Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-08 / 130. szám, csütörtök

ÜJSZO yHikszáth és szlovák alakjai 1950 június 8 J-)k«rf Mór, a nagy magyar mesemondó még élt, az ünneplés fényétől elárasztva és körülrajongva, mint a századközép! hősi és küzdelmes idők nagy emlékeztetője, a magyar romantika továbbéltetöje, amikor új elbe. szélő jelentkezett: a nógrádi születésű' Mikszáth Kálmán. Jókai mellett ed. dig minden új jelentkező háttérbe szorult; egyedül Mikszáth Kálmán volt az, aki népszerűség, kedveltség és olvasol Iság dolgában versenyre tudott kelni vele. A kilencvenes évek Írói új hangot ütöttek meg irodalmunkban, a realitásnak, a valóságiátásnak hangját. A képzelet szabad játéka helyett a megfigyelés és tapasztalás jutott az irodalmi munka előterébe. A legreálisabb hang Mikszáth Kálmáné volt, akinek művészete a kilencvenes években csúcso. sodott ki és akinek éles kritikai ítéletből és fölényes humorból összetett szelleme adta a legvalószínűbb, legreálisabb képét a kornak. A realista irodalmon nevelkedett mai olvasó a kritikai szehemü reális Mikszáthot közelebb érzi magához a szárnyalóbb, képzeletgazdagabb Jókainál. Mikszáth élőbb alakokat is teremtett. A „Különös házasság" és a „Noszty fiú esete Tóth Marival" című regényeiben kritikája megsemmisítően éles és hangja meglepő. Kemény szavakkal mond ítéletet a mult század rotha'dó úri rendje, a krisztusi tanokat szemérmetlenül kiforgató egyházi főpapok erkölcstelensége felett. Mikszáth nagy tehetséggel tűzte tolla. hegyére az északi megyék boga. ras különceit, kifogyhatatlan ötletességgel egész regényt tudott írni az olyan csodabogarakról, mint például Pongrácz gróf volt, a nedeci várúr, aki a felvilágosBÍtság századában hadat üzent Beszterce városának Olej Tamás, a brezinai bacsa vagy Lapaj, a híre« dudás bizonyára a szlovák dajka meséiben keltek életre először. A gyermek Kálmán csillogó szemmel Figyel a szlovák regékre és legendákra, elkíséri öregapját a harmadik falu luteránus templomába, ahol a hívők csonttáblás, öreg, kapcsos bibliákból szlovákul imádkoznak és a lelkész szlovákul prédikál. Talán ebben a nógrádi luteránus templomban hallotta először a siket kovácsnak öblös és férfias baritonját, aklrfö hosszú évek multán meg'rja egyik legragyogóbb elbeszélését, a „Prakovszky, a siket kovács"-ot. Még ott Nógrádban és Zólyomban találkozhatott megyei hivatalnokoskodása idején az aféle javasemberekkel, mint a gbetai Sztrelnylk Matykó volt, aki értett az eltört lábak helyreállításához; ebmarás gyógyításához s mindenféle kuruzsláshoz. Valahol a Fátrában vagy a Gyömbér valamely vadregényes tisztásán láthatott egymr egy százesztendős szlovákot, akibota Mindentudó Hrobák lett, a Lohinai fű c. elbeszélésének szlovák apója, aki tapasztalt szotgabíráknak ad tanácsot és útbaigazítast leszűrt életbölcsességével. Kifogyhatatlan a sora ezeknek a szlovák regényalakoknak, akikről a legmelegebb szeretet hangján szól. Gyermekkorából lépnek elő, az emlékezés meseszerű szines fátylával takarva. És a fellebbenő, fátyol mögül csak rokonszenves vonások bukkannak ki. Még sokszor, ostorozó humora is enyhéve szelídül amikor róluk ír, ami. kor például a gőgös, rátarti Bakula uramat elvezeti a tiszteletes úrhoz, hogy tíz anyabirka fejében ezentúl a vasárnapi misében ne az ellenlábasa, Szekula uram nevét emlegesse, hanem secula-seculorum helyett bakula-bakulórumot énekeljen. Megtörténik az is, hogy egy jóeszü szlovák alaposan megtréfálja a magyar urakat, mint például a „Krúdy Kálmán csíny tevései" cimű elbeszélésben Filcsik István, a körmönfont csizmadia Horváth Ferenc alispánt és Holéczy nótáriust. Bandukol