Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-10 / 132. szám, szombat

70 UJSIO 1950 június 10 Emberíelenség, erkölcsi fertő, háborús usz tás — EZ A MAI KAPITALISTA FILM Ha végiglapozzuk a nyugati 'országok újságjait, megállapíthatjuk, hogy Párizs. Bécs, Róma, London, stb. filmszínháza túlnyomórészt amerikai filmet játszanak. A terjeszkedő amerikai imperial zmus, filmjeinek is egyre nagyobb helyet szerez az európai országokban. M nt a Le Film Francaise legutóbbi száma közli. 1949-ben Párizsban 421 új filmet mutattak be, ebből 324 külföldi volt — természetesen a legnagyobb részük amerikai. Norvégiában az 1948 őszétől 1919 őszéig bemutatott 326 f lm bői 174 volt az amerikai filmgyárak terméke. Az amerikai filmtrösztök hogy saját, árujuknak minél nagyobb piacot biztosíthassanak^ igyekeznek az európai országok hazai filmgyártását a lehető legteljesebb mértékben elnyomni. Munkájuk »eredményességét« bizonyítja az a csőd, amelybe többek között a francia, az angol és a nyugatnémet filmgyártás is jutott —, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Az angol f lmipar dolgozóinak ma már közel 50 százaléka van munka nélkül. Az angol filmszakmában — mint a Daily Worker írja — »reménytelen bizonytalanság uralkodik, s az elbocsátottak elcsüggedése és kétségbeesése az egész szakma korrupcióját vonja maga után.«. Az angol film lejtőreju'ásában nagyszerepük van az amerikai tőkésekkel hü szövetségesként együtt dolgozó angol tőkéseknek is. »Sir« Korda és Rank az angol filmgyártás urai készséges kiszolgálói az amerikai imperializmus érdekeinek. »Korda, akit az angol filmgyártásnak tett szolgálataiért báróvá tettek, Hollywood ügynöke lett és Amerika szájúdra gyarmatosítja az ipar általa irányított szektorait. Bank azzal fenyegette meg a munkáskormányt, hogy amennyiben őfelsége kincstára nem látja el öt anyagi javakkal, utánozza Kordát« — írja George Sadoul, a haladószellemü francia, filmkritikus. De nem jobb a helyzet a francia vagy a nyugatnémet filmgyártásban sem. Az egyik osztrák lap nemrégiben nagy cikkben panaszolta el. hogy a Berlin amerikai övezetében lévő mozik alig játszhatnak német filmet, ezért egymásután , szüntetik be működésüket a nyugatnémet filmstúdiók. Ugyanakkor még ez a lap is kénytelen el'smerni hogy a Német Demokratikus Köztársaság filmgyára, a DEFA »tervezetét minden lényeges hátráltatás nélkül teljesítheti« » ... és a filmszakemberek nagyrésze a nyugatnémet zónából átvándorol a Német Demokratikus Köztársaságba és ez a vándorlás továbbra is tart.« Filmjeik erőszakos terjesztése nemcsak azért hasznos az amerikai trösztöknek, mert bevételüket növeli, hanem azért is, mert ezek a »műalkotások« terjesztői az erkölcstelenségnek, az embertelenségnek, a szad.zmusnak, a háborús uszításnák. A burzsoá filmek ma már nem elégednek meg azzal hogy szirupos »heppiendes« történetekkel tereljék el a nézők figyelmét az igazi problémákról, hanem a kegyetlenségek rémségek bemutatásával akarják őket a háború borzalmaihoz hozzászoktatn. Már néhány filmcím is sokat sejtet a ..műremekek" értékéről. „Az ijesztö ablak«, »Az ötujjú bestia«, »Opium«: ilyen és has

0nló címek díszít k az amerikai filmeket hirdető plakátokat. De a bécsiek például rövidesen újra »üdvözölhetik« a régi ismerőst, Frankensteint is, aki legújabb borzalmaival táncoltatja majd az osztrák nézők idegszálait. A fenti címek után nem nehéz eltalálni, miről is szólnak maguk a fűinek. iAs i:iesztö ablak« hőse például egy kisfiú aki egy lebontásra ítélt házban meghúzódva, egy borzalmas gyilkosságot fedez fei. Mivel a gyerek sokszor hazud k, szülei és a rendőrség most sem hisznek neki. A gyilkosok azonban mégis felfigyelnek rá és megpróbálják véres tettük egyetlen tanuját »hidegre tenni«.. »M uden filmhez használható eszközt összeszed a

