Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

1950 július 6 — — UJ szo MINTHA A VDP órszágos elosztó iizeme ünnepi keretek közöti adta át negyven kiváló dolgozójának az élmunkáskönyvet. A gyűlést a munka befejeztével délután öt órakor rendezték. Mind a vezetőség tagjain, mind az üzem munkásain észre lehetett venni azt a komoly és mély megindultságot, amely ezt az összejövetelt igazi élmunkás-ünneppé avatta. Rohaň, az üzemi tanács elnöke nyitja meg a gyűlést, utána Marček mérnök, a VDP igazgatója, többek között hangsúlyozta, hogy a IX. Pártkongresszus határozata pontosan megjelölte azt az utat, amelyen dolgozóinknak haladniok keli Hivatkozott Široký elvtárs kijelentésére, hogy minden dolgozónak a béke harcosának kell lennie. Ezt pedig csakis a szocialista munkaverseny révén érhetjük el. A verseny meggyorsítja és megszilárdítja az építőmunkát és ezzei megerősíti a tartós békét. A VDP országos vállalatának eddig ötven fiókja kapcsolódott be a versenybe, de bizonyos, hogy rövid időn belül a vállalat összes dolgozói résztveszenk a versenyben, amely azt tűzte ki céljául, hogy minél gyorsabban olcsóbban és jobban kiszolgálják az ország dolgozóit. Marček igazgató továbbá kijelentette, hogy a vállalatban a verseny mai formája még nem kielégítő, még nincs tömegjellege, még nem eléggé öntudatos és ennek oka az üzemi pártszervezetben az üzemtanácsbarr és a vezetőségben keresendő. Ezért rendkívül komoly feladat hárul most, mind a szerveeztekre, mind a vezetőségekre, hogy a hibákat helyrehozza. Bebizonyult, hogy mindenütt, ahol a pártszervezet érdemben foglalkozott a dolgozókkal, ott komoly fejlődésnek indult az élmunkás-mozgalom. Az ilyen üzemekben a kritika és önkritika öniudatosítja a dolgozókat és olyan káderek fejlődnek, amelyekre a munkásosztály csak büszke lehet. A többi felszólaló is hasonló szellemben hívta fel az üzem első élmunkásait, hogy mutassanak példát a többi dolgozóknak. Kövesse mindenki Gottwald elnökünk felhívását, hogy az áru jó minőségben és kellő menvnyiségben, minél gyarsabban, minél olcsóbban jusson el a fogyasztóhoz. A felszólalók Sztálin, Gofwald, Zápotocký és Siroká éltetésével fejezték be szavaikat. Az egybegyűltek és a felsorakozott élmunkások lelkes, ütemes tapsától percekig visszhangzott a kultúrterem. AZ ÜNNEP CSÚCSPONTJA. Am alig, hogy elhangzott a taps máris az emelvényre lép két kis pionír-testvér egy fiúcska és lányka. A fiúcska hegedül, a lányka zongorán kíséri. Gondtalan kedv és békeszeretet nyilvánul meg e derűs hangokban, me. lyeket e gyermekek játszi kedvvel csalnak ki a zeneszerszámokból. Ezután felolvassák az élmunkások neveit, akik kék munkazubbonyukban sorakoznak fel szemben a közönséggel. Ügytetszik, mintha a napbarnított becsületes munkásarcok hasonlítanának egymásra, mintha testvérek volnának. Az ünnep egyfajta szerény, de büszke mosolyt varázsolt arcukra. Tekintetük nyiit, a munka eredményétől fényes és ragyogó. Érezni, hogy újfajta emberek, valahonnan a homályból, az ismeretlenségből érkeztek, hogy egy szebb és jobb világot építsenek mindannyiunknak. A népi demokrácia felfedezettjei ők, a szocialista tanok első hajtásai, a Párt neveJtjei, a tartós béke harcosai. Aliközben szétosztják az élmunkáskáskönyveket, az emelvényre lép a Slavin pionírcsoport énekkara. Vagy százan lehetnek lánykák és fiúk vegyesen. Néma fegyelmezettséggel sorakoznak fel egymá? mögött. A fiatal karmester intésére hangot kap a pionír kórus. Halk hahgon szól a dal a pionír kötelességről, majd egyre erősödve zengve töli be az egész termet a gyermekek örömet és békét hirdető szózata. Egymás utáni sorrendben következnek a szovjet és szlovák népdalok. A dolgozó nép évszázados ünnepei kapnak hangot a pionírok dalaiban. E dalok után két élmunkás kilép a sorból és az élmunkások nevében megköszönik az ünnepet. Mindketten kifejezik ama meggyőződésüket, hogy élmunkájuk révén sikerül emelnKa dolgozók életszínvonalát és sikerül megszilárdítaniuk a békét, amelyért ma dolgozóink milliói küzdenek a Szovjetunióval az élen. ígérik, hogy munkájukat tovább is becsületesen teljesíteni fogják, hogy példát mutassanak a többi munkástársaiknak. Minden igyekezetükei azon lesznek, hogy teljesíthessék Gottwald elnök tíz pontjának rájuk eső részét. — Éljen Gottwald elnök, országunk első munkása! — éltetéssel fejezték be az élmunkások a béke szeretetének őszinte légkörében az ünnepet. Az üzemi tanács elnöke felolvassa azokat a munkakötelezettségeket, amelyeket az üzem dolgozói magukra vállaltak a Milánóban megtartandó békekonferencia tiszteletére. EGY MUNKASCSALAD PÉLDÁT MUTAT. A negyven élmunkás között feltűnt két asszony. A többi mind férfi volt. Amikor elbeszélgetünk velük, kiderül, hogy testvérek ós kiderül az is, hogy az üzemben még egy huguk dolgozik és az egyik élmunkásnőnek a lánya. A munkaverseny most egyelőre a családban folyik, mert mindannyian élmunkások akarnak lenni. Az egyik testvért Nagy Máriának hívják, két fiú anyja, az egyik már mechanikusvolt nagyon módomban válogatni, mert akkoriban a munkalehetőségekért is harcolni kellett A legrosszabb időszak akkor volt, amikor a gyerekek aprók voltak. Ilyenkor teljesen rá volNajjy Mária nak tanul, a másik folytStja a középiskolai tanulmányait. — A felszabadulás előtt is dolgozni jártam — mondja Nagy Mária —, mert a férjem keresetéből alig tudtunk volna megélni. Házakhoz jártam mosni, takarítani. Nehéz munka volt, de nem Zahradny Teréz tunk szorulva férjem keresetére és ha előfordult, hogy férjem kiesett a munkából, akkor bizony komoly nélkülözések közepette tengődtünk. I — A dolgozó ember felszabadulását | éppen abban látom — folytatja —, hogy élmunkás lehet. Ezelőtt dolgozhattam, gürcölhettem, tisztára moshattam akár az egész világ szennyesét, munkámért semminő kitüntetésben nem részesültem. Nagyon természetesnek találták azt, hogy éppen én mosok, takarítok és éppen én vagyok az, aki rendet teremt. Mármost, ha akkor tudtam rendet teremteni, amikor egy világ szennyese tornyosodott elém, akkor ma, amikor egy szebb jövő felé haladunk, amikor a munkásanyák apróságairól gondoskodnak ' a gyermekotthonokban, akkor kötelességemnek tartom, hogy kétszeres igyekezettel se. gítsem elő a rendet, a tisztaságot, az ötéves terv minél előbbi megvalósítását. Ezért vagyok én élmunkásnő! Nagy Mária hirtelen elmosolyodik és így folytatja: — Megírhatod azt is, hogy nemcsak az országunkban folyik a tervszerű munka, hanem nálunk a kis otthonban is tervszerűen élünk. Teljesen VOIN a két- és ötéves tervhez igazodtunk, így a kétéves tervben sikerült konyhabútort vásárolnom, most pedig íz ötéves terv elején sikerült a régi áhított hálószoba bútort megvennem. Ezt a példát bárki követheti, aki ma becsületesen dolgozik. Ezelőtt ilyesmire nem gondolhattam. MIT MOND A MÁSIK NŐVÉR? A másik nővért Zahradny Teréznek hívják, két lány és egy fiú anyja. Nyu. godt, fegyelmezett, magabiztos aszszony. Két kérges, kidolgozott keze azt bizonyítja, hogy bármilyen válságos helyzetbe került az életben, két keze munkájával oldotta meg a problémákat. — Hát bizony — mondja öntudatosan — nem ijedtem én meg soha a munkától. Földműves családból származunk, apám kisgazda volt és ő megtanított bennünket már gyermekkorunkban, hogyan kell dolgozni. Élmun. kásságom mögött súlyos tapasztalatok Bundi Imre, rakodó-élmunkás vannak. En még híven emlékszem a 1929-es és 1930-as évekre, amikor egy munkásnak koldulnia kellett a munkáért, de még ez'sem használt. Férjem kénytelen volt Franciaországba vándorolni. Toboroztak itt munkásokat, hát a férjem ment. Később én is utáToizeuhárom téglaégetőről Guta határában a csergő'% állami birtokon büszkén integetnek az ég felé a magas nyárfák. Talán azt képzelik, hogy a köröskörül elterülő beláthatatlan rizstáblák., gabonatáblák és kaszálók nekik köszönhetik az idei kitűnő termést. Az ég kékjén úszó bárányfelhők mindentudón mosolyognak, mert bizony ők jól látják a valóságot, vagyis mindazt, ami Csergőn történik. A földekhez vezető úton traktor nyoma látszik. A rizstáblákon szorgalmasan hajladozó emberi alakok dolgozgatnak, az intézői iroda, a frissen épült munkásházak mind., mind a termelés és építés fokozódó üteméről tanuskod. nak, Akaratlunul kérdésre nyílik az ajkam, honnan veszik az építkezésre szükséges anyagot? A válasz felcsigázza érdeklődésemet, s kíváncsian haladok a közeli téglaégető felé. A jegenyékkel szegélyezet