gyalog a suszter a gyarmati országút szélén, egy pár fölséges csizmát akasztván a nyakába. Filcsik. nek még nincs kocsija, nincs ládája, igaz, hogy még majszternéja sincs, de már ott ül valaki éppen a Kaporék — az esztergályi csizmadia — ládáján a mesterné mellett (nem más, mint az esztergályi kántorék Zsuzsikája), aki egykor, ha az Isten is úgy akarja, ő rá fog mosni. Ennek az okáért szúrta meg kellemetlenül a mellette elhajtató Kapor gúnyos, fitymáló köszöntése: — Szervusz Filcsik! A nagy leaiázásba szinte belepiroso. dott s furfangos tervet szőtt a megtorlásra, lesve, hogy utolérje valami ismerős, aki a kocsijára hívja; ha pedig nem hívná, majd tesz o arról. Ahol jön ni három prüszkölő tátoson, zöldre festett úri bricskájában a mulinyi ispán, Horváth Ferenc; igaz, hogy másodmagával van, Holéczyvel, a nótáriussal, de azért még Filcsik fölférne. Amint elhajtat meiiette, utána kiált hát: — Hahó, tekintetes uram, hahó, hahó! Az :

spán megállíttatja kocsiját — Mondani akar valamit? A fiatal csizmadia erre nagy hebehurgyasággal elkezdte szidni a papjukat. Borzasztó, hogy miket mfivel ez a reverendás hörcsög. Horváth, aki protestáns ember létére nagy ellensége volt a papoknak s szenvedélye volt borsót törni az orruk alá, élénken ütötte föl a fejét: — A pap? No mit tett megint? — Tetszett ösmerni az öreg Szuhánszky Györgyöt? — Hogyne; faragó volt nálam vagy tíz év előtt. — Képzelje csak, nem akarja a papunk eltemetni. Már hatodnapja. — Az ördögbe is! Hatodnapja. Hisz ez érdekes dolog. Es tűri a község? Filcsik lehorgasztotta a nagy Boglyas tejét — Hát mit csináljon? — Ejnye, mordizom adta — gyulladozik az ispán és a szemei szikrázni kezdenek a dühtől. — Hiszen ez hallatlan. Hisz ezt föl kell jelenteni. Ebből országra szóló lármát kell csapni. De üljön fel Filcsik és beszélje ei körülményesen az esetet Filcsik íölkászmálódik a kocsira, de most már intra dominium egyszerre megváltoztatta modorát s mintha untatná a thema, amint az ispán firtatni kezdte a részletekről, ímmel-ámmal vonogatta a vállait, miközben a két madzaggal összekötött kordován csizma ide-oda lóbálózott a mellén. — Eh, bolondság — vetette oda foghegyről, — nem érdemes róla be_ Mitl — kiált fffl az Ispán indu-I latosan. — Hogy ez bolondság? ön. kény ez és vérlázító ctidarság, melyet meg keH torolni. Es hát mit hót föl, ő? — Hogy azt mondja, nem engedik a kánoni törvények — felelt Filcsik közömbösen, mialatt nyugtalanul feszeng a kényelmetlen elóülésen. — Kánoni törvények? Szeretnék én olyan kánoni törvényeket látni, az ebadta. Nem, nem, az lehetetlen. Valami más oknak kell fönnforogni. — Meglehet — veti oda Filcsik lustán. — Talán a lutheránus hitre tért át az a Suhánszky? — Nem bíz az. — Nem lett öngyilkos? — Dehogy. J& — Talán nem gyónt? — Ejh, az ördögbe is, valami ürügye talán csak mégis van, hogy miért nem temeti el? Filcsik elmosolyodik kesernyésen, ahogy a nagy humoristák szoktak, míg végre naiv bárgyúsággal kibugygyantja a tréfáját. — Az egyik ok talán az is lehet ispán úr, hogy még eddig nem halt meg az az illető Szuhánszky. Holéczy nótárius úr elkacagta »magát, hogy a könnyei is csurogtak: „Oh, te bolondos Filcsik, de. selyma .Filcsik, az ördög vigyen el téged Fi! ,csik", az ispán ellenben dühbe jött e sületlen viccre és kedve lett volna lelökni a kutya Filcsiket, aki bolonddá tette, de a következő percben mégis illendőbbnek és mélióságteljesebbnek látszott a tréfa elértése. Elmosolyodik hát ő is és a Filcsik fejére ütve mondá: — A fiatalság mustja forr és játszik még ebben a kobakban, Filcsik öcsém. — Imposztor — jegyzé meg Holéczy — nem akart gyalogolni