rendező és ezt a legjobb eredménnyel teszi —. hogy egy olyan barátságtalan és borzabnas légkört teremtsen, amilyent csak lehetséges — dicséri egy burzsoá újság kritikusa. »J^z ötujjú bestia« című filmet. _ Minden díszlet gonddal van- megválasztva, minden szájfeszítő pecek jol alkalmazva, keresett raffinériával, a hangulatnak a kibirhatatlanig való fokozásával. A kiránt hatás a publ kuninál nem is marad el. Feszülten kísérik egy kéz történetét, melyet egy halottról vágnak le és amely a halott házában kísért. A kéz öl, zongorázik, leszögezik az íróasztalhoz, bezárják a páncélszekrénybe és ezzel nemcsak a ház lak.óit, hanem a nézőket is rettenetes izgalomban tartják.« A »T. a kém« című amerikai rémfilmben az Österreichische Film und Kino azt tartja értrkesnek, hogy kevesebb súlyt fektet ugyan az emberi háttérre, de annál több figyelmet a publikum idegemek felkorbácsolására.«. A szadizmus és az erkölcstelenség pro'pagálása mellett persze nagy számbari vannak nyíltan, minden köntörfalazás nélkül is a Szovjetúnió és a béke tábora ellen uszító filmek. Nein minden ok nélkül újították fel például nemrégiben a több mint tíz évvel ezelőtt készült »Árnyak Sangliáj felett« című amerikai f Imet. A film Kínában játszódik a kínai-.iapán háború idején, s az a feladata, hogy egy bárgyú, a Szovjetúniót rágalmazó rémtörténettel próbáljon gyógyírt csepegtetni az amerikai mill omosok Kjna elvesztése során kapott s még igen fájdalmasan sajgó anyagi és »erkölcsi« sebeire. A nyugati dolgozók jogos undorral és egyre fokozódó gyűlölettel fordulnak el ezektől a , filmektől. Ezt bizonyítják azok az adatok, amelyek szerint a kapitalista világban egyre csökken a mozik látogatottsága. Nemrégiben Franciaországban kérdést intéztek a lakossághoz, hogy miért nem járnak moziba. A nagyszabású ankét eredménye az volt, hogy a megkérdezettek legnagyobb százaléka azt válaszolta: »Nem járunk moziba, mert •nem érdekelnek minket, az ott látható sületlenség.ek.« A »Variety« című amerikai lap pedig komolyterjedelmü cikkben panaszkodik arról hogy az amerikai mozik látogatottsága 1949-ben 1948-hoz hasonlítva kilenc százalékkal csökkent. A kap talista film — válságban van és ebből a mély válságból nincs többé kivezető út. Nigereknek fifes lakást bérelni — a newysrki hatóságok legújabb szabályrendelete érteimében Vilim Patterson, a polgári jogokat védő kongresszus titkára kijelentette, hogy a négerüldözés az Északamerikai Egyesült Államok kormányának nivatalos politikája. A hidegháború védelmezőinek nyilatkozatainak ellenére — mondotta Patterson — a „törvényes formában" végrehajtott lincselés és a néger nép ellen folyó terror az USA-ban egyre fokozódik. Az Egyesült Államokban jelenleg 21 négert fenyeget halálos ítélet, csupán azért, mert négerek. Sokszáz négerre — megrendezett bírósági tárgyalások áldozataira — börtön vár. Az amerikai bíróság megerősítette a Newyork városi hatóságok szabályrendeletét, amely szerint a nyolcmilliós város legnépesebb kerületeiben négereknek tilos lakást bérelni. A Victoria államban kitört vasutassztrájkban több mint ÍOU.OOO dolgozó vesz részt. A vasutasok ezzel a sztrájkkal tiltakoznak a Menzies-kormánv kommunistaellenes és antidemokratikus törvényjavaslatai ellen. Ausztrá'ia háiom legnagyobb szakszervezet enek, a tengerészek, kikötőmunkások és bányász >k szervezetének vezetői közös értekezletükön megállapították, hogy a Kommunista Párt törvényen kívül helyezésére irányuló javaslat példátlan támadás az ausztráliai munkások jogai és szabadsága ellen. A javaslat a dolgozók életszínvonalának csökkentését és a háború előkészítését célozza. A szakszervezetek vezetői felhívták a munkásokat, hogy egységesen szálljanak szembe a javaslattal. A tengerészek kijelentették, hogy