Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-22 / 166. szám, szombat

1950 július 22 mm^mm A magyar és német filmek nagy sikere a nemzetközi filmfesztiválon Karlove Varyban bemutatták a »Szabóné* című magyar filmet. mely tárgyát gyári környezetből meríti. Máriássy Félix e filmje igazi és élénk emberekkel s azoknak problémáival foglalkozik. Ezek az emberek jellegzetesen maiak, akik a termelés fokozásával igyekeznek egyenletesebben és igazságosabban szétosztani a boldogságot az emberek között. A film egy öntudatos asszony életét tárja elénk, kinek életcélja a munka. A modell és acélüzem női alkalmazottai között fennálló civódások fékezik az üzem és a munka rendes menetét. Elég azonban hogy Szabóné elvtársnő, az erélyes asszony és odaadó munkásnö átvegye a műhely vezetését és megszűnnek a nézeteltérések okai. A szocialista munkamódból származó örömök még a legingadozóbb munkásnőket is magukkal ragadják és szocialista verseny kezdeményezésére, valamint munkateljesítményeik növelésére ösztönzik őket. Egy ifjúmunkás személyében a film megmutatja hogy az új szocialista társadalmi rend miként tanítja felelősségre az embert és hogyan viszi be a mély erkölcsös gondolkodást nemcsak a munkahelyekre, hanem a dolgozók magánéletébe is. A Szabóné sezerpté játszó Sallai Kornélia, minden felesleges pátosz nélkül alakítja szerepét természetesen és reálisan mutatja be egy öntudatos munkásnö szonélyiségét, aki a Pártra támaszkodva megfontoltan old meg minden kérdést. Pécsi Sándor egy olyan ember mintaképét állítja elénk, aki a személyes sikertelenségek után megtalálja az emberi boldogság igazi útját a kollektív életmódban. az elvtársi együttműködésben és elvtársa val sikeresen befeiezi ujítójavaslatainak előkészítését. A DEPA berlini filmtársaság j>Hajnalbánya* a »Blum ügy* a sMindennap

T kenyerünk* stb. c. filmjei elénk tárják azt a forradalmi változást, amely a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak gondolkodásában beállt. A »Mindennapi kenyerünk* cimü film a német haladó filmgyártás második fejlődési fokát nyitja meg. Míg az előző filmek tárgyukat a háború borzalmas pusztításaiból és a fasiszta rémuralom korából merjt k, Slatan Dodow s.Mindennapi kenyerünk« clmü filmje már a háború utáni időbö] meríti tárgyát s élénk tárja a becsületes német nép harcát a gazdasági élet kiépítéséért és a háború utáni békés építő munka megkezdéséért A leégett romok o rozsdás gépek — a hitlerista nác zmus utáni örökségek. Webers. a nemrögzött burzsoá polgár családtagjainak példája világosan mutatja azt az üj újjászületést az emberi gondolkodásban mely felismeri, hogy munkával és csakis becsületes munkával juthatnak el a jobb holnaphoz s csak így érhető el az életszínvonal emelkedése. Az a lelkes ováció, amelyben a közönség Slatan Dodow filmrendezőt és Harry Hindenmithet részesítette az előadás után, világosan bizonyítja dolgozóink örömét a Német Demokratikus Köztársaság társadalmi fejlődése felett és kifejezésére juttatja csodálkozásunkat a művészi téren is érett és ideológiai ^empontból helyesen irányított harc felett amelyet a német haladó filmművészet a fasiszta rabság idejéből származó pusztító maradványok ellen vív. Dodow filmrendező helyesen és találóan jellemezte filmjét, amikor azt mondta, hogy: »Egyes kritikusok ezt a Mimet egy munkáról szóló dalnak nevezik. Én ehhez azt a megjegyzést teszem, hogy munkájáról szóló dal ez. de egy új dalról, eg^ új világ munkájának