Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-19 / 163. szám, szerda

msw A kiváló minőség iskolái 1950 július 19 A Sztankolit nevü szovjet gyár összes dolgozói megfogadták, hogy nemcsak kiszélesítik a szocialista munkaversenyt, hanem ugyanakkor tovább javítják termeivényeik minőségét is. A gyár munkásait, művezetőit és mérnökeit egyaránt az az igyekezet hatja át, hogy a gépgyárak számára kifogástalan öntvényeket készítsenek. Munkájuk sikerének előmozdítása érdekében „kiváló minőségi iskolát" alakítottak a gyárban. Ezzel segitik a munkásokat a kellő szaktudás elsajátításához. Minden ilyen iskolában egy szakmából 3—10 munkást oktatnak. A zelméleti foglalkozás hetenként egyszer 2—2 óra és a szakma különleges problémáihoz mérten 2—3 hónapig tart. Az oktatást a műhely mérnökei és technológusai vezetik. A magkészítők elméleti oktatása például, bevezető megbeszélésekből s azután különféle előadásokból áll. Ezek az előadások a munka megszervezésével, a munkahely elrendezésével, a selejt fajtáival és okaival, valamint azok megelőzésével foglalkoznak. Minden előadás szoros kapcsolatot tart a tanulók mindennapi munkájával és termelési körülményeivel. A gyakorlati szempontok érvényesítése azzal kezdődik, hogy az iskola vezetője a brigádvezetökkel együtt ellenőrzi a munkások tudásának színvonalát. Ennek az ellenőrzésnek az eredménye azután jelentős mértékben befolyásolja az oktatási tervet, vagyis az elméleti és gyakorlati foglalkosok menetét. Az előadó, mielőtt megkezdené előadását, hallgatóival együtt körüljárja az egész műhelyt és részletesen elmagyarázza a termelés technológiáját. A tanórákon oktatási segédeszközként a hallgatók által elkészített munkadarabok szolgálnak. A technológus bemutat például egy magot, amelynek készítője elmondja, milyen munkamódszerrel dolgozott. Ezután részletesen megvitatják, miféle hibák és fogyatékosságok fedezhetők fel a mintadarabokon. De nemcsak a hibákat tárják fel, hanem az ismert, legkiválóbb sztahanovista munkamódszerek alapján megállaI

podnak abban is, miként kell dolgozni, hogy a termék minden tekintetben kifogástalan legyen. 1 Az elméleti foglalkozásokon a brigádvezető kivétel nélkül mindig jelen van. A „kiváló minőségi iskola" hallgatóinak gyakorlati oktatása pedig kizárólag az ő feladata. A magkészítök gyakorlati oktatása során nyolc alaprobiémával foglalkoznak. Ezek a következők: a munkahely sztahanovista elrendezése, a maganyag alkalmasságának meghatározási eszközei, a különféle keresztmetszetű magok kitöltése, stb. A brigádvezetö gondosan ügyel arra, hogy a magkészítők helyes munkafogásokat alkalmazzanak és ügyel arra is, hogy az iskolában tanultakat mindenki valóban felhasználja. A minőségi iskola anyagának feldolgozása után minden hallgató vizsgázik. Ebből a célból vizsga-bizottságot alakítanak. Ebben helyet foglal a mühelyfönök vagy a helyettese, az iskola előadója és a műszaki ellenőrzési osztályból egy mérnök vagy technikus. Kiváló osztályozást az a munkás kap, aki a tanterv anyagát jól elsajátította, aki ismeri a helyes munkamódszereket és aki legalább olyan kiváló minőségű terméket állít elő, mit amilyet a szocialista munkaverseny szabályzata előír. E feltételekhez járul még a norma túlteljesítése [ és a munkahely példás rendbentartása. Ez az oktatási rendszer minden esetben kiváló eredményekhez Vezet. Jó példa erre Bogdanova elvtársnő brigádja. Ez a brigád korábban közepes eredményekkel dolgozott. A kiváló minőség iskolájának elvégzése után ugyanez a brigád 211 százalékos átlagnormával dolgozik és a termelésének 61 százaléka elsőrendű termék volt. így lett Bogdanova brigádja az első a minőségért folyó versenyben. De igen jelentős eredmé. nyeket értek el a többi brigádok is. A gyárban már 24 minőségi iskola működik. Olyan nagyarányú a