Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-23 / 167. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 július 23 EGRI VIKTOR a fekete mmm Gyermekkorom 6ta ügy él emlékezetemben, amint hosszú s riadt •léptekkel átfut a főutcán, a járda szélén és ha idegenen akad meg a szeme a keze kéregetően kitárul: — Csak egy hatoskát! Sohasem kért többet, de kevesebbet sem és ha az idegen csak két fillért adott, rövid sóhajjal köszönt. Haj, nehéz az élet, a pénz olyan rettentően kevés. Milyen nyomorúságos krajcáronként összerakni a for ntot! Városbelihez csak később, az inség éveiben közeledett, amikor szombatonként tört haranghangján könyörögve már a főutca boltjaiba is betért mint a többi városi koldus. Bolond Katának hívták. Emlékszem, hogy gyerekhad sohase ácsorgott körülötte sohase kísérgették uszító csúfolódással. mint az öreg Szerszent, amint koldúsgőggel botorkált részegen vagy az esernyőjével hadonászó Parazol Joskót, az egérrágta vörös bajuszával, vörhenyes nyakravaló ávai és Lapanát ak nek hórihorgas alakja a longójáték labdaverőjére emlékeztetett, s ezért csúfolták Lapanának ami nálunk a verő közismert neve volt. Más volt a bolond Kata, mint a # kisváros többi nyomorultja, különce és félkegyelmű kéregető páriája, akik olcsó szeszek mámorát koldulták össze az utcákon és más volt, mint az elzüllöttek legkülönbje a fekete harcsabajuszos Bjlcsik f lozopter, aki régi nyelvtudása maradványait keverte részeg motyogásába s olykor meghökkentett egy tökéletes latjn vagy francia idézettel. A fekete Kata eszelőssége nem izgatta eléggé képzeletünket, nem tartottuk bolondnak, legfeljebb húzódtunk és idegenkedtünk gyászos alakjától olajbarna s cigányos arca merev komolyságától, melyen a szaporodó ráncok hovatovább elmosták egykori szépsége nyomait. Inkább a felnőttek emlegették mint bolondot, mindig sietősen nyomva markába az alamizsnát mintha ragályt terjesztene s a boltosok nem mulasztották el valami kesernyés megjegyzéssel útjára küldeni: — Az ördög érti, m ért koldul! És mikor eltűnt az ajtóban megpróbálták magyarázni ingerültségüket, ami előttem még jobban növelte a fekete Kata érdekességét: — Tisztára bolond! Ezreseket dugdos a szalmazsákjában, mégis kéreget. Később, ahogy kopni és szakadozni kezdett a nyúlánk alakjára simuló fekete ruha és kötényt kötött maga elé, mint a munkásasszonyok igen, később, amikor szeme sarkának legyezőráncai sötéten az állig ereszkedtek és hervadni, fonynyadozni kezdett a bőre s a szeme ideges bogarára mindig több homály borult, akkortájt- már megtudtam egyet-mást az életéből, tüneményes asszonyéveiből s a bajokból, melyek #rögeszméje szálait szövögették. A férjére sokan emlékeztek; tüzérszázados veit. daliás alak, — pompás ellentéte fekete szépségének egy lovasünnepélyen gátugratásnál a nyakát szegte. Az özvegyre szomorú napok virradtak. Három f a neveltetésére a gazdag rokonság adott pénzt, a sovány nyugdíjból erre nem telt volna. Még jóval a háború előtt egy francia tanár, moszjö Pellier jött a városba és szállást vett až özvegynél. Moszjő Pellier filigrán gyermekember volt, kényesbőrü, halovány és dédelgetésre szoruló. Az özvegy a negyvenéves asszonyok szenvedélyével belészeretett. Mikor