Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-21 / 165. szám, péntek

Ihring Mária élmunkás elvtársunk ötödszőr szilárdítja normáját Bányászcsalád gyermeke. Saját bőrén tapasztalta a kapitalista rendszer „áldásait", különösen, amikor apja a bányában bordatörést szenvedett és munkanélkül maradt. — Nincs már szükség magára — mondták neki. A kapott segély alamizsnának is kevés volt. S a szülőkön kívül hat éhes száj bizony megköveteli a magáét, tekintet nélkül arra, hogy a nyomorék apa és az idő előtt megöregedett anya nem kereshet. Ügy segítettek magukon, ahogyan ezer és százezer más szegény ember, akinek ünnep volt a nap, ha egészen jóllakott. A kis Mária 11 éves volt, amikor első ízben ment aratni. — Nem szívesen gondolok vissza rá, ahogy látástól-vakulásig verejtékeztem, hajladoztam, kezemben a sarlóval. Akkor még nem értettem, mily igazságtalan, hogy a szomszéd velem egyidős lánya a fák hüsében fetrengett. A „jobb családokból valók" úgy tekintettek ránk, mintha emberek sem volnánk ...' Édesanyja mezítláb járt a városba, ahol nem egyszer sértegették a nagyságos asszonyok csípős szavakkal, miközben az apa házikészítményeit ajánlgatta eladásra. — De már felharangoztak nekik... — mondja és ebben a néhány szóban benne van a mult minden szenvedése. S az öreg bányász, az öreg kommunista, Mária élmunkásnő atyja, csak emelgette fejét a párnákról. — Bizony elharangoztak, én is megéltem. Micsoda boldogELSŐ NAPOK A GYÁRBAN A felszabadulás után Mária Csehországba ment dolgozni. Üj tájak, új emberek, új élet — s a gyár. A varnsdorfi harisnyaüzem munkája a legmélyebb érdeklődést keltette fel a fiatal munkásnőben. — A gyár és én elválaszthatatlan barátokká lettünk — mondja Mária. Szerette üzemét, a gépét, de mégis messze volt otthonától, a Fülek melletti Ragyolctól, testvéreitől és szüleitől. Ezért a Varnsdorfban eltöltött munkával teli három év után elhatározta, hogy visszatér otthonába s ott övéihez közelebb fogja folytatni a harcot a termelés frontján a szocializmus győzelméért. Édesanyja szerette volna, ha otthon marad, de húga „az Ifjúsági Vasút bennszülöttje" már tudta munkájában helyettesíteni a hét hektár földön, amit a felszabadulás után kaptak. AZ ÜJlTASI JAVASLAT Kissé kellemetlen érzés volt Ihring elvtársnönknek, amikor először zárult be mögötte a füleki Kovoszmalt kapuja. A munkások — javarészt ifjjak — a versenyről hallani sem akartak. — Szokatlan volt számomra — mondja Ihring elvtársnö, a „Zápotocký elvtársról" elnevezett élcsoport vezetője —, hogy olyan kedvetlenséget láttam és sehol sem tapasztaltam igyekezetet, aminek természetes következménye az volt, hogy a tervet soha nem teljesítették. A Csehországban szerzett tapasztalatok alapján gondolkozni kezdtem, hogyan lehetne fokozni a munkások munkakedvét. Mária a bolsevik módszert alkalmazta, analizálta a helyzetet az üzemben, megbeszélte a dolgot a Párttal és a szakszervezettel s közösen rájöttek, hogyha meghatározzák a munkát, a munkások jobban fognak igyekezni. — Rögtön az üzemben töltött első napokban elhatároztam, hogy élmunkásnő leszek, hogy emeljem a munkateljesítményt — mondja. Amikor belépett a táblaosztályba, úgy dolgozott, ahogy azt neki megmutatták. Azonban rövid idő múlva rájött, hogy itt sokkal többet lehet csinálni. Gondolkozott és új munkamódszert keresett. — Hisz 300 alakatrész egy váltás alatt kevés volt, magatok is elismeritek, nem? Minden egyes alkatrész után négy lépést kellett tenni előre s négyet vissza a géphez. Nem volt nehéz rájönni, hogy a felesleges járkálás kiküszöbölése hatalmas időmegtakarítást s ezáltal a teljesítmény emelését fogja jelenteni. Ihring Mária elvtársnö feltalálja magát. Keresett egy vasrudat és egy öreg nyelet, ezeket keresztültette a gépen és az asztalon, a táblát az alkatrészekkel közelebb húzta a géphez s az újítási javaslat, amelyet a feltaláló rögtön alkalmazott is, s amely minden alkatrésznél nyolc lépést takarít meg — kész volt. Mindjárt az nap növelte teljesítményét 300-ról 1200 darabra s később az alkatrészek úgy felgyülemlettek, hogy nem volt, aki feldolgozta volna, mert a többi elvtársnö nem versenyzett. Ekkor kezdte az egyéni meggyőzést alkalmazni, maga járt elöl jó példával és bebizonyította, hogyha ver-, senyezni fognak nem szakadnak meg a munkában, többet keresnek