Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-04 / 127. szám, vasárnap

1950 Június 4 msw melés minden előnyét. Ott Is, ahol a földművesek áttértek a közös vetési eljárásra, elégtelenséget kell látni abban, hogy így még csak kevés földműves tett és aránylag kis kiterjedésű földeken gazdálkodnak. Az EFSz-t szervezetileg is meg kell szilárdítani. Sok EFSz-ben olyan tagok vannak, akik automatikusan a törvény szerint az FESz tagjaivá válnak az úrbéri terület becsatolásával vagy a gépszövetkezetnek EFSz-re való változásával. Vaiamennyi EFSzben be kell vezetni a rendes gazdálkodást, rendes könyvelést és ez nem történhetik meg jó oktatás nélkül. Emellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a feladatokról, amelyeket a CsKP Központ. Bizottságának februári határozata tűzött ki számunkra: valamennyi EFSz-t Szlovákiában a munkák közös megszervezésére kell rávezetnünk, különösen most az aratásnál, mint előfeltételt az őszi közös vetési terveink kidolgozására és megvalósítására, Ott, ahol a közös vetést csak kis kiterjedésű földeken hajtották végre, át kell térni az egész községi vetési tervre. És így a Párt előtt felmerül a kérdés: a szövetkezeteket a gazdálkodás kezdetleges primitív módszereiről, az alacsonyabb típusokról magasiaibb típusokra, a közös vetési eljárásra és közös gazdálkodásra vezetnie. Szlovákiában már számos minta EFSz van, amelyeknek példáján tanulni lehet, amelyek iskolául szolgálhatnak a többi földművesnek és amelyeknek különös figyelmet kell szentelni. KIÉLESEDIK AZ OSZTALYHARC A FALUN. Nem szabaíd megfelekeznd arról, hogy az osztályharc a falun a gazdálkodás új szocialista formáinak bevezetésével egyidőben kiélesedik. A falusi gazdag a legádázabb és legerősebb ellenségünk. Már ma látja, hogy a jövőben nem zsákmányolhatja ki és nem lophatja meg földműveseinket és ezért sok helyen nemcsak viszályt szít és suttogó propagandához nyul, hanem közvetlen terrorhoz. Ezért EFSz-einket minden eszközzel támogatni kell Az állami birtokoknak a Mezőgazdasági Gépesítés Központjának és más szervezeteknek hathatósan segítségére kell lenniök. EFSzeinknek. A járási és kerületi Nemzeti Bizottságoknak és végül a Pártnak js gondoskodniok kell az EFSz-ek tagjainak folytonos és rendszeres oktatásáról, a munkások és a földművesek szövetségének megszilárdításáról. Ebben az irányban igén öágy kötelességek hárulnak a védnökséget vállaló üzemeinkre. A patronátus üzemeknek elsőisorban politikai segítséget kell nyujtaniok. A munkásnak, aki köreiről .ismeri az osztályellenséglet, le kell tudnia leplezni a kis- és középföldművesek előtt, a falusi gazdagokat tetteiket és valódi céljaikat. Emellett azonban nagyon jól meg kell különböztetnünk a falusi gazdagot a középföldművestől. A középföldműves szövetségesünk. A falusi gazdag szíve sen bújik a középföldműves mögé, kihasználja ingadozását, hogy érvényesítse befolyását esetleg az EFSz-ben ís. Ezen a télen védnökséget vállaló üzemeink jelentősen támogathatják kis- és középföldműveseinket. . A szocializmushoz vezető utunk, sikereinek és további előrehaladásunk nem egyenletesek. Sirokjr elvtárs a IX. kongresszuson felhivta a figyelmet a osztályharc kiélesedésére és teljes felsorakozásunkra a szocializmushoz, különösen a szocializmus építésével kapcsolatban falvainkon, A legyőzött burzsoázia a végét érzi, ezért végső erejével védekezik és az ismert ameriaki és fasiszta módszereket használja. Az utóbbi idők bünperének számoa kémkedés, szabotázs és egyéni terror esetét leplezték le. Nemzeti biztonsági szolgálatunk sikerrel leleplezi az összeesküvő csoportokat. Ennek ellenére azonban fokozni kell a Párt minden tagjának éberségét is. Csődbe jutottak a reakciónak azon kísérletei is, amelyekkel vissza akartak élni a nép vallásos érzelmeivel és a hivőket a kormány és a népi demokratikus rendszer ellen akarták uzsítani. Hívő npünk és számos pap megértette, hogy a vaJlási szabadság nálunk nincs veszélyeztetve és ezért nem hagyják magpkat felhasználni népellenes akciókra. Számolni kell azzal, hogy a szocializmus építésénél elért további sikerekkel egyidőben és a kapitalizmus utolsó maradványainak felszámolásával nálunk növekedni íog a haldokló burzosá rendszer ellenállása is. Ezért Pártunk IX. kongresszusa éberségre hjv fel bennünket. Meg kell szilárdítani továbbra a munkásosztálynak a kis- és középföldmüvesekkel való szövetségét. E szövetség megszilárdítása a dolgozók egységének megszilárdítását jelenti, tekintet nélkül a nemzetiségre, megerősítését a dolgozó szlovákok, magyarok és ukránok egységének valamennyi nemzet egyenjogúság gának alapján a szocializmus építésének céljából hazánkban. A munkásosztály szövetségét megszilárdítani a kis- és középföldmüvesekkel azt jelenti, hogy tovább kell haladni a Nemzeti Front útján és meg kell szilárdítani a Nemzeti Frontot. Vannak polgárainknak pártonkívüli ezrei vagy más pártoknak tagjai, akik hűségesek a szocializmus ügyéhez és készek velünk együtt dolgozni a szocializmus felépítésénél. Ezért sorainkból ki kell küszöbölni mindennemű szeparatizmust, szektáriusságot és minden dolgozónak lehetővé kell tenni az együttműködést a közös felépítésben. A kongresszus határozata továbbra is megszilárdítani az állami gépezetet és a munkásosztály hathatós eszközévé tenni a szocializmus építésében. Harcot kell hirdetni a lélektelen, bürokratikus hivatalnokoskodás ellen. Minden állami alkalmazottnak akár központi hivatalban, akár a járásban vagy kerületben tudatosítania kell, hogy kötelessége a népet szolgálni, t. i. a munkásokat, a kis- és középföldmüveseket és támogatni kell őket a szocializmus építésében. Az állam itt nem áll az osztályok felett, hanem az osztály eszköze. Aki ezt a kötelességet nem érti meg, nem lehet az állami gépezet alkalmazottja. Üj népi szerveket, járási és helyi nemzeti bizottságokat kell kiépíteni az új törvény alapján, mint döntően intézkedő szerveket. El kell távolítani a régi rendszer maradványait, amidőn a jegyző határozott a községben mindenről és érvényre kell juttatni, hogy minden kérdésben a határozás joga a népé és a hivatalnokok kötelessége csupán a népi szervek határozatainak végrehajtása. Másrészt javítani kell a helyi nemzeti bizottságok munkáját oly módon, hogy az egyes előadók sikerrel és hatékonyan teljesíthessék feladataikat. Nagy figyelmet kell szentelni a népi szervek funkcionáriusainak iskolázására. A Pártnak tudatosítania kell azt, hogy kötelessége funkcionáriusai működésének ellenőrzése, időben figyelmeztetnie kell őket a hibákra és ki kell küszöbölni munkájukból a fogyatékosságokat. Hogy a Párt szervezetei segítségével sikeresen teljesíthesse feladatait, amelyek elé az ötéves terv állítja, hogy tagjai segítségével vezethesse a tömegszervezeteket és a népi önigazgatási szerveket, szükséges, hogy jól legyen kiépítve és különösen ideológiailag egységes és szüárd legyen. Tudnunk kell kiküszöbölni mindent, ami gátolná a Párt működését, ami elősegítené a számunkra idegen és ellenséges ideológiának a Pártba való beszivárgását. KIKÜSZÖBÖLJÜK A BURZSOÁ IDEOLÓGIA BEFOLYÁSÁT Pártunk IX. kongresszusa nagy jelentőségű volt az ideológiai kérdés megerősítésében és a burzsoá ideológia minden maradványának, különösen a burzsoá-nacionalizmus eltávolításában. Sirokyi elvtárs beszámolójában foglalkozott ezzel a kérdéssel és rámutatott a burzsoá-nacionalizmus lényegére, amint az Pártunkban megnyilvánul. „Mi a lényege? A burzsoá-nacionalizmus lényege abban áll, hogy a nemzetiségi kérdésre elszigetelten tekint, elkülönülve az osztályharc kérdéseitől, az imperialistaellenes harctól, a politikai hatalom kérdésétől az államban. A burzsoá-nacionalizmus lényege abban áll, hogy az azelőtt elnyomott nemzet nemzetiségi kérdést mint egész nemzeti problémát akarja megoldani, együtt a saját burzsoáziájával és nincs kapcsolatban az azelőtt uralkodó nemzet proletariátusával és elfogadja saját nemzeti burzsoáziája ideológiai vezetését." A volt Csehszlovák Köztársaságban Pártunk harcot folytatott a nemzetiség kisebbségek elnyomása ellen a proletár internacionalizmus elvei alapján, azon a módon, hogy az egész CsKP harcolt a szlovákok nemzetiségi elnyomása ellen az uralkodó cseh tőke és a vele szövetséges czlovák burzsoázia elleni közös harcban. 1939 után amikor a Csehszlovák Köztársaságot szétzúzta és megszállta a német fasizmus és Szlovákiában az áruló ludák bábkormányt állították fel, Pártunk vezetősége, melyet Gottwald elvtárs és a Moszkvában dolgozó elvtársak képviseltek nagy figyelmet szentelt nemcsak a cseh és szlovák nemzet felszabadító küzdelmének, hanem a csehek és szlovákok viszonya új rendezésének is az új Csehszlovák Köztársaságban. A CsKP külföldi vezetésének politikai irányvonalában az egész Párt és Csehszlovákia munkásosztálya a szlovák nép nemzeti egyenjogúságának álláspontjára helyezkedett. Aki ezt nem értette meg, aki a Pártba a burzsoá-nacionalizmus veszedelmes elemeit bevitte, ezek Husik éü Novomesky elvtársak voltak. Ezek az elvtársak nem fogták fel helyesen a helyzetet, amely a Szovjetúnió részvételével a német imperializmus elleni harcban kialakult. Nen láttak a munkásosztály erejét a cseh országrészekben és nem tartották a cseh nemzet képviselőinek Csehország munkásosztályát és Pártunkat — a CsKP-t Gottwald elvtárssal az élén — hanem csak a cseh burzsoáziában, a londoni klikkben és dr. Benes személyében látták a cseh nemzet képviselőit. E politikának következményei már megnyilvánultak a szlovák nemzeti felkelés alatt is, amikor éppen ezeknek az elvtársaknak hatására összeszűkült a megszállók és a fasizmus elleni harcunk támaszpontja. A BURZSOÁ-NACIONALIZMUS PUSZTÍTÓ KÖVETKEZMÉNYEI A burzsoá-nacionalista helytelen szemszögből kiindúlva, az úgynevezett szlovák kérdés problémájának megoldását az első helyre az osztályharc elé helyezték és a felszabadítás után is közösen jártak el a Demokrata párttal a szlovák nép jogainak megvédelmezése címe alatt és így gyengítették munkásosztályunk egész harcát. Fő feladatukat és a Kommunista Párt feladatát nem látták abban: hogy a nemzeti felszabadító harcot végig kell harcolni, a munkásosztály hatalmát meg kell erősíteni, biztosítani kell vezető szerepét a Nemzeti Frontban, hanem a Demokrata párttal együtt az úgynevezett szlovák érdekeket védelmezték. Nem látták, hogy a Demokrata párt érdekei, mint burzsoá párté, Köztársaságunk fejlődésének visszavetéséhez és a tőke hatalmának felújításához vezet. Helytelen eljárásukkal a kormány befolyását, amelyben döntő és vezető erő a CsKP és a cseh munkásosztály volt, meggyengítették és korlátozták beavatkozását Szlovákiában. Felhozok néhány példát: A földreform kérdésében Szlovákiában hamarosan megmutatkozott, hogy a Demokrata párt és annak képviselője, Kvetko földmüvelésügyi megbízott, kész szövetkezni a nagybirtokosokkal, a magyar és német grófokkal, hogy megakadályozza a földreformot. A földreform körül harc fejlődött ki, hónapokig tartottak a viszályok, az elkobzások egyes eseteiről, azonban a Megbízottak Testületében és a Szlovák Nemzeti Tanácsban az elvtársak megakadályozták Duris földművelésügyi miniszter közvetlen beavatkozását, mondván, hogy a szlovák nemzet jogai (talán Kvetko megbízott személyében) ne legyenek megsértve. Hasonlóképpen állott az élelmezés kérdése is. A SP vezetőségében levő elvtársak védekeztek a lakosság egységes élelmezésének bevezetése ellen az egész köztársaságban, arra hivatkozva, hogy Szlovákiában a cseh élelmezési intézkedéseket nem lehet alkalmazni. És ez alatt Fillo és Kvetko megbízottak felhasználták pozíciójukat arra, hogy zavart okozzanak az élelmezésben és munkásainkat a népi demokratikus berendezés és a kormány ellen uszítsák. Az üzemekben gyakran nem volt kenyér, hús és zsiradék. Azonban az SP vezetésében lévő elvtársak megakadályozták a kormány közvetlen beavatkozását Fillo és Kvetko felforgatók ellen. A demokrata pártbeli felforgatók akadályozták a bankok és az ipar államosításának folyamatát is és elvtársaink nagyon keveset törődtek a kassai kormányprogramm megvalósításával ezen a téren és sok időt szenteltek a különféle illetékességi vitáknak és viszálykodásoknak és emellett osztályunk fő álláspontját szem elöl tévesztették. Szlovákia a Köztársaság gyenge pontjává vált és a reakció ezt nagyszerűen ki tudta használni. Ez a politika ahhoz vezetett, hogy Szlovákia népe amint 1946. év választásai megmutatták, nem látta gyakran a különbséget a DP és az SzKP között, bekövetkezett a csalódás, ami a reakció növekedését tette lehetővé. Az elvtársak nem értették meg, hogy Csehországban a Nemzeti Front és a kormány politikáját az erős munkásosztály határozta meg, Szlovákiában ellenkezőleg a Nemzeti Front hibás felépítése és a két politikai párt együttműködésének felépítése a valóságban a reakciót támogatta. Az elvtársak nem támaszkodtak a munkásosztályra, a tömeges forradalmi szakszervezeti mozgalomra, az ifjúsági mozgalomra és nem folytattak olyan politikát, amely a munkásosztály vezető helyzetének biztosítására irányult volna nálunk. Husák és Novo mesk$ elvtársak nem értelmezték a Párt politikájának osztályszempontból, hanem csak nacionalista szempontból. Ezért a Pártot sem építették mint sztálini típusú pártot, hanem mint baloldali burzsoá értelmiség pártját. A CSEH MUNKÁSOSZTÁLY SEGÍTSÉGE — SZLOVÁKIA FEJLŐDÉSÉNEK ALAPJA A Párt zsolnai konferenciája 1945-ben Gottwald és §irok# elvtársak beszámolóiban helyesen irányította a Pártot a Köztársaság demokratikus erőinek egységére a CsKP vezetése alatt Gottwald elvtárssal az élén, de a konferencián választott központi bizottság kénytelen volt a Párt vezérvonalát harcokkal keresztül vinni a burzsoá nacionalista irányzatok hordozói ellen a Párt belsejében. Az úgynevezett centralizmus elleni harc olyan messzire jutott, hogy az elvtársak védekeztek az új államosított ipar felépítése ellen egy központilag vezetett és tervezett erős gazdasági vezetés alapján. Siroktf' elvtárs erről ezt mondja: „Ezek az elvtársak nem értették meg azt, hogy a gazdaságilag elmaradott országok szocialista iparosítása a szocializmus felépítésének törvényszerűsége, nem értették meg azt, hogy nem az a szlovák politikai és gazdasági szervek feladata és nem is szabad, hogy az legyen, hogy elszigetelje a szlovákiai gazdasági fejlődést a csehszlovák gazdasági élettől, hanem hogy minél szorosabban, minél szervesebben kapcsolja be Szlovákia gazdasági fejlődését az egész ország gazdasági életébe." 1948 februárja után, miután eltávolítottuk az állam gépezetből és megbízotti tisztségekből a szabotálókaf, Szlovákiában óriási politikai, gazdasági és kulturális fejlődés következett be. Hála munkásaink önfeláldozó munkájának felszámoltuk Szlovákia elmaradását a terv teljesítésében és Szlovákia megszűnt a Köztársaságnak gyenge pontja lenni. De február után sem lett a Pártban — mondotta Sírokat elvtárs — a burzsoá-nacionalizmus befolyása félszámolva: „A Szlovákia életében történt nagy változások, amelyeket társadalmunk szocialista átépítése és a termelő erők hallatlan fejlődése idézett elő, csupán a formát változtatták meg, az érvelésüket, és nem a nemzeti kérdésre és a jelenlegi csehszlovák viszony megoldására irányuló hibás szemléletük lényegét." Ezekkel foglalkozott Pártunk Központi Bizottsága 1948 szeptemberében, amelyen Sirok# elvtárs éles kritika alá vette a burzsoá nacionalizmus jelenségeit, de a fentnevezett elvtársak ebből a kritikából nem vonták le a szükséges következtetéseket és hibás politikájukat tovább folytatták. Miben nyilvánul meg Pártunkban ma a nacionalista elhajlás? Sirokyi elvtárs ezt mondotta: „Pártunkban a nacionalista elhajlás ma saját sikereink túlértékelésében és a cseh munkásosztály eredményeinek aláértékelésében áll a szocialista országépítés terén, az összállami problémák iránt nemtörődömségben, annak meg nem értésében, hogy saját sikereink alapját az egész ország területén a szocializmus építésében elért sikerek támasztják alá és ezektől függnek a mi eredményeink." Elvtársak, nem nehéz ezeknek az állításoknak igazságát bizonyítani. Hiszen új gyáraink egész berendezése a cseh fémipari üzemekben készül. Természetes, hogyha néhány cseh gyárban nem teljesítik a tervet, ez visszahat Szlovákia iparosítására, másrészt Szlovákia iparosítása nem folyhatna oly gyorsan és sikeresen a csehországi és morvaországi üzemek segítsége nélkül. Ezért ostobaság az, ami még ma is a gyakorlatban megnyilvánul a járási nemzeti bizottságoknál, hogy az elvtársak gátolják a szlovákiai munkások távozását csehországi munkahelyekre és ellenérvül felhozzák, hogy nálunk sincs elegendő munkaerő. A burzsoá nacionalista elhajlás hasonlóképpen megnyilvánul a falun is a szocializmus építésében. Az a harc, amely a múltban a szlovák burzsoázia és a szlovák munkásság közötti osztályellentétek elleplezésére vezetett, ma is megnyilvánul a falusi osztályellentétek enyhítésében, a kapitalista reakció maradványainak, főleg a kulákok megsegítésében. A kevert lakosságú területen még ma is látunk szolidaritást a szlovák kis- és középparaszt és a szlovák kulák, vagy a magyar parasztság és a magyar kulákok között. Nem egyedülálló eset az, hogy az EFSz vezetésébe falusi kulákot választottak be éppen azért, mert az szlovák vagy magyar volt. A burzsoá nacionalizmus a mi iskolaügyeinkben is megnyilvánult. A tanítók kiválogatása nem történt aszerint, hogy milyen a viszonyuk a szocialista berendezéshez és a szocializmushoz, hanem aszerint, hogy ki milyen nemzetiséghez tartozik, így például a déli határvidéken reakciós tanítókat, népellenes embereket alkalmaztak, éppen azért, mert szlovák nacionalisták voltak. A keletszlovákiai iskolákba kárpátaljai optánsokat helyeztek, akik" szlováknak jelentkeztek és visszatértek Szlovákiába, hogy ne kelljen szocialista államban élniök Kárpátalján és nálunk ezeket az elemeket a szovjet határvidékre helyezték. A diákok átigazolásánál a főiskolákon igen liberálisan és semmiképpen sem osztályalapon jártak el. Ifjúságunk nevelését gyakorta bízták a szocializmus nyílt ellenségeire és olyanokra, akik a Köztársaságot gyűlölték. A burzsoá nacionalizmus megnyilvánult abban is, hogy az iskolaügyi megbízotti hivatal nem kezdett hozzá teljes erővel a munkásság előkészítéséhez, főiskolai tanításához. A burzsoá-nacionalizmus elleni harcnak oda kell vezetnie, hogy az iskolaügyben is megjavuljon a helyzet és a tanítók meg a tanárok a mi' útunkon járjanak, a mi világnézetünket hangoztassák és a mi ifjúságunkat vezessék a szocializmus felé. Erről Siroky elvtárs ezeket mondotta: A szocializmus felépítése terén ránk váró nagy feladatokat csupán, akkor teljesíthetjük, ha iskoláink nemcsak szakmailag alkalmas, hanem politikailag érett, a szocializmus és a munkásosztály ügyének korlátlanul és teljesen odaadó embereket fognak nevelni." A BURZSOÁ NACIONALIZMUS ELLENI HARC MEGSZILÁRDÍTOTTA A PÁRTOT A burzsoá nacionalizmus gyökerei Husák és Novomesk$i elvtársaknál ugyanazok, mint Clementisnél. Eredetük a DAV körüli csoportban keresendő, amely éppen azzal vált ismertté, hogy saján, a Párttól független politikát akart vezetni. Ezek az esetek bizonyítékai annak, hogy a kommunista számára nem létezik más vonal, mint a Párt vonala. Minden kommunista, dolgozzék bárhol is, aki saját, Párttól független politikát akar végrehajtani, elkerülhetetlenül tévútra jut és eltávolodik a Párttól. Az említett esetben nemcsak Clementis, Husák és Novomeskjii elvtársak esetéről van szó, hanem, a Párt vüágnézeti egységéről, a Párt világnézeti felfegyverzéséről. A Párt vonalától való elhajlás és a burzsoá-nacionalizmushoz való közeledés nemcsak az értelmiségiek tulajdonsága, de beleeshet munkáseredetü pártmunkás is, mint ahogyan ezt Smidke elvtárs esetében látjuk, aki mint régi sokéves pártmunkás a Párt életben nevelődött és mégis a burzsoá-nacionalizmus befolyása alá került és a Párt egyenes felhívására sem hajtott végre kielégítő önkritikát. Smidke elvtárs esetéről Pártunk kongresszusán Zápotocky elvtárs beszélt. Rámutatott arra az elnézésre, amellyel a párt Smidke elvtárs ügyét kezelte, remélve azt, hogy Smidke elvtárs maga lép fel a Párt kongresszusán és megfelelő önkritikát gyakoroL Tekintettel voltunk arra, hogy Smidte elvtárs a Párt sokévea pártmunkása és munkáseredetü. As a remény, hogy Smidke elvtárs maga megbírálja hibáit önkritikailag, alaptalannak bizonyult. Sirok^i elvtárs is Smidke és Clementis esetéről beszélve megállapította azt, hogy az említett elvtársak önkritikáját nem lehet elégségesnek tekinteni és hangsúlyozta, hogy a Pártnak joga van tagjaitól őszinte és becsületes önkritikát követelni. Szükséges, hogy a Párt minden tagja megértse azt, hogy itt nem hibába esett személyek elleni harcról van sző. A Párt azonban, amely nem ismerné el hibáit, nem lehetne bolseviki párt. Hiszen az SzK (b)P története is arra tanít bennünket, „hogy a Párt akkor legyőzhetetlen, ha nem fél a kritikától és önkritikától, ha nem fedi el hibáit és hiányait, ha tanul és a pártmunka hibáin neveli a kádereket és ha hibáit idejében helyre tudja hozni. A Párt elpusztul, ha eltitkolja hibáit, ha a kényes kérdéseket elodázza, ha hamis híreszteléssel leplezi hiányait, ha azt állítja, hogy minden rendben van, ha nem tűr kritikát és önkritikát, ha öntetszelgésbe esik, ha teli van öndicsérettel és ha babérain kezd pihenni. Ezért világos az, hogy a kritika és önkritika, amelyet kongresszusunkon gyakoroltunk, — mint ahogy Zápotocky elvtárs mondta — „erény és megerősíti az SzKP egységét és cselekvő képességét is." Ezt bizonyította a kongresszus, ezt bizonyítja be a közeljövő és az összes kételkedők és ellenségek erről a jövőben hamarosan meggyőződnek. Reményeik cselekvőképességünk gyengítéséről nagyon hamar szertefoszlanak. Az SzKP a IX. koiigresszus után erősebb, egységesebb, cselekvőképesebb lesz, mint valaha és az új vezetőség, amelyet a kongresszus megválasztott, bolseviki módon acélozott, szilárdabb lesz, és ellentállóbb a lehetséges hibák é3 elhajlásokkal szemben." Rajtunk ál! elvtársak, hogy ezeket a szavakat a való életbe ültessük át A KRITIKA ÉS ÖNKRITIKA: KÖVETKEZETES ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT A burzsoá nézetek maradványai elleni harcra meg kell erősítenünk és ideológiailag felemelnünk Pártunkat. Az alapszervezetekben a Párt határozatairól folytatott viták alkalmából a Párt tagjait iskoláztatni kell és harcot folytatni az idegen, elenséges világnézet behatolása ellen saját sorainkba. A Párt csupán ak(Folytatás a 4. oldalon,}