fejlődés, hogy a gyár műszaki ellenőrzési osztálya lényegesen felemelhette azokat a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnie a kiváló minőségű terméknek. Mindennek ellenére a hibátlan termékek mennyisége állandóan szaporodik. Az elmúlt év végén a Sztankolit-gyár az egész évi öntéshez viszonyítva 30 százalék kiváló minőségű terméket állított elő, de az idén januárban már 43, februárban 45 és márciusban 47 százalékot. A Sztankolit-gyár szakszervezete tevékenyen résztvesz a termelés minőségének megjavításáért folyó harcban. A mühelyszakszervezeti titkárok külön értekezleten foglalkoztak vele és alaposan megvitatták a termelési tanácskozásokon is. Hat nap egy szovjet munkás életéből Az U J SZO szabadságodra is elkísér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biztosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szíveskedjenek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságára is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. Nyikoláj Ribin a moszkvai Vlagyimir Iljics-gyár szerelő-lakatosa. Ribin elvtárs naplót vezet munkanapjairól. Bár a napló csak egy dolgozó munkáját tárja fel, mégis ennek az egszerű szovjet munkásnak a naplójegyzetei a szovjet bányász, a kohász, a textilmukás vagy akár bármily más szakmai dolgozó munkájának tükörképe. HÉTFŐ reggel Jurkov elvtárs, a műhelyvezetőnk örömmel megszorította a kezemet és közölte, hogy lakatosbrigádom első lett abban a szocialista munkaversenyben, amely a „kiváló minőségi brigád" kitüntető címért folyik. A brigád minden egyes tagja jutalmat fog kapni. Természetes, hogy győzelmünk nemcsak örömet jelent, hanem további kiváló munkára kötelez bennünket KEDD. A befejező szerelési munkákon ma csak ketten dolgoztunk három helyett, mert egyik lakatostársunk szabadságra ment. Termelésünk így sem csökkent, több, mint három és félszeres normát teljesítettünk. SZERDA Gyárunkban ma van a heti pihenőnap. Remekül kihasználtam a pihenést, a városonkívüli házunkban szüleimmel és fivéreimmel együtt. Reggel felkapáltam kis veteményeskertünket. Örömet okoz, ha sok vas és acél után néha kissé kertészkedhetem. Ebéd után A. Pervencev könyvét, a „Csillagod a becsület"-et olvastam. Kitűnő könyv. Este az egész család összegyűlt a rádió körül. Nagy esemény volt számunkra, hogy előadásomat közvetítették hanglemezről. Nemrég, mint újonc, jelentős baráti segítséget kaptam idősebb munkatársaimtól az esti munkásiskolákon. Most, amikor magam is jól képzett munkás lettem, én segítek az újoncoknak. Előadásokat tartok gyárunk üzemi iskoláinak hallgatói számára és ma egy ilyen, jólsikerült előadásomat közvetítette a rádió. CSÜTÖRTÖK. Fennakadás állt be munkánkban. A megelőző műszak nem készített elég sarokvasat a gépvázakhoz és így nem kezdhettük meg idejekorán a szerelést. Erélyesen követeltem a részlegmesternél a szükséges anyagokat, de közben nem ültünk ölbetett kézzel, hanem más alkatrészeken előre dolgoztunk. PÉNTEK. Az erélyes követelés sikerrel járt, ma már elegendő menynyiségű sarokvas áll rendelkezésemre. A munka símén megy. Újra foglalkozom észszerűsítő javaslatom kidolgozásával, amelynek megvalósítása havonta jelentékeny mennyiségű színesfém megtakarítását jelentené. Azelőtt a rézdrótot egyenesen a tekercsből vágtuk le. Most először kiegyenesítjük és pontosan a rajz szerint vágjuk le a szükséges darabot, így nem esnek le az eddig selejtbe került drótvégek. A nyersanyagmegtakarítási harcban azonban a döntő lépés még csak ezután következik. Az olaj fúrógépeknél alkalmazott mágnestelep szerelésénél 12-féle különböző hosszúságú rézdrótot kell felhasználni. Igen magas fémfogyasztás. Fomicsev technológussal, Razubajev művezetővel már régebben elhatároztuk, hogy a szerelési rendszert átszervezzük'; Nemcsak a drótok, hanem az acélsínek hosszát is csökkentjük. Az ellenállási készülékek dobozait 180 fokkal elfordítottuk és így a dobozok közelebb kerültek egymáshoz. Ennek következtében minden egyes vezeték hossza 300 milliméterrel csökkent. Ma este befejeztük a szerkesztést. SZOMBAT. Ma reggel hozzáláttunk az első újszerkezetű telep öszszeszereléséhez. Ez lesz a próbadarab. Lassabban, gondosabban dolgozunk, mint máskor. Mégis a déli szünetig elkészültünk az első új teleppel. A telep próbájánál résztvettek a szerkesztési osztály mérnökei. Bekapcsoltuk az áramot... a próba kitűnően sikerült, az új szerkezettel nem vallottunk szégyent. Most újabb utakat és módokat kell keresnünk a termelés fokozására, a nyersanyagcsökkentésre. Nem nyugodhatunk babérainkon. Én magam máris újabb racionalizálási javaslaton töröm a fejem... PUSZTAI NAP Qészlet (P^ulenQo új regényéből Az ég beborult és szürkülni kezdett, a hor zont fölött sötét, száraz, gyorsan növekedő csík jelent meg. A szél egyáltalán nem hasonlított a tengeri szelekre, hanem forró volt, mintha alágyujtottak volna, nagy porszemeket vágott az ember arcába és egyszerre lezuhant a magasból és zaios vízesésként zuhogni kezdett. Valaki furcsa hangon kiáltotta: — Fekete vihar! A vihar már száguldott és görgette maga előtt a téren át a sátrakat. sapkákat és kalapokat, kopogtak a kioszkok redőnyei, csengtek a széttört üvegek. — A búzához!... A búzához! — ordították mindenünnen. A búzahegyek megelevenedtek. A vihar hatalmas erővel csapkodta, hordta a búzát. A nép egy pillanatra megdöbbent, Szergej a többiekkel együtt a legközelebbi búzahegyhez rohant Lökdösték, ráléptek a lábára kiabáltak rá, ö azonban nem sírt és nem ijedt meg. nem maga miatt félt, hanem a többiekkel együtt féltette a búzát. Egy mellette elrobogó hajtókocsiból valami, vagy valaki leesett. Leesett, felugrott és odarohant a búzához. Szergej meg smerte Szemjonovot. Kitárt ingblúzában, napbarnította mellével, fedetlen fejével még kisebbnek és soványabbnak tűnt mint valójában volt. Szemjonov felkapaszkodott a búzahegy tetejére és valahová mutatott hogy mindenki odamenjen! Két lány már valami széles és hosszú ponyvát cipelt. Emberek ugrottak hozzájuk és tiz kéz birkózott már a széllel a ponyva birtoklásáért. Kevés! Szemjonov csak a kezével mutatta, hogy keressenek még. Leszedték a ponyvákat a gépkocsikról, leszedték a takarókat. Szergej megértette az embereket és egyszerre nagyon szeretett volna gíten rajtuk. Eszébe iutott, hogy a javításban álló gépkocsin reggel még látott ponyvákat. — Ide! Utánam! - kiáltotta, vagy úgy érezte, hogy kiáltotta — a gyerekek követték. — Vigyétek! Nesze! Még egy! Húzzátok! Csoda hogy nem állították meg. nem kérdezték, ki jogosította fel rendelkezésre. A megtalált ponyvákat erős kezek ragadták meg és elhúzták a búzához Valami olajtócsába .lépett, elcsúszott benne és négykézlábra esett, de rögtön felkelt és még körül sem nézett, hogy megnézze, nem kacagnak e rajta. Milyen jelentéktelen dotlog is ez! Szergej tetőtől-talpig olajosan, holtfáradtan de végtelenül boldogan még sokáig tett-vett a gabonahegyek körül. A száraz vihar sokáig tombolt még. A házakban nem gyújtottak •lángot, a mezőkön nem égtek tábortüzek. A portól, amit felhőkben kergetett a szél, leálltak a gépkocsik motorjai. A tyúkok nem bújtak ki az ólaikból. A kutyák nem ugattak, csak behúzott farokkal sündörögtek. A begyüjtöhely ciszternájának partja nedves volt, mint eső után. A szél kicsapkodta a vizet és felöntözte az emberektől, barmoktól keményretaposott földet. A ciszternában észrevehetően kevesebb víz volt: elpárolgott a levegőben. A szél ablakokat tört ki, sövényeket és kerítéseket döntött le, fákat csavart ki tövestül. Borzasan, megtépázva álltak a veteményeskertek, földrefektetett paradjcsombokraikkal, szétszórt, megtépett uborka- és