Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-02 / 125. szám, péntek

,\y > ) Világ proletárjai egyesüljetek l A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 június 2, péntek 2 Kés ül. évfolyam, 125/ szám UL A kannibál tábornok Irta: A. SZEVEROV. Nemrégiben az „English Review Magazine" angol . folyóirat „Európa védtelme" köznapi cím alatt Fuller tá­bornok szokásos provokációs cikkét közölte. Ez a tábornok, mint Chur­chill egyik legbuzgóbb tanítványa az agresszióban, már régen botrányos hírnevet szerzett magának. Fuller tol­lából szovjetellenes férccikkek jelen­tek meg még a második világháború éveiben, amikor a Szovjetúnió hősi erőfeszítéseivel megmentette az embe­riséget a fasiszta rabságtól. A háború, utáni években ez a megátalkodott mi­litarista átállt új gazdá', az amerikai imperialisták szolgálatába. „A nyugati államok sztratégiája a forró háborún alapszik" — jelenti ki határtalan cinizmussal Fuller, a hábo­rús gyújtogató. Az „English Review Magazine" hasábjain megjelent cikk különösen pőrére vetkőzteti Fuller el­vetemültségét: ö kapta a megbízást, hogy mondja ki nyíltan, amit főnökei néha nem mondanak ki teljesen. És S kijelenti: „A probléma nem az, hogy megelőzzük a mult háború megismét­lődését, hanem, hogy felkészüljünk a problematikus következő háborúra". Ügy beszél a háborúról, tnint már eleve elhatározott dologról és ugyan­akkor, ugyanebben a cikkben képmu­tatóan a „civilizációról" és a „keresz­tény világ" megmentéséről fecseg. FuUor „lioloH veszélyről? rikácsol és nyomban utána „Kelet-Európa meg. hódítására" szólt fel. „Amerikai segít, ségre" hivatkozva, arra intéz felhí­vást, hogy világrészeket fullasszanak vértengerbe. A londoni folyóirat csatabárd-forga­tójának türelmetlensége teljesen ért­hető. A hadseregnélküli tábornokok és gazdáik rendkívül nyugtalanok, mivel látják a népek elszántságát arra, hogy meghiúsítsák a háborús gyújtogatok terveit. Fuller nyilván nem áll egye­dül, amikor a német fasizmus és mili­tarizmus feltámasztására buzdít.. „Nyu­gat-Németországot katonai vonatko­zásban erőssé tenni" és „sztratégiailag betetőzni az atlanti paktumot" — ez az agresszorok programja. „Az angol, amerikai és francia vezérkarok tisztá­ban vannak azzal, hogy végered­ményben mégis csak meg kell alakí­tani a nyugatnémetországi hadsere­get" — fecseg tovább Fuller, tudato­san elhallgatva azt, hogy a bonni „bi­rodalomban" már készül is az új had­sereg. A náci tábornokok MacCloy ve­zetése alatt már próbálják egyesíteni a „józanul gondolkodó" németeket. Fuller, amikor „általános amnesztiát" és „minden politikai korlátozás" meg­szüntetését követeli, ugyancsak szán­dékosan elhallgatja, hogy a fasiszta bű­nözők kilenctizede már régen szaba­don sétál és aktívan résztvesz Trizó­niában a hitlerizmus feltámasztásában. De Fullert, a háborús gyujtogatót egy dolog mégis nyugtalanítja. Kény­szeredetten elismeri, hogy „a németek nem akarnak belenyugodni országuk állandó kettészakításába". A nep egész Németországban egyre aktívab­ban harcol az egységért és a békéért, ami Fuller tábornokot nyilván kihozza lelkinyugalmából és ezért sürgeti: gyorsan, minél gyorsabban kézbe kell venni „Nyugat-Németország ember­anyagát". Fuller és tengerentúli su­galmazol, akik elvesztették lábuk alól a talajt, kétségbeeseti sietséggel tá­kolják agresszív terveiket. Ez a lé­nyege politikájuknak Nyugat-Német­országgal kapcsolatban. Det érjünk vissza Fullerhez. A szó­ban lévő cikkben Hitlert „jó európai­nak" nevezi, hal'gatólag természete­sen önmagát is az ilyenfajta „jó euró­paiak" közé sorozza. Vájjon lehet-e ezután kétféle vélemény e sajtó-ve­zérőrnagy politikai arculatáról. Fuller nem egyszerűen nyilt reakciós és mi­litarista, hanem egyben aktív angol hitlerista, fasiszta. „Tevékenysége" pe­dig nem más, mint a háború