Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-27 / 146. szám, kedd

UJ SZO 1950 június 27 N. ANANEVi A Bolsevik Párt történelmi kongresszusa (Az SzK(b)P XVI. kongresszusának huszadik évfordulójára) 20 évvel ezelőtt tartották Moszk­vában a SzK;b)P XVI. kongresszusiát 1930 június 26-tól július 13_ig. Ez a iszocial izmus egész frontjára kiter­jedő felsorakozásnak kongresszusa volt 3 programján főpont volt a kulá­koknak, mint osztálynak magszünte­tése és a teljes kollektivizácSó meg­»atosítása, iA kongresszust abban az időben tartották, amikor a szovjet állam gi­gantikus léptekkel haladt elörea ha­ladás útján. Abban az időben, amikor a kapitalizmus világa soha nem lá­tott gazdasági válságba zuhant, amely 1929-ben tört ki. A szovjetföld ipari felépitése óriá­si fejlődésnek indult Az ipari termelés és a munka ter­melékenysége állandóan növekedett. A villanyosművek, bányák, üezemek, automobilgyárak, traktor, és mező­gazdasági gépgyárak, kohó és vegy­ipari üzemek felépítésével egyidejű­leg újjáépítették a régi üzemeket is. Az ipari vállalatok a legújabb be­rendezést kapták. Lenin és Sztálin pártja határozottan követte a terme­lési eszközök fejlődésének irányvo­nalát, Az ország gazdaságilag meg­erősödött. A kultúra felvirágzott és á jólét állandóan növekedett, J. V. Sztálin a kongresszuson mondott beszámolójában világos ké­pet adott a szovjet föld nemzetgaz­daságának példátlan fejlődéséről. A nagy átépítésben résztvett az egész szovjet nép. A Lenin és Sztá­lin pártja köré felzárkózott munkás­osztály a munka hősiességének cso­dáit mutatta. A gyárakban és üze­mekben szélesen kifejlődött a szo­cialista munkaverseny, létrejött az éknunkásmozgalom. 1930 március el­sejéig a szocialista miunkaverseny­ben már több mint kétmillió Inun­kás vett részt és köztük több mint egymillió élmunkás volt. Az SzK0b)P XVI. kongresszusát megelőző évben nagy változások'tör­téntek a szovjet faluban. A földmű­vesek széles tömegei áttértek a szo­cialista gazdálkodásra. A középföld­műves belépett a kolhozba. A mező­gazdaság kollektivizációja a fő ga­bonatermő vidékeken már 1930 ele­jén & földműves települések 40—50 százalékát teszi ki 1928 tavaszának 2—3sszázalékával szemben. Ezen nyu­godott a mezőgazdaság fejlődésének ez az alapvető átalakulása — mon^ dotta J. V. Sztálin j—, amelyet abban az időben elértek s amely'a Párt és a szovjet fendszer politikájának ki­emelkedő áikere volt. A falvakon megszületett az új kolhozísta töld­müvesség, — a szovjet rendszer szi­lárd támasza. 1929 végén a szovjet rendszer át­tért a kulákoknak, mint osztálynak likvidálási politikájára, a teljes kol­lektivizáció alapján. A szovjet állam megengedte a földműveseknek, hagy a kulákoktól elkobozzák az állatokat, gépeket és más berendezéseket a kol­hozok javára. Ez a mély forradalmi változás volt ugrás a régi társadalmi állapottól az új állapothoz, amely következményeiben hasonló az 1917 októberi forradalmi változáshoz. A szovjet állam a kolhozok támo­gatására kölcsönöket folyósított, gép­es traktorállomásokat létesített. A traktor- és gépállomások a falu szo­cialista felébredésének hatalmas len­dítői voltak. A kolhozoknak nagyse­gítséget nyújtottak a szovhozok. A munkások hatalmas serege, amelye­ket a Párt küldött a falvakba, segí­tette a kis- és középföldműveseket a kolhozgazdaság építésében és irá­nyításában. Azok a sikerek, ame­lyekkel a Bolsevik Párt a XVI. kon­gresszus elé lépett, amint J. V. Sztá­lin mondotta, azt jelentették, hogy a szovjetföld a szocializmus