valamennyi tagállamban sztrájkba lépnek, ha a törvényjavaslat rendelkezései alapján a vezetőket üldözőbe veszik. A kikötőmunkások szakszervezete hivatalosan értesítette Holt munkaügyi minisztert, hogy minden eszközzel megvédi .a hatóságok támadásaival szemben a szakszervezet valamennyi tagját és tisztviselőjét. Hogyan született meg a „Csendes Don" A magyar könyvkiadás egyik nagy eseménye volt Mihail Solohov, a világhírű szovjet író xCsendes Don« cimü regényének teljes kiadása. A világsikert aratott könyvről az egész földön beszéltek, de az íróról annál kevesebbet tudtak, különösen az elmúlt időkben, azokban az országokban, amelyek hermetikusan elzárták a maguk polgárait a Szovjetúnió embereitől, tudományától és művészetétől. Most, amikor új távlatok nyíltak meg a kulturális fejlődés előtt nem érdektelen megismerkedni és elbeszélgetni Solohovval, a »Csendes D0

n« írójával. Egyik méltatója azt mondotta róla: Soloho-vról nehéz írni.« Nem mintha fantáziára lenne szükség, hogy életét színesebbé tegyék, hanem szinte lehetetlen szavakkal kifejezni azt a valósággal gyermeki szeretetet, amely a szovjet irodalom e büszkeségében él szülőföldje és népe iránt. APA ÉS ANYA Mihail Solohov 1905 május 24-én született Kruzsilin tanyán, a doni körzet egyik kis állomáshelyén. Az itt töltött korai gyermekéveiről ő maga így számol be a »Lazorevi sztyeppe« című könyvének előszavában: — Apám a rjazáni kormányzóságból származott és 1925-ben bekövetkezett haláláig állandóan változtatta mesterségét. Volt állatkereskedő, aztán gabonát termesztett és vásárolt a kozákföldön, segédként szolgált a tanyai kereskedelmi vállalatoknál, majd pedig gőzmalmot vezetett. Anyám félkozák-félparaszt volt. írni akkor tanult meg, amikor apám gimnáziumba adott engem. Megtanult írni azért, hogy ne kelljen szüntelenül apá,mhoiz fordulnia segítségért és önállóan írhasson nekem levelet. 1912-ig neki is, nekem is volt földünk, neki mint egy kozák özvegyének, nekem pedig m nt kozák-5iúnak. 1912-ben azután apám, Solohov örökbefogadott -— eddig nem volt ínegesküdve anyámmal — és ezidőtöl „polgárfiúnak" számítottam. A CSENDES DON MENTÉN A következő esztendőkben filmszerűen peregtek az eseményei? Solohov életében. 1918-ig Oroszország különböző gimnáziumaiban tanúit majd a polgárháború idején a Doh mellé került. 1920-ban a Don-vidéken szolgált, hosszú ideig a közellátásnál munkálkodott, majd a bandákat üldözte, amelyek 1922-ig a Don«nál garázdálkodtak. — Mi üldöztük a bandákat, a bandák üldöztek bennünket. minden folyt a maga rendjén. — mondja Solohov. — Különféle h' lyzetckbe kerültem, de ma már m'nderre a feledés homálya b-rul — jegyzi meg szerényen, mintegy áthidalva azt az »interjubeli kötelezettséget«, hegy ezeknek; az időknek súlyos harcairól és a harcokban a saját hősi szerepéről beszéljen. AZ ELSŐ NOVELLÁTÓL A LENIN-RENDIG 1923-ban, diák korában jutott eszébe elöször, hogy leírja élményeit. Ettől az időtől kezdve jelentek meg írásai az újságokban és folyóiratokban, két év múlva pedig. 1925-ben megjelent az első könyve is. A következő esztendőben megkezdte a munkát1

a »Csendes Don« cjmű regényén. A regény első kötete 1926-ban jelent meg és egyszerre az íróra vonta a f'gyelmet. A kritikák következtében egyre szélesebb irodalmi körben ismerték meg a nevét, a könyv pedig eljutott minden szovjet olvasó asztalához: a mü Sólohovot a szovjet írók első sorába emelte. 