Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-26 / 169. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! A moszkvai Pravda Sztálin levelének amerikai hatásáról A CSE H S Z LOVÄ K IAI M A 6 YA R 00 L G 0Z Ó K L A PI A Bratislava, 1950 július 26, szerda 2 Kčs III. évfolyam, 169. szám A handlovai bányászok man V. Ssroký miniszterelnökfteiyettes és külügyminiszter öeszéde Hajlován A handlovai bányászok és a polgárság e hó 24-én délután öt órakor fogadta Viliam široký kormányaiéinököt és külügyminisztert, az SzKP elnökét. Široký elvtárs eleget tett a bányásozk kérésének és személyesen vette át a bányászok kötelezettségvállalásait, amelyek a IX. Pártkongresz­s/.us tiszteletére vállait munkakötelezettségek meghosszabbítását jelentik a bányásznapig. A handlovai bányászok munkakötelezetségei a szocialista versenyzés­re vonatkoznak, amelyek emelték az elmaradott széntermelést és a terv teljesítését. Ma Handlová teljesíti a tervet, sőt tál is akarja haladni. Ugyanígy a potori és nováky-i üzemek is. A kötelezettségvállalásokat nehéz bányászkezek írták, nem irodákban, hanem egyenesen a munkahe­lyen. Široký elvtársnak vannak címezve. Ezért nem történhetik meg ismét, hogy a szlovák bányász a tervet ne teljesítse. Öt óra után, mikor Široký elvtárs megtartotta a díszszázad szemléjét, nagyszabású manifesztáció következett, amelyen a bányászok nyilvánosan ismertették ígéretüket, hogy a kitűzött feladatoknak és kötelezettség­vállalásoknak eleget tesznek. A manifesztációi Stencel, a hand­lovai bányák igazgatója nyitotta meg. Lelkes tapsvihar közpette üd­vözölte Široký elvtársat, továbbá Moškot, az SzKP vezető titkárát és dr. Bránikot a Szlovák Tervhivatal elnökét, valamint az összes jelenle­vőket. Stencel elvtárs beszédében hangoztatta, hogy Široký elvtárs utolsó látogatása óta a széntermelés a tavalyi évhez viszonyítva 20 száza­lékkal emelkedett. Ma Handlova, Po­tor és Nováky a tervet nemcsak tel­jesíti, hanem túl is haladja. A Párt kerületi vezetőségének ne­vében Ondriko elvtárs, a Bányászszö­vetség nevében Klimo titkár, a bá­nyászok nevében pedig Šmidke elv­társ szólalt fel. Hangoztatta, hogy a handlovai, potori és nováky-i bányá­szok meghosszabbítják kötelezettség­vállalásaikat a bányásznapig. Ezzel akarják bizonyítani hüségüket és sze­retetüket a Csehszlovák Kommunis­ta Párt és a Köztársaság iránt. A bányászok nevében Smidke elv­társ megígérte, hogy kötelezettség­vállalása kat lelkiismeretesen fogják teljesíteni és erről Široký elvtársat minden hónapban értesíteni fogják. A továbbiakban közölte a bányászok elhatározását, hogy a szocialista ver­seny magasabb formáit és az él­munkásmozgalmat mélyíteni fogják, hogy a széntermelés olyan színvona­lat érjen el amilyenre szüksége van gazdaság életünknek. Ezek után Široký elvtárs átvet­te a bányászok munkakötelezettsé­geiről szóló vaskos íveket. A tovább akban Kolenič elvtársnő kifejezte a bányászasszon^ok és a bányászok szolidaritását a szabad­ságáért önállóságáért és egységéért harcoló korca; néppel. Majd Široký elvtárs vette át a szót. Beszédét a bányászok éles fi­gyelemmel k'sérték. Gyakran lelkes tapssal szakították félbe. Mikor Ši­roký elvtárs beszédét befejezte a bá­nyászok és a handlovai polgárok lel­kesen ismételték: »Sztálin, Gottwald, Široký vezetése alatt örökké!