korába lépett. J. V. Sztálin kongresszusi beszá­molójában a Szovjetúnió és a kapita­lista országok fejlődését tudományo­san elemezte. J. V. Sztálin azt mon­dotta, hogy a világgazdasági válság, amely 1929-ben tört ki, nagyságával és terjedelmével túlhaladott minden eddigi válságot. A válság élességét és pusztító erejét elmélyítette az a tény is, hogy a kapitalizmus álta­-HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL. 0 25 éves a „Csendes-óceáni Csillag" szovjet napilap. Habarovszkban nagy ünnepséget rendeztek a „Csen­des óceáni Csillag" napilap fennállá­sának 25. évfordulóján. A városi szín­házban összegyűltek a vidék újság­írói, valamint a városok dolgozói. Az újság múltjáról és működéséről a lap felelős szerkesztője tartott előadást. 0 Nagy sikerrel szerepel Grúziában a kárpátukrajnai népi énekkar. A kárpátukrajnai népi énekkar jelen­leg Grúzia városaiban vendégszere­pel. Eddig Tbüisziben és Kutaisziban tartott nagysikerű előadásokat. Az elkövetkező napokban lépnek fel Csiaturában, Goriban és más helye­ken. 9 Gyorsesztergályosok tapasztalat­cseréje. Tallinban megrendezték az fcszt köztársasági szakszervezeti ta­nács és a városi pártbizottság irányí­tása mellett a gyorsított fémvágást alkalmazó esztergályosok értekezle­tét. Tallinban az esztergályosok túl­nyomó többsége már gyorsított fém­vágást alkalmaz. Az értekezleten Opper sztahanovista esztergályos is­mertette módszerét. Az értekezlet résztvevői hozzászólásaikkal gazda­gították a sztahanovista fémvágás tapasztalatait. 9 Üj baracktermés, A Kirgiz köztár­saság szuzakszi körzetének kolhozai­ban megkezdték az új baracktermés begyűjtését. A termés mindenütt gaz­dag és a jelentések szerint hatalmas szállítmányok érkeznek a köztársa­ságok városainak piacaira. 9 Vorosilovgrád észszerüsítői. A vo­rosilovgrádi üzemek határidő előtt teljesítették az ötéves tervet és lé­nyegesen túlhaladták a termelés há­borúelőtti színvonalát. A város két fémipari gépeket gyártó üzeme a há­borúelőtti gyártási színvonalat két­szeresen túlhaladta, az „Október 20. éve" nevű gyár két és félszer termelt többet, mint a háború előtt. A gyá­rak nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is lényegesen túlhaladták a háborúelőtti színvonalat. A kiváló eredmények elérésében nagy szere­pük ván az észszerüsítőknek és újí­tóknak, akik rövid idö alatt 900 je­lentős újítással és találmánnyal já­rultak hozzá a termelő munka töké­letesítéséhez. $ Nyári halászat a Vladivosztok vi­zein. A vladivosztoki halászok a leg­utóbbi hetek során komoly eredmé­nyeket értek el. Nagibin kapitány csoportja például egy nap alatt 300 mázsa halat fogott ki. A halászok versenyben vannak egymással és ál­talában mindnyájan 200—250 szá­zalékra teljesítik az előirányzott ter­vet. 9 Filmek tatár nyelven. A Tatár Köztársaság filmszínházaiban egyre több olyan filmet játszanak, ame­lyeket tatár nyelvre szinkronizáltak. Eddig az „Eskü", „Dr. Pirogov" „Be­csületbíróság", „Van hazájuk", „Berlin eleste", „Harmadik csapás", „Találkozás az Elbán" és a „Sztálin­grádi csata" című filmeket mutat­ták be tatár nyelvre szinkronizálva. lános vilságának alapján fejlődött ki és mind az ipari, mind a mező­gazdasági országokat érintette. A dolgozók helyzete a kapitalista országokban erősen rosszabbodott. A munkanélküliek serege elérte a 30— 40 milliót. A földművesek tízmilliói koldusbotra (jutottak. A kapitalista országokban kiélesedtek az ellenté­tek és J. V, Sztálin azt a következte­tést vonta le, hogy a kapitalizmus