és a fa­sizmus nyílt propagálása. Senki sem lehet semleges! A Trud, a szovjet szakszerveze­ti lap, a Világbéke Tanács hiva­talának közeli tanácskozása előtt írt cikkében többek között a kö­vetkező fejtegetést hozza: Uj a béke harcosainak moz­galmában az a körülmény, hogy minden politikushoz, tudóshoz, íróhoz, aki csak a nyilvánosság előtt szerepel, ezt a kérdést inté­zik: ellene vagy mellette van-e ön az atomfegyver eltiltásának? Ez a kérdés ma az a próbakő, amely lehetővé teszi minden em­ber igazi érzületének megállapí­tását. Mellette vagy ellene? Sen­ki sem lehet semleges! Aki kitér a felelet elől, az a háborús uszítókat támogatja. Az elé a közvetlen szükségsze­rűség elé van állítva, hogy erre a kérdésre határozott feleletet adjanak, számos politikus, parla­ment és kormány való jelleme le­álcázódott. így az osztrák kor­mány e napokban a Világbéke Tanács felhívása ellen nyilatko­zott. Az USA kongresszus vezetői elutasították a békehatározat megvitatását. Ausztrália munkás­pártja és a svéd jobboldali szo ciáldemokraták mindenkit kizá­rással fenyegetnek, aki a béke­felhívást aláírja. Az aláírások gyűjtése ellen fordul az egész fasiszta Tito-bcm­da is. Az amerikai imperialisták lakájai levetették álarcukat és most meztelen -ábrázattal, mint embergyűlölők állnak az egész világ előtt. A kapitalisztikus országok re­akcionárius kormányai azon eről­ködnek, hogy fenyegetéssel, ter­rorral, üldözéssel és rendőri bru­talitással elnyomják a dolgozók mozgalmait. A Béke Híveinek mozgalma most azonban új, ma­gasabb fázisba lépett. Még álta­lánosabb és céltudatosabb, még tetterősebb harci mozgalommá fejlődött. A hatalmas békefront eredmé­nyei, kimeríthetetlen lehetőségei és tartalékai biztosítékot nyújta­nak arra, hogy a népet a hábo­rús uszítók elleni szent csatára meg fogják nyerni. A béke győ­zedelmeskedni fog a háború fö­lött. Megvédjük békés életüket Tegnap június elsején gyermekeinkre gondoltunk — mindnyájan, szülök, apák és anyák. Élő és új élet szépségeibe induló gyermekeinkre s azokra, akiktől talán éppen az elmúlt háború rémséges vi­hara fosztott meg közülünk sokakat. A képről ránk nevető aprócska em­berpalánták nagy napját ünnepeltük s közben lélekzet visszafojtva néztünk széjjel a világban, nem fenyegetl-e az ártaltan gyermekek millióit újabb rém­ség, kilátástalan élet, nyomorúság, vagy éhezés. Magunk körül hatalmas lépésekkel előrelendülő békés élet kialakulsát fi­gyelhetjük meg. Szebb, virágosabb, dallal, nevetéssel telitett környezetben készülnek szeretteink a rájuk váró feladatok megoldására. Nem kell fél­niök attól, hogy apjuk egy napon le. horgasztott fővel, elkeseredve áll meg a kis lakás küszöbén, ajkán a rettene­tes szóval: elbocsátottak, kilöktek új­ból az utcára. Nem kell attól tartaniok, hogy tehetségüket pusztán azért nem érvényesíthetik, mert numerus -tlau­sust, vagy numerus nullust léptetnek életbe, hogy nem engedik az iskola, padjaiba, mert nem tartozik a kivá­lasztottak közé. Nem, ezektől ma Itt és a többi népi demokratikus országok gyermekeinek, hála a nagy szov jet nép hősi harcának nem kell már félniök. Szabadon, boldog békességben élheti fiatalságunk reményteljes életét. Az üzemek és a falvak dolgozói megvalósítják az SzKP IX. kongresszusának határozatát Vezekény után az ardói és a talnal szihrelkezetek is megkezdik a közös aratás és cséplés előkészítését — Békenifiszak a cérnagyárban Pártunk IX. kongresszusát üzemeink és falvaink dclgozói feszült figye­lemmel kísérték és befejezése után alig egy-két nappal már tömegesen je­lentkeznek a kongresszus határozatainak végrehajtásához. Sok szövetkezetben megkezdték az aratás és cséplés közös tervének előkészítését s az üzemek­ben fokozott ütemben fogtak neki a munkának. Tegnapi számunkban la­punk első oldalán hoztunk egy részletet a vezekényi