1939-ben a Lenin-renddel tüntették ki. KOZÁKOK Á SZTYEPPÉN Irodalmi munkálkodásának első három esztendejét elbeszélések, novellák írásának szentelte. Arról írt, amit mindennél és mindenkinél jobban ismert, a doni kozákság életéről, a doni kozákokról. A sztyeppék természete. a táj varázsa, a kozákok m ndennapi élete, a polgárháború nehéz időszaka a Don-mentén, a doni nyelvezet — mindez már korán jelentkezik elbeszéléseiben és sajátságos, megrázó élménnyé avatja a doni kozákság életét. Ezekben az elbeszélésekben, amelyeknek tárgyát a polgárháború sugalmazta, már megmutat a hogy a véres és kemény harcokban új élet születik. E neliéz harcok tüzében azonban Soloh v meglátja a jobbat az emberben 'S h vatottan mutatja be azokat, qkik ezt. a j bbat felébresztik, — a kommunistákat. Sokoldalú emberábrázoló képessége, • tájrajzainak csodálatos életszerűsége és egy születő új kultúrának hatalmas kifejezőereje legna-Nagy Lajos: Jlas,díalnyikov> Jiudapestm |l930 — Kerem! Ne ölje meg Raszkolnyikov az öregasszonyt, csak ijeszszen rá! — ajánlotta az igazgató s bíztató jóindulattal nézett reám. Mint ki csak jót akar nekem is, Raszkolnyi'kowiak, az uzsorás öreg nőnek is. Igen, az igazgató, a színházigazgató. ^ Ez volt különben az első hozzászólás a darabomhoz. Az töriént ugyanis, hogy engedve a sok unszolásnak, végre is írtam egy színpad: művet. Dosztojevszkij Bűn és bünhödését dolgoztam fel drámává. Azért választottam ezt a témát, mert előre sejtettem darabom sorsát, tudtam, hogy azután egy cikkben számolok majd be az esetről, azt akartam tehát, hogy a tartalom elmondásával, az alakok s az egész miliő ismertetésével ne legyen sok gondom. Ha az ember színdarabot ír, célja, az, hogy darabját elő is adják. Mit tehetek az igazgató ellen? Megpróbáltam védekezni: — Lehetetlenség, amit ön kíván, kedves főigazgató úr, ha Raszkolnyikov nem öli meg, az öregasszonyt, akkor összeomlik a darab egész cselekménye. Tárgytalanná válik a lelkiismeretfurdalás, a bujdosás, az önvád, az önmaga följelentése. Kiesik a darabból például Petrovics Porfir, a vizsgálóbíró. — Nézze kérem simogatott tekintetével az igazgató, édesbúsan. — Önből az író beszél. Az író, aki csak ír, azt írja, ami benne van s nem veszi figyelembe, mi kell a közönségnek. Én azonban üzletember is vagyok, a közönség kívánságát is képviseletig Higyje el nekem, elég volt már az öldöklésből. A ránk kényszerftett háború s az átkos forradalmak óta a közönség torkig van a brutalitásokkal. Elég kellemetlenség van odakünn az életben, idebenn a közönség szórakozni akar a pénzéért. — Igen, igen! Szórakozni akár — szólt közbe a dramaturg. — Ön lehet rjó író, érthet a gyilkosságokhoz, de a közönséghez, higyje el, mi értünk. Lehetetlen, hogy a mai nehéz időkben, amikor otthon nincs még kifizetve a házbér, a villany, a telefon, akkor a színpadon egy ilyen éhes fiatalember, egy munkanélküli, baltát rántson elő s egy öregasszonyt fejbevágjon. Hol itt a azóra'k£>zás?r Rémülten néztem szét, de a rendezőnek mentőötlete támadt: Talán úgy lehetne megoldani a kérdést, hogy Raszkolnyikov, mikor az öregasszony bontogatja a papírból .a zálogtárgyat, nem igazi baltát ránt elő a köpönyege alól, hanem mondjuk egy csokoládé-baltát s azt magasra emelve ezt kiabálja: hú, hú, hú! És az öregasszony megijed s elájul. — Ez az! Nagyszerű! — kiáltotta kórusban az igazgató, a dramaturg, a férfi sztár, a női sztár s a hírlapíró. — Nagyszerű! vette át a szót a dramaturg. — Raszkolnyikov azt hiszi majd, hogy az öregasszony meghalt, tehát mégis csak elbu.idosik, gyötr; a bűnbánat s így indokoltak maradnak a vizsgálóbíró jelenetei is. Most a női sztár állt elő az ő külön kívánságával: — Én azt is hibáztatom, hogy az a Szonja egy közönséges, hogy is mondjam csak, olyan izé... — Utcai prostituált segítettem ki szegényt, megértve borzadozását, hiszen ö nem utcai. — Hát igen. Nekem egyáltalán nem konveniál ez a szerep. — Konveniál. — Illetve nem konveniál. Lehetetlen egy szerep. Higyje el, hogy a pesti úrinőket nem érdekli egy ilyen személy. Legalább is egy előkelő kokottra van szükség.. — Lehetetlen — rebegtem. — Hiszen Raszkolnyikov egy