f fit hirtelen jobbra kanyarodik és téglahalmozok sokasága tárul elénk. A levegőben szénaszag terjeng. Amint közeledem, már hangokat is hallok és szemem két fürgén mozgó félmeztélen, barnárasült dolgozó alakján akad meg. A tégla nyersanyagát asztalon dagasztják, mint pék a kenyeret. Fürge mozdulattal formába dobják,lesimít jak és már repül is helyére a nyers tégla. A száradó téglák felett vidáman táncol a fénylő napsugár, mintha tudná, hogy a téglából a dolgozók szellős, egészséges, naptól beragyogott otthonai lesznek. A téglaégetők barátságosan, a megelégedett emberek vidámságával válaszolnak kérdésemre. Megmagyarázzák a munka menetét, de kezük egy pillanatra sem pihen, beszéd közben is szorgalmasan készít, getik minden egyes téglával a boldog jövőt. Tizenhárom munkás. Felügyelő nélkül. Mindenki a saját munkaszakaszán, saját felelősségére és belátására teljesíti, sőt túlteljesíti a vállalt munkát. Csoportokra osztva dolgoznak. A jó szervezést és a munkások öntudatosságát tanúsítja, hogy egy pillanatra sem áll meg a munkafolyamat_ Az agyagos földet Horváth Mihály, Szabó Rafael, Gőgh Gyula és Horváth Ferenc készítik elö gondosan. A földet először szénporral áttörik, majd vízzel átgyúrják. Az utolsó fázisban már készre dolgozzák. A tégla nyersanyagát három csoportban dolgozzák fel. Az első csoportban Nagy József és Keszely Gyula dolgoznak. A nyerstégla villámgyorsan készül keseik között. Kürti Géza a masszát talicskázza. A másik csoportban Szarka József és Szlatki Béla vidám tréfával kisérik munkájukat. Társaikat is nem egyszer megkacagtatják. A harmadik csoport tagjai sem maradnak adósaik. Fekete László gólyákelepélést utánzó hanggál serkenti társait munkára, habár ö sem marad el a többitől, csak a talicskával van valami baj. Szlatkiék tréfásan megjegyzik, hogy rosszaló, pedig csak a kocsi ravaszkodik. A hibát pillanatok alatt kijavítják, mert üzemzavarról szó sem lehet és máris lendül a munka t

0vább. Gőgh Ferenc társa, Nagy Lőrinc megint Szlatkiék homokját dézsmálja, amiből ismét vidám tréfálódzásra kerül sor. Gőgh. Ferenc órája a pihenés idejét jelzi, amire Angyal László tálicskájának nyikorgása is megáll. Minden egy ór

a munkaidő után tíz perc a pihenő. Az eredmény csoportonként 500 darab tégla. Munkájukkal mindannyian elégedettek. Fizetésük elegendő és már azért is iparkodnak, mert tudatában vannak a többtermelés és a munkaverseny jelentőségének. A Gúta melletti ifjúsági Faluban dolgozó nagyobbszámu téglaégetőt versenyre hívták ki am~ nak ellenére, hogy a munkát egy lónappal később kezdték. A 13 lelkes gútai munkás a téglaégető idényt megelőző hónapokban 13 hektár rizsföldet készített elö és dolgozott meg. Most az építésben is elsők közt segítik megvalósulása felé a szocialista jövőt. Vállalták, hogy a mult évi norma 380.000 darab tégla helyett az idei évadban Jf50.000-et készítenek. Eddigi eredményeikre büszkén, bizakodv

a hangoztatják, hogy ha az idő kedvező lesz, még túl is teljesítik a megszilárdított normát. A téglahalmazok mellett már hat napja ég a kemence. Három nap múlva kihamvad benne a tűz és két-három napi. liülés után kész tégla kerül ki a kemencéből. A tégla önmagától, a beledolgozott szénpor segítségével ég ki. A kemenceformába összerakott téglákat égési és légcsatornákkal izélik keresztül-kasul. Az égő téglákat úgynevezett köpönyegtégla borítja. Azonban ez a külső réteg seni pazarlódik él. mert a második égetésnél belülre kerül. Az anyag. megtakarítás, az óránkénti tízperces pihenő és az ebédszünet alatti megbeszélés mind azt szolgálja, hogy fokozzák a termelést és gyorsítsák a munka ütemét. Az ebédet az üzemi konyháról kapják. Vége-hossza sincs a dicséreteknek, amelyekkel a jő Cs