megszilárdulásának vége következik, hogy a világ gazdasági válsága növe­kedni fog s a politikai válságból ki­vezető utat a burzsoázia az országok új fasizálásában, az új háborúban fogja keresni. A későbbi események teljesen igazolták a nagy Sztálin zseniális jóslatát. Éppen ezekből az ellentétekiből támadt a második vi­lágháború, amely új csapást mért a kapitalista rendszerre és még jobban elmélyítette annak általános válsá­gát. Lenin és Sztálin pártija a szocia­lizmusért vívott harcban elért kivá­ló sikerekkel kezdte meg XVI. kon­gresszusát. E sikerek oka a Párt he­lyes irányvonala és könyörtelen har­ca a szocializmus minden ellensége ellen. A sztálini külpolitika szilárd vég­rehajtásának következtében a Szov­jetúnió tekintélye hasonlíthatatlanul megnőtt nemzetközi téren. A Szov­jetúnió a béke ügyét védte, nem en­gedte, hogy az ellenség a szocializ­mus országát nemzetközi viszályok­ba sodorja, visszautasította az impe­rialista provokátorok és háborús gyújtogatok valamennyi támadását. A XVI. kongresszuson megmutat­kozott a Bolsevik Párt egysége és fölsorakozása a Központi Bizottság köré. A Párt a nagy Sztálin vezetésé­vel megerősödött a Lenin-ellenes elemek, valamint a jobboldali és bal­oldali opportunisták és kapitulánsok elleni harcban. A Párt még a XVI. kongresszus előtt leleplezte a trockis­ta-zinovjeví kapituláns tömböt, mint szovljetellenes tömböt. A trockista ellenzék, amelyet szétzúztak és ki­űztek a Pártból, a nép ellenségének, szovjet ellenes, forradalom ellenes bandának bizonyult, A Párt leleplez­te) a jobboldali fcaplitulánsokat is, a kapitalizmus felújítóit, akik 1928— 29-ben mint kulák ügynökök léptek fel a Pártban. A XVI. kongresszus a jobibpldali opportunisták nézeteit összeegyeztethetetlennek nyilvánítot­ta a Bolsevik Pártba való tartozás­sal. A Bolsevik Párt könyörtelen har­cot vívott a baloldali elhajlások el­len a kolhozok felépítésében, a föld­műveseknek a kolhozokba való be­lépése önkéntességének megsértése letllen, a lenini-sztálini nemzetiségi politika kiíorgatása ellen, a nagyha­talmi kommunizmus, a helyű nacio­nalizmus ellen. J. V. Sztálin nagy érdeme abban rejlik, hogy leleplezte azokat a mélyben rejlő feltételeket és körülményeket, amelyek az oppor-VERES PETER PROBATETEL — Figyelem, .emberek — úgy, hogy t végre Mihály bácsi is megint szóhoz jutott. — Én belátom, tagtársak, — kezdte újra hivatalos nyelven —, hogy itt sok hiba van és azéi't azt mondom, hogy próbáljanak mást, hátha jobb elnök lesz, én lemondok szívesen. Erre újra zaj lett. Egyik azt kiáltót, ta: — Régen kellett volna, a másik azt, hogy késő mán, amikor itt a sok kár, a harmadik azt, hogy helyes. Ve­gye át Kis Gábor. — Megálljunk csak, emberek, — kezdte Kiä Gábor — elébb a bajok közt csinálunk rendet, majd úgy sor­ba elintézzük. Itt két baj van most. Az egyik a tegnapesti fejetlenség, a má­sik a Csapó András lopása. Ezt most hagyjuk még, vegyük az elsőt. Az biztos, hogy Mihály bácsi későn kez­dett intézkedni és akkor is rosszul, mert nem a gépbe kellett volna há­nyatni a asztagfeneket, hanem össze­fele, betetézni a szakítást, hogy ne menjen bele az eső. Nem akarom újra kezdeni, mindenki tudja, mi volt a baj. De nemcsak Sós Mihály hibázott itt, hanem mindnyájan. Mert mindenki csak a maga munkájával törődött nem segített a másiknak, azután meg meg. ijedt az esőtől és otthagyta. Pedig az asztagot senkinek sem szabad ott­hagyni, míg be nincs tetézve, vagy le nincs ponyváivá. A zsákokat sem szabad otthagyni, míg be