daláról*. -yjszö Magyar asszonyok Harmóniám A Živena Csehszlovák Nőszövetség szlovák központja rekreációs helyet nyitott ez év július 9-én Harmónián, Modra mellett. Pihenni jönnek ide idősebb, többgyermekes anyák és azok az asszonyok, akik sikeres munkát végeznek a szervezetben. Az első turnus július 9-én, vasárnap kezdődött és aznap már 20 aszszony jött meg egész Szlovákiából, már az elsők között voltak magyar asszonyok is — és pedig rozsnyói, pelsöci és a zselizi járásból — együtt heten. Nagyon megörültek a magyar aszszonytársak, hogy vezetőjük tud magyarul is és így lesz valaki, aki megérti őket. Meg kell azonban említenem, hogy néhány kivétellel mindegyik szlovák asszonytárs is tud magyarul, úgyhogy a magyar asszonytársak nem érzik magukat idegenben. Már az első napon, mikor az asszonyok kikérdezték egymást, honnan vannak, hol dolgoznak, stb., észrevettem, hogy a tőrei parasztasszonyok, névszerint Bontos néni, Sléher néni és Béres néni milyen lelkesedéssel beszélnek az ö földműves szövetkezetükről. Az U J SZO szabadságodra is elkísér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biztosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szíveskedj'enek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságára is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. A MŰVÉSZET FEGYVERÉVEL VÉDEM A BÉKÉT Irta: Ivan Pirjev filmrendező, a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának tagja. A Szovejtúmó Legfelső Tanácsának nemrég lezajlott ülésszakán valamennyi küldöttei együtt adtam le szavazatomat a Béke Hívei Állandó Bizottságának az atomfegyver betiltására vonatkozó javaslatára. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsa történelmi jelentőségű nyilatkozatával az egész szovjet nép egyhangú akaratát juttatja kifejezésre. azt, hogy a nagy Sztálin vezetésével a Szovjetunió a jövőben is a népek élén áll majd a béke harcban. Mi. : szovjet

f művészet dolgozói, művészetünk fegyverével állandó és fáradhatatlan harcot folytattunk a demokratikus esz»nékért, a haladásért és békéért és ezt a harcot továbbra is visszük. A mi életörömtől telített, alkotó művészeinktől idegen és visszataszító az agressziónak a gondolata is és minden olyan terv. ami a békés ember&c milliói ellen irányul. A szovjet művészet minden alkotása a szocializmus országának embereit békés építő munkájuk közben mutatja be, elénk tárja hazafias törekvésükét, a kommunizmus felé törő győzelmes mozgalmukatL, Máskép ez nem is lehet, mert hiszen a szovjet művészek alapelve az, hogy visszatükrözze népének érdekeit és vágyait. Nemrégiben befejezett színes filmemben, a i>Vidám vásár«-ban, bemutatta ma kubáni szovjet kolhozparasztság lelkes alkotómunkájának örömét, megmutattam, noyy napról-napra bőségesebb, kulturáltabb és szebb lesz a szovjet nep élete. A nézők elé tártam, hogy népünket páratlan munkalelkesedéa hatja át, a nép építi békés életéi, erősíti hazája jólétét és hatálmát. Most új filmem re-ndezésére készülődöm, amelyben be akarom mutatni a szovjet munkásosztálynak es élenjáró legjobb embereinek életét, akik önfeládozóan dolgoznak szülőföldjük boldogulásáért. A szovjet nép ezekben a napokban írja alá egyhangú lelkesedéssel a béke híveinek stockholmi felhívását. Ezeknek az aláírásoknak ki kell józanítaniok az imperialista háborús uszítókat és emlékeztetni kell őket arra, hogy a béke erői napról-napra, óráról-órára növekednek és a ji(szándékú emberek hatalmas frontja keletkezik