tökindákkal. Még egy szélroham — és lerepülnek a háztetők, megrepednek a házak falai és az izzó levegő felgyújt mindent ami éghető és akkor tombolni kezd a vész. A »Gyözelem«-kolhozban leállították a gabonaszállítást, a »Harc«kolhozban minden lepedőt és takarót elv'ttek a begyüjtöhelyre, a »Harmadik ötéves terv«-koihozban napokon át őrködtek a szivattyúknál és a kutaknál Kegyetlen puszta; vihar tombolt. A fák zöld koronái meghajoltak. A levegőben égésszag terjengett. Talán már valahol kigyulladt a sztyeppe és sok versztnyi szélességben rohan errefelé a széltől űzött láng. s az iliat ennek előhírnöke? Szergej egy pillanatra sem hagyta el apját, apja pedig napokon át nem távozott el a gépkocs tói. Este megérkeztek az ismerős »Üj élet«kolhozba és egy-két órára megálltak megpihenni Fedcsenkónál az ismerős agronómusnál. Amikor Szergej hamarjában megmosakodva belépett az alacsony, fikuszokkal sűrűn teleállítgatott szobába és a nagy, egész falat eltakaró tükörben meglátta a saját képmását, koszosan könyékben leszakadt ingben, a nemrég még csinos és rövidrenyírt haja helyén kócos, csapzott hajcsomóval szinte nem ismert magára. Hiszen most határozottan Bábencsikovra hasonlított, csak az egy kicsit nagyobb és köpcösebb volt nála. Szergej arcán feltétlenül ott ültek a bátorság, sőt a hősiesség vonásai is, legalább is maga felismerté ezeket a vonásokat és szorongás nélkül szemlélte a tükörben új, kellemes ábrázatát. Arca égett a széltől, szemei vörösek voltak, füle csengett. Andrej, mért nem törődsz ezzel a gyerekkel? — kérdezte Vera Zotova számonkérően. — A gyereknek ápolás kell, anya kell ennek. Nem igaz? — kérdezte Fedcsenko feleségétől és az is egyetértett vele. Apja nem felelt semmit, az asszonyok azonban, mintna féltek volna, hogy Jemeljánov félreérti őket még lelkesebben beszéltek arról, hogy a gyereknek család kell. Mutatták olajos ruháját, koszos térdét, borzas fejét és egyre azt bizonygatták, hogy egyedül ö, az apja. hibás Szergej minden fájdalmában és szerencsétlenségében. De Szergej nem érezte magát sem szerencsétlennek sem boldogtalannak. Odasúgta apjának, aki szótlanul ült az ablaknál: — Papa, ők nem tudnak semmit. Nekem nagyon jó volt, te tudod ... és nem tettem semmi rosszat... becsületszavamra ! Apja nem felelt semmit, csak szó nélkül magához ölelte. Sz nte .lökésszerűen lélegzett, mintha nagy futás után lihegett volna. Fedcsenko kabátujjába dugott cigarettával belépve, bejelentette az újságot: telefonáltak a kerületi bizottságtól hogy a szomszédban két tüz ütött ki és követelték, hogy a raktáraknál erősítsék meg az éjjeli örséget. — És azután, tudja, még mi történt — mondta Fedcsenko és óvatosan letelepedett. — Togliattit megsebesítették, Rómában. Keresztüllőtték a mellét. Fedcsenko felesége halkan felsleoltott. — Igen igen — szólalt meg apja, még mindig az ablakon keresztül nézve a piruló alkonyt. — Azért akarták megölni mert kommunista. Azért mert útját állta a csirkefogóknak — megfordult székestől együtt. — Te itt titkár vagy Fedcsenko elvtárs ? — Igen, igen — mondta gyorsan az agronómus felesége Jemeljánovra nézve, m'ntha az vallatta, ö pedig vallott volna. — Én azon a véleményen vagyok — folytatta Jemeljánov —. hogy népünknek semmi esetre sem szabad ma beszüntetni a munkát. Érted? Zotovát. Jerjomuskint, a fiamat és mindenkit örségbe kell állítani a faluban. Voltánovszkij és én — éjjel-nappal járok a gépkocsival. Rendelkezz, parancsolj, de adj egy pohár teát, ha lehet. Az asszonyok és Fedcsenko szótlanul kivonultak a szobából. Apja olajos kezeivel megtörölte arcát, mintha mosakodott volna és Szergej gondolkodás nélkül odaszorította arcát ezekhez a fáradt, kemény, apai kezekhez. — Tudod, mit mondok neked, apa — mormogta könnyein keresztül —, te becsületszavamra jobb vagy még