s ez éppen jó mód volt, hogy a kocsinkra kerüljön. Filcsik bűnbánó arcot vágott. Az UJ SZO szabadságodra is elkisér! Minden előfizetőnknek szabadsága tartama alatt biztosítani óhajtjuk újságját. Négy nappal a nyaralás megkezdése előtt szíveskedjenek az új címeket (az eddigi cím és előfizetői szám feltüntetésével) kiadóhivatalunknak beküldeni. A nyaralási idő alatt minden példányonként vásárló olvasóink kívánságára is nyaralási ideje alatt a kívánt címre lapunkat megküldjük. Az Uj Szó kiadóhivatala. — Szó, ami szó — vallogatta ki apródonként. — Beteg vagyok. Egész testem lázban van s restelem egyenesen a kocsira kérezkedni, pedig már alig bírtam vánszorogni az úton. A Filcsik szemei vadul forogtak üregeikben, a szája idegesen rángató, zott s a melléből "hörgő hangok törtek ki. - Ali baja Filcsik? Az Isten szerelméért? mi baja? — kérdezte az ispán. — Végem van — nyöszörögte Filosik — mindjárt meghalok, az ereimben tűz nyargal, azt hiszem, mindjárt harapni fogok, ham ... S kivicsorítván fogait, megcsattogtatta rémletesen. — Talán, ha megállnánk és egy kis vízzel meglocsolnánk. A csizmadia összerázkódott. — Huh, csak azt ne! Iszonyodom a víztől. Az ispán összenézett Holéczyval. — És mióta érzi magát rosszul? — Már tegnap se voltam rendben s egyrészt azért határoztam el magam a városba menésre, hogy a megyei kilógus megvizitáljon, de ma percről>ercre rosszabb bőrben vagyok, pedig »izony Isten nem harapott a lábamon nagyobb léket, mint a kis újjam kör. e. — Ki? Mi? — riadt föl egyszerre Horváth és Holéczy. — Hát nem mondtair meg? Á molnárék kutyája tegnapelőtt. Uccu, több se kellett, a kétSnegszeppent úr, az egyik jobbról, a másik balról leugrott a kocsiról. A kocsis észre sem vette, csak akkor tekintett álméiykodva hátra, midőn szokatlanul messziről látszott hallatszani az ura hangja: — Csak hajts vele, János, «ak hajts a doktorhoz. , És János hajtott is egykedvűen, Filcsik pedig csak azt várta, hogy túl legyen a szemhatáron, elmosolyodott s átült a hátulsó ülésre, ahol is elvet, vén magát kényelmesen, mint valami főszolgabíró, rágyújtott jóízűen, mint egy török & mikor a hetyke úri fogat elérte a rivális esztergályi csizmadiát, átszólt hozzá nagy dölyfösen: — Szervusz Kapor! Nem üzensz valamit Gyarmatra? ... így mulat Mikszáth szlovák eriibere. Nem mond francia könyvekből szedett elmés epigrammokat, ahogy azokat az akkori elbeszélő írók adták a nép szájába s nem énekel népdalokat ahogy a színművek mutatják. A jókedve mézét elcsöppen ti a maga módja szerint, néha egyugyűen, néha illetlenül, ahogy éppen telik. Mikszáth nőalakjai sokkal kevésbbé jellemzőek, mint a férfiak, — de a szlovák Ancsurkák szőke szelíd szépségé, mozdulataik kacér ígérete •yakran tűzbe hozza az író fantáziaját. tides naivság és báj önti el alakjaikat. Néha azonban túlemelkedik egy-egy női lélekrajz a szokotton és démoni erőket sejtet meg a felébresztett lelegben így az elhagyott és elámított Apolkáé,, A lohinai fű jellegzetes szlovák lányalakjáé, aki bosszújában fölgyújtja a falut és a hegyszakadékban feli halálát, amikor bűne napvilágra derül. Egy-egy szóval jellemez csak Miksztáh ezúttal is, de a, jellemrajznak drámai ereje van, már-már utat mutat a századforduló után jelentkező új magyar realista novellistáknak. És mennyi finomság, szeretet van abban a portréban, amit a zsolnai árváról, Trnovszky Apolkáról írt, akit a különc Pongrácz István gróf túsz gyanánt vitt nedeci várába. A nol lélekrajz itt sem modern, — még magyar kortársai is túlszárnyalták Mik-, száthot ebben a tekintetben, de a rajz tele van melanchoükus bájjal, kedvességgel és finomsággal. Eszményített