« Ši­roký elvtárs handlova; tartózkodása alatt beszélgetéseket folytatott a mű­szak; elvtársakkal, élmunkásokkal és az üzem politikai dolgozóival. Este a kultúrházban a bányászok újra meg újra megígérték Široký elv­társnak, hogy a tervet lelkiismerete­sen teljesíttik és túlhaladják. Široký elvtárs beszéde A mai nap nemcsak arról neveze­tes, nemcsak azért nagyjelentőségű, mert nagyszámú bányász-élmunkás növeli kötelezettségvállalását a bá­nyásznap alkalmából, nemcsak azért nagyjelentőségű, mert az alkalma­zottak nagyrésze megérti a termelés növelésének óriási jelentőségét, ha­nem azért i3, mert kifejezi szerete­tünket a koreai nép iránt, amely sza­badságáért és önállóságáért harcol, harcol hazája egységéért és saját jobb holnapjáért. A mai manifesztáció ezzel bányá­szaink és bányásznőink nagy fejlett­ségét mutatja meg, kifejezésre jut­tatja továbbá bányászifjúságunk fej­lettségét is. Mindezeket azért jut­tatja kifejezésre, mert bányászaink egybe tudják kapcsolni harcukat más népek szabadságharcával, a jobb szo­cialista holnap győzelméért, mert dolgozó bányásznépűnk dokumentál­ni tudja gyűlöletét a béke zavarójá­val, az amerikai imperializmussal szemben. Bizonyos, hogy hazánk fej­lődése és hálája a szocializmus iránt az egész világ dolgozó népének és munkásosztályának további odaadó munkájától, működésétől függ. Üj éltékeket akarunk teremteni a köz­nek, a közösség számára, még pedig olyképpen, hogy túltejesítjük a régi normákat és növeljük munkánk ter­melékenységét. Ha nem összpontosítanánk a mun­kásosztály és a dolgozó nép figyelmét a munka termelékenysége fokozásá­nak szükségességére, akkor nem dol­goznának az életszínvonal emeléséért, mely népi demokráciánk egyedüli cél­ja. Ez a célja a szocializmushoz ve­zető utunknak, az ötéves tervnek. E célok középpontjában az emberről való gondoskodás áll. Napról-napra növelnünk kell dolgozó népünk élet­színvonalát, mert tanult és művelt népet akarunk, mely mentes az anya­gi gondoktól. És ti, drága Elvtársak, helyes pél­dát mutattok további utunknak, he­lyes példát mutattok azzal, hogy nö­velitek a bányászok számát, hogy résztvesztek a szocialista verseny­ben, hogy növelitek az élmunkások számát, mert csak ez az út vezet a termelés lényeges növeléséhez- és egyszersmind ez az út vezet népünk életszínvonalának emeléséhez. Min­den bányász családjában, aki részt­vesz a szocialista versenyben, minden élmunkás családjában észrevehető e helyes politika eredménye. Észreve­hetők az élmunkásmozgalmon ke­resztül végrehajtott szocialista ver­senyek helyes útján való haladás eredményei. Ti ma büszkék lehettek arra, hogy az ötéves terv második évének első felére esö részét, teljesítettétek. Azt akarom azonban nektek mondani — és nagyon őszintén —, hogy Pártunk, Központi Bizottságunk soha nem vesztette el hitét bányásznépűnk ké­pességeiben, nem vesztette el hitét még akkor sem, amikor a handlovai bányák nem teljesítették a tervet, amikor jóval a terv alatt mozogtak. Tudtuk, hogy itt is vannak öntuda­tos bányászok, akik meg tudják győzni munkástársaikat a terv tel­jesítésének fontosságáról és az én né­zetem szerint a szlovákiai bányász számára a tervek nemteljesítésének lehetetlen fogalomnak kell lennie. A bányászok előtt is ott kell állnia an­nak a feladatnak, hogy minden kö­rülmények között elsősorban saját technikai képességük és eszük fejlesz­tésével kell elérni a munka termelé­kenységének fokozását. Bányászaink mindenkor élharcosai voltak a kizsákmányolás elleni küzdelemnek Miért van ez így a bányászoknál? Mert bányászaink azokra a nagy és dicső harci hagyományokra támasz­kodnak, melyek a haladásért és a demokráciáért folytatott küzdelem­ben keletkeztek. Nézzétek meg, hol voltak a bányászok a nagy történel­mi harcok idején a feudalizmus ko­rában? A banskástiavnicai bányá­szok már 1514-ben segítségére siet­tek azoknak a jobbágyoknak és pa­rasztoknak, akik a nagybirtokosok ós a feudális urak ellen harcoltak. Hol voltak a bányászok 1848-ban, a nagy társadalmi harcok idején? Bányá­szaink már akkor a haladás és a de­mokrácia oldalán harcoltak a kapita­lizmus ellen. Bányászaink az első Csehszlovák Köztársaság idején a munkásosztály érdekeiért folytatott küzdelmek élharcosai voltak, élhar­cosok voltak a kapitalista kizsákmá­nyolás elleni küzdelmekben. Lehet-e ez ma másképp, amikor a hatalom a munkásosztály kezében van, amikor a munkás a döntő úr a Tátra alatt elterülő földeken? Nem lehet. A b'nyásznak a szocializmus minél előbbi kiépítéséért folytatott küzdelemben hazánkban, az osztály­nélküli társadalom kiépítéséért foly­tatott küzdelemben Köztársaságunk­ban az élen kell haladnia. Mindenütt, minden bányavidéken jó eredmény­nyel folyik ez a munka, a bányászok sikeresen folytatják harcukat a bá­nyamunka termelékenységének nö­veléséért. Valószínűleg adódnak ne­hézségek abból az okból, hogy a bá­nyák gépi berendezése nem elég mo­dern, de ötéves tervünk és összfej­lödésünk nem feledkezik meg ezekről a szükségletekről. Tudjuk, hogy a bányák modernizálása és mechani­zálása többszörösen növeli a terrr\e­lést. Tudjuk, hogy a további mecha­nizálás meggyorsíthatja a fejlődést és gyorsan elérhetünk olyan magas termelékenységet a bányamunkában, mint a Szovjetunióban és ezért a mechanizálás kérdésének nagy figyel­met szentelünk. Addig azonban, amíg mindezeket a modem gépeket nem állíthatjuk a nép szolgálatába, szük­séges, hogy saját technikai fejlettsé­günk és eszünk által érjük el azo­kat az eredményeket és azokat a tel­jesítményeket, amelyeket a gazdasá­gi fejlődés a bányászságtól megkö­vetel. A bányász gazdasági jelentősége életünkben ma növekszik. Most ugyanis a nehézipar s nem utolsó sorban a nehéz gépipar kiépítésére helyezzük a fősúlyt, mert Köztársa­ságunk egész ipari összetétele, me­lyet a kapitalista időkből örököltünk, nem felel meg szocialista iparunk kiépítéséből eredő követelmények­nek. Ezt azért is tesszük, mert a ka­pitalista államok gazdasági blokádot és gazdasági diszkriminációt léptet­nek életbe velünk szemben. A nyu­gati kapitalista államok nem expor­tálnak hozzánk gépi berendezéseket, melyekre okvetlenül szükségünk van, sőt még azokban az esetekben sem teljesítik vállalt kötelezettségeiket, amikor már a gépeket előre kifizet­tük. Ezért arra kell törekednünk, hogy függetlenítsük magunkat a nyu­gati kapitalista államoktól és az ő blokádos és diszkriminációs politiká­juktól. Hogy érhetjük ezt el? Ugy, hogy növeljük itthoni nyers­anyagtermelésünket. A szén minden gazdasági tevékenység alapja. A szénen kívül van naftánk, mangán­érc, színes fémünk, amelyek ezidáig nem voltak kellőképpen kihasznál­va és éppen ezért a bányaiparra most nagyobb feladatok várnak, mint a múltban. Többszörösen növelni kell (Folytatás a 2. oldalon.) Viktorov a moszkvai Pravda külföldi poltiika; tudósítója a kö­vetkezőket írja: Sztálin válasza Pandit Nehru küldöttségének, amelyet július 18-án hoztak nyilvánosságra, az egész v ­lágon nagy visszhangot keltett. Az egész haladószellemú emberiség úgy fogadta ezt a választ, mint a Szov­jetúnió békepolitikájáJiak nagyszerű bizonyítékát. J. V. Sztálin Pandit Nehru békeszerető kezdeményezését helyeselve nemcsak hogy megmu­tatta az egyedüli útat a Korea elleni háború megszüntetésére, hanem