az egész világon, A szovjet nép békét akar. Ez a szó a legnépszerűbb országunkbem és minden népi demokratikus országban. Hisszük, hogy a jószándékú emberek százmillióinak békevágya legyőzi a háborús gyújtogatok sötét terveit, amelyekkel az emberiséget égy újabb és mérhetetlen sznvedések szakadékába akarják dönteni. — Jó, majd intézkedem. Az állatorvos elmosolyodott és komolyan mondta a nagy bajusza alatt. — Megy vagyok győződve róla, főbíró úr. Mióta van szabadságon a körorvos? — kérdezte a főbíró még tűnődve. — Hát nem tudja, főbíró úr? — Nem tudok róla, hogy oda van. Nem jelentette be hogy elment. Az állatorvos mosolygott. — Majd utólag. Azzal elment sietett a vonathoz, mert marhát kellett berakni a bétórásiba. A főbíró tovább nézte a piacot, amelyen papsajt nő a kövek közt. M kor el akart menni, hozzálépett a másik szobában biliárdozó algimnáziumi új tanár és mély tisztelettel mondta: — Kérlek alássan, főszolgabíró úr, óhajtottuk volna tiszteletünket tenni nálad de a feleségem gyengélkedett, hanem augusztus folyamán ha megmáltóztattok engedni, okvetlen tesszük tiszteletünket. A főbíró kicsit kegyesen mosolygott. — Kérlek alássan Még egyszer egymásra mosolyogtak és elváltak. Kint a városka oly kicsiny volt, egyik ház a más k nyakán és két házban két úriaszszony fölött érni kezdett a levizitelés fontos esete. A főbirót bosszantotta az állatorvos jelentése és amikor két hét múlva a körorvossal találkozott, sz gorúan szólt: — Szabadságon voltál, kérlek? No csak pár napra szaladtam el a sógoromhoz, az Elza beteg — nevetett kényelmetlenül a körorvos. — És ki volt a helyettesed a vágatásnál? A körorvos a cvikkerje mögött kissé elvörösödött. Azt hitte, már nem lett a dologból semmi. Hosszú sovány ember volt és ahogy most kiegyenesedett, elnézett a főbíró kemény szalmakalapja felett. Az újjaiva] a csiptetőjéhez nyúlt és találomra szólt: — Én. kérlek alássan' a segédjegyzőt bíztam meg vele. — Ügy. — Igen. Mint halottkémet — mondta viccesen a doktor az ö száraz és epés humorával. — Szervusz. A doktor elhatározta, hogy rögtön szól a segédjegyzőnek, hogy meg ne hazudtolja öt. Másnap a vármegyéről leírat jött a szolgabírósághoz az állatorvos külön feljelentése tárgyában A főbíró nagyon örült, hogy el van ntézve a dolog, mert az aktán Farkas főjegyző aláírása volt és tudta hogy annak pikkje van a doktorra múltkori rossz vicce miatt. A doktor azt kérdezte a minapi banketten, hogy »ki a legbátrabb asszony a megyében?* és ö maga felelt rá: »Farkasné, mert Farkassal hál.* Ezt a főjegyző nem bocsátja meg egyhamar; nagyon prűd, amikor az ö dolgáró] van szó. Rögtön telefonáltatott a jegyzőhöz és a segédjegyzöt odhívatta. — Volt maga vágatási biztos ? — kérdezte affektált hangon a telefonba. — Igen — hallotta a segédjegyző ijedt szavát. _ Jó. S rögtön lediktálta a választ a megyére hogy a körorvos a seg.djegyzöt bízta meg a vágatási teendőkkel, mint hálottkémet. Mivel pedig az ebbeli kötelességét nem teljesítette, megbüntetését hozza javaslatba. Ujabb két hét múlva történt hogy egy esős napon az állatorvos, ahogy a jegyző irodájába beállít, a segédjegyző ijedten ugrik elő. — Állatorvos úr, miért tetszett engem megbüntetn ? Én soha itt nem voltam a vágóhídon. Az állatorvos felnevetett és komolyan kérdezte: — Magát büntették meg? Igen. én azt se tudtam, miről van szó. Itthon se voltam az állitólagos vétség napján. — Jó, majd megfellebbezzük. Egyszer csak egy erélyes leiratot kap az