint munkás, hogy legyen r>ár megtakarított koronája, ha a gimnáziumba kerül. Szabó Béla * »