rá­mutatott arra is. hogy az Egyesült Nemzetek szervezetének, hogyan kel­lene működnie, hogy teljesíthesse feladatait és hogy elérje azt a célt, amiért is tulajdonképpen megalakí­tották. Sztálin válasza hatalmas buzdí­tást jelent a béke védői számára az imperial sta háborús uszítók elleni harcban. Nehru javaslata a koreai probléma békés megoldására a biz­tonsági tanács segítségével az Egyesült Nemzetek Szövetségének Chartájának megfelelően, vagyis a Szovjetúnió és a Kínai Népi Köz­társaság kiküldöttének részvételé­vel, az amerikai uralkodó körök próbálkozásainak kudarcát jelenti, amellyel a Korea ellen intézett al­jas támadásukat az Egyesült Nem­zetek zászlajával akarják leplezni. Az indiai kormány elnökének kül­döttsége és J. V Sztálin válasza — írja a továbbiakban Viktorov — nagy félelmet keltettek az USA uralkodó köreiben. Az USA-t ugyan­is a következő kérdés elé állították: vagy elfogadja Nehru békeszerető javaslatát, vagy pedig ismételten és nyilvánosan leveti álarcát és bi­zonyságot tesz megrögzött támadó törekvései mellett. Így az USA po­litikai vezetői nehez helyzetbe ke­rültek. Az, hogy Acheson nem fogadta el Nehru javaslatát a koreai kérdés békés rendezésére a legálisan szerve­zett Biztonsági Tanács közbenjárá­sával, azt jelent , hogy az ameri­kaiak nem akarják megengedni, hogy a Biztonsági Tanács megújítsa működését az Egyesült Nemzetek Chartája alapján. Acheson • válasza az nap jelent meg a sajtóban amikor nyilvános­ságra hozták Truman elnök üzene­tét az amerikai kongresszusnak. Az USA külügyminisztere h ába törte a fejét azon, hogyan tudná diploma­tikus formát adni Nehru békeszere­tő javaslatainak visszautasítására. Truman einök küldöttsége azonban egészen brutális. Világosan mutat­ja, hogy a Korea eilen intézett táma­dás csak része az amer kai imperia­listák széles támadó programmjának. Truman kongresszusi üzenete rá­mutat továbbra az új fegyverkezési versenyre és az amerikai politikának támadó mivoltát bizonyítja. Ez az örült fegyverkezés a Wall-Street mágnásainak nagy nyereségeket biztosít és a dolgozók életszínvonala elleni offenzjva fokozását jelenti Pandit Nehru békeszerető kezde­ményezésének visszautasítása az USA kormánya által — írja végül Viktorov — és az egyre növekvő fegyverkezési programm annak a bi­zonyítékai, hogy az amerikai hábo­rús uszítók új nagy agresszióra ké­szülődnek. A Béke Híveinek feladata, hogy még jobbár, kimélyítsék a bé­kéért folytatott harcot az amerikai kalandorok aljas támadásai és gaz­tettei ellen, amelyek nem ismernek gátlást vagy korlátokat. Bfjű koreai harcosok érkeznek a Nemzetközi Diákszövetség kongresszusára A koreai diákok nagy lelkesedés­sel jelentkeznek a hadseregbe és hősiesen harcolnak a dolgozó nép oldalán hazájuk felszabadításáért. Az ő harcuk iránt szol daritását fejezi ki az egész világ dolgozó né­pe Mily örömteljes az a hír, me­lyet éppen most küldött a Nemzet­közi Diákszövetség második kon­gresszusa előkészítő bizottságának az Eszak-Koreai Demokrat kus If­júsági Szövetség Központi Bizottsá­ga. mely szerint a Nemzetközi Diák­szövetség második kongresszusára Prágába 15 ifjú koreai harcosd ák érkezik. A tizenöt ifjú július 25-én indult el európai útjára. Az a tény, liogy Korea harcoló ifjúsága is kép­v.selteti magát ezen a kongresszu­son még jelentősebbé teszi a kon­gresszust, melynek célja, hogy meg­erősítse a világbékéért folytatott küzdelmet. A Csehszlovákiába ér­kező koreai ifjakban dolgozó népünk nemcsak a jelenlévőket, hanem egész Korea szabadságszerető ifjú­ságát fogja üdvözölni. El a kezekkel Koreától!" 