és élmunkásokká válnak. — Végül elfogadták versenykihívásomat s bizony volt mit csinálnom, hogy győzzem számukra gyártani az alkatrészeket. A kezdet meg volna — mondta a Kovoszmalt élmunkásnője, de nem szűnt meg legközelebbi célkitűzésére gondolni s azt el is érte. (Folytatása következik.) A<z dl tanítónak tanulnak (Folytatás a 2. oldalról.) szerünknek köszönhetünk. Alatta aláírások: Bak Erzsébet, Vadas Mária, Nemcskó Ilona, Szobonya Rózsa, Bajcsl Térés, Kubányi Ilona. Néhány szóval megbeszéltük, hogy kinek hogyan tetszik ez a kötelezettségvállalás. De közben megzavartak. Egy másik elvtársnö a következőket jelentette be: — Mi csoportunkat a szabadságról fogjuk elnevezni, mert csak szabadságban nevelhetjük a gyermekeket tisztaságra, ügyességre, határozottságra és munkaszeretetre. — Miért? — tettük fel a kérdést. Az elvtársnö elgondolkozott egy kissé és komolyan felelt: — Hogy miért éppen a szabadságról ? Röviden megmondom azt is. Csak most, tegnap jöttünk rá tulajdonképpen, hogy mi is az a szabadság. Nem szégyellem bevallani, hogy tegnapelőtt én is másként láttam. De tegnap láttuk kö| zösen a „Falusi tanítónő" cíI mű filmet és az rávezetett a I helyes útra. Most van szabadság! Most, amikor anyagiak nem számítanak és mindenki tanulhat. Most, amikor nincs alsóbb és felsőbbrendű osztály, hanem csak egy van: a jó munkás! Elhallgatott. Néhány percig szótlanul nézegettünk mindannyian. Végre az elvtársnő megtörte a csendet: — Elvtársak! Jöjjetek majd el szerdán! — Mi lesz? — érdeklődtünk. — Tiltakozunk! — felelte. — Igen, tiltakozunk. El a kezekkel Koreától! Tudod, ez szép ünnepély lesz ám, mert a tiltakozást néhány tanulmányi kötelezettségvállalással fogjuk egybekötni! Megígértük, hogy elmegyünk. Közben véget ért a tanulás és közénk sereglettek a lányok. Sokan elbeszélték, hogy mit tanultak. Mások a tegnap látott filmről számoltak be. Aztán elmentek vacsorázni ... Mi pedig örömmel tértünk vissza, mert tapasztaltuk, hogy az Ifjúsági Szövetségmunkája nyomán az új tanítónők és óvónők lendületes, igazi nevelőmunkát fognak végezni falvainkon H. E. Méltók akarunk ienní... Tanul a jövő tanítőtársadalom, hogy eleget tehessen szeretett Pártunk kívánságának és új szocialista embereket nevelhessen népi demokratikus hazánknak. Ha valaki benyit a Vörös Hadsereg-utcai gimnázium bármelyik termébe, szemébe ötlenek a magyar transzparensek, a tanulók kézügyességét és buzgalmát bizonyító rajzok, jelszavak. A katedrát díszítő virágerdő egyenesen ünnepélyessé varázsolja az osztályt. A tanfolyamot vezető elvtársat tudásszomjtól csillogó szemek figyelik. A hallgatók a munkásosztály soraiból kerültek az iskolai padokba. Üj világ nyílt meg előttünk, a tudás világa és most szorgalmasan veszik át az anyagot, hogy minél többet gyüjthessenek és adhassanak majd tovább. Egyes tanulócsoportok versenyben állnak egymással, sőt egyéni versenyek is folynak. A délelőtt hallottakat így másnapra mindenki kitűnően tudja, mert mindenki elsőségre törekszik. A CsISz magyar tagozata lehetővé tette számunkra, hogy vasárnap délelőttönként a legszebb filmeket végignézhessük. így például láttuk a Falusi tanítónő" című szovjet filmet, amelynek szépsége és magas színvonala mindannyiunkat elragadott. Hazatérésünk után az internátusban mozgalmi indulók éneklésével adtunk kifejezést a film felett érzett lelkesedésünknek. Szeretnék az egész iskola nevében köszönetet mondani vezető elvtársunknak munkájáért. Határtalan az örömünk, hogy az SzKP az iskolaügyi megbízotti hivatallal és a CsISz magyar tagozatával karöltve lehetővé tette nekünk és ezáltal a magyar fiatal nemzedéknek a saját anyanyelvén való tanulást. Hálásan gondolunk az internátus két vezető elvtársára is, akik minden idejüket nekünk szentelik. Szabó Adél. 1687~to

t a bécsi udvar megbízta Kollonics Lipót püspököt, hogy készítsen tervet, hogyan lehelne a nemzeti követeléseihez ragaszkodó Magyarországot megfékezni. A püspök hozzá is fogott tervének kidolgozásához. Amikor barátai megkérdezték, hogy mi az elgondolása, így felelt: „Magyarországot koldussá teszem, rabbá teszem, de előzetesen katolikussá teszem." — Kollonics e szándékainak jutalmául esztergomi hercegprímássá lett — a koldus magyar nép azonban a katolikus Rákóczi vezetésével felkeléssel válaszolt a bécsi udva^ törekvéseire. i