0nto

s Milka szakácsnőt elhalmozzák. A pihenő véget ér. Mindnyájan vidáman fognak ismét munkájukhoz mert tudják, hogy minden új tégla az új szocialista társadalom és a békés boldog jövő épületét szilárdítja. A 13 téglaégető feje fölött pacsirta énekéi dicsérő éneket, a közeli erdőből pedig kakuk küldi üdvözletét. A 13 téglaégető vidáman, felszabadultan felel. Aztán már csak a munka lendülete létezik. Teieky Izabella. na mentem és dolgoztunk ott mindkét, len. Nehéz munka volt, nem volt abban sem áldás, sem köszönet és emellett idegenben voltam és honvágy gyötört. De az igazi bajok akkor jöttek, amikor kitört a háború. Férjem katona volt a csehszlovák hadseregben, én pedig két gyermekemmel falun voltam és földmunkát végeztem. Nehéz, keserves élet volt ez. Két gyerekemet kivittem a mezőre és így dolgoztam szívemben rettegéssel és aggodalommal. — Ilyen tapasztalatokkal — folytatja Zahradný Teréz — érthető, hogy élmunkásnő akartam lenni. Ma sokkal könnyebben végzem el az élmunkámat, mint a felszabadulás előtt bármilyen könnyüfajta munkát. Állítom, hogy a felszabadulás előtt bármelyik napon összehasonlíthatatlanul keservesebben kerestem meg a kenyeremet, mint ma az élmunkámmal. Ma nem kell rettegnem a holnaptól, életem biztosítva van, sorsom szorosan egybe van kötve a többi munkás sorsával és tudom azt, hogy becsületes munkámmal a békét, az építőmunkát szolgalom. Ez a nap, amelyen megkaptam az élmunkás könyvet, dicsőséget jelent számomra. Ügy éreztem, hogy kárpótlásban részesültem mindazokért az évekért, amikor gürcölve kínlódtam és munkámért egy jó szót sem kaptam. Végül mosolyogva a következőket jegyzi meg: — Most azon vagyunk, hogy családunk tagjait vonjuk be egyelőre a munkaversenybe. Itt dolgozik a lányom és egy húgom. Mindketten az úton vannak, hogy rövidesen ők is élmunkásnők lesznek. Az a meggyőződésem, hogy ma minden dolgozónak élmunkásnak kéne lennie. Még pár szót váltunk dr. Nový-val, aki a VDP osztályának a vezetője. — Ez az osztály — mondja dr. Nový —elosztó üzemünk termelő ágát képezi. Itt pörkölik a kávét és itt őrlik a borsot, meg a fahéjat. A népi demokratikus Kínával kötött kereskedelmi szerződésünk sokat fog lendíteni rajtunk, különösen fűszen tekintetében. Természetesen e téien is a legfontosabb tényező, a Szovjetúnió segítsége. Rendkívül nagy gondot fordítunk a kocsivezetők nevelésére, öntudatosítására — folytatja —, az elosztás folyamán ők azok, akik érintkezésbe kerüL nek a fiókintézetekkel és becsületes magatartásuktól függ, hogy az áru gyorsabban és olcsóban kerüljön a fogyasztóhoz. Ep oly öntudatosnak kell lenniük, mint a traktoristáknak. A RAKODO-ÉLMUNKAS. Bundi Imre 22 esztendős, nős, felesége földmunkát végez a tallósi állami birtokon, ő pedig itt az átrakodó munkánál 128 százalékban teljesíti feladatát. Manapság minden munkásnak az a kötelessége, hogy élmunkás legyen — mondja, — mert ezzel megszilárdítjuk a békét. Minél gyorsabban haladunk előre az építőmunkában, annál erősebbek vagyunk és annál inkább tudjuk megvédeni a békét. A munka a mi fegyverünk és ezzel harcolunk. A háborút mindig a gazdagok találták fel. Még eddig egyetlen munkásnak sem kellett a háború. Ma is csak az imperialisták uszítanak. Fáj nekik, hogy sokkal különb és szebb világot tudunk magunknak a saját erőnkből felépíteni, mint az övék. Nekem különösen nagyon rossz emlékeim vannak az elmúlt háborúból. Eengem 16 éves koromban elcipeltek Németországba. És hogy hazajöhettem, ezt a szovjet harcosoknak köszönhetem, ök voltak azok, akik hazaszállítottak bennünket. Itthon persze romokban hevert az ott. hónuk. Hát ezért nem kívánom én többé a háborút, békét akarok és minden igyekezetemmel részt akarok venni munkáshazánk szocialista versenyeiben, ősszel bevonulok katonának és ott is meg akarom állni a helyemet a tartós béke védelmében. Szabó Béla.