ez a szlovák Apolka, akár a magyar női alakok Mikszáth dús embervilagaban Beleillenek abba a szlovák tajba, amelyet a gyermek ittas szemével csodál körülrajongott írókorában is. toben a szlovák tájban Sztrecsno es Övár között, a szeszélyes alakzatú sziklák egyik nagy üregében a hatalmas Nohták madár lakozott, aki Szvatopluk királv kisebbik lányát ragadta el és gyermeket nemzett vele. Hegyeket ismer, melyeknek völgyeiben nem prüszköl a vonatok gőzgépe, hanem Jarinkó, az erdei szellem, akinek csak egy szeme van, az is hátul a nyakcsigolyáján; egyre köhög s mindenik kohintésre eltűnik • föld színéről ke bocskor, ami összesen egy szlovákot jelent. Mindenik köhögésnél meghal sgy szlovák. . ,, . íme, Mikszáth tájéimenyei ts át es át vannak szőve a szlovák regevi ág hangulataival. A bércek, amelyekre gyermekkorában csodálkozva feltekintett, mintha mesélő óriások lennének. Látta a reggel felszálló kodot, ahogy a kék égbe foszlott, de valami lent is maradt belőle. Észrevétlenül gomolygott az emberek felelt és rájuk nehezedett. Vízben, fában, fűben és göröngyben is valami eleven élet mozdul és lüktet, titokzatos, de törvényszerű élet és megfogó. És a reálisan látó író ezt a titokzatos életet is meg. hallotta és meg tudta fogni* Tanuljunk a szovjet alkotók nagy műveiből Megnyílt fővárosunkban a szovjet grafika kiállítása Kedden este ünnepélyesen megnyitották fővárosunkban a képzőművészek »Augusztusa« csoportjának kiállítási termében a szovjet grafika kiállítását. A megnyitáson jelen voltak: Dr. O. Pavlík tájékoztatási megbízott, Viszotyin elvtárs, a Szovjetúnió bratislavai konzul helyettese, a népidemokráciák diplomáciai kiküldöttei, közéletünk, a tömegegyesületek, az iskolák, a dolgozók képviselői. Nevan festőművész üdvözlő szavai után Dr. O. Pavlik megbízott tartotta meg ünnepi beszédét. — Pártunk történelmi jelentőségű, dicső kongresszusán sokat beszéltek a kulturális munkáról a tudományról és a művészeti alkotásokról is, — mondotta többek között a megbízott, — mindenekelőtt megállapították, hogy hazánkban hataímas fejlődésnek indult a kulturális élet. A szlovákiai tudósok, művészek és kultúrmunkások előtt még sohasem állott ennyire nyitva az alkotó munka távlata s annak széles alapon való érvényesítése a dolgozók között. A tudományos és kultűrálls alkotások fejlődését egyenesen a szocial-zmus építése és dolgozóink életszínvonalának emelése irányítja, A kongreszszuson azonban arra is rámutattak, hogy a kulturális munka több ágazata elmarad a társadalmi szükségletek mögött. — Ma, amikor a szovjet grafika kiállítását megnyitjuk, gondolnunk keli a szlovákiai grafika mai helyzetére is, mellyel nem lehetünk eléggé megelégedve. Megállapíthatjuk, hogy grafikánk mind külsőleg, mind belsőleg elmarad a többi képzőművészeti ágak s a korunk szükségletei mögött Az elégtelenség abban nyilvánul meg, hogy igen kevés grafikai alkotásunk van és művészeink több esetben nem mondták le a burzsoá formalizmus örökségéről s nem kapcsolódtak be céltudatosan, tevékenyen a szocializmusért vívott harcba. Tudatosítanunk kell, hogy a grafika a legharoosabb művészeti ágak közé tartozik. A komoly és víg rajzokkal, karikatúrával, plakátokkal idöszerüen reagálhatunk az eseményekre. Gondoljunk csak arra, hogy milyen jelentős szerepe volt a szovjet grafikának a Nagy Októberi Forradalom idején, a szovjet szocialista társadalom kiépítésének korszakában s hogy a szovjet alkotók rajzai hatalmas fegyverül szolgáltak népiinkuek a fasizmus elleni s most a békéért vívott harcában. A realista, feltűnő rajzok és plakátok sokszor jobban hatottak mint a hosszú szónoki beszédek. S nálunk