nincs takar­va, ha csákányfergeteg hullik is az égből. Az asztagosok dolga az aszta­gon kívül, a zsákosoknak és az ete­tőknek segíteni. Mindig a legelső a gép, meg az asztag, mert onnan in­dul éjra a munka, ha szárazon marad. A szolmát meg nem akkor kell leköte­lezni, amikor mái jön a vihar, hanem mindig, amikor be van tetézve belőle egy darab. Bs a kötetet nedves szal­mából kell csavarni és jól eltakarva, nedvesen kell tartam is. A jó kötelet nem szakítja el semmiféle vihar. Rozs. szalmából olyan kötelet lehet csinálni, hogy felakaszthatja magát az ember is, ha megúnta az életét. De itt­hagyni a gépet és szétszaladni, mint a csirke, mert fú a szél, esik vagy vil­lámilk, az nem lehet. Ez az asztag itt, a mag, a gép, a traktor, a kazlak és minden most nem az uraságé, nem is az enyém, hanem a miénk Amikor az uraságé volt, teljesítettük a köteles­ségünket, mert muszáj volt, amikor a magunké volt, gondoltunk vele, mert a magunké voft, a szövetkezeté, de ebbe benne van az enyém is. Ami a miénk, az az enyém is. Benne van a munkánk, a kenyerünk, a ruhánk és a háztetőnk, meg minden. Ezt értse meg mindenki. Mert .addig nem szövetke­zet, hanem csürhe, amelyik százfelé szalad, ha nem áll a talpán a pásztor. — Ügy van, úgy van — helyeseltek az emberek, még azok is, akiknek le­sütött fejjel szégyenkezni kellett vol­na. Akik pedig helytálltak, mint Csiri Borsos, villogó szemekkei tekintgettek szét: — Na, ugyi mondtam. — Ami a Csapó András dolgát illeti, — folytatta Kis Gábor — abba is most nem hozhatunk végleges szót, abba a 'szövetkezet igazgatóságának és a Pártnak is van szava és majd csak rendes értekezleten határozhatunk, otthon, ahol jegyzőkönyv, meg min­den egyéb is lesz. De annyit megtehe. tünk és ajánlom is, hogy tegyünk, hogy Csapó András ide többet be ne tegye a lábát és várja meg, hogy mit ítél felőle a szövetkezet és a Párt. Valaki közbeszólt. — De mi lesz az elnökkel és ki lesz az etető? És ki fi­zeti meg a kárt? Erre általános kiabálás, kezdődött. — Kis Gábor lesz az elnök! — még a lányok is, akik fiatal nőcselédek szo­kása szerint kíváncsian csak füleltek, hogy majd elmondhassák otthon, még ők is helyeseltek: — Gábor bácsi lesz a jól Csapó helyére egyik etetőnek Bor­sos Lajost ajánlották ,a másiknál meg. akadt a tudomány, mindenki a másik­ra nézett, hogy ki is lenne hát a jó. Az öreg Tóth, a törekrakó, Sós Mihály barátja, javasolta végül, hogy valame­lyik fiatalt kellene odatenni, nekik való az már, hadd tanuljanak bele. Mink, öregek, már kifelé megyünk a világból és sohi.se leszünk olyan em­berek, amilyen ide kell. A Varga-fiút kell betanítani. Ebben meg is egyeztek. De Kis Gábor mégegyszer szót kért. — Hát jól van, emberek, én el­fogadom a megbízatást, de csak ideig­lenesen, mert majd otthon, a szövet­kezetben lehet határozni, de addig is arra kérem a tagtársakat, fogadjunk szót egymásnak és hozzuk helyre a hibákat. Látom, hogy itt egyesek már készülődnek, bogy hazamennek a falu­ba, mint amikor napszámba jártak és az uraság gondja volt, hogy mi lesz a terméssel. Ez nem lehet. Nem hagy­hatjuk itt így a szérűt hétfőig, hátha még újabb esők is jönnek. Addig még kicsirázna a zsákban a vizes búza. Hanem most már isüt a nap és fú a szél Azonnal dologra. Szedjük le a ponyvákat a gépről meg az asz­tagról és terítsök ki. A megázott ké­véket állítsuk fel, a szétszórt szalmát forgassuk fel, hadd fújja a szél. Az asztagot szedjük le, ameddig beázott. Akkor megfröstökölünk. Azalatt meg. száradnak a ponyván, a szekereket