Szemjonovná! is! — Köszönöm, fiam, köszönöm: jó emeberhez hasonlítottál — mondta apja szintén felindultan, minden szégyenkezés nélkül. Azután elhallgattak és egymást átölelve sokáig szótlanul nézték a gyorsan sötétedő bíboros estét, amely csakhamar beleolvadt az éjszakába. Később, amikor a kolhozirodában őrködött a telefonnál, az irodából a tűzoltóságra szaladt, onnan pedig a falu szélére az őrökhöz és még tovább, a mezei szállásokra, Szergej állandóan érezte apja mellének melegét maga mellett, apja kemény kezét a fején és apja szívét a mellében. Valami új, valami erős, ami már egyáltalán nem gyermeki volt s amely még nem tudott igazi alakot ölteni, egyre erősödött és növekedett benne. Vera Zotova éjszaka felkeresett minden brigádot és beszélt Togliattiról Szergej az itteni fiúkat tájékoztatta. Várták a legfrissebb híreket Togliatti egészségi állapotáról. Éjfélkor megérkezett Tuzsikov, a kerületi b'zottság titkára és vele — Jemeljánov. — No, apuka, mi újság? — kérdezte Szergej Tuzsikov pedig, aki nem értette meg rögtön, kinek szólnak így válaszolt: — Semmi, semmi minden rendben. _ Togl atti iránt érdeklődik ő, Tuzsikov elvtárs — magyarázta apja. — A-á! — meredtek Tuzsikov álmos. fáradt, alig-alig látó szemei Szergejre. — Komoly sebet kapott, de minden bizonnyal túléli. Három fiú mintegy vezényszóra, kirohant az ajtón. — Ez mi volt? Mi történt? _ kérdezte Tuzsikov. Szergej azt felelte, hogy ezek a futárok, elszaladtak a brigádokhoz, ahol óráról-órára várják a híreket Togliattiról. — Aha, hiszen ez a te fiad — mosolyodott el a titkár. — Beszéltek nekem róla, beszéltek. Nézd barátom, micsoda nagyszerű bolsevik lesz belőle ... nézd csak! Szergej ettől kezdve gyakran találkozott Tuzsikowal. Szokatlan és Szergej számára nem egészen érthető szakmája volt — pártmunkás volt. Szergej addig azt hitte, hogy minden pártmunkás úgy csinál m nt Vera Zotova, hogy csak üléseznek, agitálnak, kiviszik a népet különmunkára és beszámolókat tartanak. Most viszont, Szemjonov és különösen Tuzsikov példáján, aki, be kell ismerni, még Szemjonövnál is elfoglaltabb és szokatlanabb volt, kiderült. hogy a pártmunka — a legnehezebb és legérdekesebb munka, mert — minden benne van. Szergej sok érdekes dolgot hallott Tuzsikovtól arról, hogy hogyan kell trágyázni a búza alá, hogyan kell öntözni a gyümölcsöst virágzás előtt, hogyan kell kutat ásni hogyan kell könyvet olvasni. Megtudta, hogy a sztyeppe hamarosan eltűnik. hogy bekerítik, beültetik az egészet kertekkel és akkor semilyen száraz vihar sem lesz veszélyes az embereknek. Megtudta, hogy a földalatti folyókat nagyon egyszerűen felszínre lehet hozni, erre jó a motoros szivattyú megtudta, hogy Goncsáruk nagyszerű kombájnos, de mester az ivászatban, hogy Vosztrikov szintén k'tűnő kombájnos. de gyomerbaja van és amikor elküldték a kombájnosokat segíteni a szibériaiaknak, mégis Goncsáruknál állapodtak meg, noha ő elmaradt a többiektől. — Lelkes öreg Szibériában sem marad le — állította Tuzsikov és Szergej nem tudta megérteni, honnan tudja ezt Pjotr Tuzsikov előre. És amikor egyszer Tuzsikov Jemeljánov teherautóján megérkezett a kolhoz kultúrestjére megmondta honnan szerezzenek kottákat és hol vegyenek gitárokat. Csodálatos gyönyörű volt a munkája. Olyan sokat tudott, hogy néha egyenesen megsértődött. amikor nem kérdeztek tőle semmit. De Tuzs'kov, mint Szergej megismerte, nem olyan ember volt akit könnyen le lehetett ráznj. Maga faggatta ki az embereket arról, amit nem tudott és csak akkor nyugodott meg, amikor mindent aprólékosan megmagyaráztak neki Mielőtt elaludt' volna, mindig betelefonált a kerületbe és azután gyorsan, kelletlenül elaludt, mint az olyan ember aki ostoba, de elkerülhetetlen dolgot cselekszik. Szergej attól tartott: Tuzsikov talán még gondolatot is tudott olvasni. / t