ép ez hiányzik. — Nálunk éppen azok a grafikai műfajok hiányoznak, melyekre ma legnagyobb szükségünk volna, me•lyek tevékenyen szolgálnák a szocializmus építését. Képzőművészeink gyakran helytelenül lebecsülik a művészetnek ezt a fajtáját, mint másodrendűt és művészi szempontból állítólag kevésbé fontosat. Megjegyzendő, hogy a művészi alkotásban az öncélúság szempontja mindenképpen helytelen, mert legfontosabb az a művészet, amely legjobban és leghatásosabban szolgálja a munkásosztályt és a dolgozó népet a szocializmus felépítésében. Lapjainkban ritkán látjuk képzőművészeink rajzait. Még kevésbé látjuk őket üzemt újságjaink lapján, ahol pedig igen fontos feladatokat végeznének. Karikatúráink alacsony színvonalúak, állapjainkban a humorosrajzok gyengék. Csekély figyelmet fordítunk a plakátokra, fali újságokra és a politika.! rajzra általában. Dolgozó népünk eddig nem ismeri & rajzot, mint a felépítés és az ellenség elleni harc eszközét. Meg kell ezt vele ismertetni, ahogy azt a szovjet művészek elejétől fogva rendszeresen csinálták. A Szovjetuniótól tanuljuk a szocializmus felépítését. ezért szükséges, hogy képzőművészeink is a szovjet példából tanulják meg a grafikai művészet vaíamennyi fajtájának megbecsülését és művelését Nem igaz, hogy nincs elég tehetséges emberünk olyan grafikai alkotásra, amilyenre szükségünk van. Elég sok ilyen van. Csak meg kell szabadulnunk ezzel a munkával szemben a helytelen, fö- -lényeskedő állásponttól. Főképpen az agitációs,, harcos rajzok legyenek összes legjobb alkotó művészeink becsvágyának tárgyai. Ezek a tudomány, művészet általában a műveltség, az új világ felépítésében, a szocializmusért vaió harcban fontos fegyverek. A munkásosztálynak és a dolgozó népnek meg kell adni minden fegyvert, hogy szükség esetén használhassa azokat. A nagyon éles fegyverek közé, melyeknek nem szabad hiányozniok, tartozik a grafika és a politikai rajz. Erre a köteíezetségre gondolunk ma is, mikor alkalmunk van a szovjet grafika néhány müvét látni. Pavlík megbízott elvtárs beszéde után a Szovjetúnió bratislavai konzulhelyettese Viszotyin elvtárs üdvözölte a szovjet nép nevében a jelenlévőket és köszönetet mondott a kiállítás megrendezéséért. Kiapadhatatlan alkotó erő rejlik a szovjet dolgozókban, akik kulturális és művészeti téren is kiváló szocialista, realista müveket alkotnak. Ez a kiállítás is hozzájárul a kultúrmunkák kicserélésével a Szovjetúnió és Csehszlovákia baráti kötelékének újabb megszilárdításához s nemzeteink szövetségének állandó erősítésével növeljük a béketábor erejét. Utána Bednár István festőművész méltatta a szovjet grafika nagy jelentőségét, mely a dolgozók, a szocializmus építésének szolgálatába állva a szabadságért, a békéért vívott harcuknak tevékeny részesévé vált. A szovjet grafika mindig időszerű és a leghaladóbb az egész világon. A szovjet grafikának művészi tisztaságából, emberiességéből és mesterei technikájából a mi művészeink is sokat meríthetnek. Végül V. Záborsky, a Nemzeti Színház tagja, J. Kostrának »Sztálinhoz« című versét szavalta el. A kiállítás ünnepélyesen megnyílt. A jelenlévők nagy érdeklődéssel tekintették meg ezután a kiállított grafikai müveket, melyek erőteljesen elevenítik meg a szovjet dolgozóknak az Októberi Forradalomban a szocialista építő munkában, a Nagy Honmentő Háborún védő idején és a jelenben a világ békéjéért vívott nagy harcát A kiállítás minden nap délelőtt 10 órától este 20 óráig tekinthető meg. Minden dolgozó tekintse meg a szovjet grafika kiállítását! A csehszlovákiai magyar dolgozók lapjának jelszava az 1950. évre az ÚJ SZÓ minden magyar dolgozó kezébe