nyomorgó, kopott diák, aki hónapos odúban lakik s pénzért öl. Az igazgató kijavított: — Nem öl. Csak azt mondja, hogy hú, hú, hú! — Lehetetlenség — nyöszörögtem tovább —, hogy egy ilyen szegény diáknak egy előkelő kokottal... A dramaturg sietett eloszlatni aggályaimat: — Mi az, hogy lehetetlenség? Igenis, át kell alakítani a darabot úgy, hogy Szonja egy híres művésznő legyen. Színésznő. — Csakis! — helyeselt a férfi sztár. — És akkor Raszkolnyikov se legyen egy nímand, egy nyavalyás, nyomorgó diák, hanem legyen egy rendes úrifiú, aki csak pillanatnyilag':,van pénzzavarban a költekezései miatt. A női sztár kiegészítette: — Ugy van. Sokat költött a művésznőre. A férfi sztár folytatta: — Szóval Raszkolnyikovtól költekezései miatt előlkelő családja megvonja a havi apanázsát... — Ez az! — kezdte örömében kezét dörzsölni az igazgató. — Apanázs. Előkelő úrifiú. Aki csakis pillanatnyilag van szorult helyzetben. Ez már érdekli a pesti úrihölgyeket, Grünnét és Balambérnét, Légyen a főhős neve például: kisbacomi és nagybacomi bacomi Raszkolnyikov Romanovics Rodion. A hírlapíró még jobbat ajánlott: — Fölösleges. Talán egyszerűen így: Gróf Romanovics Rodion. — Akkor inkább Rudolf — epedezett tovább a női sztár.' Főhősöm neve lett tehát: Gróf Romanovics Rudolf. Mit mondjak tovább? Az egész dráma átalakult.. Honi használatra alkalmassá vált. Lett belőle egy énekes, táncos, zenés revű. Szóval egy komoly dolog, amin szórakozni lehet. Elfogadták, előadták. Meg is bukott. Pedig olyan bájos volt, mikor Rudolf gróf és Szonja művésznő autóba ültek, hogy a kiáltott izgalmak után elinduljanak néhány heti üdülésre Rudolf gróf szibériai birtokára s együtt énekelték az összes szereplők: Gimbelem, gombolom, Jöjj velem angyalom, A félelemre nincs okod, Hiszen elveszlek, jól tudod. De hát megbukott. Pedig a költői és társadalmi igazságszolgáltatás is tökéletes volt benne: a rendőrség az öregasszonyt, mivel ájulásával annyi kellemetlenséget okozott Raszkolnyikov gróf őméltóságának, előállította s nyilvános botrányokozás, hamis vád és rágalmazás miatt letartóztatta. Magyar könyvkereskedés részére felveszünk: szortimentárnőt, elárusítónőt, gépelésben jártas adminisztratív erőt. Csak megfelelő szaktudással és praxissal bíró erők jönnek számításba. — írásbeli ajánlatokat életrajzzal a következő címre: PRAVDA, V. odbor, Dunajská 47/a. gyobb teljességgel nagy müvében a »Csendes Don«-ban mutatkozik meg. A mü összes köteteit tizennégy esztendeig írta, az első kötet 1926-ban, a második 1928-ban, a harmadik "1933-ban. a negyedik és befejező kötet 1940-ben jelent meg. Rendkívüli részletességgel mutatja be könyvében Solohov a kozákság életét a forradalom előtt és a forradalom után. Mindennapi életük sajátosságai, az osztálygyülölet élessége, a nehéz és kemény feladatok izzó lávaként gyűrűznek a könyvben, amely rövid idő alatt az egész világon ismertté tette Solohov nevét. AZ ÜJ ÉLET 1930-ban kezdett dolgozni »Űj barázdát szánt az eke« című regényén, amelyben ugyancsak a kozákságot mutatja be, de már az, új történelmi körülmények között, a falu szocialista építésének, a k"lhózok megteremtésének korszakában. Mint m nden más írásának, úgy ennek a regényének hőseiben is meg tudta ragadni Solohov a szovjet emberek tipikus vonásait. Az olvasó megérti: regényliőseit olydn eszmék lelkesítik, amelyek mindig megkövetelik tőlük, hogy az élenjárók között haladjanak és amelyek mind g kötelességük önfeláldozó szolgálatára serkentik őket. Külön tanulmány tárgya lehetne Mihail .Solohov müveinek népi költészettel telített gazdag é_s áradó nyelvezete, amely nem kismértékben járult hozzá hogy a szovjet nép e fiát a szovjet irodalom művelőinek legkiválóbbjai közé tartozik. T§bb mint százezer vasutas sztrájkol mm Victoria államban