a viszonynak következményei mutatkoztak, moszjő Pellier jobbnak látta sietve v sszatémi a Lac. du Léman mellé. A rokonság nyomban megvonta a segélyt, a gyerekeket elvitték és intézetbe adták. Moszjő Pellier gyereke halva jött a világra és attó] fogva minden fölbillent Katában. Sok volt egyszerre ennyi megpróbáltatás: Pellier szökése szégyen, a család szakítása és gyerekeinek erőszakos eltávolítása. Egy nap rettegni kezdett, hogy nem lesz betévő falatja és koldulnia kell, ha nem akar éhenhalni.. Élére vert minden garast, esztelen félelemmel zsugorgatott, minden értékét pénzzé tette hogy ki ne foszthassák mialatt a városban jár és a bankókat egy vászonzacskóban a testén hordta. A keze minduntalan a kebléhez kapott és tapogatta réveteg mosollyal a kincsét. Vannak emeberek akik úgy tudják, hogy egy "téli estén ez a vászonzacskó leoldódott a nyakáról, a hóba esett és nyoma veszett. Mások úgy mondták, hogy azon az emlékezetes napon útonállók megtámadták és k fosztották, örjör.gő sikoltással rohant végig a főutcán, felverte az egész varost de a pénz nem került elő a rablókat nem látta senkj. Később úgy mondták, hogy mindez kitalált mese, az árvaszék lefoglalta a vagyont, a vászonzacskót talán erőszakkal kellett elvenni a háborodottól és az özvegy másnap útonállóknak bélyegezte a hatóság embereit. Ezen a napon történt, hogy hosz8Zú ődöngés után megállította az első idegent: Csak egy hatoskát!... Nehéz idők járnak . . . segítsem rajtam! . . Ne hagyjon éhen veszni, elrabolták a pénzemet. így koldult vég'g néhány esztendőt, Közben megemberesedtek a fiai; az idősebbek megtagadták csak a legfiatalabbat húzta néha a szíve a városba. Ilyenkor a fekete Kata napokig nem mutatkozott az utcán, a fiú ellátta meleg ruhákkal, jobb kvártélyt bérelt és naphosszat beszélt a lelkére, hogy hagyjon fel a megalázó kéregetéssel. Az özvegy hallgatott, sírva is fakadt, a fia lába elé esett és hálálkodva csókolgatta, ahoi érte de aztán egy reggelen megint az utcán volt s mint valami fakult gyászfátyol lebegett az emberek után. A fia kétségbeesetten menekült. Ebből a kolduló korából már élénkebben él emlékezetemben s ami ezután történt, arra tisztán emlékszem vissza. A háború alatt a fiával szolgáltam egy ezredben; tizennyolc nyarán súlyosan megsebesült a fiú, germclövést kapott, menthetetlen volt, hazahozták meghalni. A fekete Kata élete akkor nagyot változott. Most késő estig kódorgott az utcákon, tízszer is megállította az embert makacsul szegődött az idegenek nyomába és az összekoldult pénzből ajándékokat vásárolt a sebesültnek Nem mert bemenni a kórházba, de addig ácsorgott a kapunál, míg a portás kijött és átvette csomagját. Ez a kórház a főutca végében állt, sárgavakolatos hosszú emeletes épület volt, kétoldalt a kaputól görög oszlopokkal, melyek a kiugró ereszt tartották. Szemközt Filep úr füszeresboltjának fantasztikus kirakatai csalogatták a vevőket. Filep űr maga pókhasán keresztberakott kezeivel, az üzlet üvegajtajában állt és naphosszat kibámult az utcára. Egy idő óta minden figyelmét lekötötte a kórház jobban érdekelte, mint a járókelők, kiket hajlongó udvariassággal csalogatott hadipótlékokkal telezsúfolt boltjába. Valahányszor megjelent a bolond Kata, oda ntette az ajtóhoz öreg segédét: — Nézze, Marci, a fekete Kata megint a kórháznál ácsorog... És ez a szemtelen portás megint elfogadta a csomagját... Na megállj, gazember! . , Ezt már nem tudom tovább nézni! Felrántotta az üvegajtót és sebesen, ahogy apró lábai bírták átváf

itt az utcán. Az asszony ekkor ár túljárt a sarkon. — Hallja kapus, jöjjön vissza! — kiáltott Filep úr. — Hová visz' azt a csomagot? Kinek az ajándéka? A Katáé ? .. . Hát persze! Majd én megmutatom magának! Móresre ta-. nítom! — Mit akar nekem megmutatni az úr? — fordult vissza a portás. — Még pofázni mer? ... Na megálljom ! Maga tolvaj!... Hetek óta látom, tanúkkal figyelem, hogyan fosztja ki azt a szegény bolondot. Hogy nem sü] le a bőr a.pofájáról! — Ilyet ne mondjon az úr! Filep úr tágra rántotta a szemét és felhördült. Ez a szemtelen portás még le is tagadná, hogy megloDja Katát. Néhány járókelő megállt. — Tagadja hogy a Kata csomagja volt? A portás elvörösödött és hallgatott. Jobbnak látta elsomfordálni fülkéjébe, de Filep úr visszarántotta: — Itt marad és vallja be, hogy lop! — Engedjen el Fjlep úr. dolgom van! Nem érek rá vitatkozni magával. — Ügy ?!.. Én sem akarok vitatkozni tolvajokkal! Fel fogom jelenteni, l.a még egyszer becsapja azt a szegény asszonyt. Hogy nem röstelli az utolsó filléreitől, amit összekoldul, ilyen alávalóan megfosztani. Fuj! Megvetése jeléül kiköpött a portás előtt... A hét végén megint jelentkezett az asszony és F lep úr izgatottan leste mit csinál majd a portás. Ki is lépett az üvegajtó elé, hogy közbelépjen, ha szükség van rá. A portás csak nagysokára jött a fülkéből és mogorván rászólt az ácsorgó nőre: — Menjen innen! — A Feri fjamnak hoztam ezt, édes portás úr. A portás átnézett a szemközti kereskedésre. Filep ur várakozóan posztolt az ajtó előtt. — Mondtam már. hogy menjen innen!.. Tartsa meg a csomagját. A kopott öregasszony bambán nézett az emberre. Nem értette, miért lett egyszerre olyan mogorva hozzá. Megpróbálta kérlelni: — Vigye be neki édes portás úr. Mondja, hogy csökolom . .. Óh, nem megyek magam ... nem akarom szégyenbe hozni! (Szegényke restelii hogy az anyja egy csúnya öreg koldusasszony .. Egy kis szalonna. kenyérke, csipetnyi dohány, töblfet b 3tmy nem hozhattam... Olyan keveset adnak az urak! ... De ne mondja hogy a számtól vontam meg a falatot. — Lóduljon innen, hallja! — Jaj, édes portás úr. ne kergessen el! ... Vigye be a fiamnak a csomagot. . Ne is mondja, hogy látott. .. Mások küldik ... jó rokonok! Kata egyre rémültebben beszélt és hadonászott fekete karjaival. — Tartsa meg, a Feri fiának már nem kell! — tuszkolta a' portás a járdára. Az öregasszony elhülten rámeredt: — Nem kell? — Mondtam már, hogy nem kell!... Nem kellett a mult héten ezelőtt se! — Nem akar látni? ... H'szen tudom, nem is megyek én fel. A portás észrevette, hogy Filep úr közelebb jön. Hirtelen kiveresedett a nyaka és izgatottan kiáltotta, hogy a boltos is hallja: — Menjen innen, amíg jő dolga van!... Hát annyira bolond, hogy már ezt sem érti!?... Nem kell semmi a Ferinek! Se magától se mástól! Nem érti? Meghalt!... Három hete, hogy eltemették. Az anya csak nézett rá. valami megpattant benne, fenn a fejében és sűrű homály kezdte beborítani, mintha vérezne bglül és éles szögek vernék át csontjait, ezer vad marok tépné a húsát; döbbent s hangtalan fájdalomtól vonaglott az arca. amint az oszlopnak dőlve nézte a portást, rebbent szemekkel és ájuldozva. Az embert ez a néma kétségbeesés jobban megrázta, mintha őrjöngve vetette volna rá magát, hogy számon kérje tőle az elvesztett fiút, az utolsó örömét az élet gyéren csorgó melegéből. Azelőtt csak meglopta az anyát, de most mintha gyilkolná, taglóval csapna rá, pedig egy szelid s jámbor hazugsággal megmenthette volna. Talán ha ezt mondja: — Jó asszony, vigye a csomagját ... A-'fiát elszállították a Tátrába üdülni... Nemsokára megjön egészségesen . .. Várjon türelemmel! Ezt mondhatta volna vagy hasonlót Már szólni is akart valami vigasztalót, de a boltos ott termetj;, Kata ölébe rakta az elejtett csomagot és legudvariasabb hangján mondta: — Na Valderné, az az Üristen rendelése . .. Maga erős asszony. Végignézett az öreg nő színehagyott rongyain, nagyon sajnálta most ezt az eszelős koldusasszonyt, sajnálta a sorsát, a szegénységét és összetörtségét. — Jöjjön el holnap a feleségemhez Valderné .. . Szólok neki hogy keressen ki magának valami meleg rukát. t Pilep úr intett még a portásnak, hogy támogassa az út egy darabján. Szegény asszony! De egyszer meg kellett tudnia, hogy a fia halott. Minek tömje ajándékkal azt a lelketlen portást. Az asszony nen^ jött el másnap Filep úr ajándékáért és később sem jelentkezett . . . Nem is látták többé az utcán. Eltűnt, senki sem kutatott utána. Hetek múltán liptói tutajosok hullát fogtak ki a Vágból. Talpig feketében volt és a nyakára erősített vászonzacskóban egy csomó rongyázott bankót találtak, régi értéktelen pénzt, néhány aranyat és rézgarast. A fekete Kata teteme volt. CSODA ÁZSIA B A /V A mult nyáron Sopronban néhány napot töltöttem egy kínai diákkal, aki négy esztendőn keresztül harcólt volt népe szabadságért. Oroszul beszélgettünk Kínai barátom könyvbői tanulta az orosz nyelvet. Jól megtanulta, sőt túlságosan jól: mondatai olyan szabályosak Voltak, mint egy nyelvtankönyv példái. Karcsú fiú a kfna

; elvtárs, sőt, talán sovány. Nagyon halkszavú. A szeme: együttlétünk első napján azt hittem az őz- szelídsege világol benne. De másodnap már tudtam, hogy kínai barátom szeméből egy oroszlán nyugalma néz rám. A legizgalmasabb kérdésekről (amelyekről én csak táncolva tudtam volna szólani) ö végtelen nyugalommal sőt bizonyos szárazsággal beszélt. Fukarkodott a jelzőkkel. Mintha csak veszélyes mérget kiszolgáló gyógyszerész lenne, gondosan mérlegelte szavait, nehogy egy tizedmilligrammal többet vagy kevesebbet mondjon az igazságnál. Aki először hallotta beszélni. kissé unatkozott. Aki másodszor hallotta, feszült figyelemmel követte mjnden szavát Aki harmadszor hallotta, az lelkesedett érte. Csak búcsúzáskor vallotta be ne-, kem. hogy közel két éven át (huszonegyéves korától huszonhároméves koráig) ezredparancsnok volt. A történetet, amelyet szeretnék az ö szavaival/elmondani emlékül adta nekem. Ezt úgy Kell érteni, hogy amikor utoljára vacsoráztunk együtt, és én vacsora után emlékű] neki adtam töltőtcllamat és egyik, harcteredért pipámat, ő egy idejg gondolkozott s csak azután szólalt meg: Én is adok neked emléket. Egy történetet. Ez a tied! Senki másnak nem fogom elmondani. — Sanghajtói délre az amerikaiak tüzérséget, tizenöt és félcentiméteres ágyúkat tettek partra. A hajóra amelyik a tüzérséget hozta, CsangKai-Sek zászlaja volt kitűzve tehát a nemzetközi jog értelmében CsangKai-Sek hajójának számított. De a hajó parancsnoka amerikai volt és amerikai legénység állott a hajó ágyúi mögött. A hajó ugyanis hadihajó volt — páncélos cirkáló. Becslésünk szerint hét és félezer tonnás. Ezen a cirkálón csak a kulik voltak kínaiak, akik a nehéz és piszkos munkát végezték, akik súroltak és keféltek, akik a kazánt fűtötték. Csang-Kai-Sek katonái az amerikaiaktól kapott ágyukat azonnal ránkszegezték Az ágyukon, (mint későbben megállapítottuk) az volt ; olvasható hogy tizennyolc kilométernyi távolságra lehet lőni velük. ' Csang-Kai-Sek tüzérsége tehát biztosra vette, hogy az új ágyukkal < szétlöhetí a mi állásainkat, amelyek í tőlük tizenhárom-tizennégy kilométernyire húzódtak. Tévedtek. A gráíj nátok csak tizenkét kilométernyire ( repültek. Messze a mi állásaink előtt robbantak föl. — Két nappal azután, hogy az amerikaiak partra tették ágyúikat, mi rohammal elfoglaltuk CsangKa'-Sek csapatainak állásait. Az amerikai ágyuk a ml kezünkbe kérültek. Parancsnokunk elhatározta, hogy lőni fogja velük a hajót amelyik a parttó] mint egy híwz kilométernyire állott és nehéztüzérségével támogatta Csang-Kai-Sek csapatait. A hajó harcmodora is elárulta, hogy amerikaiak vannak rajta. Az amerikaiak csak akkor harcolnak, ha az ő ágyúik tüze eléri az ellenséget, de ők maguk lőtávolorí kivúi vannak. Az amerikaiak úgy tudták, hogy a partraszállított ágyúk csak t zennyolc kilométernyire visznek, őket nem érhetik el, tehát nyugodtan minden veszély nélkül hősködhetnek Parancsnokunk a zsákmányolt ágyúkkal célbavette az amerikai hajót. Mi figyelmeztettük őt, hogy az ágyú — a gyári jelzés szerint — nem visz a hajóig de ő a figyelmeztetésre ezt válaszolta: sohase higygyetek az amerikaiaknak! Az első lövést maga a parancsnok — egy bányászból lett, fehérhajú vezérőrnagy — adta le Kiderült, hogy igaza volt. A gránát elérte a tőlünk húsz kilométernyire álló amerikai hajót. Ez minket nagyon meglepett. Az amerikaiakat még jobban. Minket a meglepetés arra ösztökélt, hogy minél gyorsabban tüzeljünk, az amerikaiakat ped g megbénította a váratlan tűz. Mjre eszükbejutott, hogy jó lesz továbbállni, már késő volt. Az amerikai úgyúkkai felgyújtottuk. szétlőttük, elsüllyesztettük az amerikai »<ijót. — Amíg tüzeltünk, nem v'tatlcoztunk. Senkit sem érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy azok az ágyúig, amelyek Csang-Kai-Sek tüzéreinek kezében csak tizenkét kilométernyire vittek, ha mi kezeljük őket — húsz kilométerny re hordanak. De amikor az amerikai hajó elsüllyedt, sokáig vitatkoztunk erről a kérdésről. Elfogadható magyarázatot nem találtunk. A tény nyilvánvaló volt — meg kellett elégednünk'a ténynyel. De tüzéreink oldalát, természetesen, furdalta a kíváncsiság: mi okozta a csodát? Lehet, hogy azóta megállapították m: történt Én nem tudom, mert másnap egy ütközetben szuronydöfést kaptam és amikor kigyógyultam, más.ezredhez vezényeltek. Ezért a folytatást nem ismerem. De arra emlékszem, hogy tábornokunk nagyon leszidta azokat kiknek örömét elrontotta az a körülmény, hogy a csoda okait nem tudták megtalálni. _ Ezt nevezitek tl csodának? — kérdezte haragosan. — Mire k nő a bölcseségfogatck, láttok ti még olyan csodát is amelyhez képest ez, amin itt rágódtok, hétköznapi, unalmas apróság. Rövidesen be fogjuk bizonyítani az amerikaiaknak .hogy a mi kezünkben kétszerkettő nem négy, hanem nyolc, tizenkettő, száz.. És azt is be fogjuk bizonyítani hogy a dollár csak ott csodafegyver, ahol akad olyan szamár, aki fél tőle és olyan kutya, aki eladja magát érte. Most ped g hagyjátok a csodát, menjetek aludni! Amikor barátom befejezte az emléknek szánt történetet, én kissé zavarba jöttem. — Ez valóban így történt? — kérdeztem. Kínai barátom fejével igent intett. Szégyenkezve föltettem a második kérdést: — És mivel tudod megmagyarázni ezt a csodát? — A csodát? A gyárból kikerült újdonatúj ágyúk — majd m'ndíg — rosszabbul, rövidebbre lőnek mint ahogy kötelességük lenne. Pár lövés után — tudják kötelességüket Lehet, hogy erről ^olt szó, lehet hogy másról. Nem fontos. Fontos, hogy mire az ágyúk kitanulták a mesterséget, már a mi kezünkben vo'tak — és lesznek is mindig. Fontos, hogy elsüllyesztettük az amerikaiakat. És még fontosabb, hogy a ml kezünkben a kétszerkettöböl tíz lesz, száz, ezer, millió — mondotta a kínai ezredes egyszerűen. Illés Béla. .KÖZMŰVELŐDÉSI HÍREK. i • Nagy sikerrel játsszák Koreában a »Dal a felszabadulásról« című új balettet. Phöngjangban Coj-SzenHi koreai balerina főszereplésével nagy sikerrel játsszák a »Dai a felssabadulásróU című új balettet. A balett megmutatja a koreai nép függetlenségi harcát japán elnyomói ellen és bemutatja: a Szovjet Hadsereg m ként szabadította fel Koreát a japán iga alól Az előadás kifejezi a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népének szabad alkotó munkáját is. A »Dal a felszabadulásról« Alexandrov Sztálinkantátájával fejeződ k be. • Hat új magyar játékfilm készül. A Magyar Filmgyártó NV idén hat játékfilm készítését vette tervbe. Ezek közül az egyik már el is készült, hármat most forgatna.

1:. A t>Daloiva szép az élet« forgatását már befejezték. Ez a film elsősorban azt kívánja bemutatni, hogy a jó üzemi kultúrmunka elősegíti a 1 termelékenység fokozódását is. A filmet Keleti Márton rendezte, a Kossuth-díjas Hegyi Barnabás fényképezte. A »Felszabadult föld« a »Talpalatnyi föld« folytatása lesz. A forgatókönyvet Szabó Pál írta. Rövidesen megkezdődik a »Kif Katalin házassága« című új filmvígjáték forgatása. A forgatókönyvet Már ássy Judit írta rendező Máriássy Félix. A »Vörös csillag« tszcs-ről szóló új magyar játékfilm ugyancsak a Hunnia idei tervében szerepel. A filmnek még nincs végleges címe A forgatókönyvet Urbán Ernő írta, rendezője Ranódi László dr E négy film mellett rövidesen még két újabb film előkészületeit kezdik meg. A »Különös házassdgtot, Mikszáth Kálmán a klerikális reakciót leleplező regényét is megfilmesítik Háy Gyula forgatókönyve alapján. Még egy forgatókönyv eleveníti meg haladó hagyományainkat, frója Illyés Gyula. A film címe: »Petőfi és Bem«. i