visszahúzhatjuk, a zsákokból a búzát kiontjuk és megszárítjuk. A szalmá­sok, törekesek csináljanak új kötele­ket és ne egy ölre, hanem fél ölre jus. son egy, most jó vizes a szalma, jó kötél lesz belőle. Ha megszáradnak a kévék és nem tudunk elindulni emiatt a pocsolya miatt, ami itt a gép alatt van, takarosan összerakjuk, betetéz­zük az asztagot Hétfőre elnyeli a száraz föld ezt a kis vizet és csépel­hetünk tovább, na, gyerünk dologra! Mindenki jókedvvel vidáman indult a dolgo felé, a hetek óta tartó ideges­ség és bizonytalanság megszűnt, a lányok handarikázva futottak fénylőre mosott- lábaikkal a törekkaza! felé, de Kis Gábornak valami még eszébe ju­tott: — Megálljunk csak, emberek, van itt még valami! A legtöbben csak úgy megállottak, de nem tértek vissza és Kis Gábor hangosabban mondta: — A Sós Mi­hály bácsi dolgában nem határoztunk. Én azt javasolnám, Mihály bácsi men. jen kazalrakónak. Kovács Berti meg, fiatalabb ember, jöjjön le az asztago­sokhoz, mert onnan hiányzik most Borsos Lajos. — Jó lesz az, jó lesz — helyeseltek az emberek és mentek a dolguk után. De még Mihály bácsit is megkérdez­te: — Mit szól hozzá, Mihály bá­tyám? Mihály bácsi csak bólintott, mert szólni úgy sem tudott volna, a szíve is, a könnye is a torkába szaladt. Ez ugyan becsülete? visszavonulás, de mégis nagy dolog ez egy sokat pró­bált öreg ember életében, akit a fél falu Ismer. Csiri Borsos, meg Varga Imre csa­varják lefelé a ponyvát a gépről és kiabálnak, hogy vigyázat, valakinek a nyakába ne zuhanjon a ponyván ösz­szegyűlt víz. A kötelet csavaró lányok visonga­nak, a kötélcsinálás játék is, verseny is, hogy ki eieszti ki csavarja és kié lesz hosszabb és kié szakad el. Kis Gábor és Sós Mihály leülnek a mázsára, átvenni a számadást és a zsákokat, a traktoros a gépet törölgeti, be ne rozsdásodjon, az asztagosok a nagy, nehéz ponyvával bajlódnak, amelynek a hajtásban hektónyi vizek állnak és vigyázni kell, nehogy ez a víz is az asztagba szaladjon. Ezért csak óvatosan húzzák és kiabálnak, hogy egyszerie menjen: — Hó, húzd meg! A nyári napnak már a reggelen ere. je van, keletről, amerre az eső ment, friss szél jön vissza, már szinte érzik, hogy emelgeti a szárnyait, a szérűn zsong a munka, a kötélcsináló lányok felől nóta zeng: Nem ismerünk címet rangot, ágas-bogas koronát... (Vége.) tunista elhajlások keletkezéséhez ve­zettek és rámutatott azoknak valódi jellegére és szociális gyökereire. J. V. Sztálin mondotta, hogy a szo­cializmus fellépése a kapitalista ele­mek ellen felszította a haldokló csz­tályok ellenszenvét ao Párt polifti­kája iránt. A haldokló osztályok el­lenállásának megnyilvánulásai, mon­dotta J. V. Sztálin, éppen minden olyan eltérés a lenini vonaltól, amely Pártunk soraiban megnyilvánul. J. V. Sztálin beszámolójában fel­hívta a kommunistákat, hogy tovább­ra is elszántan harcoljanak a Párt­ban levő elhajlások ellen, két arc­vonalon — a baloldali és jobboldali opportunizmus ellen és az opportu­nisták iránti békülékenység ellen. J. V. Sztálin megmutatta az utat és az eszközöket, amelyek a kapita­lista elemek elleni szocialista offen­zíva befejezéséhez szükségesek. A bolsevik fellépés lényege —'J mon­dotta J. V. Sztálin — mindenekelőtt abban áll, hogy mozgósítsák aa osz­tályéberséget és a tömegek forradal­mi aktivitását ez1 ország, kapitalista elemei ellen. A bolsevik, fellépés lé­nyege továbbá--abban áll, hogy a le­hető legnagyobb mennyiségű anyagi eszközt mozgósítsák iparunk' pénz­szükségletének fedezésére, szovhoza­ink