szövetkezet mintaszerű közös aratási és cséplési tervéről, amelyet teljes egészében ismételni fogunk szombati számunkban, mert feltétlenül szükséges, hogy falvaink dolgozói megismerjék a vezekényiek tervét, hogy a többi falvakban is ennek alapján megindulhasson a munka. ARDÖ JELENTI: FELSZÁNTJUK A MESGYÉKET. A IX. kongresszus megnyitásának napján Ardó községben Pelsőc mel­lett ünnepi tagyyűlést tartottak, ame­lyen résztvettek a EFSz tagjai is. A taggyűlésen élénk vita fejlődött ki, a Párt tagsága és a szövetkezetesek megbeszélték a föld közös megműve­lésének lehetőségeit. A vita befejezése után új kötele­zettségeket vállaltak magukra, ame­lyekben a következő pontokat valósít­ják meg: 1. Megszervezik a széna kö­zös kaszálását és szárítását. 2. Tervet dolgoznak ki a közös aratás és csép­lés végrehajtására, amelybe az összes tagok belekapcsolódnak. 3. Tervet dolgoznak ki az őszi közös vetésre, miközben az összes mesgyéket fel­szántják. A föld közös megművelésébe a község minden szövetkezeti tagja be­kapcsolódik és ezeknek a kötelezettsé­geknek teljesítésével bebizonyítják azt, hogy a közös munka nemcsak le­hetséges, hanem sokkal hasznosabb is, mint az egyének munkája. Be akarják bizonyítani ezzel azt is, hogy a Párt a kis- és középparasztság se­gítségére van és a parasztság útja a szövetkezetéken át vezet a szocializ­mus felé. A TAJNAI SZÖVETKEZETESEK AZ EFSz MAGASABB FORMAJARA TÉRNEK AT. A tajnai szövetkezetesek, a verebé­lyi járásban, figyelmesen olvasták Siroky elvtárs beszámolóját. Mindjárt a beszámoló utáni második napon ösz­szehívták az EFSz taggyűlését, ame-A nagy-bratislavai kommunisták pártaktívája pénteken este a Várszínházban A nagy-bratislavai kommunisták pénteken este 18 órakor össze­jönnek kedvező idő esetén a Várszínházban, kedvezőtlen idő ese­tén az új kiállítási csarnokban, ahol a Párt IX. kogresszusa le­folyt, hogy meghallgassák a IX. kongresszusról szóló beszámoló­kat és a kongresszus határozataiból eredő legfontosabb teendő­ket. Nagy-Bratislava minden kommunistája kivétel nélkül vegyen részt ezen az aktíván, hogy a kongresszus mindent elsöprő mun­kalendülete minél előbb átterjedjen az üzemek és falvak dolgo­zóinak tömegeire is, hogy így Siroky elvtárs szavait minél előbb az életbe ültethessük át. lyen megtárgyalták Siroky elvtárs beszédének a földműveskérdésről mon­dott részét. Foglalkoztak a föld közös megművelésének kérdésével is, mert a földek Tajnán nagyon felaprózottak. A vitában sok földműves szólalt fel és követelték, hogy az EFSz térjen át a szövetkezett magasabb fajtájára, a közös gazdálkodásra, mert ezzel jobb termést biztosítanak, jobban tudják megművelni a földeket. A tagok elha­tározták, hogy azonnal elindulnak és megtekintenek feleségeikkel együtt néhány példás EFSz-t, hogy így azok is meggyőződjenek arról, akik még nem látják tisztán a szövetkezeti moz­galom jelentőségét. A szövetkezet tagjai egyúttal elhatározták azt is, hogy Siroky elvtársnak a következő levelet küldik: Mi, tajnai szövetkezetesek, alaposan megvitattuk azokat a feladatokat, ame­lyeket beszámolódban elénk tűztél és ennek alapján elhatároztuk, hogy a következő kötelezettségeket teljesít­jük: 1. Június 10-ig kidolgozzuk a közös aratás és cséplés tervét és biztosítjuk, hogy minden munkaszakaszon, elegen­dő munkaerő legyen. 2. Augusztus l-ig további tagokat nyerünk meg az EFSz gondolatának, kiterjesztjük a közösen megművelt földterület nagyságát 30 hektárral, vagyis összesen 130 hektáron fogunk gazdálkodni. 3. 135 hektáron augusztus 15-ig végrehajtjuk a tarlótörést, hogy így lehetővé tegyük a közös vetésterv megkezdését. 