Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-11 / 133. szám, vasárnap

1950 június 15 Még 27 százalék hiányzik a terv tel|eslféséli©z A tokai cei^dzdizeiü Itétaza az elmulasztottakat Május hónapban sikerült behozni az elmulasztottak egy részét. Cellu­lózéban 103.15 százalék és a papigyár tásban 109.9 százalék volt a májusi eredmény. Ehsez az eredményhez hosszú vajúdás után jutott el a gömőr­eredmény. Ehhez az eredményhez hosy az üzem berendezése elavult, állandó üzemzavarokkal küzdenek. Januárban az okozta az elmaradást, hogy a víz­vezeték és a lúgcsövek befagytak és szétrepedeztek. Az elvtársak valahogy nem számoltak ilyen hideggel az idén. Más ^években nagyobb figyelmet szen­teltek ennek a kérdésnek és pontosan bedeszkázták, filcbe és fűrészporba ágyazták a külső csővezetékeket. Amikor aztán februárban enyhült a hideg, a fütőkazán falaival volt baj, amelyeket télen nem lehetett javítani. így az­tán megint az okozott bizonyos elmaradást. A helyzet márciusban sem ja­vult. Amikor ócskát ócskával pótolunk, mondotta Blahota János elvtárs, az mindig csak ócska marad. Épülnek már az új üzemrészek, de azért az áldat­lat viszonyok közepette a régiben is teljsítenünk kell a tervet. UJSZ0 7 Javulás csak áprilisban állott be. Valamit be is hoztak az elmulasztot­takból. Ebben sokat segített a murf­kásság jó teljesítménye, s a munkások­ból és hivatalnokokból álló állandó se­gítő brigádok. Különösen a fater dol­gozói tüntették ki magukat. Harsányi és Kardos csapatának 130—140 szá­zalékos teljesítményei jól előre lendí­tették a terv teljesítését. .A dolgozók mindent elkövetnek, hogy az eddigi eredményeket feljavítsák és ők is büszkén sorakozhassanak azon üzemek mellé, amelyek élén járnak a tervtelje­sítésben. Pedig sok minden akadályoz­za őket ebben a törekvésükben. Akadá­lyozza őket maga az a tény is, hogy az építkezések sok embert vonnak el. A gömörhorkai szlovák és magyar munkások azonban példás együttmű­ködéssel igyekeznek kiküszöbölni a munkaerő hiányát. Látják a cseh munkásosztály kézzelfogható segítsé­gét. Tudják azt, hogy a kiváló cseh szakmunkások nélkül semmire sen\ha­ladnának az építkezésben. Meg is be­csülik ezt. Mint Sesztina elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára mondja, ez a tény még jobban erősíti a dolgo­zók szolidaritását és munkakészségét. A kongresszusi kötelezettségvállalások során néhány igen szép felajánlásra került sor, amelyeket a dolgozók telje­sítettek is. így például Dusza Bálint a papírteremben 10 százalékkal teljesí­tett többet, mint máskor. Brezina La­jos a rendes napi munkája, a fűtés után 80 űrméter fát tisztított meg, ami 200 munkaórát jelent akkordban. Ugyanilyen kötelezettséget vállalt .a gömörhorkai üzem hősi halottja, Olexa elvtárs is, aki azonban . sajnos munká­ját már nem fejezhette be. Olexa elv­társ emléke, példát mutató munkakész­sége további teljesítményekre serken­ti a dolgozókat. A kongresszusi kötelezettségvállalá­sok egy része nem volt eléggé ponto­san meghatározva, kitervezve és kiér­tékelve, de így is előbbre vitte a terv teljesítését. A hivatalnokok arra köte­lezték magukat, hogy a fatéren felgyü­lemlett forgácsot elszállítják. Amikor májusban késői vonattal jött nagy­mennyiségű fa, éjszakai brigáddal se­gítettek a kirakodásnál. Az üzem.i munka és a munkaverseny kifejlesztésének fájdalmas, akadálya az, hogy eddig csak a papírteremben és a fatéren van norma és a műszaki gaz­dasági normák is csak most készül­nek. Néhány kiváló teljesítményért ugyan az üzem már kiosztott élmun­káskönyvecskéket, így például a főző­kazánoknál és a karbantartásnál is. Viszont a fatéren, ahol igazán jó és sokat Ígérő munkaverseny fejlődött ki, eddig még csak igen kevesen kaptak élraunkáskönyvecskét, bár normáikat igen tartósan túlteljesítették. Ez ter­mészetesen visszahatással van a dol­gozók munkakedvére és a szocialista munkaverseny további alakulására: Az a fontos, hogy az üzemi pártszervezet és a szakszervezeti csoport nagyobb figyelmet szenteljen ennek a kérdés­nek és az üzemi tanáccsal együtt mi­nél előbb . bevezessék a szocialista' munkaversenyt olyan formában, aho­gyan az a szlavosi papírgyárban is ki­fejlődött. Viszont az élmunkás-könyvecskék kiadásánál is az előírt rendelkezések szerint járjanak el, amely kimondja azt, hogy élmunkás minden dolgozó, aki tartósan felül teljesíti normáját. A magyar földműves küldöttség látöga tusánm k margójára »Közös törekvés kapcsol össze bennünket és közös feladatok várnak ránk« —. mondotta többek között Dögey Imre, a magyar földműves küldöttség veztője búcsúbeszédében a magyar földműves küldöttség két hetes Csehszlovákiai tartózkodása után. Végrehajtani a nagy feladatot — a szocializmus felépítését, a né­pi demokratikus országokban csak a dolgozók megbonthatatlan síkján és egységével lehet nemzetiségi kü­lönbségek nélkül. A kapitalista múlt rosszat hagyott maga után hátra mindenütt, Készakarva felszították a különböző nemzetek dolgozói kö­zött a nemzetiségi viszályokat és korlátot építettek a nemzetek kö­zé. Az 1947-es év Magyarországon és az'1948-as év Csehszlovákiában új történelmi korszakot jelent a két nemzet közötti kapcsolatban. Erről meggyőződtek a mos­tani látogatásuk alkalmával Cseh­szlovákiában a magyar földmű­ves küldöttség tagjai és meggyő­ződtek erről a mi dolgozóink is. Na­gyon találóan beszélt erről a Kálnai Állami Gépállomás vezetője a ma­gyar földműves küldöttséghez inté­zett üdvözlő beszédében, amidőn többek között a következőket mon­dotta: »Eddig nem volt lehetőségünk arra. hogy találkozzunk, mi dolgo­zók. Csak azok' találkoztak, akik jól megértették egymást, azonban egymás eilen uszították a különféle nemzetek dolgozóit hogy megszilár­dítsák hatalmukat, míg a kis embe­reknek nemzetiségi harcokban kel­lett kimerülniök. Azonban a dolgo­zók , kizsákmányolóinak aljas tervei és céljai csődbe jutottak. Ma szaba­don érintkezhetünk, kicserélhetjük tapasztalatainkat és ismereteket szerezhetünk.« Igen. Ledől a korlát, amely egy­mástól pelválasztotta a magyarokat, a cseheket és szlovákokat. Termé­szetesen ez egyedül a híres r és hősi szovjet hadsereg érdeme, amely a népi demokratikus országok nemze­teit felszabadította a kapitalista és imperialista uralom alól. Ennek mind nálunk, mind a többi népi de­mokratikus országban valamennyi dolgozó tudatában van, mert a Szov­jetúnió hőseinek áldozatkészsége nélkül ugyanabban a helyzetben volnánk, mint amilyenben 'ma Olasz­ország, Franciaország és más mar­shallizált államok étnek. Szívélyesen és őszintén üdvözölték egymást a magyar földművesek kiküldöttei a mi dolgozó földműveseinkkel, trak­toristákkal, állami birtokok dolgo­zóival s az tizemek munkásaival. Az a .lelkesedés és öröm, amely a kül­döttséget minden lépésnél fogadta, kis- és középföldmüveseink igazi érzéseit fejezte ki, amelyeket a ma­gyar- dolgozó földművesek iránt éreznek. A küldöttség tagjai a cseh országrészekben és szlovákiai útjuk folyamán a zsitvai EPSz-ben, a tőrei EFSz-ben, vagy a kálnai állami gép­állomáson mindenütt meggyőződtek arról hogy a mi földműveseink is világosan és egyértelmüleg a prole­tár internacionalizmus mellé állanak a béke fenntartásáért és a hatalmas Szovjetúnióval való barátságot, és a szocializmus gyors kiépítését kíván­ják. A mi magyarországi elvtársaink, barátaink visszatértek hazájukba. Hazatértek sok ismerettel telve, amelyeket Csehszlovákiában tett lá­togatásuk alatt nyertek. Látogatá­suk elsősorban az EFSz-eknek, álla­mi gépállomásoknak és állami bir­tokoknak szólott. Eljöttek meg­tekinteni az EFSz-ekben tömö­rült kis- és középföldmüveseink munkáját, a traktoristák és az álla­mi birtokok alkalmazottainak mun­káját. Nagy érdeklődéssel és figye­lemmel követték dolgozó földműve­seink munkáját. Megtekintették, a közös munka első eredményeit, ame­lyeket a szocializmushoz vivő útun­kon elértünk. Milyen benyomáso­kat vittek magukkal a kiküldöttek a csehszlovákiai .látogatásról ? Erre a kérdésre talán a legszeb­ben Bor0 s Gergely, a küldöttség tagja felelt: »Bárhol láttam Cseh­szlovákiában az új munka sikeres eredményét, őszinte örömet éreztem, ugyanolyan örömet, mintha hasonló eredményt láttam volna nálunk Ma­gyarországon. Ebben a munkában a dolgozók között nincs semilyen kü­lönbség. Valamennyien közösen épí­tünk egy jobb jövőt az összes dolgo­zók számára.« a selejt eilen -a termelékenység gyors emelkedésének útja A termelő eszközök birtokosa nálunk a munkásosztály vezette népi demo­krácia, vagyis a dolgozó nép. A szo­cialista gazdálkodó alatt üzemeink soha nem látott fejlődésnek indultak. Vannak gyárak, amelyek ma két­szer, sőt háromszor annyit termel­nek, mint a kapitalizmus, idején, bár gépi berendezésük sok helyütt lé­nyegében nem változott, még nem került sort nagyobb beruházásokra. Mi volt hát a döntő tényező ? Mi okozta azt, hogy ezekben az üzemek­ben a termelés mégis ilyen nagy emelkedést mutat. A döntő tényező a fordulat előidézője a munkásság volt, amely a termelő eszközök bir­tokában megváltoztatta munkához való viszonyát. Új magasabb mun­kamódszerekre tért át, amelyek a kapitalizmus idején ismeretlenek vol­tak. A mennyiségi és minőségi tel­jesítmény-jutalmazás szocialista el­ve tömegeket vonzott a' munka ma­gasabb formái felé. A szocialista munkaverseny sokszor hihetetlennek tűnő teljesítményeket mutat fel. A tömegek beállása, jelentkezése a ver­senybe egész üzemrészeket, egész üzemcsoportokat mozgósított és késztetett arra, hogy egymásnak anyaggal való ellátását biztosítsák. Szükségessé vált minden üzem be­kapcsolódása is, amelynek valsmi módon a termelés fontos ágazataihoz tartoznak. A rohamléptekkel előre haladó munkaverseny átformálja a dolgo­zók gondolkodását, új embert te­remt a munkapad mellett. A fejlő­désben a sok fényes oldal ímellett azonban árnyoldal is mutatkozik, aipely részben ,a nem kvalifikált munkaerők bevonására is ivísszave­zethető és ez a selejt szaporodása, amely aggasztó jelenség terraelésiink­ban, és súlyos