99 Az Augusztus 29-utcai internátus­ban elhelyezett tanítóképző tanfolyam hallgatói az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének a következő határozatot küldték: .,Mi. a bratislavai magyar tanító­képző tanfolyam hallgatói figyelem­mel kísérjük a koreai eseményeket. Mélyen elítéljük az amerikaiak orv­támadását a világbéke ellen és azt az imperializmus legszégyentel iesebb megnyilvánulásának tartjuk. Követeljük, hogy az ENSz ne hagyja magát félrevezetni az ameri­kai háborús uszítóktól és azonnali ha­tállyal vonja vissza Koreából az in­tervenciós csapatokat, amelyek ott e világszervezet zászlaja alatt harcol­nak a szabadság- és békeszerető nép ellen. I A koreai néphadsereg igazságáért küzd és győzelme az egész béketá­bor, tehát a mi győzelmünk is lesz. Ezért elhatároztuk, hogy amikor szo­lidaritásunkat fejezzük ki a harcoló Kb­reával, tanulmányi versenyt indítunk, amelyben úgy akarunk helytállni, mint a koreai hősök az ő harcaikban." A határozathoz a tanítóképző tan­folyam szlovák tagozata valamint a tiltakozógyú'lésen fellépő CSEMADOK­kultúrbrigád is csatlakozott. Az inter­nátus tanulókörei egyben versenyre hívták ki a többi internátus tanuló­köreit. A verseny a koreai szabadság­harcosok tiszteletére indult és tanul­mányi politikai és kulturális téren fo­lyik. A koreai hadiheiyzet A phöngjangi rádió szerint a Ko­rea: Népköztársaság néphadseregé­nek parancsnoksága hétfőn a kö­vetkező hírt adta ki: A népi hadse­reg egységei minden -fronton vissza nyomják az amerikai csapatokat és mindenhol előre nyomulnak dél felé. A néphadsereg győzedelmes egy­ségei a nyugati parton felszabadí­tottak több kerületi és járási köz­pontot. Július 23-án a néphadsereg katonasága felszabadította Kwang­zsut, Dél-Csella tartomány közigaz­gatási központját. A felszabadító harcokban felszámoltak 4000 Li­Szin-Man katonát és több mint 300 rendőrt. Nagy hadizsákmányhoz ju­tottak. A Tedzsenu vidékről előrenyomuló néphadsereg egységei július 23-án felszabadították Okcson, Kokuszen és Jogden városokat. Ezekben a harcokban a népi had­sereg kezére 479 autó, 9 tank 27 páncélautó, három 37 mm-es és nyolc 16 mm-es ágyú, 65 nehéz ak­navető, 9 könnyű aknavető, 25 gyorstüzelő ágyú, négy légvédelmi ágyú négy különféle tipusú ágyú, 50 nehéz golyószóró, 35 könnyű go­lyószóró, 120 önműködő, sok puska 22 rádiókészülék, a töltények és más -lövőszer ezrei kerültek ha­dizsákmányként. Zsákmányul ejtet­tek egy egész katonai raktárt és egy vonatot, amely fegyverekkel volt megrakva. ** A phön.iangi rádió jelenti hogy a néphadsereg főparancsnoksága hét­főn este a következő jelentést adta ki: A Koreai Népköztársaság néphad­seregének egységei a front minden részén győzelmesen haladtak előre az offenzívában. A néphadsereg egységei Kwang­zsu vidékről előrehaladva megtörték az ellenség ellenállását és felszaba­dították az utolsó jelentős várost, a nyugati parton lévő kikötőt, Mok­ph'ot. A hadsereg más egységei jú­lius 24-én Namwcnt szabadították fel. A népi hadsereg azon egységei,, amelyek felszabadították Mokpho kikötőt és Namwont, sok ellenséges katonát ejtettek fogságba. Július 24-én a néphadsereg légvé­delmi ereje Hedzsu vidékén lelőtt egy B-29 tipusú amerikai bombázó­gépet és a másik B-29 tipusú bom­bázó repülőgépet ped'g Phöng-Jang elleni harcban lőtt le. A foglyok között, akik Tendzsá­tói délre estek fogságba, ott van az amerikai gyalogság 36. ezredének a parancsnoka is. f \

Next

/
Thumbnails
Contents