állatorvos Éjfél után került a kezébe amikor a hónap negyedikén az útiszámláján dolgozott. Csak azért nem bosszankodott eléggé rajta, mert tudta, hogy ha bosszankodik, nem tud tovább dolgozni, hanem bemegy a feleségéhez a hálószobába. Ha bemegy nem is jön ki reggelig, mert az asszony úgyis haragsz k az utóbbi napok miatt már egy hete egy órát sem töltött itthon, vitték egyik falui-öl a másikba, mert már a parasztok úgy várják, mint a szentlelket, kihúzzák a szobából is. Ha pedig ötöd kén ej nem készíti az útiszámlát: azok az urak a megyénél törölni fogják. A harag tehát pénzbe kerül. Ennél fogva nem haragudott a leiratért hanem félretette, az volt benne hogy a segédjegyző ügyét megfellebbezni nem lehet, mert ha a főszolgabíró közigazgatási ügyben valakit elítél, az ellen fellebbezés nincs. Amikor éjfél után két órakor a számlájával készen volt, annak végösszege olyan csinos summa volt. hogy erőt merített belőle, hogy megírja mégis fellebbezését a min sztériumhoz: hogy ő nem fellebbez neki a segédjegyzöhöz semmi köze: ő csak azt kéri ítéljék el azt, akit ö feljeléntett, vagy pedig szentesítsék azt az úzust, hogy a vágatási biztos a leányával bélyegeztethet: a húst. S ha ebből kifolyólag négyöt ember meghal, esetleg hat, senKi sem hibás. Nagyon jó kedvvel feküdt le. Igazán ezek a kis pörlekedések teszik elviselhetővé az életet. A bajusza vetközés közben folyton vibrált nevetések futkostak alatta, csak azt sajnálta hogy nem lát/a, hogy ugrik a plafonig a főbíró, ha orrot kap. F nom, hogy egy boksszal hasbadöfi nemcsak a körorvost és baráti körét, (még nem felejtette el, hogy húzódott be a patikus a köszönés elöl egyszer az ajtón), hanem a főbíró úr őnagyságát és az egész tekintetes vármegyét. Néhány nap múlva már sürgős idézést kapott a főbírótól. Amikor beérkezett, a segéd'egyzö ott ült már egy széken az ablakban. Szegény, a saját irodájukban is olyan árva es kopott emberke volt, csak a bortól vörös orra vir;t<?tt ugy, ahogy Itt meg az elhagyatottság, a reménytelenség jelképéül hatott. Amikor a főbíró megértette végre, hogy a segédjegyző csakugyan nem is lehetett vágatási biztos-helyettes mert ugyanakkor volt szabadságon, amikor az orvos, ráripakodott: — Maga gonosz ember. így belekeverni engem egy ilyen slamasztikába. Maga hamisan beszél. Azt mondta a telefonon, hogy volt vágatási biztos! A segédjegyző alázatosan intett. — Igen. Mán voltán** ezernyolcszázk lencvennégyben, Barsendréden Bars megyében. A főbíró egy perc g hülyén nézett aztán elnevette magát: — Menjen haza, szegény ember. — Na hát, doktor úr, — mondta csípősen, __ maga nem ember . .. Annyi kellemetlenséget tud maga csinálni ebben a békés járásban, ahoj sose volt semmi baj .. A doktor arca felderült és elborult. — Én csinálok főbíró úr? Maga kérem egy nihilista — kiáltott a főbíró tele torokból, aztán egész szeliden tette hozzá, — hanem meg fogjuk szel'díteni magát is — és kedélyesen csapott a villára: — Téged is, egyen meg a fene Te nihilista! S a nihilista mosolygott befplé. Most már ö js készen volt. Ügylátszik, megnyíltak a kapuk. És már szeretném, hogy amit Sléherné és Csontosné mondottak az EFSz-ről, arról tudjon több magyar asszony is, elhatároztam, hogy ezt megírom nekik az Üj Szóban. — Nálunk ma már egészen másképpen él a kis- és a közepparaszi, mint azelőtt! Nálunk már más az élet, mint bárhol másutt — mondja Csontos néni. — Szeretném, ha részletesen elmondaná, miben áll az a más élet — kérdem én. — Hát az úgy kezdődött — kezdi Csontos néni —, hogy a Furinda elvtárs tavaly földműves szövetkezetet alapított Tőrén, melyben öt választották meg elnöknek. Furinda elvtárs dolgozni kezdett, sokat olvasott, magyarázott és a gyűléseken arról beszélt a parasztoknak, hogy menynyivel jobb élet vár a közép- és kisparasztra a földműves szövetkezetben, ahol már a gépek fognak helyettük dolgozni. A paraszt már nem fog egész életében csak gürcölni és törni magát éjjel-nappal, hogy éppen csak megélhessen, hanem emberi módon fog élni. Dolgozni fog, de könnyebben, gépekkel, tanulni, művelődni fog és ideje lesz a célszerű szórakozásra is a munka után. Egyszóval jobb életet folytathat a kisparaszt. — Eleinte szegény volt a szövetkezet, de mert a tagok segítettek, kölcsönöztek a szövetkezetnek, ez csakhamar talpraállt, gépeket vásárolt és ezek rövid időn belül meghozták a kölcsön többszörösét. Ez évben már gazdag a mi szövetkezetünk és az idei jó termés betakarítása után még gazdagabb lett! — Hát milyen is volt az idei termés? — A búza, a rozs, az árpa nagyon szép volt. Már mielőtt eljöttünk Harmóniára, le is volt aratva nálunk. — Mi is résztvettünk a közős aratásban — mondja Béresné — én magam 10 napig segítettem a közös aratásban, habár már nem vagyok a legfiatalabb. (62 éves Béresné). Ahogy learattunk —- kombájnok is voltak ám nálunk, úgyhogy gyorsan ment a munka — másnap már -jöttünk is ide Harmóniára. — Akkor most nagyon elkel Béres néniek a pihenés -*• úgy-e? — Hát az bizony elkel — mondják mindnyájan. — Nagyon hálásak is vagyunk a pihenésért ezen a szép helyen államunknak és főleg Gottwald elvtársunknak, hogy így törődik velünk, parasztasszonyokkal, akiknek még idáig a munkán kívül más nem jutott — mondja Csontos néni. — Azelőtt sohasem mehettünk valami üdülőhelyre, arra sohasem jutott. Az idén vagyunk először ilyen szép helyen és még ilyen messze hazulról sem voltunk sohasem. — Mi már látjuk, hogy minden igaz, amit Furinda elvtárs mondott nekünk tavaly, amikor a szövetkezet alakult, hogy más élet vár a szegényebb parasztra, a munkásosztályra. Bizony, velünk nagyon törödik államunk — mondja Sléher néni. —- A szövetkezetben kereshet egy háromtagú család 10—12 ezer koronát is havonta. A cipőt, a textilt úgy hozzák a falunkba autón és mindezt nagyon olcsón megkapjuk. Nagyon szép a szövetkezetünk és járnak hozzá*": vendégek és delegációk még Prágából is megnézni, hogyan dolgozunk. Vasárnaponként tíz autóbusz is jön hozzánk delegátusokkal, de ez már nem is tetszik a mi embereinknek, mert megisszák az összes sört a faluban — mondja nevetve Csontos néni. — Mi ezt az egészet, amit a sikeres munkáról mondunk, nem valami propagandáért mnodjuk, hanem azért, mert ez való igaz, • úgy ahogy igaz az, hogy mi hárman Tőréről ma itt vagyunk. — Mi ezt el is hisszük maguknak, Csontos néni, Sléher néni, Béres néni és nagyon örülünk annak, hogy maguk, akik már az idősebb nemzedékhez tartoznak, ezt az új életmódot helyesnek találják és tudják azt, hogy csakis ez az új élet fogja felszabadítani és olyan színvonalba emelni a kis- és középparasztot, amelyet teljes mértékben kiérdemel és amely a parasztnak jár is! Csakis akkor, ha szövetkezeti alapon fogunk dolgozni a földön, ha közösen fogunk gazdálkodni gépek segítségével, csak akkor fogjuk tudni eltörölni és kiegyenlíteni a különbséget a város és a falu között, melyeknek egyformán kell haladniok a szocializmus építésében. Hucsek Vera, Hazmuíú*