károkat okoz. A kongresszusi kötelezettségválla­lások során majdnem minden üzem harcot indított a selejt csökkenté­séért, ami sok helyütt szemmellát­ható eredményekkel is jár. Azonban néhány helyen nem sikerült csök­kenteni a selejtet, néhány helyen eddig nem tudták teljesítem e fontos kötelességüket. Nem sikerült ez a mai napig a füleki zománcgyárban sem, ami komoly gondot okoz az üzem öntudatos munkásságának. Jelen pillanatban az üzem kereszt­metszetében csak két szűk helyre kell összpontosítanunk figyelmünket. E két helyen az öntöde és a zománco­zó. Májusban az öntűdében 10%, a zománcozóban átlagban 8:5%, de a zománcozó export áruinál 12% volt a selejt. Nem említjük meg a hőpa­lack osztály magas selejtjét, mert ezért nem ezt^ az osztályt terheli fe­lelősség, mivel az üveggyár sok kü­lönböző vastagságú rossz üveget küld, amely azután a feldolgozásnál elpattan. Önkéntelenül is felvetődik a kér­dés, van-e mód a selejt csökkenté­sére. Az üzem régi elvtársai e kér­désre határozott igennel, felelnek. Igen, van mód és ha van, akkor al­kalmazzuk is ezt minél előbb. A ré­gi elvtársak azt állítják, hogy sokan úgy dobálják az edényeket, hogy az lenne csoda, ha nem volna selejt. Kü­lönösen a zománcozás előtt kell na­gyobb óvatosságot tanúsítani. A grundolóknak is vigyázniok kell a ki­égetésnél, nehogy valahol üres, zo­máncnélkiili hely maradjon és az edény így kerüljön égetés elá. Ter­mészetes, hogy ilyen esetben taplós vagy — aliogy Füleken mondják — „cunderes" lesz. „ Amikor az edényt a kemencéhez vis?ik, az áthordásnál is ügyelni kell arra, hogy meg ne maradjon, a csip-csup dologgal az üzemvezetéshez toknak a nyoma. Fontos szerep jut itt a köszörűsöknek is, hogyan vég­zik el e segédeszközök lecsiszolását, Az elvtársak sokat panaszkodnak arról is, hogy a kész árú raktárból minden héten több kocsi hibás edényt küldözgetnek vissza. Ezeknek a hi­báknak nagy része nem a zomán­cozóban keletkezett, hanem magában a raktárban. A raktárban dolgozókat felhívjuk, bánjanak úgy az edények­kel, mint ahogyan kell a kényes zo­mánccal. (i Igazságtalanok lennénk, ha a ki­vitelezőkre hárítanánk minden fele-LET A Mniusi taggyűlések — a IX. kongresszus határozatai teljesítésének jegyében A Párt taggyűlései az üzemi és he­lyi szervezetekiben június hónapban a kongresszus utáni széleskörű kam­pány j'elentős alkotórészévé válnak. Feladatuk a következő: 1. A legrészletesebben ismertetni az SzKP IX. kongresszusa határoza­tának tartalmát és értelmét az ösz­szes párttagokkal, hogy minden ter­vezet és minden párttag tudja, ho­gyan kell megvalósítania saját mun­kaszakaszán a kongresszusi határo­zatókat. 2. Konkrét határozatokat kell el­fogadná arra vonatkozólag, hogyan kezdi meg a szervezet a kongresszusi határozatok végrehajtását (milyen kötelezettségeket vállal, stb.). A júniusi taggyűlések napirendije a következő: 1. Megnyitás. 