4. Ez év őszén községünkben minta EPSz-t alakítunk, amely a szövetkezetek III. típusát fogja meg­testesíteni. E kötelezettségvállalások teljesí­tésével akarjuk bizonyítani szerete­tünket és hűségünket Pártunk és Te irántad, drága Sirok£ elvtárs, és így akarunk hozzájárulni a szocia­lizmus gyorsabb felépítéséhez ha­zánkban. (Folytatá. a 2. oldalon.) De a mi fiaink és lányaink életével szemben ott áll a dermesztő kép, a nágy kontraszt. Ott áll a párizsi mun. kásnegyed gyermekének élete, a szicí­liai fiilJnélküli gyermeke, az amerikai lélektipró és kizsákmányoló imperialis. ták kihasználtságában gyötrődő mun­kásgyermekek seregének élete. Ifjúságunk magasabb színvonalra emelkedett, életét szeretnék ismét rom­badönteni azok, akik mások verejtéké­ből, mások bánatából és kizsákmá. nyolásából élősködtek. A kapitalisták kis tábora, hogy reménytvesztett hely­zetén segítsen, újabb pusztulások és vérengzések árán szeretne napjai szá. mát meghosszabbítani A Gyermeknapon az újságírók nem­zetközi szervezete kiáltvánnyal for­dult tagjaihoz. Nekünk, újságíróknak kell az élvonalba állnunk, azoknak so­rába, akik gyermekeink érdekeit és jogait védik. A gyermek nem tudja az élethez és a boldogsághoz való jogát megvédeni. A mi kötelességünk, hogy minden erőnk megfeszítésével küzd. jünk azért, hogy a gyermekek az egész világon boldogságban, békében élhes. senek és fejlődhessenek — hangzik a kiáltvány. Igen, nekünk és minden becsületesen gondolkozó embernek harci fronton kell felsorakoznia, hogy megvédjük a gyer. mek boldog és békés életét, hogy ne­usesea gondolkozó, tetterős és az em­beri társadalom új útján hasznos tagja legyen majd a dolgozók világegyete­mének. A gyermek boldog, békés éle­tét kell megvédenünk. Mosolygását. Egészségét. Acélkemény tömbbe kell egyesülnünk azokkal szemben, akik iszonyattal, nélkülözésekkel akarják újból fiatalságunk, gyermekein!^ fiaink és láyalnk millióit tönkretenni. Mi, akik a szocializmus építő útján haladunk, akik megszabadultunk a ki. zsákmányoltság nyomasztó érzésétől, akik a munkanélküliséget és a kivetett­ség érzését már csak mint rossz em­léket hordozzunk magunkban, akara­tunk és tehetségünk minden erejével ki akarjuk venni részünket az új élet építéséből, mert tudjuk, hogy ezzel a békét építjük, a békével pedig gyer. mekeink boldogságát. Furinda elvtárs, amikor a Szovjet, unióban tett tanulmányútjáról hazatért, élményeiről sokat beszélt. Egyik leg-I megkapóbb élményem Tifliszben volt — mondotta nekem. — A városból ki­rándulásra mentünk. Autóbuszunk kí­gyózó szerpentinen vitt fel a város melett emelkedő hegy tetejére. A hegy tetejére felérve valósággal elbűvölt az elénkbe tárult csodálatos szépség. Gyönyörű fehér, csillogó márvánnyal kirakott épülettömb állt egy gondosan ápolt park közepette s az épületen a felirat: A dolgozó anyák szülőotthona és gyermekeik otthona. Tiflisz szovjet gyárváros, tele hatalmas kéményekkel, amelyek ontják a füstöt. A dolgozók or. szágában minaen gondolattal a munka, sok javát kívánják szolgálni. Tiflisz­ben milyen nagyszerű érzéssel lehet dolgozni, amikor a munkás tudja, hogy az ő gyermeke, az ő felesége részére emelték a nagy hegy tetején ózóndús levegő, fenyők és vlrágerdő közepette a minden kényelemmel berendezett ott­hont. A dolgozók országaiban, ahol meg­szűnt az embernek ember ált,al való ki. zsákmányolása, így gondoskodnak a gyermekekről és a gyermek anyjáról. Június l.én, a Gyermekek napján a tifliszi gyermekotthonban és a Szovjet­únió, valamint a népi demokratikus or­szágok gyermekotthonaiban, iskoláiban, pionír-klubjaiban serdülő fiainkra és lányainkra gondoltunk, de gondoltunk a nyugati imperialista államok háborús uszítóinak kizsákmányoltságában élő dolgozók gyermekeinek nincstelen éle. tére is. Éreztük, hogy még fokozottabb és határozottabb törekvéssel kell építe­nünk a szocializmust országunkban, gyermekeink és a világ valamennyi dolgozója gyermekeinek békés élete érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents