Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-30 / 149. szám, péntek

RUDOFILOV: EGY APA JEGYZETEI Vologya fiam a sztaromlinovkai Középiskola ötödik osztályába jar. AZ utóbbi időben Vologya engem és feleségem mind a tantárgyakból, mind pedig magaviseletből jó és kitűnő osztályzatokkal örvendeztetett meg. A fiam kitűnő tanuló lett. Hangsúlyozom, hogy „lett', azért, mert még soha nem volt kitűnő tanuló. Mi ennek a sikernek az oka? Miért és hogyan változott meg a fiú? Eveken keresztül nekem kellett nevelnem a fiút. Feleségem nagyon szerette és mértéktelenül becézte őt. Teljesen el is kényeztette volna, ha nem léptem volna közbe. Apró dolgokban igyekeztem Vologyját napról napra rendre, fegyelemre és tetteiért felelősségre szoktatni. Vologya még csak négyéves volt midőn egy rossz szokást vettem észre: játék közben széthányja játékszereit az egész szobában, majd gondol egyet és az egészet otthagyja, kimegy játszani az utcára. Értésére kellett hozni a fiúnak, hogy ezt nem szabad tennie és el kell rakodnia. Összeszedtem és helyére rakattam vele a játékokat így folytatódott ez mindaddig, míg a fiúcskában kialakult a szokás. Emlékszem, hogy egyizben meggyel., uuzuuzi voiugyaxiíiA. Jóízűen nekilátott az evésnek. A magokat meg a földre dobálta. Feleségem már készülődött hogy eltakarít utána, de nem engedtem. Magával a fiúcskával szedettem össze és dobattam ki a magot. így jártam el sok esetben, habár azok az első pillanatásra jelentékteleneknek és figyelmet sem érdemlőknek látszottak. Eltökélten követtem a kitűzött irányvonalat és csakhamar észrevettem, hogy bizonyos haladás mutatkozik a fiúcska magatartásában. Egyizben, a pamlagon fekve, rágyújtottam egy cigarettára és a gyufaszálat a padlóra dobtam. — Papa! A gyufaszálat nem a padlóra, hanem a kályhába kell dobni, — szólalt meg komoly hangon a közelemben játszó Vologya. Kifelé nem mutatva, menynyire csiklandoz a nevetés és mennyire meglepett fiam megjegyzése, fölkeltem a pamlagról, fölemeltem a padlóról a gyufaszálat és a kályhába dobtam. De még mindig rossz volt a helyzet az anya és Vologya között. A fiúcska gyakran szeszélyeskedett és sírt. Sok fáradságomba került, míg rá tudtam beszélni feleségemet hogy rá se hederitsen fia nyügöskődéseire, ne legyen elnéző vele szemben, ne Ígérgessen neki ajándékot vagy egyebet „ha a fiúcska jó lesz" és ami a legfőbb, ne kérdezze: „Ml kell az én kis fiacskámnak?" — mihelyt nyöszörögni vagy nyügölódni kezd. 1941-től 1945-ig a Szovjet Hadseregben szolgáltam. Midőn hazatértem, sok helytelent vettem észre fiam viselkedésében. A nevelőmunkát csaknem élőiről kellett elkezdenem. Megfigyeltem, hogy csak akkor ül neki a tanulásnak, ha már többször figyelmeztették és akkor is nem annyira tanul, mint inkább oldalt pislog. Feleségem örvendezett — lám, megjött a papa és segíteni fog Valogyának a tanulásban. Nos, én vállaltam a „segítséget", de az egész másképpen nézett ki, mint ahogy azt mindketten várták: arra késztettem a fiút hogy önállóan dolgozzék. A munkáját pedig ellenőriztem. Állandó munkával sikerült kinevelnem benne az összpontosított figyelmet, mely nem kalandozik el jobbra-balra. Különösen nagy figyelmet fordítok arra, hogy megszokja a munkát. Itthon sok, de könnyebb munkát végez: hol az udvart söpri, hol vizet hoz, hol meg a veteményes kertet segíti gyomlálni. Megszabtuk neki mindennapi állandó dolgát: reggel megeteti a nyulakat, kitakarítja a tehén helyét majd nekiül a leckéinek (Vologya délután jár iskolába.. De itt magam is hibát követtem el, úgy osztottam be Vologya idejét, hogy vasárnap kivételével, nem maradt ideje sétára. Az iskolából értesítettek, hogy Vologya csintalankodik az órákon és a szünetekben. Megértettem, hogy a gyerek energiájának sétákban, játékokban kell kiutat találnia. Újból beosztottam Idejét. így egy-két <5ra arra ia jutott hogy játazhassék és futkározhassók a gyerekekkel. Mindez együttvéve, valamint a tanítókkal való állandó kapcsolat az arról való gondoskodás, hogy tekintélyük teljes légyen fiam előtt, odavezetett hogy a fiúcska jellemében kedvező fordulat ment végbe. IE N I M É1ETFE ta tábornokok — ma sírtak. A világ minden részén öt percre megállt az élet. Leálltak a gyárak, A pályákon a vasutak, az országutakon az autók, öt percre kihúnyt a villany. A világ dolgozói gyászoltak: Lenin meghalt! Lenin harcos társa, Sztálin lép a második Szovjet kongresszus emelvényére és beszélni kezd: »Elvtársak! Mi, komunisták, különös emberek vagyunk. Különös anyagból vagyunk mi gyúrva. Mi, a nagy proletár hadvezérnek, Lenin elvtársnak hadserege vagyunk. Nincs nagyobb tisztesség, mint ehhez a hadsereghez tartozni. Nincs nagyobb tisztesség, m nt tagja lenni ennek a pártnak, melynek alapítója és vezetője Lenin elvtárs. Nem mindenkinek adatott hogy kiállja az0

kat a megpróbáltatásokat és viharokat, amelyek egy ilyen párt tagságival kapcsolatosak. A munkásosztály fiai, az ínség és harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és hősies erőfeszítések fiai: ezeknek kell mindenekelőtt egy ilyen párt tagjának lenni. Ezért nevezi magát a leninisták pártja, a kommunisták pártja,, egyszersmind a munkásosztály pártjának. Mikor elment tőlünk Lenin elvtárs, örökbe hagyta ránk, hegy tartsuk magasra és őrizzük meg tisztán a párttag magasztos fogalmát. Esküszünk neked, Lenin elvde számára mindez idegen, öt nem érinti. A készülék kopog: pont vonás meg nt pont, meggint vonás, ö pedig az ismerős zörej bői már összeállította az első betűt és felírta az űrlapra: egy »L« betű volt. Aztán tán felírta a második xe«, gondosan mellérajzolta a kétlábú »nt betűt, azonnal hozzáírta az »U-t és szinte gépiesen írta ie az utolsó »n« betűt. A készülék szünetet kopogott és a távírász egy tizedmásodpercre rajta felejtette tek ntetét a leírt szón: LENIN. A készülék tovább kopogott, de a távírász gondolata most, hogy véletlenül erre az ismerős névre bukkant, ismét viszszatért hozzá. Mégegyszer megnézte az utolsó szót: LENIN, Mi? Lenin? Szeme tükre visszavetítette a távirat egész szövegét. Néhány pillanatig nézte az űrlapot és harminc évi munkája alatt először kételkedett abban, amit leírt. Háromszor is átfutotta a sorokat, de a szavak makacsttl ismételték: »Elhúnyt Vladimír Ejics Lenin«. Az öreg talpraugrott, felkapta a szalagtekercset és rámeresztette a szemét A kétméteres szstlag megerősítette azt amit nem tiSSÓtt elhinni! Társai felé fordította halálravált arcát és rérsült kiáltás szakadt ki a torkán: — »Lenin meghalt! Ezen a napon mejttörtént a csoda, a vasból »itöft bolsevikek. ajríket hiába kinoztak » cár hóSírai és a fehérgárdisták, hogy becsülettel teljesítjük a te végső akaratodat!« Lenin a pótolhatatlan, mégsem pótolhatatlan. Lenin megteremtette a maga képmására a pártot Sajátkezüleg kovácsolta ki minden részletében, szilárdnak, erősnek verhetetlennek. Lenin él tovább nagy müvében a pártban. Len nt követte a párt vezetésében az a férfiú, aki ott állt segítöen Lenin mellett a nagy harcokban, és akinél senkisem ismerte jobban Lenin gondolatait szava t aki megvalósította és továbbfejlesztette Lenin tanításait Lenin meghalt de munkáját tovább folytatja Sztálin, a ma Lenin-je. Igaza volt a költőnek, amikor azt írta: Lenin élt Lenin él Lenn élni fog! SZERVEZETI HlREK Luciabánya. A tagtoborzó verseny során szervezetünk a versenyt 240 százalékra teljesítette. Most a tagtoborzás után az új feladatok megvalósítása előtt szervezetünk felavatta a verseny során nyert zászlót. Ez a zászló mindnyájunk büszkesége, új harcokra hívó jel. Az avatóünnepély során a bányatelep mérnöke felhívta az Ifjúság figyelmét arra, hogy a sikeres munka után még erösebb öszszefogással lendüljön ifjúságunk munkába az üj célok megvalósításáért, amelyeket Gottwald elvtárs tűzött elénk. A zászlő átvétele után Oravecz elvtárs a szervezet nevében fogadalmat tett hogy további munkánkkal fogjuk bebizonyítani hazánk iránti szeretetünket és a szocializmusért való lelkesedésünket. Varfaola Mihály, CSM élmunkás Drnava (Dernö). Szervezetünk kultúresoportja egy sikeres műsoros est megrendezése után kőrútra indult Meglátogattuk a pelsőci CsISz csoportot Előadásunk ott is sikert aratott. Az elnök elvtárs ígéretet tett, hogy látogatásunkat néhány hét múlva viszonozni fogják. A következő alkalommal Rozsnyóra mentünk ugyanezzel a műsorral. Szeretnénk a baráti kapcsolatokat kiépíteni járásunk többi csoportjaival is, mert tudjuk, hogy az előttünk álló nagy feladatot a falu szocialista átépítését csak Ilyen közös, együttműködő munkával valósíthatjuk meg. Szemtandrássy Gabriella.