2. Beszámoló a IX. kongresszus ha­tározatairól és a szervezet feladatai­ról. 3. Vita. 4. Határozathozatal. A IX. KONGRESSZUSRÓL SZÓLÓ BESZÁMOLÓ. A IX. kongresszus határozatairól a járási pártbizottság képviselője (ok­tatója) tartja a beszámolót. A beszá­moló alapját Siroky elvtárs kongresz­szusi beszéde képezi az SzKP, tevé­kenységéről és a további feledatok­ról. Siroky «Ivtárs beszédét az egyes pontoknál ki kell egészíteni _ Basto­vansky elvtárs beszámolója alapiján, aki a Párt szervezeti felépítésének és a marx-lenimi nevelésnek egyes kér­déseiről beszélt, továbbá Púll elvtárs beszédéből, aki az ötéves terv felada­taival foglalkozott Szlovákiában. Ezért mindenekelőtt alaposan át kell tanulmányozni a kongresszuson elhangzott és lapunkban közölt ösz­szes beszámolókat. ' AZ ALAPSZERVEZETEK FÖFELADATAI. Az üzemi pártszervezeteknek, a falusi és városi helyiszervezetekmek goedoskodmok kell róla, hogy a párt­tagok a legalaposabban megismer­kedjenek a kongresszusi beszámolók tartalmával, hogy a beszédeket a tí­zes csoportokban a taggyűléseken részletesen megvitassák, a párttagok magánúton is tanulmányozzák őket és megismertessék velük az összes dolgozókat. Gondoskodniok kell arról, hogy a munkakörükben dolgozó minden egyes polgárnak folytonosan meg­magyarázzák a békéért folyó harc kérdéseit, hogy minden dolgozó lás­sa, hogyan járul hozzá munkájával a béke megszilárdításához és hogy az élmunkás munkateljesítmény minden sikere, a norma minden szá­zalékos túlteljesítése, a béketábor megszilárdítása és a háborús uszítók­ra csapás. Minden szervezetben igen alaposan meg kell vitatni a burzsoá-naciona­lizmus elleni harcot saját sorainkban, mint ahogy arról Siroky elvtárs a IX. kongresszuson beszélt. Az alapszer­vezet minden egyes tagjának világo­san kell látnia a burzsoá-nacionaliz­mus káros hatásának gyökereit, hogy az mennyire ártalmas szocialista ipa­rosításunk, népünk érdeke szempont­jából és mennyire komoly akadálya előrehaladásunknak. Ezt a kérdést alaposan meg kell világítanunk azért, hogy kérlelhetetlenül harcolhassunk a burzsóá-nacionalizmus megnyilvá­nulásai ellen a szervezetünkben és környezetében, hogy minden egyes pártszervezet helyesen tudja megol­dani és megvalósítani szocialista épí­tésünk nagy feladatait és világosan lássa azok összefüggését a békéért folyó harccal, a nemzetközi imperia­lista-ellenes front megszilárdításá­val. Ezzel kapcsolatosan a pártszer­vezetek megbeszélik, hogyan javít­sák és fejlesszék a párttagok marx­lenini nevelését a proletár, interna­cionalizmus szellemében, a Szovjet­unió iránti szeretet ^elmélyítésével és a csehszlovák munkásosztály egysé­gének megszilárdításával úgy, hogy minden egyes párttag rendszeresen tanulmányozni íogja a marxizmus­leninizmus műveit. Minden egyes pártszervezetre kö­telezők Siroky elvtárs szavai a káJ derpolitdkáról, a pártonbelüli demo­kráciáról, a kritikáról és önkritiká­ról. A pártszervezetek meghatározzák, hogyan gondoskodnak arról, miként javítsák a tömegszervezetek, a CsISz, a Csehszlovákiai Nőszervezet, a Cseh­szlovákiai Szovjet Baráti Szövetség stb. tevékenységét. A helyiszervezetek a városokban éa falvakon meghatározzák, mit végez­nek abban azirányban, hogy a nem­zeti bizottságok munkáját megjavít­sák, hogy kiszélesítsék a nemzeti bi-Eottségokkal együttműködő testüle­teket és megszilárdítsák a nemzeti bizottság kapcsolatát a néppel. A falusi helyi és üzemi szervezetek ezenkívül további fontos konkrét fel­adatokat tűznek ki, amelyek az SzKP IX; kongresszusa határozatából köz­vetlenül rájuk vonatkoznak. VITA A PARTGYOLÉSEN. A vitát a pártgyűlésen úgy kell irá­nyítani, hogy a gyűlés minden egyes, résztvevője tudatára ébredjen a IX, Kongresszus történelmi jelentőségé­nek, felismerje azokat a feladatokat, amelyek a kongresszus határozataiból rájuk vonatkoznak és pontosan tudja, hogy azokat hogyan keli teljesítenie. Hogy a vita komolyan meginduljon,­ahhoz arra van szükség, hogy a funk­cionáriusok és a párttagok egyaránt ismerjék Siroky elvtárs beszámolóját és a kongresszuson elhangzott többi beszédeket is. Ha a pártszervezetben van olyan elvtárs, aki résztvett a IX. Pártkon­gresszuson, igen helyes, ha a vita so­rán beszámol kongresszusi benyomá­sairól. A vita során igen konkréten kell foglalkozni és szólni a szervezet fel­adatairól. A lehető legtöbb elvtársnak részt kell venniee a vitában, köztük az élmunkásoknak, az EFSz tagoknak^ akik tapasztalataikkal igen nagy se­gítségére lesznek a szervezetnek a kon. fresszusi feladatok teljesítésében. Pél­ául a falusi helyiszervezetben az elv. társak arról beszéljenek, hogy mit kell még konkréten megtenniök, hogy az aratás és a cséplés a faluban sikeres legyen, hogy az EFSz tagokat meg­nyerjük a közös vetési és földmegmű­velési tervnek. Az üzemi szervezetek tagjai világosan rámutattak arra^ hogy gyakorlatilag mit kell megtenni­ök a közvetítő tervek előkészítésére^ a kemény és teljesítményi anyagi nor­mák felállítására, a szocialista munka­verseny további fejlesztése terén, a norma megszilárdítás terén az üze­mekben, a műhelyekben, minden egyes munkahelyen és hogyan kell gondos­kodniok arról, hogy a IX Kongresz-i szuson elhangzott beszámolókkal min* den dolgozó megismerkedjék. A vjtának továbbá fel kell tüntetnie azt, hogyon juttatja érvényre a szer­vezet a pártonbelüli demokráciát, vaj^ jon lehetővé van.e téve minden egyes párttagnak, hogy résztvegyen a fon­tos kérdések eldöntésében, továbbá,­hogy megvan-e a lehetőségük, hogy kritikát gyakoroljanak a funkcionáriu­sok és magasabb pártszervezetek te­vékenységéről. Siroky elvtárs IX. kongresszusi be­számolójában nagy súlyt helyezett a kritika és az önkritika érvényre jutta­tására a szervezeti rend alapelveiben és szervezeteink életében. A szerve­zetek azonban csak lassan tanulják meg ezt a fegyvert használni. A pártiskolázás évének lefolyását bírálat aiá ke-11 vetni, hogy az egyes elvtársak hogyan használták fel azt ideológiai és politikai színvonaluk eme», lésére. A határozati javaslatot aztán a vita elnöke, vagy máe bizottsági tag fel­olvassa a bizottság által előre elkészí­tett határozati javaslatot, hogy a ta*' gok véleményt nyilváníthassanak róla. A hatrozati javaslatot aztán a vita sonán elhangzott javaslatok és meg­jegyzések alapján kell kiegészíteni. lőséget. Néha a zománc minősége okozza a selejtes munkát. Ezen is lehet segíteni, ha a zománcmalom dolgozói kipróbált anyagot küldenek a zománcozőknak. A selejt lehetőségét fokozza a mű­helyekben lévő nagy por, amely vas­tagon szállja be az edényeket. Az elvtársak valószínűleg ezen is tudná­nak saját hatáskörükben javítást el­érni. Az öntödei selejt kérdését szándé­kosan nem boncolgattuk és az ön­tő elvtársakat ezúton hívjuk fel arra, hogy ők maguk fedjék fel a selejt okait, írják ezt meg nekünk, hogy így közös erővel vehessük fel a har­cot. A harc nem új dolog Füleken. A füleki dolgozók sok küzdelmet vívtak végig és fejezték be győze­lemmel. Hisszük, hogy a selejt elle­ni és a munka nagyobb termelékeny­ségéért vívott harcot is győzelem« mel fejezik be.

Next

/
Thumbnails
Contents