és kolhozaink pénzügy; támoga­tására és hogy Pártunk legjobbjai foglalkozzanak ezekkel az ügyekkel. J. V. Sztálin a Párt figyelmét kü­lönösen arra hívta fel, hogy biztosí­tani kell az ipari fejlődés és minde­nekelőtt a termelési eszközök gyár­tásának gyors ütemét. Hangsúlyozta, hogy ki kell fejleszteni minderí té­ren a nemzetgazdaság minden ága­zatát és különösen m nehézipart, mert csak a nehézipar alakíthatja újjá és állíthatja talpra az ipart, mint egé­szet, a közlekedést és' a földműve­lést. , i . J. V. Sztálin a'Bárt elé legfonto­sabb feladatul a szovjet ipar fejlő­dési ütemének meggyorsítását '.űzte ki. Iparunk fejlődési felemének to­vábbi gyorsítása teheÜ számunkra lehetővé — mondotta J. V Sztálin, — hogy a fejlett kapitalista országo­kat műszaki-gazdasági tekintetben elérjük és túlhaladjuk. A Bolsevik Párt becsülettel teljesí­tette vezetője útmutatásait. Alig tíz év múlva az SzK(b)P XVIII. kon­gresszusán J. V. Sztálin bejelentet­te, hogy a Szovjetúnió mind a tech­nikai fejlődés, mind az ipari fejlő­dés növekedésében már elérte és túl­haladta 3 kapitalista országokat. A XVT. kongresszuson J. V. Sztá­lin hangsúlyozta a ezovjet állam minden oldalú megszilárdításának szükségességét. Mi ft proletár dikta­túra megszilárdítása mellett vagyunk, amely az eddig .létező állami rend­szerek közül a leghatalmasabb és legerősebb. A Bolsevik Párt a nagy Sztálin irá­nyítása mellett újból megszilárdítot­ta sorainak egységét, növelte a szov­jet állam hatalmát és erejét. A szov­jet népeknek a Párt proletár interoa­nacionalizmusa szellemében nevelt, a szovjet hazafiasság törvényeitől meghatározott testvérisége törhetet­len. A szocializmus győzelmével^ a Szovjeúnióban a szovjet nép' morális politikai egysége létrejött és megerő­södött és a szovijet társadalom hatal­mas lendítő erejévé vált. Az SzK(b)P XVI. kongresszusa óta 20 esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt a szovjetföld életében valóban hatalmas változások mentek végbe. Az első sztálini ötéves tervet a meg­határozott idő előtt, mégy év és há^ rom hónap alatt teljesítették. Az öt­éves terv eredményei tényekkel bi­zonyították a lenini-sztálini tanítás helyességét és életképességét a szo­cializmus győzelmének lehetőségéről egy országban. Az első ötéves terv sikeres tel­jesítésével a Szovjetúnió mezögazda­gi országból ipari országgá változott. A második sztálini ötéves -terv si­keres teljesítése következtében a Szovjetúnióban véglegesen eltörölték az egész kizsákmányoló osztályt, be­fejezték a földművelés kollektivizá­cióját és végrehajtották az egész nemzetgazdaság műszaki újjáépíté­sét. A harmadik sztálini ötéves terv éveiben a Szovjetúnió az osztálynél­küli szocialista társadalom felépíté­sének befejező időszakába lépett és a fokozatos áttérés időszakába a szocializmusról a kommunizmusra. A háború utáni időszakban a szov­jet nép a nagy szocialista reformok­ra támaszkodva, amelyeket a háború előtti ötéves tervekben valósítottak meg, még nagyobb energiával harcolt a háború utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért, a kom­munizmus győzelméért. A Bolsevik Párt XVI. kongresszusa jelentős határvonal a Szowjetúnió­nak a szocializmus felépítéséhez ve­zető útján. A lenini-sztálini Párt ta­pasztalatai, a Párt harca a falvak és • városok kapitalista elemei ellen, megtanítják a népi demokratikus or­szágok kommunista és munkáspárt­jait, új szocialista társadalom építé­sére országunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents